Randi tanácsadás // Alex & Ty

A mai nap csak azért keltem ki az ágyból, mert megvan beszélve mára egy találkozó. Őszintén szólva kedvem nincs hozzá, mert ahogy ismerem magam úgyis el fogok mindent szúrni. Nem tudom miért izgulok ennyire, hisz ez csak egy beszélgetés az egyik sráccal, aki nagyon is ott van a csajozás terén.
Felkelek, felöltözök és bemegyek a fürdőbe, hogy megmossam a fogam. Már most jól kezdődik a nap, természetesen ahogy mosoma fogam a fogkrém kicsöppen a számból egyenesen a ruhámra. A tükörből nézek magamra szánalmasan. Mondjuk nem tudom ezen miért lepődök meg. Fogmosás után, újra átöltözök és most hogy minden rendben ki is megyek a klubházból.
Elég fura lehet, hogy egy Hollóhátas és egy Mardekáros jóban vannak egymással és még találkoznak is a szabadidejükben. Néha elgondolkozok ezen, hogy vajon miért ennyire rendes és miért akarja annyira, hogy becsajozzak. Az tény, hogy nagyon is rám férne egy-két jó tanács, mert nekem valahogy ez nem megy.
A folyosón sétálok végig, zsebre dugott kezekkel és a kviddics pálya felé tartok, ahova megbeszéltük a találkozónkat. Még mindig nem értem, hogy miért segít, de biztos, hogy felteszem majd ezt a kérdést. Az is valószínű, hogy csak át akar verni és nevetés tárgyává tenni. Mondjuk azt nem olyan nehéz, megoldom én magam is, nem kell ehhez segítség.
Viszont hamar megérkezek a pályára, nincs itt senki rajtam kívül. Fura, pedig azt hittem, hogy most azért a Hugrabug fog gyakorolni. Csak megrántom a vállaimat és várok a srácra. Addig is lesz elég időm arra, hogy összeesküvés elméleteket gyártsak vele szemben.

Nem vagyok az a korán kelős típus, ezt mindenki tudja rólam. Viszont az is egyszerű tény, hogy utálok késni bárhonnan is, ezért általában mindig mindenhol korábban ott vagyok – kivéve az olyan eseteket, amikor éppen nagyon mással vagyok elfoglalva. Ez a mai reggelre is igaz lehetne. Jobban örülnék neki, ha azért lenne ez így, mert megint egy lánnyal múlatom az időmet, de mostanában kezdek kicsit jobban ráfeküdni a tanulmányaimra, így a szórakozás kicsit háttérbe szorul. Talán pont azért is ajánlottam fel Alexnek, hogy segítek neki kicsit csiszolni az udvarlási képességein, mert már én érzem magam kellemetlenül, amikor látom az egyre másra kudarcba fulladt próbálkozásait. Plusz, így egy kicsit én is úgy érezhetem, hogy visszatértem a csábítás művészetéhez, még ha jelenleg egy kicsit offon is van.

Visszatérve a reggelre: a rohadt tanulás miatt, ma hajnalok hajnalán már ébren voltam, amit utálok, ráadásul úgy elment vele az idő, hogy azon kapom magam, hogy már öt perce el kellett volna indulnom a megbeszélt találkozóra. Kissé káromkodva dobálom az ágyamra a könyveimet, ugyanis a pakoló bűbáj még mindig nem megy igazán, majd gyorsan el is indulok a találkozóra. Útközben elátkozom az összes nagy varázslót, és a hülye lépcsőket is, mert azok is összeesküdtek ellenem, hogy mindenáron elérjék azt, hogy elkéssem. A sors igen csak vicces kedve ellenére is, végül mégis csak tíz perc késéssel esek be a pályára. Kell egy pár pillanat míg a mogorva arcomat mosolyba erőltetem, de az csak első pár pillanatig tűnik annak, aztán egyből természetessé válik.

- Szia! Ne haragudj a késésért, nem vettem észre, hogy eltelt az idő. – Vallom be töredelmesen.
- De ne aggódj, nem úszod meg a kéretlen tanácsaimat! – Jegyzem meg most már egyenesen vigyorogva.
- Hol is kezdjük… – Mondom elgondolkozva, miközben megfelelő helyet keresek arra, hogy leüljünk, mert ez el fog tartani egy darabig.
- Menjünk a lelátóra, ott kényelmesen el tudunk helyezkedni. Mit meg nem adnék egy jó nagy adag kávéért. – Sóhajtok, miközben megindulok a legközelebbi lelátó felé, bízva abban, hogy Alex követni fog.

A levegőt kezdem el rugdosni, alig pár centire a földtől, csak mintegy unaloműzőként. Meg követ itt nem találni, amivel el lehetne szórakozni. Kezeim zsebre téve és csak a földet bámulom. Hevesen kezd el dobogni a szívem, mert a srác késik. Talán el sem jön, és ez nekem mennyire jó is.
De aztán meghallom a hangját és gombóc keletkezik a torkomban. Fel is tekintek rá, hát akkor mégsem felejtette el, nem lett jobb dolga és át kell esnem ezen a beszélgetésen.
- Semmi gond. - Rántom meg a vállaimat, kicsit zavarban vagyok, főleg azért amiért most találkoztunk. Akarok barátnőt, de nekem ez totál ciki, viszont megpróbálom ezt nem kimutatni.
- Nem is akartam megúszni, elvégre ezért vagyunk itt. - Egy mosolyt erőltetek az arcomra, igazából abban reménykedtem, hogy elfelejtette és nem kell átesnünk ezen. Kicsit úgy érzem magam, mint egy apa-fia beszélgetés a felvilágosítás előtt.
Csak bólintok egyet, hogy menjünk fel a lelátóra. Mondjuk ha kávét akar inni, találkozhattunk volna az ebédlőben is, de ezt nem teszem szóvá. Nekem így is görcsben van a gyomrom és izgulok. Elég kellemetlen, hogy senki se akar velem járni, hiába próbálkozok.
- Oké, akkor kezdjük. Mit gondolsz, miért nem jövök be a csajoknak? - Vonom fel az egyik szemöldökömet, talán ő kívülről jobban látja ezt a helyzetet. Azon is gondolkoztam, hogy mert aranyvérű vagyok, de ezt sosem hangoztattam.
- Viszont néha úgy néznek rám, mint egy leprásra, amiért aranyvérű vagyok. Te ezt nem szoktad érezni? - Kíváncsiskodok, mert sokan inkább félrehúzodnak a folyosón, amikor megyek. Jó persze voltak olyan dolgaim, hogy kiestek a kezemből az éppen aktuális kísérleteim vagy csak szimplán megbotlottam és nyakon öntöttem a szembe jövőt. Félnek tőlem? Talán a szerencsétlenkedésem miatt kerülnek.

Kicsit megkönnyebbülten mosolygok, mikor azt mondja, hogy semmi gond, és ezzel lezártnak is tekintem a késésem témáját. Látom rajta, hogy nem igazán érzi magát kényelmesen ebben a helyzetben, de teljesen meg tudom érteni. Ki örülne annak, ha tanácsot kellene kérnie bárkitől is, főleg akkor, ha a csajozásról van szó? Én is csak azért lettem ilyen szerencsés, mert jól kifogtam az elsőt, akivel jó tapasztalatokat éltem meg, azóta meg valahogy olyan természetesen gördül a szekér. De nyilván nekem is kicsit más lett volna, ha az első tapasztalataim után nem önbizalmat kapok, hanem annak a hiányát, ezért teljes mértékben képes vagyok átérezni Alex helyzetét is. Hamar el is helyezkedem az előbb emlegetett lelátón, majd kissé elgondolkozva figyelem egy ideig az alattunk elterülő kviddicspályát, mielőtt válaszolnék a feltett kérdésére.

- Erre nehéz válaszolni. – Szólalok meg végül pár perces csend után.
- Így elsőre azt mondanám, hogy szerintem az önbizalmaddal lehet a gond. De azzal súlyosan. – Mondom ki kendőzetlenül a gondolataimat.
- Szerintem nem igazán van köze ehhez az aranyvérűséghez, bár ebben is azért lehet valami, mostanában nem túlságosan fogadnak minket tárt karokkal. De ez csak a kisebbik gond. Szerintem a sok kis baleset oka is arra vezethető vissza, hogy kevés az önbizalmad. De ezen lehet segíteni. – Avatom be a gondolataimba.
- Igaz, hogy ehhez azért idő kell. Ha nem érzed jól magad a bőrödben, és ha nem fogadod el magadnak olyannak, amilyen vagy, akkor mások sem fognak, főleg nem a lányok. Ők azt szeretik, ha határozott ember van mellettük, aki tisztában van a saját képességeivel és a hibáival is akár, de teljesen elfogadja azokat is. Ha ez megtörténik, egyből megváltozik majd a kisugárzásod, és észre sem veszed majd, de már nem is te futsz majd utánuk, hanem majd ők utánad. – Mondom komolyan.

- Az sem igazán segít az ügyeden, hogy jelenleg kétségbeesetten próbálsz meg párt találni, amit önkéntelenül bár, de szintén megéreznek. A megfigyeléseim azt mutatják, hogy akkor kezded majd igazán érdekelni őket, ha teljesen elengeded a témát, és még csak nem is keresel magad mellé senkit. Ilyenkor vonzóbbá válsz majd a szemükben, ami szintén segíteni fog majd a későbbiekben. Az önbizalom növelésre is vannak praktikák. – Próbálom összeszedni, hogy mit tudok ezekről.
- Először is, próbáld nem másokhoz hasonlítani magad, mert csak rosszabbul fogod magad érezni. Ha azt gondolod, hogy egy bizonyos szituációt el fogsz rontani, akkor valószínűleg úgy is lesz, mert az agyad már eldöntötte, hogy az nem fog sikerülni, így önkéntelenül is be fogod vonzani a rossz kimenetelt. Próbálj meg a dolgokhoz úgy állni, hogy sikerülni fog és ez nagyban segíteni fog rajtad. – Hirtelen előkapok a táskámból egy pergament és egy pennát, amit felé nyújtok.
- Most pedig írj le tizenöt jó tulajdonságot magadról. Lehet ez külső és belső tulajdonság is. – Biztatom. Ez segíteni szokott abban, hogy felismerjék mennyi értékes dolog is van bennük, ami segíthet az önbizalom növelésében.

Elég kellemetlen, hogy itt ülök és igazából máshol lennék. Bárhol máshol, még egy vizsgán is ülnék, csak ne keljen ezt végig hallgatnom.
Megforgatom a szemeim, gondoltam, hogy az önbizalmammal van a gond, de ha annyi visszautasítást kapott volna, mint én akkor neki is megingott volna. Csak hallgatom, amit mond és én még mindig meg vagyok bizonyosodva arról, hogy a vér is közre játszik, hogy annyian lepattintottak. Meg lehet az is, hogy sosem tettem jó benyomást rájuk a randikon.
- Hogy lenne önbizalmam, ha minden csaj lepattint? És igazából fogalmam sincs, hogy miért... Mi a baj velem? - Kicsit fel vagyok háborodva, aztán meg elkeseredve. Tényleg nem értem, hogy mi a baj. Kedves vagyok és udvarias, de úgy látszik ez nem kell a csajoknak. Azt néztem, ha bunkó vagyok, akkor talán kelhetek nekik. Ahh fene tudja. Örlődök magamban és csak félig hallom, amit mond. Igazából én is csinálnám azt, amit a többiek, persze, hogy irigykedek rájuk.
- Én totál elfogadom magamat. Csak annyira jó látni, hogy mások együtt vannak. Én is megölelnék valakit, aki szeret. - Sóhajtok egyet, gondolom neki ezt az érzést nem kell bemutatni. Ő pont olyan, akiről nem lehet a csajokat levakarni.
- Tapasztalatból tudom, hogy a dolgok sosem úgy sikerülnek, ahogy eltervezem. - Elhúzom a számat és ezt valóban elhiheti nekem. Hiába tervezem, hogy jól fog sikerülni, valamit mindig elszúrok. Kezdek bele törődni abba, hogy sosem lesz csajom.
- Mi?! Ahh, fogalmam sincs. Nem elég, hogy kedves és udvarias vagyok a csajokkal? Azt hittem ez nekik bejön. - Nem tudok egyet sem mondani, nemhogy tizenötöt. Azt hittem legalább mond egy-két mondatot mi jön be a csajoknál, amit be is vethetek, de nem. Ez nekem nem megy.