– Johnson mutatkozik be… – hallatszott a közvetítés –, megszerezte a kvaffot. Csodás hajtó ez a lány, évek óta mondom neki, mégse akar járni velem…
– Jordan! – csattant fel McGalagony.
– Csak érdekességnek szántam, tanárnő…
Áldom az eget, amikor minket négyünket elsőben összehozott a sors a Griffendél égisze alatt. Én, Angie, Fred és Te igazi mesternégyes voltunk, mint a két mókamester, aki közrefogja a jó csajt, akibe igazából mindhárman bele voltunk esve, csak te nálunk kicsit nagyobb lúzerséggel toltad. Na jó, ne vedd magadra, cimbora, tudod, hogy mindig is nagy volt az arcunk, mert tudtuk, hogy amit csinálunk, az jó. De a dumád mindig megnyerő volt, még ha a csávából sosem húzott ki. A te szerelmed akkor is a kommentátorkodás marad, ha azt mondod, hogy Angie életed szerelme.
Bocs, haver, én már megelőztelek. Azon a napon, amikor Ő meghalt, hármunk sorsa végleg összefonódott. Mindenki ment a maga útjára, bár sosem felejtem el azt a rivalizálást a részedről, amit leműveltél, miután elmondtam, hogy Angie nekem is tetszik. Sosem titkoltam és végül kettőnk közül te maradtál hoppon.
A poénjaid még mindig csattanósak a pályán és igaz, hű barátom vagy még akkor is, ha néha egy kétbalkezes balfácán vagy.
//Rád bízom a családi életét, a pályafutását és minden mást is. A pb egy erős javaslat, bár ha tudsz mást, akkor ne kímélj.
Csak gyere-gyere, mert már megszámlálni sem tudom két kezemen, hogy mennyi ötletem van veled, vár Angie, a családom összes többi tagja és Wood pereputtya is.
//