Jó anya vagy... egy szóval sem mondom, hogy nem. Mindent megteszel értem és apáért, amit csak tudsz abban a kevés idődben, amit valahogy kiharcolsz számunkra a papírmunkáktól. Nem, nem haragszom. Persze, néha rosszul esik, hogy keveset foglalkozol velünk - kevesebbet, mint amennyit szeretnénk, de tudom, hogy rengeteg dolgod van. Én is komolyodok, még ha nem is látszik meg, de így van, és tudom, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet befolyásolni. Úgy látom, a munkád és a papírjaid pontosan ilyenek, akkor pedig nem tudok vele mit tenni, elfogadom, ez van. De ez nem azt jelenti, hogy nem mondok el bizonyos dolgokat neked. Például, hogy bár néhanapján még mindig hiányzik Franciaország - azért egyáltalán nem annyira, mint az elején, és főleg nem annyira, mint apának... kezdhetnél valamit a honvágyával, mert ez így nagyon nem lesz jó... -, azért az öt év alatt egészen megszerettem a Roxfortot, és igen, barátaim is lettek, még az én furcsaságaimmal is. Sőt, az utóbbi időben van valaki, akit nem tudok hová tenni, legalábbis egyelőre. Most mondanám, hogy segíts, de úgyis csak azt mondanád, hogy sok a dolgod, és hogy majd rájövök egyedül is... na, ez aztán a nagyszerű tanács, Anya! Tényleg! Majdnem olyan egyszerűen kivitelezhető, mintha azt mondanád, hogy majd egyedül megtanulok animáguskodni. Persze, mintha az olyan könnyű lenne. Hát közlöm: nem az, próbáltam. De ha valakinek, hát neked aztán igazán tudnod kellene, elvégre te is egyedül növesztetted a bundádat, nem igaz? Bundáról jut eszembe... nem tudom, miért, de elég furán néznek rám egyesek, mikor mondom, hogy az anyám is macska. Jó, tény, nem a legszerencsésebb megfogalmazás, de ebben nőttem fel, most mit csináljak? Egyébként megvan még a bundád, vagy kihullott miattam az összes szőröd, amíg azon idegeskedtél, hogy milyen bajokat keverek a suliban? Tájékoztatásul közlöm: növeszd vissza, mert nem sokat kevertem, de a bundádra még szükséged lesz.
**Brugiére-lakás, a nem olyan távoli jövőben**
- Anya! Apa! Megjöttünk!Kiabálom tele a lakást, közben pedig nem tudom eldönteni, hogy a sírhatnékot, vagy a rókázást fogjam vissza előbb. Egyelőre fej-fej mellett van a kettő, ebből pedig elég nagy baj lesz... apa enyhén szólva is háklis a rendetlenségre, de hát most mit tehetek én arról, hogy tiszta ideg vagyok? Elvégre nem mindennap mutatja be az ember lánya a nagyokos barátját a szüleinek, nem igaz? Direkt mondtam neki, hogy ne csináljon vagy mondjon semmiféle hülyeséget, de őt ismerve bármikor bekövetkezhet valami váratlan probléma, aztán foghatom a fejem, hogy hogy fogunk kimászni a bajból. Mondjuk... Clyde valószínűleg fogja magát, átvedlik macskává, és meg van oldva a helyzet. Na jó, de én mit csináljak?
Amíg ezen járattam az agyam anya végre elszakította magát a drágaságos papírjaitól, és lejött elénk.
- Sziasztok! Apád sajnos nincs itthon, de ha vártok egy kicsit mindjárt üzenek neki.Néz felváltva hol rám, hol pedig Clydera, rajta is látszik, hogy ideges. A ritka alkalmak egyike.
- Rendben van!Bólintok, anya pedig mosolyogva felsiet a lépcsőn, valószínűleg vissza a szobájába, hogy üzenjen apának az érkezésünkkel kapcsolatban. Pár perc múlva pedig egy szép, zsemleszínű macska szalad le a lépcsőnkön.
~ Jaj basszus... anya, ne csináld már! Remélem, Clyde nem veszi észre... bár nem hülye, de hátha nem rakja össze a dolgot~Tényleg remélem, hogy nem kezd el kérdezősködni, mert akkor nem tudom, hogy fogom tudni kimagyarázni magam.
- Szép cicátok van! Mi a neve?Érdeklődik kíváncsian, miközben a macska alakban tetszelgő anyámat simogatja kedvesen. Na tessék, már csak ez hiányzott!
- Köszönöm szépen, bár én még nem találkoztam vele, szóval valószínűleg új szerzemény lehet... úgyhogy sajnos nem tudom a nevét. De majd ha anya visszajön, akkor megkérdezzük tőle. Viszont szerintem ne simogasd, mert a végén még megmar!Hadarom szinte egy levegővel, közben pedig idegesen kémlelem anya tekintetét, amiben tisztán látszik, hogy bizony igazam van.
Mikor úgy gondoltam, hogy bármelyik pillanatban történhet valami galiba, akkor igazam lett. Csak nem úgy, ahogy számítottam rá. Ugyanis én azt hittem, hogy majd valamelyikünk mond, valami olyat, ami miatt aztán szépen összkapunk, mert nálunk ez sajnos viszonylag könnyen megy. Ehelyett anya megunta Clyde simogatását, és együltő helyében visszaváltozott az anyámmá, hogy aztán villogó szemekkel méregesse a fiút.
- Ne simogasd a leendő anyósodat, hallod? Héloise, te meg nem tanítottad meg a jómodorra? Ejnye már!Na jó, nem tudom, melyikünknek ég jobban az arca, Clydenak vagy nekem... annyi biztos, hogy ez egy elég emlékezetes első találkozásnak minősíthető.
//Jellemre a megalkotóra van bízva, csak a kapcsolatunkról szóló részt szeretném, ha betartanád. Illetve a plot sem kötelező, de előbb-utóbb szembekerülsz Clydedal is, úgyhogy nem árt, ha felkészülsz lelkileg
Mindenesetre nagyon várlak *-* //
