Sosem voltam kemény alak, sosem voltam túl magabiztos. Naiv annál inkább és kissé esetlen, de ha arra kerülne a sor és nem bénáznám el, tutira megtudnám védeni magam. Meissa levele mégis örömmel töltött el, kettőt nem gondoltam, még azonnal igennel válaszoltam neki arra, hogy szívesen tanítana nekem egy s mást. Az utóbbi időben úgyis több felé kavarog az agyam, főként Rose miatt, mert hát sikerült végre közelebb kerülnünk egymáshoz... és ez totálisan elveszi az eszemet. Jól esnek ezek a kiruccanások, amik elterelnek és lelassítanak, kicsit megváltozik az értékrendem, egy kicsit újra a való életbe csöppenek majd a lila ködből. Kényelmes holmiba és egy táskával a hátamon indultam meg Roxmortsba a megbeszélt helyre. Igazából nem tudtam mire számítsak, így több eshetőségre is felkészültem. Most önző módon egyedül vágtam neki ennek a napnak, hiszen a múltkor igencsak félbemaradt a beszélgetésünk Meissával az miatt, hogy nagyon mennem kellett, mert a szüleim aggódtak - kaptam is a fejemre, hogy merre bóklásztam - és alanyi jogon úgy gondoltam, nekem jár ez, hogy millió és egy kérdést tegyek fel neki mindenféléről. Remélem ő is így gondolja majd és nem fogom elüldözni, hiszen most hogy megtudtam, hogy van egy nagynéném, nem is akármilyen, így ki szeretném használni a lehető legjobban ezt az egész szituációt. Hamar, talán a megbeszélt idő előtt egy jó 10-15 perccel hamarabb érkezem. A környéken azért most egy-egy ismerős feltűnik, a Roxmorts-i hétvégék mindig zsúfoltak, bár szerencsére mi amúgy sem egy olyan közkedvelt helyen találkozunk. Innen még bármerre mehetünk igazából, fogalmam sincs Meissa mit tervez, de már nagyon izgatott vagyok és szinte alig bírom kivárni, megérkezzen. Egyik lábamról a másikra állok. Tekintetemmel mindig őt keresem. Vagy ha nem őt, akkor épp Rose-t. Jó lesz, ha helyretesszük egy kicsit a fejemet, mert nem igazán tudom az érzelmeimet kordában tartani. Ez pedig előbb vagy utóbb rossz dolgokat fog szülni.
The measure of a man is what he does with power...
Nehéz lenne megfogalmazni, mi is járt igazán a fejemben, amikor felajánlottam az egyik szabadnapomat Scorp számára. Mindig azt hittem, hogy tökéletesen megvagyok a család gondolata nélkül is, mármint nyilván éppen eleget tudok róluk, talán többet, mint azt feltételeznék, és mégis. Itt álltam Roxmortsban, ahol legutóbb Set társaságában költöttünk el néhány galleont. Az se ma volt, lehet neki se ártana kicsit a körmére néznem, mielőtt elmerül az önsajnálatban… Mély levegőt vettem, és kicsit megizgattam a kardigánom, mert már nem volt túl hideg, de ezen a hely szerintem az augusztusi hőségben is köd szokott lenni. A legutóbbi látogatásomhoz képest kifejezetten sok diák volt, valószínűleg a hétvégére való tekintettel. Szívesebben találkoztam volna inkább akkor a kölyökkel, amikor kevesebb a figyelő szempár, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy éjszakai csatangolásra invitáljam. No persze nem azért, mert különösebben tiszteletben tartottam volna a Roxfort iskolai szabályzatát, sokkal inkább, mert Scorp egyelőre nem azafajta volt, aki a városban mászkálhatna éjnek évadján. Elég volt, hogy csak az első találkozásunk jusson eszembe, és máris csak csupán fejcsóválásra futotta. Azonban éppen emiatt találkoztunk most, hogy az semmiképp ne ismétlődhessen meg. Egyáltalán nem fog neki megártani, ha némi jártasságot tanul a puszta kézzel való küzdelemben, mert nem mindig lesz pálca a kezében. Sokan becsülik alá, akik jól értenek a varázslatokhoz, egyesek kifejezetten alantasnak tartják, de az elővigyázatosság még senkinek nem ártott meg. Ahogy felfedeztem a fiú közeledő alakját, felemeltem kezem, hogy intsek neki. Már korábban kibéreltem azt a nagyobb pajtát, ahová most menni készültünk, nem egy jól felszerelet edzőterem, de a semminél jobb, és nincs szem előtt, ami sokkal lényegesebb. - Jó reggelt! Remélem felkészültél arra, hogy nem fogok kesztyűs kézzel bánni veled. - Dugtam zsebre a kezem, és el is indultam az elkövetkezendő edzés helye felé. - Kényelmes holmi van a táskádban? Csak mert úgy terveztem, hogy sokat fogsz izzadni… - Egész kedvesre sikerült még a mosolyom is, még a végén kiderül, hogy értek a tinédzserekhez. A városka szélén állt a pajta, amit régen állatok használtak, manapság azonban üresen porosodott, csak egy-két szerszám volt a falának támasztva. Kinyitottam a lakatot a kulccsal, amit kaptam, és beléptem a félhomályos helyiségbe. Jó régen használhatták utoljára, orrom csavarta a poros levegő, és a dohszag, de rosszabb helyen is jártam már. Sokkal rosszabb helyen. - Valamelyik boxban átöltözhetsz nyugodtan, ígérem, hogy nem fogok leskelődni! - Intettem az említett helyek felé, majd pálcámat előhúzva némileg kevésbé koszos hellyé varázsoltam a helyiség középső részét. - Így talán nem fogunk aszmában fuldokolni. - Csaptam össze a tenyerem, majd a fal egyik szögére akasztottam a kardigánom, és levettem magamról a blúzt is, így csupán egy trikó, a tréningnadrágom, és a cipőm maradt rajtam. - Ha kész vagy, kezdhetjük is a bemelegítéssel. - Meglehet nem szándékozom kímélni, azért senkinek nem kívánnék két napi izomlázat, főként hétvégére nem.
A lehető legjobbkor jött ez a felkérés, mondhatom, hiszen az utóbbi időben több problémába is belekeveredtem akaratomon kívül az iskolában. Nyápic kis gyenge gyereknek tartom magam és hát ciki, de Meissa olyan magabiztosnak és erősnek tűnik, hogy biztosan a példaképem lesz majd a jövőben. Nem tudom, hogyan viszonyul majd ahhoz, hogy milliónyi kérdésem van hozzá, de úgy döntöttem végül, hogy nem fogom ezzel kezdeni a beszélgetésünket és az edzést vagy mi fenét, hanem majd úgyis adják magukat a helyzetek. Szörnyűnek érzem, hogy ilyen keveset tudok a családom egyes tagjairól és hogy a szüleim ennyire védtek anno... most már nem tehetik. Már kezdek felnőni és a saját kezembe kell vennem bizonyos dolgok irányítását. Meissa is egy ilyen kategóriába fog tartozni számomra. Ahogy ott ácsorgok és izgatottan nyújtogatom a nyakamat egyszer csak meglátom a nőt. Intek neki párat, de szinte azonnal elindulunk egy másik irányba, ami nincs túl messze, de azért távol esik Roxmorts zűrös, hangos gyermekzajától. Ezek a hétvégék csak ennyiből rosszak, hogy szinte lépten-nyomon beleesünk egy-egy diákba. Viszont ahogy észlelem, Meissa igen alaposan átgondolta ezt a helyzetet és a falu külső részére igyekszünk. - Jó reggelt! Hát, igyekszem bizakodó lenni! - Mosolyodom el kicsit kínosan, igazából kezdek kicsit aggódni, hogy hogyan fogok teljesíteni majd előtte. Nem lenne jó, ha egy alkalom után azt mondaná, hogy oké, ennyi elég is volt, azt hiszem ez nem neked való... - Húúha, hát, hoztam pár dolgok a biztonság kedvéért, úgyhogy... ha kell le tudom váltani a cuccom! - Milyen jó, hogy ilyen előrelátó voltam! Na meg amúgy rajtam is szabadidős cucc van, tehát nem hiszem, hogy sok mindent kellene majd átcseréljek elsőre, de aztán ki tudja. Úgyhogy egyelőre csak csendesebben igyekszem tartani a tempót a nővel és próbálom felkészíteni magam arra, hogy mi vár rám az elkövetkező pár órában. Amikor megérkezünk a pajtához és belépünk, a por tüsszentésre késztet. A szemeimet is kicsit összehúzom, de aztán még mielőtt nekem eszembe jutna ez a portalanító bűbáj - ami egyébként tök hasznos takarítás helyett, ezt megtanultam szinte az elsők között! - addigra Meissa már ügyködik és legalább egy részén szép tiszta lesz minden. - Határozottan jót ötletnek tartom ezt a portalanítást. - Jegyzem meg miközben ledobom a táskám és a melegre való tekintettel, a pulcsimat én is külön teszem, majd a tartalék trikómat előszedem, ha szükség lenne rá akkor esetleg lecseréljem és ne kelljen olyan messzire menni érte. Aztán kissé görnyedten, nyurga testalkatommal állok meg a nagynéném előtt, izgatott szemeim pedig nem is tudom, miről árulkodnak. - Szerintem kezdhetjük! - Megvárom Meissa utasításait és kicsit bizonytalanul állok neki, de remélem le tudom utánozni a mozdulatait és nem fogok annyira nagyon leégni előtte. Persze abban biztos vagyok, hogy egyből kiszúrta, hogy még nem igazán volt dolgom erőnléti edzéssel, sem hasonlóval... - Hogy vagy, egyébként? - Próbálom oldani a feszültséget, ami valószínűleg csak bennem van picit jelen, de majd biztosan eltűnik, ha már belevágunk az edzés közepébe és megtudom, hogy Meissa mire készül.
Sosem voltam kemény alak, sosem voltam túl magabiztos. Naiv annál inkább és kissé esetlen, de ha arra kerülne a sor és nem bénáznám el, tutira megtudnám védeni magam. Meissa levele mégis örömmel töltött el, kettőt nem gondoltam, még azonnal igennel válaszoltam neki arra, hogy szívesen tanítana nekem egy s mást. Az utóbbi időben úgyis több felé kavarog az agyam, főként Rose miatt, mert hát sikerült végre közelebb kerülnünk egymáshoz... és ez totálisan elveszi az eszemet. Jól esnek ezek a kiruccanások, amik elterelnek és lelassítanak, kicsit megváltozik az értékrendem, egy kicsit újra a való életbe csöppenek majd a lila ködből. Kényelmes holmiba és egy táskával a hátamon indultam meg Roxmortsba a megbeszélt helyre. Igazából nem tudtam mire számítsak, így több eshetőségre is felkészültem. Most önző módon egyedül vágtam neki ennek a napnak, hiszen a múltkor igencsak félbemaradt a beszélgetésünk Meissával az miatt, hogy nagyon mennem kellett, mert a szüleim aggódtak - kaptam is a fejemre, hogy merre bóklásztam - és alanyi jogon úgy gondoltam, nekem jár ez, hogy millió és egy kérdést tegyek fel neki mindenféléről. Remélem ő is így gondolja majd és nem fogom elüldözni, hiszen most hogy megtudtam, hogy van egy nagynéném, nem is akármilyen, így ki szeretném használni a lehető legjobban ezt az egész szituációt. 
