Eric & Naomi // valami Coelho

Naomi & Eric

Nem sok ember érdemelte ki tőlem a legjobb bánásmódot életem során. Mindig is megválogattam, hogy kikkel barátkozom, s kikkel mutatkozom. Volt egy kisebb bandám a roxforti éveim alatt, akik mindig ott voltak mellettem, többnyire falkavezérként voltam jelen és a legtöbbjüket nem is bírtam, mindössze népszerű, jól kinéző emberek voltak és olyanokkal kell körbevennem magam. Legalábbis akkor még így gondoltam. Most sem változott sokat a véleményem, mindössze még körültekintőbb vagyok. Ma már nem kizárólag a külső a fontos, a belső is. Nem fogok olyanokkal barátkozni, akikkel nem találom meg a közös hangot. Négy évbe telt, hogy erre rájöjjek, de végül sikerült. Az Akadémián már más a helyzet. Itt többnyire ugyanazon érdeklődési körű emberkékkel múlatom az időt.
Egy olyan személy van az életemben, aki miatt bármit feladnék, s akinek a kérésére rögtön ugrok. Még Sapphire-t is hajlandó lennék lemondani, ha azaz illető úgy kívánja. Ez nem más, mint az egyetlen húgom, Naomi. Így történt ma is, amikor megkaptam a levelét, hogy találkozni akar. Abban a percben, hogy befejeztem levele olvasását, ragadtam pennát én is és válaszoltam neki. Őt nem szeretem megvárakoztatni plusz ő sem örülne neki túlságosan. Talán még egy kicsit be is rágna rám, ha csak napok múltán jönne meg a válaszom, s én ezt nem akarom kockáztatni.
Így történik az, hogy lemondom a ma esti programomat a szaktársaimmal és a Roxfort birtokának a szélére hoppanálok, ahonnan kényelmesen eljutunk majd a Három Seprűbe. Arra a helyre, amiért az összes roxforti diák él-hal.
Amint megérkezem, rögtön kiszúrom a szőke ciklont, aki nagy vigyorral az arcán gyorsítja fel lépteit és rohan oda hozzám, egyenesen a nyakamba vetve magát.
- Azért annyira régen nem találkoztunk – nevetek fel. Pár napja is itt jártam, de már valóban nem napi szinten találkozunk, mint régen. – Mi bánt, nyuszó? – kérdezem, amikor már nem ölel olyan szorosan, s látni vélem az arcát.

Húzogatják a szemöldöküket, mikor elküldöm őket, hogy dolgom van. Másról se tudtak beszélni eddig, mint a pasikról, mióta összeültünk. Leginkább a mi szobánkban szoktuk tölteni az időt, ha nem máshol, szóval nyugodt szívvel küldök el mindenkit, aki nem a szobatársam. Unalmassá váltak mára számomra a kis elmélkedéseikkel és amúgy sem volt ehhez kedvem, amikor átjöttem azt hittem, hogy majd valami jó pletykát hoznak mondjuk valamelyik tanárról akár. De nem, ezek csak cseverészni jöttek át, én meg hagytam, hogy meglegyen a látszat a klikkről és vihogtam néha velük, pedig teljesen máshol járt az agyam. Észre se vették, hogy küldtem időközben egy baglyot, csak amikor az visszaérkezett. Szemforgatással és unott fejjel adom tudtukra, hogy rohadtul nem arról van szó, amit ők hisznek, bár már pont leszarom, ha azt hiszik, hogy valami titkos randim lesz.
A szokásos helyen találkozok a bátyámmal és persze, hogy onnan majd a Három Seprűbe megyünk tovább. Gyerekként is szinte 0-24 rajta csüngtem, nehezen voltam levakarható akkoriban, a helyzet enyhült egyébként e téren, mikor a Roxfortba került. Igazából akkor se önszántamból, hanem mert muszáj volt, de végig tudtam, hogy úgyis megyek utána a suliba, aztán ott majd újra zaklathatom a hülyeségeimmel, ha szükségem van rá. Vártam azt is, hogy végre eljöjjön ez a tanév, mert utána én is mehetek az Akadémiára, de nem tudom kész vagyok-e már erre. Ez is az egyik oka volt annak, hogy találkozni akartam vele, mert a jelentkezési határidő is vészesen közeleg.
- Jó, jó, tudom, de akkor is hiányoztál na! - vallom be még a nagy ölelgetés közepette aztán lemászok róla, pedig biztos vagyok benne, hogy akár el is cipelne a Három Seprűig, ha nem akarnám elengedni. - Aaahhh, sok minden, majd bővebben a HS-ben elmondom - és ezzel húzom is a megfelelő irányba, hogy induljunk el. Persze nem azért, mert hideg lenne vagy bármi, tök kellemes az idő, csak én vagyok türelmetlen meg makacs mint mindig. -Nincs itt egy értelmes lény, akivel normálisan beszélhetnék mindenről, tudod... - bukik ki belőlem hirtelen út közben a szokásos. Szerintem ez a mondat minden egyes alkalommal elhagyja a szám, mikor találkozunk, talán már meg sem lepődik rajta. - Mesélj amúgy, mi van azzal a csajjal, akiről beszéltél? Sapphire ugye? Apa ugye nem tud róla még mindig? - utóbbit kicsit aggódva kérdezem, hiszen mindenki tudja, hogy milyen családból származik.

Naomi & Eric

Kicsit úgy érzem magam, mint amikor eljöttem otthonról és elkezdtem a tanulmányaimat a Roxfortban. Akkor volt utoljára, hogy Naomival hosszabb időt kellett külön töltenünk. Az elmúlt három év viszont megint kicsit másabb, mint akkoriban. Felnőttünk és már nem a szüleink és a tanáraink felügyelik az összes lépésünket. Mára már akkor és odamegyek, ahová akarok. Naominak is több a szabad döntése, mivel már végzős hallgató a Roxfortban. Pár hónap és újra együtt leszünk az Akadémián, ha mindne jól megy és úgy dönt, hogy el akarja kezdeni. Habár ő egy Briggs, mint én. Apánk akkor is bedugná oda valamilyen szakra, ha nagyon ellenkezne. Sokszor nincs nemleges válasz, ha a mágiaügyi miniszterről van szó, s mi tudjuk ezt a legjobban gyerekeiként.
Szorosan ölelem magamhoz Naomit, hiszen azaz egy-két alkalom, amennyit tudunk találkozni mostanában roppant kevés még mindig. Várom már, hogy vége legyen a roxfortos éveinek akkor is, ha ő ettől retteg. Majd meglátja, hogy mennyivel jobb az Akadémia és én mindenben segíteni fogok neki.
- Te is hiányoztál – mosolyodom el. Azt hiszem mindenki tart egy kicsit tőlem és a húgomtól. Jól tudom, hogy a legtöbb lány olyan akar lenni, mint ő és a fiúk megőrülnek érte. Velem pedig mindig tisztelettel beszélnek és mindenki a kegyeimbe akar férkőzni, a társaságomat is kissé sznobnak mondják, de ha látnának minket egymás között, akkor minden ilyen előítélet összetörne.
- Jó, a Három Seprűig kibírom – bólintok, s már útnak is indulunk az egyik legkedveltebb helyre Roxmortsban. Még szerencse, hogy olyan közel van a kastélyhoz, mert nem sok kedvem lenne többet sétálni. Azt hiszem kicsit ellustultam az utóbbi pár hónapban. A kockáim kezdenek ereszteni. Valami testedzést újra be kellene adnom, ráadásul minél hamarabb. – Mert mindenki gyerekes hozzád képest plusz tartanak is tőled egy kicsit és ezért úgy gondolják, hogy hülye pletykákkal a kegyedbe férkőzhetnek csak nekik nem jut el a tudatukig, hogy ez nem minden – magyarázom. Naomi sokkal értelmesebb és érettebb, mint a korosztálya. Nem dicsekedni akarok, de ehhez valószínűleg az is közre játszik, hogy elég sok időt töltött velem kiskorában.
- Ja, Sapphire. Hát nagyon tetszik, szép lány meg minden, de több hátulütője is van a dolgoknak. Tudod a múltkor a muglik világában kellett találkoznom vele és félek, hogy ezen felül is nagyon sok ellentét van köztünk plusz apa sem tudhatja meg. Nem akarok fejmosást kapni – rántom meg a vállam. Minden szép és jó, ám minden rossz egyszerre. Szeretném azt a lányt bekebelezni magamnak, de nem tudom, hogy megéri-e. Túl sok dolog próbál az utamba állni.

Nincs még egy ember, akivel úgy viselkedek, mint a bátyámmal. Néha már érzem, hogy tuti nyálas a viselkedésünk vagy az, hogy ennyire ott vagyunk egymásnak, de aztán mindig rájövök, hogy ezzel mennyire nincs semmi baj. Tulajdonképpen pont ez a testvéri kapcsolat lényege, a szeretet és az, hogy ott vagyunk egymásnak bármi is történjék always and forever. Egyébként meg sokkal jobban viselem most azt, hogy nem láthatom minden nap, mint anno gyerekként. Az első pár hónap nagyon rossz volt nélküle akkor, s igen, most is hiányzik, ha nem vagyunk együtt, de így idősebb fejjel már sokkal jobban kezelem ezt a dolgot.
- Milyen igaz. Viszont egyszerűbb abban a hitben tartani őket, hogy jól gondolják. Olyan vicces végignézni rajtuk, ahogy attól tartanak, hogy megtudok róluk egy kis titkot. Meg tudod, egyszerűbb úgy lerázni bárkit, hogy csak látszólag a barátom - és pont ez az, ami olyan megnyugtató és talán furcsán hangzik, de ez ad nekem biztonságérzetet. A bátyámon kívül nem bízok meg igazán senkiben, ezért jó nekem a klikk, mert ott nem várja el senki a szoros barátságot, de mégis van kivel kikapcsolni, ha olyan kedvem van.
Nem értettem, hogy mi tetszik Ericnek ezen a csajon, mikor először szóba került. Igazából még most sem értem igazán, nekem Sapphire valahogy olyan furi, unszimpatikus és... És nem akarom, hogy elvegye tőlem a tesómat! Mi van, ha csak megjátssza a jó lányt és valójában olyan mint a családja volt? Öhm, erre tuti más is gondolt már rajtam kívül. Nem szeretném, hogy a bátyámnak baja essen, sem fizikailag sem mentálisan, SEHOGY! És igen, a szavait hallgatva csak biztosabb leszek benne, hogy ez a csaj furi és nem fogom megérteni... Mugli világban találkozni? Tényleg jobb, hogy apa még semmit nem tud az egészről.
- Na ja, én sem fogom szerintem megérteni, de apával ellentétben én nem tiltom meg, hogy megismerd. Csak azért ígérd meg, hogy vigyázol magadra, lehet, hogy olyan mint a családja - egyértelmű, hogy apának is ez lenne az egyik fő problémája a lánnyal. Na jó, meg ez a mugliskodás... Elég ellentmondásos így az, hogy kviddicsezik és közben meg a muglik között éli a mindennapjait. Ugye tudja, hogy ott ennek a sportnak nem veszi hasznát? Na nem mintha ez érdekelne, inkább azt remélem, hogy nincsenek háttérszándékai a tesómmal. Jó, jó tudom, hogy nem a csaj kereste meg Ericet, de akkor is...
- Amúgy Kyle ügyéről te sem tudsz semmi újat, ugye? - kérdezem, ahogy Roxmortsba érünk. Borzasztó az, ami az unokatesónkkal történt és mivel itt ölték meg a suliban, ezért nehezen alszom az utóbbi időkben. Mi van, ha valaki apának akart ezzel üzenni? Akkor mi lehetünk a következők?

Naomi & Eric

Nagyon hálás vagyok azért, hogy a szüleink úgy neveltek minket, hogy ilyen szoros kapcsolat alakuljon ki köztem és Naomi között. A legtöbb testvérpáros többnyire csak akkor beszélget egymással, ha van valamilyen életbe vágóan fontos dolog vagy ki akarnak szúrni a másikkal. Nálunk ez egyáltalán nem jellemző, s nem tudom, hogy mit csinálnék, ha nem küldenék szinte napi szinten baglyot neki a legújabb fejleményekkel. Még akkor is, ha csak éppen azt tudom neki magyarázni, hogy mennyire felhúzott az egyik professzor vagy kivel mit csináltunk az előző este. Sokszor azt érzem, hogy ő nemcsak a húgom, de a legjobb barátom is egyben, ami melegséggel tölti el a szívem minden alkalommal.
- Tudd meg a legsötétebb titkaikat és azzal a sarokba szoríthatod őket. Lehet, hogy most nem lenne jó ötlet felhasználni ellenük, de évek múltán még kihasználhatod az előnyöd – mosolyodom el. Rossz szokás, de én is mindig ezt teszem. Jobb elővigyázatosnak lenni még az olyan emberekkel is, akikben elméletileg teljesen megbízol. Az én életemben Naomi az egyetlen, akiről tudom, hogy sosem szúrna hátba és én sem tenném ezt vele. Talán még kicsit gonosznak is tűnhetünk kívülről.
- Vigyázok magamra és körültekintő vagyok. Majd elvlálik, hogy mi lesz – rántom meg a vállam. Apánk eléggé belénk nevelte, hogy az egykori halálfaló családokat messziről kerüljük el. Ehhez képest én több ponton is képes vagyok ezt megkerülni. Elég sok olyan barátom van az Akadémián és a Roxfortból, akiknek az ősei ilyen múlttal rendelkeznek. Ezt jól tudja és nem örül neki, de Sapphire-ral más a helyzet. Őt meg sem merném említeni neki. Majd ha egyszer komolyra fordulna a dolog, akkor kénytelen leszek elmondani neki, de addig egy szót sem vagyok hajlandó szólni. Jobb védeni magam.
Rövidesen megérkezünk a Három Seprűbe. Talán nemcsak Madam Rosmerta kedvessége miatt szeretik ennyire a roxfortos diákok ezt a helyet, de nem is kell túl messzire menniük ahhoz, hogy minőségi italt vásároljanak.
- Foglalj helyet, addig veszek két vajsört – szólok rá a húgomra, amikor beérünk a helyre és ígyis cselekszem. Gyors a kiszolgálás, mivel hétköznap este nem sokan szoktak itt lenni. Egy-egy eltévelyedett diák a Roxfortból és néhány idősebb férfi a faluból. – Tessék – helyezem le Naomi előtt az egyik korsót, míg a másikat magam elé veszem, s leülök vele szemben.
- Semmit, szerintem még annyit sem, mint te. Mit pletykálnak a Roxfortban? – érdeklődöm. Kyle halálhíre nagyon szíven ütött decemberben, hiszen olyan volt, mintha az öcsém lenne. Valamilyen szinten mindig felnézett rám, s rengeteg hasonlóságot véltem felfedezni a személyiségjegyeink között.

Tartsd közel a barátaidat még közelebb az ellenségeid. Szól a mondás, és milyen igaz is ez. Eric és én nagyon hasonlítunk ebben a hozzáállásban, ezt meg csak az támasztja alább jobban, amit mond. Igen, én is így gondolom. Minél többet tudok valakiről, annál biztosabb, hogy találhatok ellene valamit. Igazán úgysem tudhatjuk, hogy kiben bízhatunk meg, s ezért én inkább ponthogy nem adok bizalmat másoknak, hiszen így nem tudnak nekem ártani. Úgyis tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb "barátnőm" nem a társaságomra vágyik, hanem arra, amit megkaphat tőlem, a népszerűségre, a privát bulikra és az esetleges "nekem ez nem kell, kéred?" cuccok eseteire. Barátságról és bizalomról szó sincs nálunk, csak kölcsönös kihasználásról és bár mióta Eric nincs itt velem minden nap, számomra nem olyan könnyű, egyszerűen képtelen vagyok közel engedni bárkit is magamhoz. Meg amúgy is folyamatosan találkozunk meg levelezünk, ő a legfőbb bizalmasom, nehezen találnék még egy ilyen embert, hiszen ugyanazon mentünk át együtt.
Lehet, hogy önzőség a részemről, de pont ezért nem örülök annak, hogy van ez a lány. Apa e téren tuti nagyon büszke rám, mondhatni megkapta a tökéletes kis szófogadó hercegnőjét velem a téren, ahogy az egykori halálfaló családokhoz álljak. Persze tudom jól, hogy a klikkbe is férkőzött be olyan lány, aki egy néhai halálfaló leszármazottja, de nem sokan tudják ezt róla és ezzel tudom sakkban tartani.
A Három Seprűbe érve körbenézek. Nincsenek sokan, nem is csoda, hiszen hétköznap van és bár nem vagyunk messze a sulitól, sok diák lusta lejönni idáig. Az egyik ablak melletti asztalhoz ülök és várom a bátyámat az italokkal. - Köszi - nézek rá mosolyogva és megvárom, hogy leüljön, csak ezután kérdezek. Nem titok, hogy Kyle halála mennyire nagy hatással volt rám, anya tök nehezen engedett vissza a suliba, mert megint kitörtek rajtam a pánikrohamaim. Ilyen ez, nem tudok vele mit kezdeni sajnos. Talán ezért is akartam olyan gyorsan újra látni Ericet, ő mindig meg tud nyugtatni, hogy tuti minden rendben lesz.
- Rengeteg embert hallgattak ki. Főleg azokat, akikkel Kyle, tudod, összetűzésbe került. De hát könyörgöm, ez miért meglepő? A családunk nem épp az a seggén ülős fajta... És van egy csaj, tudod Dolohovnak, apa ellenfelének a lánya. Na azok meg előálltak vele, hogy Kyle megerőszakolta. Oké, az pont nem érdekel, hogy ebből mennyi igaz, de tuti a csaj is benne volt - tartok egy kis szünetet a pletykabeszámolóban, hogy Eric is megeméssze a dolgot, így hagyom szóhoz jutni, meg a vajsörömbe is belekortyolok. Tudtam, hogy az unokatesóm állítólag nem mindig bánt kedvesen a lányokkal, de azért ha nagyon kellett valakihez fordulnom az elmúlt években, akkor mehettem hozzá, mert Eric nem tudott rögtön ott lenni. Szóval ja, amúgy velem nem volt bunkó vagy arrogáns, a többiek gondolom főleg féltékenységből mondják ezt róla, mert néha hallom, hogy engem is ezekkel a jelzőkkel illetnek, de az is pont hidegen hagy. - Amúgy az egyik cserediák találta meg, de ezt gondolom te is tudod...
Oh, róla jut eszembe, tuti meg kéne említenem Ericnek is a kirándulást, amire feliratkoztam. Hátha neki lesz valami észszerű ötlete, hogy apa miért érzi úgy, hogy még számára is hasznos infókat szerezhetnék ott. Ugyan mit? Csak azért mert meglátogatjuk majd a Mordon birtokot is? Tényleg jobban kellett volna figyelnem, mikor a sok töris hablatyot tolta...
-Jaj meg képzeld, lesz egy kirándulás Skóciába! Lehetett rá jelentkezni és gondoltam biztos tök jó lenne, mert nagyon nem tudom, mi legyen a jelentkezésnél. Aztán tudod, addig se kéne ezen agyalnom, mert nem mertem még apával beszélni erről. Szerintem tuti valami jogra, vagy közgazos szakra akarna küldeni, de tudod, hogy az engem mennyire hidegen hagy... - csalódást meg nem akarnék okozni természetesen... Ördögi kör ez.

Naomi & Eric

Szívesen megnézném Naomit, hogy hogyan boldogul nélkülem a Roxfortban. Mikor odajártam még eléggé kis fiatalka volt és nem eresztette ki a szárnyait. Azóta már eltelt három év és jól tudom, hogy minden megváltozott. Néha szívesen beülnék mellé csak azért, hogy megfigyeljem. Na itt nem kell arra gondolni, hogy mekkora egy őrült vagyok. Mindössze puszta kíváncsiság lenne az egész. Jól tudom, hogy képes felvenni a harcot másokkal, ha arra kerülne a sor, ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy nincs okom félteni. Az egyik legbelevalóbb lány a korosztályában. Még az Akadémián is tudja egy-két ember, hogy kicsoda az a Naomi Briggs és nem miattam. Ha valakinek a kistesója odajár és hall róla vagy esetleg tavaly végzett az adott személy a Roxfortban, akkor mindig áradoznak pár sort a húgomról. Ez engem büszkeséggel tölt el, de vannak dolgok, amiket már nem mondanék neki. Nem bízhatja el magát túlságosan.
Miután leülök vele szemben, belekortyolok a vajsörömbe. Minden egyes alkalommal rendkívül jól esik ez az ital. Ha nem kellene annyit foglalkoznom a tanulással, akkor lehet mindennap átjönnék Roxmortsba, hogy beüljünk ide egy italra Naomival.
- Nem hiszem, hogy Kyle bárkit is megerőszakolt volna. Ez már felesleges mocskolódás, de gondolom apánk fel fog lépni ez ellen – rázom meg a fejem lemondóan. Utálom, hogy nem tudják békén hagyni szegény unokaöcsénk emlékét. Az emberek eredendően gonoszak és csak a neved miatt téged is be akarnak rántani a sötétbe, még akkor is, ha te egyébként ártatlan vagy. Miért kell ezt tenni? – Kerüld el Dolohov lányát, ne próbálj meg beszélni vele erről meg semmi, mert még téged is gyanúba kevernek. Tartsd távol magad az egész ügytől. Tudom, hogy nehéz, de muszáj – sóhajtok fel. Nekem sincs sok kedvem ahhoz, hogy ne álljak ki úgy Kyle-ért, ahogy ő azt megérdemelte volna, de hagynunk kell, hogy apánk cselekedjen. Ez már régen nem a mi hatáskörünk.
- Igen, hallottam róla – ugyan nem élek már a Roxfortban, de minden pletyka és hír eljut a varázsvilág többi pontjára is. Nem maradok ki semmiből.
- Jelentkezz – vágom rá egyből. – Ne érdekeljen, hogy apa mit akar. Ha későn veszi észre, hogy mit csinálsz, már úgysem tud beleszólni. Ha téged ez érdekel és nem a közgáz meg mit tudom én, hogy jelenleg mi az agymenése, akkor ne add fel. Idővel meglátja, hogy ez is ugyanolyan jó és hasznos, mint bármi más. Kell valami aláírás hozzá? – érdeklődöm végül. Ugyan nem vagyok Naomi gyámja és már ő is nagykorú, de ha kell akkor bevállalok egy kis csalást ahhoz, hogy eljusson Skóciába arra a kirándulásra.

Szörnyű, hogy miket hordanak össze Kyle-ról így a halála után. Bezzeg amíg életben volt addig senkinek sem volt ekkora szája, mi? minden pletyka eljut hozzám, és míg korábban semmi brutálisat nem hallottam az unokatesómról, addig mostanában folyamatosan. Tisztában vagyok vele, hogy mennyire tönkreteheti valaki életét pár rossz szó vagy néhány pletyka, én magam is szoktam alkalmazni ezt a tényt, ha el akarok érni valamit vagy valakit el kell hallgattatnom, de valakit a halála után így kibeszélni... Na jó, ehhez még talán nekem se lenne ennyire pofám.
Eddig is tudtam, hogy úgy folyik a nyomozás ahogy apánk diktál de Eric szavai csak megerősítenek ebben. Persze, megint az a fontos, hogy ne essen folt a családunkról alkotott képen, már megszoktuk. - Persze, megteszek minden tőlem telhetőt, hogy elkerüljem azt a hazug libát - mondjuk biztos simán találnék valami szégyenfoltot a kis életében vagy benne, amivel sakkban tudnám tartani vagy csak lejjebb lökni a létrán. Gőzöm sincs amúgy, hogy egyáltalán mennyi barátja lehet, de hallgatnom kell a bátyámra, nem keveredhetek bele az ügybe, még a végén azt hiszik, hogy nekem is közöm van hozzá. Apa épp eleget tesz azért, hogy eltusoljon ezt-azt, ami kiderül.
Nem lennék a csaj helyében, aki megtalálta. Eljött hozzánk cserediáknak erre a téli szünetben találnak egy holttestet az udvaron... Én tuti pánikrohamot kaptam volna magamat ismerve. Jobb témára terelem inkább a beszélgetésünket, arra ami miatt leginkább találkozni akartam a bátyámmal. Fogalmam sincs mi legyen a továbbtanulással, Eric is sejtheti, hogy apa valami olyan szakra szánna, aminek köze van az ő munkájához is. Ezért kellett felvennem olyan fos tárgyakat is, mint a mágiatörténet meg a rúnaismeret. Merlinre, hiszen egyik sem érdekel! Utóbbiból szenvedek is, hogy olyan jegyet kapjak, amit apa vélhetően elfogadhatónak tart.
- A kirándulást azt aláírta nekem, mert szerinte lehet, hogy számára is hasznos dolgokat látok majd. Lesz valami látogatás a Mordon birtokra vagy mi, aztán apa ettől valamiért tök lelkes lett, merthogy állítólag oda tök nehéz bejutni vagy mi. Meg ez az Alastor Mordor valami nagy auror volt, ilyent is magyarázott... Hát tudod, nekem aztán mondhatta, nem érdekelt az annyira. Szóval amúgy kicsit ilyen tanulmányút lesz - mesélek kicsit többet a dologról és iszok egy kicsit a vajsörömből. Nem tudom Eric mennyire figyelt anno apára mikor a történelmis cuccokról magyarázott, de mágiatöriből úgy rémlik még, hogy nálam csak jobban érdekelhette a dolog.
- De amúgy visszatérve a továbbtanulásra. Szóval a herbológián gondolkozom meg a varázspálcakészítő is eszembe jutott, de talán még a bájitalkeverőt tudnám elképzelni, tudod mennyire közel állnak hozzám a növények, aztán gondoltam ezekhez van ugye a legtöbb köze és ezeket még szívesen is tanulnám csak nem tudom még, hogy melyik lenne az igazi - vallom be bátyámnak, hogy mi is a helyzet, mi az ami szóba jöhet, mert érdekel és mivel ő ugye az akadémiára jár talán tud valamit javasolni, bizonyára hallott már ezt-azt a szakokról.

Naomi & Eric

Ez az egész ügy Kyle halálával kapcsolatban eléggé felkavarta az egész Briggs család életét. Azt hiszem még én vagyok a leginkább, akinek sikerült megtartania a hidegvérét. Az Akadémián, ha kérdeznek róla, akkor nem vagyok hajlandó válaszolni. Naomiban próbálom a lelket tartani, ahogy Kyle két kisebb testvérében is, ha hozzám fordulnak. Apa játsza a fontoskodót, anyám folyamatosan sír, ahogy a meggyilkolt unokatestvérem szülei is. Olyan, mintha az egész családunk romokban heverne. Minél hamarabb szükségünk lenne arra, hogy megtaláljuk az elkövetőt, mert így senki sem tud nyugodni. Vajon mennyi idő ez így még?
- Ki terjeszti ezt a szedett vetett hazugságot? – kérdezem meg azért. Ugyan nem akarom, hogy az egész délutánunk arra menjen el, hogy Kyle-ról beszélgessünk, mert az csak lehozna minket az életről. Ígyis elég volt, hogy apa miatt folyton megbámulnak minket mindenhol, most még ez a sztori is hozzátesz elég szépen.
- Inkább egészségünkre! – emelem fel a vajsörös korsót és bele is kortyolok az italba. Most nem várom meg a húgomat. Úgy érzem, hogy szükségem van az édes italra, amiben szerencsére még egy kis alkohol is fellelhető.
Figyelmesen hallgatom végig, ahogyan a kirándulásról mesél. Elég lelkesnek tűnik és egy aprót sóhajtok. Bárcsak minket is vittek volna ilyen kirándulásra! Amikor én jártam a Roxfortba, akkor nem emlékszem, hogy lett volna ilyen, de az sem kizárt, hogy szimplán figyelmen kívül hagytam, mint a legtöbb sulis dolgot. A legtöbb gyerek örül, ha lemehet Roxmortsba, én azt kötelező kirándulásnak fogtam fel és emiatt sokszor nem tetszett. Vagyis inkább eljátszottam, hogy nem élvezem.
- Ennek örülök, hogy aláírta. Mikor találkoztatok? – érdeklődöm. Már régen láttam az apámat, de tervezek az elkövetkezendő egy-két hétben ellátogatni a Minisztériumba hozzá. – A Mordon birtok nálam bakancslistás dolog. A második varázsháborúban halt meg Alastor Mordon, Rémszemnek is hívták. Harry Pottert védte az utolsó leheletéig. Azt mondják érdekes figura volt. Én is úgy mennék oda már azonnal, szóval most irigyellek egy kicsit – mosolyodom el. Tisztában vagyok vele, hogy Naomi nincs annyira oda a mágiatörténetért, mint én. Azt hiszem ezt apámtól örököltem. Talán mégis volt egy kis ráhatása, hogy varázsjogot választottam.
- Ha kevésbé akarsz apával veszekedni, akkor a bájitalkeverőt válaszd, de ne ez legyen a fő szempontod, amihez leginkább húz a szíved – magyarázom. – Reálisan nézve a pálcakészítés valószínűleg mindig az Ollivanderek dolga marad. Hiába lesz konkurencia, mintha nem lenne. Legalábbis ebben az országban. Ez nem lebeszélés csak közölni szeretném a tényeket, hogy mindennel tisztában legyél – újra a számhoz emelem a poharam. Remélem, hogy okosan fog dönteni és évek múltán nem fogja megbánni a választását.

- Természetesen Dolohov lánya - most hirtelen mindenkinek akkora szája lett, hogy Kyle meghalt. Mi van, a kis csaj nem állt volna elő ezzel a sztorival már korábban, ha igaz lenne? Dehogynem! Hiszen ezek elég súlyos vádak és ha igazak lennének, akkor a szüleinek biztos elmondta volna, vagy valakinek, mert azt egyedül nem tudná feldolgozni egy korombeli, hogy megerőszakolták... Ha meg megpróbálná, akkor tuti igazi idegroncs lenne belőle, szóval tuti kamu az egész.
Eric szavaira én is megemelem a poharam, majd iszok egy kicsit a vajsörömből. Ez az egyik legjobb cucc, amit kitalálhattak, Merlin tudja már, hogy kinek köszönhetjük, de így névtelenül is hálás vagyok neki. Annyiszor segített át ez az édes ital egy-egy nehezebb beszélgetésen, vagy témán, a muglik nem tudják, miből maradnak ki! Mondjuk azért nekik meg van pár isteni kávékülönlegességük ehelyett, azok se rosszak. Anyával néha megyünk vásárolni hozzájuk, hiszen jó stílusa van némelyik tervezőjüknek és olyankor mindig kávézunk is.
Jobb irányba terelem a szót, hiszen nem azért hívtam ide a bátyámat, hogy Kyle halálát vesézzük ki, meg a róla keringő pletykákat. A skóciai kirándulást is szóba hozom, hiszen anno apa is tök lelkes lett miatta, mikor említettem a programot.
- Oh tényleg, így már rémlik. Köszi a gyorstalpalót, majd minden részletet megjegyzek neked, hogy el tudjam mesélni. Sajnos apát csak levélben tudtam elérni, mindig azt írta, hogy elfoglalt, de elvileg egyszer benéz majd, hát nem tudom abból lesz-e valami. Talán a kirándulás után, arról gondolom részletes beszámolót kér majd ő is - mosolyodok el, hiszen ez tényleg egy olyan dolog lehet, ami végre kicsit kizökkentené a munkából és komolyabban foglalkozna azzal, hogy mi a helyzet. Talán akkor kéne azt is megmondanom neki, hogy nem szeretnék olyan szakon továbbtanulni, amit ő elvárna. Csak egyszerűen nem vesz rá semmi, hogy kiálljak magamért, szeretném, hogy büszke legyen rám és nem akarnék neki csalódást okozni azzal, hogy olyan szakot választok, ami szerinte talán nem is megfelelő.
Helyeselve bólogatok, ahogy Ericet hallgatom ezzel a témával kapcsolatosan. Tudtam én, hogy ő a megfelelő ember, akivel ezt normálisan meg tudnám beszélni. - Igen, ebben egyetértek. Azt hiszem minden jobban érdekelne mint az a sok szar, amit ő elképzelt nekem. A rúnaismereten már így is szinte vért izzadok, hogy ne legyenek rossz jegyeim, tudod, hogy fel se akartam venni, de ő ragaszkodott hozzá, mert "izgalmas, érdekes meg hasznos". Hát öhm... Nem mondom, hogy nem az, de valahogy nem állt rá az agyam - vallom be tanácstalanul elmosolyogva a végén, bár Ericnek talán nem sok újat mondtam ezzel.
- Te tudod már, hogy mit fogsz csinálni az akadémia után? - érdeklődöm a poharam mögül, majd míg a választ hallgatom újra kiélvezem a vajsört. Oh, hogy nekem ezután mennyit kell majd edzeni, hogy semmi nyoma ne legyen! De nem baj, ennyi áldozatot megér a vajsör meg Eric. Komolyan jó lenne tudni, hogy neki milyen tervei vannak, talán apánál köt ki a minisztériumban? Ha már varázsjogot tanul, akkor azt gondolnám logikusnak.

Naomi & Eric

- Ez sok mindent elárul már most. Dolohov. Ugyan nem tetszik, ahogy apánk bánik az egykori halálfaló családokkal és sarjaikkal, de lehet igaza van és a vér nem válik vízzé – húzom el a számat. Az utóbbi években már nem álltam olyan közel Kyle-hoz, ám amikor még kisebbek voltunk elég sok időt töltöttünk együtt. Ő volt a másik srác a családban, ha Masont nem számoljuk, aki akkor még nagyon kicsi volt hozzám és ő amúgyis inkább Harperrel, az ikertestvérével, lógott mindig. Kyle pedig ott volt és hallgatott rám. Néha azt hiszem, hogy az én hülyeségeim miatt lett ennyire rossz személyisége a végére és talán nekem is közöm lehet ahhoz, hogy ő lett a célpont azon az ominózus estén. Persze ezt a gondolatomat elég hamar el szoktam hesegetni. Senkinek sem hiányzik, hogy mártírkodjak, így ezt megtartom magamnak.
Belekortyolok a vajsörömbe, miután megemeltük poharainkat. Nem vagyok a legédesszájúbb ember, de ezt mégis imádom. Van benne valami, amitől mindenki oda meg vissza van ezért az italért. Talán már az alapanyagok között található valami ízfokozó, ami mágiával elcsábítja a varázslókat.
- Igazán nincs mit – mosolyodom el. Mindig is szerettem a történelmet, így nem esik nehezemre néha kioktatni Naomit belőle, ha kéri. – Apa mindig elfoglalt, viszont ha beállítasz hozzá, hogy kell a segítsége, akkor nem küld el. A kirándulás után meg menj el hozzá mindenképp és beszélgess el egy kicsit vele komolyabban. Addigra már felkészítem mire mész, de csak annyira, hogy ne essen le neki, mikor még én mondom neki – újabb kortyot iszok az italomból. Előre látom apám arcát, amikor a növényekről fogok neki beszélni, hogy mennyire hasznosak. Nem fogja tudni, hogy naomi miatt mondom, de meg lesz győzve a végére arról, hogy a bájitalkeverők nem is végeznek rossz dolgot. Innentől már  ahúgomon fog múlni, hogy mennyire ássa bele magát apa előtt a témába.
- A rúnaismeretet nekem is fel kellett vennem. Szerintem full hülyeség az egész. Érdekesnek és izgalmasnak sem mondanám. Haszna van, de meg lehet tudni élni nélküle – rántom meg a vállam. Úgyis lesz mindig egy olyan varázsló vagy boszorkány a közelünkben, aki nagyon ért a rúnákhoz, így nem aggódom szét magam emiatt. Az alapokat én is elsajátítottam és ez amúgy sem egy olyan mesterség, ami minden nap szembejön velünk.
- Valószínűleg apánk mellett fogok megrohadni a minisztériumban – mondom ki őszintén. Nem bántam meg egy percre sem, hogy varázsjogot kezdtem el tanulni az Akadémián. Nagyon szeretem és érdekesnek tartom, de abba nem gondoltam bele, hogy a munka ennyire száraz lesz. Pár hónap és kezdhetek. A mágiaügyi miniszter fiának pedig mindig lesz helye a legjobb részlegeken magas pozíciókban.

- Na igen... - egyetértően bólintok Eric szavaira. Én is látom, hogy mi folyik a suliban, hallom, hogy ki mit mond, tudom, hogy nem ért mindenki egyet apánk nézeteivel, de jelenleg egy ilyen jellemre van szükség a mágiaügyi miniszteri székben. Túlzás lenne az, amit a halálfaló leszármazottakról mond és tesz velük kapcsolatosan? Lehet, de nem ártana mindenkinek átgondolni az előzményeket, hogy miért is jobb az elővigyázatosság, mint az egy helyben ülés. Hagynia kéne talán, hogy felüsse a fejét egy halálfaló szövetkezet? Nem nem, amíg ő tölti be ezt a pozíciót, addig biztosan nem kerülhet sor ilyenre.
Nem magamat féltem a volt halálfalóktól meg a leszármazottaiktól, hanem a bátyámat, hiszen ő találkozgat egy ilyennel. Próbálok a legtöbbször jó képet vágni hozzá és csendben kivárni, hogy mi lesz a vége a dolognak, de néha csak kicsúszik egy két mondat a számon, amiből Eric is tudhatja, hogy aggódom érte.
Örülök, hogy ilyen jó kapcsolat van közöttünk, és nyugodtan kérdezhetek tőle olyan dolgokat, amiket mástól nem mernék még anyától sem. A továbbtanulás az egyik ilyen téma és örülök annak, hogy úgymond előkészíti majd nekem a terepet. Az már más téma, hogy nehezen tudom elképzelni ahogy apának a növények és a bájitalok hasznáról és fontosságáról beszél, de hátha megenyhül. - Az nagyon jó lenne, talán igazad van és csak egy kis előpuhításra van szükség nála. Köszi, hogy bepróbálkozol, ha csak apán és rajtam múlna, akkor minden bizonnyal én engednék előbb - jól tudom, hogy akkor akár azt is választhatnám, hogy nem tanulok tovább. Ha olyan szakra mennék amit ő választana és nekem nem tetszene annak nem sok értelme lenne, mert csak szenvednék vele. - Te honnan tudtad, hogy jó úton haladsz? Mármint, hogy a megfelelő szakot választottad meg ilyenek. Én annyira rágörcsölök, hogy mennyi dolog függ utána ettől a döntésemtől - vallom be a félelmemet. Tizenhét éves vagyok és döntsek most, hogy mit szeretnék majd csinálni egész életemben utána? Mi van akkor ha most rosszul döntök? Nem játszhatok el egy szakváltást majd, mert azzal apának okoznék csalódást, az ő szégyene lenne, hogy még végigvinni se vagyok képes egy szakot... Túl sok a frusztráló tényező az egész továbbtanulási hajcihő körül.
- Pontosan. Morgan Prof meg nem is csoda, hogy kiszúrta, hogy nem érdekel az egész és nem magam miatt vettem fel. Múltkor el is beszélgetett velem ez ügyben, aztán kaptam tőle egy jó atyai fejmosást vagy mit - forgatom a szemem és iszok még a vajsörömből, már nincs sok benne, talán még egy korty maradhatott, a jó dolgoknak mindig hamar vége van.
- És ez neked jó? Mármint, ne érts félre, tuti te leszel a legsármosabb ügyvéd, vagy ki tudja milyen pozíciót oszt neked apa, de remélem nem azért mondtad így, mert megbántad a varázsjogot - mert én is ettől tartok, a megbánástól. Pont ezért nem akarok olyan szakra menni, amit apa választ.