Imádom a tavaszt. Minden rezdülését, minden mozzanatát, minden hangját. Az előbújó virágokat, a madarak halk csiripelését, az egész újjáéledő természetet. Ilyenkor minden olyan friss, a szellő lágy, a nap meleg fénnyel süt le ránk, halandókra. Hosszú, lángoló hajam visszaveri a fény nyalábokat. Szoknya van rajtam, alatta egy fekete vastag harisnya, és magassarkú csizma. A Mézes Falás előtt állok, összefogom két kezem a hátam mögött. Alexet várom. A legjobb barátomat. A srácot, aki annyira lüke, hogy a szívem dalra fakad minden mozzanatától. Szeretek ide járni. Kellemes hely. Roxmorts klassz, a Mézes Falás pedig tipikusan az a hely, ahol az ember elütheti a szabadidejét. És nekem jelenleg rengeteg szabadidőm van. Tristan el van foglalva azzal a rengeteg dolgával, ami mindig nyomja a vállát, Castiel pedig nem tudom merre kóborolhat. Napok óta nem is láttam. Csak várok ott rá, lábujjamról a sarkamra billenek át, majd mikor megelégelem a monoton várást, csak lazán besétálok a kocsmába. Nem áll szándékomban alkoholt inni, vagy tilosban járni, csak egy bögre kakaót szeretnék elfogyasztani Alexel, aki nyilvánvalóan megint… mint állandóan, késik. Leülök az ajtóhoz legközelebb eső asztalhoz, és felkönyökölök az asztal lapra. Remélem, hogy már nem kell túl sokáig várnom rá. Odalibben hozzám a pultos hölgy, aki már számtalanszor bemutatkozott, mégis minden alkalommal elfelejtem a nevét. - Szeretnék két kakaót - mondom neki bájos hangon, és felpislogok rá hosszú szempilláim alól, amire csak egy féltékeny morgást kapok válaszul. Nyilván, hiszen nő. Gúnyos mosolyt eresztek utána, és kibámulok az ablakon. Nézem az utcán hullámzó diákok kígyósorát. Egyiküket másikukat fel is ismerem. A legtöbb velem egykorú… nyilván, hiszen a kicsiket még nem engedik le ide. Gondolataim elkalandoznak, szinte elviszi őket a szél. Más időkben, más helyeken járok, más emberek mellett, Alex és Cas arca ragyog fel másodpercekre, és az, hogy mit is jelentenek nekem. Megrázom a fejem. A pincérnő, vagy pultos, vagy tudomisén micsoda felém tart a kakaómmal, mikor pedig leteszi elém két kezemet ráfonom a meleg bögrére. Isteni az illata. - Köszönöm - mondom neki, de nem parazolom rá a pillantásom.
Vendég
Szer. Feb. 26, 2020 9:41 pm
A szobámban dobálom szét a holmijaimat, mert fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel. Igaz, csak Lynettel találkozok, a legjobb barátommal de akkor sem akarok úgy kinézni, mint aki most szabadult a kutyaszájából. - Mi van randizni készülsz végre? - Szól be az egyik szobatársam, aki a kérdése közben ugrott az ágyamra. A feje alá helyezi a karjait és széles vigyorral néz rám. - Dehogy, Lynettel találkozok. - Sóhajtok egyet, majd a kezembe akadt zöld kockás inget kapom magamra. - Megdugtad már? - A kérdésére kikerekednek a szemeim, ahogy a szekrénnyel szemben állok. Köpni nyelni nem tudtam erre a kérdésre, és kellett pár perc, hogy megforduljak és dühösen nézzek rá. - Ő a legjobb barátom. Nincs köztünk semmi. - Mondom feszült hangon, majd elkezd nevetni. - Nincs olyan, hogy fiú-lány barátság. - Nevetve száll le az ágyamról és masírozik ki a szobából. Csak sóhajtok egyet, még hogy ne lenne fiú-lány barátság. Mi is azok vagyunk Lynettel. Mondjuk amióta látszólag nőiesedett, nekem is megfordult egy-két dolog a fejemben. Olyan máshogy néz ki, csinosabb mint amilyennek megismertem. Rázom meg a fejemet, mielőtt elkezdenék fantáziálni, elvégre köztünk nem lehet semmit, csak barátok vagyunk. Miután elkészültem, ránézek az órára és elkerekednek a szemeim. - Basszus el fogok késni. - Fordulok és meg és ahogy rohanok ki az ajtón, természetesen az ajtófélfa elég rossz helyen van, így neki megyek és szó szerint kiesek a szobából. Csak egy nyekkenés hallatszik belőlem, azért ez fájt és nem így terveztem, de már pattanok is fel és megyek a megbeszélt helyre. Szokás szerint kések, de Lynette már megszokhatta, úgyhogy remélem, hogy nem is fogja szóvá tenni. Szinte beesek az ajtón, amilyen lendülettel benyitok. Kifulladtam, egészen idáig futottam. Körbe pillantok és amint meglátom Lynt, mosolyra húzódnak az ajkaim. Kicsit nyugodtabban veszem a levegőt, ahogy oda sétálok hozzá. - Szia. - Ülök le vele szemben és a kakaóra nézek magam elé. Legalább már nem forró és így meg tudom inni, anélkül hogy megégetném a nyelvem. - Mi újság? - Teszem fel a kérdésem, ahogy bele iszok a kakaóba.
