Utoljára akkor éreztem ekkora feszültséget, amikor végzős Roxfortosként a RAVASZ vizsgáim eredményeit vártam, hogy vajon sikerült-e felvételt nyernem az aurorképzőbe. Elképesztően féltem akkor, stresszes voltam és szorongtam, random pillanatokban kezdtem el sírni, hiába nyugtatgatott anyám. A vége rossz lett, hiszen nem voltak elég jók az eredményeim, én pedig hosszú napokat töltöttem egy szép mélyponton, bezárkózva a szobámba, étlen-szomjan, mert még ahhoz sem volt kedvem, hogy igyak egy pohár vizet. Most nem kerültem ilyen állapotba (még nem), de a mellkasomat taposó szorongást nem tudtam máshoz hasonlítani. Tegnap megtalálták Kyle Briggs holttestét a Roxfort udvarán. A Minisztériumon belül, elsősorban a parancsnokságon és a miniszteri irodák környékén hatalmas felfordulás volt, ilyen fejetlenséget itt még soha nem láttam. De érthető volt. Karácsony után mindig elszabadult egy kicsit a pokol, ez azonban nem csak a pokol volt, de még a purgatórium is. A mágiaügyi miniszter unokaöccse meghalt és a feltételezett ok gyilkosság volt. Nem mondták ki hangosan, nem nyilatkoztak róla az újságoknak, de egyértelmű volt a helyzet. És ma elkezdték behozni az első gyanúsítottakat. Az asztalomnál ültem, nem igazán tudtam a felfordulás miatt koncentrálni a munkámra, de azért próbálkoztam vele. Nekem nem volt túl sok dolgom a nyomozással, persze minket is belevontak, elvégre mi voltunk Briggs drágalátos testőrei a bálon, de ezt leszámítva minimális feladatunk volt. Aztán meghallottam egy nagyon ismerős hangot. Egy másodperc alatt lesápadtam és lassan felnéztem, először Weasleyre, aztán az ajtó felé fordultam. Levin sétált el néhány méternyire tőlünk, maga mellett a lányával, három auror által körbevéve, nem sokkal mögöttük pedig a felesége követte őket, szemmel láthatóan pillanatok választották el attól, hogy valakit itt helyben megöljön. Levint vádolják a gyilkossággal? Vagy a lányát? Mindkét lehetőség abszurdnak tűnt, még annak ellenére is, hogy Weasley említette, mennyire ki voltak borulva mindketten a bálon, amikor látta őket. Mi a jó ég történhetett? Bíztam benne, hogy nem ők voltak, de nem tudtam részleteket. - A kurva életbe -álltam fel, és már indultam is volna a kihallgatók felé. Tudni akartam, mi történik, mégpedig most azonnal. Merlinre, legyen csak egy könnyen elsimítható politikai támadás, amiből problémamentesen kijönnek...
Weasley & Lachlan
Vendég
Kedd Feb. 04, 2020 4:07 pm
Lachlan & Weasley
Look, I consider myself a realist, all right, but in philosophical terms, I'm what's called a pessimist.
Kyle Briggs meghalt. Kyle Briggst meggyilkolták. Egy tizenhét éves fiút, aki történetesen a mágiaügyi miniszter unokaöccse volt, megöltek a roxforti karácsonyi bálon. A varázslóháború óta nem került ilyen égetően fontos ügy az aurorok elé. Nem akárkiről volt szó és a tény, hogy mindez egy iskolai rendezvényen történt, hatalmas káoszt eredményezett a Minisztériumban. Nem tudtam sokat Kyle Briggsről, csak amit a gyerekeim meséltek róla, az viszont bőségesen elég volt ahhoz, hogy sejtsem, akadtak néhányan, akik holtan akarták látni. Tristannak rendszeresen beszólt, Lynre ocsmány megjegyzéseket tett az a kis geci (bár ezt nem a lányomtól tudtam, hanem Tristan véletlenül elszólta magát), Celia pedig többször megemlítette, hogy a Briggs gyerek bántja a kisebbeket. Ennek fényében nem tudtam sajnálni az elfecsérelt fiatal életet. Nem sok munkát kaptunk, még a karácsonyi bálról kellett jelentést írnunk, ahol a mágiaügyi miniszter körülötti káosznak köszönhetően bőven akadt melónk, utólag pedig ugyanennyi papírmunka. Pedig szívesebben segítettem volna a gyilkossági nyomozásban, több hasznomat vették volna, az is biztos. A kollégák közül estefelé többen szétszéledtek, hogy begyűjtsék a bizonyítékok alapján az első gyanúsítottakat. Nem tudtuk, kik lesznek azok, velem és Lachlannal senki nem állt szóba, ha nem volt muszáj. Nem csoda, hogy mindkettőnket villámcsapásként ért, mikor az első aurorcsapat megjelent a Dolohov családdal, vagyis annak szinte az egészével - a kisebbik gyerek nem volt velük, csak a lány, akiről Tristan korábban mindig elismerően beszélt. Lachlan persze nem hazudtolta meg önmagát, azonnal rendezkedni akart. Elkaptam a karját és visszahúztam, mielőtt valami baromságot csinált volna. - Nyugodj le, ne hozd magad kínos helyzetbe. Úgysem beszélhet veled és a kollégák sem fognak leállni csevegni veled - ráztam meg a fejem. - Valószínűleg politikai okokból bemártották őket, ennyi az egész. Alig két perccel később megérkezett még három auror, egy szőke hajú srácot hoztak magukkal, nem lehetett több tizenhat-tizenhét évesnél, egy nyúzott arcú férfi követte őket, látszott az őszinte félelem a tekintetükben. Egyikük sem keltette eddig hidegvérű gyilkos benyomását.
Semmit nem tudtam Kyle Briggsről, láttam a Roxfortban a bál napján, de éppen csak annyira, hogy elsétáltunk egymás mellett, az pedig legfeljebb annyira volt elég, hogy megállapítsam, mennyire unszimpatikus. Igyekeztem ezt nem annak betudni, hogy a drága apját milyen helyzetben káttam a Baziliszkusz bárban akkor este, mert nem szerettem a szülő alapján ítélni a gyereket. De hát ki tudja, lehet, hogy nem véletlenül lett éppen ő az, aki egy bálon életét veszti. Nem ellenkeztem, amikor Weasley elkapta a karomat, kivételesen engedelmesen megálltam és elfojtottam magamban az ingert, hogy odatrappoljak és megkérdezzem Levint, hogy mit tudnék segíteni. Nem volt kérdéses, hogy segíteni akarok és fogok is nekik, de nem rohanhattam fejjel a falnak. Azért remélem, Weasley nem akar lebeszélni róla és nem is látja rajtam, hogy mit tervezek. Ácsorogtam még ott egy ideig, aztán visszaültem az asztalhoz. - Tudom, éppen ez a baj. Nem hinném, hogy ő tette volna, de Briggséket ez nem fogja megállítani, minden erejükkel azon lesznek, hogy rákenjék a dolgot Levinre vagy a családjára. De mit keres itt vele a lánya? -Millió más kérdésem is volt még, de inkább elhallgattam. Nem akartam a levegőbe mondani az összes bennem felmerülő kétséget, egyrészt mert bosszantó lett volna Weasleynek, másrészt meg úgysem kaptam volna választ egyikre sem. Most még biztosan nem. Kellett egy perc, mire felismertem a második turnussal érkezőket. A srácot nem ismertem, de a férfit már láttam Bertie-nél egyszer, pontosan tudtam, ki ő. Csak eddig sosem nézett ki ilyen katasztrofálisan, sejtettem, hogy állhat a kísérletük a főzettel... - Az ott Eddie Harvey -böktem a fejemmel a férfi felé. -Vérfarkas, az erdőben él és megharapott gyerekeket nevelget, gondolom a srác is az ő egyik kölyke lehet. Nem tudok róla sokat, csak egyszer láttam Bertie-nél, együtt dolgoznak... nos, valamin. Bármi is legyen az. -Tudtam, min dolgoztak, de azt nem, hogy ez mennyire publikus információ. Nagyon sok időt töltöttek el vele és nagyon sokat szenvedtek is tőle, amikor először töltöttem az éjszakát Bertie-vel, éppen félrokkant volt Harveynak hála, mint azt megtudtam később. Nem olyan sok idő múlva még egy aurorpáros jött be egy tizenéves lánnyal, aki nem volt olyan engedelmes mint az eddigi gyanúsítottak. Mögötte magas férfi sétált, fekete hajjal, bajusszal, és meglepően hasonlított Benny Lestrange-re. Nagyon idegesnek tűnt, de elsősorban mintha a lány viselkedése bosszantotta volna fel.
Weasley & Lachlan
Vendég
Szer. Feb. 05, 2020 1:29 am
Lachlan & Weasley
Look, I consider myself a realist, all right, but in philosophical terms, I'm what's called a pessimist.
Itt valóban nem az volt a kérdés, hogy mit keres a parancsnokságon Levin Dolohov. Várható volt, hogy Briggsék politikai kérdést csinálnak Kyle halálából, a politikusok mindenből igyekeznek profitálni és mivel lehetne nagyobb hasznot húzni egy szerencsétlen halálesetből, mint megrángatni érte egy régi ellenségedet? Különösen akkor, ha az az ellenség néhány napja igencsak csúnya dolgokat mondott a Briggs családról. Ez eddig egészen világos volt. De a lány mit keresett itt? Ha már Kyle meghalt, belerángatnak még egy gyereket ebbe az ügybe, vagy mi a szar? - Fogalmam sincs. Ahogy elnézem, otthonról rángatták ide őket - mutattam rá a nyilvánvaló tényre. A lányon pizsama volt, Fiona Dolohov smink nélkül vonult, amit talán még senki sem látott itt a Mágiaügyi Minisztérium falai között, de ami igazán sokkoló, hogy maga Dolohov sem teljes öltönyben feszített, a zakóját és a nyakkendőjét minden bizonnyal otthon felejtette. Márpedig Levin Dolohov nyakkendő nélkül igencsak aggasztó látvány. Úgy tűnik, Lachlan a második turnust is ismerte, akik számomra tökéletesen idegenek voltak. A fáradt képű pasi éppen úgy nézett ki, mint egy vérfarkas, aki túlvan néhány durva teliholdon. A srác sem tűnt éppen kisimultnak, bár rajta inkább csak a félelem egyértelmű jelei látszottak. Ordított róla, hogy semmit nem ért és mindjárt maga alá csinál, ezen nem segített, hogy a kollégáink sem éppen a legkedvesebb arcukat mutatták. Nyilván nem, az aurorok többsége egy zsák szemetet is többre tartott a vérfarkasoknál. Igen, ők még mindig itt tartottak, bármennyit küzdött Granger a vérfarkasjogokért. - Képzelem, min dolgozhatnak együtt... Akkor gondolom ezért hozták be őket, lehet a kölyök adott el drogot Kyle-nak. - Ez egy teljesen logikus feltételezésnek tűnt további ismeretek hiányában. Ha azt hittem, hogy egy mini vérfarkasfalkát és a Dolohov családot nem lehet felülmúlni, akkor tévedtem. Egy vörös hajú kislányt hoztak be következőnek, az események fordulatában nem az volt az érdekes, hogy az én lányomat rángatták ide, nem minden vörös gyerek hozzám tartozott. Nem, a megdöbbentő az volt, amikor szorosan a gyereket követve belépett az irodába Rody Lestrange, feldúlt arccal. - Mi a fasz? Ez Rody... - Nem vártam meg Lachlan reakcióját, azonnal Rody után siettem. Senki sem állhatott az utamba, a legjobb barátom itt volt egy gyilkossági nyomozás miatt, beszélnem kellett vele. Legalábbis beszélni akartam, mert a drága kollékák alig két mondat után ránk förmedtek, hogy ne most pletykáljunk, majd eltűntek a kislánnyal és Rodyval együtt az egyik kihallgatószobában. - A gyerek az egyik tanítványa, azzal vádolják, hogy megverte és megkéselte Kyle-t. A kislánynak nincs hivatalos gyámja, ezért Rody a felnőtt képviselője - közöltem Lachlannel a fejleményeket, miután a képembe csapták a kihallgató ajtaját. - Csak ennyit tudtam vele beszélni, de szerintem ő sem tud többet egyelőre. A folyosóról káromkodást hallottam, épp csak elcsíptem egy "állítsátok már talpra ezt a drogos gecit" kezdetű félmondatot. Erős sejtésem volt, kit fognak ellökdösni előttünk néhány másodpercen belül...
Nem értettem az egészet. Nem akartam tudni, hogy Levin mit vétett, amivel kiérdemelte ezt, leszámítva azt a részét, hogy alapból nagyon nem kedvelték egymást Briggsel. Ez azonban nem hatalmazza fel a minisztert arra, hogy hadjáratot indítson ellene, legalábbis én nem láttam benne a logikát. Elvégre nem Levin volt Briggs egyetlen politikai ellenfele, akit jó lehetett volna neki eltakarítani az útból. Caroline pedig kész talány volt. Remélni mertem csak, hogy neki nem esett baja és nem volt köze Kyle Briggs halálához sem. - Igen, határozottan otthonról jöttek. De nem is értem, miért nem hagyták őket normálisan felöltözni, szegény lánynak komolyan pizsamában kellett végigvonulnia a Minisztériumon? -Ha az anyja lettem volna, egész biztosan megölöm az összes aurort, aki ezt meg merte engedni nekik. Ahogy elnéztem, Fionának is ez volt az egyik legnagyobb problémája jelenleg, együtt azzal, hogy a férjét éppen betessékelték a kihallgatóba. Vágtam egy fintort Weasley megjegyzésére. Sejthettem volna, hogy rögtön ide fog kilyukadni, hiszen ha Bertie szóba került, akkor az egész biztosan csakis szart jelenthetett. Úgy vettem észre, hogy amióta nekem közöm volt hozzá, még az eddigieknél is jobban gyűlölte, amit nem tudtam éppen hová tenni. - Nem, nem drogon dolgoznak együtt. A srácnak meg szerintem semmi köze a kettejük dolgához, nem néz ki éppen drogosnak. -Harvey jelenlegi állapotában akár az is lehetett volna, de egyszerűen nem tudnám elképzelni róla, hogy ilyesmire vetemedne. Rendes, dolgos embernek ismertem meg a rövid találkozásunk alatt, akinek az egyetlen életcélja, hogy a vérfarkasokon segítsen. Egész biztosan nem lőtte magát semmivel. Rody? Kellett pár másodperc, mire összeraktam a képet, hogy a volt társáról beszél, de addigra már fel is pattant a székről és megindult. - Lyle, várj! -álltam fel én is, hogy megállítsam, de teljesen mindegy volt. Nem hagyhattam ki, hogy az orrom alatt ne dünnyögjek tovább... -Persze, te azonnal odaszaladhatsz a haverodhoz, de én véletlenül se próbáljak meg segíteni az exemnek... Pöcs. -Visszaültem a helyemre, végig szemmel tartva Weasleyt, hogy ha esetleg szükség lenne rá, közbe tudjak lépni. Szerencsére nem akart bombát robbantani, amiért Lestrange megjelent a parancsnokságon és hamar vissza is tért. -Merlin faszára, mi a szar történik itt? Már tizenéves gyerekeket vádolunk gyilkossággal? Nagyon valószínű, hogy egy kislány fogja magát és ok nélkül megveri a nála idősebb és nagyobb kviddicses gyereket, aztán még meg is késeli, mert legyen már értelme is. -Valószínűleg nem ok nélkül történt, ami történt, ha tényleg ez lett belőle. Nagyon tudni akartam a részleteket, mert ez az ügy egyre nagyobb szarkavarásnak tűnt. Ó, de még mennyire nagynak. Falfehér lett az arcom, amikor meghallottam a nagyon jól és közelről ismert hangot a folyosóról. Ez nem olyan döbbenet volt, amit Levin esetében éreztem, hanem erős, határozott rémület, hogy Bertie-t is be akarják mártani. Márpedig ha őt be akarják, egész biztosan vele vitetik el az egészet, hiszen könnyű célpont és dílerként mindent rá lehet fogni. Kezdtem magam egy hülye ivós játékban érezni, ahol az embernek fel-le kell ülnie a széken, már annyiszor ugrottam ma talpra. Csak Bertie-hez akkor is oda akartam menni, ha Weasley megpróbál megállítani. Végül nem volt rá szükség, mert amikor megláttam, milyen állapotban van, már meg sem akartam mozdulni egyáltalán. Csak ostobán meredtem utána, ahogy lassan elvitték az orrom előtt és arra gondoltam, hogy ennyi volt. Most már ha akarnám, se lennék képes eltekinteni a ténytől, hogy Bertie rohadtul másképp néz ki, amikor én nem vagyok vele.
Weasley & Lachlan
Vendég
Szer. Feb. 05, 2020 7:52 pm
Lachlan & Weasley
Look, I consider myself a realist, all right, but in philosophical terms, I'm what's called a pessimist.
Nem kedveltem a Dolohov családot, de ezt a bánásmódot biztosan nem érdemelték meg, különösképpen a lány nem. Az apja és a nevelőanyja legalább fel voltak öltözve, de szerencsétlen Caroline pizsamában és mamuszban csoszogott, mintha csak egy bögre teáért ugrott volna ki a szobájából egy jó könyv mellől. Hogy lehetett így megalázni egy tizenhét éves lányt? Éppen elkaptam a pillanatot, amikor Dolohov átölelte a lánya vállát, de azonnal rájuk förmedtek és felszólították őket, hogy tartsák meg a két lépés távolságot. Dolohov nem szólt semmit, de a reakciójában ezúttal ráismertem arra, amit én is éreztem volna a helyében: a tekintetéből sütött, hogy ezért valaki még csúnyán meg fog fizetni. - Ez egyszerűen gusztustalan. Szerencsétlen lány... - ingattam a fejem. - Tristan évfolyamtársa, eddig csak jót hallottam róla. De ha egy utolsó paraszt lenne, akkor sem érdemelne ilyen bánásmódot. Nehezen hittem el, hogy Ollivander drogon kívül más projektbe kezdene valakivel, vagy ha mégis, az is biztos kellően illegális és zűrös lehetett. Ez viszont továbbra sem magyarázta, mit keres itt két vérfarkas. Nem tudtam minden információt a nyomozásról, de arról értesültünk volna, ha vérfarkastámadás nyomait fedezték volna fel a helyszínen. Ráadásul egy ideje, tudtommal, nem is volt telihold. A szőke, fiatal srácról egy pillanatra Tristan jutott eszembe, ő is éppen ilyen megszeppenve hagyta volna, hogy becipeljék egy kihallgatószobába. - Nem akarlak megbántani, de elég rosszul méred fel a függőket, szóval... én maradok inkább a saját elméletemnél. Nem törődtem Lachlannel, még azzal sem, hogy kivételesen a keresztnevemen szólított. Most azonnal beszélnem kellett Rodyval és ebben senki sem állíthatott meg. Rody beszámolója teljesen értelmetlennek tűnt, ha nem lett volna ilyen komoly a helyzet, azt feltételeztem volna, hogy szórakozik velem. Az a pici kislány megvert és megkéselt valakit? Nagyon jó vicc... - Tényleg értelmetlennek tűnik, de ő a harmadik gyerek, akit behoznak. Az iskolában történt a gyilkosság, akár tényleg lehetett egy diák is... - Nem lehetett kizárni a lehetőséget. Én is nehezen tudtam elképzelni, hogy a gyerekeim egyik évfolyamtársa ilyet tehetne, de az emberi természet szörnyű és kiszámíthatatlan. Máskor örültem volna, hogy Rodyt látom, de nem itt akartam találkozni vele. Senki sem akarja végignézni, ahogy a legjobb barátja bemegy egy kihallgatószobába és bizony nem azért, hogy aurori munkáját teljesítse. Azt hittem, ezt már nem tudják fokozni, de amikor meghallottam a folyosóról beszűrődő hangokat, tudtam, hogy most jön a neheze. Bertie Ollivander lökdösték el előttünk, aki két auror szorításában vergődött, zihált, megállás nélkül kurvaanyázott, egy pánikroham szélére sodródva könyörgött a kollégáinknak, hogy engedjék el, hiszen ő nem tett semmit. Bizonygatta, hogy nincs is beállva, hogy ő teljesen tiszta, és közben olyan rémület érződött a hangjából és az egész testbeszédéből, mintha egy őz vonult volna végig előttünk, aki éppen farkasszemet nézett egy farkasfalkával. Rettegett, valószínűleg ő sem tudta mitől, Lachlant pedig észre sem vette. Elkaptam Lachlan karját, mielőtt megmozdulhatott volna. - Nem lesz baja. Hozták már be ilyen állapotban, ha pánikol, akkor az már a vége, egy-két óra múlva teljesen kijózanodik, valószínűleg most múlik az anyag hatása. Nem ez az első ilyen, ne aggódj miatta, nála ez mindennapos. - Nem tudtam mással megnyugtatni. Ezen nem volt mit szépíteni, csak a tényeket közöltem vele.
Ha valamit megtudtam Levinről az együtt eltöltött hónapok során az az volt, hogy nagyon szerette a gyerekeit. Nem volt az a tipikus apa, aki hintáztatja meg reptetgeti a kacagó babákat és gügyög nekik, őszintén, el sem tudtam képzelni ilyen helyzetben, annyira abszurdan hangzott. De az életét adta volna értük és kérdés nélkül átgázolt volna egy kentaurcsordán is, hogy megvédje őket. Különösen a lányát, vele úgy láttam, hogy sokkal szorosabb kapcsolata volt, többet is beszélt róla. - Senki nem érdemli ezt. Jól nézd meg, kik vannak ott, mert Levin legalább a csapat felét kirúgatja, ha vége a nyomozásnak. -Efelől kétségem sem volt. Szerintem már most jó alaposan megjegyzett minden arcot és nevet, hogy pontosan tudja, kiket kell a bánásmód miatt eltávolíttatnia az aurorok közül. Azért örültem, hogy nekem nem kell ott állnom, nem akartam potenciális kirúgandó auror lenni. - Maradj akkor annál, én is maradok a sajátomnál -vontam meg a vállam. Igaza volt, nagyon nem tudtam felmérni az ilyesmit. Általában vagy túl jónak vagy túl rossznak láttam az embereket, bár inkább az előbbi volt igaz rám. Mindig pozitívat feltételeztem mindenkiről, még annak ellenére is, hogy sokkal de sokkal több szar emberrel találkoztam mint ténylegesen jóval. Ezt tartottam a legnagyobb hibámnak, de úgy sejtettem, hogy soha nem fogok megszabadulni tőle. Mindenesetre ezúttal nekem volt igazam, mert tudtam, hogy nem drogokkal ügyködnek, de éppen ezért nem is szálltam vitába. Hiszen úgyis igazam van. Tudtam, hogy lehetséges, hogy lehetne egy diák a gyilkos, de nem akartam erre gondolni. Mégis minek kell megtörténnie ahhoz, hogy egy gyerek ilyesmire vetemedjen és megöljön egy másik embert? Létezett ilyen, ezzel tisztában voltam, elvégre az akadémián is tanították, de azt is tudtam, hogy nagyon elenyésző számban fordul ez elő. Mégis mennyi esély van rá, hogy ez itt megtörténik és Levin Dolohov lánya, egy jól szocializált vérfarkasfiú vagy egy tizennégy év körüli kislány követ el egy ilyen bűntettet, és utána teljes lelki békére lel? - Ezzel most kibaszottul nem nyugtattál meg -nyögtem fel. A gondolataim ide-oda cikáztak. Bertie minden nap átéli ezt az érzést, amikor nem vagyok vele és amikor belövi magát? Bertie minden nap pár óráját halálfélelemben és pánikolva tölt, mert éppen elhagyja a szervezetét a szer? A fizikai rosszullét kerülgetett ezektől a gondolatoktól. Remegett a kezem, ahogy a hajamba túrtam. -Merlinre, mondd, hogy én is be vagyok tépve és ezt az egészet behallucináltam csak magamnak...
Weasley & Lachlan
Vendég
Csüt. Feb. 06, 2020 11:06 am
Lachlan & Weasley
Look, I consider myself a realist, all right, but in philosophical terms, I'm what's called a pessimist.
- Ebben egy percig sem kételkedtem. Csodálkozom, hogy azok hárman ilyen bátran behozták Dolohovékat, vagy túl sokat képzelnek magukról vagy teljesen hülyék. Ezért kurvára repülni fognak innen, ki az a barom, aki berángatja a Minisztériumba Levin Dolohov lányát pizsamában? - Jogos kérdés. Ez szinte felért azzal az őrülettel, hogy valaki megölte Maurice Briggs unokaöccsét. Mindkét esetben a bűnös elbúcsúzhatott a boldog életnek még a lehetőségétől is. Nem válaszoltam semmit, úgysem hitt volna nekem. Túl jónak látta az embereket, ami a mi szakmánkban egyenesen felért egy öngyilkossággal, de legalább azt jelentette, hogy jól kibaszott magával. Nem értettem, hogy a Baziliszkusz báros ügy után hogyan képes még mindig elhinni, hogy az emberek alapvetően jók és megbízhatók. Persze nem tudom, mit vártam attól, aki azt gondolta, hogy miután Levin Dolohov bejuttatja az aurorképzőbe, nem ő lesz évekig az utálat tárgya a kollégák között. Vagy attól, aki összeállt egy drogfüggővel és meggyőződéssel bizonygatta magának, hogy nem fog sérülni egy ilyen kapcsolatban, csak mert Ollivander "vicces és cuki" volt, az orra előtt pedig nem lőtte be magát. És tessék, most itt állt teljesen kikészülve, mert néhány másodperc leforgása alatt az arcába tolták a fájdalmas igazságot. - Lachlan, nyugodj meg. Nem tudsz rajta segíteni, de nem is kell, nincsen semmi baja. Most jön le a cuccról, kicsit szarul van, megijedt, hogy behozzák, majd kiheveri. Mit gondoltál, hogy szivárványos unikornisokat haluzik ilyenkor és minden vidám, vagy mi? A drogok nem így működnek. Ne miatta aggódj, inkább izgulj azokért a szerencsétlen gyerekekért - ingattam a fejem. - Bertie-t most beviszik valamelyik kihallgatóba, majd fél óra múlva ránézek neked, jó? Addigra biztos lenyugszik. De te inkább ne menj a közelébe, csak kikészülnél. Ennél több segítséget nem tudtam felajánlani Lachlannek. Ollivanderre rázárhatták az ajtót, mert már nem hallottam a pánikhangulatú mentegetőzését. Bár az is lehet, hogy a kollégák nem bírták tovább és elkábították, nincs a világon olyan probléma, amit egy Stupor nem old meg. Lehet, érdemes lett volna Fiona Dolohovon is alkalmazni, mert az egyik kihallgatóból tompán kiszűrődő hangok arra utaltak, hogy mindjárt meggyilkol valakit. Lachlannek össze kellett szednie magát, akkor is, ha túl sok olyan ember gyűlt ma itt össze, aki fontos volt számára. Ő elsősorban auror volt és nem Levin Dolohov exe vagy Bertie Ollivander... valamije. - Inkább kérdezzünk meg valakit, hogy kit milyen indokkal rángattak ide.
- Ha ennyire hülyék és ekkora parasztok, akkor meg is érdemlik, hogy repüljenek. Persze figyeld meg, hogy így is nekik fog feljebb állni, ha kirúgatják őket, de akkor is majd csak anyucinak panaszkodhatnak otthon. -Nem, egyáltalán nem sajnáltam volna őket. Ennek pedig nem az volt az egyetlen oka, hogy velem is bunkók voltak és én jóban voltam Levinnel, hanem az is, ahogyan viselkedtek. Egyáltalán nem érdekelne ebben a helyzetben, hogy szar emberek, ha egy minimális tiszteletet megadnának egy fiatal lánynak és egy volt miniszternek. De nem tették, a viselkedésük pedig felháborító volt. Sztáraurorok, hát hogyne... Tudtam, hogy nem érti meg, hogy soha nem is tudná megérteni ezt az egészet. Levin esetében reménykedtem abban, hogy soha nem derül fény arra, hogyan jutottam be, de mégis kiszivárgott, nagyon hamar. Benéztem, megszívtam, ennyi, az már nem is érdekelt annyira, megszoktam, hogy cigicsikk vagyok egy kurva nagy járda szélén, amit el kell taposni. Bertie viszont... Még én magam sem tudtam rendesen megfogalmazni, hogy mi is volt pontosan a mi kapcsolatunk. Nem lehetett felcímkézni, nem voltak rá szavak, semmi. Csak volt, olyan amilyen, úgy elbaszott, ahogy, én pedig kiélveztem, ameddig csak lehetett. Hiszen végre nem kellett egyedül lennem. - Ne bánj már úgy velem, mintha egy retardált hülyegyerek lennék! -förmedtem rá, a kelleténél sokkal ingerültebben. Nem érdemelte meg, nem rá voltam ideges és ezúttal éppen ő volt az, aki némi támogatást nyújtott. Elfogott a bűntudat, úgyhogy gyorsan nyugalmat erőltettem magamra. -Ne haragudj, nem akartam kiabálni. Köszönöm. -Legalább ránéz, hogy rendben van-e. Már ez is több, mint a teljes tudatlanság. Bólintottam az ajánlatára, de nem indultam el azonnal. Kellett vennem pár mély levegőt, hogy lenyugtassam magam és rendesen, aurorhoz méltóan tudjak viselkedni. Észre sem vettem, hogy a fájdalom határáig ropogtattam az ízületeket a kezeimben, de most már ezt is abba tudtam hagyni végre. - Jól van, menjünk. Tudni akarom, mi folyik itt.
Weasley & Lachlan
Vendég
Csüt. Feb. 06, 2020 10:23 pm
- Azért ennyire ne örülj neki, hogy kirúgják őket. Még mi is az ő sorsukra juthatunk, ha Dolohov nem lesz velünk elégedett. - Azért nagyon reméltem, hogy Dolohovék messziről elkerülnek engem. Ha ők akartak volna tőlem bármit is, én abból csak rosszul jöhettem ki. Szerencsére vagy éppen nem szerencsére valószínűleg csak Lachlant fogják megkeresni egy-két apró szívesség miatt. Ezt azonban nem az én dolgom volt kezelni. Sejthettem volna, hogy már megint sikerült felhúznom. Ezúttal nem szándékosan tettem, az utóbbi időben különösen figyeltem rá, hogy ne lépjek át egy bizonyos határt. De most mégis mit várt? Sírjak én is Ollivander állapota miatt, amit egyedül magának köszönhetett? Arról pedig ne is beszéljünk, hogy ki tudja mióta összejárt azzal a drogos köcsöggel és meglepetésként érte a kép, amit itt látott... Ugyan mit gondolt arról a nyomorultróI? Lachlan hihetetlenül naiv volt és túl sokat feltételezett másokról, pontosan ezért találták meg az olyan érzelmileg sérült emberek, mint Bertie. Vagy mint én... - Akkor ne viselkedj úgy - vontam meg a vállam. - Várható volt, hogy előbb-utóbb mindkét kapcsolatból problémád lesz. A legtöbb, amit most tehetsz az az, hogy összekapod magad és megpróbálsz a munkádra koncentrálni. Auror vagy, baszd meg, nem Levin Dolohov exe vagy Bertie Ollivander fasz tudja mije. Szedd össze magad, főleg akkor, ha nem akarod őket egy azkabani cellában látni, mert itt kevesen vannak, akik nem Briggsék seggnyalói. Megráztam a fejem, nem érdekelt a bocsánatkérése, mert nem is bántott meg. Csak kiborult, ennyi az egész. - Nézzük meg a helyszínelés jegyzőkönyvét és hogy mit mondtak a tanárok. - Egyelőre erről készültek írásos dokumentumok. Mi nem vettünk részt a helyszínelésben és a tanárok kikérdezésében, mert a bálon történtek után így is fulladoztunk a papírmunkától.
Vendég
Pént. Feb. 07, 2020 12:47 am
- Nem örülök neki, nem ezt mondtam. De én nem féltem magunkat. Amíg mi nem okozunk ilyen problémát nekik, addig erősen kétlem, hogy érdekelni fogjuk őket. Egyébként is, teljesen megértem, hogy ki akarja rúgatni majd őket. Ha nekem lenne egy lányom és így meg akarnák alázni, egész biztos, hogy puszta kézzel belezném ki az összeset. De gondolom, nem neked kell bemutatnom ezt az érzést. -Két lánya is volt, nem kérdés, hogy hasonlóan érzett volna, ha velük történik hasonló. Persze ne legyen ilyen, Merlinre, dehogy. Nem hiányzott ez az életéből, azt hiszem. Nem is igazán ő húzott fel. Rendben, nem igazán tetszett, amit mondott, de inkább én bosszantottam saját magamat azzal, hogy nem tudtam uralkodni az érzéseimen. Nem így kellett volna viselkednem, szánalmasnak éreztem magam és mérhetetlenül idegesített, hogy nem tudok mit kezdeni az érzéssel. Aztán nekem esett. Nem is ez a megfelelő kifejezés, de elég határozott és erőszakos volt ahhoz, hogy kicsit megszeppenjek, és a tudatomig is eljusson az, amit mond. Igaza van, össze kell szednem magam, mert ez így nagyon nincs rendben. Auror vagyok, úgy is kell viselkednem, mert ha már ennyire ide akartam kerülni, az a legkevesebb, hogy aurorként láttatom magam, nem csak egy szerencsétlenként, aki valahogy idekerült. Még akkor sem, ha valójában az voltam. - Rendben, előkotrom a tanárok vallomásait, tiéd a jegyzőkönyv. Majd nézd meg a patológus nevét is a lapon, mert kíváncsi vagyok, ki fog szerepelni rajta... -Levin legjobb haverjáról annyit tudtam, hogy Linwood a neve és patológus. Elég szép fordulat lett volna, ha éppen az ő neve és aláírása virít a lap alján.
Weasley & Lachlan
Vendég
Pént. Feb. 07, 2020 1:01 pm
Lachlan & Weasley
Look, I consider myself a realist, all right, but in philosophical terms, I'm what's called a pessimist.
- Nem, nem kell bemutatnod az érzést - ráztam meg a fejem. - De azért készülj fel, hogy Dolohov okozhat neked is néhány kellemetlen percet. Meglepne, ha nem most akarná elérni, hogy törleszd a "tartozásod" neki. És gondolom, nem akarsz szabályt sérteni miatta, szóval... A nyakamat mertem volna tenni rá, hogy Dolohov keresni fogja Adát és behajtja rajta minden tartozását, amit Lachlan az aurorképzőbe kerülésével és a Baziliszkusz báros üggyel halmozott fel. Dolohov nem kedvességből osztogatta az ilyen ajándékokat, valószínűleg azért juttatta csak be Lachlant álmai munkahelyére, hogy ha majd egyszer egy ilyen zűrös helyzetbe keveredik, akkor legyen egy belsős embere, aki első füttyszóra ugrik neki. Márpedig csúnyán meg tudta volna keseríteni Lachlan életét, ha esetleg nemet mond neki egy segítségkérésre... Értékeltem, hogy azonnal befejezte a hisztizést. Nem volt most időnk a lelkét ápolgatni, majd ráér otthon pityeregni amiatt, hogy az exét megalázták, a jelenlegi faszija meg undorítóan nézett ki éppen. Most aurorként kellett viselkednie és ignorálnia minden személyes viszonyt a gyanúsítottakkal. Már csak azért is, hogy Potterék ne tiltsák ki a nyomozásból az esetleges részrehajlás miatt... - A patológus nevét? Hát jó, ha te mondod... De van egy sejtésem, hogy ki volt az. Mindig arra a beteg faszkalapra bízzák az ilyen ügyeket.
Nem tévedtem. A boncolási jegyzőkönyv alján valóban két név állt: Dominic Linwood és Viviana Rennes. Nem tudtam, Lachlan miért találta ezt fontos információnak, mert egyszer sem került még gyilkossági ügy közelébe, így nem ismerhette kedvenc kettyós patológusomat sem. A kedvenc alatt jelen esetben azt kellett érteni, hogy a hideg rázott Linwoodtól, valami nagyon nem stimmelt azzal a faszival. Többször volt már hozzá szerencsém a gyilkossági nyomozások során és nem lopta magát a szívembe a kilógó belű holttestek mellett tanúsított kimért udvariasságával. Megjegyeztem minden lényeges információt a jegyzőkönyvből: a boncnokok nevét, a Kyle testén felfedezett sérüléseket és azokból levont következtetéseket, illetve azt is, pontosan milyen drogot találtak a szervezetében. Visszamentem az asztalomhoz, ott vártam Lachlanre. - Linwood és Rennes boncolták fel. Miért volt ez lényeges? - tettem fel a kérdést azonnal, amint újból felbukkant az irodában.
- Biztos vagyok benne, hogy ő vagy a felesége fel fognak keresni, hogy márpedig ezt meg azt meg kell tennünk nekik, vagy csúnya vége lesz. Több mint egy évig együtt voltam Levinnel, azt hiszem, ennyi idő alatt legalább kicsit sikerült megismernem. -Nem volt kérdéses, hogy megbíznak valamivel. Levin nem volt egy önzetlen ember, ezzel tisztában voltam és valahol azt is sejtettem, hogy határozottan ki akarja használni a lehetőségeit egy nagyon közeli aurorkapcsolattal. Abba persze egyáltalán nem gondoltam bele, hogy a törlesztés messze nagyobb lehet mint az, a törlesztendő rész. Nem is sejtettem, hogy Fiona Dolohov a munkánkkal akarna játszani. Amíg nem voltunk jobb kapcsolatban Weasleyvel, addig sokkal egyszerűbb volt mindent magamban tartanom. Soha, egyetlen alkalommal sem borultam ki előtte, nem engedtem, hogy bármit is meglásson rajtam, mert nem akartam megadni neki azt az örömet. De amióta sokkal jobban megbíztam benne és sokkal közelebb éreztem magam hozzá, már nem volt olyan egyszerű dolgom. Nem éreztem azt, hogy muszáj visszafognom magam mellette, mert nem volt szükség rá, már tudtam, hogy őt nem csak ez élteti. Vagyis így sejtettem. De legalább volt benne annyi, hogy a fejemhez vágta a viselkedésemet és így össze tudtam szedni magamat. - Akkor nagyon remélem, hogy ugyanarra a faszkalapra gondolunk.
Sok időt töltöttem el a tanárok vallomásaival, mert rengeteg volt. Nem azért, mert sok tanár lett volna, hanem mert Viviana Rennes például az első volt, aki látta a holttestet orvosi szemszögből is, ezért rengeteget beszélt róla, Rodney Lestrange az egyik fő gyanúsított hivatalos felügyelője volt, tehát neki is millió kérdést feltettek, Cain Runcorn pedig az összesnél hosszabb pergament írt tele a faszságaival. Az egész nem szólt semmiről, de neki persze beszélnie kellett... Lemásoltam az iratokat, hogy nekünk is meglegyenek és tudjunk velük dolgozni, aztán visszamentem az asztalomhoz. Elégedetlenül dobtam le a pergameneket az asztal közepére, rá a még elvégzendő munkára. Ezzel nem megyünk túl sokra a jelenlegi tudásunkkal, de ki tudja. Ha más is kiderül, akkor még talán lesz értelme ezeknek is, hogy itt voltak nálunk. - A Linwood miatt -csillant fel a szemem abban a pillanatban, ahogy kimondta a nevet. Elvettem tőle a zárólapot, amin az aláírások szerepeltek, hogy én is megnézhessem. -Dominic Linwood nem más, mint Levin Dolohov legjobb barátja. Egyszer említettem is neked a nevét, azt hiszem. Mindegy. De ha ő boncolt, akkor Levin és Carol már jobb helyzetből indulnak. Ami pedig Rennest illeti... -Előkotortam a papírok közül Viviana Rennes kikérdezésének iratait. -Ő a bájitaltan tanár, aki elsőnek vizsgálta meg a holttestet, gondolom ezért dolgozhatott együtt Linwooddal. Itt is sokmindent elmond a test helyzetéről és állapotáról, ahogy megtalálták.
Weasley & Lachlan
Vendég
Pént. Feb. 07, 2020 11:09 pm
Lachlan & Weasley
Look, I consider myself a realist, all right, but in philosophical terms, I'm what's called a pessimist.
- Akkor addig találd ki, mivel koptatod le őket. Kétlem, hogy bármi olyat akarnak majd kérni, amiért nem veszítenéd el a munkádat. Bár őket ismerve egy azkabani menetjeggyel is felérhetnek az ötleteik. - A Dolohov házaspár nem a jó szívükről voltak híresek. Okkal félt tőlük mindenki, átgázoltak bárkin bűntudat nélkül. A nyakamat tettem volna rá, hogy ez alól Lachlan sem kivétel, lehetett bármilyen baráti a viszonya Levin Dolohovval. A saját boldogulása és a lánya érdekében gond nélkül eltaposta volna az exbarátnőjét.
Türelmesen vártam Lachlan visszatérésére, addig én sem ültem tétlenül. Rendszereztem a boncolási és helyszínelési jegyzőkönyvben olvasottakat, próbáltam az apró információkat összekapcsolni a gyanúsítottakkal. A vadászkés, amivel megsebezték Kyle-t, a Gina Accipiter nevű kislányhoz tartozott, nem csoda, hogy elsők között hozták be. Persze felmerül a kérdés, hogy ki az az őrült, aki a saját fegyverével gyilkol, amit aztán ott felejt a holttest mellett? Valószínűleg senki, de a félelem és a sokk ostobaságokra is késztethet minket. Levin Dolohov tudtuk milyen megjegyzéseket tett a bálon, de ez önmagában nem jelentette azt, hogy valóban meg is akarta ölni Kyle Briggst, őket nyilvánvalóan csak politikai okokból rángatták ide, egyszerűen nem tudtam őket a jegyzőkönyvekben olvasottakhoz sem kapcsolni, eltekintve attól, hogy a gyilkosság feltételezett idejében senki sem tudta, éppen merre járt apa és lánya. Hunter Tuttle kviddicsjátékos volt, az iskola élsportolója, a gyanúsítottak közül a legesélyesebb arra, hogy ilyen csúnyán összeverjen valakit. És persze vérfarkas is, manapság az önmagában elég volt ahhoz, hogy elítéljenek valakit. Bertie-t biztosan a drogok miatt hozták be, habár nem éreztem indokoltnak a basztatását. Rengeteg díler létezett a világon, az pedig, hogy ő éppen a bálon vett részt aznap este... ez még nem jelentett semmit. Hacsak a tanárok vallomásaiból nem derült ki ennél több. Végül Lachlan is megérkezett. - Dolohov legjobb barátja? Szerinted belenyúlt volna a jegyzőkönyvbe a haverja kedvéért? Bár akkor még nem tudhatta, hogy le akarják tartóztatni Dolohovékat... - gondolkodtam hangosan. - A boncolás semmi terhelő bizonyítékot nem mutat fel ellenük, amúgy. A kés a Gina Accipiter nevű kislányhoz tartozik. Azt pedig nehezen tudom elképzelni, hogy Dolohov vagy a lánya megvertek és megkéseltek volna valakit egy lopott vadászkéssel az iskolaudvaron. Elég lehetetlenül hangzik. Bertie-t nyilván a drogok miatt hozták be, az elképzelhető, hogy ő adta el ezeket Kyle-nak. Fogalmam sincs mik ezek, a jegyzőkönyvben csak bájitaltanhablaty van, nem a drogok utcai neve, azt talán tudnám értelmezni. Te találkoztál vele a bálon? Én pár percre láttam a nagyteremben a rokonaival, erősen kétlem, hogy ott árult volna.
Határozottan tetszett a tény, hogy Dominic Linwood volt a boncmester. Határozott előnyt jelenthetett Levinéknek, ha esetleg valaki további vizsgálatot kér erről-arról, ő pedig már tudja, hogy éppen kit kell bemártania vagy kimentenie. Lehet, nem ártana küldeni neki egy baglyot, persze kizárólag otthonra. Azt hiszem, beszélnem kell Fiona Dolohovval. - Nem hiszem, hogy bármit is módosított volna az eredményeken -ingattam a fejem. -Bár ott volt a bálon, Bertie mondta karácsonykor, hogy egy Dominic nevű faszival füvezett az egyik mosdóban, nem hinném, hogy volt ott más Dominic nevű felnőtt férfi, akivel találkozhatott. -Nagyon furcsa lett volna, bár azt is nehezemre esett elképzelni, hogy Levin Dolohov legjobb haverja egy füves hippi. De vannak még érdekes dolgok a világon, nem tudhatjuk, hogy Levin ne kapott volna rá egyszer-kétszer a mariskára. -Nekem is ez a legfurcsább az egészben, hogy senkire nem lehet a boncolás alapján semmit rábizonyítani. Még a legerősebb bizonyíték ezek közül a kés, mert azt egyszerre lehet az áldozathoz és egy gyanúsítotthoz kötni, a gyanúsítottat pedig a helyszínhez. De nekem ne mondja senki, hogy egy tizennégy éves kislány megölt egy végzős sportolót... Értetlenül nézegettem a boncolási jegyzőkönyvet, a fejemet a tenyerembe támasztva. Újra és újra elolvastam minden mondatot, hátha megakad valamin a szemem vagy találok benne valami használhatót. Nem akart jönni, egészen addig, amíg el nem jutottam oda, hogy "a behatolás iránya alapján a tettes minden bizonnyal balkezes". Ez már érdekesnek tűnt. - Várj egy kicsit! -Felpattantam a helyemről és megfogtam Weasley kezét, hogy őt is felhúzzam és megállíthassam magam előtt. -Szóval itt azt írja, hogy az, aki a kést beleszúrta, egész biztosan balkezes, ugye? És hogy a kés a vastagbélen át haladt nagyjából a patkóbél irányába, a hegye pedig pont az epehólyagban állt meg. Ami azt jelenti... -Két ujjamat a hasához nyomtam, az egyiket oda, ahol nagyjából az epehólyag lehetett, a másikat pedig a képek alapján a szúrás helyéhez. Tettem a karommal egy mozdulatot, mintha éppen őt akarnám leszúrni. -A kés nagyon nagy szögben haladt felfelé. Túl nagyban. Levin magas, jóval magasabb mint Kyle Briggs volt, úgyhogy ő egész biztosan nem tudta volna ezt megcsinálni. Egyáltalán nem állt volna neki kézre, magasabbra pedig nem tud szúrni, mert akkor beleütközött volna a bordákba. -Egy percre elmélázva meredtem a pontra, ahol a nem létező kést tartó öklöm hozzáért. Ez nem mentett meg gyakorlatilag senkit, Levinen is legfeljebb egy kicsit segített, de... talán lehet vele kezdeni valamit. Aztán hamar észbe kaptam és elléptem Weasleytől. -Ennek így volt értelme, ugye? Nem mondtam nagy faszságot?
Weasley & Lachlan
Vendég
Szomb. Feb. 08, 2020 10:03 am
Lachlan & Weasley
Look, I consider myself a realist, all right, but in philosophical terms, I'm what's called a pessimist.
Hihetetlenül hangzott, hogy Dominic Linwood a karácsonyi bálon egy mosdóban füvezett azzal a lecsúszott dílerrel. De nem láttam rá értelmes magyarázatot, hogy Bertie ugyan miért hazudott volna erről, feltehetően tényleg ez történt, bármennyire bizarr is volt elképzelni. Azt a tényt pedig igyekeztek ignorálni, hogy Lachlan ezek szerint Ollivanderrel karácsonyozott. Bertie mondta karácsonykor... Ugyan mi a faszért karácsonyoztak együtt? Miért nem koptatta még le azt a drogos köcsögöt? - Az biztos Linwood volt, nem tudom hogyan keveredtek egymás mellé, de biztosan Linwooddal füvezett. Szerinted ismerték egymást korábban is? - Valószínűleg lényegtelen információ volt, de sosem lehetett tudni. Bertie szar arcok között töltötte az ideje nagy részét, ha egy kicsit is jól szituáltabb emberekkel mutatkozott, márpedig Levin Dolohov pénzes patológus haverja mindenképp az volt, akkor az figyelemre érdemes. Különösen akkor, ha mindegyikük neve felmerült egy gyilkossági nyomozásban. - Elég valószínűtlennek tűnik. Mit lehet tudni arról a kislányról, találtál róla bármit a tanárok vallomásai között? Nem rémlett, hogy a gyerekeim valaha is emlegették volna Gina Accipiter nevét, nem is jártak egy évfolyamra. Fogalmam sem volt róla, milyen gyerek lehetett, arról pedig végképp nem, miért Rody vállalta a felelősséget érte. Mégis mi köze volt ahhoz a kislányhoz? Talán csak McGalagony jelölte ki őt erre a feladatra. Nem tudtam hova tenni Lachlan hirtelen lelkesedését, azt pedig végképp nem, amikor rajtam kezdte illusztrálni a gyilkosságot. Döbbenten pislogtam, de nem mertem megmozdulni, egyrészt a sokktól, másrészt nem akartam megzavarni a gondolatmenetét, bárhova is akart kilyukadni. - Igen, ennek határozottan volt értelme - meredtem rá egyszerre lenyűgözve és meghökkenve. Honnan jutott ez eszébe? Éppen neki, aki eddig egyetlen normális nyomozásban sem vett részt, kivéve a Baziliszkus báros ügyet, ahonnan nekem kellett kimenekítenem. Mi a picsa, Lachlan? - De ez önmagában még nem ment fel senkit, lehetett akár Dolohov lánya is a gyilkos, ketten könnyedén eltehették láb alól Kyle-t. Nem mondom, hogy ez történt, de valószínűleg mindenki más ezt feltételezné. A vérfarkasfiú viszont közel sem volt olyan magas, mint Dolohov, ő akár meg is tehette, biztosan jó erőben van, ha sportoló. De akár a vöröshajú kislány is lehetett, Kyle addigra teljesen be volt állva. Háromféle drogot is találtak a szervezetében, amiből egyet alig fél órával a gyilkosság előtt fogyasztott, szóval lehet nem is volt teljesen magánál... Te tudod mi lehet ez? A boncolási jegyzőkönyv megfelelő részére mutattam, ahol csak a vegyület nevét írták le, amit Kyle szervezetében találtak. Volt a parancsnokságon valaki, akit megkérdezhettünk volna, hogy mi az és biztosan probléma nélkül válaszolt volna, de jelenleg ő két pánikroham között vergődött az egyik kihallgatóban. Azért abban még reménykedhettem, hogy Lachlan a Bertie-vel eltöltött idő alatt hallotta már ezt azt a kimondhatatlan vegyületnevet és volt némi elképzelése a hatásairól, amit a jegyzőkönyvben nem írtak le. Vagy azért, mert nem tartották érdekesnek, vagy azért, mert valami új designerdrog volt, amit egyelőre a kevés elmebetegen kívül, aki fogyasztotta és árulta, még senki sem ismert. De ha esetleg Kyle emiatt nem volt teljesen eszénél, akkor az elég rossz fényt vetett Gina Accipiterre, akinek a kését valaki, talán éppen ő beleállította Kyla Briggsbe. Dolohovéknak pedig nagy öröm lehetett. Na, nem mintha Briggsék hagynák veszni ezt a lehetőséget az eltaposásukra... Egyáltalán miért érdekelt engem, hogy Dolohovék megússzák ezt? Ez Lachlant érdekelte, Merlinre, nem kéne hagynom, hogy befolyásolja a józan aurori ítélőképességemet...
Nem is gondoltam bele, hogy nem kéne emlegetnem azt a karácsonyt. Kis dolognak tartottam, Bertie egyszerűen megszánt, amiért egyedül töltöttem az ünnepeket, úgyhogy az egyik napot nálam töltötte, hogy ne legyek magányos. Az már mellékes, hogy szegény karácsonyfa, szegény pintyek és szegény Toast miket láttak, nem az volt a lényeg. - Á, erősen kétlem. Bertie "valami Dominic nevű faszi"-nak írta le, szóval nem hiszem, hogy találkoztak előtte valaha is. Nagyon furcsa is lenne, a leírása alapján Linwood nagyon nem azokban a körökben mozog mint ő. -Jól szituált aranyvérű volt, tisztességes munkával, saját kúriával és nagy vagyonnal, aki elég valószínűtlen, hogy valaha is a Zsebpiszok köz környékén mozgott volna, hacsak nem munkaügyben ment arra. A kérdésére áttúrtam a tanárok papírjait, mert emlékeztem rá, hogy voltak benne megjegyzések. - Lestrange sokat mondott róla. A házvezetője és mivel nem túl jó a magatartása a lánynak, jobban ismeri a többi griffendélesnél, gondolom sokat kellett beszélnie a fejével. Árva, utcagyerek, de Lestrange szerint kiemelkedően intelligens, most harmadéves és az ötödikesekkel együtt fogja letenni az RBF vizsgáit. Azta, ilyet se lát minden nap az ember... De a legtöbb tanár is hasonlókat ír róla, hogy okos, de rossz mint a bűn. Nem tudom, ez mennyit segít. A tanfelügyelő persze elhordta mindennek, de ő az összes gyanúsítottal ezt tette. Szerinte Kyle Briggs egy szent volt. -Nagyon fárasztó volt azt végigolvasni. Cain Runcorn olyan ostobaságokat hordott össze, hogy arra szavak sincsenek, de persze mindenki halálosan komolyan vette, mert hát ő a tanfelügyelő és Briggs embere. Nagyon furcsán nézett rám, nem láttam még tőle ilyet és ez egy kicsit összezavart. Meggyőződésem volt azonnal, hogy valami hülyeséget mondtam, aminek nem volt semmi értelme és mindjárt kiröhög, aztán még hetekig hallgathatom, hogy mekkora idióta voltam. Mégsem ezt kaptam meg, ami az eddigieknél is jobban meglepett. - Akkor jó -mosolyodtam el halványan, kissé bizonytalanul. -Tudom, hogy nem ment fel senkit ez az elmélet, de azért valamit csak segít, nem? Így egészen biztos, hogy Levin nem szúrta le Kyle Briggset. Elvileg ki lehet számolni ezekből, hogy nagyjából milyen magas lehetett az, aki megtette, mert ugye tudjuk a Briggs gyerek magasságát, de fogalmam sincs, hogyan kell. Majd megküzdök vele, mert még jól jöhet a Wizengamot előtt. Percekig nézegettem a lapot, rajta a drogok neveivel. Ismerősek voltak, amikor a Baziliszkusz bárba készültünk Bertie-vel, sokat beszélgettünk a drogokról, elsősorban a készülődés végett, de így én is sokat tanultam. - Az elsőnek asszem cookie dough a neve, fogalmam sincs miért, mert amúgy elég durva anyag, kábé olyan mint a mugliknál az LSD, csak sokkal durvább hallucinációkat okoz. A második a vacuum, nem emlékszem, mire jó, csak a neve maradt meg. A harmadik lehet, hogy a snowflake, de keverhetem a chopstickkel, ennyire nem vagyok tisztában velük. -Egy pillanatra elhallgattam, aztán lassan felnéztem Weasleyre. -Túl sokat lógok Bertie-vel, ugye? -A válasz igen. Ezeket kurvára nem kellett volna tudnom és most, hogy belegondoltam, egy kicsit meg is ijesztett, hogy mégis ennyire tisztában vagyok ezekkel a vegyületekkel. Szerettem volna arra fogni, hogy csak a népszerűség miatt, mert ezek határozottan azok voltak, de az igazság az, hogy tényleg túl sokat voltam Bertie-vel.
Weasley & Lachlan
Vendég
Vas. Feb. 09, 2020 1:17 am
Lachlan & Weasley
Look, I consider myself a realist, all right, but in philosophical terms, I'm what's called a pessimist.
- Nem, Linwood nem az a tróger Zsebpiszok köz szökevény fajta, igazából egy piperkőc pöcs. - Sosem találkoztam a hullaházon kívül Linwooddal, talán csak ezért társítottam őt a fertőtlenítőszer szagához, de valami azt súgta, hogy a magánéletében is a tisztaság és a rend megszállott híve. Emellett gazdag pasas volt, jó családból, igazi aranyvérű, nem az a típus, aki olyan alakokkal lóg, mint Bertie barátunk. Kivéve a karácsonyi bál, bár lehet ott én is inkább elszívtam volna egy kis füvet, ha bezárnak egy mosdóba órákra. - Ha ilyen kiemelkedően okos az a lány, akkor elég nehéz elképzelni, hogy megöl valakit a saját késével, amit aztán ott is felejt. Persze a stressz gyakran rossz hatással van az emberre, de talán nem ennyire. Rody különben sem pátyolgatná, ha nem érdemelné meg. Mármint... ő mindenkiben meglátja a jót, de nem ennyire. És hát a faszija is kitekerné a nyakát, ha olyat védene, aki nem érdemli meg. Persze ezzel a bíróságon nem mennek sokra. - Azért én bíztam Rody ítéletében, vagy ha az övében nem is száz százalékosan, akkor Richard józan eszében mindenképp. Nem hagyta volna Rodynak, hogy ide jöjjön, ha az a kislány nem érdemli meg a házvezetője támogatását. - Runcorn egy idióta, felesleges volt elolvasnod a vallomását. Szerintem Maurice Briggs portrájára veri az irodája magányában, az ő véleménye senkit nem érdekel. Bólogattam, én is emlékeztem rá, hogy az elméleti képzés alatt ilyen okosságokkal tömték a fejünket. Akkor biztos színjeles átlaggal átmentem az ilyen értékek kiszámításából is, de mostanra már elfelejtettem a képleteket és az elméleteket is, amikre nem volt szükség a gyakorlatban. - Biztos vagyok benne, hogy valaki ezt ki fogja számolni, ahogy halad előre az ügy. Bár van egy olyan érzésem, hogy ha Dolohovnak nincs bombabiztos alibije, akkor megpróbálnak mindet a nyakába varrni. Talán még akkor is, ez remek alkalom Briggsnek. Ha elítélni nem is tudják, de a népszerűségén rengeteget bukhat, Briggsnek már az is győzelem. Undorító, hogy politikai játszmát csinál az unokaöccse halálából... - ingattam a fejem elborzadva. Az előbbinél is nagyobb döbbenettel, már-már hitetlenkedve bámultam Lachlanre. Ezúttal az elismerés hiányzott az érzéseim közül, talán helytállóbb lenne azt mondani, hogy szörnyülködtem azon, amit mondott. Hasznos információ volt, de... - Határozottan kevesebbet kéne lógnod vele. És mondd meg neki, hogy vegyen vissza abból a kurva nagy arcából és ne áruljon már egy auror orra előtt. Ne hagyd már neki, hogy így elbízza magát... - Biztos voltam benne, hogy az én jelenlétemben nem állt volna neki ezt a rengeteg vackot árulni, mert elég nyilvánvaló volt, hogy Lachlan hogyan szedte fel ezt a bizarr tudást. Igaz, én nem is dugtam egy drogdílerrel, hogy ilyen bensőséges kapcsolatunk legyen, amibe ezek szerint ez is lazán belefért. És ezek együtt karácsonyoztak... - Mindegy, igazából leszarom Bertie hülyeségeit. A lényeg az, hogy ezek szerint mindhármat árulja ő is és valószínűleg elég komoly kábszer mindegyik, könnyedén kiüthették Kyle-t annyira, hogy bárki elbírjon vele. Igaz?
- Pont olyannak képzeltem el Levin anekdotái alapján. Meg igazság szerint úgy teljesen Levin alapján is. -Elég nehéz lett volna elképzelni, hogy Levin, akinek mindig tökéletesen állt a haja és az öltönye, élére vasalt nadrággal, gyűrődésmentes inggel és drága nyakkendővel, éppen egy Bertie-hez hasonló vagy nála rosszabb trógerrel lógott volna szabad perceiben. Egészen biztos voltam benne már a kezdetektől fogva, hogy Linwood sokmindenben hasonlíthat az exemhez. - Szerintem nagyon is fontos, hogy ki áll ki a lány mellett és ki nem. Persze, ezzel nyilván nem megy szinte semmire az ítélethozásnál, de nekünk nagyon is lényeges információ lehet. És ha te hiszel benne, hogy Lestrange okkal védi a lányt, akkor én is hiszek benne. -Természetesen nem érdekelt senkit a mi magánvéleményünk, mindenki teljesen leszarta, hogy mi kit tartunk bűnösnek. Itt csak a bizonyítékok számítottak, azoknak meg hatalmas ereje volt. De hittem abban, hogy ha az embernek már volt egy elképzelése valamiről, akkor sokkal könnyebben vett észre olyan dolgolat, amiket mások talán nem. Persze mindent a józan ész határain belül, nem állt szándékomban bizonyítékot hamisítani senki kedvéért. -Azt hiszem, ezt nem kellett volna elképzelnem, mert beleégett a kép a retinámba... -Runcorn nem volt egy szép ember, a mágiaügyi miniszter még kevésbé, úgyhogy ez a mentális kép felért egy kisebb traumával. Én is emlékeztem még ezekre, valószínűleg tisztábban is mint ő, mert én nem is olyan régen vettem ezeket. Jó voltam belőlük, szívesen számolgattam ilyeneket, de mivel a gyakorlatban nem használtam én sem, biztosra vettem, hogy sokáig tartana kiszámolni. De ez most nem is a mi dolgunk, nem mi vagyunk a vezető nyomozók ezen az ügyön. Ami azt illeti, nem is vagyunk nyomozók egyáltalán. - Nem lepett meg, hogy megpróbálja. Politikus, neki idáig terjed az empátiás készsége. Megeshet, hogy Levin is ugyanezt tenné. -Mindig reménykedtem benne, hogy nem, hogy ő más és nem tenne még csak hasonlót sem, de rá kellett jönnöm, hogy ilyen nincs. Ha az ember politikus, mindent fel kell használnia a saját érdekében. Addig tartottam szerencsésnek magam, amíg nekem ezt nem kellett látnom és átélnem a Dolohov család részéről. Akaratom ellenére egy kicsit elvörösödtem. Elég kellemetlen volt ez így, nem kellett volna ilyen jól ismernem a drogokat, amiket Bertie is árult. És nagyon nem Weasley előtt kellett volna hangoztatnom. - Nem szokott árulni előttem. Egyetlen egyszer láttam az utolsó vásárlóját kimenni tőle, amikor váratlanul betoppantam hozzá, mert felcsesztél valamivel. A Baziliszkusz báros ügy miatt tudom ezeket, akkor merültem bele jobban, hogy hiteles legyen az alakításom odabent. De hát ezzel sem mentünk sokra... -Ada, te nagyon hülye, fogd már be. Ezzel nem segítesz magadon, mert ez a válasz még rosszabb, mintha meg sem szólaltál volna. -Határozottan kiüthették, sőt, ha volt olyan hülye, hogy szinte egyszerre vette be őket, simán túladagolhatta magát. Ezek nagyon ütik egymást. Nem tudom pontosan hogyan működnek és mennyi időnek kell eltelnie közöttük, hogy biztonságos legyen, de erősen kétlem, hogy betartotta ezeket. Ha a harmadik chopstick és nem snowflake, akkor még rosszabb.
Weasley & Lachlan
Vendég
Vas. Feb. 09, 2020 5:36 pm
Lachlan & Weasley
Look, I consider myself a realist, all right, but in philosophical terms, I'm what's called a pessimist.
- Igen, Dolohov is egy piperkőc pöcs, ha erre akartál célozni. - Viccet félretéve, tényleg különös fordulata volt az ügynek, hogy Linwood végezte a boncolást. Valószínűleg senki sem tudott a Dolohovval való kapcsolatáról, akkor bizonyára másnak adták volna a munkát. Biztos voltam benne, hogy Rody okkal védi azt a lányt. Rody szeretett segíteni másoknak, végtelenül önzetlen ember volt, de nem állt volna ki egy olyan gyerek mellett, aki nem szolgált rá a védelemre. Az igazságérzete majdnem az enyémet súrolta, márpedig arra a szintre igazán kevesen tudtak csak emelkedni, azok is nagyrészt fiatalon meghaltak. - Majd beszélek Rodyval, ha lesz rá lehetőségem. Biztos nem örül, hogy megint itt kell lennie, szerintem egy életre megutálta ezt a helyet. - Sosem meséltem el Lachlannek, hogy Rody milyen ügy után lépett ki az aurorok közül, de ezen nem is most akartam változtatni. Nem volt szép történet, volt elég gondunk a múlt szörnyűségei nélkül is. Megvontam a vállam, nem érdekelt különösebben, mennyire traumatizáltam az elé festett képpel. Én a nyakamat tettem volna rá, hogy Runcorn valamilyen beteges szexuális vonzalmat érzett a Briggs vezetéknév iránt, ezt Rody sem tudta megcáfolni, pedig ő napi szinten találkozott azzal a seggnyaló nyomorulttal. Hiába tudtam, milyenek a politikusok, akkor is felfordult a gyomrom attól, hogy a mágiaügyi miniszter a családja tragédiájából is képes politikai kampányfogást csinálni. A csúnya gonosz ellenzékiek meggyilkolták szegény, tökéletes, szeretetreméltó Kyle-t. Mert ennyiről volt szó. Vajon gyászolta egyáltalán a gyereket? Vajon egyáltalán érdekelt-e bárkit is őszintén, hogy Kyle Briggs meghalt? A fiú biztosan sérült volt lelkileg azok alapján, amit a gyerekeimtől tudtam, és keménydrogokkal sem az tömi magát, akinek tökéletes a magánélete. - Nyilván ugyanezt tenné, pont olyan, mint Briggs, csak máshogy hívják a pártját. Hermione az egyetlen, aki ér valamit abból az elit csürhéből, nem is értem, hogyan képes elviselni őket. - Hermione Granger tulajdonképpen a rokonom volt, még ha nem is találkoztunk vagy beszéltünk túl gyakran. Kedveltem, nem ismertem nála intelligensebb embert és egészen lenyűgözőnek találtam az ambiciózus terveit. Nem értettem, hogyan szövetkezhetett egy olyan alakkal, mint Dolohov. De hát ez a politika... - Nagyszerű, azt azért ne fejtsd ki, hogy mit szoktatok csinálni, mikor éppen nem drogokról beszélgettek - morogtam. Nem tettem megjegyzést a mondat rám vonatkozó részére, mert nem akartam, hogy megint eltörje az orromat. Nem szerettem volna már megint a "Lyle Weasley egy szemét" shownál kikötni, ahol tulajdonképpen még azért is én leszek a hibás, hogy neki azzal a drogos köcsöggel kell lógnia. - Ezek szerint nem meglepő, hogy nem jutott be az udvarról, miután megverték. Persze egy kés még senkibe sem állt bele azért, mert túladagolta magát...
- Nagyjából erre, csak kedvesebb szavakkal. De gyakorlatilag igen, egy piperkőc pöcs. -Engem személy szerint sosem zavart. Mellette nagyobb rendet tanultam, mint azelőtt volt, pedig alapból nem tartottam magam különösen kupisnak. Persze, akadtak eldobált melltartók néha a földön, de azokat Toast mindig kivitte a szennyesbe. Meg egyszer Bertie ruháit is, szegény nagyon kiakadt. De hát kinek kell házimanó, ha ilyen szuper kutyája van? Elnéztem a kihallgató felé, ahol Rodney Lestrange eltűnt a kislánnyal. Nem ismertem őt, nem tudtam, milyen ember, de Weasley nagyon bízott az ítéletében. Valószínűtlennek tartottam, hogy ez csak és kizárólag a barátságukhoz köthető, biztosan anélkül is hasonlóan állna hozzá. - Hát azt megértem. Könnyen tönkreteheti az ember lelkét az, ha gyerekgyilkosságokat és még annál is brutálisabb ügyeket kell felderíteni. Őszintén tisztellek titeket, hogy olyan jól bírtátok sok éven keresztül. Én is szerettem volna ezekkel az esetekkel dolgozni, még most is szeretnék, de nem biztos, hogy képes lennék rá. Mindegy is, hagyjuk. -Nem akartam hozzátenni, hogy erre az esély a nullával egyenlő, de ezzel ő is tisztában volt. Semmibe vettek a munkatársaim és a főnökeim, de ha nem így lett volna, valószínűleg akkor sem akartam volna feljebb lépni. Akármilyen ügyeket is kaptunk, túlságosan szerettem Lyle pöcsfej Weasleyvel dolgozni és inkább őt választottam volna, mint az előrelépést. Nem vágytam új társra. Egyetértően bólintottam. Lehet, hogy Levin az exem volt, de nem véletlenül nem beszéltünk soha a munkájáról. Én nem Fiona Rutledge voltam, akit ez érdekelt és imádta csinálni. Nem az én igazságérzetemnek és lelkiismeretemnek volt kitalálva ez a munkakör. - Szerintem sosem fogjuk megérteni, és talán addig jó, amíg nem tesszük. Nagyon nem akarok a politikába belekeveredni, mert az még a Zsebpiszok köznél is mocskosabb terep lehet. És minden bizonnyal kiút sincsen igazán, sosem szabadulnánk meg tőle. Nem bírtam ki egy szemforgatás nélkül a morgolódására. Akkor is kifejtem baszd meg. - Szeretünk carbonarát főzni spagettivel és meghallgattatni egymással a kedvenc zenéinket. -Nagyon botrányos hobbik voltak, én is tudom, bizonyára ő is nagyon felbosszantja magát rajta mindjárt. Igazi pletykaalap. Mondjuk keféltünk már a pulton égő tűzhely mellett és Nirvanara meg Simple Planre is. De ezt a részét megtartom magamnak. -Hát nem, de már ez is valami. Úgyis kell még várni a többi vizsgálatra, erősen kétlem, hogy ezekkel az alapokkal letudták volna a boncolást.
Weasley & Lachlan
Vendég
Hétf. Feb. 10, 2020 10:55 am
Lachlan & Weasley
Look, I consider myself a realist, all right, but in philosophical terms, I'm what's called a pessimist.
Legalább ebben az egyben egyetértettünk Dolohovot illetően. Sosem értettem, hogyan lehet valaki ennyire rendszerezett, ennyire fegyelmezett, mint Dolohov. Sejtettem, hogy megvolt rá a maga oka, minden személyiségtorzulásunk mögött okok álltak, éppen csak nem érdekelt, hogy az ő esetében ezek micsodák. Én már nem akartam olyan ügyekkel foglalkozni, mint régen. Néha elkapott a nosztalgia, az adrenalin iránti sóvárgás, de a józan ész mindig visszarántott a földre. Nem vágytam én már igazán az izgalomra és a veszélyre, tulajdonképpen csak azért sírtam vissza a régi szép időket, mert akkor még minden rendben volt otthon és a munkahelyemen is megbecsültek. Nem kellett ebbe többet belelátni. Arra pedig a nyakamat tettem volna, hogy nem, Lachlan nem bírná azt a munkát, amit régen mi végeztünk Rodyval. Túl érzékeny volt, túlságosan beleélte volna magát, az pedig tönkreteszi az embert. Rody is ilyen volt, nem véletlenül lépett ki. - Rody nem volt képes tovább csinálni, azt hiszem, mégsem bírta olyan jól. Én már nem akarok ilyen ügyekkel foglalkozni és jobban tennéd, ha te sem akarnál. Soha, még csak fel sem merült bennem, hogy annál több közöm legyen a politikához, mint amennyi most volt. Elmentem szavazni és testőrt játszottam politikusoknak, ha a felettesem arra kért. Ennyi. A politika világa és a bűnüldözés nehezen fértek össze egymással, annyi korrupt disznó ült a parlamentben és annyi undorító állat került magas hatalmi pozícióba, akik legfeljebb egy azkabani cellát érdemeltek volna, de mi nem tehettünk ellenük semmit... - A Zsebpiszok közben legalább senki sem csinál úgy, mintha egy szent lenne. - Akadtak persze kivételek, de az ottani lecsúszott szerencsétlenek és bűnözők nagy része nem próbált senki meggyőzni arról, hogy jó emberek lennének. A válaszára hitetlenkedve felhorkantam. Nyilván nem mondott igazat, erősen kételkedtem benne, hogy a kapcsolatuk fő mozgatórugója éppen ez lenne. Rodyval mindig értetlenül álltunk azelőtt, hogy az egykor szerencsétlen kis hugrabugosból, akit egyszer kilógattunk a Griffendél-toronyból, olyan felnőtt férfi lett, aki állandóan talált magának alkalmi partnert, de attól még ez volt a helyzet. Tényleg nem értettük, egy narkós, lecsúszott tróger volt, még csak jól sem nézett ki, mégis rendszeresen találtunk nála csajt, amikor meglátogattuk. Rodyval egyszerűen arra jutottunk, hogy a dílerkedés ilyen szempontból kifizetődő szakma, mert más magyarázatot tényleg nem találtunk. - Tudod ki szokott még ilyen programot szervezni a barátaival? A tizenöt éves lányom. Valahogy nehéz elképzelnem Ollivanderről, hogy pizsamapartikra vágyik, az az ember a hímringyó kategóriáját súrolja - forgattam a szemem. Túloztam, igen, de egyszerűen zavart, hogy Lachlan ennyire összemelegedett vele. Ekkor bukkant fel az irodában Potter, aki azonnal intett nekem, hogy: Weasley, magáé Caroline Dolohov, a kettes kihallgatóban várakozik. Nem értettem, miért éppen engem jelöltek ki a feladatra, de nem ellenkeztem.
Mindenkinek megvolt az oka rá, hogy olyan legyen, amilyen. Nem tudtam szinte semmit Levin múltjáról. Alig pár szót ejtett az apjáról, az anyját csak szidta, hogy milyen idegesítő, a volt feleségét pedig említeni sem említette, de természetesen nem is feszegette. Alapból nem beszéltünk sokat a családról, én legfeljebb apámról beszéltem neki és Mattről, ő pedig a gyerekeiről, de egyik sem volt több néhány mondatnál. Nagyon nem erre alapoztuk a kapcsolatunkat, legalábbis nem a nagyon távoli múltra. Neki is megvolt az a része az életének, amit gyűlölt és mélyen elrejtett magában, nekem is, felesleges is felfeszegetni. Nem lepett meg, hogy nem akarta már ezt csinálni. Csúnyán megfizette az árát, hogy ennyire hajtotta a kalandot, az adrenalint és úgy egyáltalán kereste az izgalmat. Teljesen megértettem, hogy ezek után nagyon is távol akarta tartani magát tőle, azonban akárhogy is néztem, nekem nem volt okom ennyire elhatárolódnom ezektől az álmaimtól. Nekem nem volt négy gyerekem, nem volt feleségem, nem volt az égvilágon senkim, csak egy kutyám és két madaram. Persze, ott volt még az életem is, de őszintén, Toast, Bacon és Eggsy sokkal fontosabb volt nekem a szaros kis életemnél. Egyszerűen nem volt mi miatt aggódnom. - Amúgy is lehet, hogy Lestrange tette a legjobban, hogy itthagyta ezt a koszfészket -vontam meg a vállamat. Nem gondoltam teljesen így, de megértettem, hogy ők másképpen gondolkodnak minderről. Nagyon viccesnek találtam, hogy ennyire irritálta a válaszom, meg úgy alapból az, ha Bertie-ről beszéltem. Pedig nem is én hoztam fel a témát, ő kérdezett a drogokról, én pedig válaszoltam rá, mert tudtam, ismertem azokat, amik a papíron álltak. Ennyi. De ha egyszer rendkívül szórakoztató ilyen bosszúsnak látni... - A hímringyóknak is megvan az előnye, roppant tehetségesek bizonyos dolgokban -mosolyogtam Weasleyre a tőlem telhető legártatlanabb arccal. -Tudna mesélni neked a kanapé. -Nem volt semmi extra, sem a kanapéval, sem Bertie-vel (félreértés ne essék, több mint elégedett voltam a teljesítményével és minden együtt töltött éjszaka egy élmény volt), de azért nem történtek olyan különösen megbotránkoztató dolgok se nálam, se Bertie-nél. A Foltozott Üst mosdóját felejtsük is el. Tökéletes időzítéssel, de Potter elhívta Weasleyt mellőlem. Kapott még egy ártatlan mosolyt, mielőtt elindult volna, aztán visszafordultam a papírmunkához. Merlinre, de kurva sok van még hátra...
