Kenny & Seamus ~ please don't try to murder that bitch, because i will

Sue-nak azt mondtam, hogy a kviddics meccsen káosz tört ki, és Bagman nagyon sok szülőt berángatott az iskolába, mert úgy gondolta, hogy azzal tesz rendet, ha nekünk picsoghatott arról, hogy mennyire neveletlenek voltak a gyerekeink. Arra véletlenül sem gondolt, hogy azért utálták, mint a szart, mert egy rohadék volt mindenkivel. Biztos így akarta levezetni másokon, hogy Parkinson meg Nott halálra basztatta őt az iskolában, csakhogy ez nem jogosította fel arra, hogy az én gyerekeimmel szórakozzon.
− Na, mi van? Engem ki akartatok hagyni a buliból? – tártam szét a karjaimat, amikor befutottam a folyosóra, ahol a többi szülő várakozott a gyerekeivel. Szándékos késés volt a részemről, mert tudtam jól, hogy Bagman szentbeszédei akár évekig is eltartottak volna. Azon sem csodálkoztam, hogy Kenny meglépett innen – vagy talán ide sem jött −, mert nekem se lett volna túl sem kedvem végigülni ezt a hülyeséget. Épp csak elköszöntem a távozni készülő Nottéktól, és elejtettem egy megjegyzést Theo-nak, hogy ne aggódjon, Bagman nem ússza meg szárazon, amiért az időnket rabolta, amikor kicsapódott az ajtó, és az a túlvilági démon megjelent pusztán a gondolatra.
Sipító hangon rendelt be az irodájába, én pedig rágózva vetettem le magamat a valamelyik Nott által előmelegített székre, és bólogatva hallgattam végig ennek az idiótának a magyarázatát. Nem igazán vettem őt komolyan. Miért is tettem volna így? Nagyon kedvesen – amúgy nem −, közöltem vele, hogy ha egy égő gurkó útjába került, az csak és kizárólag az ő – balfaszsága −  felelőssége volt, ahogy az is, hogy nem tudott rendet tartani. Még udvariasabban felhívtam a figyelmét arra, hogy talán mégsem volt alkalmas erre a pozícióra, mert mindent csinált, csak azt nem, amit kellett volna.
Ő menetközben hátat fordított nekem, és folytatta a panaszáradatát, amíg egy kis bűzbombát rejtettem a rágómba, majd azt az asztallapjának az aljára nyomtam, közben pedig arra gondoltam, hogy igazán elengedhetne már, mert úgysem jutunk majd egyről a kettőre.
Flegmán vágtam be magam mögött az irodájának az ajtaját, abban a reményben, hogy talán rászakad a mennyezet is, majd elindultam a Griffendél klubhelyisége felé. Szinte biztosra vettem, hogy Kenny ott volt, vagy ott lesz majd.
Így régi ismerősként köszöntöttem a Kövér Dámát, amikor megálltam a portréja előtt. Zsebre tett kezekkel bámultam rá, arra gondolta, hogy hányszor keserítette meg az életemet ez a hülye kurva.
− Szeretnék a gyerekemmel beszélni.
− Belépés jelszóval – jelentette ki olyan határozottan, mintha amúgy nem ide jártam volna évekig. Általában türelmes embernek vallottam magam, de a percek óta tartó vitánk során sutba vágtam minden illemet.
− Ide figyelj! Eleget szopattál az évek során. Vagy befogod a pofádat, és kinyitod azt a rohadt átjárót, vagy Merlinre esküszöm, hogy durvábban szétkapom a portrédat, mint annak idején Sirius Black! – sziszegtem, miközben a feltartott tenyeremben egy tűzgömb formálódott.
Erre szerencsére már érzékelte, hogy nem kellett volna kihúznia a gyufát, és kinyitotta a bejáratot, mielőtt még leolvasztottam volna a vászonról.
− Egyébként meg, Fortuna Major, a kurva anyádat – szúrtam oda neki, amikor elhaladtam mellette, mert igen csak idegesített, hogy húsz éve ugyanolyan nyomorult volt, és akkor folyamatosan szabotált minket, sőt mindenkit arra kényszerített, hogy a kornyikálást hallgassuk, amikor nem is volt hangja.
A klubhelyiség előhozta a nosztalgikus enyémet, és vigyorogva jártam körbe. Kicsit sem érdekelt, hogy mit szólnak hozzám a kölykök, amikor belesüppedtem a kedvenc fotelembe, és vártam a fiam felbukkanását.
− Kenny! Gyere csak ide! – emelkedtem fel, amikor ráismertem a nagyobbik fiamra. Egyből magamhoz intettem őt, ölelést csak azért nem kapott, mert tudtam milyenek voltak a tinédzserek, biztosan cikinek érezte volna.
− Figyelj, az imént jöttem el Bagmantől, és szeretnék veled beszélni az esetről. – Most lehet, hogy fejmosásra számított, bár azt általában az anyától szokta kapni, de tényleg komolyan szerettem volna elbeszélgetni vele arról, hogy nem szeretném, ha kicsapnák az iskolából azért, mert Bagman idióta volt. Bagman testi épsége egyébként nem érdekelt. Csak a gyerekemet ne vágják ki az iskolából.