Vannak családi hagyományok, amikhez apám ragaszkodik, ilyen például az, hogy együtt töltjük a karácsonyt az unokatestvéreinkkel. Idén rajtunk volt a sor, így ők jöttek át hozzánk erre a pár napra. Nem meglepő, hogy bár szerettem volna, nem vettem részt a tegnapi karácsonyi bálon a suliban. Ruhát is találtam volna, de sok előkészület volt még, hogy kész legyünk a rokonok fogadására és bár vannak házimanóink anya mindegyik után ellenőriz. Meg amúgy sem találtam kísérőt... Persze, többen is elhívtak, de nem éreztem egyiküket sem a megfelelő partinak Dennis után, tehát még talán jobban is jártam, hogy haza lettem "rendelve", nem? Nincs rossz sora nálunk a házimanóknak és ha találkozok velük a házban mindig látom a szemükben a büszkeséget, hogy itt dolgozhatnak. Mikor az előző csapat beadta apának a felmondást, mert már megöregedtek rögtön sejteni lehetett, hogy az újak nem fognak mindent elsőre úgy csinálni mint a régiek, de biztos vagyok benne, hogy nekik sem ment semmi rögtön úgy, ahogy azt apa elképzelte. A karácsonyfa díszítésével megvárom az unokahúgomat, ez olyan tipikus lányos program lett az elmúlt pár évben. A srácok ahogy idősödtek, úgy koptak el máshova inkább, Merlin tudja most is mit fognak csinálni, talán tolnak az udvaron egy mini kviddics játékot. Elég vicces, hogy Harperen meg rajtam kívül mindenki normálisan meg tud ülni a seprűn... - Még kicsit tudod jobbra? Oké, ott jó lesz, de elforgatod még? Nem, a másik irányba. Perfect! Ez a fele sokkal szebb - minden évben ugyanott áll a fa és tudom, hogy melyik szögből látjuk a legtöbbet, szóval érthető, hogy arra nézzem a legszebb fele. Délután érkeznek meg a vendégeink, ha minden jól megy vacsorára már kész leszünk a fával. - És Kyle? - kérdezem a megszokott köszönések után. - Idén a Roxfortban akart maradni, mert ez az utolsó évetek - válaszolja Lydia néni és milyen igaza van, nekem ez eszembe sem jutott. Idén lett volna utoljára lehetőségem a Roxfortos karácsonyi bálra is, kár, hogy annyira szar volt az egész távkapcsolatosdinak a vége Dennis-szel, hogy ettől is elment a kedvem. Na nem baj, majd az akadémián minden más lesz, Eric miatt úgyis van már ott is pár ismerősöm. Várok egy kicsit, hogy nyugodtan kipakolhasson Harper ha szeretne, s csak kis idő elteltével kopogtatok a szobáján majd nyitok be. - Na mi a helyzet? Kész vagy? - érdeklődöm a falnak dőlve.
Szavak száma || remélem jó lesz || xxx ||
Vendég
Szer. Ápr. 29, 2020 11:38 am
To: Naomi
Szereti a karácsonyt. Na persze nem azért, amiért oly' sokan mások. Ő nem az ajándékok miatt. Sőt, tulajdonképpen nem is akadna ki, ha egyszer, egész véletlenül nem várná semmi gondosan becsomagolt meglepetés a fa alatt. Igaz, ehhez hozzájárul az a tény is, hogy egyébként ő maga is borzasztó ajándékozó, nagyon nehezen tudja eldönteni, hogy kinek mit vegyen vagy épp csináljon, és az esetek többségében ha ki is választja a szerinte tökéletes ajándékot, a végén mindig kiderül, hogy nem épp az volt a legjobb választás. Így ő tökéletesen meglenne azzal is csupán, hogy összeül a család, együtt vannak, beszélgetnek, és játszanak valamit. És ahogy az elmúlt években mindig is, most is a Briggs család egyik rezidenciáján, pontosabban a Miniszter családjának házában gyűl össze a család, hogy közösen ünnepelhessék a karácsonyt. Az egész család... Legalábbis majdnem. Egy valaki mégis kihúzza magát a családi program alól. Persze nem is csodálkozik Harper ezen annyira, hisz Kyle már nem először húzza ki magát az efféle családi összejövetelek alól, de azért kicsit mégis szomorú, hogy ismét megteszi. De legalább így talán kicsit nyugisabb lesz a karácsony... A kötelező köszöntős tiszteletkörök lefutása után pedig már megy is az erre az alkalomra kölcsönkapott szobájába, hogy lepakoljon, és egy kicsit kipakoljon. Igaz, a táskájából a ruháit nem szedi ki, csupán csak az éppen aktuális könyvét halássza elő onnan, hogy azt szépen az éjjeli szekrényre helyezze. Csak hogy ne kelljen este mindent felforgatnia, mert hirtelen nem találja. - Kész vagyok... Mehetünk is fát dísziteni... - pillant is a kuzinjára mosolyogva, amint megjelenik az ajtóban. Hát igen, az utóbbi években ez már szinte teljesen megszokottá vált. Míg ők ketten díszítik a fát, addig a család többi része valahol máshol múlatja az időt. Általában ilyenkor a seprűk is előkerülnek, hogy egy rögtönzött kviddicsmeccset is lejátszanak, így Harper nem is nagyon sajnálja, hogy a fa díszítése rájuk marad. Mert bármennyire is próbálkozott, még mindig nem jutott el addig, hogy huzamosabb időre megmaradjon a seprűkön. De legalább ezzel nem egyedül van így... - Oh, a díszeket majdnem elfelejtettem... - pattan is vissza gyorsan a táskájához, amiből egy kisebb dobozt vesz elő. Ebben pedig csupán csak három apró dísz van. Egy-egy a három testvérnek, amiket mindhárman az első karácsonyukkor kaptak az anyjuktól, és azóta is mindig helyet kaptak a karácsonyfán. - Kyle dísze is itt van... Bár nem hiszem, hogy megérdemelné, hogy felkerüljön az övé is, ha már úgysincs itt...
Szeretem, hogy ez egy olyan ünnep, amit mindig együtt ünnepel a család, átjönnek Russel bácsiék is és ilyenkor nem szokott számítani az, hogy apa a mágiaügyi miniszter. Elgondolkodtató, hogy én képes voltam haza jönni karácsonyozni úgy, hogy kihagyjam a sulis bált, de Kyle meg cseszik eljönni, pedig annak mára már vége. Tudom, hogy Harper se ment a bálra, nem az a folyton bálokba járó típus, nekem meg jut elég apa miatt, szóval annyira mindegy volt, hogy kihagyom vagy sem. Talán jobb is így, nem kell még ilyenkor is a sok gyökeret nézegetnem, meg az üresfejű kísérőimet hallgatni. Mondjuk nekem pont annyira szükségem van rájuk, mint nekik rám, csak mindenkit más érdekek hajtanak. Őket a népszerűség, engem pedig az, hogy minél nehezebben kerüljön bárki is a közelembe, hiszen nem derülhet ki rólam semmi, ami rossz fényt vetne apára, igaz? Mostanra már kialakult, amolyan családi hagyomány lett, hogy az unokahúgom és én együtt díszítjük a fát. A suliban ugyan néha keresztezik egymást az útjaink, de Harperrel kevesebbet találkozgatok, mint Kyla-al, aki amolyan Eric pótlék lett nekem, mióta a bátyám végzett és az akadémiára jár. Ugyan nem vagyok már olyan kicsi, de a pánikrohamaim miatt szükségem van valakire, aki szükség esetén tud nekem segíteni. Nem is csoda, hogy Eric után Kylera hárult ez a szerep. Talán nem örült neki annyira, de egy szava nem lehet, hiszen könnyű dolga van úgy, hogy háztársak vagyunk, hiszen az órarendünk nagy része is megegyezik. Meg amúgy is, nincsenek olyan gyakran rohamaim, de ha igen, akkor kell az a tudat, hogy nem vagyok egyedül, biztonságban vagyok és minden rendben lesz. Mindegy is, a lényeg, hogy karácsonykor sokkal több időnk van az unokahúgommal együtt és ilyenkor kibeszélhetünk mindent. Míg mások esetében nem, nála mindig is komolyan gondoltam, hogy amiket megbeszélünk, az biztosan kettőnk között marad. Elmosolyodom, ahogy meghallom a válaszát, s már indulnék is, mikor megemlíti a díszeket. Szeretem ezt a családi hagyományukat, nekünk nincs külön saját díszünk Eric-kel, de tudom, hogy neki melyik volt mindig is a kedvence, meg persze a sajátom is még megvan. - Ebben totálisan egyetértek veled. Majd... Eldöntjük a díszítés közben, elvégre azt mondják, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, nem? Ha valahova pont beillik, akkor feltesszük - javasolok egy lehetőséget, hiszen megértem, miért mondta azt Harper, hogy nem biztos, hogy megérdemelné. A karácsony mindig a családunkról szólt, még apa is képes félre tenni ilyenkor a minisztériumi ügyeket, előredolgozik inkább, hogy velünk lehessen, Kyle meg fittyet hány erre az egészre... - És veled mi a helyzet amúgy? A suliban ritkán dumálunk, van esetleg képben valami fiú? - kérdezem kíváncsian. Nekem nincs még senkim, Dennis-szel is csak a múlt hónapban egyeztünk meg abban, hogy vége, a távkapcsolat nem megy nekünk és még nem éreztem azt, hogy bárki is megfelelne számomra. Túl magasak az elvárásaim talán? Vagy lehet, hogy még a szakítás miatt érzem így, majd jön valaki, aki jobb lesz, legalábbis ezt mondta anya.
Szavak száma || || xxx ||
Vendég
Vas. Május 03, 2020 2:32 pm
To: Naomi
Nála a karácsony mindig is a családól szólt. Mióta csak az eszét tudja, ez az ünnep a családról szólt, amikor végre minden Briggs összegyűlik, hogy együtt legyenek a szeretet ünnepén. Ilyenkor pedi még maga a miniszter is képes félretenni a munkáját, és normális emberként viselkedni, mitha ő is csak egy átlagos varázsló lenne, távol a miniszteri üyek gondjaitól. Épp ezért esik is neki olyan rosszul, hogy a saját bátyja nem képes normáls, rendes Briggsként viselkedni, és kihagyja az egyetlen olyan alkalmat az évben, amikor csak a család van együtt, mindenféle zavaró tényezőtől mentesen. Persze ott vannak azok a bálok is, amikre a család rendszerint kap meghívást, de az mégsem olyan, mint ez a karácsonyi összejövetel. És talán nem lene túl nagy kérés, hogy legalább ezen az egy estén együtt legyenek. Pedig az iskolai bálnak már vége, így nem is lenne kötelező Kyle-nak ott maradnia a kastélyban. És mégis megtette. Épp ezért mondj is Harper, hogy talán nem is érdemi meg, hogy a dísze felkerüljön a fára. Bár ha ez a srácon múlna, akkor talán már meg sem lenne ez az apró, egyszerű díszecske, csupán csak a legfiatalabb Briggs teszi el minden évben, hogy a következő alkalommal is meglegyen. - Ez igaz... De tényleg csak akkor, ha valahova beillik... - pillant rá mosolyogva, ahogy a kis dobozocskát a mellkasához szorítva lép mellé. Neki fontosaka hagyománok, és fontosak ezek a díszek is. Hisz gyakorlatilag ez volt a legelső karácsonyának első ajándéka. Igaz, akkoriban még nem nagyon volt fogalma arról, hogy mi is ez, vagy miért kapják, sőt... Az elmondások szerint még meg is akarta enni. De az elmúlt évek alatt egészen hozzá nőtt. És ezek nélkül a díszek nélkül neki nincs is karácsony. Ezeknek muszáj ott lennie a fán, bárhol is ünnepeljenek. - Van bizony, de még milyen... - vigyorodik is el, ahogy válaszol a kérdésre. Hadd higgye csak, hogy Harpernek tényleg sikerült bepasiznia. Legalábbis egy pár pillanatig, s csak egy kis szünet után folytatja. - Csaknem ötszáz oldalas, kemény kötésű, és olyan szép bőr borítás is járt hozzá... És ez a legújabb, ötödik kiadás már... - olyan beleéléssel meséli is, mintha tényleg valami baráról, vgy épp csak egy új cipőről mesélne. Mert míg a többi korabeli lány a plázákat, és az egyéb btikokat járja, addig Harper az antikvitásokat, antikváriumokat, és a könyvesboltokat keresi fel, hogy a nehezen megszerzett zsebpénzét elköltse. Az olyan helyeken, na meg ppersze a knyvtárban nem igazán talál az ember srácokat. Vagy legalábbis Harper nem nagyon keresi, nem veszi észre, mert épp minden figyelmét elvonja egy újabb szerzemény. - És veled mi újság? Milyen az utolsó éved...? - billenti is oldalra kíváncsian a fejét, ahogy visszadobja neki a kérdést. Mert hát annak ellenére, hogy egy helyen élnek gyakorlatilag, mégsem találkoznak olyan gyakran. Gyakorlatilag az a csoda, ha elvétve néha összefutnak vacsora közben. Így ezek az alkalmak legalább jók arra is, hogy megbeszéljék az elmúlt hetek örténéseit, és kibeszéljenek mindent, és mindenkit.
- Persze, persze - nyugtatom meg egy kedves mosollyal Harpert, aztán más téma felé terelem a szót, hiszen mégsem beszélhetünk végig arról, hogy Kyle mennyire önző azzal, hogy kimarad az egész karácsonyozásból. Na mindegy is, szóval igen, inkább erre ne gondoljunk, úgyis van mit bepótolnom az unokahúgommal, hiszen a Roxfortban nem futunk össze olyan sokszor, mint azt mások hinnék. Mindkettőnknek megvan a maga kis társasága, külön élete és csak ritkán tudjuk összeegyeztetni a dolgainkat, ami sajnálatos, mert nagyon kedvelem Harpert és örülök, hogy ilyen okos és szorgalmas rokonom van. Mi sem egyértelműbb, hogy a fiúkra terelem a szót, bár én néha már a hátam közepére sem kívánom ezt a témát, mert a nyomi kis libák körülöttem néha másról sem tudnak fecsegni... Ravaszul húzogatom a szemöldökömet, ahogy meghallom az első szavakat, és az a nagy mosoly is sokat mond. Oh, mi van kuzin, végre becserkésztek? Ja, hogy nem. - Fhú Harper, pedig már kezdtem örülni - lököm játékosan oldalba nevetve. Ez annyira rá vall, és mégis annyira aranyos, hiszen vérbeli Hollóhátas, le sem tagadhatná, hogy mennyire szomjazik a tudásra. Néha kicsit irigylem, mert nekem van egy-két tárgy, amivel meg kell küzdenem, pedig tudom, hogy apának egy szavába kerülne a jobb jegy, de attól még szeretnék mindent magamtól elérni. Vagy legalább azt hinni, hogy magamtól értem el. - Nem tudom te mennyit tudsz, de Dennis-szel szakítottunk, nem ment ez a távkapcsolatosdi nekünk, pedig próbálkoztunk tartani benne a lelket, de ami nem megy, azt kár erőltetni. Szóval még kicsit ott tartok, hogy el kell fogadnom, hogy vége van, amilyen gyorsan jött, olyan rövid is volt, de hát ez van - legalább túl estem az első nagy szerelmen meg a többin Dennis-szel és egy percet sem bántam meg az együtt töltött időkből, mert azok tényleg boldog pillanatok voltak. - Az utolsó év meg... Hát nem sokban különbözik a többitől eddig, pedig én is azt vártam. Mondjuk most még félidőnél vagyunk, a RAVASZ meg ugye csak év végén lesz. Gondolom következő félévben jobban ránk szállnak a tanárok, bár most sem volt minden piskóta. Tényleg, neked van már elképzelésed, hogy milyen tárgyakkal mész tovább? Ahogy beérünk a nappaliba kisebb felfordulás fogad minket. A manók pakolgatják a díszekkel teli dobozokat, hirtelen azt se tudom, hova nézzek, aztán meglátom az asztalon az idei új csomagot. - Gyere, nézzük meg az új díszeket, azoknak úgyis tuti, fel kell kerülniük kell kerülni - nyitom ki a dobozt, amiben két elvarázsolt gömb van. Az egyikben egy mikulás repül a szánjával, elöl rénszarvasokkal, a másikban pedig hóembert építő figurák vannak. Anya idén is kitett magáért a kutatásban, mindegyik szépen kidolgozott és aranyos. - Hát ezek nagyon szépek, kicsit olyanok, mint valami hógömb, nem? - mondom ki hangosan is a véleményemet, majd kis nézegetés után a manók felé pislantok, hogy végeztek-e már. Az utolsó doboz is megérkezik, szóval most már tényleg csak rajtunk áll, hogy mi és hova kerül.
Szavak száma || || xxx ||
Vendég
Csüt. Május 14, 2020 3:22 pm
To: Naomi
Hát igen. Ő meg a fiúk... Távolabb nem is állhatnának egymástól. Pedig már a szülei is kezdik nyaggatni, hogy mikor fognak már mellette egy helyes kis úriembert látni az egyik családi vacsora, vagy valami rendezvény alkalmával. De ennek még nem jött el az ideje. Tulajdonképpen Ő nem is nagyon keresi az ellenkező nem társaságát, csupán csak akkor, ha épp nincs már másik szabad hely könyvtárba, csak egy srác mellett. Bár az nagyon nem nevezhető ismerkedésnek, hisz tulajdonképpen egymáshoz sem szólnak, és Harper is csak a könyveivel és a tanulnivalókkal van elfoglalva. Igaz, ő is tudja, hogy nem fogja megúszni, egyszer úgyis egy sráccal kell majd hazaállítani, és h más nem, akkor majd az apja talál neki valakit, akivel kiházasíthatja. Mert hát egy Briggs mégsem maradhat hajadon az élete végéig. - Bocs, de nem hagyhattam ki... - pillant is rá kuncogva, látva hogy már ajdnem elhitte, hogy tényleg van valami fiú a dologban. De hát annyira azért mégsem változtak a dolgok még... - Áhh igen, arról hallottam... - hzza is el a száját egy apró sóhaj kíséretében. - De biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb úgyis találni fogsz egy másik, rendes srácot... Bármelyik srác szívesen alkotna veled egy párt... - ezt pedig nagyon jól tudja. Hisz néha akaratlanul is meghallja, mikor például a kluhelységben beszélgetnek az unokanővéréről a felsőbbéves srácok. Nem is csoda, hisz Naomi a nepszerűlányok táborát erősíti, ki ne akarna vele mutatkozni akár csak egy iskolai rendezvény erejéig is? Na ugye... - Igen, a RAVASZ biztos sokkal nehezebb lesz majd, mint az RBF. De biztos sikerülni fog ez is. És... a Roxfort után merre mész tovább? - billenti is oldalra a fejét, mint egy kiskutya, aki csak kíváncsian a gazdájára. El sem tudja képzelni, hogy mennyi nehézséggel járhat most Nominak, hogy ez az utolsó év, és szinte a nyakán vannak már a RAVASZ vizsgák. És tudja jól már ő is, hogy a tanárok mennyire hajtják őket, hogy meg ne bukjanak. Igaz, Harpernek még csak az RBF van a láthtáron, hisz még csak ötödéves, de már erre is nagyon hajtják őket, hogy a lehető legjobbat hozzák ki magukból. El sem tudja képzelni hogy milyen lesz majd két év múlva. - [color=#4169e1Az a baaaaaaaj, hogy még nem tudom.... Annyi minden érdekel, hogy egyszerűen nem tudok dönteni... De szerintem a Mágiatöri útvonalán haladok tovább... Vagy a gyóynövénytan... Áhh nem tudom még...[/color] - hisz annyi minden érdekli... Nem is tudja mi lesz vele két év múlva, mikor döntenie kell, hogy merre tovább. Azt tudja, abban teljesen biztos, hogy az Akadémián fog tovább tanulni, de azt még nem tudja, hogy milyen szakirányban. De talán kicsit több, mint két év alattcsak kialakul, hogy mi érdekli igazán. Legalábbis ebben reménykedik... - Ezek tényleg nagyon gyönyörűek... Anyukádnak csoda kezei vannak... Mindig sikerül megtalálnia a legszebb díszeket... - kuncogva pillant is rá, majd visza a díszekre, amik közül az egyiket kézbe is veszi. Néha ezért kicsit irigyli is Naomi anyját, hisz eki olyan jó a szépérzéke, hogy valahogy mindig sikerül megtalálnia az ilyen szép darabokat. És nem csak akkor, ha a díszekről van szó. - És ahogy látom, az egyik legszebb fát is nektek sikerült megtalálnotok. Legalábbis ebből a szögből nézve.
Hogy mondják a muglik? Kölcsön kenyér visszajár? Most biztos azt mondanák sokan, hogy megérdemeltem ezt az apró kis ugratást Harpertől, hogy elhintette bennem a kis szikrát, hogy esetleg van valakije, de túlságosan elhamarkodtam a dolgot. Jobban belegondolva meglepő lett volna, ha nem tudok róla, mert hozzám minden pletyka eljut egyszer, minden párról tudok a suliban, pont róla ne tudnék? - Ch - forgatom is a szemem a kis ugratáson, de közben már vele nevetek a dolgon. Gyorsan átterelődik a téma az én szerelmi életemre inkább, ami szintén nem a legkellemesebb. Bár Dennis-szel nem váltunk el rossz viszonyban, mégiscsak ő volt az első szerelmem, szóval mély nyomokat hagyott bennem. - Jogos, de a legtöbb srác csak Maurice Briggs lányát meg a "queen bee"-t látja bennem, meg sem próbálnának megismerni, Dennis ezért volt ugye más. Cserediákként ő még nem tudta, hogy kinek a lánya vagyok és mire ezt megtudta addigra már megismert - sóhajtok egy nagyot. Nem könnyű ez, megfelelni az elvárásoknak úgy, hogy közben még életed is legyen, de mindenki azt figyeli, hogy mikor hibázol. Ezért is mondok olyan sokszor nemet az általa is említett "bármelyik srác"-nak. - Ez eléggé komplikált. Engem a bájitaltan érdekelne, tudod a növényeket is mennyire szeretem, ebben jó is vagyok, de apa a közgazdászt emlegeti, hogy arra kéne mennem. Gondolom az jobban mutatna a miniszterelnök lányának mint a bájitaltan, de az nem érdekel igazán - sóhajtok egy nagyot. - De ha lehet, akkor ez maradjon kettőnk között oké? Még ki kell találnom, mihez kezdjek - kérem meg, hogy tartsa a száját ezzel kapcsolatosan. Mivel Harper a rokonom ezért őt nem szándékozom sarokba szorítani a hallgatásáért cserébe, míg mások esetében az lenne az első gondolatom, hogy milyen piszkos kis titkokat tudok róluk, ami miatt biztosan nem fecsegnének, mert félnének, hogy kiderül. - Na igen, te meg a másik véglet vagy - mosolyodon el. - Több szak is érdekelne és ezért vagy a bőség zavarában, de majdcsak kitalálod mire mennél legszívesebben, mikor ott tartasz. Az sem lepne meg, ha két szakot is elvégeznél - az unokahúgom le sem tagadhatná, hogy Hollóhátas. Míg engem szinte a világból is ki lehet üldözni a Mágiatörivel, mert azt is csak apa erőltette, hogy felvegyem, addig mindig azt tapasztalom, hogy a Hollósak meg isszák szinte minden szavát a könyvnek. Számukra ez érdekes, nekem meg cseppet sem, s pont ezért is gürcölök annyit a jó jegyemért, mert nem akarom, hogy apa baglyot küldjön és csak miatta adják meg. - Ugye? Azért a manók is kitettek magukért, hogy jól megálljon a talpában a fa - mert ez meg bizony az ő érdemük. Kinyitok egy nagyobb dobozd, amiből a pálcám segítségével kilebegtetem a több kisebbet, amikben a karácsonyfadíszek vannak. - Válasszunk tematikát vagy ne? Úgy értem, hogy például a színesebbek alulra, aztán a fehéresebb-ezüstösebbek felülre és középen átmenet? Vagy csináljunk esetleg sávokat például pirosas, kékes, fehéres? - ötletelek a dobozokat nézve, és várom Harper válaszát.
|| xxx || 
Szereti a karácsonyt. Na persze nem azért, amiért oly' sokan mások. Ő nem az ajándékok miatt. Sőt, tulajdonképpen nem is akadna ki, ha egyszer, egész véletlenül nem várná semmi gondosan becsomagolt meglepetés a fa alatt. Igaz, ehhez hozzájárul az a tény is, hogy egyébként ő maga is borzasztó ajándékozó, nagyon nehezen tudja eldönteni, hogy kinek mit vegyen vagy épp csináljon, és az esetek többségében ha ki is választja a szerinte tökéletes ajándékot, a végén mindig kiderül, hogy nem épp az volt a legjobb választás. Így ő tökéletesen meglenne azzal is csupán, hogy összeül a család, együtt vannak, beszélgetnek, és játszanak valamit.
