Sorsha & Elliot - Nem nyertél bakelit lemezjátszót
Vendég
Vas. Ápr. 26, 2020 12:57 am
Sorsha & Elliot
When we meet again
Ez is életem díjnyertes ötletei közé tartozik, mint a málna és a sajtszósz popcornnal, vagy szív formájú bonbont küldeni McGalagonynak Valentin-napon. Felhívni Sorshát a bárból Tyler telefonján, és azt mondani neki, hogy az ő lánybúcsújuk volt a 100. rendezvényük, úgyhogy nyertek egy bakelit lemezjátszót, csak reménykedni tudok abban, hogy az egész nem akkora nagy f*szság, hogy ne jöjjön el, legalább kíváncsiságból egy héttel az ominózus incidens után. Talán puzzle-t kellett volna mondanom! Mint valami szűzkislánynak, az egész rohadt napomon ez a találkozás - vagy sokkal inkább újratalálkozás - járt a fejemben, Groot meg is harapott, amikor elbambultan lógattam a kezemet a ketrecébe, úgyhogy néhány ujjamon ragtapasz van, reggel meg ordibáltak velem a parkban, amikor Rocket lebrunyálta az egyik padot, amin éppen egy idős házaspár ült: "A mai fiatalság! Botrányosan viselkedik, fiatalember!" Délután három felé lépek be a Monkey's ajtaján, ahol nyilván hülyének néznek, mert soha az életben nem jártam még itt ilyen korán, csak ha bulit csináltunk, de azt ma nem, hacsak Sorsha nem csinál ki annyira, vagy a többiek meg nem jelennek. - Hé! Taylor! Adj egy scotch-ot! - megyek a pulthoz. - Ilyenkor? - Ilyenkor - válaszolom, mintha ennek teljesen evidensnek kéne lennie. És fel is hajtom nagyon hamar, ha már nyoma sincs a lazaságomnak jelenleg enélkül. Karót nyelt egy kakas vagyok, igaza volt Beccának, csak a nyárson forgatnának még... Amíg Sorshára várok idegességemben az asztalon kezdek dobolni, a sebes ujjaimra olyan erővel tekertem azt a ragtapaszt, hogy a húsomat sem érzem, nemhogy a nyúlharapás nyomát, csak bizseregnek a vérkeringés éppen fellépő hiányától. Pedig használhatnám ütőnek a varázspálcámat is... Hogy fogom azt is megmagyarázni, ha egyszer meg kell? Felkelek a bárszékről, amikor megjelenik. Ha rám, mint Elliotra nem emlékszik, a pasira, akit lekapott, arra igen? - Szia! -kezdem harsányan, talán túlságosan harsányan és meglepetten is. Ez pedig akkor különösen gáz, ha halványlila dunsztja sincs arról, hogy ki a fene vagyok, de éppen ezért folytatom: - Elliot lovag az én becsületes nevem... - Megakadok. Pedig kurvajól kitaláltam! Tényleg! Mi volt? Szar vagy, ember... - Szóval... meglocsolhatlak, hogy el ne hervadj? - mosolygok rá elővéve a kölnit, hogy ne egy pohár/vödör vízzel kelljen arcon loccsantanom, vagy nyakon öntenem, és remélem, hogy nem ver agyon, nem hív rám zsarukat és egyebeket, amiért zaklatom, vagy amiért csak most zaklatom. - Sajnálom, nem nyertél bakelit lemezjátszót... Viszont meghívlak valamire, ha hajlandó vagy elfogadni...
Egy hete még nem is gondoltam volna, hogy majd egy nyeremény miatt megyek vissza a Monkey'sba. Josie lánybúcsúja elég jól sikerült itt, és amikor hívtak először azt hittem, tuti elfelejtettünk valamit kifizetni vagy valami ottmaradhatott. Nem lepett volna meg egyik verzió sem, hiszen alaposan odatettük magunkat aznap este. Bármily meglepő, mégsem ilyen miatt hívtak, hanem mert a nővérem lánybúcsúja volt a 100. eseményük, ezért nyertünk egy bakelitlejátszót. Ez mennyire király már! Első dolgom volt nagy lelkesen felhívni a most már feleség testvéremet, hogy mi a helyzet és ahogy azt vártam, ő nem volt annyira lelkes, mint én. A zene az én asztalom kettőnk közül, ez mindig is így volt, és az ilyen klasszikus dolgok is inkább engem vonzanak. Van egy lemezgyűjteményem lejátszó nélkül! Tök idiótán hangzik tudom, de ki az aki nemet mondana, ha megtalálja mondjuk a Doors L.A. Woman extrán különleges lemezének? Jól is jönne az a lejátszó, legalább már megtudnám, hogy selejtekre adtam-e ki a pénzem mindig vagy sem... A bár London teljesen más részén van, mint a munkahelyem. A stúdió kint van Wembleyben, hogy a stadionból is könnyen elérhető legyen meg ott nincs alapjáraton akkora zajszennyezés. Tudtam, hogy nem lesz időm hazaugrani letenni a gitáromat, de nem szerettem volna megint bent hagyni, a múlt este is jól jött volna, de be kellett érnem a másikkal. Nincs bajom Alex-el, de azért Bowie a tökéletes társ ha rám jön az ihlet, sokkal jobban megtartja a hangot és kellemesebb a fogása is. Szóval a gitárom kíséretében elköszönök a többiektől vigyorogva, hiszen sikeres napot zárhattunk. Amennyire monoton metróról metróra szállni, annyira vagyok izgatott. Út közben elindítom a zeneradart a Spotify-omról, kétszer vissza is tekerek az új Rolling Stones számra, de hagyom érvényesülni végül a többi számot is. Fél négy után három perccel szállok le a megfelelő megállónál. Ennyit arról, hogy próbáltam elindulni időben. sose volt erősségem pontosan érkezni. Hatalmas mosollyal nyitok be a Monkey'sba, ahol előttem terem a srác aki a Felelsz vagy mersz? miatt lekaptam. Hát öhm... ok. - Szia? - köszönök vissza elég bénán és már pislantanék mögé, hogy hol a lemezjátszó, mikor megszólal. Elliot? Mi van? Jó, ez egy tök átlagos és gyakori név, pusztán véletlen egybeesés, hogy úgy hívják mint a gyerekkori legjobb barátomat, nem? Értetlenül pislogok, hogy mégis mi van, most komolyan ilyent játszunk? Kicsit megnyugtat, ahogy a kölnit veszi elő egy üveg víz helyett, szóval akkor rendes leszek. - Ma még nem volt eső, szóval tuti elhervadnék - béna poénok tömkelege tud ömleni belőlem ha zavarba jövök, yeah! - Ja, nés ez egy igen volt - teszem még hozzá, mintha nem lett volna egyértelmű. Hol az a bakelitlejá... - Hogy mi? Most szívatsz ugye? Egész nap erre készültem, már elképzeltem, hogy egy stílusos lemezjátszóról tolhatom az L.A. Woman-t a Spotify helyett, so sad - bukik ki belőlem az őszinte reakcióm. Ennyit arról, hogy kiderüljön vajon a hanganyagért is fizettem-e vagy csak a csomagolásokért. - Korán van még, ilyenkor kávézom csak - abból kiindulva, hogy legutóbb milyen állapotban találkoztunk késztetésem volt ezt megjegyezni. - Amúgy én Sorsha vagyok, de azt hiszem ezt már tudod a srácoktól, ha megadták a számomat. Kicsit sem creepy khm... Sokat jársz ide? - és a kínos mosoly sikeresen kiült a fejemre, gratulálhatok a nagy számnak, tuti ezért vagyok szingli!
||music:zene|| words: szavak száma || note: megjegyzés ▲▼
Vendég
Kedd Aug. 25, 2020 11:01 pm
Sorsha & Elliot
When we meet again
- Szia - köszönök megint, mintha csak az zavart volna be, hogy nem értette. Dehogynem értette, hülye vagy, Elliot. - Értem - nevetem el magam. - Máris - fújkodom meg, és próbálok nem sokat, mert elmagyarázta egyszer mennyire utálják a lányok a pacsuliszagot, amikor telefújják a hajukat, és olyan szagarmada alakul ki körülöttük, mint amilyen egy ólban fogadja az embert. Tudtommal alig volt valaki a környéken, aki csinálta ezt, bezzeg anyám mindig átrugdalt minket, hogy menjünk locsolkodni, mert ez olyan mint a halloween, csak jobb - na persze, sosem kaptam annyi csokit -, egyedül Sorsháék voltak olyan jófejek, hogy édességet adjanak, ráadásul azt a csokitojást, amiben egyszer az a vízilovas vízipisztoly volt. Halálra idegesítettem vele Beccáékat. Azóta se kaptam olyat sehonnan. - Most már nem hervadsz el - mosolygok rá bénán. Sorshából nő lett, csak most tűnik fel. De vannak dolgok, emberek, amik nem változnak... Te például még mindig szánalmas vagy, Elliot. Visszafojtom a nevetésem, elharapom, mintha nem nevetném ki, lehet, hogy nem is rajta nevetek, csak a helyzet maga hozza ki belőlem. - Sajnálom. Tényleg. Kárpótollak majd valahogy. Ígérem - És hogy még mennyi minden másért... Elvégre a fél életemet és ismertségünket végig kellett hazudnom, és most sem úsztam meg, különben nem tudtam volna idecsalni... - Várj... komolyan van hozzá lemezed? - Persze. - Szóval délután kávézik, és csak este iszik, de akkor talán túl sokat is? Vagy ő is alkalmazza Becca módszerét, jól bekávézik, és az adrenalin megpörgeti az ereiben az alkoholt. Gazdaságos berúgás, csóró egyetemistáknak. - Öhm... - bizonytalanodom el. Valamiért teljesen meg voltam győződve arról, hogy amint benyögöm a nevemet, nem lesznek benne kérdőjelek, hogy rögtön leesik neki, hogy én én... De... bemutatkozott! Most mondjam, hogy tudom? Ó, de nagy marha vagy Elliot! Akkor legyek Elliot, a hazudozó zaklató, vagy az az Elliot, akire ő emlékszik, és akit azonnal faképnél hagyna? A büdös életben nem gondoltam volna, hogy az első lesz a csábítóbb verzió. - Nos, igen - vakarom a tarkómat kínosan - azaz tu-tudom - dadogom, mintha fogyatékos lennék, és ezt nem ellenük, mert az a kerekesszékes srác a koncertjeinken a legnagyobb arc, de én nem szoktam dadogni. Eddig. Ez azonban kellően kínos ahhoz, hogy kibontakozzanak és megmutatkozzanak az eddig rejtegetni próbált, alacsony értelmi képességeim. - Örülök... Sorsha- Hogyan lehetnék még szánalmasabb? - És talán túlontúl sokat járok ide, különben nem adták volna meg a számod... - Te idióta barom! Miért kell neked ilyenekkel kiegészítened? -Viszont annyira nem lehet creepy, ha még mindig itt vagy - fűzöm hozzá mosolyogva. Csak a scotch beszél belőlem, feleennyire bátor sem lennék nélküle. - Akkor kávé? - kérdezek rá még egyszer. És várom, hogy ő kiadja az elkészítésére vonatkozó egyéb utasításokat. Azt ő tudja csak, hogy beleázzon félkiló cukor, vagy félliter tej, vagy fekete legyen... - Nekem pedig... - jöhetne egy sör, amíg a hasam nem igazodik hozzá. Zaklató alkoholista... Van ennél lejjebb? Csináljam nyíltan, vagy csak dugiban kérjek rumot mondjuk a forró csokimba? - Csapolt barnát - talán ezt az egyet nem muszáj titkolnom. - És... Mivel foglalkozol... Sorsha? - kérdezem, mert semmit nem tudok róla azóta, hogy tizenévesek voltunk, és elküldtük az utolsó leveleinket egymásnak. Egyébként ez elég kínos, de lehet hogy soha többé nem kerül szóba... Nyilván csak áltatom magam, eljön majd a pont, amikor... És fogalmam sincs miért ismételgetem a nevét. Talán csak mert annyira hihetetlen. Talán én vagyok a csekély értelmű medvebocs. Talán...
words ❖ youtube ❖ note: gratulálok a mához, drága! ❖
Vendég
Hétf. Nov. 02, 2020 10:28 pm
Ellie & Sorsha
Nem nyertem bakelitlejátszót
Utoljára apa locsolt meg még mielőtt elváltak anyával. Ez a srác talán nem is tudja, mennyire fájó pontot talált meg ezzel, talán csak jót akart... Vagyis inkább mondhatni a jó szándék vezérelte, hogy ne hervadjak el, mégis a kedvem kicsit lankad tőle, de annyira zavarban vagyok, hogy elég jól eltűnik benne. És mondtam már, hogy összevissza fecsegek, ha zavarban vagyok? Most is... Eső? Komolyan ez a legjobb, ami eszembe jut? De úgy látszik nem vagyok egyedül, hiszen ez biztos nem a legmagabiztosabb mosolya. Az alsó ajkamba harapok majd kibököm, amit ilyenkor illik. - Köszönöm - és titkon remélem, hogy ennél többet nem vár tőlem, mert én egy bakelitlejátszóért jöttem. Ami. Nem. Lé-te-zik. Pont. Oh no, pedig annyira örültem neki! Szomorúan biggyesztem le a fejemet, ahogy kiderül az igazság, de fel is csillan a szemem szinte rögtön, ahogy meghallom a kérdést. Ő most komolyan ismeri azt az albumot? - Igen, tényleg megvan. Lemezeket gyűjtök, főleg az olyan extra kiadásokat, mint amilyen az is. Nem tudom tudtad-e, de az eredeti kialakítás szerint a kép csak akkor látszik rendesen, ha kihúzod a lemezt a tokból, mert a védőtokon is sötét grafika van - ecsetelem azonnal lelkesen mutogatva hozzá a kezemmel. Hmmm... Tényleg fecsegek, ha zavarban vagyok. Gyerünk Sorsha rázd már le magadról a görcsölést, mégis mi ütött beléd? Nincs is gázabb mondat, mint kijelenteni azt, hogy ilyenkor még nem iszol. Ez azt jelenti, hogy este meg igen. Talán minden este, talán időhöz kötött alkoholista vagy... Ha eddig nem járattam le magam eléggé a múltkori viselkedésemmel, akkor most biztosan sikerült. Mindenesetre bemutatkozom, ha a srácok mégsem mondták volna meg neki a nevemet, nem szeretnék ebből kínos szitut, abból már bőven kijutott nekünk. Elismerően mosolyodok el és bólogatok. - Milyen igaz. Nem tűnsz amúgy para csávónak és ők se adták volna ki neked a számom, ha creepy lennél - jegyzem meg viccelődve, ha már témánál vagyunk. Nem tudom hova tenni a dolgot és csak remélni tudom, hogy nem lát már is többet kettőnk közé attól az egy mámoros csóktól. A pultnak támasztom a gitáromat úgy, hogy elég stabilan álljon és ne dőlhessen el. - Igen, egy cold brew-t kérnék pici mandulatejjel - nézek a pultosra. Voltam itt párszor, ugyan nem sokszor, de annyiszor igen, hogy tudjam, van cold brew a kávékínálatukban. - Fotós és dalszerző vagyok. Azt hiszem nem meglepő, ha azt mondom, hogy manapság legalább két lábon kell állnia az embernek. Mindkettőt más miatt szeretem és mást tudok velük közvetíteni az emberek felé. Te mivel foglalkozol? - kérdezem és miközben a válaszra várok megköszönöm a kávémat. Ugyan érzem, hogy a szervezetem mondhatni üvölt némi koffeinért, mégis megvárom, hogy Elliot is megkapja az italát.
