Eltelt már egy félév az iskolai időből , de még egyszer sem aludtam többet két óránál. Csodálkozom, hogy még talpon vagyok. A baj az, hogy nem csak én vagyok az egyetlen, aki nem tud aludni. Úgy határoztam alkotok valami, amivel mind a ketten tudnánk normálisan aludni. Ehhez az kellett, hogy vennem kellett egy nagy plüss macit és az éjszaka közepén bekellet lopakodnom a bájital tanterembe. Nem akartam, hogy bárki is tudomást szerezzen a kísérleteimről, mert hát nincs engedélyem és eléggé kínos beszélgetésben lenne részem a házvezetőmmel és az igazgató asszonnyal. Arról nem is beszélve, hogy Rennes tanárnő igen szigorú és néha még én is félek tőle. Lehet, hogy kitűnő tanuló vagyok és dök elnök, de őt ez nem hatja meg. Ami persze nem baj nem is zavar, de ő az egyetlen, meg persze az igazgató, akinél fülem farkamat behúzva elmegyek a sarokba. Hangtalanul nyitottam ki a terem ajtaját. Nem volt bent senki, remek. Kezemben ott van a plüss maci, amit az egyik asztalra teszek. Előkészítem az eszközöket és az alapanyagokat. Elméletileg egy kenőcs szerű anyagot kell kapnom a kísérlet végén, amit a maci fejére kenhetek. Ebből fognak a kristályok kinőni. Utána már csak megkel bűvölnöm, hogy elnyerje a rémálmokat és a kristályokon keresztül letudja adni a negatív energiákat. Így hosszú távon nem lesz semmi baja a macinak és használható marad. Az üst fölött állva nézem a folyamatot. Bevallom a mértékekkel nem számoltam így érzéssel teszek bele mindent. Eddig jól néz ki. Egy kék színű gyanta szerű anyag van előttem. Már csak pár hozzá való, ami a kristályosodásért felel. Ekkor nyílik ki a tanterem ajtaja és én egy kisebb szívrohamon esek át.
From: Ethan
Vendég
Hétf. Feb. 10, 2020 3:25 pm
Mr. Moore & Rennes
Egy tökéletesen átlagos napja volt ma. Leszámítva, hogy ma az éjjeli ügyelet is éppen rá esett a sorban. Nem szerette különösebb képen ha éjjel a folyosókon kellett járőröznie, de nem is volt ellenére. Hozzá tartozott a munkájához, és a megszokott rutinhoz. Egyedül a diákság szerette kevésbé, ha ő rótta a folyosói köröket. Biztos volt benne, hogy vannak nála jóval elnézőbb tanárok is. Szinte le merte fogadni, hogy Richard például csak gyengéden visszaterelgeti az éjjel elkóborolt diákokat a hálókörletükbe. Ellenben nála mindig számíthattak egy alapos fejmosásra, és büntetésre, ha összefutottak vele. Ez pedig nem volt nehéz, tekintve elég kiszámíthatatlan időpontokban volt hajlamos felbukkan kiszámíthatatlan folyosókon. Elve volt, hogy nincs kivételezés. Így teljességgel mindegy volt kibe botlik, nagy bajra számíthat. Éppen végzett a felsőbb emeletekkel. És éppen meglepődve állapította meg magában, hogy ma senki se került az útjába. Még Accipiter se. Pedig vele szinte mindig összefutott. Már szinte megszokásból szabott ki rá büntetést, de úgy tűnt bármit is mond, a lány egyik fülén be, a másikon ki. Pedig amúgy ritka tehetséges diák lehetne. Nem irigyelte miatta Rodyt. Minden esetre talán ma megússza, hogy büntetőmunkát kelljen osztogatnia. Így úgy döntött, hogy még tesz egy kört lent a Hugrabug és Mardekár klubhelyiségek folyosóin, aztán visszakanyarodik a bájitalteremhez, egy a tanáriasztalban felejtett jegyzetéért, és ő is visszavonul. A folyosókon minden rendben is volt. Azonban ahogy benyitott a terembe olyan látvány fogadta, amire a legkevésbé számított, egy olyan diákkal, akitől a legkevésbé számított ilyesmire. Hiú ábránd volt, hogy ma senki nem kap büntetést. Csak még a súlyát nem döntötte el. - Mr. Moore. Nem emlékszem, hogy engedélyt adtam volna éjszakai kísérletezgetésekhez. Vagy igen? - nem emelte meg a hangját a normál hangerő fölé. Szinte soha. Nem volt szüksége ilyesmire. Enélkül is pontosan tudhatta mindig minden rajtakapott diák, hogy mekkora bajban van. A tekintete és a hanghordozása így is mindent elárult. És abban semmi jót ígérő nem volt ebben a pillanatban. A kérdés is költői volt. Mindketten tudták, hogy soha nem adott engedélyt éjszakai magányos kísérletekre. Jó okkal. Lassan közelebb lépett a fiú asztalához, és szemügyre vette a kék gyanta szerű dolgot. - Elárulná, hogy mégis mit művel itt az éjszaka közepén, és mért? - pontosan átlátta a gyanta funkcióját, és az asztalon lévő plüssmaci sem kerülte ki a figyelmét. De a fiútól akarta hallani a választ, az ezúttal egyáltalán nem költői kérdésre. Még mielőtt jobban belemerülne a leszidásába. Pedig az is be fog következni. Erről kár lett volna illúziókat táplálni.
Vendég
Hétf. Feb. 10, 2020 4:09 pm
To: Rennes
Ahogy meghallottam az ajtó nyitást és az általam nagyon is jól ismert hangot éreztem, hogy a szívem kihagy egy ütemet és egy pillanatnyi szívrohamon esek át. Nem tudtam, hogy ma Rennes a felügyelő. Ami még rosszabb, hogy ez az ő terme. Ő a bájitaltan tanár. Szinte már éreztem a nyakamon a hóhér pallóst, ahogy mondani szokás. Nagyot nyeltem és lassan a tanár nőre néztem. Nem szerettem ezt a tekintetet. Mintha kések százai fúródnának belém. - Nem, tanárnő... - sütöttem le a szemem. Képtelen voltam azokba a szemekbe nézni. Ahogy meghallottam a cipője kopogását ösztönösen arrébb léptem egyet. Most már nincs mit titkolnom. Ha hallgatok azzal csak nekem lesz rosszabb. - Nos...volt egy elméletem, amit kiakartam próbálni. Pontosabban azt, hogy miképp szüntethetőek meg a rémálmok, bármi féle nagyobb bűbáj nélkül... A gyanta lenne az egyik nagyobb alapanyaga... - vallottam be mindent őszintén. Tény és ezt a többi tanár is nagyon jól tudta, hogy problémáim vannak az alvással. Egyedül az intézetben tudtam kialudni magam, de most, hogy tudom Gina mindig feltöri a záramat és belopakodik, így azaz érzésem már ott sem tudnék nyugodtan aludni. Egyik legfőbb jellegzetességem, hogy egyre sötétebb karikák vannak a szemem alatt és csak akkor látnak üdének, ha visszajöttünk a szünetről. Olyankor talán túl energikus vagyok. Megdermedve várom a tanárnő ítéletét és szidását. Már most látom magam előtt, hogy mennyire szét lesz kürtölve, hogy a Dök elnök illegális kísérleteket végzet az éjszaka közepén. És minél több ember tud róla annál elvetemültebb pletykák lesznek itt. A végén meggyanúsítanak, hogy én öltem meg Kyle-t . Ugyan! De bárcsak megtettem volna. Most csak a gyilkossal akarok kezet fogni. Az, amit Kyle tett az megbocsájthatatlan és most nem rólam van szó, ha nem a többiekről. Tény, kiakartam rúgatni azt a szemetet, de úgy látszik már nem kell.
From: Ethan
Vendég
Kedd Feb. 11, 2020 3:11 pm
Mr. Moore & Rennes
Kedvelte Ethan Mooret. Úgy vélte az egyik legtehetségesebb diákja, aki igen sokra viszi még. A szüleivel történt sajnálatos tragédia árnyékában is. Valahol sajnálta a fiút emiatt, bár sosem mutatta ki irányába semmilyen formában. Az kivételezés lett volna. Ha olykor talán túl szigorúnak is tűnt a fiúval szemben, azért volt, mert ennyire kedvelte, és sokat várt tőle. Szerette volna a helyes irányba terelni, és szerette volna ha szép jövő várja az egyetem után. Erre minden esélye meg is volt. Hiszen kitűnő tanuló volt, és a Dök elnök. Szinte soha nem volt még annyira büszke tanulójára mint, amikor Ethant választották Dök elnöknek. Talán mindezek is hozzájárultak a mély meglepetéshez, és felháborodáshoz, amit belül érzett. De legalább letagadni sem próbálta. Ugyanakkor a plüssmacira nézve volt egy olyan sejtése, hogy nem is mond el mindent. Csak, ami szükséges. Erősen kételkedett benne, hogy egy 17 éves fiú plüssökkel akarna aludni. Még ha tisztában is volt vele, hogy a srácnak vannak alvás gondjai. - Mondja, mégis mikor tagadtam meg magától a segítséget az elméletei kipróbálásához, ha szabály szerűen kért engedélyt rájuk? - soha senkitől nem tagadta meg a segítséget, ha a szabályoknak megfelelően kérték azt. De el is várta, hogy tiszteljék annyira, hogy betartják ezt az egyszerű szabályt. Ez itt pedig elég nagy tiszteletlenség volt, ami felett nem tudott, és nem is akart átsiklani. A fiú érdekében sem. S bár a hangja továbbra is szinte vészjóslóan nyugodt és csendes maradt, mégis elárulta, hogy mekkora tiszteletlenségnek veszi ezt. - Magának épp hogy jó példát kéne mutatnia az alsóbb évesek felé. Erre itt találom az éjszaka közepén. Fel nem foghatom ezt a könnyelműséget magától. Ráadásul elszámolta magát. Ennek elég lesz a fele. Már ha számolt egyáltalán, ahogy tőlem kellett látnia. - emel meg egy kis tálkát zöldes kristályos alapanyaggal, ami most következett volna. Még szerencse, hogy időben ért oda. - Szép kis példa mondhatom. Vagy talán azt gondolja, hogy mert maga a végzős Dök elnök, már nem is vonatkoznak magára szabályok? Ki kell ábrándítsam ebből a tévhitből. Mélyen csalódtam magában Mr. Moore. Tudja mi történt volna, ha az egészet felhasználja ebből? Had segítsek. Mi történik, ha egy anyag túlhevül, de nem tud mivel elreagálni, és tovább tágulni sincs helye? Mit gondol, akkor pedig kit vontak volna felelősségre? Látja ezért nem adok engedélyt soha felügyelet nélküli kísérletekre. Persze eddig hibásan azt feltételeztem, hogy ezt magától is tudja. De semmi baj. Ezen a hiányosságán majd segítünk. - bár a hangját továbbra sem emelte meg, mégis ott volt benne az a penge szerű kioktató, szidalmazó él, ugyanakkor a mély csalódottság is. Nem tudta hova rakni a fiú hirtelen támadt felelőtlen viselkedését, és plüssmacit sem. Eddig nem ilyennek ismerte. - Elárulja nekem, hogy kinek szánta a plüssmackót? Felteszem nem saját magának. - volt egy jó tippje a kettes számú krónikus alvászavarban szenvedő személy kilétére. De azért érdekelte a válasz. Nem volt tisztában a két delikvens kapcsolatának milyenségével, nem is nagyon érdekelte, és nem is szólt volna bele sem, amíg a kapcsolatuk nem szabályszegésekre sarkallják őket... de minek után itt pont ez történt, érdekelni kezdte dolog.
Vendég
Kedd Feb. 11, 2020 4:59 pm
To: Rennes
Minél közelebb jött hozzám a tanárnő annál jobban éreztem a hurkot a nyakamnál. Biztos voltam benne, hogy ez az a pont, ahol a síromat előre megáshatom. De hiszen ezzel tisztában voltam már akkor is mikor elkezdtem. Tudtam, hogy nem maradhat titok sokáig az én éjszakai kijárásaim. Nem, mintha aludni tudnék ebben az időben. Így is eleget panaszkodtak a szobatársaim, hogy a nem alvásommal zavarom őket és ők sem tudnak pihenni. Így sokszor tettem egy sétát a Roxfort-ban, ügyelve hogy ne kapjanak rajta. ébresztő előtt 5 órával mentem csak vissza és aludtam el. Rennes szavaira elgondolkodtam. Azt azért megnéztem volna, hogy engedélyez egy olyan kísérletet, amihez vért használtam. Már maga a felvetés is egyenlő volt a halállal. Eddig mindig szóltam neki, ha voltak olyan elvetemült elméleteim, amiket beakartam igazolni, de azokat fel is tudtam vállalni. Ezeket? A vér használata, a macira való gyanta öntés, amivel rémálmokat űzünk el? Ezek olyan dolgok, amikkel nem mertem oda állni a tanárnő elé. Főleg, hogy egyértelműen látszik, hogy nem magam miatt teszem. Ha kiderülne, hogy Gina-nak csináltam ezeket akkor azzal őt is bajba sodrom. És ezt nem engedhettem. Ha kell hazudok nem érdekel, de Gina-t nem mártom bele ebbe az egészbe. Főleg, hogy most rá is rájár a rúd és annyi baja van. Megértem a tanárnő kiakadását, mert a kelleténél több alapanyagot készítettem ki. Tisztában volta a mennyiségekkel, vagy legalábbis...annak tűnök, de magamban nem vagyok olyan biztos. Egyre jobban várom a szüneteket, mert lassan számolni is elfelejtek. Fogalmam sincs mit kéne mondanom, de ha nem nyögök ki valamit akkor csak még jobban áshatom azt a bizonyos gödröt. Közben azon vagyok, hogy a kezdetleges csipát ne kaparjam, ki a szememből, amíg a tanárnő beszél. - Nos...a tesztelését valóban másra akartam bízni. Innen jött a maci ötlete. Azt valamelyik lánynak, vagy alsós évfolyamnak oda tudtam volna adni, akiknél nem kínos egy plüsst tartani az ágyon. Meg persze, akiknek gyakran vannak rémálmaik. - adtam egy egyszerű választ Rennes kérdésére. Nem akartam Gina-t megnevezni érthető okokból. Plusz akkor valószínűleg a tanárnő rákérdez, majd mi van köztünk. Az egyértelmű, hogy barátok vagyunk, de az én viselkedésemből ez nem nagyon jön át. Nem kell, hogy elterjedjen a hír, hogy a DÖK elnök szerelmes a Roxfort egyik legnagyobb baj keverőjébe, akit ráadásul gyilkossággal vádolnak. Az Gina-nak sem lenne jó és én azt nem akarom.
From: Ethan
Vendég
Szer. Feb. 12, 2020 11:12 am
Mr. Moore & Rennes
Ha Mr. Moore azt gondolta, hogy semmilyen vérrel való kísérletezgetést nem engedélyeznék, akkor nagyon jól gondolta. Régóta voltam már a pályámon. Számos dolgot láttam már. Olyan vérmágiát, ami ne ütött volna vissza valamilyen formában, azonban még nem. Így nem csak, hogy nem engedélyeztem volna, de el is tiltottam volna minden ilyen ötlettől. Számos alkalommal láttam már, hogy az eleinte jót akaró személyt, egy-egy ilyen mágia használata egyre jobban eltorzított, és egyenesen a legsötétebb mágiákig űzött. Ilyesmit nem engedhettem meg a tantermemben. Mr. Moore szerencséjére fel sem merült bennem, hogy lenne annyira felelőtlen, és ostoba, hogy ilyesmivel kísérletezzen. Felvont szemöldökkel hallgatta a fiú szavait, de tőle ez elég gyenge magyarázatnak tűnt. - Mr. Moore. Maga ködösít. Nézze késő éjjel van. Nagyon fáradt, és nagyon mérges vagyok, és a türelmem is fogytán. A maga helyzetének pedig egyik sem használ. Szóval mi lenne, ha megkímélnénk egymást a felesleges időhúzástól, amiben maga megpróbál valamit eltitkolni előlem, én meg megpróbálom kiszedni magából? - bár még mindig nem emelte meg a hangját a normál erő fölé, egyre jobban kezdett érződni, hogy az ő türelme is véges, és már igencsak a végén jár. - Szerintem nagyon is konkrét személy az a "valamelyik lány". Ha tippelnem kellene egy krónikus inszomniában szenvedő harmadéves griffendélesnek szánja. Igazam van? - a hangsúly ellenére ez inkább egy elég vészjósló kijelentésnek tűnt, semmit valódi kérdésnek.
Vendég
Szer. Feb. 12, 2020 6:36 pm
To: Gina
Most az egyszer úgy vagyok, hogy szívesebben lennék a hálóban és szenvednék az elalvással. Őszintén ennél a helyzetnél, még a rémálmaim is jobbak, ahol újra és újra átélem ahogy elveszítek mindent. Ahogy apámat elhurcolják, ahogy anyám a karjaim között hall meg. Ennél minden jobb. Rennes szavaira egyre sápadtabb lettem. Tényleg úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban letépheti a fejem...a fejem még kell! különben, mit fog Gina laposra verni? De legalább mélyült bennem a gondolat, hogy a tanárnőnek tényleg nem kell tudnia a fiolás kísérletemről. Amit ráadásul egy alsóson teszteltem, aki szintén mardekáros. És az, hogy nem kotyogta el senkinek igen hálássá tett. - Tény rajta van a listán...valahol...a tetején... - tudtam, hogy Gina-ra gondolt, ennyire még én sem vagyok hülye. De nem akarom kimondani a nevét. Ő nem tehet semmiről ez az én hülyeségem. Nem akarom, hogy Rennes azt gondolja, hogy az ő hibája, hogy itt vagyok, hogy rávett ezekre a kísérletekre. Pedig nem így van...Ő az egyetlen, aki maradt nekem. Így természetesen megakarom védeni. Segíteni akarok neki és azt se bánom, ha ezért az igazgató asszonnyal kell elbeszélgetnem. Még a kirúgást is vállalom, de megvédem Gina-t. Közben a gyantára is vetek egy pillantást. Nem lenne jó, ha a figyelmetlenségük miatt elrepítenénk a termet velünk együtt. Akkor lennék csak igazán bajban. From: Ethan
Vendég
Vas. Feb. 16, 2020 8:59 pm
Mr. Moore & Mendes
Felvont szemöldökkel nézi a fiút, és egyre inkább az az érzete, hogy így nem jut előrébb. Pedig már tényleg nagyon szívesen visszavonult volna. Amit nyilván nem tehetett meg. Nem csinálhatott úgy mintha ez csak egy rossz álom volna. Pedig valahogy azt kívánta bár az lenne. - Mr. Moore mindketten tudjuk, hogy ez egy egyszemélyes lista. Nézze engem általában nem érdekelnek a diákjaim egymás közti kapcsolatai, vagy azok milyensége. Ennek ellenére eddig azt reméltem, hogy maga lesz pozítiv hatással Miss Accipiterre, és nem fordítva. Ezzel együtt is értékelem a kisasszony iránti jószándékot. De nagyon rossz megoldást választott rossz időben. Megszegte a szabályokat, és ezzel együtt tiszteletlen volt velem szemben és szégyent hozott a házára. - akármilyen fura is, de Viviana is volt valamikor kamasz csitri, aki megszegte a szabályokat egy fiú miatt... ezért megértette a diákját, de nem hunyhatott szemet. Követi diákja tekintetét a gyantára. Egyetlen bonyolultabb pálcamozdulatot tesz, mire a tűz kialszik az üst alatt, ami pedig az üstöt és a tartalmát illeti, máris elkezdi eltakarítani önmagát. Ezzel egyértelművé vált, hogy mára vége a kísérletnek, még mielőtt bármi eredménye lehetett volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy végleg véget vetne ennek a kísérletnek. Inkább csak ma éjszakára. Ha Mr. Moore belátja hol hibázott, és a szabályokat betartva kér engedélyt, akkor nem lesz oka megtagadni a terem használatát ehhez a kísérlethez. - Ma éjjelre vége a kísérleteknek. Van még valami hozzáfűzni valója Mr. Moore? - ad a fiúnak néhány percet, hogy átgondolja a helyzetét, és hogy mit volna most célszerű mondania. Ám ha nincs egyéb közlendője, akkor sóhajt egyet, és úgy folytatja. - Nos jó. Ha nincs egyéb, akkor levonok 40 pontot, megérdemli a könnyelmű és felelőtlen viselkedése miatt, és a következő 3 hétben minden délután órák után jelentkezik büntetőmunkára. Majd én gondoskodom róla, hogy ne legyen túl sok szabad ideje efféle szabályszegések kiagyalására. Most pedig takarodjon vissza a hálókörletébe, és meg ne lássam még egyszer ilyenkor a folyosókon, különben legközelebb megduplázom a büntetését. Remélem világos voltam! Jó éjszakát! - az utolsó mondatnál már határozottan mutatja a megfelelő irányt az ajtó felé. Ha Mr. Moore tud fej számolni, márpedig bízott benne, hogy tud, akkor arra is rájöhetett, hogy most veszítette el a pontversenyben a Mardekár pusztán két napja nehezen megszerzett vezetését és csúszott vissza a harmadik helyre. Úgy fest idén sokkal szorosabb lesz a házverseny, mint az eddigi években. Általában véve megelégedett 5-10 pont jelzés értékű levonásával. Nem volt szüksége többre, hogy rendet teremtsen, vagy tartson. Most viszont azt akarta, hogy Mr. Moore megérezze a tette súlyát, különösen a háztársai iránti felelősség szemszögéből. Az ő kemény munkájukat is semmibe vette, amikor kockáztatva kiagyalta és véghez vitte mindezt. Szerette volna ha a fiú szép jövőt fut be, és ezért szerette volna jó irányba terelni. Még mindig hitte, hogy a szigorú következetesség ennek a legjobb módja.
Vendég
Szer. Feb. 19, 2020 7:25 pm
To: Rennes
- Gina-nak ehhez nincs semmi köze. - mondtam. Tényleg nem akartam, hogy azt higgye Gina tehet erről az egészről. Pont ő az, aki mondogatja nekem, hogy ne csináljak semmi, nehogy bajba kerüljek. De nehéz elviselni a tudatot, hogy nem tud normálisan aludni. Én megszoktam és bebizonyítottam, hogy az alvás hiány nem okoz nekem problémát, de Gina? Nem tudom ő hogy viseli, de talán, ha tudna aludni nem lenne olyan agresszív és akkor kevesebb bajba kerülne. Arról nem is beszélve, hogy én is megnyugodnék. Végig nézem ahogy lassan eltűnik a gyanta, amin hetekig gondolkoztam az elméleti részén. Úgy látszik ez tényleg nem az én napom. Meghallva, hogy 40 pontot vett el a háztól csak is miattam, ökölbe szorul a kezem, oly annyira, hogy ha egy kicsit nagyobb lenne a körmöm már felszabdaltam volna és vérezne. Tudom mit tettem és vállalom is a következményeket. De az én hibám miatt büntetni másokat és semmibe venni a munkájukat az már nekem is sok volt. Felőlem elcibálhatott volna az igazgatónőhöz, vagy kirúgathatott volna nem érdekel. De nehezen tűrtem, ha úgy akartak büntetni, hogy másokkal is kicsesznek. Ők nem tehetnek semmiről még is ők húzzák a rövidebbet. - Jó éjszakét, Rennes tanárnő. - léptem ki az ajtón. Meglepődve konstatáltam, hogy a nevén szólítottam. Sosem szólítottam meg egy tanárt sem a nevén. Mindig csak tanár nő, tanár úr esetleg professzor volt. A következő pár napban meghúztam magam. Nem jártam, ki éjszakánként és kerültem Gina-t is. Sőt a tanárokhoz sem szóltam, ha nem volt muszáj. Kikellett találnom, hogy szerzem vissza azt a 40 pontot. Így látva lehetetlennek tűnt, de ha esetleg segítséget kérek pár embertől talán menne is. A szünetekben a füzetemet bámultam, benne a gyanta receptjével. Valamit elrontottam. Valami még hiányzik. De, mi? Később aztán rájöttem és a bűntető munka után el is mentem a tóhoz. Négy nap telt el azóta, hogy Rennes rajta kapott éjszakai kísérletem során. És az utolsó órám az vele van ma. Remek... megint. A nem alvás, miatt a türelmem határa egyre kisebbek lesznek és szerencsére ezt nem másokon vezetem le. Olyankor elvonulok és kiadom minden frusztrációmat. Eddig tudtam kezelni az érzéseimet, de mostanság ez is nehezemre esik. Az ügy, a vádaskodás és most ez. Néha azon agyalok, hogy megszököm innen és pár hónapra elmegyek külföldre ahol lecsillapodhatok. De akkor kicsapnának innen, az aurorok egyből azt hinnék én vagyok a gyilkos és megszöktem. Utálom ezt a helyzetet...miért kell így lennie? Miért nem hagytak ott a gyámügyesek éhes halni? Talán most jobb lenne.
