Sosem szerettem, ha lekorlátoznak, pont ezért is utálom, hogy minden csapatnak megvan a saját edzési ideje. Mert értem én, hogy ez így egyenlő, így fair, meg mit tudom én, de ha az ember mondjuk játékosként képzeli el a jövőjét, akkor nagyon is kellenek az eredmények, mondjuk egy kviddicskupa. Ahhoz pedig edzeni kell. Annyi a szerencse, hogy az edzők meg az igazgatónő nem korlátozták le azt, hogy hány plusz edzést lehet kérni. Addig lehet, amíg nem ütközik más csapat formális vagy rendkívüli edzésével. Márpedig úgy intéztem, hogy ne ütközzön, ez csak természetes. Az más kérdés, hogy alapból sem hiszem, hogy sokat zavarnánk, elvégre úgynevezett szárazföldi edzést fogunk tartani, és ha valaki esetleg hozza a figyelmeztetés ellenére a seprűjét, akkor maximum azzal csak söprögetni tud majd. - Jó reggelt mindenkinek! - köszöntöm a nyájas kis csapatot, amikor úgy ítélem, hogy már mindenki itt van, aki el akart jönni. Alex sajnos kihagyja az edzést, de azért remélem, hogy mégiscsak betoppan egyszer. - Remélem, hogy már mindenki izgatottan várja, mit is fogunk csinálni a mai órán, és nem szeretném tovább borzolni a sastollazatot, ezért elárulhatom azt, amit gondolom már mindenki sejtett. Erősíteni fogunk. Nem csak a seprűn száguldozás fontos egy játékosnak, hanem az is, hogy együtt izzadjunk, közben pedig megerősödjünk. - körbenézek a csapaton, és elégedettséggel tölt el, hogy nagyrészt mindenki elég jó formában van, és ez a meccseken is látszódni szokott, mégsem árt, ha folyamatosan rásegítünk az alapból sem túl katasztrofális statisztikánkra. - Bemelegítésnek fussunk egy kört a pálya körül, aztán egyéni gimnasztika következik. Itt fejtől bokáig mozgassátok át a tagjaitokat, kifejezetten koncentrálva a lábakra. Aki úgy érzi, hogy készenáll, meg is kezdheti a sort. - azzal jelentőségteljesen Fredre nézek, hogy induljon csak meg. Gondolom Dan is vele fog futni, és felőlem aztán beszélgethetnek is, legalább jobban tágul a tüdő, meg ez még tényleg csak a laza rész. Majd a sprinteknél eldől, hogy kinek van szüksége plusz edzésre.
// A reagotokban mindenképp szerepeljen a megérkezés, a bemelegítő futás és a gimnasztika is, hogy tudjunk tovább haladni. A szószámra figyeljetek, ne nagyon lőjétek túl a 300-at, de a 350 is még elfogadható, ha valakinek úgy jön ki.
Karjaim magasba tartva, menet közben nyújtózkodva érek a pálya területére; talán én tűnhetek a világ legmotiváltabb emberének, hogy már menetközben felkészítem izmaim az edzésre, pedig csupán az álmosságot próbálom száműzni tagjaimból. Hülye ötlet volt még edzés előtt ledőlni pihenni, ha szobatársam nem ébresztett volna fel, itt sem lennék. Nem is merek hanyatt feküdni a fűbe, míg a többiekre várunk, csupán törökülésben fogadok minden jövevényt; már a gondolat is fáj, hogy én is egy lehetnék a később érkezők közül, ha nem vernek át a szobában azzal, hogy késésben vagyok. Ahogy Cromwell belekezd monológjába, összeszedem magam és feltápászkodok kényelmes helyzetemből, hogy legalább ennyivel megtiszteljem, ha már nem vagyok képes motiváló beszédét kellő ovációval fogadni. Hunyorogva hallgatom és próbálom feldolgozni magamban a mondottakat; van egy olyan sanda gyanúm, hogy a többség -magamat is beleértve- csupán Peggy-vel szeretne együtt izzadni. Mondjuk egy vödör kávénak jobban örülnék ébresztőként, mint a futásnak… Próbálok nem rápillantani, nehogy nekem kelljen vezetnem a sort, mindhiába: ahogy lopva felmérem a helyzetet, Pearce sokatmondó tekintetével találom szembe magam. Lemondóan sóhajtok. Rühellek elöl futni, úgy érzem, mintha mindenki engem bámulna. Igaz, ez szinte kizárt, hisz a közvetlen mögöttem lévő valószínűleg eltakar, de nehéz levetkőzni az efféle gátlásokat; csupán azzal tudom nyugtatni magam, hogy legalább nem taposok meg senkit hátulról, rossz szokásomhoz hűen. Amennyiben nem sürget meg közben csapatkapitányunk, nem diktálok gyors tempót, nem akarom kihajtani magamból a lelket rögtön az elején, ki tudja, mit tartogat a tarsolyában az edzés további részére. Futás után nem esik nehezemre bemelegítő gyakorlatsort produkálni, lényegében az önvédelem szakkör mozdulatsorait kölcsönzöm; részben pont azért vettem föl a foglalkozást, hogy formában tartsam testem a kviddics mellett -nagyobb részben pedig az oda járó lányok miatt, de ez most lényegtelen. Ezzel sem próbálom lefárasztani magam, maximum felébreszteni: nyújtás, hajlítás, majd guggolás, végül felülés, természetesen több fekvéssel, mint üléssel, várva, mikor lépünk végre tovább.
Sosem árt egy alapos testmozgás, ez tény, és aki olyan családból jön, ahol számos kviddicses, de legalább egy megfordult már, az gyakran is hallgathatja az apja, vagy épp az anyja jó tanácsait. Apám szerencsére engem nem kell noszogasson, ha sportról van szó. Míg nyáron ott a tavunk, ahol megannyi csónakos, vagy szabad mozgásos tevékenységgel variálhatunk, addig itt nem halasztom el a lehetőséget egy alapos futásról, nyújtásról. Fred pedig gyakran partner benne, mert csoportosan nagyobb a motiváció, mint amúgy. Apropó, Fred... ő simán átaludta volna az egész edzést, ha nem érek be hangos ajtócsapódással a szobába, ugyanis én magam is elfeledkeztem róla. Ahelyett, hogy az időt figyeltem volna, inkább a könyvtárban múlattam mással... más nézésével. De az már részletkérdés ebből a szempontból, hogy akkor melyikünk is felejtette el a dolgot? A lényeg, hogy most itt vagyunk, én speciel jókat vigyorgok a barátomon, miközben leérünk. - Naná, borzoljuk. - Szerencsére nem olyan a hangulat, mint egy átnevelőtáborban. De mondhatjuk akár azt is, hogy alig figyelnek a csapatkapitány szavaira. Bla és bla, ahogy már tudjuk. Szokott ilyen edzéseket tartani, mindig ugyanaz a séma. Futás, aztán lazítás, aztán mikor milyen kedve van. Fred után eredek, ahogy nekilendül. Jó azért a csapatunk, legalább összetartóak vagyunk, ahogy a januárban kissé megviselődött mardekáros csapatról annyira nem elmondható. Meglátszik Briggs halála után hagyott űr és a Dolohov lány korai kilépése. Nem is értem, ha mást nem, legalább a csapatomat nem hagynám szarban. Na mindegy is, lelke rajta, biztos megvolt rá az oka. - Hé! - szólítom le Fredet, ahogy mellé érek. Persze valami frappáns megjegyzés jár a fejemben, de nem egészen úgy sikeredik - Alszol még? Csak dumálni akarok, bárhogy nézzük is, azért a pálya hatalmas, egy kört megtenni sem fél perc. Na nem, mintha annyira fárasztana, mert öröm mindig sportolni. De ha már a csapat és a kviddics, akkor vajmi unalmas a dolog seprűk nélkül. Jobb kar, bal kar, jobb láb, bal láb megráz, köröz, lazít. Aztán körözés törzzsel. Mintha csak ismét a mugli suliban találnám magam, de másképp ezt nem lehet. Nekem ennyi is bőven elég ahhoz, hogy eléggé lelazítsam az izmaimat. - Mi van az egyetlen lógósunkkal? Ő majd később pótol?
Vendég
Csüt. Május 21, 2020 9:26 pm
↬ dream team
Kíváncsian ültem a folyosó egyik párkányán és hagytam, hogy a kora reggeli nap sugarai engem melegítsenek, elnyúltan nyávogtam egyet az előttem elhaladó unokatestvéremre, aki valószínűleg nem értette, hogy ez most egy szia akart lenni, csak voltam annyira pofátlan és nem vállaltam fel az igazi arcomat. De persze felismert, hogy ez az a kóbor macska lehet, akit a gazdája folyton keres és sosem találja. Viszont neki is meg volt a maga ügyes bajos dolga így nem tudott felvenni és magával vinni. Nem is volt igazából ezzel semmi baj. Én csak meg akartam már megint lesni Héloise Brugiére-t tudtam, hogy egyszer csak el kell sétálnia itt, viszont egyre sürgetett az idő és úgy döntöttem nem várok tovább. Leugrottam onnan, négy lábon még szaladtam egy kicsit és amikor tiszta volt a levegő akkor már két lábon haladtam a dolgomra. Előbb a konyhába, abban reménykedve, hogy esetleg a dolgos kis manók megértik miért van szükségem hirtelen nekem almára és egyszerre többre. Valószínűleg kapnék egy nyaklevest ha édességgel állítanék oda edzés előtt, bármennyire is legyen ma a születésnapom. Szóval a lehető legkedvesebb jellememet vettem elő annak érdekében, hogy a manók megsajnáljanak és nélkülözzenek annyi almát amennyit kértem. Valószínűleg megkapom ezért a megfelelő szemfelvonásokat is, de sebaj. Kaptam egy kisebb karkosarat is, amibe az almákat pakolhattam bele és ezt edzés után még vissza kell hoznom ide. Semmi baj. De ha már itt voltam és biztos voltam abban is, hogy a többiek megszomjaznak töklevet is kértem egy üveggel s, egyszer használatos poharakat. Jó persze tudom én, hogy először nem mulatozni fogunk és hiába teszek úgy mintha elloptam volna Piroska kosarát, mert akkor sem lenne szabad bevágódnom a többiek előtt… de majd meglátják, hogy igenis hasznos volt, ha kifáradnak és megszomjaznak az edzés végén. Azok az apróságok amiket bepakoltam még egészségesek is, szóval nem mondhatják, hogy nem gondolok az egészségükre. Amikor sikerült megérkezni, köszöntem a jelen lévőknek, letettem magam mellé a karkosarat és figyeltem Cromwell-t, vagy legalábbis igyekeztem. Szóval futni kell. Ahogy Fred és Dan elindult, azt hiszem engem sem kellett sokáig noszogatni, hogy kövessem a példájukat. Csak nyugodtan, nem sietve, gondolom nem csak ennyiből fog állni a mai napunk, tehát nem árt ha tartogatom az energiámat. Futás után elkezdtem a bemelegítő gyakorlatot is, igazából a többieket utánoztam, semmi egyéb.
Kicsit olyan, mintha mosogatólében pácolták volna egész éjszaka a csapatot, de ez mégsem zavar. Nekem az a feladatom, hogy töretlen lelkesedéssel és határozottsággal levezényeljem a katonáimnak az edzést - és igen, ez nagyon úgy hangzott, mintha a játékfiguráim lennének, holott egyébként nem tekintem őket annak, csak hát mégis én felelek értük, meg engem neveztek ki tisztára jogtalan-alaptalan főnöknek, szóval valamennyire mégis így kellene néznem rájuk. Némi elégedettséggel tölt el, hogy mindenki elindul, és kezdetét veszi az egy környi futkározás, ahol én zárom a sort. Nem megerőltető a tempó, de az izmoknak kezdetben ez is bőven elég. Főleg, mert még nem tudják, hogy mit is tervezek. Azt hiszem, ilyet még nem csináltunk soha, de majd visszanézem az edzésnaplómban a tervezeteket. Mondjuk ilyesmire szoktam emlékezni. A kör végén igyekszem jól látható helyre állni, ha esetleg valaki nem tudja, mire is gondolok. Lehet lesni, nem szégyen az ilyesmi, elvégre hobbiból vagyunk itt, vagy mi a fene. Persze örömmel tölt el, hogy azért mindenki boldogul a bemelegítéssel egymaga. Nem is figyelem őket az első pár gyakorlat után, hanem magamra koncentrálok. Fej, váll, kar, derék és törzs, aztán a lábakra kicsit jobban odafigyelek, minden irányba megtekergetem őket. - Mi van az egyetlen lógósunkkal? Ő majd később pótol? - Danielre nézek, és talán látszik is rajtam, hogy nem vagyok túl lelkes. Ha szerencsém van, akkor ugyanarra az emberre gondolunk. - Alexről semmit nem tudok. Nem szólt, hogy mit szeretne. - nem csak az edzéssel, de a csapattal kapcsolatban sem. Pedig már írtam neki ezügyben, és semmi reakció. Próbáltam beszélni vele, de mintha kerülne... Innentől már nem az én hatásköröm - de az én bajom és ugyanígy a csapaté is. Elég köcsög húzás. - Ahogy látom, mindenki végzett, szóval jöhet is a következő szint. A mai edzésen sprintelni fogunk. Van még nagyjából fél óránk, szóval egy tíz percre gondolok. Nem szabok semmilyen határt, hogy mennyit is kell megcsinálni, de igyekezzetek minél többször lefutni a távot. - előveszem a kapott stopperemet, és elindítom a tíz percet. - Majd elfelejtettem. Keresztbe futunk a pályán, és a végén majd felírom az eredményeket. - és akármennyire is tűnök néha diktátornak - jah, amúgy nem is -, én indulok elsőként, hogy letudjam a magam elé kitűzött távot. Remélem, idő közben megérkezik a két cserediákunk is.
// A szószámra figyeljetek, ne nagyon lőjétek túl a 300-at, de a 350-400 is még elfogadható, ha valakinek úgy jön ki.
- Bár így volna – felelek Dan kérdésére futás közben, miközben tartom mellette a tempót – Miért, ennyire látszik? – Tény, majd’ leragadnak a szemeim, de reméltem, hogy másoknak ez nem tűnik fel. De minek is gyötörném már magam ezen, majd a következő edzés előtt alvás helyett más időtöltést választok… csak éljem túl ezt. Csöndben hallgatom szobatársam és Cromwell apró párbeszédét, miközben egy pillanatra megállok, mintha csupán így menne csak a kapott információ feldolgozása; magam sem tudom, mikor találkoztam utoljára az említett sráccal, azonban nem vagyok benne biztos, az edzés végére nem őt fogom tartani a legbölcsebb tagnak, amiért kihagyta az össznépi kínzást. A tréning további része nem hangzik túl kecsegtetőn, ezek szerint még több futás következik, remek. Tény, eleget vagyok késésben, hogy rövid távon jól teljesítsek, és Daniellel is szoktam, ha alkalomadtán pont ezzel akarjuk elütni az időnket, de ezen alkalmakat leszámítva szerintem tíz percig akkor sem szaladnék, ha üldözne valami. Remélem, azért az egybegyűltek között mindenki tisztában van azzal, hogy az edzés után még fel is kell másznunk a toronyba. Miért is nem a Mardekárba kerültem, mennyivel könnyebb dolgom lenne egyszerűen csak legurulni oda... Egy pillanat erejéig átszalad a fejemen a gondolat, ennyi szaladgálással akár egy mugli bajnokságra is benevezhetnénk, biztosan porig aláznánk őket a pályán – mondjuk nem is lenne fair velük szemben kiállni, de ez részletkérdés – azonban kizárt, hogy ezt megosszam csapatkapitányunkkal, a végén még komolyan fontolóra venné az ötletet és hamarosan már seprűn ülve kellene rohangálnunk – akkor már inkább tényleg a halált választanám, mint a megaláztatást. Megvárom, míg hallótávolságon kívül kerül, hogy feltegyek egy fontos kérdést a srácoknak. - Szerintetek hány körrel többet nem pofátlanság még hazudni? – érdeklődöm, mielőtt még én is az előttünk haladó után erednék; kapható vagyok az efféle lódításra, csak a végén ugyanazt a számot mondjuk - azért ő sem annyira hülye, hogy elhiggye, más köröket tudtunk le egymás mellett. - Kap valami jutalmat az, aki a legtöbbet futja? – kiáltok Pearce után szórakozottan. Bár engem a túlélésem most jobban motivál, mint holmi lelki simi, de ki tudja, a többiek talán jobban érdekeltek a dologban.
Megeresztek egy szórakozott mosolyt. Miért is lepne meg engem, hogy a legjobb barátom épp, mint mindig arról sápítozik, hogy mennyire fest álmosnak? Ő tipikusan azt hiszem az a fajta, aki a legpedánsabb tud lenni, már ami a megjelenést illeti, hogy aztán megállapítsa, hogy mi és mi nem tetszik neki. - Nem, csak nekem szembetűnő, de én egész nyáron a képedet látom. - szinte. Mert az tuti, hogy sokat lógunk egymásnál, ha már szétuntuk az otthonlétet. Mondjuk nálunk elég nehéz, lévén a környék végeláthatatlan lehetőséggel kecsegtet és nem mellékesen azt sportolok, amit csak akarok. Nem tetszik, hogy Alex a bemelegítést is leszarja, meg újabban úgy a csapatot is. Nem tudom, hogy mit mondhatnék rá, legszívesebben már nem is hívnám. - Szerintem egy új csapattag is hálásabb lenne a posztján. - nem tudom becsukni a pofám, de véleményt szabad mondani, nem? - Huszat? Vagy kicsit sok lenne neki? - nevetem el magam halkan. Bírom Cromwellt, de néha túl nagy az arca és én őszintén szólva szeretem kifigurázni. Már csak úgy a háta mögött. Ő a Hollóhát Napóleonja. Mi meg a Sasfiókok, vagy mik. - Jah, pihenőidőt. Vagy Clyde dugdos még valamit, ha jól láttam. - szólalok most már meg harsányabban, ahogy nekiiramodok én is a többiekkel. Na nem akarok sereghajtó lenni, szerencsére könnyedén utolérek bárkit a hosszú lábaimmal.
Vendég
Vas. Jún. 07, 2020 8:45 pm
↬ dream team
Midig igyekeztem pártatlan lenni, semleges ha éppen arról van szó ki érdemli meg, hogy a csapat része legyen és ki nem. Szerintem mindannyiunkat zavart, ha az egyik csapattársunk kimarad, lemarad az edzésből, nem tudja milyen új stratégiát agyalunk ki és hasonlók. Valószínűleg, mint prefektus esetleg komolyabban utána kellene néznem a dolognak, hogy mi van vele. Hátha többen zaklatjuk és akkor ad valami választ. Nem látok mást megoldást erre. Végighallgatom a következő tennivalónkat. Úgy látszik a mai nap kis korai része ebből fog állni. Edzésből. Nem zavar. Hasznát tudom venni ha nagyon el kell sprintelni valaki elől. Tudom, hogy szégyen a futás minden helyzetben, de néha tényleg igazán hasznos. Ezért se kezdek el szájalni. Hogy most komolyan ezt fogjuk tenni ma? Mert biztos voltam abban, hogy esetleg valami mást is rejteget a tarsolyában. Ha ő meg nem, akkor én meglepetésként a kosárban, de nem számít. Cromwell kezdi a mostani "futamot". Gondolom így próbál motiválni minket, azzal, hogy példát mutat. A korához képest értelmes gyerek, komolyan veszi a kviddicst és azt hiszem ennél több nem is kell. Ha Cromwell után megindulnak a többiek akkor én is így teszek. Nem akarok most versenyezni Cromwell-el, hogy melyikünk fut le többet és gyorsabban, ezért inkább úgymond hátra maradok a többiekkel. – Ha kell számolom ő mennyit fut és mi is annyit mondunk a végén. De körül belül húsz teljesen belefér. – most nem akartam levezetni nekik, hogy a húsz kör az elég reál is, egy perc alatt két kört csak meg tudunk tenni, annyira nem vagyunk nyámnyilák mi sem. Minden ami minket jellemez azt a szüleinktől örököltük, szóval ha valaki sunyinak tartotta valaha az apámat, akkor sajnos egy ilyen kis részecske bennem is megvan. Rosszban sántikálás, nem szándékosan. Tervek szövögetése, okoskodás. Feltett szándékom felül múlni az öreget, vagy segít Bonnie vagy nem, de tudom, hogy jobb akarok lenni nála. – Nyugi, az én dugdosós valamimből amúgy is kapnátok. De az tényleg érdekel engem is, hogy mi lesz a végén. – valószínűleg mély levegővétel és kifújás, hogy véletlenül se ártson meg.
- Szerintem egy új csapattag is hálásabb lenne a posztján. - nem mondom ki, hogy ezzel teljes mértékben egyetértek, de szerintem tisztán látszik az arcomon, hogy mit is gondolok. Azonban nem sokat tehetek. Beugró mindig akad, toborozni meg csak jövő évben lesz lehetőségünk. De legalább mással nincs ilyen baj. - Csak akkor tudjuk leváltani év közben, ha valaki jelentkezik a helyére. Egyébként várni kell szeptemberig. - vállat vonok. Ezzel most nem igazán tudok mit kezdeni, pedig engem is zavar, hogy hiányos a csapat, és ez simán bomlasztja a munkamorált. Őszintén remélem, hogy követik a példámat, és hamarosan már ők is a nyomomban loholnak. Szerintem sokan gyorsabbak is nálam, de azért a kezdeti előnyöm és a látszólagos kezdeti lustaságuk megnyugtató és biztató. Feltéve, ha elindulnak. - Ha elindultok, akkor mondjuk az edzés vége lesz a jutalom. Mert addig nem szabadultok, amíg nem lesz meg a tíz perc sprint. - szólok oda a jónépnek, és remélem, hogy nem veszi senki zokon. Mindenesetre edzeni vagyunk itt, nem pedig lazsálni. Vagyis passz, nekem ez volt a szándékom, aztán majd eldönti mindenki, hogy olyan akar lenni, mint egy lelkiismeretes sportoló, vagy olyan, mint Alex Ballard. Saját döntés, én nem fogok senkit megerőszakolni azért, hogy haladjon már. De ahogy láttam, Clyde hozott valamit, és mintha emlékeznék rá, hogy neki mostanában van a születésnapja is, szóval amint megállok és kifújom magam, addig mindenki be is futhat. Ki előbb, ki utóbb, bár ahogy látom, inkább egyszerre. - Mindenki király volt, és köszi, hogy eljöttetek. - vigyorgok rá a csapat itt lévő tagjaira, majd Clyde-ra nézek. - Neked meg ha jól tudom, akkor boldog szülinapot!
// Bocsánat, hogy ennyire elhúzódott a zárókör. Akinek elment a kedve a játéktól, nyugodtan skipelje.
️
