Tell me what's wrong with society

A minisztériumi kávé annyira fos volt, hogy ehhez képest a folyosón felejtett felmosóvíz is egy kulináris csodának tűnt. Pedig nem voltam válogatós, rohadtul nem. Teledobáltam cukorral, de így is ihatatlan volt, így kiborítottam az egészet a mosdóban az egyik csapba és közben csak arra tudtam gondolni, hogy bezzeg Lachlan milyen jó reggelit szokott magával hozni. Sosem vallottam volna be neki, de odáig voltam a fánkért, amit minden reggel az asztalomra tett, ha pedig egy papírpoharas kávét is odadobott mellé, akkor egészen jól indult a napom. Ezt nem kellett tudnia, még a végén elbízta volna magát.
Visszaültem az íróasztalomhoz jelentést írni. Néhány napja kihívtak minket Lachlannel egy rémunalmas bolti betöréshez, azóta húztam a papírmunkát, semmit sem gyűlöltem annyira, mint az amúgy is jelentéktelen esetekről hosszas jegyzőkönyvet írni. Leltárba vettem minden értéket, ami eltűnt, a bolttulajdonos minden mondatát papírra vetettem, lekörmöltem hogyan jártunk el Adával, majd azt is, hogy néhány óra múlva letartóztattuk a tettest. Legszívesebben az asztalba vertem volna a fejemet. Gyűlöltem a munkámat. Minden áldott nap megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy felmondok, de olyankor mindig megláttam az íróasztalomra helyezett, bekeretezett fotót a gyerekekről és tudtam, hogy ezt nem tehetem meg.
Ekkor érkezett meg Lachlan, legnagyobb örömömre egy gusztustalanul színes és édes fánkkal. Egy pillanat erejéig nem értettem minek örül ennyire. Kettőnk közül ő kattant rá egészen a Zsebpiszok közben kiderített információkra, engem nem hozott lázba az ügy és őszintén szólva abban sem voltam biztos, hogy bele kéne ártanunk magunkat. Veszett ügynek tartottam. Körbekérdeztem néhány embert, akiket hasznos információforrásnak tartottam, de ennél többet nem tettem. Adával ellentétben én nem is jutottam semmire, úgy tűnt, ő azonban sikerrel járt Dolohovnál vagy Ollivandernél.
- Ezt honnan a Merlin aszott balheréjéből derítetted ki? - néztem rá homlokráncolva. Gyomorforgató volt minden, amit elmondott. Lányos apaként régen is megviselt minden ilyen ügy, a gondolat is kiborított, hogy valaki ilyesmit tehetne Lynnel vagy Celiával.
Elvettem tőle a papírt, majd a nevek elolvasása után reflexből összegyűrtem és a zsebembe tömtem. Ezt rohadtul senki nem szerezhette meg.
- Ugye tudod, hogy ez kurvára nem játék? Ezért kicsinálhatnak mindkettőnket, de Do... szóval őt is. Biztos, hogy nem kamuzott? Ezek mind kormánypárti politikusok vagy oligarchák, honnan tudod, hogy nem csak kapott az alkalmon és rájuk akarja verni a balhét politikai célokból?

Nem bíztam Dolohovban, politikus volt, azt sem lehetett elhinni, amit kérdez. De be kellett látnom, hogy ennyire ő sem lehetett ügyes hazudozó, nem találhatott ki fél perc alatt ilyen történetet, ennyi konkrét ténnyel és névvel. Ha csak a fele igaz volt annak, amit elmondott Adának, azzal már lehetett kezdeni valamit. Már aki kezdeni akart ezzel bármit is, nekem bőségesen voltak fenntartásaim. De ha tegyük fel, a nevek nem is stimmeltek és csak politikai okokból diktálta le éppen ezeket Adának, akkor is, a többi információ hasznos volt. Bárcsak bekussolt volna Dolohov, miért kellett éppen most nagylelkűnek lennie Lachlannel? Sajnáltam azokat a lányokat őszintén, de a hátam közepére sem kívántam ezt az ügyet. Néhány éve örömmel fejest ugrottam volna egy ilyen nyomozásba, most azonban... Megtanultam a leckét. Nagy ára volt, de egy életre megtanultam. Nem szerettem volna olyasmibe ártani magam, ami nagyobb nálam. Márpedig a listán szereplő nevekkel értelmes ember nem húz ujjat.
- És ezzel most mit akarsz kezdeni? Odaállhatsz Potter elé, de neki is megvan kötve a keze. Mindenféle ködös feltételezés miatt nem fog aurorokat küldeni egy bulira, főleg nem egy ilyen bulira. Ilyen emberekkel nem baszakodhatsz csak úgy, mindig te húzod a rövidebbet. Nagyon erős bizonyíték kéne hozzá, hogy meg lehessen rángatni őket, de nekem elhiheted, legtöbbször az sem elég. Védi őket a nevük és a pénzük. Baromi jó, hogy ezt ki tudtad deríteni, tényleg, pirospont meg minden lófasz jár érte, de most már felejtsd el. Én is nagyon sajnálom azokat a lányokat, de nekik nem lehet segíteni. Nekünk biztos nem sikerülhet. Ha Dolohov nekiállna pattogni, akkor talán történne valami, de mi jelentéktelenek vagyunk, miattunk senki nem fog nekimenni... ezeknek. Te is tudod, hogy ez az igazság. - Nem biztos, hogy tudta. Én is csak akkor jöttem rá, amikor már késő volt és megtörtént a tragédia. Azóta tudtam, hol a helyem és nem akartam átlépni semmilyen határt. Mi van, ha Elaine után a gyerekek lennének a következők?

- Ez tényleg nem helyes. Sok minden nem helyes a világban. De fogadj meg egy tanácsot: ne ártsd bele magad olyan ügyekbe, amik sokkal nagyobbak nálad. Én nem hittem el senkinek és most... - Mindketten tudtuk, hogy mi volt most. Túlfeszítettem a húrt, túl vakmerő voltam, túl sokat képzeltem magamról, a képességeimről, az aurorok helyzetéről és ezzel a feleségem halálát okoztam. Annyira ostoba voltam, hiába mondták, hogy vannak ügyek, amiket el kéne engednem, én nem hittem nekik, azt gondoltam, hogy én különb vagyok és majd én megmutatom mindenkinek, hogyan kell ezt másképp csinálni. Csak azt mutattam meg a világnak, hogyan mehet tönkre egy család élete egyetlen nap alatt. Megnyomorítottam saját magamat, de ami még szörnyűbb, hogy négy gyereket is csak azért, mert én akartam a legjobb auror lenni. Most már nem létezett az a nyomozás, amiért hajlandó lettem volna átlépni a határokat. Megtanultam a leckét, Ada tanulhatott volna az én hibáimból.
- Akár, de nem te vagy az - ráztam meg a fejem. - És hogyan szeretnél erős bizonyítékot szerezni? Ahhoz oda kéne menned és bizonyítékot gyűjteni, kétlem, hogy tárt karokkal várnának egy aurort. És őszintén szólva én nem is akarok odamenni, az kurva biztos. Szörnyű, ami ott történik, de az is szörnyű lenne, ha megölnének minket. Már nem miattunk, csak amiatt, amit hátrahagynánk.
Nem tetszett, hogy nem volt hajlandó elengedni ezt az ügyet, minden észérv ellenére kapaszkodott belé. Érthető persze, ez volt élete első komoly nyomozása. De fel kellett fognia, hogy az életével játszik, ha túlságosan alámerül az alvilági ügyletekben. Nem akarhatta ennyire a sikert, a karriert, a hősködést vagy tudom is én mit. Nem volt hülye, be kellett látnia, ha másért nem, akkor a feleségemről terjengő pletykák miatt. Biztosan hallotta már a piszkos részleteket, tudnia kellett, hogy ez most ugyanaz és ugyanúgy is végződhet.

- Nem volt más. Te is tudod, hogy nem volt más. - Nem akartam hosszan érvelni, miért volt ez pontosan ugyanolyan, a mai napig képtelen voltam az esetről anélkül beszélni, hogy kiborultam volna. Nem örültem neki, hogy Lachlan most akaratlanul is feltépi ezeket a régi sebeket a makacsságával és a hibával, amit készült elkövetni. Nem volt férje vagy gyerekei, de biztosan volt családja, akiket bajba keverhetett. És persze ott volt a saját élete is, amiről minden bátor ember bizonygatja, hogy ő nem félti, de amikor tényleg szembe kell nézni a halállal, akkor mindenki másképp gondolja. Sokszor kerültem már közel hozzá én is, az aurorszakma ezzel járt, és minden alkalommal alig bírtam elfojtani a reszketést. Senki sem akar igazán meghalni, hősként sem.
Az ötletére szinte már rémülten kaptam fel a fejemet. Ezt ő sem gondolhatta komolyan. Nem elég, hogy nem hatottak rá az érveim, hanem egyre elmebetegebb elképzelésekkel állt elő...
- Neked teljesen elmentek otthonról? Beverted a fejedet vagy vettél valamit Ollivandertől? Mert magadtól nem lehetsz ennyire síkhülye... - fakadtam ki. - Amit most felvázoltál, azt röviden úgy hívják, hogy öngyilkosság. De nevezhetjük a világ legszarabb tervének is, ha úgy jobban tetszik. Nem is értem, hogy juthat eszedbe ilyen. Ezt felejtsd el, ne is agyalj ezen, mert biztosan nem fogod megcsinálni. Még jó, hogy esélyed sem lenne rá.
Nem tudtam elképzelni azt a szituációt, amiben neki sikerülne beépülnie. Egyedül ez nyugtatott meg, mert tudtam, hogy én hiába ellenkeztem, azt úgyis magasról leszarta.