Meg voltam győződve, hogy lesz még pár szép évem, mielőtt eljönne értem a demencia, erre mit csinálok? Tűvé teszem a fél házat az olívazöld ingemért (amit direkt tegnap vasaltam élére), de nem akárhogyan; újra és újra benézek az összes szekrény mélyére, ismét feltúrom a bőröndöt, amiben szettekre volt már bontva a félkész heti ruhám, majd valamiért számon kérem apán, aki egyszerre háromféle tusfürdőt szagolgat komoly és hozzáértő ábrázattal, ügyet sem vetve rám, végső elkeseredésemben pedig elindulok anyát megkeresni, de nyilván őt sem találom. Mindezt azért, hogy kőkemény negyed óra múlva itt álljak a ruhakupac tetején, kezemben az olívazöld ingemmel, azután, hogy kimondtam egy nyamvadt invitót, érted, invitót - ami nagy nehezen kihúzta magát a sértődött, hájas macskám alól. - Nem tudja valaki, melyik bűbáj szedi le a szöszöket?! Próbáltam lerázni, de már az orrom is viszket tőle, és hamarosan agyérgörcsöt kapok! - kiáltom a szobám ajtaja felé, hogy jól érthetően hallja mindenki, bármivel is foglalkozzanak éppen. - Sicc innen, Rufus. Soha többet nem sóznak rám ilyen pöffeszkedő állatot az Abszolon. - Enélkül a felső nélkül egy tapodtat sem megyek Mallorcára, csak szólok, úgyhogy hajrá, várom a tippeket!
Ha csupán egyetlen könyvet vihetnél egy szigetre, melyik lenne az? Akár egy silány tinimagazin lapjairól is olvashattam volna eme kérdést, azonban kénytelen vagyok bevallani, a fejemben fordult meg a gondolat. Válasszam valamelyik rongyosra olvasott kedvencem, vagy egy vékonyat, hogy több holmim férjen el mellette? Esetleg egy vastagabbat, ha valami oknál fogva a túlélésem érdekében tüzet kellene gyújtanom vele? Miért gondolkodom ilyeneken? Nemtörődöm dobom oda végül az egyik kölcsönbe kapott ponyvaregényt az utazóm mellé, mikor felzendül húgom a szomszédos szobából. Halkan sóhajtva elengedem a vágyat, hogy visszakérdezzek az agyérgörcsre; túl magas labda volt, ráadásul elég bosszúságot okoz neki kedvence, hogy beérjem csupán annak hallgatásával. Különben sem tudnék érdemi válasszal szolgálni számára; a házimunka jelentős része Anya hatásköre alá tartozik, így majdnem annyira tanácstalan vagyok, mint húgom – csupán annyi a különbséggel, hogy én már rég menthetetlennek ítéltem volna az inget. - Mi attól még elmegyünk nélküle, ugye? – kiáltok szüleinknek szórakozottan. Mondjuk, ha így haladok a pakolással, az sem kizárt, hogy engem is itthagynak vele; pár alsón és pólón kívül nem sok dolog került a táskámba, a fürdőből meg végképp nem vadásztam le semmit. De legalább könyvem van.
Vendég
Kedd Május 12, 2020 8:07 pm
Gweasley Family
El vagyok bűvölve!
Korán reggel csörög a vekker, a fogamat sikálom álmos szemekkel, s mint a villám úgy hasít belém, mindjárt indulunk és én hangosan horkolok még. Járt valaki úgy már, hogy megálmodta, ahogy felébred, majd az asszony mézédes puszilgatására elveszíti a fonalat, hogy akkor ő most hol is jár? Na ugye, de az elég hihető, hogy a csókoktól rögtön érzem a bizsergést, na meg a tényt, hogy inkább készülni kellene, mint egymással szórakozni. Nem is menne, most nem. Majd talán a szálláson. De mielőtt ő még kifordulna az ágyból, visszahúzom egy csókra, majd szabályosan rákulcsolom a lábaimat: itt maradsz! Tíz perccel később már a fogamat mosom és azon tűnődök, hogy vajon megborotválkozzak-e és ha igen, akkor hányan fognak utálni? Mert ugyanis én már javában a legelején foglalom be a fürdőt és a borotválkozás nálam tradicionálisan lassan zajlik. Ez van, pupákok, keljetek előbb. Azért lelkesen hányom bele a kocsi végtelenített csomagtartójába a holmikat, kezdve a teljesen értelmetlen dolgoktól a tényleg szükségesekig. Jól van, na, minden is jobb, ha kéznél van, mintha itthon hagynánk. De tényleg élem az ilyen készülődéseket, én még pizsamában - igen, még fel nem öltöztem - pakolászok, miközben igazából minden mással is megvagyok már, a kutya körbeugrál, mert szerinte poénos, hogy szívja a vérem, a pulzusom pedig lassan rekordokat döntöget. - A kurva szád, blöki, ül! Ül, ha mondom! - üvöltöm el magam, hogy még az erdő túloldaláról is hallják, azzal lendületesen levágom a csomagtartó ajtaját és visszamegyek a házba. - Azt én is szeretném tudni, mert ezt a pizsit akarom vinni. - csatlakozok a falon keresztül való családi kommunikációhoz. De ha már itt tartunk, akkor ég kitalálom, hogy milyen ruhákat csomagoljak. Angie-t ismerve mondjuk tuti, hogy már minden bent van. Azért visszasunnyogok a szobába jó alaposan áttúrni a bőröndöket. - Életem, ugye visszük a színes fürdőgatyám? - igen, azt a virág mintásat. Csak mert tudom, hogy jól áll a vörhenyes sörényemnek és a világítóan fehér bőrömnek.
Valami szöveg || valami link || valami zene || valami bármi
Vendég
Kedd Május 12, 2020 8:47 pm
to my crazy family
Előre félek, aludni keveset tudok. Már kora hajnalban azon gondolkozom, mit felejtek el. Nem. Hogy ŐK mit felejtenek el. Nem más ez, csak a szokásos. Hogy nem tanulunk ebből egyik évben sem? - Mallorca kibírja, ha nem látja rajtad azt a felsőt.. - forgatom meg a szemeimet, de a lépcső tetején útba ejtem a lányom szobáját és az egyébként sem kevés cipelt holmi tetejére csapom a blúzt. - Még nem vagy kész? - hűlök el a ruhakupac láttán. Nagy itt a káosz, kell egy mély levegő. Kettő is. Nem is maradok sokáig, minden reményem a fiamba vetem, de kár azt gondolnom, hogy előrébb jár. - Fred, ezt te sem gondoltad komolyan... - lököm be a lábammal az ajtaját és a kezébe nyomok egy adag frissen mosott ruhát. Egy könyv és néhány alsó. Valahogy sejtettem, hogy nem lesz a helyzet magaslatán. A húga felsőjét visszarántom, még mielőtt újra kezdődne a macskaszőr-mizéria. - Téged is itt hagyunk.. - lépek ki az ajtón, még időben rajtakapom George-ot a bűntényen. - Nem visszük, megette a mosógép.. - vágom rá, miközben elhessegetem a csomagjaink közeléből. Miért érez ellenállhatatlan késztetést, hogy áttúrjon mindent? Még a kezére is rácsapok. Akár egy rossz kölyök. Vettem neki fürdőgatyát. Normálisat. - Felöltöznél kérlek? - nézek végig rajta.
Vendég
Szer. Május 13, 2020 1:30 am
anya, apa, és bátyó
Persze, hogy nem esik jól, hogy reggel óta mindenki össze-vissza ignorál, szegény embert még az ág is húzza, szokták mondani - engem meg Fred elmés megjegyzése, egy fallal arrébb. Igazából csak horkantok egyet; mintha ő olyan jártas lenne, és a multitaskingolást tökély szinten űzné... mert bár nem látom, de sejtem, hogy egy könyvtár begyömöszölésével szenved. Legalább apa megért ebben a családban! - De itt én nem bírom ki, kit érdekel Mallorca népe - magas hangon kezdem, mégis olyan dünnyögés lesz a vége, amikor anya berobog hozzám. Most akkor nem létezik szösztelenítő bűbáj vagy csak ne szálljak harcba? Az esélyeim szerint úgy néz ki, kezdhetem elengedni a dolgot (mit a dolgot, a kedvenc ingemet valaha!), anya a diktátor, kétezres fordulaton pörög, reklamációt születés után pedig nem fogadunk el. A lelkem mélyén megszánom azért Fredet is, most aztán átérezheti a kapott csomaggal a személyes fájdalmamat; és mivel az újonnan turkálóvá változott szobám tényleg nem fest túl profin, csak még inkább piszkálja a tűrőképességemet, erőt veszek magamon, hogy felszámoljam. Egész gyorsan rámolok, amikor eszembe jut, a búvárcuccok még sehol sincsenek. - Freddie, ugye fogunk majd kagylókat keresni? De nem nyomhatsz le amúgy a víz alá, amikor nem figyelek és neked kedved szottyan berántani, ebben most egyezzünk meg! Felpattanok, hogy kisujjesküt tartva rontsak be, ennek nem később, hanem nagyon is itt az ideje.
Őszintén? Dehogynem gondoltam komolyan, ha nem akar jönni, miért erőltetné bárki is? Anya fenyegetése azonban a szívembe mar, én személy szerint fél lábbal is elkúsznék Mallorcára… vagyis megpróbálnék. Bosszúsam morranok, ahogy kezembe nyomja az adag ruhát; nem érek én rá pakolással foglalkozni, miközben pakolok. Hacsak nem… Előnyt kovácsolva a hátrányból pakolom a ruhatornyot egy az egyben az utazóba; most merjen bárki ostobának hívni! - Porig égetném a házat – nem fenyegetés, kijelentés önállóságom teljes tudatában. Mondjuk azt nem tudom, ha Roxszal maradnék kettesben, összeadódna e szakértelmünk, vagy hatványozódna - én az utóbbira tenném a voksot. Boldogabb lenne mindegyikük élete, ha lemondanának olyan apróságoktól, mint a tiszta viselet… Emlékeim homályosak, ahogy próbálom felidézni a hét évnyi roxforti szenvedést, tisztítóbűbájok után kutatva; tök egyformának tűnik mind, mégis ki az, aki képes megjegyezni őket, és pontosan arra a célra használni, amire kitalálták őket? - Tergeot próbáltáltok? – osztom meg velük tippemet némi mérlegelés után; ha beválik, megmentettem a nyaralást – vagy legalább a ruháikat -, ha nem, hát… bízok benne, hogy Anya vasakarata teszi a dolgát. - Kereshetünk… - igazából majdnem olyan csajos programnak hangzik ajánlata, mint a virágszedés, amit csupán az dob fel, ha néha a közreműködésemmel bukik le a felszín alá. Épp azon lennék, hogy megtárgyaljuk a részleteket, amikor beront a szobámba. - Mi a franc? – motyogom, zavartan meredve a kezére – Görcsbe állt az ujjad? Arra nem tudok semmilyen varázsigét…
Vendég
Pént. Május 15, 2020 9:48 am
Gweasley Family
El vagyok bűvölve!
Érzem, hogy a fejem fölött összecsapnak a hullámok, de melyik nyaralás ne így kezdődne? Angie szokta megmenteni a helyzetet, általában valami szuper bravúros módon. Már néhány éve végigzongoráztuk, hogy mit viszünk magunkkal és mit nem, de gy néz ki a virágos nadrágom is arra a tiltólistára kerül, ahol már egy csónak, az összes ketyerém és cukorkám - igaz, hogy mindig sikerül meghackelnem a rendszert és bejut pár darab valamiből -, a banános felfújhatós matrac, a nevetséges halászsapkáim és a rekesznyi sör és mindennemű kaja is szerepel. De ki ne akarna inni vagy belakni a parton? A válasz mindig ugyanaz, nem viheted mindenhová a kedvenceidet, amikor ott is tudunk hasonlót venni. Jó, de az nem ugyanaz! A sup már a helyén az evezővel, csak halkan mormolom el az imát a bajszom alatt, miközben hallgatom a kölyköket. - Velem együtt. - szólok vissza Frednek. De akkor abból aztán jó nagy tűz keletkezne, ha kettőnket otthon hagynának csak úgy kísérletezni napokra. Élem ilyenkor a gyerekkel töltött időt. - Felejtsd el, anyád már keresztet vetett rá. - a folyosón elhaladva újabb adag bőröndöt viszek le, miközben a kérdésre válaszolok. Nem ismerik eléggé az anyjukat még ennyi év után? Most épp elég arra koncentrálnom, hogy minden IS beférjen. Hogy aztán visszatrappoljak egy oltárian fontos kérdéssel. - Életem, ugye eltetted a virágmintás ingemet? Tudod, strand, meg az... kéz a kézben. Mint mi... - hízelgés mesterfokon.
Valami szöveg || valami link || valami zene || valami bármi
Vendég
Pént. Május 15, 2020 3:15 pm
to my crazy family
Igazából nem is tűnik olyan rossz ötletnek, hogy lányos vakációt tartsunk, de félő, hogy valóban romba döntenék a házat, így erről gyorsan le is mondok. Még mindig épp elég dolgom van ahhoz, hogy egyszer ide, másszor meg oda kapjak. Időközben szemügyre veszem az emlegetett felsőt is és újra megindulok a lányom szobája felé a tegnap emlegetett lányos dolgokkal együtt. - Itt vannak a tudodmik.. - teszem az ágyára, miközben halkan beszélek hozzá. Talán ez sem elég alapos, de megtanultam, hogy három kíváncsi emberrel élek egy háztartásban, akik közül legalább egy minden helyzetből megpróbál viccet csinálni. - Ezen pedig legközelebb használd a Stupermendo-t.. - intek a pálcámmal felsőre, máris szebb, mint újkorában. Nem is értem Rufus mellett hogy bírta ki eddig a bűbáj nélkül. - De aztán lássam is rajtad! - célzok finoman arra, hogy nem szükséges egy egész nyárra való szekrény ruhát összepakolnia a nyaralásra. Ellenben a bátyjával, aki valószínűleg simán ellenne minden nap ugyanabban a ruhában, feltéve, ha van nála kellő mennyiségű könyv, hogy túléljen két hetet egy idegen országban a családjával. A fejemet csóválva hagyom, hogy a kagylászatért lelkesedjenek, George-dzsal viszont még lesz egy menetem. - George, drágám, mindent elpakoltam, amiről a következő húsz percben csak eszedbe jut megkérdezni, hogy elpakoltam-e. Nem először csinálom.. - próbálom rövidre zárni a kérdését. Nem mertem egyszerre megszabadulni az ízléstelen ingtől és a nadrágtól is. Így jövőre is lesz mit kiélveznem. A bazárban úgyis összevásárol magának valamit idén is, míg nem figyelek oda.
Vendég
Vas. Május 17, 2020 5:16 pm
anya, apa, és bátyó
Két zokni párosítása között anya úgy robog be újfent, hogy az elmúlt napokból az összes cselekedetem eszembe jut: talán este az egyik serpenyőt nem a helyére tettem vissza? - Tudommik - jókora sóhaj szakad fel a torkomból, őszintén nem dob fel anya mindenre is gondolása, mármint, nagyon nem akarom, hogy a nyaralás kellős közepén jöjjön meg, tavaly se sokon múlott, hogy a partról nézzem a tengert. Már nyitnám a számat, hogy rákérdezzek, van-e primitív megoldása a késleltetésnek, teszem azt, valami gyógyfű tea, amikor anya parancsára hirtelen szőrmentesre rázza ki magát az ingem! - Váó, de jó, köszikösziköszi! - Lövellek felé egy hálás pillantást, majd már a bőröndöm legjobb, bérelt helyére is hajtogatom. Csak úgy csillog. Konklúzió: tizennyolc év felett ilyen fordulatokra már ne számítsatok az anyátoktól. Főleg, ha nem Angelina Weasley-nek hívják.
Fred szobájába érve ugyanolyan zavartság terül el a fejemen, mint a sajátja. Most akkor ki nem ért kit? - Hé, ne csinálj úgy, mintha a fél gyerekkorunkat nem ezzel az esküvel éltük volna túl - figyelmeztetem, kissé az arcába hajolva, és ha már ott vagyok, komolyan nézek rá; valamelyikünk tuti alulról szagolná az ibolyát, ha kevésbé lennék... manipulatív. - Na, gyerünk, add az ujjad, nem vagyok leprás. Azt már nem teszem hozzá, hogy különben a hátsó ülésen, anyáék füle hallatára fogom hülyére kérlelni. Most tényleg, hol élvezetes az, ha a víz alatt kell birkózni egyetlen buboréknyi levegőért is, legalább kicsit hagyná magát... Dehogy, évről-évre bemutatja a halaknak, hogy milyen erős!
- Apa-fia grillparti? – ajánlom fel, egyre jobban belelovalva magunkat a gyújtogatás szándékába. Bár csupán azért nem borítanám lángokba az otthonunk, hogy legyen tüzünk hozzá, de ha netalán bármi más okból égne a házunk és semmivel nem tudnánk eloltani… Na jó, nem kísértem a sorsot ezen baljós gondolattal, ugyanakkor egy átlagos sütögetés nem is hangzana rosszul. Mondjuk Apával semmilyen program nem sikerül átlagosra, ami nem is igazán baj. - Ja, hogy ez az akart lenni! – játszok rá a meglepettségre a kelleténél látványosabban; igazából bármivel elhúznám az időt, csak hogy ne kelljen szavamat adnom, ahhoz túlságosan is szeretem megmeríteni. – Bocsáss meg, felnőtt férfi vagyok, kinőttem már ebből... - mentegetőzök, húzva az agyát egy kicsit. Ha más lenne velem szemben, már az elején elkaptam volna tekintetem, azonban húgomét képes vagyok addig állni, amíg valamelyikünk szeme el nem kezd könnyezni a kiszáradástól. Azonban hamar megtanultam, hogy könnyebb szabadulni tőle, ha végül engedek neki; hadd legyen legalább ennyi kis sikerélménye az életben, ha ez teszi boldoggá. Az én hülye fejemet meg az ő öröme… - Biztos nem? Nehogy aztán a kezemben maradjon a tiéd… - Igaz, menő lenne… Gusztustalan, de menő. Nem teszem keresztbe az ujjaim a hátam mögött, hogy ezzel megtörjem az esküt, feljogosítva őt arra, hogy legközelebb ő is így tegyen, ha nekem lenne szükségem rá; épp elég titkolni valója van mindkettőnknek szüleink elől, hogy bemocskoljam a hagyomány szentségét. - Esküszöm, hogy nem próbállak a tengerbe fojtani – fogadom meg méltóságteljesen, megragadva a kisujját.
Vendég
Kedd Május 19, 2020 6:22 am
Gweasley Family
El vagyok bűvölve!
- Én benne vagyok. - hogy a viharba ne lennék benne a gyerekkel egy grillpartiban a fiammal? Le merem fogadni, hogy kettesben sokkal nagyobb bulit csapnánk, mint a lányokkal. Na meg persze nem kis bosszúságot okoznánk Angie-nek bármilyen megmozdulásunkkal is. Soha nem a legfelelősségteljesebb életre neveltem a gyerekeimet, inkább azt igyekeztem megtanítani nekik, hogy ne felejtsenek el minden pillanatban úgy élni, mintha az lenne a legfontosabb. Sosem tudhatni, hogy mennyi jutott ki nekünk, én pedig tényleg egy boldog családot szeretnék látni. Elégedett vagyok az életemmel, még akkor is, ha néha egy hatalmas káosz. Még keresem a csavart a szavaiban, ennyire simán ritkán megy bele olyan dolgokba, amit nem szeret. Azt az inget egyértelműen nem szereti, ahogy a nadrágról már be is bizonyította, mennyire nem szívleli. Nem is tart velünk. - És a... - én csak azért is megpróbálom az újabb kérdést feltenni, aztán csak elmosolyodok. - Oké-oké, hiszek neked. Akkor egy picit te is szusszanhatnál, ha már igazából készen vagyunk. Mindent bepakoltam a garázsból a kocsiba, amit csak lehetett. - megállok mögötte és elkezdem a vállát masszírozni. Ugyan már, csak pár perc. És ha a kölykök készen vannak, mehetünk is. - Vehetnénk egy nyaralót is egyszer valami tengerparton, nem? - persze ez most pattan csak úgy ki a fejemből, milyen komoly megfontolás is lehetne a háttérben...
Valami szöveg || valami link || valami zene || valami bármi
Vendég
Vas. Május 31, 2020 3:07 pm
to my crazy family
- Maximum kint az udvaron... - szólok közbe, mielőtt még valóban elkezdenék szervezni, hogy égetik módszeresen porrá az egész Fészket. - Meggondoltam magam.. Maximum apádéknál! - intézem a férjem felé a szavakat. Molly olykor még mindig képes őt úgy fülön csípni, ahogy én sosem fogom tudni. Ez biztosan valami különleges képesség, ami vele született. Merlin tudta, hogy az ikrek mellett szüksége lesz rá. George mellett néha nekem is elkélne, de jobb híján megoldom a magam módján. - Mi mindent pakoltál be a kocsiba? - állok meg egy pillanatra és igazán örülnék egy pillanatnyi csendnek, hogy halljam a saját gondolataimat. Mindenki helyett is igyekszem gondolkodni, ez pedig az anyaságnak sosem volt a könnyű része. Mondjuk a vállmasszázs elég jól jön, van érzéke hozzá. De nem csinálja elég jól ahhoz, hogy elterelje a figyelmem arról, hogy MINDENT bepakolt. Erősen ajánlom, hogy a minden az valóban csak a szükséges dolgokat takarja. Nem úgy, mint a tavalyi szicíliai kiruccanásunk alkalmával. - Három év alatt ráunnál, hogy mindig ugyanoda járunk.. - emlékeztetem rá, miért nem vettünk még soha nyaralót. Máskülönben kétlem, hogy egykönnyen meg tudnánk egyezni arról, hogy hol is legyen. Az önmagát költöztető nyári lakot pedig még nem találták fel, de nem akarok új ötleteket adni neki.
Vendég
Pént. Jún. 26, 2020 12:19 pm
anya, apa, és bátyó
Esküszöm, hogy nem próbállak a tengerbe fojtani, hát, ez zene füleimnek azok után, hogy a férfiúi egója kérette magát. Mondom én, hogy a pillantásomnak és a kisujj eskü szentségének lehetetlen ellenállni. T i l o s ellenállni. - Ha-ha, örülhetsz, hogy nem egy hivatalos szerződést írattam alá veled. A lepottyanó kezemről rendezhettük volna a kártérítést... - vigyorodom el kiegyenesedve. - Na, szedjük össze a maradékot, aztán irány a kocsi - sokkal inkább emlékeztető magamnak, semmint parancs Frednek: hol is tartottam? Mert valamit félbehagytam az eskütétel lebonyolítása miatt. - Ú, a búvárcuccok... Visszaszökdelek a szobámba, ahol nagy örömömre Rufust ismét el kell hessegetnem az ágyam közepéről - sose fogom megérteni, miért pöffeszkedik oda, ahol éppen dolgom van -, majd felnyitom az ágyamat, kibányászom a tavalyról még tenger illatot árasztó szemüveget és békatalpat. Muszáj vigyáznom, mert ha idén megint elfelejtem letakarítani róluk a sót, tuti kirágják magukat az ágyam alól. Olyan beazonosíthatatlan bukét eregettek, hogy anya a fejét fogta. (Talán egy szál mumifikálódott hínár is közéjük volt szorulva.) Miután ráülök párszor az amúgy is tértágított bőröndömre, immár készen, izgatottan pattanok fel a lépcsőhöz, de a korlátot markolva még megpördülök. - Igyekezz Fred, vagy tényleg bezárunk! - vetem hátra a vállam felett szórakozottan, majd dobogó léptekkel az előtérbe érkezem, ahol... na ne, most komolyan egy masszázs tanfolyamba csöppentem?
- Abból fél óra alatt Weasley családi összejövetel kerekedne… - dohogom bánatosan; noha a magam módján szeretek mindenkit, de ha náluk tartanánk a grillpartit, kiveszne belőle minden varázs… már ami az apa-fia részt illeti. Ráadásul kinek volna kedve az egész délutánt a grill mellett tölteni, hogy betömjön a seregnyi éhes szájat? Nem örököltem Molly nagyi ezen mazochizmusát. - Pedig annak több értelme lett volna… Tudod, ha netalán útközben meggondolnám magam. Tanúid sincsenek – oktatom ki, magam alatt vágva a fát. Nem célom (még), hogy áthágjam az esküt, azonban kötelességemnek érzem elővigyázatosságra inteni, mielőtt még más egy komolyabb fogadalmát szegi meg. Végre kiviharzik intim szférámból, valamint birodalmamból, így ismét a pakolásra fókuszálhatok, amit igazából legalább annyira utálok, mint illetékteleneket a szobámban látni. Ruhák, alsóneműk, fürdőgatya, tisztálkodószerek, borotva, naptej… sorolom magamban, amikről rémlik, hogy kezem ügyébe kerültek ma, de mit is ér, ha azt képtelenség felidézni, mit felejthettél el közben. - De biztos vagyok benne, hogy nem pakoltam el valamit! – panaszolom Roxnak aggodalmam sürgetésére, holott valószínűleg Anyánál inkább számíthatnék megnyugvásra, mint nála. Igaz, még így is megesik, hogy nem számít arra, hogy a legalapvetőbb dolgokat hagyom itt, de általában nem hagy cserben az anyai megérzése. Végül, a szerencsémre bízva a sorsom, elindulok a kocsi felé, az előtérben beelőzve húgomat. És még azt gondolná az ember, engem lehet a legkönnyebben zavarba hozni a családból... - Vezethetek? – vetem oda szüleinknek lelkesen, ahogy elhaladok mellettük, valószínűleg belerondítva a meghitt pillanatba.
Vendég
Szomb. Aug. 01, 2020 1:07 pm
Gweasley Family
El vagyok bűvölve!
- Naa... - szólalok fel tiltakozóan az alaptalan vádakra. Nem történne semmi sem az ég adta világon, nem értem, hogy Angie miért mondja azt, hogy innét a lehető legtávolabb kellene grilleznünk. Másokkal is történik ilyen, nem? Különben is vesse ránk az az első követ, aki nem követ el apróbb bakikat és nem történik vele semmi. - Nem értem, miért mondod, a legutóbb is teljesen rendben volt a bográcsozás. - csak a kutya elszaladt a hússal, mielőtt beletehettük volna. De esküszöm, hogy az nem az én hibám volt. Inkább beállok a csomagtartó és Angie közé, mielőtt még alaposan hozzáférhetne és nem kicsit hízelegve simítom a kezeimet a derekára. - Életem, mindent eltettem, aminek ott a helye. - terelek egy kicsit és inkább tovább álmodozom arról a helyről. - Pedig ha lenne három helyen is nyaralónk, akkor minden évben máshol nyaralhatnánk. - fejtegetem ki tovább az álmodozásom, miközben újfent rácáfolok, hogy valaha is két lábbal szeretnék a földön járni. Ami késik, az nem is fog eljönni. De csak addig tudom kihasználni ezt a röpke pár percet, amíg meg nem jönnek a srácok, mert aztán egy lemondó csók után a fiam problémázását veszem célkeresztbe. - Még a nem létező bélyeggyűjteményedet is eltettem. - zárom rövidre a témát, aztán lecsukom a csomagtartót és a vezetői oldalra lépek, hogy beszálljak. - NEM! - nyomatékosan vágom rá a kérdésre, de hogy mennyire veszem véresen komolyan, azt már a biztonsági öv becsatolása után is megnézhetik. - De majd gyakorolhatjuk, ha szeretnéd. - életem első klassz közös programja volt apával megtanulni vezetni a vén Fordot és tartom magam ahhoz, hogy ezt a hagyományt jó ötlet tovább vinni. - Mindenki kész van?
Valami szöveg || valami link || valami zene || valami bármi
Vendég
Hétf. Aug. 10, 2020 11:25 am
to my crazy family
Miért ne lehetne az Odúban? Molly úgyis sokat panaszkodik, hogy alig látja őket. Bár félő, hogy elkényeztetné a családot, aminek aztán én innám meg a levét. Nincs erre valami jó praktika? - George... Húsz év alatt nem sikerült értelmezned a "rendben" fogalmát? - vonom kérdőre és esküszöm csípőre is tenném a kezem, de ilyen apróságokon már nem akadok fent. Inkább csak költői kérdésnek szánom, amit úgyis mindig megválaszol. Máskülönben nem hihetné, hogy az övé az utolsó szó. - Nem mindennek van ott a helye, amiről te azt gondolod, hogy igen... - morgom az orrom alatt, végül veszek egy mély levegőt és elengedem a megjegyzését. Tudom, hogy vaj van a füle mögött. Ő pedig tudja, hogy tudom. De ha most mindenkit felkiabáltam, megreggeliztettem, összepakoltattam és nem indulunk el tíz percen belül, biztos vagyok benne, hogy merényletet szerveznek ellenem. Számolok ezekkel a kockázati tényezőkkel. - Minden évben máshol nyaralunk.. - emlékeztetem őt. De válaszul csak egy gyors csókot kapok. Még nem nyertem meg a csatát, hát még a háborút... - Ha tegnap mindent elpakoltál volna, ahogy kérem, most nem kellene azon stresszelned, hogy mit hagysz itthon.. - dorgálom meg a fiamat. Azt hiszem az apjától örökölte, hogy szeret mindent az utolsó pillanatra hagyni, aztán fel s alá rohangálni, hogy összeszedje magát. Pedig a tizennyolc éve alatt megpróbáltam belenevelni ezt a tulajdonságot, esküszöm. A kocsiban már nyugodtabb légkörre számítok, de elég egyetlen mondat jobbról, máris lőttek a felhőtlen hangulatnak. - Nem! Majd ha nyáron leteszi a jogsit, utána viheted gyakorolni, addig meg ne lássam! - zárom rövidre a témát. Ha valamihez, ehhez ragaszkodom. - Nem, George, akkor sem gyakorolhattok, ha nem látom... - előzöm meg az összes lehetséges furfangos választ mindenki részéről. - És most szellemüljünk át nyaralós hangulatba...
Vendég
Kedd Aug. 18, 2020 3:48 pm
anya, apa, és bátyó
Nem tudom, mennyire köcsög asszociáció, de Fred néha olyan, mint egy lány - mármint, basszus, nem nőttek ki a mellei vagy ilyesmi, de ahogyan pakol és pánikol, önkéntelenül is egy maximalista lány jut róla eszembe. - Ugyan már, az alsógatyádat simán kifordíthatod és felveheted másnap is - kiáltom vissza. Remélem, anya nem hallotta odalentről. - Ez amúgy is a ti taktikátok, meg na, lehetsz kicsit spontánabb, gondolj csak az Akadémiára! A koliban megesz majd a fene. Megkímélném magamat az érzelgősségtől, ami egy pillanat alatt igyekszik bekúszni a szemem elé, de az a helyzet, hogy ennek a nyaralásnak az előszelével kicsit közelít már a szeptember, és Fred... az a jómadár ott fent... hát, nem csak, hogy nem küldhetem rá ezentúl a gurkót egyetlen meccsen sem. Hiányozni fog a hülye feje.
Az emlegetett épp csak elsuhan mellettem, stabilan kell fognom a bőröndömet hozzá, hogy ne sodorja magával, és kiszalad belőlem egy elfojtott hejj, de egészen úgy tűnik, ebből az összeverődésből megint alágyújtottunk a feszkónak. Apa vállmasszázsa nem volt túl eredményes, ha anya rövid úton így ráncolja a homlokát, máris megröptetve a nevelő célzatú tiltásokat; nem merem bedobni az akkor vezetek én ajánlatot. Dehogy. Innentől minden szemrebbenés kockázatos, a kocsiba való plafonig pakolás nem az a fajta művészet, ami lenyugtatna egy családot. Ez a mugliktól jött, Tetrisnek hívják, és figyeljétek meg, hogy garantáltan kijön valaki a sodrából. - Készen - tolom be a fenntartott helyre a bőröndömet, szorosan a kocsi oldalához nyomva, egy púder rózsaszínné fakult gumimatrac mellé. Gyerekkorom játéka, kábé százszor foltozva, százszor kimentve a kukából. - Júj, apa, az ott a flamingó...? Anyára szalad a tekintetem, de bár ne tettem volna.
- Tegnap is elfelejtettem volna valamit, csak annyi változott volna, hogy azóta is azon paráznék, mit hagytam ki – felelem Anya feddésére. Örök törvény, hogy akkor jössz rá, mi maradt otthon, mikor szükséged van rá, szóval lényegében a kései pakolással csupán esélyt adtam a dolgoknak arra, hogy eszembe jussanak időközben. - Épp ezért nem az alsók miatt aggódok, hanem… - nem tudom, minden más miatt, amit elfelejthettem? – Ha ismered a trükköt, akkor te is csinálod, Rox… De nem kell emlékeztetned, hogy meghalni megyek oda, tudom jól. – Főzni csak a bájitaltan órákon tanultam, ágyazni gyűlölök, rendet tartani nem tudok, nem válogatom a ruhákat színek szerint mosásnál… csoda, ha az első tanítási szünetben élve jutok haza. - Na, akkor csajozhatok is – Apa TÉNYLEG mindenre gondol, még ha nem is volt tervben a dolog. Követnem kellene a példáját és elpakolni mindent, hogy biztosan ne maradjon itt semmi. Mondjuk ahhoz kellene egy másik autó is… Tiltására azonban szinte rémülten fordulok felé, nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ennyire erélyesen ellenezzen egy ötletet. Az ő tilalmának valahogy nagyobb ereje van, talán azért, mert nem dobálózik vele. Nem Anya módszereit akarom lehúzni, de ha az ő nemje gyakran inkább úgy hangzik a fejemben, hogy próbálkozz apádnál, hátha ő megengedi. - Semmi értelme azután gyakorolni, hogy már megszereztem a jogsit. – Mintha csak egy nyelvvizsga megszerzése után kezdenél feladatokat megoldani. Na, mindegy, elfogadtam a tényt, hogy nem mostanában fogok volán mögé kerülni… max Anya tudta nélkül. - Ennél készebb nem lehetek… - sóhajtom megbékélve a sorsommal, elfogadva a tényt, hogy nincs visszaút, ha tényleg lemaradt valami. Csupán a fejemet csóválom, ahogy húgom leleplezi a flamingóját, még mindig nem tanulta meg, mikor kell csöndben maradni… jelen esetben amíg el nem indultunk. – Az én cuccaim közt megfér, alig pakoltam valamit – próbálom menteni a helyzetét, bár nem tudom, meddig lehet odázni még szegény pára halálát.
Vendég
Csüt. Aug. 20, 2020 4:41 pm
Gweasley Family
El vagyok bűvölve!
A kérdésre nos... nem nyilatkozom. Egyszerűen jobb így a békesség megőrzése érdekében, így inkább egy bágyadt mosolyra futja csak. Gondoljon közben amit csak akar. Ellenben már nehezen találnék kibúvót az alól, hogy nem mindennek van ott helye. Ebben igaza is van és nem is. Azt kell, hogy mondjam, inkább legyen ott, mint nem, ha pedig keresni kell, akkor ne azzal szembesüljünk, hogy nincs. - Nem foglalnak sok helyet, ha muglik lennénk, akkor probléma lenne. De így... - megvonom a vállam és ahogy a kölykökkel felpezsdül az élet, úgy csusszanok ki a vizslató tekintetek elől. Még egyszer hálásak lesznek nekem, hogy MINDENRE is gondoltam indulás előtt. - Még ér játszani a gondolattal. - vágom rá arra, hogy minden évben máshol nyaralunk. Ez tény, de tök izgi lenne. Azonban a gyerekekre már határozottan nemet kell mondanom, mármint Fredre biztosan, mielőtt az anyja élő koncot csinál belőle... vagyis belőlem, mert a következő ötlet értelmi szerzője is én leszek és ismét érzem magamon azt a bizonyos tekintetet. Inkább csak szemlélem a tükörben, hogy mindkettő a helyén van-e. - Inkább vegyünk egy mély levegőt, senki nem megy sehová, a kutya a helyén, az ajtó zárva.... zárva, ugye? - sandítok hátra a gyerekre, aztán ha mindenki rábólint, hogy teljesen készen vagyunk, már gázt is adok a bömbinek.
Valami szöveg || valami link || valami zene || valami bármi
Vendég
Szer. Szept. 02, 2020 9:41 pm
to my crazy family
Legszívesebben most azonnal nekiállnék vitatkozni Roxanne-nel, mert hülyeségre biztatja a bátyját, Freddel, mert nem képes elkészülni időben és már megint rá kell várni.. Vagy épp a férjemmel. Nos, utóbbihoz különösebb indok sem szokott kelleni. Volt rá harminc éve, hogy megtanulja mivel tud kihozni pillanatok alatt a sodromból. - Az a flamingó, amit már három éve ki akarok hajítani és véletlenül mindig a garázsban végzi a kuka helyett? - teszem fel a kérdést, egyértelműen George-ra pillantva. Ha eltette azt a vacakot, le merem fogadni, hogy érnek majd még meglepetések érkezés után is. De végülis mi történhet? Legrosszabb esetben kiszakad és véletlenül mágiával sem lehet majd megjavítani. Vagy véletlenül apró darabokra tépetem a kutyával és elhantolom a kert végében azt a rózsaszín giccsparádét. Tényleg ez kell ahhoz, hogy mugli turistáknak tűnjünk? Csak azért nem vétózom meg George pakolását, mert még a végén a gyerekek meggondolnák magukat és újabb fél napba telne, míg kiimádkoznám őket a kocsihoz a szortírozás után. Vagy ami rosszabb, el sem indulnánk, mert holnap reggelig hajigálhatnám George összes limlomját. És vegyek mély levegőt? - A vezetést akkor is gyakorolnod kell, ha megszerezted a jogsidat! - szögezem le, ezzel pedig lezártnak tekintem a témát. Nem mintha attól tartanék, hogy a fiam nem elég figyelmes.. Rox esete teljesen más, de szerencsére nála még van pár évem, míg elkezdhetek aggódni. Úgy minden miatt. Remélem! Egy pálcaintéssel megbizonyosodom arról, hogy Fred nem feledkezett meg az ajtó bezárásáról, mikor végre leverekedte magát az emeletről. A kutya és a macska is rendben lesz. Ginny rájuk néz. Hogy mi rendben leszünk-e... Kétkedő pillantást vetek George-ra, mint minden nyaralás előtt, mikor érzem az előszelét, de ilyenkor már kár lenne meggondolni magam. Családilag lázadnának fel ellenem. - Induljunk, mielőtt a fiad rájön, hogy a fél könyvtára itt maradt... - sóhajtok végül és hátradőlök. A három órás utat pedig bizony zenével töltöm ki. Hiába minden, a bosszúm édes.
