Chloe Anderson

A szüleim révén mindent megkaptam, amit csak kiejtettem a számon, így talán nem túlzás azt állítanom, hogy elkényeztettek. Ez pedig igen komoly hatással volt az életszemléletemre is. Derűs természet vagyok, sok baráttal körülvéve, akikre - reményeim szerint - bármikor számíthatok. Nem sok csalódás ért az életem folyamán, egy-két kivételtől eltekintve, így néha hajlamos vagyok naiv is lenni. Bízom másokban, hiszen eddig még senki sem árult el. Könnyen barátkozom és nyílok meg idegenek előtt is, habár anyám és apám mindig is kiemelt figyelmet fordított arra, hogy kivel állhatok szóba, ennek köszönhetően pedig csakis olyan embereket volt szerencsém közelebbről is megismerni, akik kellően jó háttérrel rendelkeztek hozzánk. A roxforti éveim alatt a mardekár házát gazdagítottam jelenlétemmel, noha a piszkálódásokban sose vettem részt. A menő arcokkal barátkoztam, akik élvezettel kínozták és gúnyolták a sárvérűeket, de ennek én csupán csendes megfigyelője voltam végig.
Szorgalmas és kitartó vagyok, nem szeretek félkész munkát kiadni a kezeim közül. Így hát mindig is én voltam a tanárok kedvence, Chloe, az eminens és hát, mi tagadás, szerettem is tenni a helyemért. Mindig a professzorok kedvére tettem, folyamatosan megcsináltam a szorgalmi feladatokat is annak érdekében, hogy bevágódhassak náluk. Mind a hét évem alatt évfolyamelső voltam, prefektus.

Régebben fellengzős voltam, szerettem a családi hátteremmel kérkedni mások előtt. Büszke voltam arra, hogy aranyvérű vagyok és annak megfelelően is viselkedtem. Elkényeztetett kis hercegnő vagyok, apuci kicsi lánya, a családom szeme fénye, akibe rengeteg reményt öltek és ölnek is a mai napig. Hajlamos vagyok megfeledkezni magamról és lekezelően beszélni másokkal, habár ez szerencsére elég ritkán fordul elő.

Mint már a fentiek alapján kitalálhattátok, aranyvérű családba születtem. Anyám háztartásbeli, soha életében nem dolgozott egyetlen percet sem, apám pedig folyamatosan utazik, ritka kincs volt számunkra, amikor hosszabb időt tölthetett velünk. Állítása szerint egy seprűgyártó nagyvállalat munkatársa, folyamatosan üzleti ügyleteket kell lebonyolítania, én pedig hiszek neki. Hiszen miért ne tenném? Nincs okom megkérdőjelezni semmit. Normális család vagyunk, normális háttérrel. Már amennyire egy hozzánk hasonló család az lehet.
Alaptanulmányaimat a Roxfortban végeztem, méghozzá az évfolyamom egyik legjobbjaként. Ezek után nem is volt kérdéses számomra, hogy bekerülök-e a Docendo Discimus Mágusakadémiára, a világ talán egyik legszínvonalasabb intézményébe. A szüleim ugyanis ragaszkodtak hozzá, hogy ezekkel az eredményekkel csakis ezt az oktatási létesítményt vehetem célba, hiszen az ott végzett diákok túlnyomó többsége igen szép karriert futott be. Számomra ugyanis bőven megfelelt volna valamelyik másik, kevésbé felkapott iskola, de nem sokat haboztam oda is benyújtani a felvételi kérelmemet. Elvégre, néha igyekszem magam előtt is bizonyítani és nem is árt némi távolság Angliától.
A családi hátteremet illetően... Nos, egy ikerpár egyik tagja vagyok, méghozzá a megszólalásig hasonlítunk egymásra a testvéremmel. A nővérem és én azonban soha életünkben nem jöttünk ki egymással valami jól. Általában mindketten ugyanarra vágytunk és ez a kamaszéveink során kezdett el a tetőfokára hágni rivalizálás szempontjából. A fiúk. Természetesen, mindketten ugyanabba a srácba szerettünk bele halálosan, de ő volt az, aki végül elnyerte magának kényszerházasság révén. Vele jegyezték el, nekem pedig le kellett nyelnem magamban a mérgemet. Mert apámnak más tervei vannak velem. Én nem illek holmi feleség szerepébe, mint a nővérem, sokkal tehetségesebb vagyok. Jogi karriert kell befutnom, méghozzá a lehető legjobbat.
Az eljegyzés bejelentésének híre hallatán tehát úgy éreztem, el kell mennem otthonról. Minél messzebb, annál jobb. Jelenleg tehát a lehető legkevesebb időt töltöm a családom körében, hiszen a nővérem egyetlen alkalommal sem feledkezik meg arról, hogy az orrom alá dörgölje, mennyire boldog élete szerelmével. Az írországi akadémia tehát tökéletes menedék lett számomra, ott a tanulmányaimba mélyedhetek és nem kell arra gondolnom, hogy mi mindent veszítettem el mostanában apám tervei miatt. Ő a példaképem, úgy érzem, tartozom neki annyival, hogy abba az irányba indulok el, amerre ő szán.
De ha engem kérdeztek, a lelkem legmélyén a medimágusi kar vonz. Mivel azonban maximalista vagyok, nem szeretném két szak irányába elforgácsolni az energiáimat, így hát teljes egészében a jogtudományra koncentrálok. A roxforti éveim alatt rengeteg alkalommal kötöttem ki a gyengélkedőn kisebb sérülések miatt, így volt alkalmam némi rálátást nyerni a gyógyítók munkájára. Szeretnék én is az embereken segíteni, bár ha belegondolok, mit műveltek annak idején a halálfalók... Nos, ennek révén az új célom az lett, hogy minden egyes fanatikust rácsok mögé juttathassak, akik annak idején a Sötét Nagyurat szolgálták. A Roxfortban szinte alig volt olyan félvér tanuló, akinek valamelyik ismerősét vagy éppen rokonát nem károsították volna meg egy életre. Aranyvérű vagyok, büszke a származásomra, de amit ők műveltek annak idején, azt már tényleg túlzásnak tartom...
Nyáron mindenesetre önkéntes munkákat szoktam vállalni és segíteni a Szent Mungó dolgozóinak munkáját. Voltam már takarító is ott, amelynek hallatán apám ugyan nem repesett az örömtől, de részemről is akadnak bőven dolgok, melyekből nem engedek. Talán mindenki az elkényeztetett, gazdag lánykát látja bennem, de szeretek segíteni az embereken, ahogy abban is biztos vagyok, hogy egyszer valamilyen úton-módon én is gyógyító lehetek.

Szőke haj, kék szem. Nem tartom magam kirívó szépségnek, de azért a csúnyaságtól is messze állok. Teljesen átlagos lány vagyok, aki szeret nőiesen öltözködni, noha néha a kényelmesebb viseletet se vetem meg. A testalkatom elég szerencsés, ott vagyok gömbölyű, ahol kell, ezzel soha életemben nem volt problémám. 168 centis magasságommal nem rívok ki a barátnőim közül, nem születtem egy égimeszelőnek. Sminkelni alig szoktam magam, egy kis alapozó és általában ennyi. Egyszerű lány vagyok az iskola falain belül, soha életemben nem tűntem ki a diákok tömegéből. Rajtam aligha akad meg bárki szeme is, ha nem ismer.