Mikor Randy a fizetett házi manónk szól, hogy vendég érkezett hozzám, az ikreket ráhagyom. Ő tudja egyedül, hogy hova kell vinne őket, ha történik velem valami. Már bekísérte a szalonba a váratlan vendéget Randy és ép tea időre érkezett meg, így hamarosan azzal is megkínálhatom az idegent. Más emberre számítottam, azok a "barátok" közül egyre, akikre Stevevel az elmúlt hét évben tettünk szert. Ahogy beléptem az ajtón, előttem állt egy fiatal ember, akit a minisztériumban láttam futólag, mikor a leendő auroroknak bemutattak egyszer engem, mint óraadó oktatót. A szalon kellemes halványzöldre lett kifestve. Nyugalmat árasztó hangulatot lett. A falon igézően szép virágos mezőkről készült festmények voltak, melyeket a játékos szél ide-oda ringatott. Két kanapé és két fotel volt a kandalló előtt egymás felé fordítva társalgás céljából. Három hatalmas ablak világította be a szobát. Bársony, pasztell sárga színű sötétítő függönyök lógtak a karnisokról. Az egyik sarokban a tegnapi bridge asztal még mindig fel volt állítva. Az ajtótól a legtávolabbi ablak közelében volt egy pianínó is, amin néha egy-egy vendég bemutatja tudását nekünk. Sosem tanultam zenélni, de Steve szerint, igazán jó hangom van. Ő néha-néha leült és eljátszott egy-két könnyedebb jazz darabot nekem vagy a gyerekeknek. Az ajtó két oldalán könyves polcok sorakoztak. Ez csak egy szerény része volt azoknak a könyveknek, amiket más szobák rejtettek, a vendégek szeme elől. A fiatal fiúnak ismerős arcvonásai voltak. Igen ő egy Selwyn. Állapítottam meg magamban. Nem sok embert ismertem személyesen anyai ágról a családból. Tudtam, hogy nagyapámnak és anyámnak voltak testvérei és az iskolában kik voltak az unokatestvéreim, akik semmibe vettek minden téren, mert ez volt a szokás. Vedd semmibe a félvér és véráruló rokont. Theo ismerős arc vonásait véltem felfedezni mai vendégem arcán. Mosolyra húztam a számat és üdvözöltem a fiút. - Kérem, foglaljon helyett, Mr. Selwyn.- Nem tudtam a keresztnevét, így a szokottnál is udvariasabban üdvözöltem a rokont. Nem leszek, ma a dráma királynő és nem leszek a sértett kislány, akitől elvették az anyját. Hellyel kínáltam és én leültem a szokásomhoz híven az ajtóval szembeni kanapéra. Megszokás volt, hogy az ajtó mindig szem előtt legyen, hogy lássam ki távozik és ki érkezik meg a szalonba - Ugye ön, Devon, Theodore unokafivérem fia? - kérdezem meg érdeklődve. Szeretném minél, hamarabb meg tudni miért jött. Esetleg ő is a szindikátus tagja? Nem lehet minden aranyvérű az. Talán egy külön órát kér tőlem, de ahhoz sem ilyen személyes módon kell elérnie. Bajban van. Úgy éreztem, hogy a segítségemre vágyik. Kíváncsi voltam, de kontroll alatt tartottam magam, hogy ne kezdjek turkálni rögtön a fejében, mint egy idős pletykára éhes nő. Mégis ezt a képet festették le rólam a Szombati Boszorkány Csacsogó Times magazinjaim, amik a dohányzó asztal másik végében hevertek, mert ez hozzám tartozott Mrs. Fawleyhoz. Halk pukkanás kíséretében megérkezik a teát felszolgáló manó és leteszi a dohányzó asztalra a tálcát.
# 462 szó #
Vendég
Hétf. Ápr. 13, 2020 2:27 pm
Dev & Hestia
Hosszú évek tépelődése előzte meg a mostani tettemet. Volt rá azt hiszem hét évem, hogy függetlenedjek a családomtól, meglássam, hogy mi az igazán jó és követendő az életben. Hogy vannak, akik nem gurkónak használnak engem, hanem látnak bennem értékelendőt, hogy lesznek barátaim, hogy mennyire más minden innen nézve. Mert ha az ember megízleli a jót, a szeretetet, csak még jobban kell neki. Az elmúlt évek karácsonya és a végére már csak és kizárólag a nyarai ráébresztettek arra, hogy hazamenni kínszenvedés, mintha nem is hazamennék, hanem valami fogolytáborba, ahol kezdődik a kínzás, a lelki terror és a szadizás. Nem akartam ezt soha és ahogy eljutottam oda, hogy végzek a Roxfortban, már világossá vált előttem az elhatározás, nem szeretnék többé hazamenni. Azon a napon csak azért mentem haza, hogy adjak egy esélyt a családnak. Hogy megünnepeljük, nekem is sikeres vizsgáim lettek, hogy felvettek az aurorképzőbe. De miután minden a bátyámról és az én alázásomról szólt, rájöttem, van ami sehogy sem változik, mindegy mi mindent teszünk meg érte, hogy más szemmel is lássanak minket. Akkor elveszítettem az utolsó reményemet és betelt a pohár. Két nappal ezelőttig még otthon laktam, két napja ismerősöknél alszok. De megérkezett a bagoly a levelemre, Jones fogad engem. Soha nem voltam még ennyire boldog, már ami a kapott leveleket illeti. A Roxfort levele egy csoda volt, Domiéi tartották bennem a lelket. Ez viszont egy új reményre adott bizakodást. Viccet félretéve azért a bőröndjeimet nem hoztam magammal, nem szeretnék előre inni a medve bőrére. Ami azt illeti egy picit tartok is az előítéletességtől, hisz legutóbb amikor láttam Hestiát, még kölyök voltam. Ugyan ki mástól kérhettem volna segítséget? Apám testvérétől? Illedelmesen biccentek és köszönöm is a nőnek, amikor hellyel kínál. Nem kicsi ház első ránézésre sem, de csak pillanatnyilag nézek körbe, nem kinézni szeretném magamnak jó előre. De lakályos. Látszik rajta, hogy olyan úri, mint a miénk és noha nem igazán emlékszem Hestiára, azt hiszem azért ő is elég úri. És nagyon tisztelettudóan beszél hozzám, ami bizakodásra ad okot. Mondhatnám, hogy rideg, de inkább kedves velem. - Igen, így van, szólítson csak nyugodtan Devnek. - köszörülöm meg egy kicsit a hangom, csak hogy rátaláljak. Nem is tudom, hogy hol kezdjem, talán azt hiszem a levéllel kellene az elején. - Mint ahogy említettem a levélben, köztem és a családom között nem egészen rózsás a viszony. Ha finoman és lényegre törően szeretnék fogalmazni, akkor azt hiszem az lenne a legjobb szó mindenre, hogy lenézett másodszülött vagyok. - azért kissé nehezemre esik mindezt mondani, hisz akárhonnét nézzük, egy kissé megalázóan hangzik. A megérkező manó szakít meg, aki felszolgálja a teát. Akaratlanul is elmosolyodok. Mondom, hogy úri. - Köszönöm a kedvességet és a teát. - mondom ezt inkább a ház úrnőjének, de a manónak is szól. mi azt illeti, akkor ideje lenne folytatnom a mondandómat. Végtére is nem egyszerű csevegésre jöttünk ide. - Nem igazán szeretném kiteregetni a családi szennyest, apámat pedig aligha kell bemutatnom. Ami azt illeti régóta fontolgatom, hogy elköltöznék otthonról. De amíg a suli mellett nem igazán sikerül rendes állást találnom, addig nem tudnék sehol sem lakáshoz jutni. Ha esetleg itt meghúzhatnám egy darabig magam, akkor azt nagyon meghálálnám.
✧ Megjegyzés ✧ Zene ✧ Miegyéb ✧
Vendég
Csüt. Ápr. 30, 2020 6:31 pm
Devon & Hestia
Ahogy ültem és hallgattam, kerestem a titkait, a megalázott gyermek hangját hallottam. Helena, Henry esetleg az ikrek is pár év múlva így fognak rám tekinteni a rossz szülőre. Igen érthetően közzé tette a szándékát, hogy a segítségem kell. Igenlően bólintottam a fejemmel, mikor megérkezik a tea. Magamhoz veszem a szép csészém és a manóval tudatom. A kisujjam körös mozgásával, hogy innen átveszem a többit elmehet. Devon az udvariasan viselkedik, ezt már bemutatta már az első pillanattól kezdve nekem, de van egy Randy arc vonásain láttam, hogy kedveli a fiatal embert. Hagyom, hagy folytassa a mondandóját, miközben kis kortyot iszok a teából. Nem szakítom félbe. Komoly tekintettel nézek rá. - Igen, kiéreztem szavaidból most, Devon... Dev, hogy nagyon bonyolult helyzetben vagy. Belegondoltál abba, hogy kitagadnak téged, mert egy véráruló családtagodnál keresel segítséget?- kérdezem meg őt nem várok választ a kérdésemre. Mi lesz, ha rájönnek? Számos kérdés merül fel bennem. El tudom rejteni, mindig is jól tudtam embereket eltüntetni. Most befogadnom kellene egy családtagot. Szívem azt súgja: Ne habozz megtenni. -Nem vagyok aranyvérű, mint a szüleid és te. Az én fajtámat harminc évvel ezelőtt gyűlölték és most is benne van a köztudatban a vér tisztaságom. Egy szégyenfolt volt anyám azon a családfán a nevével. Átgondoltad ezt a tényt? - felállok a csészémet az asztalra helyezem és visszaülök a kanapéra. - A fiataloknak nem volt könnyű az én időmben sem, ha nem kaptak háttér támogatást. Ugye aurornak tanulsz? - kérdezem meg őt, mintha nem tudnám - Őszinte leszek veled. Ez nem egy olyan ház, amire vágyik egy tipikus aranyvérű ember, de te nem is vagy olyan jól gondolom? Nem mondok igent, de nemet sem. A férjem nélkül nem hozhatom meg ezt a döntést. Vele is át kell beszélnem. Szeretnélek egy kicsit jobban megismerni, mielőtt neki bemutatnálak neki és a ház többi lakójának, örülnék ha egy kicsivel többet mesélnél magadról. Kényelmesen hátra dőlök, mert most úgy érzem egy hosszabb társalgás veszi kezdetét. Ez egy igazi felvételi, amin akkor megy át a fiatal ember, ha én nem tekintem, túl veszélyesnek. Ép elég veszély forrás van a gyermekeim életében egy-egy olyan esetben, mikor itt kártyázok olyanokkal, akikhez több ember kioltása kötődik. Hestia, te úgyis meg tudod védeni őket.- mondogatja Steve nekem néha, mikor kétségeim támadnak. Bár, megtudnám őket védeni. Steve most valahol Londonban van megannyi kilométer távolságra.
# 372 szó #
Vendég
Csüt. Jún. 11, 2020 10:46 pm
Dev & Hestia
Azt hiszem elég nagy fába vágtam a fejszém, amikor arra a következtetésre jutottam, hogy egy rokonomtól kérjek segítséget. Apámat ismerve igazából számítottam arra, sőt, elsősorban arra számítottam, hogy majd elutasítja a kérésemet. Hisz ki akarná összeakasztani Theodore Selwynnel a bajszát? Lefogadom, hogy több ügyes-bajos dolga van, mint azt valaha is gondoltam volna és még abban is biztos vagyok, hogy ez a családban kvázi megfoghatatlan, bebizonyíthatatlan mendemondaként száll tovább. Apám ismert a szigoráról és arról, mennyire hűen ragaszkodik a családja elveihez. Mert ő és a családja is tökéletes, csak én magam nem vagyok az. Visszafogott, apró mosoly ül ki az arcomra a kérdése hallatán. Ez már megfordult a fejemben, de arra a következtetésre jutottam, hogy igazából már akkor is megadtam apámnak a kezdő lökést, amikor fogtam magam és a vacsoránál faképnél hagyva a családot a bőröndömmel együtt eljöttem. Ismerős a helyzet, igaz? Talán Blackéknél történhetett hasonló egykoron. Bár azt hiszem ők tettre készebbek voltak, mint az apám. - Alighanem ennél kevesebbért is simán kitagadhatna, szóval nem izgat. - eltökélten fúrom bele a tekintetemet a nőébe. Biztosan azt gondolja, hogy elrettent a kitagadás gondolata, de akkor nagyon messze jár az igazságtól. Amennyi megalázást már elviseltem tőlük, lehet inkább megváltás lenne a kitagadás, mint büntetés, billog, bármi. Amikor előhozakodik a családfával, akkor csak elmosolyodok. Igen, ezt a témakört már vártam. Ha valaki azt gondolná, hogy nem játszottam le a fejemben milliószor ezt a beszélgetést, akkor téved. Nem az a fajta ember vagyok, aki csak úgy felkészületlenül odaállít bárkihez is. - Szerintem azt az időt éljük, amikor az aranyvérűek ideje már rég leáldozott és nem ciki vegyülni. Nem azt mondom, hogy muglikkal kellene kezdenünk, mert azt hiszem ahhoz még elég gyerekcipőben jár a társadalmunk, hogy úgy igazán felfogjuk ezt a felelősséget... de a korlátok megszűntek, meg kell, hogy szűnjenek. Különben minek volt az utóbbi két háború? - olyan dolgokkal hozakodok elő, amiknél nem csak, hogy nem léteztem, de még gondolatban sem voltam. És sejtem, hogy az apám melyik oldalon állhatott, én megrögzötten hiszek Domi meséléseinek, aki pedig az apjától hallott egy, s mást. A Weasleyk sok mindent megélhettek a háborúk alatt, én hősöknek tartom őket. Ahogy sok más velük együtt harcolót is. - Igen, annak. Szeretnék a pártatlanság jegyében helyesen, a törvényeknek megfelelően eljárni, ahogy azt egy feddhetetlen auror tenné. - ez az én vágyálmom jelenleg, egy elfogadóbb társadalom, ahol kevesebb gaztettet követnek el, mint eddig valaha is. Amikor az őszinte leszek kezdetű beszédét elkezdi, akkor egy pillanat alatt érzek némi csalódottságot. Basszus, most mi rosszat mondtam? Vagy egyszerűen csak túl rizikós lenne? - Nem zavarnék sok levegőt, csak egy hely kell, ahol álomra hajthatom a fejem. Az időm nagy részében tanulok, ha pedig akad egy kis szabadidőm, akkor igyekszem bedolgozni. Csak... egy kissé nehézkes úgy összeegyeztetnem egy jobban kereső állást a gyakorlati óráimmal, így azok rendre alkalmiak. De ha az számít, akkor én ki is fizetem a szobát. - erősködök. Muszáj lesz valahogy maradnom, ha kell, akkor azt a nehezen megkuporgatott kevés pénzt is ide költöm. - Többnyire kutyát sétáltatok, szórólapot osztogatok, meg jegyzőkönyveket írok az aurorok helyett potom pénzekért. Amióta otthonról eljöttem, nem találkoztam a családtagokkal és nem is szeretnék a pénzükhöz nyúlni. Nem tudom, hogy létezik-e még örökségem, de nem fogja megbánni, hogy ha belemegy.
Mikor Randy a fizetett házi manónk szól, hogy vendég érkezett hozzám, az ikreket ráhagyom. Ő tudja egyedül, hogy hova kell vinne őket, ha történik velem valami. Már bekísérte a szalonba a váratlan vendéget Randy és ép tea időre érkezett meg, így hamarosan azzal is megkínálhatom az idegent. Más emberre számítottam, azok a "barátok" közül egyre, akikre Stevevel az elmúlt hét évben tettünk szert. Ahogy beléptem az ajtón, előttem állt egy fiatal ember, akit a minisztériumban láttam futólag, mikor a leendő auroroknak bemutattak egyszer engem, mint óraadó oktatót. 
