Csak egy átlagos péntek délután, mikor végre magunk mögött hagyhatjuk az egész hetet. Bár ahogy ez az év kezdődik, simán magam mögött hagynám azt is. El van cseszve az egész, én meg olyan dekoncentrált vagyok, mint még soha. Komolyan, sosem éreztem úgy, hogy a nap bár ne kelne fel, az utóbbi héten viszont minden áldott reggel ezzel a tudattal mentem órára. Nem is teljesítettem túl jól, a gondolataim épp nem a tanulás körül forognak. Senkié sem. Most pedig azt érzem, hogy szétestem. Teljesen. Szinte biztosra veszem, hogy a pennámat elhagytam (vagy ellopták, de valószínűbb, hogy én voltam a béna, ugyan kinek lenne szüksége pont az én pennámra?) és még a macskám is kerüli a társaságomat. Péntek lévén a többiek épp henyélnek vagy készülnek a hétvégi roxmorts-i kirándulásra, a kviddicspálya pedig szabad, nem is gondolkozom sokat, mikor üzenetet küldök Jamesnek egy pálcasuhintással bűbájtanon, hogy ott találkozunk. Bizony lefoglaltam egész délutánra, és nagyon remélem, hogy egy kiadós edzés, majd egy nagy alvás visszahozza a kedvemet. Egyébként is van pótolnivalónk bőven, a karácsonyi szünetben - nekem legalábbis biztosan - nem volt alkalmam gyakorolni. És hamar itt lesz a március, vészesen közeleg a hugrabug elleni meccs, addigra össze kell szednem magam. Nem hagyhatom cserben a csapatot. Nem hihetik azt, hogy gyenge vagyok, veszélybe kerülne a kviddics-kupa, azt pedig vétek lenne elszalasztani. Hiába vagyunk ugyanis jók, ha a pályán otthagy minket a másik csapat, mert szétestünk fejben. De valaki mondja már meg nekem, hogy szedjem magam össze, mikor Briggs meghalt és kétszer is kihallgattak a bál estéjével kapcsolatban. Ráadásul az a mardekáros majom elárulta az auroroknak, hogy együtt voltunk. Vajon ez eljutott James fülébe is? Más sem hiányzik, minthogy Leonard 'seggfej' Lestrange legyen az Achilles-sarkam. Késve érkezem, de igyekszem, nehogy James megunja a várakozást és inkább úgy döntsön, hogy valami új hülyeségre szánná az idejét mintsem rám. Persze neki egyszerre is megy a kettő, szóval azon sem csodálkoznék, ha már rég valami új vicces varázscuccot próbálgatna a saját szakállára. De amíg a szabad ég alatt vagyunk és nem tudja ránk robbantani a folyosót, felőlem azt csinál, amit akar. Persze ésszel, mert ha kihagyja a következő meccset, nem csak én nyúzom meg, hanem a csapat többi tagja is. - Itt vagyok... Már itt vagyok... - köpöm ki a tüdőmet, ahogy az utat töröm a hóban. Nem teljesen vagyok komplett, hogy január elején ilyen ötleteim vannak, alig várom, hogy ezt tőle is megkapjam. - Ha még egyszer ilyen hülyeség jut eszembe, vágj hozzám egy gurkót... - borzongok meg a kinti hidegtől. Na nem mintha az annyira barátságos lenne, legutóbb Briggs és Lestrange próbáltak, nos... majdnem eltenni láb alól vele meccs közben. De mint látszik, még nem sikerült nekik.
Vendég
Kedd Feb. 25, 2020 2:51 pm
Hogy is mondjam, folyik az orrom, vacognak a fogaim és már nem érzem az ujjvégeimet. Mondhatjuk, hogy nem érzem magam túl jól a seprűn ilyenkor, de hát most úgy őszintén, mit vártam a januári hidegben? Nesze neked, James, ha kimondják előtted a kviddics és a „Lenne kedved repülni?” kifejezéseket, akkor arra feltétlenül ugornod kell azonnal, igaz? Nem is te lennél. De mindenkinek kell egy kis fejszellőztetés, ha azt nézzük, mi a fene történt nem olyan régen a Roxfortban, hát hogy a viharba ne. Gyilkosság, az eszem megáll! Őszintén szólva nem csodálkozom, hogy azt a taknyot valaki eltette láb alól, de muszáj volt ezt pont a suliban? Annyi más helyen meg lehetett volna ezt csinálni, de ez már gáz. Mondanám, hogy sajnálom, de őszintén? Azért annyira nem. Aki ennyi embert magára haragít, az azért ne csodálkozzon, hogyha valamelyik ideggyenge olyan reakciót produkál, amiből ez lesz. Nem kívántam a halálát, de aki a pofonfát rázza, az könnyen rácseszik. Azért kíváncsi lennék, ki váltotta meg az életre szóló bérletét Azkabanba, mert ebből az lesz. Hallottam hírét annak a börtönnek és köszi, de nem kérek belőle. Nem nekem való vidék, de hát nem kell olyat tenni és akkor logikusan nem kerül oda az ember fia/lánya. Úgyis kiderítik, ki volt a gyilkos, tele lesz vele az összes létező újság. Ezt hívják úgy, hogy öt perc hírnév? Mondjuk ezt okosabban is ki lehetne vívni, én például biztos nem lennék ekkora barom. Mondjuk ezt éppen az mondja, aki éppen készül ráfagyni a seprűjének nyelére. Csodás. Ha meglátom Leelandet, Merlin a tanúm, hogy rá uszítok egy vagonnyi hógolyót. Bár nem szerencsés, mert ő meg a dupláját adja nekem vissza. Fenébe is, nők. Persze késik, mi mást is csinálna, naná, kitalálta, hogy jöjjünk le gyakorolni és erre sehol sincs. Pazar. Látod, James? Túl engedékeny vagy a csajokkal, ezért csak magadat hibáztathatod. Ha már beleegyeztél, akkor viseld is a következményeket. Megmozgatom a felsőtestem és repülök két kört a pálya körül, de ezzel csak azt érem el, hogy lefagy az orrom. Végül úgy döntök, hogy előkapom a pálcámat, egy non-verbális Invitoval lehívom a sálamat, amit kint hagytam az ágyamon, mondván neki nagyobb szüksége van rá és amint a kezemben landol, végigtekerem vele az arcomat. Eggyel kevesebb testrészem akar lefagyni. Már egészen tűrhetően érzem magam, a kedvem is elkezdett a pozitív tartományba elmozdulni, szóval éljen! Jó lesz ez, alakul. Már csak a fél világra tudnám rárobbantani a folyosót. A péntekek már csak ilyenek, ha nem itt lennék, akkor éppen a kastélyban bontanám a prefik legnagyobb örömére a rendet. Amúgy nagyon szívesen nekik, mert így legalább van némi kis elfoglaltságuk és nem unják el az életet. Háromszoros hurrá Jamesnek! Éljen, éljen! Már csak… nézd már, ki talál el lassan a pályára! A seprűmet lefelé irányítom, majd a hóban való landolás közepette két vonalat vések a friss hóba. Tök jó, ilyenkor élmény hóangyalt rajzolni, tök szépeket csinálok. - Nézd már, ki tévedt errefelé! - ez igazán úriemberesen gúnyos volt, de héló! Szétfagytam! - Már az a bizonyosom is ráfagyott a seprűre, csak mondom. És ez a te hibád. Csak mondom! - rákenem? Rá hát! Majd legközelebb időben tetszik idefáradni és akkor nem használom verbális köszörűkőnek. A gurkós megjegyzésére csak elhúzom a számat. - Nem mintha szükség lenne rá, hogy én küldjek rád gurkót. Valakik ezt hivatásból művelik… Amúgy ahogy hallom, nem kell ehhez gurkó, így is vonzod az emberi gurkókat.
//Bocsi, bocsi, bocsi! Elkaptam egy szép kis influenzát és eddig a világról nem tudtam. //
