Az utóbbi időben valahogy megtalálnak a hülyék. Meg a hülyeségek. Meeeeg a furcsa hírek, amik a hülyékhez kapcsolhatóak. Nekem pedig a golymókom is tele van velük. Ami ráadásul csillámos is. Szóval akkor pontosabban a csillámos golymókom is tele van. Vagyis... hogy a francba kell kitörölni a fejemből a hülye golymókokat? Lauriiiieeee, Merlin áldjon meg téged, mi a thesztrált műveltél velem? De tényleg! Ilyen gondolatok között sétálok épp az udvaron, keresve valami nyugodt részt, ahol viszonylag egyedül lehetek. Már amennyire a gondolataimmal egyedül tudok lenni... ami ugye elég kétséges. Tekintve, hogy nekem állandóan jár az agyam valamin... vagy valaminek az elkerülésén... de jelenleg ez a kettő egyremegy. Csak azt nem értem, hogy mi az már, hogy minden nagyokos engem néz ki magának? Merlin göndör szakállára, nincs nekik más, akivel szórakozzanak, csak én? Ez nem ér! Nem, egyáltalán nem ér! Csak tudjam meg, ki volt az az agyament, aki kitalálta, meg elhiresztelte, hogy Clyde unokaöccsének, Arminnak tetszek, és az biztos, hogy megkapja a magáét. Meg Armin is, ha egyszer kiderítem, hogy mégis ki ő. Mármint oké, tudom, hogy Clyde és Bonnie unokaöccse, de szerintem még életemben nem láttam, úgyhogy ezzel nem jutottunk előrébb a probléma megoldásában. Még. Remélem, hamarosan megoldódik, mert ha nem, akkor a pletyka terjesztőjére is, meg Arminra is ráeresztem Egont. Abban pedig nem lesz semmi köszönet sem.
Szóval elkezdtek rólam pletykálni mégpedig azt, hogy nekem tetszik Luise. Ez aljas rágalom! Szerencsétlen lányt kezdem sajnálni. Mert kb. annyi valóság alapja lehet mint annak hogy látsz két embert akik között amúgy semmi sincsen, és akkor ők járnak...csak is. Még ha valami rendes alapja lenne azt mondanám, hogy oké csak általában nincsen. De ezek rendesen fizikailag fáj, hogy hogyan létezhetnek ilyen hülye emberek. Ha megtudom, ki terjeszti ezt a faszságot nos maradjunk annyiban, hogy az illetővel lesznek terveim főleg ha lány. Egyszer voltam normálisan szerelmes és az elég is volt akkor. Azután meg minden idióta barátom azzal fárasztottak hogy "a szerelemnél nincs jobb" vagy "a legjobb érzés" van annál jobb főleg ha egyedülálló az ember fia és éjszaka...nos hát cselekedik, hogy szépen fogalmazzak. Na szerintem a szerelem az nagyon egy túlzottan népszerűsített dolog mindenhol főleg zenében és a magánéletben. Cupido dugja fel a seggébe a kibaszott nyilait! Tényleg nincs érdekfeszítőbb téma ebben a kibaszottul elbaszott társadalomban mint hogy ki az aki tetszik és hány embert keféltél meg?! Mert engem ez annyira hidegen hagy, hogy csoda de egyszerűen olyan jól fel lehet húzni vele a mások idegrendszerét (Főleg az enyémet hogy tetszik Luise, erre nem tudok mást reagálni mit az hogy kiröhögöm vagy felhúzom magam) Jó oké én elhiszem biztosan pacek érzés meg minden de akkor is én szerintem annyira rápörögnek. Mikor ez egy tök átlagos érzés, és egyszerre tud jó lenni és szívás is. Erre a legjobb példa talán az a jó verzió ami addig jó mikor az illető még nem tudja, hogy ő tetszik. A szívás pedig az mikor tudatod az illetővel az érzéseidet de ki röhög a faszba és még másoknak is elújságolja a storyt. És azt hiszi, hogy szívatod pedig nem és nem fogja fel hogy mi van. Ami vagy geci gáz vagy csak kibaszottul rosszul esik mert nyilván nem akarod ezt a nyilvánosságra hozni és másoktól vissza hallani. Kíváncsi vagyok arra hogy most Luise-tól várjam a lebasszást amit már előre érzek a nyakamon vagy pedig ne parázzak és minden oké lesz. Megmondom az őszintét nem tudom, hogy most jelen pillanatban mire is kéne pontosan számítanom. Mert nem igazán ismerem őt össz-vissz annyit tudok róla hogy Clyde nagyon rá van kattanva. Van egy pár fakó sejtésem, hogy miért de egyiket se mondám teljesen biztosra. Legalábbis addig amíg nem biztos forrásokból tudom az információkat.
Vendég
Csüt. Jún. 25, 2020 8:27 pm
Luise & Armin
Agybaj nagybaj
A bajok, meg a hülyék mindenhol megtalálnak. Ott is, ahol egyébként még véletlenül sem gondolná senki, hogy ott lennének. Mert valljuk be, a hollóhátasok között nem igazán keresné az ember az agyamenteket, nem igaz? Na ugye, hogy de! Csak az a baj, hogy ez nem házfüggő. Nem, ez emberfüggő, úgyhogy sajnálatos módon a saját fejemben is megjelennek esetenként. Most viszont egyáltalán nem én vagyok a probléma forrása... vagy legalábbis nem tudok róla, hogy ez lenne a helyzet. Mondjuk akkor sokkal nyugodtabb lennék, mert tudnám, hogy magammal kell lerendeznem ezt az egészet... ehelyett elkezdhetek nyomozni, hogy mi a fészkes frász folyik itt. Igen, tudom, hogy olyan nem létezik, de kit zavar, ha mégis? Szerintem senkit. Ismételten az udvaron üldögélek az egyik fa alatt, mint ahogy mostanában elég sokszor. Ééés ismételten felém közeledik valaki, aki ráadásul ismeretlen... legalábbis egyelőre. De úgy érzem, már nem sokáig. Felpattanok, és elésietek - nem, még véletlenül sem várom meg, amíg ideér hozzám, mert a végén még mindenféle agyamentség jut az eszembe, abból pedig tapasztalatom szerint semmi jó nem származik. - Szia! Bocsi, hogy zavarlak, csak gondoltam, hátha te tudsz nekem segíteni. Szóóóóval az a helyzet, hogy kering itt egy bizonyos pletyka, mint gólyamelléktermék a levegőben, és az lenne a kérdés, hogy te indítottad-e útjára... vaagy tudsz-e egyáltalán valamit róla? Mert ha igen, akkor el kéne mondanod, még mielőtt én szedem ki belőled valahogy.... hidd el, jobban jársz, ha önszántadból mesélsz! Nézek rá félrebillentett fejjel, kérdő arckifejezéssel, közben igyekszem leolvasni az arcáról bármit, amit csak lehet, de annál többet nem igazán látok rajta, minthogy: "Figyelem! Utálja az életet, kéretik békénhagyni!". Na szép... ezzel valószínűleg nem jutok valami sokra, de aztán persze ki tudja? Akár még szerencsém is lehet vele kapcsolatban, és hamar lezárhatom ezt a kérdést is.
