- Ne köszönd, ez a legkevesebb. -Én tényleg teljesen természetesnek éreztem, hogy ilyesmit megteszek érte. Nem volt semmi különös abban, hogy a vállára adok egy törölközőt, talán még egy vadidegennel is megtettem volna. -Azért én biztosra mennék, nehogy a végén elkapjak valami csodát tőled. Nekem sajnos nem olyan izmos az immunrendszerem, mint neked lehet. Igazából még mindig nem értettem, hogy miért egyezett bele. Nem kérdeztem rá, nem beszélgettem el vele ilyesmiről, mert féltem, hogy még a végén visszakozik. Így is minden oka megvolt rá, hogy megtegye, nem akartam még szítani is a tüzet. Nagyon hálás voltam neki és örültem, hogy bevállalja ezt a hatalmas kockázatot, gyakorlatilag csakis az én kedvemért, de attól még féltem a visszalépés miatti kockázattól. - Persze, hogy láttam -vágtam rá, szinte már felháborodva a feltételezéstől is. Persze nem volt mire felháborodjak, mert neki volt igaza. -Egyszer, amikor Weasley behozott téged valamiért. Meg egy másik alkalommal egy másik emberrel. Úgyhogy láttam már drogot. -Ez nyilván nem volt elég, én pedig rettentő bosszús voltam, hogy mennyire zöldfülűnek nézek ki, holott az is voltam. Gyanakvóan méregettem felváltva Bertie-t és a kutyámat. A nyakamat tettem volna rá, hogy van itt valami a háttérben, mert ez az állat egyértelműen nem lett volna ilyen kis kedves senkivel. - Ugye nem használtál Imperiust Toaston? Nagyon megdöbbentő, hogy mennyire rád kattant, nem szokott ilyet.
- Az én immunrendszerem páratlan. Amúgy is, ahhoz, hogy megfertőzzelek, közelebb kéne mennem hozzád. Mondjuk így... - Hangosan cuppogva odanyomtam az arcomat az övéhez. Nem számítottam tőle kielégítő válaszra, elképzelhetetlennek tartottam, hogy legyen bármi fogalma a drogokról. Olyannak tűnt, aki alkoholt is ritkán fogyasztott. De a válaszával még sikerült az alacsony elvárásaimat is alulmúlnia. Kitört belőlem a röhögés, a kutyája értetlenül forgatta a fejét a jelenet láttán. - Te tényleg eszméletlen cuki vagy - ingattam a fejem hitetlenkedve. - Láttál, mi? Hát az sajnos most nem lesz elég. Úgyhogy légyszi, most rakd félre az aurorénedet... Beletúrtam a táskába és kiszedtem belőle mindent, amire most szükségünk volt. Zacskók tele porokkal, tablettákkal, fűvel és néhány fiola színes folyadékokkal tele. - Mondd, hogy legalább ezt felismered - mutattam a fűre. - A többiről halvány elképzelésed sincs, igaz? Ezek szerint a kutya másokkal nem volt barátságos. Nem lepett meg, hogy engem mégis kedvelt, bírtak a kutyák, talán amiatt, hogy lényegében félig én is az voltam. Vagy csak érezték, hogy én is szeretem őket, ellenben például a kurva golymókokkal. - Nem, értem mindig rajonganak a kutyák. Egy farmon nőttem fel, apámnak volt egy hatalmas őrkutyája. Az is hagyta, hogy lovagoljak rajta kölyökként, pedig mindenki mást meg akart ölni. Csak a golymókolat gyűlölöm.
I am one of those melodramatic fools, neurotic to the bone
No doubt about it
Vendég
Hétf. Jan. 13, 2020 3:15 pm
- Pfuj, mint egy hal! -toltam el magamtól nevetve. Majdnem a hideg is kirázott attól a cuppogó hangtól, komolyan úgy éreztem magam, mintha egy tisztítóhal lenne a fejem mellett az akvárium üvegéről. És nem, tegnap nagyon nem ilyen hangokat hallatott egyikünk sem, úgyhogy még mindig undorító volt ez a zaj, ami kijött belőle. Olyan vörös lett a fejem, mintha most vettem volna ki a forrásban lévő vízből. Bertie Ollivander az egyetlen ember a világon, aki két egymást követő napon is képes elérni, hogy elvörösödjek, és mindkétszer egyszerre a zavartól és az idegességtől. Mégis mi az, hogy cuki?! Nem egy plüssállat vagyok, hogy cuki legyek. Borzasztóan felháborodtam ezen a kijelentésen, ebben a házban legfeljebb Toast és a madarak voltak cukik, én nem. - A nénikéd, az a cuki -dünnyögtem bosszúsan. -Egyébként tanultam is a drogokról az aurorképzőben, csak nem láttam őket soha élőben. Az nem jelenti azt, hogy nem ismerném fel, ha látnék. Erre elég hamar rácáfolt, amikor kipakolta az egész portékáját a táskájából. Kissé megsemmisülten néztem a hatalmas kupacra, ami előttünk növekedett és rá kellett jönnöm, hogy fogalmam sincsen, melyik micsoda. De hát hogyan is tudnám megmondani, amikor fehér porból is volt legalább négyféle? - Azért a füvet felismerem... Az a tabletta nekem ecstasynak tűnik, az egyik fehér por meg biztosan kokain. Ha jól tudom, ezeket a muglik is nagyon szeretik. -Reméltem, hogy nem esek pofára és tényleg igazam van legalább ennyiben. Így is nagyon kínos volt már ez a helyzet. Megvakargattam Toast füle tövét, bevallom, féltékenységből, de most az egyszer nem foglalkozott velem. Felpakolta a hatalmas patáit Bertie-re és nyújtózkodott egyet rajta. Csak azokkal csinált ilyet, akiket kedvelt. Igen, egyre féltékenyebb voltam. - Golymókokat? Pedig ők aztán nem zavarnak sokat... -A szoba sarkában lévő kalitkára mutattam, ahol a két kismadár most összebújva aludt. -Ők Bacon és Eggsy, remélem, a pintyeket nem utálod. Bár nagyon nyugisak szerencsére, és nem is akarom kiengedni őket.
- Halak a csillagjegyem - vontam meg a vállam egy széles vigyorral. Sikerült újból elérnem, hogy Ada Lachlan, a menőnek éppen nem mondható auror, de akkor is auror elpiruljon. Tudtam, hogy ez nem a páratlan vonzerőmnek köszönhető, egyszerűen csak dühös rám, amiért folyton kinevetem. De ha egyszer annyira szórakoztatott az ártatlansága, úgy éreztem, mintha két külön bolygón éltünk volna, amik közül az övé egy rózsaszín habos-babos álom. Tudtam, hogy nincs így, csak az én életem egy kalap szar az általános társadalmi elvárásokhoz viszonyítva és egyáltalán nem az alapműveltség része, hogy több tucat különböző kábítószerfélét meg tudj különböztetni első ránézésre. A probléma csupán annyi volt, hogy Adának szombatig lejjebb kellet süllyednie ennél és magába szívnia mindent az én csúnya kis bolygóm tudásából. - A nénikém kicsit sem cuki, te viszont az vagy - erősködtem. - Ti komolyan ilyeneket tanultok a képzés alatt? Ha ezt tudom, akkor jelentkezem aurornak, osztályelső lennék nálatok. Kár, hogy ötödikben meghúztak SVK-ból. Annak leginkább ahhoz volt köze, hogy a Carrow testvérpár egyszerűen csak SV órákat tartott, ahol én gyakorlóbábuként funkcionáltam. Azután az év után nem sok kedvem volt tovább foglalkozni a Sötét Varázslatok Kivédése tanulmányaimmal. Nem mintha valaha is aurornak készültem volna, nem voltak ilyen nagy vágyaim soha. - Szuper, ezt tényleg eltaláltad és a muglik tényleg imádják mindkettőt. Tíz pont a Griffendélnek, mert biztosan griffendéles voltál. Az ekiből és a kokainból különben szombaton is bőven fogyni fog, a bulikon általában azokat viszik a legnagyobb mennyiségben. - Egyesével megmutogattam Adának a táska tartalmát, elmondtam melyik árunak mi a neve, mik a hatásai, majd siralmas nagy rutinnal imitáltam is, melyiket hogyan szokás fogyasztani. Én magam csak néhányat használtam ezek közül, rendszeresen csak egyet, a többit alkalomhoz igazítva, de ettől függetlenül tudtam mindegyikről mindent, valószínűleg jobban, mint a vevőim. Elvégre mindet én készítettem, némelyiket én kísérleteztem ki és teszteltem először. Békésen vakargattam a kutya fülét, ilyenkor mindig meg kellett állapítanom, hogy a kutyák simogatása jó hatással van az ember lelkére. Talán majd egyszer nekem is lesz egy kutyám, ha rendeződik az életem. - Dehogynem, ha hajnalban kell lapátolnod alóluk a szart. A szüleim golymókokat tenyésztenek, ki nem állhattam azokat a dögöket. Apám kvibli, szóval neki nem jutott az Ollivander pálcabizniszből és kitalálta, hogy ez lesz az ő nyereséges vállalkozása. Nem volt az, nyilván. - Bármeddig képes lettem volna szidni a golymókokat. - A pintyekkel nincs bajom, hangosak és buták. Habár az emberek is hangosak és buták, szóval ez nem a legjobb jellemzés, azt hiszem.
I am one of those melodramatic fools, neurotic to the bone
No doubt about it
Vendég
Hétf. Jan. 13, 2020 7:07 pm
- Ismersz olyan rákféléket, amik halat esznek? Mert ha igen, akkor véged van. Ha nem, akkor is, mert én leszek az első. -Nyilvánvalóan nem tudtam volna kárt tenni benne, még ha akartam volna, akkor sem. Minden bizonnyal még egy párbajban is szuperül megállta volna a helyét, pedig az évfolyamomon én voltam abból is a legjobb és problémamentesen le tudtam verni bárkit benne, aki nem értett hozzá túl jól. Bertie-ről nem tudtam elképzelni, hogy egy legalább elfogadható párbajtudás nélkül is ott lenne, ahol most van. Persze, hogy dühös voltam. Rendszeresen úgy tett, mintha egy édibédi kislánykával beszélgetne és éppen valami kisgyerekesen aranyos butaságot csinált vagy mondott volna. Utoljára húsz éve csinálhattam olyat, amit a bátyám biztos még mindig szívesen felemlegetne, hogy röhöghessen rajta. A harminchoz közeledve ezt inkább megalázónak éreztem, annak ellenére is, hogy egyáltalán nem annak szánta. - Ha még egyszer lecukizol, akkor... -Nem fejeztem be a mondatot. Felesleges lett volna, mert egyrészt nem jutott eszembe semmilyen frappáns válasz, másrészt ha eszembe is jutott volna, neki tuti azonnal lett volna egy annál is jobb válasza rá. -Gond nélkül elérted volna, nem olyan nehéz. És nem is ér semmit. Én is osztályelső voltam, aztán nézd meg, mire mentem vele. -Nem volt keserűség a hangomban, nem panaszkodni akartam, és már egyébként is megbékéltem a tudattal, hogy kurva szar volt a pályaválasztásom. -És nem voltam griffendéles! ... Na jó, az voltam. Elegem van belőle, hogy mindig igazad van. Nagyon igyekeztem követni, ahogy magyarázott, bár néha elvesztettem a fonalat. Nehéz volt ennyi drogfélét a jellemzőikkel együtt megjegyezni, de tényleg igyekeztem. A végére úgy éreztem, hogy ha visszakérdezne, nagy magabiztossággal tudtam volna a nagyrészüket megválaszolni. Az már más kérdés, hogy ha holnap teszi meg, akkor is így fogok-e emlékezni. - Oké, azt hiszem rendben lesz. Érdemes lenne kiválasztanom egyet, aminek a függője lehetnék szombaton, nem? Mert akkor azt tényleg be tudnám tanulni, hogy hogyan viselkedjek úgy, mint aki nagyon akarja és már elvonási tünetei vannak. Olyan döbbenettel és felháborodással néztem rá a madaraimra tett megjegyzés után, mint eddig egyszer sem. Hát hogy volt mersze?! - Bacon és Eggsy egyáltalán nem buták! Nem is értem, hogy... Képes vagy lecukizni engem, elszereted a kutyámat is, most meg a madaraimat kritizálod? Ez sajnos mókamentes estét von maga után. Megyek is felöltözni. -Olyan drámai mozdulattal álltam fel és indultam el a hálószoba felé, mintha a színpadról estem volna le. Szó szerint. Mert kurvára nem voltam jó színész.
- Nem ismerem túl jól a rákféléket, de sok minden eszembe jutott, amit megtehetnél velem és kellemesebb lenne, mintha megölnél - vágtam rá. Nem sok emberben bíztam meg. Tulajdonképpen egy-két kivételtől eltekintve senkiben. Már megtanultam a saját káromon, hogy az emberek átbasznak az első adandó alkalommal, kihasználnak minden gyengeséget és ott rúgnak beléd, ahol csak tudnak. Adáról mégsem feltételeztem, hogy rosszat akar nekem és nem azért, mert lefeküdt velem. Az nem jelentett semmit. Csak vigyorogva ingattam a fejem. Tudtunk mindketten, hogy annyiszor nevezem cukinak, ahányszor csak szeretném. Majd megszokja, nem azzal a szándékkal mondtam, hogy megalázzam. - Gond nélkül? Ja, képzelem, az a tehetséges fajta vagyok - horkantam fel. Semmit nem sikerült elérnem az életemben. Nem lett normális végzettségem, a családomtól menekültem, igazi barátaim nem maradtak és drogot árultam a Zsebpiszok közben. Nem, nem lehetett volna belőlem auror, ha megszakadok, akkor sem. - Általában nem a tehetség alapján dől el, hogy kiből mi lesz. Nekem elhiheted. Annyira egyértelmű volt, hogy a Griffendélbe osztotta a Süveg. Jó emberismerőnek tartottam magam, nagyon ritkán fordult elő, hogy valakinek rosszul mértem fel a személyiségét. Nem is engedhettem meg magamnak, ha nem akartam megöletni magam. - Ez legyen - mutattam rá az egyik zacskóra. - Ezt ők biztos nem használják. Olyan kell, amivel nem fognak megkínálni, mert nagyra értékelném, ha nem halnál meg egy ilyen hülyeség miatt. Láttál már drogost elvonási tünetekkel? Szombatra csinálj tűnyomokat is a karodra. Nem kell megszurkálnod magad, a smink is megteszi, ezeknek úgysem fog feltűnni. Mikor felpattant a kanapéról, azonnal ugrottam én is utána, mintha azt jelentette volna ki, hogy kiugrik az ablakon. - Nem gondoltam komolyan - kaptam el a derekát. - Nagyon okos madarak. A kutyád gyűlöl engem. Te pedig egy igazi vadállat vagy, véletlenül sem cuki.
I am one of those melodramatic fools, neurotic to the bone
No doubt about it
Vendég
Hétf. Jan. 13, 2020 10:10 pm
- Kaptál tőlem egy törcsit, az legyen elég. Nem tudom, mi másra gondolhatsz még -adtam az ártatlant. Nyilván tudtam, mire gondol, és egyáltalán nem volt bajom a felajánlással. Tegnap este nem igazán volt időnk és végül erőnk sem ilyesmihez, de hát ami késik, nem múlik. Engem aztán nem sok mindennel tudott volna elrettenteni. Úgyhogy azért látványosan megnyaltam a számat, hadd induljon csak be a fantáziája. Teljesen igaza volt abban, hogy sosem bántottam volna, szándékosan semmiképpen. Már most tudtam, hogy ha bármi rosszul alakulna szombaton, akkor mindent magamra fogok vállalni, hogy Bertie megúszhassa az egészet. Ez nem az ő bulija volt, hanem az enyém, őt csak sikerült csúnyán belerángatnom. Tudtam, hogy még meg fogom bánni, de egyelőre nagyon rá voltam fókuszálva a szombat estére. Meg a ma estére is. - Ha nekem sikerült, neked is sikerülne, hidd el. Te még jobban is bírnád a többi parasztot mint én. -Azért valahogy nekem is sikerült megoldanom, bár sok törésponton kellett átesnem ahhoz, hogy tényleg végigvigyem. Nem egyszer éreztem azt, hogy feladom az egészet a picsába és megyek vissza a kávézóba, aztán végül mégis megcsináltam a másnapot és az azutánit is, és így tovább. Mindig hajtott az, hogy a végeredmény számít úgyis és az auroroknál jó dolgom lesz. Jó nagy pofára esés volt. - Úgy tudtam, az elvonási tüneteket befolyásolja az is, hogy milyen drogról van szó. Vagy az annyira nem számít? -Vettem a kezembe a kis zacskót, ami szépen meg volt rakva valamelyik szerrel. Hirtelen nem is tudtam, melyik van pontosan a kezemben. -Azt meg tudom oldani, nem vagyok egy profi sminkes, mert én sosem használok a hétköznapokban, de nem lesz vele gond. Majd még azt is gyakorolgatom napközben. Vagy én tényleg elmegyek véradásra. -Nem tettem volna meg, biztos borzalmas élmény lehetett. Megtorpantam, ahogy elkapott hátulról és elégedetten elmosolyodtam. Persze biztosan tudta ő is, hogy mire megy ki a játék, de azért jó érzés volt, hogy nem kockáztott. Azt hiszem, ő is biztosra akart menni, hogy szuperül alakul az esténk. - Nem hiszek neked. Nézd meg, Toast már itt is van, engem meg még mindig cukinak tartasz. Tudom, hogy így van, nem kell legilimentornak lennem hozzá. -Toast közben leült mellénk és olyan ártatlanul csóválta a farkát, ahogy csak egy kutya tudja. Szegény jobb is, hogy nem érti a helyzetet.
- Még egy törcsire, nyilván - forgattam a szemem. Nem engedte a nem létező méltóságom, hogy lecsapjam a magas labdát. Majd, később. Bárhogy is erőlködik és bármennyire szerettem volna megismételni az előző estét. Úgyis sort kerítünk majd rá. - Tizennyolc évesen egy igazi puhapöcs voltam, szóval nem hiszem. Te keményebb vagy nálam, én csak megjátszom. - Ezt teljesen komolyan gondoltam. Lehet, hogy néha elpirult a haragtól és életében még egy cigit sem szívott el, de kemény volt. Valószínűleg ő ezt nem tudta magáról, nem állítom, hogy túl jól ismertem, de azt a vak is látta, hogy nem szorult belé sok önbizalom. A világ biztos tett róla, hogy ne higgyen önmagában. - De, határozottan számít. Én ezt olyan másfél évig toltam - magyaráztam. - Szorongás, depresszió, izomgörcsök, hányás, közben mintha égnének a csontjaid, olyan, mint egy Cruciatus, ami nem ér véget. Nagyjából ilyenek az elvonási tünetek, pokoli. Én azóta hozzá sem nyúltam ehhez a szarhoz. De ezek a nyomorultak bekajálják azt is, ha remeg a kezed és előadod mennyire rosszul vagy. Ők csak hétvégi narkósok, nem veszik észre igazán a különbséget. Úgysem veled fognak foglalkozni. Ez csak arra kell, hogy valamivel kimentsd magad, amíg én elbeszélgetek új barátainkkal, neked pedig lesz időd kifaggatni a lányokat. Senki sem foglalkozik egy drogos csajjal, aki lelép a mosdóba belőni magát. Igen, ez volt a terv. Szar volt? Határozottan. De ennél jobbat egyikünk sem tudott kitalálni. - Látom, a véradós sztorit megjegyezted - nevettem. - Anyám rád is nagyon büszke lesz. Anyám tényleg büszke volt rám. Persze csak azért, mert ennyire naiv volt és ennyire őszintén nem akart észrevenni semmit. Ő is látta volna a nyilvánvalót, ha nem dugja szándékosan homokba a fejét. Könnyebb volt, mint együtt élni azzal, mi lett a fiából. Ahogy elkaptam a derekát, vissza is húztam magamhoz, a háta nekifeszült a mellkasomnak. - Most mégis mit kéne tennem, ha egyszer cukinak tartalak? - hajoltam oda a nyakához. - Hazudjak? Én olyat sosem szoktam... Vissza kellett volna térnünk a felkészüléshez. De nehéz, egyenesen lehetetlen feladat volt, amikor másra sem tudtam gondolni, csak az előző estére. És a fenébe is, szombaton akár meg is halhatunk, a világvége hangulat nem racionális döntéseket vált ki az emberekből...
I am one of those melodramatic fools, neurotic to the bone
No doubt about it
Vendég
Kedd Jan. 14, 2020 8:42 am
- Azt szerintem meg tudjuk oldani -mosolyogtam rá olyan ártatlanul, amennyire csak tudtam. Persze annyira nem sikerült ez sem, mint ahogy semmi más sem. Nem tudtam jól megjátszani magam, ahhoz túl őszinte voltam. Falakat ügyesen építettem, de azok is levehetőek voltak és mindig csak akkor kerültek fel, ha más is a közelemben volt. De ez most nem ide tartozik. Bertie mellett még szükségem sem volt ilyesmire, neki sikerült elérnie, hogy jó kedvem legyen és ne foglalkozzak a problémáimmal. - Kemény, hogyne... Mint a nyolc hetes crupszar. Kettőnk közül szerintem senkinek nem kérdés, hogy ki az erősebb. -Én nem tartottam magam annak, de őt igen. Nem tudtam, miken ment át pontosan ahhoz, hogy most ott legyen, ahol van, de egészen biztos voltam benne, hogy én nem tudtam volna mindazt végigcsinálni. Vagy ha mégis, akkor kétségtelen, hogy nem jövök ki olyan jól belőle, mint ő. Mert valljuk be, hiába nem volt csodás élete, azért még mindig volt lejjebb és nagyon csodáltam őt azért, hogy a helyzethez mérten mennyit elért. - Nem hangzik túl barátságosan -grimaszoltam. -De nem lesz gond, ezeket nem annyira nehéz megjátszani, a depressziót tuti nem. -Az még közel is állt hozzám. Visszaadtam neki a zacskót. -És a hatása milyen? Csak hogy tudjam, hogyan viselkedjek, ha elvileg éppen betéptem tőle. Teljesen hozzásimultam, ahogy odahúzott magához, nagyon jó érzés volt a teste melegét érezni magamon, pláne a szorosan egymáshoz simuló csípőnknél. Nem is emlékeztem rá, milyen jó is tud lenni ez az érzés. - Ugyan, te olyat nem tudsz. -Jóleső borzongás futott végig a gerincemen, ahogy megéreztem a leheletét a nyakamon. Fél kézzel hátranyúltam, hogy a hajába túrhassak és ne tudjon tőlem elhúzódni, ha akarna sem. Bár nem úgy éreztem, hogy akarna. -Te mindig nagyon őszinte vagy az emberrel. Most sem próbáltál hazudni, amikor utánam jöttél. Én sem tudtam másra koncentrálni, csak a tegnap emlékeire és a mai lehetőségeink végtelen tárházára. Meg persze arra, ahogy éppen engem tartott a karjai között. A szabad kezemmel megfogtam az övét a derekamon és összefontam vele az ujjaimat. Így könnyebb lesz majd irányítanom, ha máshová akarom eljuttatni a kis kacsóját, márpedig sok hely eszembe jutott. - Most dolgoznunk kéne, nem? -Azért megkérdeztem, de szerintem a hülye is hallhatta a hangomból, hogy nagyon nem a munka gondolatával voltam elfoglalva. Bassza meg a szombat, amikor itt van ez is.
- Az meglepően kemény tud lenni. - Sok minden történt velem, olyan dolgok, amik miatt más valószínűleg a Temzébe ugrott volna. De én nem tettem és az az igazság, hogy egy másodpercig sem jutott eszembe megtenni. Annak ellenére, hogy folyton mérgeztem magam, köszönöm szépen, nem akartam meghalni, élni szerettem volna és reménykedni benne, hogy egyszer majd minden a helyére kerül. Akkor is eszerint a felfogás szerint éltem, amikor az utcára kerültem, amikor a dílerkedésnél is undorítóbb és megalázóbb módon kerestem pénzt, amikor rákattam a keménydrogokra, amikor durvább dolgokat láttam, mint amiket Adának az aurorképzőben valaha is tanítottak. Történtek velem szar dolgok, igen, de kivel nem? Az élet megy tovább, ki kell hoznunk belőle a legtöbbet, amit csak tudunk, ez a lényeg, nem a kesergés. Attól még senkinek sem lett jobb, hogy a sebeit nyalogatta és várta a csodát. - Eufória, máshogy nem tudom leírni. Kurva jó, nem véletlenül olyan könnyű rákattanni. Olyan boldogságot érzel tőle, ami már természetellenes. Mintha minden tökéletes lenne, elcsendesedik az egész világ és te kibaszott jól érzed magad, sőt, jónak érzed magad. Mintha egy nagy, színes, vidám buborékban lebegnél néhány órán keresztül, azt sem vennéd észre, ha lesmárolna egy dementor. Ha egyszer kipróbálod, utána mindig ezt az érzést keresed, azt hiszem - magyaráztam, miközben próbáltam kizárni minden ködös, de intenzív emléket ezzel kapcsolatban. Tárgyilagos akartam maradni, mert most rohadtul nem akartam a saját élményeimmel foglalkozni. - Ez olyan cucc, amiért bármit megteszel. Tényleg bármit, a legmegalázóbb dolgokra is vetemednél érte. Úgyhogy ez tökéletes lesz neked fedősztorinak, senki sem fog meglepődni azon, hogy velem vagy. Nem volt újdonság, hogy egy szinte ismeretlen nőt tartottam a karjaim között. Általában nem válogattam és nem pazaroltam az időmet felesleges ismerkedésre, ha az ölembe hullott a lehetőség. Voltak persze alapelveim, de Ada esetében attól nem igazán kellett tartanom, hogy nincs magánál és emiatt a hozzájárulása erősen megkérdőjelezhető. Ő nem olyan volt, mint a többi nő, akivel egy ágyban kötöttem ki, elképzelni sem tudtam vele a szokásos rutint, ami nagyjából közös betépésből, hálószobai kalandokból, majd újabb közös bebódulásból állt. Éppen emiatt nem értettem, miért akar tőlem bármit is a szombati munkán kívül, de nem kérdezősködtem és nem is agyaltam ezen sokat, csak élveztem a helyzetet. Mert volt rajta mit élvezni. - Én mindig őszinte és megbízható vagyok. - Egy csók először a nyakára, majd a vállára. A szombat tervezésével kellett volna foglalkoznunk, de egyre inkább éreztem, hogy képtelen vagyok visszatérni a droghasználati gyorstalpalónkhoz. - Tarthatunk egy kis szünetet. Utána is tudjuk folytatni, néha le kell vezetni a sok felgyülemlett stresszt. A jógában meg nem vagyok túl jó, szóval... A kutyája sokkal tapintatosabbnak bizonyult a macskáimnál, mert nem kísérelt meg kigáncsolni minket. Pedig nem lett volna nehéz dolga, mert semmire sem figyeltünk a külvilágból. Még azt sem vettem észre, hogy a hatalmas belga juhász elvitte a pulóveremet és a pólómat, ami valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva rövid időn belül a nappali és a hálószoba között kötött ki valahol.
