Zurie & Nate - i'm solemnly swear that i'm upto no good
Vendég
Hétf. Jún. 08, 2020 11:24 pm
Zurie & Nate
Miért nem követhetnénk pillangókat?
Megkértem Bae-t, hogy fedezzen engem a többiek előtt, hiszen nem akartam, hogy tudják: megint kiszöktem a hálókörletből. Azonban képtelen voltam a fenekemen maradni, amikor meghallottam egy különleges lepkefaj ütötte fel a fejét a Rengetegben. Azt rebesgette az egyik diák, hogy ezeknek a lepkéknek világított a szárnya a sötétben, és a táncuk kifejezetten gyönyörű volt. Így hát eltettem a kamerámat és a pálcámat, majd amikor kiürült a klubhelyiség, megléptem. Nem kellett aggódni értem, hiszen nem voltam annyira bolond, hogy egymagam lépjek be a Tiltott rengeteg fái közé. A bűntársammal az udvaron találkoztam, és onnan együtt osontunk le az erdőig. Minden apró neszre megrezzentem, hiszen nem akartam, hogy bárki is elcsípjen bennünk, bár úgyis lett volna egy mentősztorim erre az esetre, mégsem akartam már most kijátszani azt a kártyát. − Hé, Zurie. Kösz, hogy elkísérsz – suttogtam halkan, hiszen amíg nem értünk tisztes távolságba, addig nem szívesen beszélgettem. Viszont az erdőszéléhez érve sokkal lelkesebbé váltam, és izgatottan varázsoltam fényt a pálcámból. − Karen azt mondta, hogy valahol itt osont be az erdőbe, és innen nagyjából keletre haladt, amikor egy tisztáson meglátta azokat a lepkéket. – Annyira izgatott lettem, hogy akaratomon kívül is kiszőkültem. Időnként megesett, amikor túlságosan is sok dolog miatt váltam hiperaktívvá, de nem különösebben érdekeltek az esetleges átváltozások. Lopva a bajtársam felé pillantottam, és elmosolyodtam. Ez nem olyan ártatlan, aranyos, vagy éppen udvarias mosoly volt. Nem, ez a rosszban sántikáló, kalandra kész mosolyom volt, amit igencsak kevesek láthattak, tekintve, hogy általában ügyesen játszottam a szófogadó fiú szerepét. − Nos, akkor induljunk. Aztán, ha bármi furát találunk, akkor azonnal visszafordulunk, oké? Nem akarom túlságosan megbolygatni az erdő lakóit. – Ezzel elmormoltam egy tájoló varázsigét, hogy tudjuk, merre is volt pontosan kelet, aztán beléptem a fák közé. − Remélem, nem félsz, Lovell. Te vagy az egyik kedvenc bűntársam, szóval remélem, hogy nem fogsz meghátrálni ettől a kalandtól – pillantottam oldalra a lány felé, amikor a szél egy farkas vonyítását sodorta magával. Tartottam magunkat annyira, hogy kellő elővigyázatossággal ne keveredjünk bajba. Elvégre, Zurie nagyon jó volt átkokból, én pedig jól ismertem az legendás lényeket, így hittem, hogy minden rendben lesz.
••• 340 szó körül ••• zene nincs ••• megjegyzés: sok-sok szeretettel <3 •••
Vendég
Hétf. Jún. 29, 2020 4:22 pm
Hülye lettem volna kihagyni a remek lehetőséget, hogy végre valami izgalmas dolgot csinálhassak és a legtöbben elég fostosak, így még csak véletlen se mennének be a rengetegbe, főleg nem este. Nath nagyon jó embert talált erre a feladatra, de hát nem véletlen barátkozom olyan emberekkel, akiknek remek az ízlésük, hiszen ki ne akarna egy okos, szép és lenyűgöző barátot magának? A megbeszélt helyre igyekeztem, nem jelentett gondot kiszökni onnan, főleg nekem nem, elég jó voltam már benne, amúgy is szerettem éjszaka nasizni. - Ugyan, végre valaki, aki nem dögunalmas dolgot akar csinálni. - jegyeztem meg halkan és még fel is kuncogtam. Szükségem volt már valami ilyesmire és ki ne akarna világító szárnyú lepkéket nézni a sötétben? Imádtam a lepkéket, egyszer már majdnem a lapockámra is tetováltattam egyet, de az túl klisés, én pedig nagyon nem vagyok egy klisé... szóval igen. Nem tudom miért, de valahogy az izgalmát látva én is izgatott lettem, szemeim arannyá változtak és már majdnem világítottak. A mosolyát éppúgy viszonoztam. - Karen szerencsés, hogy mindig ilyen izgi dolgokra bukkan. - kuncogok ismét fel, majd próbáltam gondolkodni, hogy járhattam e esetleg azon a helyen, belátom voltam már ezen a lezárt és tiltott helyen, na de nem olyan rendszerességgel, mint ahogy pisilni járok, én sem vagyok bolond... nem véletlen tiltott, de most kevésbé érdekel a veszély, látni akarom azokat a lepkéket. Csak felvonom a szemöldökömet, amikor azt feltételezi, hogy majd félni fogok, kiöltöm rá a nyelvemet. - Yordmoon, kérlek. Előbb hugyozód magad össze, mintsem sikítani hallanál. Ne tévessz össze a többi porcelánbaba lánybarátaiddal kérlek. - és mg a szemeimet is megforgatom, miközben elindultam befelé, engem senkinek sem kell majd megvédenie, megtudom magamat.
