Csütörtök van. Ez pedig csak annyit jelent, hogy szabad mikrofon est lesz ma az egyik kedvenc helyemen a Crocodile Juice Bar-ban, utána pedig karaoke party. Nem szeretnék énekesi babérokra törni, pedig már kérdezték tőlem páran, hiszen nincs rossz hangom, de én már egyszer átgondoltam ezt. Jobban érzem magam úgy, hogy meghúzódhatok hátul és csak a dalokat írom. Nincs nekem szükségem arra a felhajtásra, ami a hírességek körül van, azt inkább passzolnám. Hasznát így is veszem a hangomnak, mert valakinek fel kell énekelni a dalokat arra, hogy el tudjuk küldeni a megrendelőknek, szóval ennyiben ki is merül a kis énekesi karrierem és ez így jó. Vannak dalok, amiket megtartok magamnak, mert túl személyesek, túl sok kötődésem van hozzájuk és nem szeretném őket más hangján visszahallani. Ezeket a dalokat szoktam néha elvinni a Crocodile-ba és ott eljátszogatni őket a szabad mikrofon esten. Ma sincs ez másképp, a kamerám helyett a gitáromat viszem magammal. Nem sokszor hagyom itthon a gépemet, de ezek az estek mindig ilyenek, kivételesek és különlegesek. Ilyenkor mindent a jelenben szeretnék átélni, nem a gép lencséjén keresztül. Már otthonosan mozgok a bárban és rögtön fel is iratkozok a listára. Mára egy elég régi munkámat tartogatom, hiszen időnként szükségem van rá, hogy ezeket is elővegyem. - Szia! Egy strawberry rosato-t szeretnék - mondom a pultosnak és míg az italomat készíti körülnézek. Még nem vagyunk sokan, majd később telik meg igazán a hely, amikor az emberek egy kis bulira vágynak és jönnek a karaoke-ra. Vannak már ismerős arcok, akiket többször is láttam és hallottam már itt. Akad köztük ígéretes tehetség és kevésbé tehetséges is, de ezek az estek nem tehetségkutatók. Az a lényeg, hogy mindenki jól érezze magát, megmutassa amit tud és esetleg elbeszélgessünk róla egymással. Akiket ismerek ők tudják például, hogy én dalszerzőként és fotósként dolgozom. Az egyik srácnak én voltam a fotós az esküvőjén, a felesége pedig mindig nagyon örül ha meglát. Fizetek és az elkészült koktélommal leülök egy üres asztalhoz, ahol a falnak tudom támasztani a gitáromat. Hallgatom, az aktuális fellépőt, aztán a következőt és így tovább, amíg egyszer csak én nem következem. - Sok ismerős arcot látok ma este, de az újaknak szeretnék bemutatkozni. Sorsha vagyok és egy saját számot fogok most nektek játszani. Remélem tetszeni fog - nézek mosolyogva, aztán apró hangolás után elkezdem az Extra Ordinary-t játszani. Nem hosszú dal, de nekem sokat jelent. Általában egy dalt játszik mindenki, hiszen az esték fő bevételforrása inkább a karaoke idején szokott lenni. Visszaindulok az asztalomhoz a dal után, de látom, hogy egy srác időközben oda ült. - Szia! Bocsi, de én itt ültem még nemrég és... És tulajdonképpen mindig itt ülök, de maradhatsz, csak nem baj, ha én is visszajövök? - kérdezem, miközben cipzározom be a gitártokomat.
||music:zene|| words: szavak száma || note: megjegyzés ▲▼
A ma este sikerült egy kicsit elszabadulnom a megszokott közegemből. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a családomat, és a bandát is, de túl sok minden történt, és néha nekem is szükségem van egy kis egyedüllétre, akármennyire is hiszi mindenki azt, hogy engem a társaság éltet. Tulajdonképpen ez így is van… valóban akkor érzem a legjobban magam, ha sok ember vesz körül, pont ezért nem is otthon maradtam, hogy újabb dalokon dolgozzak. Akkor megkapnám az egyedüllétet, de az sem lenne számomra a legjobb megoldás, mert a gondolataim folyamatosan visszatérnének Rosiera és Ianra, a végén pedig egészen bekattannék. Ezért is kell egy kis szünet a családomtól távol, legalább csak egy estére, amikor olyan emberekkel találkozhatok, akiket nem ismerek. Ehhez pedig a legjobb hely, egy mugli karaoke bár. Eléggé ismerős a muglik világa, és mindig ide menekülök, ha úgy érzem egy kis szünetre van szükségem. A bár mindig más, a társaság is általában olyan, akikkel soha többé nem fogok találkozni, de az én természetemmel, mindig hamar barátkozom, ezért sosem maradok beszélgetőpartner nélkül.
Hamar rá is akadok a megfelelő helyre, így a gitárommal együtt be is sétálok az ajtón. Kifogtam azt az időpontot, amikor már lassan minden asztal megtelik, ezért kutatnom kell egy üres hely után, miközben a színpadon álló lány előadja a dalát. Kifejezetten jó hangja van, betölti a teret és kellemes érzéseket ébreszt bennem. Egy karaoke bárhoz viszonyítva, sokkal tehetségesebb, mint az átlag, ez pedig kicsit fel is dobja a mostanában béka feneke alatt lévő hangulatomat. Elég gyorsan sikerül rendelnem magamnak egy brandyt a pultnál, és a nevemet is felíratom a karaoke listára, aztán pedig kiszúrok egy üres asztalt. Az embereket kerülgetve le is ülök, a gitáromat is lerakva, bízva abban, hogy ez egy jó este lesz. Belekortyolok az italomba, és pont akkor kezdenék társaság után kutatni, mikor az előbb fellépő lány megjelenik az asztalnál.
- Szia! Bocsánat, nem akartam elfoglalni a helyed. – Mondom egy kis bűnbánó mosollyal. - Ha zavarok, elmehetek. Majd becsatlakozom a… – Kutatok a tekintetemmel egy szimpatikus társaság felé, de aztán végül minduntalan visszatér a pillantásom a lányhoz. - Általában eléggé fel szoktam találni magam ilyen helyzetekben, de attól ez még az első alkalmam itt. Nem bánnád, ha maradék? Eddig te elég szimpatikusnak tűnsz. – Mondom végül egy barátságos mosollyal. Ilyen is ritkán van, hogy nem vágyom tömegekre magam körül, de most ez a pillanat is elérkezett. - Amúgy Dash vagyok. – Mutatkozok be neki. - Tetszett a dal, amit előadtál. Saját volt, ugye? – Kérdezem kíváncsian, mert pont sikerült lemaradnom a bemutatkozásról.
Vendég
Szomb. Ápr. 25, 2020 12:55 am
Dash & Sorsha
When I hear my favorite song
Teljesen már hangulata van a daloknak egy ilyen karaoke esten mint a stúdióban, amikor fel kell tolni a demóra, hogy elküldhessük a megrendelőnek. Az is gyakori, hogy már annyira készre csiszolunk egy dalt a kiadónál, hogy alig van végül utómunka a ráéneklésen kívül. Mondjuk én mindig jobban szeretem az olyan munkát, amikor együtt kell dolgoznom az előadóval, jobb munkák születnek és biztos, hogy az ő gondolatai is belekerülnek. Az olyan esteken pedig mint ez a mai a saját dalokat teljesen csupaszon hallhatjuk és ezt szeretem a legjobban, hiszen sokkal közvetlenebbek, belsőségesebbek így. Érkezett pár új vendég a dalom közben, s mivel nem erre figyeltem váratlanul ér, hogy egy srác az asztalomnál ül. Persze elüldözni nincs szándékomban, hiszen én senkire sem várok, egy asztalnál meg ketten is elférünk, viszont ha hozzá jönne még valaki, akkor talán jobb ha másik asztalt keres, hátha nem lenne elég helyünk. Követem a tekintetét, szóval mégis lenne hova becsatlakoznia? Akkor nem vágom, miért ide ült le. Ohh, tárgytalan a téma azt hiszem. - Maradj nyugodtan, ha nem vársz senkit, én is egyedül vagyok, szóval elférünk - mosolygok vissza, majd visszatámasztom a gitáromat a falhoz, ahol a dal előtt pihent. - Örülök Dash, én Sorsha vagyok és igen, saját dal volt. Örülök, hogy tetszett, régi darab már - vallom be szinte azonnal és igazából nem is tudom, miért mondtam el. Talán mert mostanában más dalokat írok, meg azért más ha magamnak írok csak úgy vagy valaki másnak. A pult felé sandítok, épp nincs senki, ritka pillanatok egyike és ezt nem kéne elszalasztani. - Egy perc és jövök, csak kérek egy italt, kihasználom, hogy nincs sor - és ezzel a lendülettel már indulok is, hogy a szokásos epres kis koktélomat kérjem, amivel aztán tök boldogan megyek vissza az asztalomhoz és Dash-hez. - Hell yeah, szóval amúgy Dash látom van gitárod, énekelni is fogsz? - kíváncsiskodok lelkesen csillogó szemekkel. Olyan ismerős, láthattam már valahol?
-Köszönöm. - Sóhajtok egy kicsit megkönnyebbülten, hogy végül nem kell vadásznom magamnak valamilyen társaságot. Igazából jobb is így, mostanában szinte semmihez nincsen hangulatom, annyira belesüppedtem abba a rohadt mocsárba, Rosie és Ian miatt, hogy jelen pillanatban lehetetlennek tűnik az, hogy kimásszak belőle, akármennyire is próbálok továbbra is vidámnak és tökéletesnek mutatkozni. Nyilván a banda előtt nem fogok nyavalyogni, úgy szintén igaz ez a családomra is, van elég baja mindenkinek nélkülem és az én problémáim nélkül is, meg különben is én vagyok az az ember, akihez bárki fordulhat, ha baja van, nem gyengülhetek el. De most örülök, hogy nem egy nagy tömeg előtt kell megjátszanom magam, hogy jól vagyok, hanem csak egy lány előtt. -Szóval Sorsha. - Ismétlem el a nevét mosolyogva. Névmemóriában elég pocsék vagyok, de ha általában elismétlem hangosan, képes vagyok megjegyezni.
-Dalszövegíró vagy, vagy énekes is? - Kérdezem kíváncsian. A hangja alapján lehetne mindkettő, így nem csodálkoznék rajta, ha kiderülne róla, hogy énekesi karrierje van. Általában szoktam követni a zenevilágbeli eseményeket, legyen szó az mugli, vagy éppen varázslóbeli dologról, de hála a turnénak, és annak, hogy eléggé elhúzódott, kicsit lemaradtam az eseményekről, amik itthon történtek. Azok a testvéreim, akik nem a bandám része, nem igazán törődnek az ilyen hírekkel, hacsak mi nem vagyunk benne. -Persze, menj csak. -Mosolygok rá, és ameddig ő kikéri az italát, az éppen újabb fellépőt kezdem figyelni. Rajta látszik, hogy amatőr, és nincs is nagyon jó hangja, de olyan lelkesedéssel és boldogan énekel, hogy az képes mosolyra fakasztani, és kicsit elterelni a figyelmemet a borús hangulatomról. Én is így kezdtem régen. Rengeteg lelkesedéssel. Az már csak a plusz volt, hogy szerencsére meg is van a hangom hozzá. Sorsha hamar visszatér, én pedig egy újabb mosollyal köszöntöm őt. - Igen, azt tervezem. Bár még egy ideig biztos eltart, mire sorra kerülök, majdnem kifogtam a legforgalmasabb időszakot. - Mondom kicsit nevetve, ahogy figyelem az egyre nagyobb tömeget. - Gyakran jársz ide? - Kérdezem tőle kíváncsian.
Vendég
Szomb. Júl. 04, 2020 12:25 am
Dash & Sorsha
When I hear my favorite song
Láttam, hogy szinte tele van a bár, így nem akartam elküldeni, meg amúgy is legalább egyedül ült a helyemre nem többedmagával, így meg még legalább tudunk osztozni is az asztalon. Gyorsan túl is esünk a mondhatni kötelező körön a bemutatkozással: Dash. Ha mást nem, legalább amíg itt vagyunk, próbálok majd emlékezni a nevére. Boldogan konstatálom még, hogy feltűnt neki, hogy saját szám volt, minden bizonnyal a dalom közben érkezett, szóval lemaradhatott a bemutatkozómról. - Csak dalszövegíró, az éneklés az nem lenne nekem való. Tudod ilyen cuki szabad mikrofonesteken még van hangom, meg amikor új dalt kell bemutatni egy megrendelőnek, de ha már ennél több ember van előttem, az nem az én világom. Jobban szeretek a dalokon a háttérben dolgozni, tökéletesre csiszolni őket, megtalálni a perfekt hangot meg hasonlók - sikeresen rám is jön a "szófosás" egy ilyen egyszerű kérdésre, jó, hogy az egész életemet nem kezdem el ecsetelni neki itt rögtön... Amúgy is abból szerzem az ihleteimet nem? Ha valakit annyira érdekelne a magáéletem tuti beközölném, hogy olvassa el a dalaimat, azzal sokkal többet elárulok magamról, mint szeretnék. Minden egyes sor, rím és hang egy darabka belőlem, szóval kik tudnának rólam tökéletesen mesélni, ha nem ők? Nem lerázni akarom Dash-t, de kihasználnám, hogy nincs sor a pultnál, ezért gyorsan bocsánatot is kérek tőle, hogy visszatérhessek egy teli pohár strawberry rosato-val. Fél füllel az új srácot hallgatom a színpadon, nem rossz nem rossz. Kell még neki pár este és akkor tuti bátrabb lesz, aztán meg ki tudja, lehet, hogy ő a következő Tom Odell vagy George Ezra? Még bármi kisülhet, sosem tudhatjuk merre sodor minket az élet. - Na igen a szabadmikrofon est meg a karaoke sok embert vonz - pislantok én is körbe látva a gyarapodó kisebb tömeget, melyben már oly sok ismerős arcot látok felfedezni. - Igen, viszonylag gyakran, az ilyen estéken például többnyire itt vagyok, szeretem a C.J. Bar-t, olyan hangulatos meg már eléggé sok számomra itt az ismerős arc. Látod például ott azt a kopasz fekete bőrszerkós fazont? Na ő, tuti countryt fog ma is énekelni, pedig nem gondolnád róla! Elég hálás a közönség is, mármint akiket már ismerek, szóval azon ne parázz, hogy kifújolnának, még a legbénább fellépő is tapsot kap - avatom be gyorsan pár belsős infóba a helyről. Mivel nem tudom, honnan lehet ismerős, ezért azt sem tartanám kizártnak, ha egyszer megfordult volna itt, de akkor minden bizonnyal a hangszínére is emlékeznék, de az nagyon nem rémlik. Na majd úgyis kiderülnek a dolgok nem? A rejtett ismeretségek sosem maradnak rejtve.
||music:zene|| words: szavak száma || note: megjegyzés ▲▼
Vendég
Vas. Aug. 16, 2020 1:50 pm
Sorsha + Dash
Örülök annak, hogy végül úgy látszik, hogy nem kell egyedül töltenem az estét, hanem társaságom akadt, hála annak, hogy egy olyan asztalhoz ültem le, ami már eredetileg is foglalt volt. Sorsha pedig elég kellemes társaságnak igérkezik, így talán az estém sem lesz olyan reménytelen, mint amennyire eredetileg számítottam rá. -Hm, végül is ez is érthető, nem mindenki születik arra, hogy a rivaldafényben legyen. Ahhoz kell egy olyan magabiztosság, és vágyakozás a figyelemre, ami ezt az egészet kényelmessé teszi. - Mondom mosolyogva. Én például mindig is imádtam, ha az emberek rám figyeltek, egészen kiskoromtól kezdve. Nekem már-már természetesnek tűnik az, hogy egyre többen felismernek, hogy vannak rajongóim, és az hogy mások előtt szerepelhetek, az csak még jobban arra késztet, hogy jobban teljesítsek, még a tökéletesnél is. Inspirálnak engem, még a rossz kritikát adók is, hogy jobb és jobb legyek. Le sem tagadhatnám, hogy a zene az életem, és semmiért nem cserélném le, még Rosiért sem tettem, pedig nagyon szerettem őt.
-Ez érdekes. - Mosolygok szélesen, mikor Sorsha rámutat a bőrkabátos fickóra. - Senkit nem érdemes első látásra megítélni, sok ember képes meglepetéseket okozni. - Arra a megjegyzésére elsőre inkább nem mondok semmit, hogy félhetek esetleg a kudarctól… őszintén, ilyen opció nálam soha sem volt, mert habár érdekel az emberek véleménye, de amíg zenélek, addig ki tudom zárni a külvilágot, és képes vagyok csak azzal foglalkozni. Plusz már vagyok annyira magabiztos, hogy tudjam, biztos hogy nem fognak fújolni, ha kiállok a színpadra. Ezt már az a jó hosszú turnénk tökéletesen bizonyította. -Ezt azért jó tudni. - Mondom azért mégis, egy különös csillogással a szememben, ami csak annyi ideig tartott, hogy csak akkor vehette észre, ha nagyon szemfüles volt. Már épp kezdenék bele egy újabb témába, amikor rá kell ébrednem arra, hogy én jövök. -Azt hiszem én leszek a következő. Visszafelé kérsz még egy italt? Mert akkor hozok. - Kérdezem meg tőle továbbra is mosolyogva, miután egy pillanat alatt megiszom a saját poharam tartalmát, hogy aztán felkapjam a kezembe a gitáromat.
