Nem is tudom mit mondhatnék.. Kérlek, ne ijedj meg. Nem lenne szabad írnom neked, de miután Tyler beszámolt mindenről, sikerült meggyőznöm, hogy írhassak egy levelet. Megígértem neki, hogy megtartom a titkotokat Úgy hiányzol. El sem hiszem, hogy ez tényleg megtörtént. Mégis, mikor a bátyád elmesélte az egészet, csak az járt a fejemben, mennyire egyedül érezheted magad. Biztosan mérges vagy a szüleidre, talán még rám is... Sajnálom, hogy ez történt, de olyan boldog vagyok, hogy életben vagy! Az első levelem nem túl hosszú, nem szeretnélek felzaklatni. Ha úgy döntenél, hogy válaszolsz, azt hiszem az lesz a legjobb, hogyha Tylerrel együtt küldöm majd levelemet és te is akkor írsz vissza, mikor neki küldöd a baglyot. Így senki nem sejthet meg semmit. Szeretném, ha tudnád, hogy én itt vagyok és nagyon örülnék neki, ha írnál néha. Ha mesélnél a napjaidról és Franciaországról. Vagy ha csak lányos dolgokról beszélnél, amiket nem írsz meg a bátyádnak, tudod... Remélem jól vagy!
Sokszor ölellek,
Vendég
Kedd Május 12, 2020 2:42 pm
10¢Poppy Willows
Roxfort, Mardekár klubhelyiség
Drága Poppy!
Pops! Ugyan nem sok mindent tudok az életről, meg a nagy dolgokról, de az még nekem is világos, hogy ha valaki azt mondja, hogy ne ijedjek meg, azzal automatikusan az ellenkezőjét éri el. De ezt te is tudod, ugye? Szóval kérlek, ne hozd rám a frászt. Még a végén azt hiszem, valami baj van... veled, vagy bátyussal. Vagy akár a szüleinkkel, bár arról már valószínűleg tudnék. Na nem baj, lényeg, hogy nincs semmi gond. Te is hiányzol nekem, Pops! Nem örülök, hogy Ty belekevert még valakit a dologba, ráadásul lehet, hogy feleslegesen... annak viszont igen, hogy te vagy az a valaki, mert tudom, hogy megértesz, és számíthatok rád. Nem haragszom... illetve nem, ez így nem túl pontos. Inkább azt mondom, hogy nem értem. Nem értem, miért akkora probléma, hogy nincs varázserőm. Mármint oké, világos, hogy aranyvérű család vagyunk, emiatt aztán rossz hírünket keltem azzal, hogy kvibli vagyok, de most komolyan... miért fontosabb a hírnév, mint a gyerekük, a családjuk? Legalább Tylert szeretik, ugye? Rád meg aztán végképp nem haragszom, hiszen nem tehetsz semmiről. Senki nem tehet semmiről, egyszerűen így hozta az élet... de ebből kell kihozni a legjobbat, mást nem tehetünk. Nem igaz? Ti hogy vagytok? Remélem, vigyázol Tylerre, vagy legalábbis megpróbálkozol vele, hamár én nem lehetek mellette. Sajnos régóta nem hallottam hírt felőle, és nem szeretném, ha bajba kerülne. Persze, szívesen mesélek, bár elég eseménytelenek a napjaim. Legalábbis a napjaim többsége biztosan. Mire vagy kíváncsi? Hogy ne legyünk túl feltűnőek a te leveledet is bátyusnak címzem, majd ő eljuttatja hozzád. Remélem, jó lesz így. Várom válaszod, addig is vigyázz magadra!
A bátyád sértetlenül adta át a leveledet nekem. Azt is meg merem kockáztatni, hogy bele sem olvasott, de nála sosem lehet tudni. Örülök a válaszodnak, alig vártam, hogy halljak felőled. Tyler mesélt egy keveset, de azért mégsem ugyanaz. Sajnálom, hogy csak levél formájában beszélhetünk egymással. Tényleg nem állt szándékomban a frászt hozni rád. Megnyugtatlak, hogy senkinek nem esett semmi baja. Ne légy mérges rá, én erőltettem, hogy mondja el mi nyomja a lelkét. De azóta sokkal jobban viseli, hogy távol van tőled - már amennyire ezt bárki jól viselheti. Szemernyi kétséged se legyen felőle, hogy nem ezt érdemelted, a szüleid hatalmas hibát követtek el. Talán még nem látják át, az is lehet, hogy sosem fogják. De te nem vagy kevesebb attól, hogy nem örököltél varázserőt. Kérlek, hidd el nekem! Vigyázok Tylerre, de remélem tudod, hogy ez nem olyan egyszerű feladat. A bátyád még mindig nagy csibész, de jó ember. Hatalmas szíve van és minden pillanatban nagyon hiányzol neki. És nekem is. Még mindig alig hiszem el, hogy levelezünk. Egy kicsit bűntudatom van, amiért nem szólhatok erről Daisynek, ő is biztosan nagyon örülne, ha hallana felőled. De nem kell aggódnod, bízhatsz bennem, megtartom a titkunkat. Minden érdekel, ami veled kapcsolatos. Azt hiszed apróságok, de biztosan Tyler is ezt mondja. Nem vagyunk ott veled, hogy lássunk. Egy képet tudnál küldeni? Vagy azzal feltűnést keltenénk? Minden esetre én küldök egyet. Megsürgetem Tyler leveleit, olyan izgatott vagyok.
Sokszor puszillak,
Vendég
Szer. Júl. 01, 2020 8:32 pm
10¢Poppy Willows
Roxfort, Mardekár klubhelyiség
Drága Poppy!
Nagyon örülök, hogy eljutott hozzád a levelem! Ha bátyus véletlenül bele is olvasott, akkor sem történt semmi probléma, mert nem írtam semmi olyat, amiről ne tudhatna. Én is sajnálom, hogy most csak levélben tudunk beszélni, de remélhetőleg azért személyesen is tudunk találkozni. Remélem, Ty el tudja intézni, hogy a következő látogatásakor te is eljöhess vele. Mérges? Én? Már miért lennék én mérges bátyusra? Csak azt tette, amit jónak látott. Rád sem haragszom... olyan vagy nekem, mintha a nővérem lennél, szóval biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb te is megtudod majd, mi a helyzet. Gondoltam rá, hogy én magam írom meg neked, hogy életben vagyok, de nem akartalak megijeszteni, így szinte azonnal el is vetettem az ötletet. Nem baj, Ty elmondta, így végülis ugyanott vagyunk. Örülök, hogy már te is tudsz rólam, legalább segíthetsz bátyusnak, ha nagyon eluralkodna rajta az irántam érzett aggodalma. Mondtam neki, hogy megnyugodhat, jól vagyok, de nála sosem lehet tudni, szóval biztos ami biztos, figyelj rá, kérlek! Akkor is, ha tudom, hogy nincs könnyű dolgod vele. Ismerem, tudom, hogy egyáltalán nem könnyű a lelkére beszélni, de valahogy muszáj lesz, különben valószínűleg még kevésbé marad nyugton, mint eddig. Köszönöm, hogy így gondolod! Tudom, hogy nem tehetek róla, hogy hogy is születtem... és talán egyszer a szüleink is észreveszik, hogy attól, hogy sajnos nincs varázserőm, még egyáltalán nem vagyok kevesebb, mint bátyus, vagy bárki más. Igyekszem nem lábatlankodni, de közben meg el szeretnék szabadulni innen, és megnézni, milyen is a világ nagymama birtokán kívül. Bár sajnos erre nem sok esélyt látok, de azért hátha egyszer sikerül utazgatni. Talán majd ha kicsivel idősebb leszek. Egy képből még nem hiszem, hogy nagy bajunk lenne, úgyhogy persze, küldök egyet! Nem kell sürgetni Tyt, majd ír, amikor tud. Én tudok várni, úgyse nagyon megyek sehová sem. Inkább te mesélj! Veled mi a helyzet? Minden rendben van? Biztos sokminden történt az előző leveled óta. Mármint... attól biztos több, mint ami velem történt. Várom válaszod, és vigyázz magadra!
Már fel is hoztam Tylernek a témát, győzködöm, hogy próbálja elsimítani a helyzetet annyira, hogy ne legyen feltűnő, miért akar engem is elvinni magával Franciaországba. Egyelőre nem tudom, milyen esélyekkel indulunk, de valahogy majd csak megoldjuk! Jól tetted, hogy nem írtál nekem. Biztosan azt hittem volna, hogy valaki csúfos tréfát űz az emlékeddel. Még a hátam is borsódzik a gondolattól, hogy valaki ilyet tegyen. Nem is tudom Ty hogy bírta eddig magában tartani ezt. Már sokkal jobb színben van, hogy beszélhet róla valakivel. És ne aggódj miatta, szemmel tartom! Mekkorát nőttél és milyen csinos vagy! El sem hiszem! Nagyon hasonlítasz az anyukádra! Egyre jobban várom, hogy megölelgethesselek. Velem sem történik túl sok minden, igazából elég sokat tanulok a RAVASZ-ra, jelentkeztem az Akadémiára, szeretnék zeneszerzést tanulni. Képzeld, nagyon készülök Tyler születésnapjára, írtam neki egy etűdöt, de még nem tudom, hogy odaadjam-e neki. Szerinted értékelni fogja? Arra gondoltam, hogy el is játszanám neki, de csak kettesben, még nem szoktam meg, hogy figyelnek zongorázás közben. Tudom, ez nem nagy szám, valami menőbb ajándéknak biztos jobban örülne. Valami fiúsnak és kevésbé szentimentálisnak. Egyébként mostanában elég sok idő töltök a bátyáddal és azt vettem észre, hogy jó hatással vannak rá a leveleid. Kicsit szomorkodik olyankor, de mintha feltöltené őt, hogy hall felőled, nagyon aranyos. Biztos vagyok benne, hogy nagyon hiányzol neki.
Sok puszi és ölelés,
Vendég
Kedd Júl. 28, 2020 11:30 am
10¢Poppy Willows
Roxfort, Mardekár klubhelyiség
Drága Poppy!
Máris felhoztad a témát Bátyusnak? Örülök neki, de… nem lehet, hogy korai még? Mármint… nem tudom, de nem szeretném, hogy akár neked, akár tesónak baja legyen abból, hogy felhozzátok a témát, és kérdezősködni kezdenek. Mert hát nem véletlenül mondták azt mindenkinek, hogy meghaltam, nem igaz? Egyébként pedig tényleg örülök, hogy legalább megpróbáljátok elintézni, hogy te is eljöhess Tyjal. Nem, ne aggódj! Az emlékemmel senki nem tréfálkozik. Legalábbis legjobb tudomásom szerint nem. A család nagy része valószínűleg legszívesebben elfelejtene - vagy már meg is tette -, tesó pedig nem viccelődne ilyesmivel. Ezt te is tudod. Én sem tudom, hogy bírta eddig magában tartani. Azt hiszem, elég makacs és kitartó ahhoz, hogy ne mondja el senkinek, de valószínűleg még így is szüksége volt hozzá az összes akaraterejére. Igen, nagyot nőttem… de tudod, hogy van ez a kamaszoknál! Növünk, mint a gomba. Akár szeretnénk, akár nem. Én is nagyon várom, hogy találkozzunk és megölgessük egymást! Hiányoztok, Pops… nagyon! Néha azt kívánom, bárcsak nekem is lenne varázserőm, és veletek járhatnék a Roxfortba. Hülyeség, igaz? Pedig ez a helyzet. Azért igyekszem tartani magam, és nem elkeseredni… főleg azért, mert nem tehetek róla, hogy hogyan is születtem. Akadémia? Zeneszerzés? Hisz ez nagyszerű hír, Pops! Örülök neked, szerintem remekelni fogsz! Alig várom, hogy hallhassak valamit tőled! Ugye, ha bátyus elhoz ide, nagymamához, akkor játszol nekem, nekünk valami szépet? Ne beszélj butaságokat… biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neki! És nem csak azért mondom, mert ismerem, és senkit nem szeretne megbántani. Azért mondom, mert így van. Viszont ha nem vagy hozzászokva a közönség előtti játékhoz, akkor tényleg jobb lesz, ha csak külön adod oda, vagy játszod el neki, mikor csak ketten vagytok. Én mindenesetre nagyon szurkolok neked... hajrá, csak ügyesen! A szentimentalitás pedig sosem baj… legfeljebb bátyus kicsit itatja az egereket. Azoknak is kell inniuk néha, ki ne száradjanak. Üzenem neki, hogy nem kell mindig felnőttként viselkedni, néha nyugodtan elengedheti magát, és kimutathatja az érzéseit…. szóval majd beszámolót kérek, ha lehet, és ha nem tetszik neki, akkor innen, a messzi Franciaországból, telepatikus úton, levélben küldök neki hátsónbillentést. Annak viszont örülök, hogy jól vagytok, és jó hatással vannak rá a leveleim. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne szomorítsam el… van elég baja nélkülem is. Na, de elég a szomorkodásból… hagylak is, gyakorold a darabot, meg biztos tanulnod is sokat kell, nem tartalak fel tovább. És még egyszer: csak ügyesen az etűddel, szurkolok! Várom válaszod, addig is vigyázz magadra!
Poppy Willows
