Society of sleepless Owls

Eren & Maenya

► You should do nobly even if you weren't nobly born. ◄

Mondanom sem kell eléggé kellemetlen mikor bármit teszel, szinte már hurrikánt megszégyenítve kezdesz forgolódni az ágyadban, de akkor sem tudsz elaludni. Így hát nyakamba vettem a sötét és zord Roxfort folyosóit, hogy megszerezzem az éltető nedűt egy kakaó becses formájában. Lehet már mindegy lenne és kávéval fel spékelni magamat, de talán valamennyit majd pihenhetek az első óra előtt.
Sejtéseim szerint csodás vizsgáink előfutárai nem hagyják az ember lányát egy nyugodt pihenésben eldőlni. Pedig én kifejezetten szeretem az alvást, ő is engem, de most éppenséggel gonosz és zord módon megcsal. Micsoda kellemetlen dráma! Kellemesebbnek találom ezt mintha a nagyszüleimmel kellene elköltenem egy egész napot. Merlinre! Isten őrizz. Végén még olyat találnék mondani egy rosszabb pillanatban amit megbánok.
Tehát, tartok a konyha irányába és micsoda szerencse, de el is érem. Itt kezdek bele a magam itókájának elkészítésébe, most kihalt az egész talán a házimanók is alszanak. Reményeim szerint.
Megint átfutott az agyamon az iskola előtti vita amit családommal folytattam nem túl boldogan. Legalábbis a család öregebb részlegével akik az életemet keserítik meg minden percben mikor náluk vagyok. Elvakultságuk szinte már fizikai fájdalomba csap át. Mire való ez-az “én jobb vagyok mert aranyvérem van” szarság? Semmivel vagy jobb, maximum annyi írható a számládra mennyire romlasz belülről… Nagy sóhajjal keverem meg az immár meleg tejemet és beleöntött kakaóport. Ideje visszavennem irányt csodálatos Griffendéles klubhelyiség felé. A csendes folyosó egyben nyugtatott meg és kezdte felállítani a szőrt a hátamon.
Utam csendesen telt és akadálymentesen, ha azt nem számolom a lépcsők mennyire szeretnek vicceskedni. Nehezen imádkozom magamat Dámánál mikor szemem sarkából egy alakot látok meg és kissé meg is ugrok. Pedig én aztán nem vagyok mondható ijedős fajtának.
- Oh. - hangzott fel igazán frappáns megszólalásom és kissé elmosolyodom. - Nem tudtam, hogy más is olyan éjjeli bagoly lesz mint én. - fixíroztam a klubtársamat. Át kell ezt gondolnom újra mit is csináljak, de túlságosan lusta voltam visszamenni felverni a szobatársakat így az egyik fotelbe letelepszem a magam csendességében. Biztosra veszem, hogy nem egy évfolyamba járunk, fogaskerekek járnak sebesen agyam minden zugában, de eléggé leharcolt elmém jelenleg semmi emlékfoszlányt nem óhajt előpöffenteni. Ciki.
- Remélem nem zavarlak. - mosolyogtam kissé rá ideiglenes társaságomra. Belekortyolok a kakaóba, ah tökéletes! Felmelegít puhán mint egy finom pulcsi.

Mint mindig, a ma éjszaka sem zajlik túlzottan másképp. Ismét az ágyamban fekszem, s meredek a mennyezet irányába, azon tűnődve, hogy vajon mikor fogja megadni magát a testem és alszok el végül. Persze ameddig ez rajtam múlik, addig nagyokat pislogva próbálom kirázni az álmot a szemeimből. Minden este ugyanolyan. Már kezd unalmas lenni.
Mély levegőt veszek végül, majd egy lendületet véve felemelkedek az ágyamról. Lehajolok a padlóhoz, majd ágyam alól kihúzva bőröndömet csatolom fel azt, hogy végre előhúzhassam a számomra kedves kávéporos dobozt. Minden évben hozok legalább a szünetig elegendőt, hogy ne kelljen le-fel járkálnom minden egyes éjszaka a konyhába és vissza. Csupán egy vízzel teli bögrére van szükségem, melyet a legközelebbi mosdóból össze is gyűjtök, majd pár kanálnyi fekete kávét beleszórva poharamba már majdnem kész is az éberségem nedűje. Egy egyszerű melegítő varázslattal pedig felforralom a bögre tartalmát, majd pár kavargatás után készen is vagyunk.
Fél szemmel gyorsan végigpillantok szobatársaimon. Volt, aki már rajtakapott eme művelet közben, ám ma este nem feltétlen szeretnék magyarázkodásokba kezdeni. Kezeimet a bögre köré fonom, majd halk léptekkel megindulok a klubhelyiség nappalija felé.
A kandalló melegét rögtön megérzem, ahogy a kanapékat megkerülve közelebb kerülök a tűzhöz. Egy ideig csak elgondolkodva meredek a forró lángokra, mintha elmém szeretné végre megadni magát az álmosságnak. Hamar észreveszem ugyan, hogy lassan már állva alszok, ezért gyorsan megrázom fejemet és szürcsölök egy nagyot a kávémból. Végül úgy döntök, hogy a tűz elé telepedek le törökülésben. Még van bőven időm napfelkeltéig, de szeretnék egy kis időt nyerni, mielőtt még találkozok régi barátommal. Amivel viszont nem számolok, az egyik háztársam késő esti felderítőútja. Meglepetten fordítom fejemet az engem köszöntő hang irányába, majd csak vetek egy fáradt, széles mosolyt az illető felé.
- Ezt mondhatnám én is.- felelem neki. - Ez az első, hogy valakit ilyen időtájban itt lássak. - teszem hozzá még, hiszen ha arcról ismerem is, még nem sikerült összefutnom vele. Nem ilyenkor, amikor az óra már rég éjfélt ütött. Megrázom fejemet, amikor azt kérdezi zavar-e. Igazából… Igen, de nem fogom az orrára kötni. Nem én birtoklom a klubhelyiségünket, legalábbis tudtommal még nincs a nevem a falba vésve.
- Nem tudsz aludni?- kérdezem végül, miután már helyet foglalt. Kicsit úgy helyezkedek, hogy rálátásom lehessen még a tűz mellettről is.

Eren & Maenya

► You should do nobly even if you weren't nobly born. ◄

Valahol úgy érzem most áldott dolog az álmatlanság, új dolgokat fedezhetek fel az ismerősnek vélt helyeken. Más kategóriába tartozik ama tény miszerint fáradt agyam nem működik olyan szinten mint aki kipihentem magamat. Szomorú ügy mert ennek majdnem hozadéka a meglepett találkozás is, kakaóm pedig majdnem rajtam és a földön landol. Igaz hirtelenjében nem ismerős a fiú, de talán szót értünk egymással, kis ideig meg el csevegni nem is rossz dolog, talán új ismeretséget köthetek vele.
- Valóban? Sokszor vagy fent ilyen későn? - semmilyen rosszindulatot nem fedezhet fel a hangomban, leginkább meglepetséget. Elég strapabírónak kell lenned, ha fent óhajtasz lenni éjszakákon keresztül.
Magam kis csendességében telepedtem a fotelbe nézve a tüzet. Ez az egy jó az egész helyiségben, hangulatos. Ad némi békés érzést amibe finoman bebúrkolhatod a testedet. Kérdését meghallva emelem rá tekintetemet majd elhajolok bögrémtől.
- Sajnos nem, problémássá teszi így a vizsgákra való tanulást. - mosolyodom el kissé és megrázom a fejemet. - Te? Téged is hajt valami, hogy nem tudsz pihenni? -  kérdésem közben finoman a bögre köré fonom ujjaimat, mintha minimum egy jó kis nyugodt hegyvidéken diskurálnánk. Pedig nagyon is a kastélyban vagyunk, fura érzés fog el ahogy a fiúra nézek. Agyam generálna valamit mert nem bírom kipihenni magamat? Kihesegetem fejemből ezeket . Hah, mi van még a végén valami ostobaságon fogok gondolkodni… anyám hányszor mondta néha túl gondolom a dolgokat. Szóval Maenya csücsi le és ne próbálj emögött keresni semmit. Egyszerűen… öh, kellemes társaságnak találom a srácot. Pontosan. Se több, se kevesebb.
- Cikinek hangozhat, de talán párszor láttalak már téged. Maenya vagyok, benned kit tisztelhetek titokzatos háztárs? - oldalra döntöttem a fejemet. Egyik kezemmel elengedtem bögrémet, finoman megkavarom kakaómat és bele is iszom. Valamennyi szerencsével nem néz teljesen kettyósnak, de hé! Mégsem szólíthatom úgy, hogy: “Figyu te srác…”. Eléggé bunkó lenne, mindenesetre hasonló szituban én tuti zokon venném. Azért kicsit megdicsérem fáradt agyamat amiért kapcsolt annyira, hogy bemutatkozzon. Jár a keksz. Forró italom újfent megborzongat amit én elégedettséggel nyugtázok. Mi lenne szebb egy forró csoki melletti, késő esti beszélgetésnél?

Álmatlan éjszakák. Semmi különleges nincs bennük. Egy idő után megtanulja az ember tolerálni és együtt élni vele. Főleg, ha az álmatlanságnak egy árnyszerű démon az oka. Félni lehet tőle, s az élmény sem változik az idővel. Mindig ott fog koslatni a szemed sarkában, ha tetszik, ha nem. Talán el tud érni, talán nem. Ez a része még nem lett megválaszolva ennyi idő után sem.
Éjjeli bagoly társamra pillantok a kávésbögre mögül. Ha az előzőeket szavakba öntöttem volna itt előtte, valószínűleg pszichiátriai esetnek nézne. Így inkább más választ ötlök ki, mielőtt még elijeszteném. Valahogy most nem is bánom a társaságát. Egész kellemes. Esetleg azért, mert nem igen akadt társam az éjjeli óráim alatt?
- Minden éjjel.- ejtek egy fáradt, keserű mosolyt az irányába. - Melyik évfolyamra is jársz…?-  érdeklődök menetközben. Talán idősebb, talán fiatalabb. Nehéz megmondani. Néha végigpillantok rajta és vegyes vélemények pattannak a fejembe. Fiatalos, de néhány mozdulatából érettség árad.
- Nem feltétlen. Inkább csak…Szeretek ilyen időtájban fent lenni.- válaszolom neki szélesen elmosolyodva. Nem tudok aludni és a nem akarok aludni között hatalmas különbség van. De én ezt választottam és egyelőre ez a legkényelmesebb és legbiztonságosabb módja a démonommal való együtt élésnek. Persze kíváncsi volnék, hogy vajon milyen sokáig lehet ezt elhúzni. Évek? Hónapok? Hetek? Napok? A kérdőjel mindig ott fog szerepelni a végén.
- Egyáltalán nem ciki. - használom kifejezését egy halk nevetéssel körítve. - Elég nagy ez a kastély, de még mi sem kerülhetjük el egymást hét éven keresztül. Eren Sterling Stark. - mutatkozok be neki végül két korty kávé között. Szerencsére a forró gőz és a koffein már kezd hatni, így kevésbé érzem úgy magam, mint egy mosott rongy.

Eren & Maenya

► You should do nobly even if you weren't nobly born. ◄

Lehetséges érdekes társaságot találtam így álmatlan éjszakámra? Mókásnak hatna, ha pont így barátkozom össze valakivel, egy bögre kakaó mellett… ám nem hinném, hogy az övében is az lötyög. Legalábbis az illatából tippelve.
- Nem vagy teljesen kimerült? -  jött meglepődött kérdésem. Igaz a szeme alatti táskák árulkodóak, de ki tudja mi aggasztja ami miatt virraszt. Az emberek furcsa jószágok. - Ami azt illeti hetedéves. Te? -  pillantok rá érdeklődve miközben beleiszom a forrócsokiba. Már a mályvacukor egész szépen elolvadt a forró italban. Így ránézésre nem tudtam megállapítani, hogy melyik évfolyamba járhat, lehet velem egyidős csak nem láttam őt. Nem kizárt dolog.
- Oh, értem. Van benne valami, üdítő, mármint nem zsong mindenkitől az egész kastély. Nem is tudom mikor éjszakáztam utoljára. -  néztem elgondolkodva a tűzbe majd végül én is elmosolyodom gyermekként mennyit lázadtam, hogy én nem akarok aludni. Mára már elég nagy elfogadtságot okoz, ha alhatok.
Nem mintha ennek a “drága” nagyszüleim örülnének, szó sincs ilyesmiről. Nekik ez elfogadhatatlan egy aranyvérű porontyban. Ettől a gondolattól majdnem felnevettem, de rájövök hamar, hogy szegény fiú bolondnak nézne rövid úton. Legalább míg itt vagyok nem leszek nyaggatva, hogy menjünk oda… Brrr… rossz rá is gondolni.
- Nagy a kastély, de mégis picinek hat olykor. - kuncogtam ezen egyet és figyeltem őt. - Örülök a találkozásnak Eren. Azt hiszem egy érdekes ismeretség kezdetét tudhatjuk magunkénak, nem?-  oldalra döntöttem kissé a fejemet. Nem vagyok túl bolondos jellem ez tény, sokan pont utálják is milyen karótnyelt tudok lenni egyes helyzetekben, de nem érdekelt. Majd kiderül, hogy Eren elviseli e ezt. Igaz azt sem tudom találkozunk még.
- Mond csak, mivel ütöd el az éjszakákat? Kastély felfedezés? Pár helyre érdekes lenne benézni ilyenkor. -  az arcom elgondolkodottá vált. Amennyiben nem bukik le az ember semmi baj nincs… érdekes dolgokra bukkanhat. Esetleg elcsipnek? A büntető meló mennyire kellemes az már más tészta. - Ne haragudj, csak szeretek felfedezni… meg túlságosan nagy bennem a kalandvágy ilyenkor. -  nézek a fiúra bocsánatkérően.

Persze nem ő az egyetlen, aki éjjeli bagolyként próbál érvényesülni a sötét éjszakában, de mindenféleképpen meglepő, hogy itt látom. Többnyire viszont a felbukkanó, álmos diákok nagyobb százaléka hamar kipurcan és rohan is vissza az ágyba. Talán Maenya társasága nem ér fürge véget. Kár lenne, ha laposakat kezdene el pislogni. Akkor már tudom, hogy közeledik neki a takarodó.
- Nem igazán. Hozzászoktam már.- rázom meg fejemet. Mondjuk ez hazugság. Sosem lehet teljesen hozzászokni az állandó ébrenléthez. A szemeim így is hatalmas táskákat cipelnek maguk alatt, arcom pedig olyan sápadt, mint a kákalagok bőre. Mintha minden élet kiszállt volna belőlem, egyedül a szemem csillog még valamennyire, de az is csak a kimerültségtől.
- Hatodikos.-  ejtek meg felé egy mosolyt, miután én is megosztom vele ezt a hatalmas titkot. - Legalább az órák jobbak hetedikben?- sütök el egy poént, már-már önmagamat megmosolygatva. Nem vagyok az itteni tanítás ellenére, de azért így hatodikban már kezd igazán lapos lenni a tananyag. Talán hetedikben valami kicsattanó, mindent megváltoztató titkos óra van, amiről még én sem tudok. Ki tudja, ebben a kastélyban sok minden előfordulhat.
- Ebben egyetértek. Igazán kellemes, ha nem visítanak a füledbe és ugrálnak körbe. - vigyorgom tovább, majd szürcsölök még egyet a “mérgemből”. Azt mondják a kávé nem jó az embernek. Legalábbis Kaia mindig ezt hajtogatta nekem, addig a pontig, ameddig el nem csitítottam. Nekem ez segít, az már nem igazán érdekel, hogy a későbbiekben esetleg problémám származna belőle. Ebben a világban már minden káros a szervezetünkre.- Maradhatsz, ameddig szeretnél. Én nem megyek sehova egy ideig.- biccentek neki. Nyugodtan éjszakázhat velem, legalább addig sem kell egyedül itt ülnie a nagy csendben. S most nekem is igazán jól esik a társaság, addig is könnyebben megy az ébrenlét.
- Igen-igen. De ha egy kicsit is hiszel a sorsban, akkor akár annak is nevezhetjük a ma esti találkozásunkat.-  emelem orromhoz a kávésbögrét. Mondjuk én nem igazán hiszek a sorszerű találkozásokban, de ki tudja Maenya miket pártol jobban. - Érdekes kezdet, de nincs ellenemre. -  mosolygom neki végül. Talán épp az ilyen késő esti társalgásokból születnek a legszorosabb barátságok. Ezt mondjuk eddig még nem igazán tapasztaltam meg, mert senki sem volt képes órák hosszán át ébren maradni velem. Másrészt pedig furának és ijesztőnek tartanak a sápadt külsőm miatt. Mégis ki szeretne egy csontvázzal társalogni az éjszaka árnyai között?
- Többnyire itt, a klubhelyiségünkben. Néha lejárok a Fekete tóhoz, de az sokkal bonyolultabb küldetés a prefektusok és Hagrid miatt.-  pillantok az ablak felé. A tó csendje és felületéről visszapattanó holdfény igazán nyugtató volt pár álmatlan éjszakámon. Csupán azért nem ismétlem meg gyakran, mert hamar elaltat.- Nézzenek oda, mennyi energiád van. - nevetek fel halkan.
- Semmi gond, tele vagy élettel.- nyugtatom meg őt. Egyáltalán nem kell bocsánatot kérnie a lelkesedése miatt. Én lehet nem vagyok ennyire energiadús, de némileg számíthat rám, ha nagyon felfedezős kedvében van ma este. - Hova vándorolnál el szívesen most?- kérdezem meg végül két korty kávé között. Már kifogyóban vagyok. Talán jobb is, ha valami eseménydúsabb ötlettel állunk elő.