Nekitámaszkodom a tanári asztalnak, ahogy várom a két lányt. Gondolom a baglyom nem tévedt el, bár tény, hogy Rébusz – nem röhög, másodéves voltam mikor adtam a nevét – eléggé öreg már és néha megbízhatatlan és inkább repül bele másnak a kajájába, vagy éppen neki az ablaknak, mint hogy a vállára… szálljon és átadjon neki egy levelet. De legalább minden alkalommal, mindenkitől kér egy knútot, ha kézbesített egy levelet. Legalább a címzettek tudják, hogy kivel van dolguk. Én pedig azon mindig valami hülye bagolykaját veszek annak az átoknak. Nagyot sóhajtok és egy cigarettára gyújtok, miközben várakozom. Öt perc, tíz, húsz és még mindig nincsenek itt. Az időm drága és én kezdek egyre türelmetlenebb lenni. Nem azért, mert valahova sietnék, de engem ne várasson meg két ötödéves lány. És legyen az egyikkel bármilyen kapcsolatom, ha valamit utálok ezen a földön az a várakozás. Szörnyen türelmetlen vagyok, de egyelőre nem mutatja ezt semmi más, mint az ajtót vizslató kékjeim, amik időnként meg-meg villannak, bármilyen neszt is hallok. - Hát ez remek. – forgatom a szemeimet, amikor még mindig sehol nincsenek a hölgyek, én pedig egy újabb cigarettára gyújtok. Biztos direkt csinálják. Pedig nem az én érdekem, hogy az ő kezük biztos legyen a mágiában. Mármint igen, annyira biztos, hogy… pálca nélkül is képesek legyenek erősebb varázslatokra. Kezdem úgy érezni, hogy teljesen felesleges volt ma még óra után itt maradnom és várnom, hogy a két lány megérkezzen. Ellököm magam az asztaltól és elindulok kifelé a teremből, mikor kishíján belefutok mindkettőjükbe az ajtóban. - Ez aztán a váratlan meglepetés, kisasszonyok. – jegyzem meg epésen a szemeimet forgatva, majd sarkon fordulok, és visszamegyek a terem másik végébe. Ha beléptek, egy kézintésre becsukom az ajtót és a zár kattan, jelezve hogy innen most egy darabig nincs menekvés. Nem akarom, hogy bárki megtudja, hogy éppen mire fogom itt őket tanítani, mert nem arra, hogyan kell a Lumost a kezünkben megidézni. Ha körülnéznek a teremben jól láthatják, hogy a megszokott padok és azok a kincsek, amik díszítik tantermemet, teljesen hiányoznak. Csak némi gyakorlásra szánt bábu és a tanári asztal van, amin különböző frissítők vannak kint. A kezembe veszem az egyik poharat, amiben ezúttal tényleg narancslé van, kortyolok belőle, majd újabb cigarettára gyújtok. Tényleg sokat dohányzom. - Ha jól emlékszem az állt a levélben, hogy délután öt óra, nem pedig… hat. Ha nem tévedek. – kúszik féloldalas mosolyra ajkam, egyik szemöldököm pedig megemelkedik, ahogy kettejükre nézek. Kíváncsi leszek, mire mennek majd egymással, és… velem, mert a mai alkalom olyan lesz, amikor én is „ringbe” szállok majd ellenük. Persze ha elérték azt a szintet, amit elvárásként magam elé állítottam. Ha az első alkalommal kudarcot vallok, hát akkor továbbra sem tesztelhetik rajtam tudásukat. - Jól van. Szóval az ’azért vagyunk itt’ részt most kihagynám. De fontos, hogy tudjátok, nem olyan varázslatokat fogunk végrehajtani – legalábbis akkor, ha majd belejöttök – amiket órán tanultatok. Ezért fontos hogy a koncentrációtok a helyén legyen, segítsétek egymást ha úgy látjátok, hogy a másik… nos a másik éppen nem bírja. A pálca nélküli varázslás egy hasznos képesség, azonban könnyen balul sülhet el, hiszen a kezünkben most nincs semmilyen eszköz, amely a bennünk lévő energiát átvenné, átalakítaná és kiadná magából. Itt mi magunk vagyunk az eszköz és ha nem vigyáztok, akkor könnyen megsérülhettek közben. Azt meg ugye nem akarjuk, hogy én nekiálljak sebeket kötözni, mert valljuk be… egészen rossz vagyok belőle és még a végén teljesen félreérthető szituációk lennének belőle. – húzom pimasz mosolyra ajkaimat mondandóm végén, miközben Blaise és Nina között váltogatom a pillantásomat. Kinyújtom oldalra a jobb kezem, hogy egy Bombarda-t prezentáljak az egyik bábun, mire az darabokra hullik. Ha bezsebeltem érte a reakciókat – már ha éppen kapok, de ha nem, az sem baj – akkor egy újabb intésemre a bábu visszaáll eredeti állapotába. - Első körben Blaise, arra kérlek hogy mondd meg nekem mi megy neked, Nina képességeivel már tisztában vagyok ilyen téren. – gyújtok rá egy újabb cigarettára és iszom még egy kortyot a narancsléből. Kékjeim megvillannak, de próbálom ezt annak betudni, hogy ténylegesen a pálca nélküli mágiájára gondoltam és nem, még véletlenül sem arra, hogy a másfajta mágiája hogyan szokott működni. Egyébként elég jól. - Aztán, ha ezzel megvagyunk, akkor el fogom magyarázni, hogyan tudjátok könnyen, akár kisujjból is kirázni ezeket a varázslatokat. Áll az alku? – csapom össze a kezeimet, megemelem a szemöldökömet és újabb slukkot szívok a cigarettámból.
Esküszöm, ha Morgan kibebaszott baglya még egyszer belerepül a reggeli kávémba egészen biztos, hogy saját kezűleg tekerem ki a nyakát. Most első sorban a bagolyéra gondoltam, bár lehet, hogy a professzoré is sorra kerülne. Mert nyilván az nem elég, hogy leforrázom magam, meg a fél asztalt, ez a hülye állat még pénzt is kér. Az mondjuk a legkevésbé sem zavar, hogy legalább öt percig bámul mindenki a reggelinél mire sikerül egy rohadt knútot előbányásznom valahonnan, hogy végre békén hagyjon a kis postás. De mielőtt persze visszatérhetnék a kajához átfutom a levelet és szemeimet forgatva dobom arrébb. Mert hát úgy tűnik nem elég neki a magángyakorlás, még plusz órákra szükségem van.. na persze. Elsődlegesen feltett szándékom, hogy inkább el sem megyek, hadd főjön a maga levében a kedves professzor úr, a múltkori khm.. gyakorlás is elég hevesre sikerült ahhoz, hogy ahelyett, hogy külön randevúkra hívogat inkább visszavegyen egy kicsit. Persze a dacos ellenállásom egészen addig tart, míg a fülembe jut, hogy Bee is hasonló meghívót kapott. Na így már egészen más a helyzet, mert ha ketten készíthetjük ki a rúnák gyöngyét akkor máris dupla fun-nak tűnik az egész. Meg hát miután sikerült szereznem egy másik kávét mondjuk azt, hogy többé-kevésbé lenyugodtam. A probléma már csak az, hogy cseszettül elázott a levél a kávéban és fogalmam sincs, hogy hányra kéne mennem, így az egész délután így valahova eltűnik (ne kérdezd hova, én sem tudom, asszem a Judastól elcsórt sörök sem segítenek az időérzékemen). Szóval körülbelül olyan háromegyed hat lehet, mire észbe kapva rohanok a terem felé. Jah, azt hiszem elkéstem. És ezért gyanítom Morgan kurvára ki fog nyírni. Vagy ilyesmi. Na nem mintha annyira rettegnék a büntetésétől, de Bee előtt talán mégsem kéne… Szemtelen vigyor terül szét az arcomon, ahogy meglátom a griffendéles lányt az ajtó előtt, majd hatalmas lendülettel lefékezve fújom ki magamat. - Fogalmam sincs hányra kellett jönni, de van egy olyan érzésem, hogy elkéstünk - röhögök fel kicsit hangosabban mint illendő lenne és egy kicsit azért reménykedem benne, hogy a prof már rég megunta a várakozást és mondjuk szépen visszasétálhatok a sörömhöz. De persze nincs ilyen szerencsénk, áááá miért is lenne? És a nyíló ajtóban szemben is találjuk magunkat az emlegetett egyénnel. Francba. A szemtelen vigyorom kiszélesedik és még véletlenül sem látható rajtam a bűnbánat legkisebb szikrája sem ahogy besétálok a terembe. Zöld tekintetem körbefut és csak egy villanás jelzi, hogy meglep az új berendezés. A zár kattanásának hallatára oldalra pillantok Bee-re, majd megvonom a vállam. Engem ugyan nem zavar a bezártság, pedig azt mondják esetleg tartani kéne a proftól, de háááát… talán túlzottan jól ismerem már a gyenge pontjait ahhoz, hogy féljek tőle. Szóval a magabiztos vigyor marad. - A bagoly hibája! - vágom rá kapásból megforgatva a szemeimet, ahogy töltök magamnak a narancsléből, majd fintorogva állapítom meg egy korty után, hogy hiányzik belőle a vodka. Szóval inkább leteszem a poharat és Morgan felé fordítom a tekintetem. Mellem előtt karba font kézzel állok és félmosolyra húzódó ajkakkal képzelem magam elé a profot, amint éppen valami sebet próbál bekötözni. Hehe.. vicces lenne. Éppen csak összerezzenek a hirtelen varázslatra és szemeim a bábura rebbennek, majd vissza a profra, aki látható önelégültséggel vizslat minket. Öhm.. izé, talán nem ártana ezt a cuccot komolyan venni? Mondjuk kezdjük ott, hogy ha jól tudom, akkor a nonverbális varázslat itt önmagában is hatodéves anyag, nemhogy pálca nélkül próbálkozzunk vele, szóval tökre remélem, hogy nem ez lesz az első feladat. Vigyorom kiszélesedik és Bee-re pillantok amolyan ‘te is tudod mire gondol’ pillantással, pedig hát tökre nem meséltem neki semmit, de attól még nem hülye a lány… - Akkor én addig kaphatok egy szálat, amíg Bee kigondolja? - kérdezem nem kevés pimaszsággal a hangomban közelebb lépve Morganhoz. Oh igen, Nina, te aztán pontosan tudod, hogyan kell mindig átlépni azokat a kicseszett határokat, igaz?! Nem tudom, hogy a prof most fog elküldeni a jó búbánatos francba vagy csak később, így amíg még van narancslé inkább visszatérek az előbbi poharamhoz, hogy újabbat kortyoljak belőle. Még akkor is, ha hiányzik belőle az alkohol. - Áll az alku! - sóhajtok fel egy hangyányit szelídebb hangnemet megütve még akkor is, ha semmi kedvem az egész hercehurcához meg ezekhez a szarokhoz. Elhiszem, hogy roppant hasznos meg minden.. de őszintén? Amíg arra képes vagyok arra, hogy egy cigit meggyújtsak pálca nélkül minek kéne több?
