Családom és egyéb állatfajták

- Anyaaa! - hallatszik a vidrakölykök együttes nyafogása, miközben a maguk tíz-tíz kilóival felmásznak az ágyunkra és keresztül-kasul elhasalnak rajtunk. Nyögve fordulok a hátamra, úgy egy percig azt sem tudom, hol vagyok. Lassan nyitogatom a szemem és szembe találom magam egy pár sötét gombszemmel, ami a fiunkhoz tartozik. Oldalra nézek, Luna az apját vette célba és ugyanígy nyomul az arcába, amin erőtlenül felnevetek.
- Kölykök, még a nap sem kelt fel, ti miért? - kérdezem rekedtes, álmos hangon. Még bőven aludnék, ezért megfogom Matteot, ledöntöm kettőnk közé a matracra és magamhoz ölelem egyszerre mindhármukat.
- De anyaaa - nyávog tovább mindkettő. Nico talán még rosszabbul is járt, mert Luna szokása újabban, hogy harapdál, ha nem figyelnek rá, és rá is cuppan az apja orrára. Visszafojtom a nevetést, nehogy azt higgye, ez vicces...pedig az. A látvány eléggé vicces. - Pajasintát mondtál - juttatja eszembe a fiunk, milyen átgondolatlan ötlettel fektettem le őket este aludni.
- Aha, majd reggelire. Még nincs reggel, nézzetek ki. Hajnal van...szombat hajnal...ilyenkor lehet aludni, oké? - magyarázom nekik, bár ennyi fészkelődés mellett már nem fogok tudni visszaaludni.
- Jó reggelt, Apa - mosolygok a lerágott orrú hercegemre. - Hogy aludtál, amíg az ördögeink fel nem keltettek? - kíváncsiskodom.
Teo kezeit lefejtve magamról lassan felülök, megdörgölöm az arcom, kiengedem a kontyomat és nehézkesen, de talpra állok. Itt nyugalom csak akkor van, amikor a gyerekek a testvérem lakókocsijában alszanak és őt ébresztik hajnalok hajnalán.
- Kávé? Palacsinta? - célzom a kérdést a férjemnek. Tőle nem várom el, hogy felkeljen, elég dolga van a hétköznapokban, neki is kijár egy kis pihenés.

Olyan király érzés, hogy tök nyugi van, a madarak tökéletes ébresztőórák, és még az ágyból lehet hallgatni őket, míg magamhoz térek. Közelebb bújok hozzá, elveszve hajának illatában, s a kinti zsongó hang visszaaltat. A szóra előbb csak mormogok, valahogy nem az vagyok, aki felébred a gyerekek neszére. A mászásra már annál inkább. Mormogok még egyet, és amelyik üstök a karom alá kerül, azt átkarolom, s már éppen aludnék tovább, de hát a gyerekek azok gyerekek.
Merthogy a kis lábacskáit karolom, ami egyet jelent, ha jól érzékelem a szuggerálást..
Kinyitva a szemeim, egy másik szempár néz rám, kis fitos nózival.
- Kicsit nagy madarat fogtam... - érzem Rain kezét, s a másik kezemmel megsimítom övét, s már lassan dobnám is magam vissza az alvásba...
- Au, és csíp! - hogy pont a nagy orromat kell megtalálnia. - Ne harapdálj, ez fáj, kispintyő. Vagy kiskutya vagy? - nem úgy fájt ám, ahogy ő gondolja, s szép kis nyom fog maradni egy ideig az orromon, mélyedésként.
Hallom a párbeszédet, és már ebből sejtem, hogy fuccs a visszaalvásnak.
- Jó reggelt, kedves. - mosolygok rá, és inkább nem érintem meg az orrom, ellenben leánykámmal elpantomimezek, ami inkább arcvágás és fintorgás, játékos La Morte módra.
- Azt hittem, álmodom még most is, mert az álmomban is ott voltatok ám. - vigyorgok, ahogy a kisvidrák anyukájára nézek. - Ugye átküldted hozzám őket, míg aludtál? - vagyis, hogy aludt?
Felemelem a kis vidrát, kiváló súlyzó gyakorlatok, majd egy repülős mozdulattal a már közben (félig) üres helyre landol a madárka. Ott hagyom rajta kezeim, de kicsusszan, igazi kis vidraként, anyjához, de előbb verseny a testvérrel, ki ér anyához előbb oda.
Imádattal nézem őket, a kérdésre így hirtelen nem is tudok reagálni.
- Mind a kettő kiváló ötlet! - alvás ugyan ebből már nem lesz, de időre van szükségem, hogy reggelente magamhoz térjek, és ezt a visszaalvás lelassította.
Még nem mászok ki az ágyból, elnézegetem, ahogy készülődik, és a körülötte keringő éhes oroszlánokat. Üres has, nincs apajáték.
Még hallgatom őket, egyáltalán nem becsukott szemekkel. Ezért a pillanatokért döntöttem úgy, hogy a magunk útját választom. Ez a csoda és gyönyörű pillanat mindent megér. Mosolyogva könyökölök fel, s támasztom meg fejem.
- Az éhes oroszlánok. - kikászálódok az ágyból, s hercgnőmet átkarolva, a nyakára adok egy csókot. - Mindjárt megyek én is.
A reggeli hideg víz igazán ébresztő tud lenni, bár az most a vidrahalom volt, akik felkúsztak hozzánk.