Nem tudom megérte e, de most ahelyett, hogy a Dök-ös dolgokkal foglalkozhatnék, ide kell jönnöm tanítás után és Neville professzorral társalognom. Nincs semmi bajom a tanár úrral. Én csak szimplán nem értek a növényekhez. A mugli növények, amiket kaptam, hogy vigyázzak rájuk, mind meghaltak bármit is csináltam. Naponta ellenőriztem őket, gondoztam ahogy mondták, de ennek ellenére is..mind elhalt és én ott maradtam szomorúan. Ásítva lépekbe az üvegházba. Elmaradt egy órám, így ide tudtam jönni gyorsan. Körbetekintek és a sok növény között nem találom a professzort. Talán még órája van? Vagy elfelejtette, hogy dolgoztatnia kéne engem? Ki tudja. Leteszem a táskám az egyik sarokban ahol nem lehet útban. Mit csináljak míg várok? Elkezdem nézegetni az ittlévő növényeket. Nem merek hozzájuk nyúlni, de megfigyelni megfigyelem őket. Mindig is csodáltam azokat az embereket, akik értettek a növényekhez. Ők azok, akik tudják milyen fontos egy növény igazából. Mire hasznos és milyen hatásai vannak. Nekem ez valahogy sosem ment. Az egyetlen élőlény, akiről gondoskodni tudtam az Gina. Őt mindig megvédtem, ápoltam a sérüléseit és ha kellett megvigasztaltam, megnevettem. Már az első találkozásunkkor tudtam, hogy ő különleges számomra. Az a személy, akiért bármit képes lennék megtenni. Ezért is vagyok itt. Mivel engedély nélkül kísérleteztem a bájital tanteremben és Rennes rajta kapott, így nem úsztam meg a büntetést. Az egyetlen, ami megnyugtat, hogy Rennes nem szerzett tudomást az előző kísérletről. Szerintem kicsapatna innen, ha megtudná, hogy vért használtam egy védőburok megalkotásához. És akkor kapnék Gina-tól, hogy miért tettem. Pedig nagyon egyszerű a válasz. Miatta. Biztonságban akarom tudni. És, ha ehhez megkell csonkítanom magam, hát akkor legyen.
From: Ethan
Vendég
Vas. Feb. 16, 2020 8:16 am
Mr. Longbottom x Ethan
Épp csak tudomást szerzek arról, hogy ma kapok egy diákot, amikor hallom a szomszédos üvegház ajtajának nyitódását. Szóval a fiatalúr megérkezett. Kivételesen nem temetkeztem túlságosan hosszadalmas növényápolásba, mert ha mennem kell, akkor mennem kell. Nem tudhatom sosem, hogy a növényrengetegben mennyire könnyedén lelnek fel a diákjaim. Amióta itt dolgozom, azóta nem csak hogy a hármas üvegház bővült hosszában kétszer akkorává, de még belül is megbűvölöm a teret, hogy jobban elférjenek a növények és természetesen a diákjaim is. A tantárgyam sikerének a titka az, hogy élőben tudom prezentálni mindazt, ami a tankönyvekben benne van. És ha valakinek van is egy kis affinitása, az külön örömet tud okozni. Leteszem a locsolót a hatodik növény után, majd szép lassan átsétálok a diákomhoz. - Jó estét, Mr. Moore. Úgy hallottam, hogy tilosban mászkált. - nem túl fényes észrevétel elsőre a diákom szemszögéből, de hogy oldjam a feszültséget, az egyik növényt kezdem igazgatni, miközben azon tanakodom, milyen munkát is adhatnék neki. - Tudna nekem segíteni egy növény ápolásában? Ígérem, nem fogja megenni. - értesültem arról, hogy miféle csínyt követett el, ahogy arról is, hogy ez nem egyszeres probléma. Nem csak hogy saját szakállára kísérletezett, de még vért is használt fel és kérdés nélkül használta a bájital tanterem alapanyagait. Tudom, mennyire nem egyszerű azokat beszerezni, még ha egy részüket elég tőlem kisajtolni. A legszebb az itteni tanári kar munkájában, hogy kicsit minden mindennel is összefügg. Szükségünk van egymás segítségére és eddig még ez rendre olajozottan működött is. - Tehát tudna segíteni nekem egy bizonyos bűzös kardvirág lefejésében?
Vendég
Pént. Feb. 21, 2020 9:20 am
To: Neville
Szeretem a növényeket, de annyira nem értek hozzájuk, hogy még az a kutya is jobban vigyázna rájuk, aki csak összevizelni tud mindent. De kénytelen vagyok itt maradni és „dolgozni”. Ezért is mentem a szünetekben inkább egy gyors étkezdébe, mint egy céghez, aki kertekkel foglalkozik. Pedig szívesen mentem volna oda is. Na, mindegy. - Így is mondhatjuk… - egyenesedem fel, ahogy a tanár úr megjelenik. Nem lepp meg, hogy tud róla. Elvégre mondani kelet valamit, miért küldenek hozzá. Kedveltem Neville tanár urat. Talán jobban, mint Rennes-t a házvezetőmet. Igaz mindkettőjük óráján meglapultam és csak azt tettem, amit kértek tőlem, de Neville professzor türelmesebbnek tűnt. - Persze! – válaszoltam ösztönösen, fel se fogva, mit is kér tőlem. – De remélem emlékszik, mennyire nem szeretnek a növények. – Pislogok rá egy zavarodott mosollyal. A kígyókhoz jobban értek. Ott van Gina házi kedvence a Rengetegben, olyan aranyos, ahogy a fejét hozzá dörgöli az ember mellkasához kaját kuncsorogva. Talán ezért is lett egy Baziliszkusz a patrónusom. - Ha ennyire szeretné, hogy növényekkel foglalkozzak, akkor igen… Nem, mintha lenne más választásom… - Az utolsó mondatott inkább csak magamnak motyogom. A mai nap nagyon a padlón vagyok. Fáradt vagyok, nem ettem, már várom, mikor esem össze és cibálnak el az orvosiba, ahol Mrs Longbottom a lelkemre köti, hogy vigyázni fogok magamra… amit persze nem fogok betartani. Nem igazán tud érdekelni az egészségem.
From: Ethan
Vendég
Kedd Márc. 03, 2020 2:11 pm
Mr. Longbottom x Ethan
Ha valakit már egy adott tanárhoz küldenek büntetőmunkára, akkor bizony nem kis kihágást követett el, amit megúsz néhány pontlevonással. Tisztában vagyok a ténnyel, hogy nem remekel kifejezetten a gyógynövénytanból, de talán nem gyújtja ránk az üvegházat és nem tesz semmi kárt a növényekben. Ugyan már, csak egy diák, akit büntetőre küldte, mert megszegte a házirendet. Azért érdekelne, miért a vér? - Emlékszem, hogyne emlékeznék. De tudja, a maga korában én is úgy gondoltam, hogy mindenből ügyetlen vagyok, aztán mégsem így lett. Csak el kell hinnie ahhoz, hogy sikerüljön megtenni az első lépéseket a célja felé. - amikor a diákjaimmal vagyok így vagy úgy, igyekszem mindig valami jó tanáccsal ellátni őket. Beleegyezik a segítségbe, így aztán nem is váratom sokáig. Az egyik edény felé mutatok. - Azt hozza ide. - és ha így tesz, akkor már neki is látunk a lefejéshez. Hogy mi a titka? Meg kell csiklandozni a szárát, hogy aztán azt a nyálkás ragacsos takonyszerű valamit kiköpje a virág. A nedve sok mindenre hasznos lehet. - Mire kellett ennyi vér magának, mr. Moore? Már ha szabad tudnom. - nem követelem meg a diákjaimat, hogy minden titokba bevonjanak, ahogy a gyerekeim sem teszik meg ezt. De azért reménykedek, hogy nem rossz dolgokra szeretné felhasználni. - Azért ekkora mennyiséget már egy vérmágia is felemésztene. Csak reménykedek, hogy szóra bírom. Nem tudom a házvezetője mennyire oldotta meg a nyelvét, de hozzám jobban fordulnak bizalommal a diákjaim, mint hozzá. Ami azt illeti, szeretek tudni a diákjaim mindennapi életéről, hisz egy nagy közösséget alkotunk és nyomasztó idők járnak. Nem tenne jót a bizalom megborulásának némelyik kihágás. Magamhoz intek még egy üres tálat a pálcával és az ő kezébe adom. - Jól van, akkor most maga jön. Pont ahogy mutattam.
Vendég
Pént. Márc. 06, 2020 9:28 am
To: Neville
Mostanság egyre idegesebb vagyok tanárok közelében. Főleg Rennes mellett. Mindig attól tartok, hogy megtudja, mit csináltam a gyantás kísérletemen kívül. Ha megtudja, a véres kísérletem egészen biztos kirúgat. És akkor Gina összeomlik, mert azt fogja gondolni miatta tettek ki. Nem akarom, hogy egyedül maradjon. Ha én elmegyek nem lesz senkije, akire számíthat. Jó Avery-ék örökbe akarják fogadni, de az más. Én vagyok az egyetlen barátja, aki jobban ismeri őt, mint bárki más. Bennem megbízik. - Nos, kicsiként sokszor próbáltam növényt nevelni, de… mindig meghaltak én meg nem tudtam, mit csinálok rosszul. – látok némi igazságot a tanár úr szavaiban, de ha folyamatosan az ellenkezőjét tapasztalod, akkor akaratlanul is elfelejted elhinni, hogy sikerülhet. Az edényre nézek, amire a tanár úr rá mutat. Elmegyek érte, majd visszatérek hozzá. Kicsit vonakodom a felől, hogy hozzá érjek e, a növényhez. Nem magamat féltem, inkább a növényt. Csendben néztem a tanár urat, mikor meghallottam a kérdést, amitől a legjobban féltem. Megdermedtem, hasam görcsbe rándult, szívem hevesen vert. - Ho-Honnan tud erről? – néztem rá sápadtan. Az egyetlen személy, aki tudott róla az Scorpius, de őt megkértem, hogy tartsa a száját. Nem nézem, ki belőle, hogy elárulta volna, de akkor meg honnan? A gyanta miatt kerültem ide, ami egy másik kísérlet volt. Érzem, hogy elkezd sajogni alkarom ahol a vágás van. Köpenyem eltakarja a kötést így nem vette senki se észre eddig. Ösztönösen oda nyúlok, hogy csillapítsam fájdalmam. Remegve veszem el a tálat és látok neki a munkához. Ha Rennes megtudja…
From: Ethan
Vendég
Pént. Ápr. 10, 2020 7:43 pm
Mr. Longbottom x Ethan
Néha úgy érzem, ha egy diák csinál valamit, akkor automatikusan hozzám kerülnek büntetőre. Mintha ez a kollégáimba lenne kódolva, vagy nem is tudom. Igazából nem is érdekel, mert a plusz egy kéz mindig jól jön nekem. Ami azt illeti, elég csak megtudnom, hogy a fiú mit csinált, már komplett terveim vannak arra vonatkozóan, hogy mit és hogyan is fogunk csinálni. Nem az a fajta tanár vagyok, aki kényszeríti a diákjait arra, hogy megbánják a tetteiket. Inkább körbeérdeklődöm, miért is tették, mi vezette odáig őket, hogy meglépjék. Megannyi csínnyel találkoztam már a pályám során, hogy megszámlálni sem igazán tudnám már. - Van akinek nem megy, van aki nem jó növényt fog ki. Ha azt hiszi, hogy nekem eddig egy növényem sem száradt el vagy rohadt a vízbe, akkor téved. Mindenki az elején kezdi, de tudja, ehhez kellő türelem kell. Egy növénnyel úgy kell bánni, ahogy azt egy társunkkal, a barátainkkal, rokonainkkal tennénk. Néha szólni hozzá pár jó szót, kitenni a fényre, el a túl nagy meleg elől, vagy hideg, pára elől. Szóval ami jó neki. Tápanyagokkal dúsítjuk a folyadékot, amivel locsoljuk, mindeközben ő hálával növöget. - ezt már párszor elmondtam, mi több, az évek alatt a gyerekeimnek is hasonlatos példákkal igyekeztem megmagyarázni az élet és halál örökös körforgását. Mikor persze még kicsik voltak. Van úgy, hogy az ember annyira bele tud mászni a másik lelkébe, hogy ösztönösen ráérez annak hibáira. Magam is meglepődök, amikor visszakérdez, pedig csak szórakozottan kérdeztem, hisz egy diák ilyet nem tesz. Úgy fest mégis. Még a kezem is megáll a mozdulatban és úgy köszörülöm meg a torkom. - Na de Mr. Moore! Ugye tudja, hogy ezzel azonnal az igazgatóasszonyhoz kellene magát vinnem? Mi a Merlin térde kalácsára használt vérmágiát? - még én sem mertem soha ilyenre vetemedni, nem hogy egy roxfortos diák. És most már el is várom tőle, hogy meséljen, mert ellenkező esetben tényleg teszünk egy kört az igazgatóiban. - A karját vágta meg, igaz?
