Már délelőtt megérkeztünk a birtokra, azonban épphogy lepakoltam a cuccaimat máris egy bagoly kopogtatott az ablakomon. Természetesen, Jamestől érkezett a madár. Ki más zaklatott volna a nyár kellős közepén az ötleteivel amúgy? De egyáltalán nem zavart, sőt örültem neki, hogy hallhatottam felőle, így amint letettem a táskámat az ágyamra, azonnal felbontottam a borítékot, és olvasni kezdtem. Úgy gondoltam, hogy délutánnál előbb úgysem állunk neki a sütésnek, mert anyának a babával nem lett volna szerencsés a legmelegebb órákban kint tartózkodnia, így leültem, hogy megfogalmazhassam a válaszomat. Vigyorogva írtam le a sorokat, majd a borítékot lezártam, megcímeztem, és visszaadtam Potterék baglyának. Hagytam, hogy szerencsétlen madár kipihenje magát egy kicsit, aztán útnak indítottam. Utána álltam csak neki a szekrénybe pakolni a holmijaimat, gondosan elrendezve őket, hiszen azt beszéltük a családdal, hogy néhány vidéken töltött nap senkinek nem árt majd meg. Amikor mindennel végeztem, elégedetten pillantottam körbe a helyiségben, majd mint aki jól végezte a dolgát, elindultam lefelé. A nappaliba érve láttam, hogy még csak egy óra pár perccel, szóval szinte biztos voltam benne, hogy anyát valahol idebent találom meg. − Anya? Apa? – szólongattam őket, amíg választ nem kaptam valahonnan, majd amikor végre meghallottam az egyikük hangját, akkor megindultam abba az irányba. − Segíthetek valamiben? – dőltem neki az ajtófélfának. Biztos voltam benne, hogy rengeteg volt a teendő, akár idebent, akár odakint a grillező körül, viszont szó nélkül nem akartam belekotnyeleskedni, ezért is jeleztem, hogy ha bármi gond lenne, akkor anya nehogy megerőltesse magát, hanem megcsinálom én. − Goldie még a szobájában? – ráncoltam össze a homlokomat, hiszen a húgommal nem futottam össze idelent, szóval gondolom akkor csak fent lehetett. Nem akartam azonban rátelepedni, úgy voltam vele, ha szeretne, akkor majd lejön magától. Semmire nem kényszeríthettem rá.
Vendég
Kedd Júl. 26, 2022 9:30 pm
- Ó, de ne már, tele van a kert minden szépséggel, látnia kell! Meg neked is! - vettem át a kiscsomagot, batyuval a hátsóján. Jót szuszókált útközben, aminek kifejezetten örültem, na de a kertet látnia kell! A növényeket! fantasztikusan szépek lettek! Másrészt hagyni akartam pihenni Őt is, hiszen 7/24-ben anyának lenni egy új jövevénynél... ha nekem úgy néz ki a szemem, mint akinek... hopp, neki nem, neki nem! Nem ezt akartam gondolni! Inkább körbemegyek a picurral, s megnézzük, mennyi manó rejtőzik a levelek alatt. Főként, mert akármi is történik, nekem azonnal látnom kell a növényeimet, mennyit fejlődtek! A bagolynak még köszöntem, felismerve, James baglya. És ennek módfelett örülök, mert az jó, ha a gyerekek jó barátságban vannak egymással. Ha valaki megtanulta, mennyire is tud segíteni a baráti kör, az én vagyok. Jó-jó, mások is biztosan így gondolják, de azért szerintem senki sem indult a béka (bocs, Trevor!) hátsója alól, mint én. Pöttöm félúton úgy döntött, behajol álomországba, a friss levegő, ugye, az mindig jót tesz! Bár a hasa úgyis fel fogja ébreszteni, de addig meg, ha nem aludt el anyja, akkor segítek rendezkedni, máskülönben kitrappolok vissza, s a növényekkel babrálgatok, régen láttam már őket. Az üvegházat már nagyon várom, hogy beszabadulhassak oda, de most csak elővettem egy-egy adag teának valót, mielőtt bármibe is fogok a kerti sütögetéssel kapcsolatban. Amúgy is felettébb kényelmes vagyok, s majd a pálca mindent megold. - Jaj, lehet, nem tettem be.... - pattanok fel, hogy megnézzem. Kell az a kacsás úszógumi, amit az egyik mugliboltban láttam. Ki akarom próbálni, milyen! Nem a sütögetéshez. - Nappali! - kiáltom el magam útközben, aztán megrettenek, mert nem akarom a tökmagot felébreszteni. A kérdésre Hannah-ra nézek, úgy veszem, elsősorban neki szükséges szorgos kéz, nem mindent egyedül vinni ám! - Az előbb még láttam kintről, ahogy kinyitja az ablakot. - a csomagjaimhoz megyek, s megkönnyebbülve veszem tudomásul, hogy az a sárga bizony kiviláglik a kupac ruhahalom alól. - Ha anyádnak nincs szüksége segédkézre... a grillezőt kéne kihozni, és letakarítani. - szépen el van téve, hogy az idő és időjárás ne hasson rá. - Teát? - nyúlok a csészémért, s azt tartva előbb fiunk felé, kortyolok a sajátomba.
- Ó, de ne már, tele van a kert minden szépséggel, látnia kell! Meg neked is! - vettem át a kiscsomagot, batyuval a hátsóján. Jót szuszókált útközben, aminek kifejezetten örültem, na de a kertet látnia kell! A növényeket! fantasztikusan szépek lettek!
