A testvéri kötelék elszakíthatatlan

Mindegy, hogy mit mondasz nekem, ha nem történik semmi, tudod jól, hogy azt is szívesen olvasom, mert legalább hallok felőled. Biztos van abban valami, amit írsz: minden ellenére a nagymamánk szeret téged, még akkor is, ha egy kicsit őrült. Még mindig csodállak, amiért képes vagy vele a nap huszonnégy órájában együtt lenni, én biztos nem bírnám ki, akármennyire is szeretem. Túl szigorúan fog minket, Téged pedig különösen, ismerve a tényeket. Valóban jól ismersz már, de most eszem ágában sincsen megcáfolni téged, biztos vagyok benne, hogy nála tényleg ez egy módja annak, hogy kimutassa feléd a ragaszkodását. Jobban belegondolva, meglepő és egyben kellemes érzés az a tény, hogy ő sokkal jobban viselkedik veled, mint ahogy valaha is gondoltam volna.

Teljesen megértelek, már ami a világjárást illeti, én is szívesen beutaznám a világot, de erre csak azután lesz lehetőségem, ha már végeztem az akadémián, és ha már az örökös is úton van. Azt viszont már most megígérem neked, hogy magammal viszlek majd. Addig tervezgethetjük, hogy hova menjünk először. Mit szólsz hozzá? Örülnél neki, ha Te lennél az asszisztensem, amint végre alkimista leszek? Biztos vagyok benne, hogy jó feladatot végeznél, és sokat segítenél nekem. A levél mellé majd küldök neked pár könyvet, amit esetleg nagymama nem nagyon nézne jó szemmel, szóval próbáld meg titokban tartani előtte, de remélem tetszeni fognak.

Sajnálom, hogy olyan régen írtam neked levelet, kicsit összecsaptak a fejem felett a hullámok. Sok minden történt a legutóbbi alkalom óta, és nem is tudom, hogy az a megfelelő-e, ha levelen keresztül számolok be róla, de jelen pillanatban fogalmam sincs mikor láthatlak újra, és nem szeretném, ha aggódnál.

Az iskolában volt egy gyilkossági ügy, ami miatt eléggé felbolydult az élet. Nem mennék bele a részletekbe, de engem is vádoltak a gyilkossággal, de mivel ott sem voltam a bálon, ezért ez eléggé meredek feltételezés volt a részükről. Az tény, hogy nem kifejezetten kedveltem az áldozatot… de ez még nem jelenti azt, hogy bármit is tennék ellene, azon kívül, hogy párszor beverem az orrát. Viszont ennek hála, a kviddics-csapatunk rendje szintén felborult, de Leo átvette az irányítást, és most úgy ahogy de kezd helyreállni a rend. Végre lehetek terelő! Azt hittem, hogy ez csak az utolsó évemben lesz már csak lehetséges, de szerencsére nem így alakult. Tudom, kicsit érzéketlen dolog örülni, egy ilyen triviális dolognak, amikor egy ember meghalt, de… a lényeg az, hogy nem kell aggódnod, nem vagyok veszélyben, és ez az egész már kezd elülni szépen, lassan.

Hála az extra edzéseknek, még kevesebb van időm tanulni, ami azt hozta magával, hogy megint nagyon durván visszaestem bűbájtanból. Tudod, hogy mennyire nem megy az a tantárgy, már jó párszor említettem Neked, de most még amúgy sem. Az extra órák kiestek az edzések miatt, így még nehezebben mennek a bűbájok, talán azért is, mert mellette sok más minden foglalkoztat. Volt olyan alkalom, mikor egyáltalán nem akart együttműködni velem a pálcám. Már én sem tudom, hogy ez azért van-e, mert kicsit borúlátóbban látom a világot körülöttem, mint máskor, vagy csak az akadályoz meg abban, hogy jobb legyek, hogy idegesít, hogy nem megy, de… nem is akarlak ezzel tovább untatni.

Viszont híreim vannak… az egyik ilyen szánalmasan béna gyakorlás közben, Poppy talált rám, én pedig… nem tudom mi jött rám, de azt hiszem kijött rajtam az a feszültség, amit amiatt érzek, hogy nem lehetek Veled, és hogy hiányzol, plusz mindenki előtt titkolnom kell, hogy életben vagy, arról nem is beszélve, hogy nagyon közeledik a nagykorúvá válásom, és így a házasság is. Kiakadtam és mindent elmondtam neki. Tudom, hogy nem kellett volna, de úgy érzem, hogy benne megbízhatok, és biztos vagyok benne, hogy nem tenne semmi olyat, amivel árthatna neked, hiszen ismered őt. Szinte biztos, hogy hamarosan érkezni fog tőle egy levél, és ha el tudom intézni, akkor megoldom azt is, hogy találkozni tudjatok egymással. Biztos örülnél egy másik lány társaságának, aki közelebb áll hozzád korban, mint a nagymama. Vele olyan dolgokat is meg tudsz beszélni, amiket velem nem feltétlenül tudnál.

Te egy igazi angyal vagy, Séra, ezt sose felejtsd el, akárki akármit is mondjon. Nem okozol semmilyen galibát, úgyhogy az valóban nem számít. Nem döntheted el, hogy miként szüless meg, és akármennyire is ne legyen benned varázserő, én ugyanúgy szeretlek, ahogy eddig. Ki mondta, hogy varázstalanul nem lehet teljes életet élni? Mi majd be fogjuk bizonyítani mindenkinek, hogy mennyire tévednek!

Nagyon várom a válaszod, és még egyszer sajnálom, hogy csak most válaszoltam, igyekszem visszatérni régebbi gyorsasághoz.

Egyetértek azzal, amit írsz. A társadalom viszont sajnos még mind a mai napig romlott, és habár igyekeznének haladni a korral, úgy látszik nem elég gyorsan teszik ezt. Be kell vallanom, hogy egészen addig, amíg ki nem derült az, hogy nem tudsz varázsolni én is egyike voltam azoknak az embereknek, akik ugyanilyen szűklátókörűen gondolkodtak. Hiszen a szüleink így neveltek minket. Mind a mai napig visszhangoznak a fejemben azok a tanítások és mondások, amiket álmomból felébredve is vissza tudnék ismételni. ”Az aranyvérűek felsőbbrendűek a többiekkel szemben.” “Jogunk van ahhoz, hogy kivételesnek érezzük magunkat.” “Mindenáron meg kell tartanunk a vérünk tisztaságát.” Biztosan te is emlékszel ezekre. Ha nem Veled történt volna az, ami, akkor minden valószínűség szerint én is beálltam volna a sorba, és azt gondoltam volna, hogy igen, én tényleg felsőbbrendű vagyok, mert mindent megkaptam az élettől: jó családba születtem bele, gazdag vagyok, és a szüleink mindent megadnak nekem amit kérek. Cserébe pedig csak annyit várnak el tőlem, hogy olyan lányt vegyek feleségül, aki méltó a családunkhoz. Ez nem olyan nagy kérés, ugye? De azután, amit veled csináltak… már minden szavukat kezdem megkérdőjelezni magamban, és ráébredtem arra is, hogy mekkora egy öntelt állat vagyok, amiért természetesnek vettem mindazt, ami eddig az osztályrészem volt. Bármit megadnék azért, hogy Te újra mellettem lehess.

Ami az utazgatást illeti, biztosan megoldanánk. Pontosabban Én biztosan megoldanám, hogy ne legyen belőle probléma. Akárki is legyen majd egyszer a feleségem, azt tervezem, hogy teljes értékű társként fogom majd őt elfogadni magam mellett, és fel fogom építeni közöttünk azt a fajta bizalmat, ami elég lehet ahhoz, hogy ebből ne legyen probléma. Hiszek abban, hogy ez sikerülni fog! Te is higgy benne, kérlek.

A gyanúsítás azért lehet, mert enyhén szólva se jöttem ki jól az áldozattal. Rendszeresen kerültünk összetűzésbe, és hála ennek, alapvetően is gyanúsabbnak tűnök az auroroknak. De ne aggódj, tényleg nem tudnak semmilyen terhelő bizonyítékot előkeríteni rólam, hiszen nem voltam jelen. Az egyetlen probléma, hogy otthon sem voltam, akkor látogattalak meg, emlékszel? Muszáj volt elszakadnom egy pillanatra a nagy családi bálozástól, hogy veled legyek, mert már nagyon hiányoztál, és a karácsony nagyon távol állt attól az ünneptől, amiket valamikor tartottunk.

Köszönöm, hogy ennyire támogatsz mindenben, ez sokat jelent nekem. Annak pedig örülök, hogy nem haragudtál meg rám, amiért elmondtam Poppynak a “kis titkunkat”. Látnod kellett volna, mennyire örült a ténynek, hogy életben vagy. Hosszú percekig ölelgetett és sírt a boldogságtól, de ne mondd el neki, hogy ezt elárultam neked, mert akkor biztos kapnék a fejemre. Hiszen ismered őt. Mindenképpen mennék én is, ha sikerülne összehozni a találkozót, mert nekem is nagyon hiányzol. Talán nyáron tényleg egyszerűbb lesz majd találkoznunk, legalábbis én ebben bízom. Vigyázz nagyon magadra te is, és ne keserítsen el a bezártság, mert valahogy el fogom érni, hogy kicsit kiszabadulhass majd a kastélyból, ha más nem egy kis nyaralásra. Talán meg tudom győzni nagymamát, hogy elengedjen pár napra, ha nagyon vigyázunk arra, hogy senki se vegyen észre minket. Úgy emlékszem van egy nyári lakunk a hegyekben, ahol a madár se jár, ahhoz mit szólnál? Várom a mielőbbi válaszod!  

Megértem, hogy így gondolkodsz, húgi. Tényleg. Örülök, hogy olvashattam a valódi gondolataidat, mert így legalább tudom, hogy pontosan hogy érzel az egésszel kapcsolatban. Amióta távol vagy, egyre inkább én is megkérdőjelezek mindent, amiben eddig hittem, mert egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy tényleg ez lenne a jó megoldás arra, hogy megtartsuk a családunk hírnevét. Mit számít, hogy nem tudsz varázsolni? Ugyanúgy a családunk része vagy, ami mindig olyan fontos volt a szüleinknek. Hogy változhat meg ez a felfogás egyik pillanatról a másikra, amikor valami másképp alakul, mint ahogy elvárták volna? Én képtelen lennék téged csak azért nem szeretni, mert kicsit más vagy, mint mi. Ugyanúgy az én vérem vagy és én ugyanúgy szeretlek. Nem tudom elfogadni a szüleink döntését, és legszívesebben most azonnal odamennék a kastélyba és kihoználak, nem törődve semmiféle következménnyel. Ezzel viszont lehet neked is rosszat tennék, ezért nem teszem. Legalábbis még nem.

Muszáj lesz koncentrálnom, ha később jó munkát akarok, hogy aztán mindenféle probléma nélkül magamhoz vegyelek. Viszont ne aggódj, nem lesz semmi baj a gyanúsításból, tényleg nem tudnak semmit rám bizonyítani, még ha akarnának sem, hiszen nem voltam a helyszínen. Bármikor megtenném újra, és valószínű még meg is fogom, hogy egyszerűen csak beállítok hozzád látogatóba. Ez ellen különben sem lehet senkinek kifogása, a szüleinknek és a nagymamánknak meg pláne nem, jogom van látni téged.

Köszönöm! Ezzel tényleg megmentetted a jó híremet, még a végén elterjedt volna, hogy megvert egy lány szégyenszemre. Jól esett valakivel erről beszélni, már régen volt lehetőségem arra, hogy így ki tudjam önteni a lelkem valakinek, akiben tényleg megbízom és Poppyt határozottan ebbe a kategóriába tudom sorolni, hála Merlinnek!

Ugyan, ne kérj bocsánatot, nagymama kifejezetten sárkányos tud lenni, ha a lehetetlen szabályairól van szó. Valahogy mindenképp megoldom, hogy elengedjen, ha kell, akkor megküzdök vele, mint egy igazi lovag. Csak én nem karddal, hanem maximum csak szavakkal, mert azokhoz értek. Hátha le tudom majd venni a lábáról. Majd meglátjuk. Ó, tényleg, mielőtt még elfelejteném, van valamiféle kívánságod a következő látogatáshoz? Valami édesség amit szívesen megkóstolnál? Vagy valami a Weasley Varázsvicc Vállalatból? Esetleg egy könyv? Szeretnélek meglepni valamivel, de csak olyan ajándékot szeretnék vinni, aminek mindenképpen örülsz. Várom a válaszod, és addig is vigyázz magadra!  

Valóban nehéz lenne mindennel szembe menni, amiben eddig én magam is teljes mértékben hittem. Abban ugyan nem, hogy azokat egyből alacsonyabb rendűnek kell tekinteni, akinek nem elég tiszta a vére, de megértettem, hogy ez az öröklés szempontjából miért is annyira fontos. De senki nem tehet arról, hogy minek, és milyen családba születik, nem igaz? Nem tudom, hogy mennyire leszek képes kiszakadni az eddigi nevelésből, amit kaptunk, de igyekezni fogok.

Miattad bármikor tűzbe tenném a kezem, ha tudnám, hogy attól jobb helyzetbe kerülnél. Majd megőrjít a tudat, hogy ennyire be vagy zárva, és nem találkozhatsz a korodbeliekkel, helyette nulla huszonnégyben a nagymamánkkal kell eltölteni az időt. El sem tudom képzelni, milyen lehet így magányosan, pedig biztos vagyok benne, hogy rengeteg barátot tudnál szerezni, ha olyan környezetben lennél, mert téged lehetetlen nem szeretni. Belegondoltál már abba, hogy milyen jó lett volna, ha együtt jártunk volna a Roxfortba? Kétlem, hogy te is a mardekárba kerültél volna, de mindenképpen sok időt töltöttem volna veled így is. Plusz megvédtelek volna mindenkitől, aki bántani merészelt volna. Tényleg szerinted melyik házba illenél? Kíváncsi vagyok.

Igen, sosem bízok semmit a véletlenre, ez igaz. Amúgy pedig én mindig büszke vagyok rád, ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni. Biztos vagyok abban, hogy rengeteg problémámat jobban tudnád kezelni, mint én. Én is örülök, hogy Poppy itt van, tényleg olyan mintha a második testvérem lenne és ez segít még jobban elboldogulni a mindennapokban. De azért az mégis csak jobb lenne, ha Te is itt lennél.

Túl szerény vagy, már megint nem kérsz semmit, pedig tényleg valami hasznos ajándékot szerettem volna neked vinni. Na nem baj, maximum többet is választok, és akkor azok közül az egyik biztos tetszeni fog! Ezt garantálom. A látogatást pedig igyekszem minél előbb összehozni, mert már tényleg kezdek megőrülni a hiányodtól. Vigyázz magadra, és próbáld elkerülni nagymama órákig tartó előadásait, tudom milyen unalmasak tudnak lenni. Várom a válaszodat!
 

Mit szólnál ahhoz, ha egyszer tartanánk neked egy Roxfort-napot? Arra gondolok, hogy amikor meglátogatlak, elviszem neked kicsit a Roxfort hangulatát. Csinálok neked egy órarendet, és kiparodizálom majd neked az összes tanárt, miközben órákat tartok neked. Aztán repülhetnénk is egy kicsit, mintha neked is kviddics-edzésed lenne, meg majd veszek egy csomó roxmortsi édességet, mintha csak kiszöktünk volna. Jó lenne? Vagy csak arra emlékeztetne, hogy mit nem tudsz majd átélni? Mert akkor inkább hagyjuk, nem szeretném, hogy rosszul érezd magad.
Tényleg nem gondolkoztam, nem akartam azt elérni, hogy aggódj miattam, de nem tudok hazudni, tényleg képes lennék bármit megtenni érted. De észben tartom, amit most írtál, nem fogok felelőtlenül dönteni, megígérem.

Ez így van! Én pedig mindig itt leszek neked és biztos vagyok benne, hogy mostantól majd Poppyra is bármikor számíthatsz. Remélem, hogy hamarosan lehetőséged lesz majd arra is, hogy még több veled egykorúakkal is megismerkedj. Dolgozni fogok az ügyön! A házakra rátérve, szerintem jó hugrabugos lennél. Az egyik legjobb barátom szintén abban a házban van és nála értékesebb embert, keveset ismerek. Biztos nagyon kedvelnéd te is, a hugrabugot sokan lenézik, pedig nagy értékek rejlenek az ott tanuló emberekben. Néha irigylem is őket egy kicsit, hiába imádok a Mardekárban lenni. Szóval nagyon jó helyed lenne ott, ebben nem kételkedem.

Jól van, ez egy kicsit megnyugtat. Küldöm még innen messziről is az energiát, hogy segítsen kitartani. Amúgy… nem tudom, hogy mennyi hír jutott el hozzád, de kiderült, hogy ki a menyasszonyom. Amikor először hallottam, azt hittem, hogy rosszul hallom, de kiderült, hogy Poppy az. Vegyes érzések vannak bennem ezzel kapcsolatban, mert… az jó, hogy olyan akit ennyire ismerek, és kedvelek, de eléggé összezavarodtam, mert kiderült, hogy ő tudott az egészről már egy ideje és mégsem mondta el. Nagyot csalódtam benne, és jelenleg én nem nagyon beszélek vele, de te mindenképp kérdezd meg a következő leveledben, hogy jól van-e. Szeretném tudni. Minél előbb várom a válaszodat:

 

Azokat a napokat én is imádom, sajnálom is, hogy nem sikerül ezt gyakrabban megtenni, akármennyire is igyekszem. Az a baj, hogy általában a szüleink mindig a nyakamba akasztanak valamilyen szociális összejövetelt, így a szünetek nagyrésze általában azzal telik, és habár azokat is szeretem, mégis jobban értékelném, ha inkább veled tölthetném az időmet. Nagyon hiányzol. Áh, nem hiszem, hogy nagymama bármit is csinálna, ha kihallgatná ahogy parodizálom a tanárokat. Egyrészt ő nem ismeri őket, mert magasról lenézi az egész angol oktatást: emlékszel, hogy mennyit veszekedett anyával azért, mert nem a Beauxbatonsba mentem, hanem a Roxfortba? Mai napig szokta emlegetni, hogy mennyire szánalmasnak és butának tartja a Roxfort összes személyzetét, pedig szerintem sokkal jobban jártam itt, mintha a sznob francia suliba mentem volna. De ez lehet, hogy csak az én véleményem, mert nem tudnám magamat máshol elképzelni, mint itt.

Nem! Egyáltalán nincs igazuk! Semmi baj nincs veled, ezt pedig nem győzöm elégszer hangsúlyozni. Nem tudom, hogy képes leszek-e valaha megoldani a problémádat, de mindenképpen rajta vagyok az ügyön. Ez az egyik legfőbb célom, és habár az őseink miatt is alkímiával akartam foglalkozni, de ez tényleg az a mágia ág, ahol bármi megtörténhet, én pedig pontosan az a személy akarok lenni, aki még a lehetetlent is lehetségessé teszi. Nem tudom, hogy valaha sikerülni fog-e, de egész életemben próbálkozni fogok, ezt megígérhetem. Nem csak azért, mert nem tudok ellenállni a szomorú kiscica nézésednek, amit tökéletesen látok most a lelki szemeim előtt, ahogy leírtad, és nem is azért, mert baj az, hogy nincs varázserőd, hanem azért, mert szeretném, ha te is ugyanolyan jó élményekben lehetne részed, mint amiben nekem volt köszönhetően annak, hogy képes vagyok a mágiára. Szeretném, ha érezhetnéd milyen az, amikor bizsereg a kezed a varázserőtől, ami benned lakozik.

Azért irigylem őket, mert ők olyan személyen, akik tényleg mindenkit elfogadnak, és összetartanak a végsőkig. Mondjuk ez utóbbi ránk, mardekárosokra is igaz, bármikor számíthatunk egymásra, ha baj lenne, vagy akkor is ha nem, csak épp szükségünk lenne némi társaságra. De azért azt a feltétlen bizalmat és jóságot, amiket néha ők tanusítanak, na azt igenis irigylem. Én nem tudok ilyen egyszerűen bízni más emberekben, én mindig gyanakvó leszek kicsit másokkal szemben. Amúgy meg egyetértek, habár valamilyen szinten meg tudom érteni, hogy miért különítettek így el minket. Elsősként, amikor bizonytalan vagy, és túl sok minden történik körülötted, akkor jó, ha van egy olyan csoport, akihez bátran fordulhatsz, és a négy ház pont ilyen. Segít rátalálni a hasonló gondolkodású emberekre, és megtanít az összetartásra. Igaz, hogy minden pozitív dolognak van egy árnyoldala is: ez pedig a rivalizálás a házak között.

Ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek leírod, Séra. Ez… annál bonyolultabb, mint hogy csak fogjam magam, és megerőszakolva az érzéseimet úgy tegyek, mintha semmi sem történt volna. Elárulta a bizalmamat. Szeretem őt, nagyon sok mindent megtennék érte, de ez az egyik olyan dolog, amit nagyon nehezen tudok megbocsátani és ezt te is tudod. Bíztam benne, megnyíltam neki, úgy éreztem, hogy sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, ahogy valaha is képzeltem volna, erre kiderült ez és… azt hiszem túl sok volt. Amúgy is ideges voltam az egész eljegyzés miatt, hiába is próbáltam úgy tettetni, hogy minden rendben van, de erre végképp nem számítottam. Nem tudom, hogy mennyire lesz jó ez így. Szeretem Poppyt, de soha nem gondoltam rá úgy, mint a feleségem, hanem csak úgy, mintha ő is a testvérem lenne. Nem tudom mennyire fog ez így működni, habár jobban belegondolva sokkal rosszabbul is járhattam volna. Na mindegy is, azt hiszem kell egy kis idő ahhoz, hogy képes legyek vele újra szembenézni, egyelőre képtelen vagyok rá, még akkor sem megy, ha te megsértődsz rám.