Undorító. Más szóval nem is tudnám jellemezni ezt a helyet. Nem csoda, hogy mindenki úgy néz rám, mintha eltévedtem volna. Nehéz volt megszereznem az információt, ami elvezetett eddig és hiába a kíváncsi tekintetek, melyek minden mozdulatomat végigkövetik, próbálok elég határozott lenni ahhoz, hogy ne most akarjanak kirabolni. Belül pedig legszívesebben elsírnám magam, amiért képes vagyok eddig elmenni az öcsém miatt. De őt akarja, sokszor lefutott meccs már ez. És tudok én neki nemet mondani? Még akkor sem, ha tudom, hogy oltári nagy pofára esés lesz a vége. Akkor viszont garantálom, hogy megtépem ezt a fazont. Akit jelenleg még nem találok, hiába pásztázom az embereket ezen a helyen. Egérlyuk. Pont így képzeltem egy kocsmát a Zsebkoszközben. Nem mintha egyébként jártam volna már itt valaha az életben, de most már legalább tudom, hogy miért nem kívánkoztam ide soha. Igyekszem is minél kevesebb dologhoz hozzáérni míg elérek a pultoshoz. A pultnak hátat vetve nézem végig újra az embereket, hátha megakad a szemem azon, akit keresek, de csak nem szúrom ki. Bizonyára még nincs itt, a forrásom viszont azt állította, hogy ez a törzshelye. Ajánlom neki, hogy igazat mondjon. Sóhajtva fordulok vissza a csapos felé, de közben kétszer meggondolom azt is, hogy a kezemet letehetem-e a pultra vagy inkább nem ajánlatos, végül csak néhány fénylő galleont csúsztatok elé és várom a reakciót. - Információra lenne szükségem. Keresek valakit.. - kezdek bele, mielőtt még megkérdezhetné, hogy mit kérek. Vagy valami egészen mást mondana. Így sem érzem magam biztonságban ezen a helyen, már mikor beléptem, akkor is azt vártam, hogy leléphessek innen. - A neve ... Travis Macmillan.. - folytatom, de halkabbra veszem magam. Mégsem szeretnék ennél nagyobb felhajtást magam körül, ha más is meghallja, kit keresek. A segítségét várom, nem ingyen. A pénz beszél, vagy valami ilyesmi. Így kellene lennie. Épp egy homályosra törölt poharat csiszatol át újra. Egy pillanatig meredten nézem a mozdulat közben, aztán hátrahőkölök, mikor meglátom, hogy bámul rám. Oké, nem a legjobb embert találtam meg, ez teljesen világos. - Hol találom őt? - kérdezem, mikor azt látom, hogy szinte süket fülekre találok. Már egészen belenyugszom, hogy mást is meg kell interjúvolnom a keresett személyről, mikor meglátom, hogy az egyik sarok felé biccent. A tekintetem el is vándorol arra, de egészen biztos vagyok benne, hogy félreértettük egymást. - Nem, Travis Macmillant keresem. A kviddicsjátékost. Vagyis volt játékost. Mindegy. Szóval azt a Macmillant. - adom ki neki újra a feladványt, immár pontosítva azt, hátha most megugorja a lécet. Kár lenne hagyni kudarcba fulladni ezt a tervet, másképp nem tudnám magam azzal nyugtatni, hogy megérte idejönnöm. De még mindig ugyanazt a választ kapom, és láthatóan cseppet sem örül annak, hogy megkérdőjelezem a hitelességét. Pedig én már csak tudom, hogy az a fazon nem lehet az a férfi, akit én keresek. Képtelenség. A reakciót látva viszont jobbnak látom, ha eloldalgok, mielőtt nem csak a pénzt veszi el a pultról, hanem engem is kipenderít. Megértem hát a célzást, és az alak felé indulok, majd az asztal mellett megállva egy kis udvariasságot erőltetek magamra. - Elnézést... uram. Travis Macmillant keresem. Tudna nekem segíteni, merre találom? - szólítom meg, de őszintén egyre reménytelenebbnek érzem a helyzetet. Ha csak egyik alaktól a másikig küldözgetnek, azzal nem leszek előrébb.
Vendég
Vas. Márc. 22, 2020 9:43 am
Travis & Gwen
Z
ene füleimnek, ahogy a csap alá tartva megengedik az arany nedűt. Frissen, a ki tudja mikorit még kiengedve a csapból, jó habosan szeretem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy már unalmas sokadjára végignézni ezt ma. De mi mást tehetnék, mint itt ücsörgök és a kabalaérmémmel szórakozok. A megszokott helyemre ülök be - ha valaki már befoglalta azt, akkor kipenderítem onnan, mint macskát szarni - és élvezem, ahogy a selymes nedű végigcsúszik a torkomon. Mondjon bárki bármit, ez a férfiak mannája. A mai nap nem sokat ígér, néhány elcsépelt beszélgetésen, a Zsebpiszok-köz és a nagyvilág berkei felől érkező hírekkel bőven jól lakok. Majd este ezekkel már mit sem törődve fogok elaludni. Hol érdekel engem, hogy megölték a minisztérium unokaöccsét vagy hogy mekkora szenzáció lett a legújabb találmány? Az ujjaim közt forgatva gyorsan billentem tovább az érmét, hogy aztán szórakozottan a ruhám ujjából húzzam elő. Egy kis varázslat, vagy ahogy a muglik hívják, bűvészkedés. Valamikor a cikesszel is ilyen gyorsan bántam el. Egy nő lép hozzám kisvártatva az én nevemet mondva, amire úgy pillantok fel rá, mintha rossz századból érkezett volna. Vagy mintha csak rosszul értettem volna, amit mond. Jó alaposan megnézem magamnak, mert az igazat megvallva túl jól öltözött ahhoz, hogy egy ilyen helyre betegye csak úgy a lábát. A habot a ruhám ujjával törlöm le a szakállamról, csak utána válaszolok neki. - Hát persze, arra találod, hölgyem. Az a félszemű fickó, de vigyázz, mert néha tetveket hoz be magával. - mutatok el a tőlem jobbra hatodik helyen ülőre. Ha van mersze, úgyis oda megy hozzá, ha nem, pedig... De van bátorsága hozzá, én pedig hallótávolságon belül jól szórakozhatok. - Még hogy én az a felfuvalkodott hólyag? - horkan fel a fickó, mire rám mutogat hevesen. - Ott a szarházi. Hangosan nevetek fel a dologra, majd ismét meghúzom azt a sört. Úgy fest visszakapom a társaságot. Még mindig csak előre fordulok, komótosan kortyolok és úgy teszek, mintha a világon csak én lennék itt, semmi más. Tovább forgatom az érmét az ujjaim között.
Vendég
Vas. Márc. 22, 2020 10:57 am
wrapped box of shit
Ha már itt vagyok, addig biztos nem távozom, míg meg nem találom az emberemet. Többet ugyanis nem vagyok hajlandó betenni ide a lábamat. Soha. Ez már akkor megfogalmazódott bennem, mikor először körbepillantottam. A benyomásom pedig továbbra sem változik. A második körben egy picit felvidulok, bár a fickó nem bizalomgerjesztő. A kedélyes mosolyom valami torz grimaszba vált, amint meglátom, hogy az ingébe törli a sört, ami az előbb még a szakállát díszítette. Talán egy egész percig is meredek rá, mire rájövök, hogy egész pontos útbaigazítást kaptam tőle, amit illene meghálálnom. - Köszönöm, uram.. - bólintok felé egyet tiszteletteljesen. Legalább fizetnem nem kellett újonnan az információért. Jelen pillanatban ez, és az is a legnagyobb sikereim közé tartozik, hogy a szagok még nem űztek el innen jó messzire. Mondjuk a zuhany alá. Persze, ami a szimpátiát illeti, már hallomásra sem sikerült elnyernie a fickónak - Travis? Travis Macmillan? - kérdezem tapintatosan egy fokkal halkabban, bár messzebbről is. Senkinek nem hiányzik egy kis tetű. Nem emlékszem rá, hogy a hírekben olvastam volna, hogy félszemű lett, de ez egy fokkal érthetőbb magyarázat, miért nem hallani róla mostanában. Egy félszemű fogó? Ugyan már.. - Még hogy én az a felfuvalkodott hólyag? - érkezik a válasz, mire egy lépést teszek hátrébb, valakibe bele is ütközöm, de hirtelen egy kicsit elveszettnek érzem magam. És kétségbeesettnek. Ezek itt mind csak szórakoznak velem? Újra körbenézek, egyre több öreg vagy épp züllött alak figyelmét keltem fel, ez pedig egyáltalán nem kedvemre való. - Segítsek esetleg, kishölgy? - érkezik egy nyájas hang a hátam mögül, feltételezésem szerint azé, akinek sikerült nekioldalaznom, de nem szeretnék semmiféle segítséget. Helyette újra iránymutatást kapok, vissza az alakra, akinek az imént olyan kedélyesen mondtam köszönetet. - Nem kell, köszönöm. Boldogulok.. - lépek el az új fazon közeléből, miközben magamban megállapítom, hogy ez egyáltalán nem egy nőbarát hely. Bár egy nő, ha van benne némi tartás, az életben nem vetemedne arra, hogy bárkit megkeressen ezen a helyen. De itt van a legnagyobb esélyem megtalálni. Vagy legalábbis eddig így gondoltam. Most viszont sietős léptekkel szelem át azt a néhány méter távolságot, ami köztem és a bizonyos Travis Macmillan között fennáll. Az arcára kiülő vigyort még a szakálla se tudná eltakarni. Egy pillanatig csak nézem, de nem tudom felfedezni benne azokat a vonásokat, amik reggelente néztek vissza rám a szobatársam poszteréről. Aztán mégis bevillan valami, ahogy a szemeit összeszűkíti, miközben szórakozottan felnéz rám. Ó, te mocsok.. - Te velem csak ne szórakozz.. - csapom le az asztalon pörgő érmét, ami látszólag jobban leköti a figyelmét, mint az én jelenlétem. Majd ha méltóztat újra rám emelni a tekintetét, ha hozzá beszélek, akkor talán elgondolkozom azon, hogy nem kellene fogdosnom a pénzét, ki tudja hol járt előtte. De még mielőtt rám törne a hányinger az ilyen gondolattól, egy kis nyugalmat erőltetek magamra. Fontos ugyebár az első benyomás. - Szóval te vagy Travis.. - hümmögök halkan és kihúzom a vele szemközti széket, hogy leülhessek. A tekintetemből kiolvashatja, hogy nem ez életem legjobb délutáni programja. - Van számodra egy ajánlatom.. - kezdek bele, de a részleteket még nem tudom hogy adjam elő, biztosan kiröhögne, ha megtudná, miért keresem fel. Az előbbiek fényében legalábbis nem számítok semmi másra.
Vendég
Vas. Márc. 22, 2020 4:57 pm
Travis & Gwen
M
ondanám, hogy örömömet lelem mások átvágásában, de ez nincs így. Még akkor sem, ha a jelenlegi helyzetet rohadtul élvezem. Ugyan miért keresne engem pont egy ilyen nő, aki ennyire jól öltözött és árad belőle az undor, ahogy rám vagy minden másra néz ebben a kocsmában? Egyáltalán minek jött ide? Igenis jól esik eltájolni, hogy aztán első helyről nézhessem, ahogy a fél kocsma felélénkül. Egy verekedés közben szokott így megnőni a nyüzsgés, nem egy nő érkezésével. Tényleg nehéz úgy komolyságot erőltetni az arcomra, amikor legszívesebben a tenyerembe vihognék, hogy valamennyire mégis csak leplezzem a szórakozottságom. De ahogy lecsapja azt az érmét, egy pillanat alatt képes vagyok komolyságot erőltetni magamra. Benne aztán van kurázsi! - Ó, hát megtaláltál? - mézesmázos mosoly kúszik az arcomra, miután újfent megtörlöm a habot a szakállamon. Ez esetben kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy beszélni fog velem. Velem, de minek, Mi vesz rá egy látszólag tisztességes nőt arra, hogy velem szóba álljon? Néhány laza ujjmozdulattal varázsolom ki az érmét a tenyere alól és magabiztosan hátradőlök, ahogy leül velem szemben. - Én, örvendek. Kicsit szőrösebben, kicsit sörszagúbban, de... Travis Macmillan. - nyújtom a kezem felé, aztán csak elhúzom. - Oké, térjünk a lényegre. Aláírás papíronként tíz galleon, ha valami kabalafigurára, akkor tárgytól függően több. - összefonom magam előtt a kezeimet és olyan fontoskodva támaszkodok a szék háttámlájának, mintha én lennék a török basa. - Ja, elfelejtettem, ha közös fényképet szeretnél, akkor az is tíz galleon. - teszem még gyorsan hozzá. És hogy teljesen komolynak tűnjek, üzletember módjára előre támaszkodok, összefűzött ujjakkal. Végül csak elnevetem magam és megint iszok a sörből. Őszintén? Tetszik, hogy játszhatom a jampit. - Na jó. Én is tudom, hogy senki sem kíváncsi rám. Te mégis itt vagy.
Vendég
Vas. Márc. 22, 2020 5:35 pm
wrapped box of shit
Ha ezek után bárki kétségbe merné vonni, hogy én tényleg mindent megtennék az öcsémért, akkor személyesen hozom el erre a helyre, hogy feltöröljem vele a padlót. Elkívánkozok erről a helyről, de végre legalább az a személy megvan, aki miatt ide jöttem. Bár jelen pillanatban még nem tudom, hogy ez áldás vagy átok lesz. Ha nem találom itt, legalább nem kellett volna kegyes hazugságokba bocsátkoznom. Mégsem törhetem le azzal a lelkesedését, hogy a példaképéből egy igénytelen szeszkazán lett. De azért őszintén remélem, hogy nem ez a sors vár a testvéremre is, ha ezen a vonalon halad tovább előre. - Képzeld... - mosolyodom el gúnyosan, de igyekszem emlékeztetni magam arra, hogy én még itt is úrinő vagyok, ahhoz mérten is kell viselkednem. Persze arra Merlin se tudna rávenni, hogy a látottak után még kezet is fogjak vele. Talán nem éri meglepetés ezzel, hisz nem is erőlteti nagyon. Nem én vagyok az első, aki megkörnyékezi? Ráadásul még rajongónak is néz? Ez kedves... - Nem, én nem pont erre gondoltam.. - hárítom barátságos hangnemben a szépen felsorol tarifáit. Persze meglep, hogy komplett árlistával áll elő, mintha egyértelmű lenne, hogy miért kerestem fel. A közös kép említésére majdnem elnevetem magam. Komolyan gondolja, hogy van ember, aki közös képet akar csinálni vele? Amikor ráadásul úgy néz ki, mint egy hajléktalan? - Most, hogy tudom a tarifádat - ami egyébként cseppet sem olcsó, észnél vagy te? - elmondanám, hogy miért ülök még mindig veled szemben.. - dőlök hátra a székben, de csak mert előre hajolni nincs gyomrom. Talán még a szájszagát is megérezném, és nem úrihölgyhöz méltó az ölembe hányni. Van egy olyan sejtésem, hogy nem sűrűn keresik őt fel és ennek örömére a hosszú idő óta először felbukkanó érdeklődők elszenvednek egy hasonló műsort. De 10 galleon? - Munkát ajánlok neked, korrekt fizetéssel. Biztos jobban keresnél vele, mint az autogram-osztogatással. Úgy látom, nem tolonganak a rajongóid.. - jegyzem meg, de csak azért nézek körbe, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem minket bámul a fél kocsma még mindig és várom, hogy rárepüljön az ajánlatomra. Vagy a pénz szagára. Egyre megy. Ehhez nem vagyok hozzászokva.
Vendég
Vas. Márc. 22, 2020 6:42 pm
Travis & Gwen
A
z első, amit alaposabban is szemügyre veszek rajta, az a grimasz, amit akkor vág, amikor rájön, hogy átbasztam. Szeretek embereken röhögni, mert egy igazi sötét lelkű önző fasz vagyok. De részletkérdés, hogy nem mindig. Nyilván ha egy kölyök odajönne hozzám, akkor nem lennék ekkora paraszt. De egy sem jön, mert biztosan félnek tőlem. Ami meg a tarifákat illeti, fogalmam sincs őszintén szólva ma mennyit kérnek el ilyenekért. Annak idején én ingyen osztogattam. Hmm.. régi szép idők, amikor a nők még nem néztek rám ennyire megvetően. - Nem? Hát mire? - próbálok teljesen érdekfeszítő arcot vágni a kérdéshez, de nem igazán jön össze. Gyanítom levágja, hogy kicsit sem gondolom komolyan azt, amit teszek. De csak hümmögök a kérdésére megerősítésképpen. - Rendben, hallgatlak. Ja várj, előbb iszom egy kortyot, aztán hallgatlak. - gyorsan még kortyolok egyet, majd az asztalra támaszkodok és úgy figyelem tovább. Várom az ajánlatát, akár csak egy úriember. Ahogy azonban kifejti mit is szeretne, hirtelen nem tudom eldönteni, hogy ezen most nevessek vagy vágjak gyászos fejet? Nem tudom, hogy most ezzel mennyire akar megszívatni, de nagyon rossz vicc. De esküszöm, nekem tetszik, ahogy tréfál. - Ugye most csak viccelsz. - nevetek még mindig és csak nagy erőfeszítés árán sikerül elcsitulnom, miközben ujjaimat a számra tapasztom. - Mégis miért akarnál alkalmazni, kertésznek? Amúgy nem. Nem vállalom. - komorodok el egy pillanat alatt.
Vendég
Vas. Márc. 22, 2020 7:04 pm
wrapped box of shit
Még mindig csak elképedve bámulom, nem hiszek a szemeimnek. Ez lett abból a szőke félistenből, akit annyian istenítettek néhány évvel ezelőtt? Vele volt teleplakátolva a szobánk, minden reggel az ő vigyorgó képével találtam szemben magam és nem egyszer vágtam hozzá a kispárnámat, mikor úgy tartotta kedve és még rám is kacsintott. Tudok a botrányáról, tudok én elég sokat, tekintettel arra, hogy az öcsém elég megszállottan viselkedik az utóbbi időben a kviddics iránt. Bár talán okosabb dolog volna kétszer is meggondolni, mielőtt teljesítem azt a kérését, hogy ez a piás fickó a kétméteres körzetébe menjen. Nem hogy még ő legyen az edzője. Ráadásul még csak nem is szimpatikus. Már épp szólásra nyitnám a számat, mikor megállít, és végignézhetem, hogy kortyol bele ismét a korsójába. A szemöldököm a homlokom közepéig szalad, nem, valóban nem ehhez szoktatott hozzá Linda néni, mikor kamaszként az etikett alapjait vettük át. Most már értem mire gondolt, mikor azt mondta, hogy ez alapvető társadalmi norma. Nos, csak lenne. - Nem viccelek. Nem szoktam.. - ejtem ki lassan a szavakat, hogy felfoghassa. Nem azért jöttem ide, hogy egy retkes kocsma közepén ülve poénkodjak vele egy állásról. Bár valóban elmenne valami ócska tréfának. - Merlinre, dehogy.. - szörnyülködök látványosan. - Biztosan nem bíznám rád a magnóliáimat. Már meg ne haragudj.. - teszem hozzá aztán némi csend után. Az viszont cseppet sem esik jól a lelkemnek, hogy a képembe röhög. Ma már ez a második alkalom. A harmadiknál felkelek és nyakon borítom a sörével, hátha egy kicsit magához tér. - Ha kiröhögted magad, szólj és folytatom. - fonom össze a karjaimat a mellkasom előtt, így várva meg, hogy rendezze a vonásait, s látva a komor arcát, én is pókerarcot vágok. - Még csak nem is tudod, miről van szó.. Sokkal testhezállóbb munkám lenne a számodra. Talán még szeretnéd is csinálni és elég jól kereshetnél vele.. De ha nem érdekel, kereshetek mást.. - próbálkozom egy jó öreg trükkel, hátha beválik. Nem mintha olyan gyakran lenne alkalmam használni. Már így is sokat kellett nyelnem miatta, leginkább mert a büszkeségem már odabent dühöng, mert hagyom, hogy ilyen méltatlan módon viselkedjen velem. Türelem, Gwen...
Vendég
Vas. Márc. 22, 2020 8:05 pm
Travis & Gwen
S
zóval nem viccel. Nem csak elég elitül fest a kicsike azzal a talár alól kibuggyanó selyem blúzával, ami kellően domborodik ahhoz, hogy megeredjen a fantáziám ennyitől. De nem leszek pofátlan és nem kezdem el csak és kizárólag a melleit szuggerálni. De azért tegyük hozzá, jó bőr, hogy csak így szóba áll velem annak ellenére ahol vagyok és ahogy festek. Biztosan égő lenne megjelennie velem bárhol is. De ha ezt is bevállalja, én esküszöm könyéken nyalom magam. - Pedig némi humorérzék sokat segítene. Tudod, nem szeretem a sótlan nőket. - tárgyalok vele pontosan úgy, mintha csak arról lenne szó, hogy mi ketten leüzletelünk épp egy kört. De pont ezért élvezem ezt a helyzetet, mert annyira abszurd, ahogy van. Én pedig amennyire nem szégyellem pofátlan leszek vele szemben. Mondhatnám, hogy van még bennem jóindulat, de azt mások már rég kiölték belőlem a megvetésükkel és azzal a lejárató kampánnyal, amivel végül megállni nem tudtam azon a lejtőn. Ami pedig a felkapaszkodást illeti, inkább hagyjuk. Azon a ponton, amikor a növényeit kezdi félteni, már kezdem sejteni, hogy valami tényleg komolyra akar kilyukadni. Csak vágok egy értelmetlen arcot, mert megpróbálom összeollózni. De ha nem az ilyen alantas munkákra szeretne megkérni és csak és kizárólag engem, akkor mégis mire? Tényleg tetézi a hirtelen jött nevetőgörcsöm a kijelentésével. Sajnálom, ettől csak még jobban kell nevetnem és erre már felfigyel több tag is. Velem ez jár, bárhová megyünk, ott árgus szemek figyelnek. De megemberelem magam, most már téényleg. Csak elég megemlítenie, hogy testhezálló lenne számomra a munka, amikor összeáll a fejemben mire is gondolhat. - Nem! - vágom rá határozott hangon és felnyalábolom az érmém. - Felejtsd el, nem fogok semmi kviddiccsel kapcsolatosat csinálni. - hirtelen ragadnak el az indulatok és a bohókás hangulatomból komorra és idegesre váltok át. Megiszom a maradék söröm és hirtelenjében kelek fel, hogy elinduljak a kijárat felé. Nem habozok kilépni az ajtón és magam mögött hagyni őt, legyen az tréfa vagy bármi más, amivel elő akar rukkolni. Még egyszer nem húznak be a csőbe.
Vendég
Vas. Márc. 22, 2020 8:42 pm
wrapped box of shit
El kellene számolnom háromig, vagy legalább nem azon gondolkozni, hogy küldeném meg a zsíros tincsekben lógó haját a sörének maradékával. Ártani már nem tudnék többet neki, ez teljesen biztos. Ellenben másnaptól csak bűzölögne a komlótól, valaki biztos máglyára kívánna érte. - Nem is kell szeretned.. - vágom vissza élesen. Nem házassági ajánlatot tettem neki az imént, semmi szükség arra, hogy bármilyen érzelmeket tápláljon felém, nem kell kedvelni vagy ilyesmi.. Megcsinálja a feladatát, én kifizetem, ennyi az egész, tiszta sor. De még befejezni sem engedi a mondandómat, nem tudom elmesélni mire gondoltam pontosan, olyan hévvel áll fel, hogy egy rövid pillanatig felmerül bennem, hogy az asztalt is rám borítja. Látom rajta, hogy elönti a méreg és szinte gyilkos pillantással mered rám. Oké, erre tényleg nem számítottam, de kezdem azt hinni, hogy egyik mondatára sem vagyok felkészülve. Ellenben nálam is elszakad a cérna, hiszen ha lelép az pontosan azt jelenti, amit nem akarok. Üres kézzel hazamenni úgy, hogy minden itt volt tőlem egy karnyújtásnyira, és hagytam elballagni a sörmámorával együtt. - Hogy micsoda? - háborodom fel, már mit sem törődve azzal, hogy ki lát meg minket és ki figyel fel ebben a koszfészekben egy hevesebb szóváltásra. Úgy pattanok fel utána, mintha égő parázs lenne a talpam alatt, és az sürgetné a lépteimet. Nem adom meg neki a menekülés luxusát, túl közel voltam már, éreztem a pórusaiból áradó masszív piaszagot. Nem fog nekem csak úgy hátat fordítani. - Mégis hogy képzeled? - kérem számon fennhangon és tartom vele a lépést. Ha nem áll meg, hát megrántom a karját, hogy felfigyeljen rám. Ha leráz magáról, újra próbálkozom, míg meg nem áll. Nem félek tőle, leginkább mert nálam van a pálcám és bármikor meg tudom magam védeni egy félrészeggel szemben. - Háromszáz galleon. - szólok utána határozottan, hátha elég ennyi is, hogy megtegye a hatását. - Már most odaadom.. - teszem hozzá, talán egy kicsit naivan a Zsebpiszok-köz kellős közepén. Meg akarom vásárolni? Naná.. Ha kell, lehet dühöngő őrült is, majd faragok rajta egy keveset. - Travis.. - szólok utána, mert látszólag nem csak az ő füléig jutott el az információ, hogy egy egész aranybánya van most nálam. Mire észbe kapok és pálcát rántanék, hogy védjem magam, már repül is felém az első átok. Épp csak elkerülöm. Korán megástam a síromat.
Vendég
Vas. Márc. 22, 2020 9:55 pm
Travis & Gwen
S
gy pillanatig sem vagyok hajlandó tovább tárgyalni a témáról, legyen bármilyen szaftos ajánlata is. Ami azt illeti, kösz szépen nem kérek semmiből! Vagy mondjam úgy, hogy nem most jöttem le a falvédőről és ha a kis boszorkány úgy hiszi, ez rohadtul megkajálható, akkor rosszul hiszi. Úgy robbanok ki az üzletből, hogy az ajtó nagyot csattan a falnak és speciel azt is leszarom, ha innen ideiglenesen kitiltanak emiatt. Leszarom, törzsvendég vagyok, az én lóvémból sok jut abba a kasszába nekik, néha még csurran-cseppen a borravaló is, ha olyan kedvem van. - Nem érdekel, nem, nem, nem, nem, nem! - nagy és gyors léptekkel szelem át a macskaköves utcát, nyomomban vele és ahogy meghallom a hangját, rögvest tiltakozni kezdek. Meg sem akarom hallani az ajánlatát, de akármennyire is igyekszem tiltakozni, akkor is mellém szegődik, mi több ránt rajtam egyet vissza. Érzem, hogy az ujjai bilincsként fonódnak a karomra. Volt már dolgom makrancos nőkkel, de már tudom, hogy miért nem szeretem. - Úgy, hogy nem érdekel! Nem és kész. - förmedek én is vissza rá, pont úgy, ahogy ő kel ki magából. Könnyűszerrel rántom ki a karom az övéből és indulok el tovább. Teljesen elborul az elmém és csak akkor torpanok meg, amikor elkiáltja magát. Na nem mintha érdekelne is az összeg, de a kurva életbe, a Zsebpiszok-közben vagyunk! - A picsába, vigyázz! - kapom elő a pálcát és visszatámadok egy Immobilussal. De mennyire nincs kedvem itt csetepatézni. És mielőtt még a másik két figura is felocsúdna, karon ragadom a nőt és az egyik szomszédos sikátorba rántom be. Innen gyors és rövid átjáró vezet az Abszol útra, ahol már talán el tudunk vegyülni a tömegben. Visszafelé elszórok még egy Reductot, de inkább figyelek előre. Az egyik visszalőtt átok eltalálja az egy átkom. Nem vagyok kurva büszke arra, hogy most szétcsapok az emberek között, mert lássuk be, hogy visszatérni egy kanosszajárás lenne. - Na jó, akkor most te mész, én meg... szia! - magam elé rántom a nőt, én pedig megállok és visszafordulok. Mégis mi a jó életet csinálok? - Hé, hé, csak viccelt a nőci. - emelem magam elé a kezeimet és a fickó felé nyúlok, aki ideér. - És mi van, ha nem hazudik a ribanc? - még mindig nekem szegezi a pálcát, de nem támad. Ellenben el akar lök i és tovább menni. - Ember értsd meg, szopatni akartak. - magyarázom tovább, de mivel olyan mint a süketnek a megafon, így csak visszarántom és beviszek néhány gyomrost neki, hogy aztán a falnak lökve otthagyjam. - Mondom, hogy nem kell, hogy téged érdekeljen. - köpök ki mellé és otthagyom. Elteszem a pálcát. Vetek még egy pillantást a fickóra, majd elindulok már faszom se tudja hová, mondjuk akkor már ki a népes utcára. Valamit erre innom kell, de nem az Egérlyukban.
Vendég
Vas. Márc. 22, 2020 10:38 pm
wrapped box of shit
Hihetetlen, mennyire makacs ez az alak. Talán életemben nem találkoztam még senkivel, aki ennyire kéreti magát. És aki ilyen agresszívan reagál. Esküszöm még a karom is belesajdul, ahogy kitépi magát a szorításomból. A mondandóm a torkomon ragad, pedig esküszöm szívesen elkáromkodnám magam, még akkor is, ha nem szokásom. De nem jut rá idő, ahogy arra se, hogy a pálcámat előrántsam. Nem életem döntése volt elüvölteni magam, hogy mennyi aranyat tartok a talárzsebemben. Persze mint általában minden, ez is későn jut eszembe. Most pedig hirtelen lepereg előttem az egész délután. Haza kellett volna mennem az öcsémhez és megmondani neki, hogy eszem ágában sincs hagyni, hogy egy részeges alak tanítsa bármire, hogy alkalmatlannak tartom és nem vagyok hajlandó egyetlen knútot sem áldozni rá. Mégis Macmillan után szólok, mint egyetlen kapaszkodó, akire talán számíthatok, persze nem bízom abban, hogy alig két perces szócsata után hajlandó lenne kirántani a bajból. De amint becsapódik mellettem az első átok, megjelenik ő is. A riadalom az arcomon teljesen valódi, az események pedig csak úgy megtörténnek. Fogalmam sincs, hogy ki kit talál el, mert maga elé penderít, aztán egy sikátorban találom magam. Egy pillanatra megfagy a vér az ereimben, mert mi van, ha ő sem jó ember és a pénz reményében hurcolt el ide, aztán kilök egy ajtón és az Abszol úton találom magam. Egyedül. Folyamatosan az embereket nézem, zihálva figyelem, hátha feltűnnek az üldözőim a láthatáron. Már oda is adnám nekik a pénzt, csak hogy hagyjanak, persze nem pont erre szántam ezt az összeget. Erre viszont azt hiszem nem lesz szükség, mert kiszúrom Travist, ahogy maga is elhagyja a sikátort. - Hát ez nem volt semmi... - lépek mellé, amint utolérem. Nem gondoltam, hogy még erre látom, azt hittem visszament összekaparni a haverjait vagy meginni még egy sört. - Jól elintéztük őket... - folytatom, mintha már világi cimborák lennénk, pedig csak nem igazán akarok most egyedül lenni, még ezen a környéken sem. Idegesen pillantok hátra, mi van ha követnek? - Ez neked egy átlagos kedd, hah? Egyébként Gwen vagyok.. - hadarom gyorsan egymás után, még mindig az események hatása alatt vagyok. Azt hiszem sokkoltak a történtek. Az adrenalin csak úgy száguldozik az ereimben.
Vendég
Vas. Márc. 22, 2020 11:26 pm
Travis & Gwen
T
eljesen biztos vagyok abban, hogy most kúrtam el nagyon nagyon hosszú időben a makulátlan pályafutásomat a Zsebpiszok-közben. De hé, ember, hát ha ott nem lesz mindenki mindenkinek farkasa, akkor sehol sem. Mindenesetre kocsmát kereshetek máshol, mert ez a három segg alak oda jár. Nem tudom mit gondolt magáról ez a kékvérű liba, amikor elrikkantotta magát, hogy mennyi galleon lapul a zsebében. Még ha nem is érdekel a zseton, attól még rohadtul jól hangzik. De ugyanannyira vagyok rá dühös. Nem talál meg jó kedvemben, ahogy az ökleimet roppantom ki. Rég bunyóztam már egy isteneset és őszintén szólva azért hiányzott. De ez nem jelenti azt, hogy majd ezzel el is intézünk mindent. Nem kenyerem a balhé, kivéve ha az igazságérzetem azt követeli. Márpedig most kurva nagy az igazságérzetem és ordíthatnék tőle. Komolyan megérdemelné, hogy elhordjam a sárga földig és még tovább, de a sápadt arcát látva kénytelen leszek elszámolni tízig. Csak ha már a tömegtől lejjebb szelektálódunk, akkor mondom meg neki a magamét. Ne gondolja, hogy megúszta. - Te teljesen megőrültél? Még itt is ugranának ennyi pénzért, nem hogy ott. - hevesen mutogatok a mutatóujjammal a sikátor és úgy az egész Zsebpiszok-köz felé. -De ha ilyen kalandokra vágysz, akkor legközelebb ne engem keress és rakj el kérlek többet a zsebedbe. Vagy tudod mit? Írd ki a homlokodra, hogy mennyi van nálad. - oké, ennyi elég, most már amúgy is kifogyok a szuflából. - Elintéztük? Elintéztem! - húzom el a szám elégedetlenül. Még mindig nem értem azt, hogy miért kellett ezt neki végigjátszania. Őszintén szólva kissé felcsesz, hogy még mindig itt lohol mellettem, pedig esküszöm most már tiplizhetne, amíg jó kedvemben talál. Ja nem. - Mondd csak, te nem értesz a nemből? Vagy ha veszek neked egy gombóc fagyit ott a Foltozott Üstnél és kikísérlek, akkor békén hagysz? - nem érdekel, hogy hívják, annak is jobban örülnék, ha már tényleg felszívódna. - Igen, ez egy laza kedd. Mégis minek hoztál annyi pénzt magaddal?
Vendég
Hétf. Márc. 23, 2020 3:15 pm
wrapped box of shit
Nem arról vagyok híres, hogy pillanatok alatt bajba tudok keveredni, de ez azért nem volt semmi. Nem igazán realizálódik bennem, hogy pár perce meg is halhattam volna, ha nem rángat ki onnan ez az ember. Nem szoktam én ahhoz, hogy az adrenalin csak úgy száguldozik az ereimben, kimaradtam minden ilyesmiből, mióta az eszemet tudom. Most furcsa, de attól, hogy hevesen ver a szívem a mellkasomban, úgy érzem, hogy tényleg élek. Nem csak vagyok... Persze úgy látszik ennek csak én örülök ennyire, legalábbis a kifakadásából egyből arra következtetek. - Tennem kellett valamit.. - vágom rá kapásból. Nem mondom, hogy ez volt az az ötletem, amire Merlin-díjat is kaphatnék, de azt hiszem használt, még mindig itt vagyok, itt van ő is, és eléggé úgy tűnik, hogy a riadalom ellenére mindketten megúsztuk ép bőrrel. - Pedig jó hatással van rád a bunyó, mintha egy kicsit kijózanodtál volna tőle.. - jegyzem meg paprikásan. Ne már csak én legyek cseszegetve, teljesen mindegy, hogy jogos-e vagy sem. Bár sajnos mindkét esetben az előbbi. - Jó, oké, elintézted. Most boldog vagy? Tovább léphetünk? - forgatom meg a szemeimet. Én is ott voltam ám, ha nem működöm vele együtt, lehet, hogy mindketten ottmaradunk és valami csatornában végezzük. Vagyis én biztos, ő meg talán kapott volna a szajréból, miután eltettek láb alól. - Egy fagyit... EGY. FAGYIT? - kelek ki magamból hitetlenkedve. Értem én, hogy ez a szőrös tuskó teljesen alkalmatlan mindenféle interakcióra, de megtanulhatta volna már abban a pár percben, amit sikerült egymásnak szentelnünk, hogy nem beszélhet így velem. Azt még elviselem, hogy őrültnek nevez, mert való igaz elég meredek húzásom volt az imént, de mindennek van határa. A pofátlanságának is. - Minek nézel te engem, öt évesnek? - kérdezem felháborodva, de nem várom meg, hogy rávágja a válaszát, előre sejtem mi lenne az és nem tesz túl boldoggá. Mondjuk ez a helyzet önmagában sem, szóval megkönnyíthetné a dolgom. - Mégis mit gondolsz, hogy jó dolgomban az a legújabb hóbortom, hogy hozzád hasonló feslett alakokat kajtatok a Zsebkoszközben? Te eszednél vagy? Ha nem lennél a kölyök példaképe - bár megjegyzem fogalmam sincs miért néz fel rád annyira -, soha nem jutott volna eszembe, hogy megkeresselek. Sőt, te se jutottál volna eszembe. De nem vagyok hajlandó tovább tűrni, hogy ilyen megalázóan beszélj velem. - hadarom a mondatokat egymás után és bízom abban, hogy eléggé kitisztult a feje ahhoz, hogy fel is fogja őket. Bár minek is számít, a következő korsóval úgyis elfelejti az egészet. Szánalmas. Pedig egészen szimpatikus lett, mikor kihúzott a bajból. De ha csak rombolni tud, akkor nincs rá szükség a családunkban sem. - Józanodj ki, és ha utána is azt mondod, hogy nem érdekel az ajánlat, akkor rendben, nem kell többet találkoznunk. Ha pedig érdekel és van időd mondjuk holnap reggel a sok autogramosztogatás közepette, elmondom a szabályokat.. - nyúlok a táskámba, hogy elővegyem az írásos ajánlatomat, amit szépen ívelt aláírásommal hitelesítettem is, majd átnyújtom neki. Nem kellene így élnie, bár az előmenetelét nem ismerem, de talán mégis az lenne a jobb, ha nem fogadná el az állást.
Vendég
Hétf. Márc. 23, 2020 6:26 pm
Travis & Gwen
-T
enned kellett valamit? - hüledezek teljesen elképedve, mellékesen jogosan. Ez a nő komolyan az őrületbe kerget. Amúgy sem vagyok a türelem mintapéldánya, de a nők nem szoktak ennyire kiborítani. Mondjuk a többségükkel tíz percnél több időt nem is töltök el. Mégis hogy lehet valakinek annyi esze, hogy egy eleve is lepukkant környéken hangoztatja mennyi van nála? Jó hogy nem húzta elő és rázta meg, hogy csak egyszerűen kiröptessék a kezéből és hopsz, volt nincs egy galleon sem. Amúgy sem szeretem a felvágósakat. - Persze, jót, majd jól kipenderítenek engem onnan. - még mindig haragszom rá és igen, képes vagyok amiatt aggódni, hogy egy kocsmából kibasznak. Most mi van? Ez nekem olyan, mintha ő bejárna a kedvenc könyvesboltjába. Lefogadom mást sem csinál, csak olvas és olvas és éli a szent életét. Van egyáltalán fogalma arról, hogy milyen a való világban élnie? Mert komolyan úgy tesz, mintha mesevilágban élne. - Nem lapozhatunk! És a te érdekedben inkább kerüld azt a helyet el mostanában jó messzire, mert tudják, hogy te egy pénzes buksza vagy. - eresztek meg egy sunyi kaján vigyort. Tény, csak az igazat állítom, semmivel sem többet. Nem ácsorgok sokáig egy helyben, mert tényleg elindulok a hosszú utca bejárata felé. Nem áll szándékomban tovább élvezni a társaságát. - Igen, egy fagyit. Mondjuk hogy lehiggadj, talán rád meg a hideg lesz jó hatással. - nem bírom abbahagyni a nyelvem köszörülését rajta. De végül csak elhallgatva figyelem a kiborulását. Összefonom magam előtt a karom, a tartásom lazává válik és csak figyelem. Oké, meddig játssza még ezt? - Lehiggadtál, Honey? - játszom el a kurvanagy bölcset. - Mert én nem fogom az ajánlatodat figyelembe venni, nincs már semmi közöm a kviddicshez, akkor sem, ha egy kölyök miatt ajánlanál. Szerintem van jobb helye is a háromszáz vagy ötszáz vagy ki tudja mennyi galleonodnak, mint az én zsebemben. - pedig ha tudná mennyire nehezemre esik ezt kimondani. Ha valakinek, hát nekem jól jönne az ilyen potyapénz. - Én józan vagyok, nem a sárga földig részegedés a napi célom. Arra pedig semmi szükségem, hogy minden nap valami megjegyzést tegyél rólam. Világi meló, igazad van. Ja nem.
Vendég
Hétf. Márc. 23, 2020 7:00 pm
wrapped box of shit
Az már ugyan nem az én problémám, hogy neki ezek után milyen következményekkel kell szembenéznie. Én csak utána szóltam, az ő döntése volt, hogy nem hagyja, hogy bajom essen a tolvaj bandatagok között. Megtehette volna, hogy tovább sétál és nem érdekli őt a sorsom, mégsem tette. Ez talán csak elég bemutatkozás ahhoz, hogy még mindig őt fűzzem. Bár elég nevetséges belegondolni, hogy eljött a pillanat, amikor én futok egy férfi után és nem azért, amiért az ember gondolná... - Nem terveztem ezentúl áttenni ide a törzshelyemet, megnyugodhatsz.. Meghagyom neked ezt a környéket - magyarázom neki elhűlve. Mégis mit gondol, hogy ezentúl minden nap beköszönök a fogatlan csaposhoz meg a sleppjéhez, hogy emlékeztessem őket magamra és arra, hogy ki akarnak nyírni? Ez egy beteg ember, ha megfordul ilyesmi a fejében. - Üvöltsd még hangosabban, nem hallja az egész utca... - tárom szét a karjaimat tehetetlenségemben. Méghogy pénzes buksza. Csak egy fintort vágok a szó hallatán és veszek egy mély levegőt. Nem mintha hátráltatna bármit is, ami kifakadni készül belőlem. Van ennek még értelme? Csak a méreg gyűlik bennem, ha így folytatja. De ki is adom magamból pillanatok alatt. Nehéz így hozni engem a sodromból, persze neki első nekifutásra tökéletesen sikerül megugrania ezt a lécet. Másban is lehetne ennyire tehetséges... - Ne hívj így még egyszer, mert eltöröm az orrod! - nézek rá lesújtó pillantással. Nem ez az első pillanat, mikor megfordul a fejemben, hogy szappannal kéne kimosni a száját. Legalább kétszer, hogy biztosan ne felejtse el. - Nem kötelező elfogadni a pénzemet, majd megteszi más. Nem vagy te akkora sztár, hogy ne tudjalak kitörölni az öcsém fejéből... A következő jelöltem Joshua Perks, remélem ő barátságosabb lesz, ha azt mondom neki, hogy há-rom-száz.. - mosolyodom el gúnyosan. Igaz, hogy most lebuktatom magam, hogy nem egészen felkészületlenül érkeztem és pontosan tisztában vagyok azzal, hogy ki a legnagyobb ellenlábasa, de aljas dolognak tartottam kijátszani a kártyát. Ő egy jó játékos volt valamikor, agresszív, de hatékony. Máskülönben nem engedném az öcsém közelébe. - Ha meggondolnád magad, holnapig jelentkezhetsz.. - pöccintem felé a névjegyemet, mely szaténfényű papíron, arany betűkkel hirdeti a nevemet. Nem mintha matrónaként szükségem lenne rá, de Linda ragaszkodott hozzá. Inkább maga miatt, mint miattam. Az ilyen esetekben pedig kimondottan jól jön, ki gondolta volna? Ha nem kapja el a papírt, az ő baja, de könyörgöm, egy fogóról beszélünk.. Az ajánlat többé részét viszont nem szándékozom megosztani vele, nem érdemli meg. Ha holnapig megjelenik, akkor majd elgondolkozom rajta, de kétlem, hogy ez a makacs fráter meggondolná magát. Szegény Cromwell, biztosan nem gondolta volna, hogy ekkora seggfej lett a példaképéből. Rövid távon viszont meg kell tudnia.. Mondjuk a következő levélben elmesélem neki.. Addig is majd igyekszem elkerülni az Abszol-utat. Most sem óhajtok tovább időzni Macmillan társaságában, várnak a betegek.