Szóval amúgy van ez a rohadt mágiatörténet, ami sajnos engem sosem kötött le igazán, pedig apa rengeteget magyarázott róla, hogy érdekes meg izgalmas, de engem always totál hidegen hagyott az egész. Az egyetlen tűrhető dolog az egészben persze a tanár, mert legalább nézni jó... Na de persze ennyit is róla, nem is lenne szabad ilyenen járnia az agyamnak, mert a végén még ott találom magam, hogy apa egy újságot küld utánam bagolypostán, hogy azt írják, hogy kavarok az egyik tanárommal. Merlin szakállára! Többet ér nekem a méltóságom és jobban ügyelek én a látszatra, minthogy ilyen bármikor is előforduljon. Hibázni nem lehet! Végigszenvedtem az órát, s csak örülök ilyenkor az úgymond szivacsagyamnak, ami szinte magába szívja a dolgokat, szóval nem kell leülnöm órákat ezzel a szarral és magolni... Oh nope, abba belebolondulnék, kihagyom köszi! Az ebédszüneten járt már amúgy is a legtöbb diáktársam agya, az enyém meg azon, hogy most milyen témát hozzak majd fel, amivel szépen elterelem a csajok figyelmét arról, hogy mennyi kaját fogok enni. Elég volt egyszer hallanom erre megjegyzést és kész Layla már repült is a klikkből és másnap az egész suli tudta, hogy nem is egyke, hanem van egy kvibli bátyja. Nem gondolta át az a csaj, hogy mit mondott nekem és a kvibliség még mindig egy szégyenfoltként van számon tartva a varázslócsaládok között. Gyorsan kelek fel a helyemről, amint vége van az órának és meglököm a mellettem ülő Josie-t. - Jól van, most már felkelhetsz, vége van, megyünk kajálni - mondom ezt úgy mintha annyira örülnék ennek, mint ő amint ezt kimondtam. Olyan buta ez a lány... Pont ezért passzol tökéletesen a kis csatlósaim közé, nem próbál a dolgok mögé látni, csak az érdekli, hogy népszerű legyen, mert az eszéért úgyse fogja senki szeretni soha. Az ajtón kilépve pedig a még el sem pakolt jegyzeteim és a könyvem hirtelen a padlón köt ki - na meg persze kis híján én is -, mert valami idióta nekem jött. - Mi van, nem látsz a szemedtől? - horkanok fel reflexből és csak ezután nézem meg, ki volt a pofátlan szerencsétlen, aki miatt most összekeveredtek a jegyzetem lapjai - na nem mintha nem kapnék tanulás nélkül is ötös apu miatt, de szeretem, ha ez az egy dolog legalább tudom, hogy miattam van és nem azért, mert a mágiaügyi miniszter lánya vagyok. - Csak nem a prefektusiba rohansz ennyire a kis barátodhoz Carnie? - nevetek össze gúnyosan Josie-val. Friss pletykákon mindig jó lovagolni, főleg ha ilyen szerencsétlen egyedekkel köthetők össze mint Carnelian.
