Can I have a potion from you? // Evanora & Vladimir
Vendég
Pént. Feb. 28, 2020 10:45 pm
Evanora && Vladimir
Amióta a Roxmortsba költöztünk, és átkerültem a Roxfortba, be kell látnom, hogy úgy érzem magam, mintha egy halat kidobtak volna az éltető vízből, hogy ezentúl a szárazföldön kell élnie. A Durmstrang minden volt, csak nem barátságos, vagy otthonos, de azt mégis korábban neveztem volna otthonomnak, mint az otthoni kúriát, vagy éppen ezt a… teljesen idegen környezetet. A régi iskolám megszokott volt. Ugyanazokkal az emberekkel minden egyes nap, akiket nem érdekelt az otthoni nyomorom, és azzal sem különösebben foglalkoztak, hogy ki is vagyok én. Mindenkinek kialakult a maga kis társasága már akkor, amikor elsőévesként az iskolába érkeztek, utána pedig nem is nagyon érintkeztek a többiekkel, mert ez ott sosem volt divat. Teljes nyugalomban maradhattam magamra, amikor éppen olyan kedvem volt, és senki sem akarta kiszedni belőlem, hogy miért vagyok olyan, amilyen. Voltak, akik megpróbálták kihasználni azt, hogy akkoriban nagyon gyengének látszottam, de miután megvolt közöttünk ez a kis hatalmi harc, az arcoskodók is békén hagytak. A Roxfort egészen más. Az angolok is teljesen másmilyenek. Nem vártam semmit, amikor idejöttünk, úgy tekintettem az egészre, mint egy új reményre, egy olyan életre, ahol végre nem kell majd rettegnem minden egyes nap attól, hogy apám megöli az anyámat, amikor éppen nem vagyok otthon, hogy megvédjem. Most pedig lám, itt vagyok, egy idegen iskolában, idegen emberek között, idegen kultúrában, az utolsó évemben, és olyan súllyal nehezednek rám a mindennapok, amit sosem gondoltam volna.
Naivan abban bíztam, hogy itt minden más lesz. Hogy olyan életet tudunk majd felépíteni anyámmal, amire talán először igazán büszke lehetek, mert legalább tudom, hogy ő végre boldog. Azt reméltem, hogy talán… talán nekem is lehet ez egy új kezdett, de nagyon hamar estem le a reményekből a földre, mikor rájöttem, hogy itt sokkal nehezebb minden, mint amire számítottam. Beilleszkedés? Ugyan már. Úgy kitűntem a hirtelen érkezésemmel és azzal, hogy olyan magamnak való vagyok, hogy az esélytelen volt. Egyből elkönyveltek a fura figurának, aki a Durmstrangból jött, és nem nagyon akar beszélni senkivel. Pedig Merlin látja a lelkem, az elején még próbálkoztam is, a probléma pusztán azzal volt, hogy azok a próbálkozások, amik nekem végtelen erőfeszítéseket jelentett, másoknak jelentéktelennek tűnhettek, így végül pár hónap után beletörődtem abba, hogy nekem itt nem lesz semmilyen új kezdet. Az egyetlen dolog, ami tartja bennem a lelket, az az édesanyám, aki most úgy igazán boldognak látszik. Azóta rengeteget sikerült javítanunk a bolt kinézetén, és az emeletet is sikerült teljesen barátságosra berendezni. Már-már azt mondhatom, hogy tényleg kezdem az otthonomnak érezni. Jó érzés mindig hazatérni, segíteni csinosítani az üzletet, vagy éppen az ékszerek készítésében hátul a műhelyben, miközben anya elbűvölően elcseveg a betévedő vendégekkel.
Ez is egy olyan nap volt, amikor viszonylag jól alakultak a dolgok – legalábbis, ami az üzletünket illeti –, és egészen jó hangulatban érek vissza a klubhelyiségbe, miután zárásig segítettem a boltban. Kellemesen fáradt vagyok, de még dolgozik bennem az energia, amit az ékszerek készítésére használtam fel, és a gondolataimat is teljesen kitölti az egyik legutóbbi darab, amit megrendelésre készítünk egy esküvőre. Az ügyfél igazán különleges ékszert szeretne a leendő feleségének, mi pedig ez alatt a kevéske idő alatt is szereztünk maguknak egy kis hírnevet az egyedi készítésű darabjainkkal, amiket sehol máshol nem lehet megtalálni. A gyűrű kinézete elsőre inkább letisztultnak, elegánsnak tűnik, de az egyszerűsége rejti igazán a szépségét, de az igazi különlegessége abban fog rejleni, hogy ez is, mint oly sok ékszerünket, varázslattal, vagy bájitallal fogjuk ötvözni, hogy igazán varázslatos legyen, a szó legszorosabb értelmében. Itt viszont elakadtam, mert az úr, olyan specifikus dolgot kért, ami az én tudásomat kezdi meghaladni, főleg mivel bájitalról van szó. Azokban pedig nem vagyok a legerősebb, sosem voltam az, viszont azt sem akarom, hogy anyának csalódást okozzak, ezért muszáj lesz valami megoldást találnom erre a problémára.
Éppen ezen gondolkozom, amikor feltűnik, hogy ilyen későn nem én vagyok az egyetlen, aki a klubhelyiségben tartózkodik. Annak is megvannak az előnyei, ha nem vagyok szem előtt, mert így nagyon sok mindent, nagyon hamar ki tudok deríteni az emberekről, hiszen kit érdekel bárkit is, egy magának való, fura mardekáros srác, aki éppen a sarokban rajzolgat? Evanora sem tartozik a legnépszerűbb diákok közé, vagyis, pontosabban inkább arról híresült el, hogy ő sem az a tipikus társasági ember, és folyton valamelyik üst mögött kotyvaszt valamit. Én elsőre is szimpátiát éreztem a lány iránt, de valahogy sosem úgy alakultak eddig a dolgaink, hogy sok szót tudtunk volna egymással váltani, főleg mivel én általában eléggé el szoktam kerülni az embereket. Viszont ahogy csendben elfigyelem az alakját, lassan, de biztosan megérik bennem az a bizonyos elhatározás. Leküzdve a gyomromban keletkező kellemetlen érzést, hogy valakihez hozzá kell szólnom, odalépek hozzá. - Szia. Evanora, ugye? Zavarhatlak egy pillanatra? – Kérdezem tőle halkan, ami nem teljesen indokolt, mivel ebben az órában már szinte mindenki alszik, és csak mi ketten tartózkodunk a klubhelyiségben.
Átlagosnak tűnő napot tudhatok le magamnak, bár azért a mostani bájitaltanórán elég szép eredményt értem el. A tanárom szerint most alaposan kitettem magamért, hogy egy tiszta Herbicide főzetet tudtam készíteni, aminek egy cseppje nem, hogy károsítja a növényeket, de meg is öli azonnal. Mondhatni a Herbicide főzet felturbózott változatát sikerült elkészítenem, egy két kiegészítéssel. Gondoltam kipróbálok egy új metódust, hogy tartom magamat a képlethez, egy dologban fogok eltérni. Ahelyett, hogy a horklump gomba nedvét tisztán csepegtetem bele a főzetbe, úgy gondoltam mi lenne, ha a gomba tasakjait használnám fel, ahol termelődik az a bizonyos méreg anyag, ami a Herbicid főzethez elengedhetetlen. Megemeltem ezzel a dózist és a hatását a főzetemnek, aminek eredménye egy sokkal halálosabb méreg a nővényeknek. Hatalmas áttörés én úgy érzem! Már csak azt kell kigondolnom miképpen tudnám még tovább fejleszteni, hogy akár ne csak a növényekre hasson, de akár egyéb kártevők ellen is hatásos lehessen. Esetleg megváltoztatni a tulajdonságát és a növényeknek egyfajta védelmet biztosítson más egyéb kreatúrák ellen. Mondjuk a gnomok ellen, akik erőszeretettel szeretnek dézsmálni növényekből mikor megtehetik. Esetleg akár, egy gnome mérget készíteni, hogy aztán a kis odújukba bedobva ki irthassam őket egytől egyig. Már a gondolata is nagyon izgalmas! Egy méreg, ami megölné a gnome-okat és megoldaná az örökös gnome problémát a kastélyban! Ahhoz viszont több kísérletre, alapanyagokra és számításokra lenne szükségem. Mostani kísérletem viszont nem ezzel a problémával foglalkozom, hanem egy sokkal veszélyesebb főzettel. Mivel nem szeretném a szobatársnőmet felébreszteni az éjszaka közepén, kivételesen a klubhelyiség közös csarnokában a szokásos asztalnál készítem el a főzetet. Eme főzet, mint már említettem veszélyes az emberre. Nagyon precíz munkát igényel! Édesapám osztotta meg a receptet még nekem azzal az üzenettel, hogy legyek nagyon óvatos, mert ez egy nagyon szeszélyes ital és egyetlen rossz mozdulattal akár a méregből egy hatalmas bombává alakulhat, ami hatalmas károkat tud okozni. Reggel kaptam meg a hozzávalókat bagoly postán, így nagyon kíváncsi vagyok vajon eme méreg még is miféle hatással lesz majd a kísérleti patkányomra. A hozzávalók többsége, veszélyes tulajdonsággal rendelkezik. Van itt például a már említett horklump gomba nedve, aminek érintése súlyos károkat okozhat a testnek. Aztán van itt acromantula méreg, ami szerencsére csupán a testbe való bejuttatása okoznak azonnali halált, viszont a fő attrakció csak ezután jön. Egy ritka mérges csiga nyálkája, ami abban különleges, hogy elég egyetlen érintés és eme nyálka nem csak égeti a bőrt, de konkrétan le is marja a húst és a csontot is a helyéről. Szerencsére a kesztyűim segítségével megtudom akadályozni, hogy ne sérüljek meg és óvatosan tudjam a fortyogó üstömbe tölteni. A recept szerint a tüzes csiga nyálkájával kell nagyon vigyázni, különben megnézhetem magamat. Hozzá kiegészítő anyagok, amikkel csillapítani tudom a méreg anyagok szeszélyességét és megelőzni egy esetleges robbanás veszélyét. Mindenképpen utoljára kell hagynom a csiga nyálkáját. Amint minden anyagot sikeresen belerakok az üstömbe és jó sokáig megkavarom, kesztyűimet nyomban felveszem és óvatosan emelem ki a csomagból a csiga nyálkás fiolát egy segéd eszközzel amivel távolságot is tudok tartani. Önteném már bele az üstbe a nyálkát mikor hirtelen egy fiú megszólít, aminek hatására kicsit megcsúszik a kezem, de szerencsére a fiola tartalma még nem ömlik ki. Sóhajtok egy picit majd a fiúra nézek. - Ha jót akarsz magadnak maradj csöndbe! A tüzes csiga nyálkája nem vicc ám! Felakarsz talán robbantani engem? Mordulok fel egy picit majd a nyálkás fiolára nézek, miközben mindkét kezemmel igyekszem stabilan tartani a fogót, nehogy véletlenül kiessen a kezemből. - Koncentrálni szeretnék! Mondom még utoljára a fiúnak majd újra kifújom magamat és lassan elkezdem tölteni az üstbe a nyálkát. Több percig is eltart mire kiürítem a tartalmát. Amint sikerül teljes mértékben az összeset az üstömbe tölteni, nyomban behajítom a fogót a dobozomba a fiolámmal együtt és elkezdem kavarni a már habos folyadékot. Most nagyon gyorsnak kell lennem, nehogy aztán a végén tényleg ránk robbanjon az egész. Magabiztos kavarással, sikerül lenyugtatni a főzetet szerencsére majd a fedelet nyomban rá csukom amint a kanalamat kiveszem. Meg is nézem mennyire károsodott. - Merlin szakállára. Vehetek egy újat. Apám figyelmeztetett, hogy egy ilyen főzet készítésekor, sajnos a kanalak szokták megsínyleni a dolgot. Sok esetben egyszer használatossá válnak. Viszont ez egy jó jel. A főzet megfelelő tulajdonsággal rendelkezik. Már csak pihentetni kell és egy olyan erős méreggel fogok gazdagodni, ami, ha minden igaz, az állatot megfogja ölni és a tetemét is végig marja annyira, hogy szinte el is tünteti. Mintha ott se lett volna. Tekintetemet most már a fiú felé szegezem. - Most már zavarhatsz… őőőő… hogy is hívnak? Nem igazán ismerem fel, soha életembe nem találkoztam még vele, hogy őszinte legyek. Valószínűleg ez azért lehet mert látásból megmondom idősebb nálam. Ráadásul nem vagyok a szavak embere, így ritkán járok társaságban. - Miben tudok segíteni? Előre szólok a válaszom nem. Nem fogok drog főzetet készíteni azt lesheted. Ha pedig másról van szó, szívesen meghallgatom. Szerelmi bájitalt viszont nem fogok csinálni. Nem te lennél az egyetlen, aki erre próbálna megkérni. Szóval? Mit tehetek érted? Ha netán nem a szokásos dolgokat fogom hallani és ténylegesen fontos dolog miatt akart engem éppen megszakítani a munkám kellős közepén, akkor még elnézem neki. Ellenkező esetben, felírom a naplómba a nevét és kipróbálom rajta egy igen vicces itókámat, ami neki lehet nem lesz annyira vicces. Viszont én jót fogok rajta mosolyogni, miközben felírom a tüneteit.
Vendég
Hétf. Márc. 02, 2020 6:50 pm
Evanora && Vladimir
Talán gondolkodhattam volna jobban is, mielőtt megközelítettem volna őt akkor, amikor éppen az egyik bájitalával van elfoglalva, de olyan nehéz volt egyáltalán rávenni magamat erre a lépésre, hogy ez az aprócska tény, valahogy teljesen elkerülte a figyelmemet. Hálát adok Merlinnek, hogy végül mégsem ejtett el semmit a hirtelen megszólalásom miatt, hiszen ki tudja éppen megint mit kotyvaszt olyan nagy szakértelemmel. Épp ezért a felcsattanásra, mindenféle tiltakozás és szó nélkül, csak csendesen bólintok és hátrébb is lépek, hagyva, hogy hadd érvényesüljön. Eszem ágában sincs közrejátszani esetlegesen abban, hogy felrobbanjon a Roxfort, hiába nem kedvelem a helyet annyira. Teljes csöndben és türelemmel várom ki, amíg szakértően keveri a főzetet, nem őrültem meg, hogy még egyszer megzavarjam. Azt azért el kell ismernem, hogy lenyűgöz ez a tehetség, főleg egy olyan szemével, akinek nagyon kell igyekeznie, ha egy épkézláb bájitalt össze akar hozni, ahhoz hogy legalább egy elfogadható érdemjegyet kapjon. Hiába vagyok Evanoránál idősebb, azt azért el kell ismernem, hogy tehetségben ő jóval többet kapott ezen a területen, mint amit én. Nem mintha én olyan sok mindenben tehetséges lennék… de ez most nem is igazán fontos. A lány lassan végez a főzettel, és csak utána fordul megint felém. A görcs visszatér a gyomromba, ami egyenesen szánalmas, de nem nagyon tudok mit tenni ellene.
- Vladimir vagyok. – Mutatkozom be neki szűkszavúan. Nem igazán ráz meg az a tény, hogy fogalma sincs ki vagyok, a legtöbben még a saját évfolyamomon se tudják a nevemet, így ez egyáltalán nem meglepő. Azon csodálkoztam volna igazán, ha tudta volna, hogy hívnak. - Nincs szükségem drogokra, se szerelmi bájitalra. – Igyekszem leszögezni. Habár néha alaposan elgondolkozok a tényen, hogy van-e olyan kotyvalék, ami esetleg segíthetne a sokszor rám törő fantomfájdalmakon. De nem tudom, hogy azon egyáltalán lehet-e segíteni, hiszen, nem éppen fizikai fájdalom. A sebek már régen begyógyultak, csak a hegek emlékeztetnek rá, hogy valaha is ott voltak, azokat pedig sajnos semmilyen gyógyító varázslat és egyéb kence nem tudta eltüntetni, ahogy az emlékeimet sem. - Egészen másról lenne szó. – Kezdek bele végül a kérésembe, de alaposan át kell gondolnom, hogy hogyan is fogalmazzam meg. Azt szeretném, hogy belemenjen, nem azt, hogy élből elutasítson. - Az édesanyámnak van egy ékszerüzlete a Roxmortsban. Általában, amikor időm engedi, főleg roxmortsi hétvégéken be szoktam neki segíteni az ékszerek készítésében. Van egy ügyfelünk, aki a menyasszonyának kért egy gyűrűt, elég speciális feltételekkel. – Avatom be a lehető legszűkszavúbban az előzményekbe. - Én személy szerint, nem vagyok valami jó bájitalfőző, ezért fordulnék hozzád. A ékkőt egy olyan méreggel kellene kezelnem, ami veszély esetén megvédi a viselőjét. Mit gondolsz tudnál nekem ebben segíteni? – Kérdezem halkan.
Szerencsére megúsztam, hogy a főzetem felrobbanjon egy szerencsétlen baleset által, de azért valahol még mérges vagyok erre a fiúra, aki megzavart engem. Még ha nem is jó bájitaltanból, nem mentség az, amit éppen csinált. A dolgozó embert nem szabad ám, úgy hirtelen megszólítani, miközben látszik rajta elméjűlten foglalkozik valamivel éppen. Majdnem felrobbantottam az egész Roxfortot! Ha csak egy kicsit is, egy parányit elvétem a dózist már nem beszélgethetnénk az egyszer biztos. Mindenesetre másképpen alakultak a dolgok és még a főzetem is teljes mértékben kiváló állapotban van, így folytatni tudom a kísérletemet és valószínűleg egy plusz munkával leszek gazdagabb. Már ha elvállalom, amit kér tőlem. Azért akármit nem fogok megcsinálni. Vicces főzetet aztán várhat tőlem. Méregkeverőnek készülök nem pedig vicc mesternek, aki hányás ízű rágókat vagy puffadás okozó csokoládékat készít. A Poisson névre hoznék szégyent, ha effélékre pazarolnám az időmet. Szerencsére nem drogot akar és még a nevét is megtudom. - Evanora. Evanora Poisson. Ha a Poisson név ismerős, akkor az azért van mert halhattál Harold Poissonról. Ő az apám. Már most inkább tisztázom még mielőtt kérdezősködne honnan halhatta a családnevemet, meg nem szeretnék felesleges köröket megtenni. Inkább egyszerűen essünk túl a bemutatkozáson és hadd halljam, amit szeretne kérni tőlem, hogy aztán visszatérhessek a kísérletemhez, ami akár hatalmas felfedezés is lehet. Kíváncsi vagyok a méreg, amit elkészítek a kísérleti patkányommal mit fog művelni. Ha nagyon jól sikerül, akkor az ellenanyagot kell már csak elkészíteni hozzá, ami több kísérletre lesz majd szükség. Vladimir elmagyarázza nekem a gondját, aminek a központja egy gyűrű. Húzom fel az egyik szemöldökömet, amit nem takar el a hajam, mert eddig nem igazán értem én ehhez még is minek kellek ide? Aztán végül kiderül mire is kellenék. Egy ékkövet kéne méreggel kezelni, ami megvédi a használóját. Mondanom sem kell. Ez már eleve egy halott ötlet. Szó szerint. - Az biztos, hogy nem vagy valami jó bájitalföző mert akkor nem mondtál volna efféle butaságot, amit most hallottam. Nem sértésként szánom, inkább kijelentésnek. A szavaimból is érezheti semmi harag nincs ebben, csupán megállapítottam a tényt, hogy amit most mondott az halott ötlet és bebizonyította előbbi kijelentését, hogy nem jó a bájitalfőzésben. - Gondolj abba bele, hogy azt a gyűrűt hordani fogja a felesége. Van fogalmad róla mi történik, ha a gyűrű valamelyik része mérgező anyaggal van elkészítve? Ne is válaszolj. Hiszen egyértelmű. Ha megsérül az ékszer belehal, az ékkő közelségétől szintén belefog halni. Hiába szilárd halmazállapotú egy adott méreg, attól még érintkezel vele. Bár nem hibáztatlak a kérdésért, mert úgy tűnik a férje egy Merlini zsákutca. Sokszor elgondolkodom, hogy egyes varázslóknak, akik méreg áldozatai lesznek, nem bezóárkőveket dobnék feléjük, hanem elsősorban intelligencia növelőt, mert sokszor az efféle butaságok miatt halnak bele mérgekbe. Viszont azért akad egy megoldás. - Van viszont egy megoldás, de azt nem méreggel kéne megoldani. Egy olyan ékkőre van szükség, ami eltárolhatja a mágikus energiát, esetleg a varázsló energiáját gyűjthetne össze és akár a gyűrűjével alkothatna az energia segítségével egy védelmet. Speciális anyagok segítségével, kivitelezhető a művelet. Ahhoz viszont a főzetet nem csak ki kell főznöm, de a folyadékot szilárddá kell alakítanom. Közlöm vele a tényt. Vannak olyan speciális anyagok, amik a mágikus erőket, energiáinkat mondhatni összegyűjti. Mint például a pálcánk. Hasonló elven működik úgy gondolom. Különben hogyan tudnánk varázsolni vele? A kérdés már csak az, mely megfelelő alapanyagokat tudnám kifőzni és a halmazállapotát először folyékonnyá alakítani majd szilárd halmazállapottá varázsolni, hogy aztán kellőképpen tudjon funkcionálni. Nem egy könnyű feladat, de akár elvállalhatom. Még akár jól is jöhet a tapasztalat a későbbi időkre. - Szóval így megfelelő vagy esetleg hagyjuk az egészet? Visszamennék dolgozni a főzetemen. Ha ez a feltétel nem megfelelő a számára akkor inkább hagyjuk is annyiban.
Vendég
Szomb. Márc. 07, 2020 5:52 pm
Evanora && Vladimir
Máskor, másmilyen körülmények között eszembe sem jutott volna megzavarni, főleg nem bájitalkészítés közben, valószínűleg még akkor sem, amikor éppen nem csinál semmit: sajnos továbbra is elég nagy problémáim vannak azzal, hogy másokkal kommunikáljak. Szinte nem is meglepő, hogy végül megint egy olyan helyzetet választottam ennek a gyakorlására, ami cseppet sem szerencsés, és természetes már szinte az is, hogy az első benyomásom rossz lesz ennek örömére. Már lassan tényleg kezdem megszokni, hogy akármivel is próbálkozom, annak rossz lesz a vége. A lánnyal való beszélgetés, sem indul zökkenőmentesen, ami csak még inkább ráébreszt erre az egyszerű tényre. Legszívesebben fognám magam, és megint elmenekülnék a kialakult szituációból, de annál azért makacsabb és határozottabb vagyok, még akkor is, ha a gyomrom továbbra is görcsben van. Ez különben sem az én érdekem most, hanem az üzletünké, így muszáj lesz összeszednem magam, ha azt akarom, hogy anyám boldog legyen. Márpedig jelenleg egyetlen másik cél sem lebeg a szemeim előtt. - Tudom a neved. – Mondom halkan, de nem is fűzök hozzá több kommentárt, mert felesleges lenne és láthatóan ő sem kifejezetten vágyik könnyed csevegésre. Ez amúgy sem az én asztalom, így egy percig sem bánom, hogy ez most így alakult.
Sokáig csak csendben hallgatom a mondandóját, hagyom, hogy végigvezesse a gondolatmenetét, csak utána veszem rá magam, hogy válaszoljak neki. - Nem mondtam butaságot. – Mondom határozottan, ami tőlem igen csak meglepő, de mivel nem ismer, így nem nagyon is tűnhet fel neki. - Gyerekkorom óta foglalkozom fémművészettel. Pontosabban az anyám, de elég sok minden rám ragadt az évek alatt. Egyáltalán nem lehetetlen bájitallal kombinálni egy ékkövet, egész egyszerűen csak olyan ékkövet kell hozzá találni, ami megfelelő. Az ékszert lehet úgy elkészíteni, hogy a hordozójára semmilyen hatással ne legyen, ez is sokféle aspektusból függ. Nem tagadom a hozzáértésedet a mérgekhez, de te se tagadd meg az én szakterületemet. Vannak olyan fémek, amik teljes védelmet nyújtanak a mérgekkel szemben. Vannak olyan ékkövek, amik a mágikus tulajdonságaiknak hála, mindenféle probléma nélkül magukba tudnak zárni bármilyen erős mérget. Tény és való, hogy ezek az ékkövek és fémek igen ritkák, de léteznek. Ez a része az én feladatom, hogy megszerezzem. – Nagyon régen beszéltem már ennyit, de ha a fémművészetről van szó, tényleg elég sok tudást halmoztam össze ahhoz, hogy ennyire magabiztos legyek.
- Ez is egy megoldásnak tűnik. – Mondom kicsit elgondolkozva, amikor folytatja a gondolatmenetét. - Mint már említettem a mérgekhez valóban nem értek, de a bűbájokhoz igen. Ha be is vállalod ezt a feladatot, és kellene esetleg valamiben segítség, akkor össze is dolgozhatunk. Ez eléggé nagy projekt ahhoz, hogy azt várjam tőled, hogy mindent te oldj meg egyedül. Egyébiránt, benne vagyok a dologban, ha te is. – Jó lenne egy olyan ékszert kiadni a kezeim közül, amire valóban büszke lehetek, és talán meg is van erre az esély, ha Evanorával összedolgozunk a siker érdekében. Az ő tudásával a bájitalok és a mérgek terén és az én tapasztalatommal a fémművészet kapcsán egész jó csapatot is tudnánk alkotni. A kérdés már csak igazából az, hogy belemenne ebbe? Ha pedig igen, akkor én képes leszek felülemelkedni a szociális nyomoromon annak érdekében, hogy valóban sikerüljön vele összedolgozni?
◄► 
