Finite Incantatem



 
Finite Incantatem
◇◈ We've all got both light and dark inside us ◈◇
Canon
és
keresett
karakterek

Fat animals with wings<3

Desiree Frye


Akadémista

Fat animals with wings<3 0b496987d60b15e47c9497d1f0709e4766d54450

Lakhely :

Leicester

Elõtörténet :

Flora & Fauna


Playby :

Brianna Hildebrand


78


Fat animals with wings<3 Empty
Desiree Frye
Hétf. Jún. 13, 2022 7:44 pm


René & Desi


A Roxfort egyik legnagyobb találmánya volt, hogy a fiúk nem tudtak belépni a lányok szobájába, a lányok viszont gond nélkül beléphettek az ő hálótermeikbe. Persze, ha az ember jobban belegondol, ez elég rendesen kimeríti a férfiakkal szembeni negatív diszkrimináció fogalmát - vagy a nőkkel szembeni pozitív diszkriminációét, attól függ, honnan nézzük. Elvégre a pasik között is vannak normálisak, ahogy nőknél is található nem egy bántalmazó. Na mindegy, nem ez a lényeg, hanem az, hogy ma nagyon jól kihasználtam a lehetőségemet és már korán reggel belopóztam Renéhez, mindenképpen azelőtt, hogy felébredt volna. Meglepetésem akadt számára.
Tegnap találkoztam apámmal Roxmortsban, hétvége volt, a miénk volt a világ minden ideje, Apa hamar rátért a lényegre: birtokába jutott egy tündérvarangynak, aki nem fért meg az otthoni populációban. Valamiért nem fogadták be a többiek, lehet azért, mert kancsal volt. Igazság szerint lényegtelen a miértje, csak az számított, hogy valakinél maradjon, kedves kisállatként. Először rám gondolt, de én azonnal elutasítottam. Jelenleg nem éreztem azt, hogy szükségem lenne még egy állatra Rost és Poe mellé, vagy megfelelően tudnék mindhármukról gondoskodni a tanulás, a kviddics, Simon és a költészet mellett. Így is lehet, hogy túl sokat vállaltam magamra. Azonban meg volt a tökéletes alany, még be is szereztünk neki mindent, ami az állat megfelelő tartásához szükséges, és én is összeírtam, hogy miképpen kell róluk gondoskodni.
Csendesen sompolyogtam be a szobába, az egyik szobatársa kérdőn nézett rám, én viszont csak mutattam neki, hogy egy szót se szóljon. Rápillantott a kezemben ülő, szárnyas békára, felvonta a szemöldökét, és rájött, hogy jobban jár, ha helyet cserélünk, és ő eltűnik azon ajtón át, amin én beléptem.
Kedvesen lehajoltam René ágya mellé, még tényleg békésen aludt. Még. Óvatosan lehelyeztem mellé a varangyot a párnára, aki pár perc után észrevette, hogy egy fül van előtte. Egy fül. És melyik tündérvarangy ne szeretné a füleket? Lassított felvételen néztem végig, ahogy lassan kidugja a nyelvét, bizonytalanul visszahúzza, majd egy jól irányzott lövéssel belecsattintja René fülébe.
- Jó reggelt, királylányfi -vigyorogtam önelégülten.

Megjegyzés • 325 • Link

Vissza az elejére Go down
Anonymous



Fat animals with wings<3 Empty
Vendég
Szer. Jún. 22, 2022 11:44 am

Dezi & Desi & René

A Hugrabug klubhelyiségben voltam az én édes Harperemmel, éppen a Baltie-tól lopott viccekkel szórakoztattam, hiszen szerettem hallani Harper angyali nevetését. Kényelmesen süppedtem bele a kanapéba mellette, miközben a kézfejét cirógattam.
A duruzsolássá csendesült a körülöttünk lévők beszélgetése, a szemem sarkából elmosódott alakokat láttam. Nem érdekelt senki más, csakis Harper, és a tény, hogy mellettem volt. Ritka pillanatok egyike volt, már-már egészen hihetetlennek tűnt ez a jelenet, de mégis olyan jól eső boldogság árasztotta el a mellkasomat mindig, amikor rápillantottam.
Hosszasan beszélgettünk, szinte mindenféléről, hogy ő hogyan érzi magát, a kviddicsről, elpanaszoltam, hogy megint nem csináltam meg a házimat, és az egyik professzor lecseszett érte, sőt még azt is lelkesen elsztoriztam, hogy a múltkori Jóslástan órán teafüvekből megjósoltam, hogy össze fogunk házasodni. Harper pedig örült neki. Hogy a viharba ne örült volna annak, hogy a világ legaranyosabb, leghelyesebb és leggondoskodóbb sráca feleségül akarta őt venni?
Az ujjaimmal továbbra is cirógattam az ő puha bőrét, miközben sokkal komolyabb téma felé tereltem a beszélgetésünket. Kettőnk kérdeztem. Arról, hogy szeretett volna a barátnőm lenni, s ő teketóriázás nélkül igent mondott. Előrehajoltam, hogy megcsókoljam. Az ajkaink majdnem összeértek, amikor valami nyálkás a fülembe ért.
Ebben a pillanatban visítva fordultam le az ágyról, és az arcom nem Harper orcáját érintette, hanem a padlót üdvözölte.
Nagyokat pislogva ültem fel, és riadtan kaptam Harper után, aki… Nem volt sehol. Mert hát életem legszebb pillanata vagy álom volt, vagy jósálom, amely még nem következett be, de hamarosan úgyis meg fog történni! Felsandítottam. Annyira tudhattam volna, hogy Desi volt az! Csak ő volt képes tönkretenni az életemet!
− Desiiii! – nyögtem fel fájdalmasan, miközben feltápászkodtam a padlóról. – Miért nem hagytál aludni? Miért kell mindig elrontanod, ha valami jó történik velem?
Ezzel pedig véget nem érő panaszáradat vette kezdetét, és elmentem a szekrényemig, hogy keressek egy pólót, mert Desi nem érdemelte meg, hogy ezt a csodálatos testet bámulhassa. Talán két percig is eltartott mire találtam valami használhatót, ugyanis a szekrényem úgy nézett ki, mintha bombát robbantottak volna benne.
Visszaléptem az ágyam mellé, de szinte azonnal ledermedtem, amikor észrevettem a párnámon gubbasztó szárnyas békát. Egyébként cukinak találtam volna, ha Desi nem éppen azon dolgozna, hogy megkeserítse az életemet.
− Nyugtass meg, hogy nem te nyaltál a fülembe, hanem a béka volt – fordultam a lány felé, hiszen annyira vadállatot tartott magánál, hogy már egy szárnyas béka meg sem lepett. Az durvább lett volna, ha mit tudom én, szerzett volna egy zsebrandalórt.
− Egyáltalán mit akarsz? Nem zavar, hogy hajnali kilenc van?! Szombaton minek kell korán kelni? – dörzsöltem meg panaszosan a szemeimet, miközben leereszkedtem a matracra, és a kis békusz felé nyúltam.


Vissza az elejére Go down
 Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:

Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: