Stormie & Tatiana - let's see your quidditch skills

Szükségem volt egy kis friss levegőre, hiszen elég sok ember lógott a nyakamon, kezdve Clyde-dal, aki ha tehette volna, naponta elsírta volna szerelmi bánatát, folytatva pedig Judyval, aki meg… Hát, csak önmagát alakította, s az épp elég volt. Fárasztó volt ennyi sráccal lógni, és egyengetni az útjukat, hogy ne legyenek teljes mértékben retardáltak.
Az első utam a konyhára vezetett, ahol kértem egy almát a házimanóktól, majd amikor nagy nehezen leráztam őket, akkor elindultam a kviddicspálya irányába. Szerettem a lelátón üldögélni még akkor is, ha nem volt meccs. Hiszen mégis ki lett volna olyan elvetemült, hogy kigyalogoljon idáig? Csak akkor kóricáltak erre, ha edzeni készültek, vagy ha hivatalos meccsük volt a csapatoknak. Egyébiránt csend és hullaszag volt jellemző a helyre. Jó, azért hullaszag nem, de egy árva lelket se lehetett látni. Épp ezért volt tökéletes a számomra, amikor túlságosan is lemerült a szociális elemem.
Az almát a magasba dobtam szórakozásképp, miközben felfelé lépcsőztem, majd egy ügyes mozdulattal elkaptam mielőtt földet ért volna. Csak egy hajszálon múlt, hogy a levegőt markolásszam, de csak sikerült. A felső sorok egyikében foglaltam helyet, de úgy, hogy lecsúsztam az ülésen, így nehéz volt észrevenni.
Beharaptam az almámba, és mélyen magamba szívtam a friss levegőt. Percek teltek el így. Kifejezetten élveztem, hogy nem tartózkodott itt rajtam kívül senki, ugyanis egy idő után nehezen kezeltem a hangos zajokat. A srácok pedig jóval túlszárnyalták a hangos zaj mércének a legtetejét.
Az almából falatoztam, amikor odalentről zaj szűrődött fel.
− Mi a fene? – morogtam az orrom alatt, és felegyenesedtem. Az előttem lévő ülésre könyököltem, és oldalra döntött fejjel szemléltem a pályán felbukkanó lányt.
Ennyit arról, hogy nagy magányomban lehetek. Azonban nem szóltam semmit, ha nem vett észre, akkor jó ideig csak figyeltem a ténykedéseit, majd miután megettem az almám maradékát, feltornáztam magam az előző ülés tetejére.
Hunyorogni kezdtem, hogy lássam, mégis mivel próbálkozott annyira, vagy legalább megpróbáljam kivenni az arcát, de egyáltalán nem volt ismerős. Arra viszont hamar rájöttem, hogy gyakorolni jött a kicsike, máskülönben miért lett volna seprű.
Kíváncsi voltam arra, hogy mit produkált, főként azért, mert hiányzott a repülés és a kviddics, de semmi pénzért nem léptem volna be egyetlen csapatba sem.