Ma reggel ihletem támadt! Megálmodtam egy új fajta főzetet! Le is írtam a naplómban a hozzávalókat és számításokat is végeztem, hogy működhet-e esetleg elméletben. Egy olyan főzet, ami lehetővé teszi, hogy a varázsló/boszorkány ideiglenesen képes legyen a mérgek ellen védekezni és akár elkerülhető lehessen, hogy véletlenül is mérgezés áldozatává váljék, ha netán olyan helyzetbe kerül valaki, hogy elkerülhetetlen lenne a találkozás mondjuk egy acromantulával. Egy másik ötletem is eszembe jutott, hogy ha netán a fokhagyma aromáját feltudnám turbózni akkor talán egy esetleges vámpír támadás esetén, képesek lehessünk védekezni. Ahhoz viszont egy nagyon erős mérges növényre lenne szükségem. Legalább is a tapasztalatom alapján a mérgek felerősítenek bizonyos tulajdonságot egy adott főzetnél. Persze ha megfelelően keverjük az összetételeket. Először is viszont egy bizonyos növényre lenne szükségem. A mandragorára. Ha sikerülne szereznem belőle elég mintát akkor elkészíthetném az ideiglenes méreg elleni főzetemet és esetleg kísérletet is végrehajthatnék egy patkányon. Miután az óráknak vége lett, rögvest magamhoz veszem a fa dobozomat, amikben temérdek üvegek, főzetekhez való alapanyagok és magam készített főzetek is találhatók. Azután Longbottom professzorhoz indulok. Ha minden igaz, ilyen idő tájt az üvegházban szokott lenni. Párszor már volt órám a professzorral és a tantárgyánál szintén nagyon jól szoktam jeleskedni, mivel nagyon sok növényt ismerek és a tulajdonságaikat is tudom. Ami persze nem meglepő. A méregkeverőknek jól kell ismernie a növények fajtáit és jellemzőit, ha jó főzeteket akarnak készíteni. Párszor példálóztam is, hogy egyes növényekből mit lehetne kinyerni, ami alapján egyes főzetekben milyen fontos szerepük lehet. Mint például a mandragora nedve, ami sok gyógyszer típusú főzetben megtalálható. Amikor kiérek a kastélyból, magamhoz veszem a süvegemet, nehogy a fejemet érje a nap. Nem szeretnék elájulni. Megszoktam, hogy a napon mindig süveg van a fejemen és óvatosnak kell lennem, nehogy leessen a fejemről. Páran megbámulnak útközben. Piros színű szemeimmel én is visszanézek. Nem igazán hatnak meg a sugdolózások. Akiket ennyire zavar a kinézetem, magánügyük. Amíg nem akarnak keresztbe tenni a kísérleteimnek, esetleg a főzeteimet nem teszik tönkre nem nagyon van okom velük foglalkozni. Higgyenek, amit akarnak. Most fontos küldetést kell végrehajtanom. Az üvegházhoz érve, bekopogok. - Longbottom professzor! Itt tetszik lenni? Teszem fel a kérdésemet, miközben a tekintetem megakad egy érdekes gomba fajtán. A kinézetéből rögtön rájövök miért van elzárva átlátszó üvegben. - Nocsak egy Horklump. Igen szeszélyes gombafajta. Ha ebből tudnék kinyerni mintát… Elkezdek gondolkodni, hogy vajon kérhetnék-e pár horklumpot kísérlet céljából. Amúgy is gombákból kissé megvagyok fogyatkozva és horklumppal még nem tudtam foglalkozni, bár vigyáznom kell, nehogy a szaga elérje az orromat. Szerencse apukám küldött nekem egy gázmaszkot, hogy veszélyes anyagokkal tudjak foglalkozni, aminek a mérge levegőben terjed. Általában az efféle mintákat a kastélytól messze intézem, nehogy valakit véletlenül is megmérgezzek. Amint a professzort megpillantom kis mosolyt engedek meg magamnak. - Jó napot professzor! Elnézést, hogy zavarom. Ihletet kaptam az imént reggel egy új főzethez és szükségem lenne egy kifejlett mandragórára, hogy kinyerhessem a benne lévő nedveket. Ha lehetséges akár itt helyben nyernék ki belőle pár adagot. Mutatom a professzor felé a fa dobozomat majd a Horklumpra nézek. - Megkérdezhetném professzor úr, honnan szerzett ilyen szeszélyes Horklump gombát? Nagyon érdekesek. Annyira, hogy akár lehet megkérdezem esetleg vihetek-e magammal egy példányt tanulmányozás céljából. Esetleg kinyerni belőle fontos mintát, amivel összekeverhetem egy főzettel. Vajon milyen eredményt kaphatnék? A gondolat is borzasztóan kíváncsivá tesz!
