A Malfoy kúria dolgozószobájának ablaka, úgy tűnik, ma forgalmasabb, mint akármelyik, repkedő üzenetektől hemzsegő minisztériumi lift. Hamarosan itt a szeptember, az iskolakezdés, egyre fogynak a napok, amiket együtt tölthetek Scorpius-szal az elválásig, pedig akadnak még bőven teendőink és terveim vele a nyár vége előtt, ezért ma úgy döntöttem, hogy a hétre szabadságot veszek ki. Persze egy ilyen hirtelen döntés azzal jár, hogy a postát hozó és vivő baglyok szorgosan váltják egymást nálam már több, mint egy órája, a korai idő ellenére is, mert milliónyi minisztériumi teendőm maradt az utolsó pillanatra halasztva. Épp végzek az utolsó levéllel is, amikor Lossy két gyors pukkanás között közli, hogy a reggeli tálalva az étkezőben, úgyhogy az öltönyömet kisimítva fel is egyenesedem, hogy mielőbb követhessem a csábító illatokat. Az utolsó pillanatban azonban egy újabb gyöngybagoly kér bebocsájtást az üveget kocogtatva csőrével, lábán a mai sajtóval. Leoldom a lábáról a csomagot, aztán némi csemegével kínálom, mielőtt újra szárnyat bontana, én pedig magamhoz veszem az újságot, illetve egy-két még bontatlan, olvasásra váró küldeményt, és átsétálok az étkezőbe, ahol helyetfoglalok a gyönyörűen megterített ebédlőasztal végén. Lossy kitett magáért, annyi biztos, mintha így próbálná a tudtunkra hozni, mennyire örül a gazdái itthon tartózkodásának, mert igazi angol reggeli vár, tojással, szalonnával, kolbásszal, friss és sült zöldségekkel, sütőtöklével, teával és kávéval. Én azonban egyelőre csak az utóbbival szolgálom ki magam, majd lassan kortyolgatom a feketémet, míg szétnyitom az orrom előtt a Reggeli Prófétát, és átfutom a bel- majd a külpolitikai rovatot is. Csak akkor engedem le kissé a lap egyik sarkát, amikor közeledő léptek zaját hallom, és a következő pillanatban Scorpi jelenik meg az ajtóban.
- Jó reggelt, Scorpius! - üdvözlöm egy enyhén szórakozott félmosollyal, de aztán néhány pillanatra még az olvasmányom mögé rejtőzöm, amíg az éppen olvasott cikk végére nem érek. Végül egy időre félreteszem a híreket. - Megérkezett a roxforti értesítőd - nyújtom át neki az egyik bontatlan levelet. - Reggeli után, kérlek, írd majd össze, mire lesz szükséged a tanévkezdéshez, péntek reggel ellátogatunk az Abszol útra - közlöm a még kissé álmos tekintetű gyerekkel, mert később talán nem lesz rá elég ideje, illetve a listája még odaát is jól jöhet. Közben elkezdem megpakolni a tányéromat.
- Utána pedig csomagolj össze magadnak mindent, amire a következő pár napban szükséged lehet... - pillantok fel rá futólag, mielőtt magamhoz venném a villámat. - Ugyanis egy délután kettőre időzített zsupsz-kulccsal San Franciscoba utazunk – közlöm határozottan, a szám szélén bujkáló mosollyal, majd hagyok neki pár pillanatot, hogy megemészthesse a hallottakat, addig is eltűntetek néhány falatot a reggelimből. - Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy veszek neked új kviddicsseprűt mire visszamész a Roxfortba? Nos... támadt egy jobb ötletem... - jelentem ki rejtélyesen. Bár az egész terv csak alibiként szolgál, hogy bebiztosítsam magam, hogy ezzel az informátori beépüléssel nem veszik kárba mindaz, amit a családunk jóhírének megmentéséért tettem az elmúlt huszonöt évben, hogy amikor majd a hírek azzal lesznek tele, hogy Draco Malfoy rendszeresen utazgat Amerikába, akkor ne kezdjenek ezzel kapcsolatban mindenféle badarságokat kitalálni, összeesküvés elméleteket gyártani, és terjeszteni, de ettől függetlenül is izgatott vagyok az üzleti terjeszkedés miatt.
A nyár második fele arról szólt, hogy Scorpius miatt aggódtam, szinte folyamatosan, hogy rendbe jön-e, mire elérkezik a tanévkezdés? Hogy elég jól lesz-e ahhoz, hogy ártalmas bájitalok nélkül is végig tudja csinálni a napot, nélkülem, illetve egyéb segítség nélkül? Anyám majdnem egy hónapot itt töltött, csak a múlt hét közepén költözött haza, és hálás voltam neki, hogy szemmel tartja a fiamat akkor is, amikor nem vagyok itthon, de a jelenléte állandó emlékeztetőként szolgált arra az éjszakára. Ahogy Calver gyógyító heti kétszeri látogatása is. Azt hiszem, szükségünk volt már arra, hogy végre egy kis időt eltöltsünk ketten is. De ez az utazás nem csak hogy elterelheti a figyelmünket az elmúlt időszak történéseiről, hanem valami új kezdetét is jelentheti mindkettők számára, ami egyben össze is köt majd bennünket. Hogy bevonom a fiút az üzleti terveimbe, nem csak az iskolai kviddics élményeit teheti majd emlékezetesebbé, hanem talán úgy érezheti, hogy végre felnőttként kezelem, ahogy szerette volna. Ez legalábbis lehet az első lépés.
A délután kettes indulásunkkal azonban ismét a kora reggeli órákban találjuk majd magunkat az érkezéskor San Franciscoban, épp időben ahhoz, hogy megnézhessük a hatórai gyárnyitást, aztán körbe is vezetnek majd bennünket, de mivel alkalmazkodnunk kell az időeltolódáshoz, úgy vélem, jobb lesz így, ha egy-két napra tervezünk egy gyors villámlátogatás helyett. Így remélhetőleg majd jut rendesen idő mindenre.
Scorpius && Draco
Cameron Castillo varázslatosnak találta
Vendég
Kedd Feb. 08, 2022 10:58 pm
Draco & Scorpius
Ez az idei nyár eseményekkel teli volt. Akadtak kellemesebb és kellemetlenebb részei is, de mostanra már elmondható, hogy jól vagyok. Nem vágyódom az elixír után és egészen kiegyensúlyozottan élem meg a mindennapokat. Talán már a Roxfortban se lesz gond és bár apa még mindig sokat dolgozik, több időt szakít rám, érdemi időt, ami pozitív hatással van a kapcsolatunkra. Lossy nekem is a tudtomra adta, hogy elkészült a reggelivel, az asztal megterítve, minden tálalva, így utam lefelé visz a lépcsőkön, az orromat pedig hamar megcsapja a kellemes illat, mely az étkezőben vár, apám jelenléte pedig mosolyt csal az arcomra. - Neked is jó reggelt! Írnak valami érdekeset az újságban? - köszöntöm egy apró mosollyal ajkamon, majd helyet foglalok és elkezdem a reggelit a tányéromra pakolni. Kerül rá kolbász és rántotta is, némi zöldséggel, de a szalonnát ma reggel kihagyom. - Köszönöm! - átveszem a levelet, de egyelőre csak magam mellé teszem, nem nyitom még ki, még összekészítem a teámat, csak utána kerül ismét kezembe a levél, apám szavaira viszont csak felpillantok rá. - Már összeírtam néhány napja. - előrelátó voltam, nem szokásom semmit se az utolsó pillanatra hagyni. Felbontom a levelet, Lossy már hozza is az egyik levélnyitó késünket, így pillanatok alatt a kezemben van a papír. Semmi újdonságot nem nyújt, de nem bánom. - Jó étvágyat! - én belekezdek az étkezésbe és kissé hümmögve emelem fel a fejem, amikor közli, hogy pakoljak össze. Kérdőn nézek rá, de megszólalnom se kell, elmondja magától is az okát. - San Franciscoba? Tényleg? Mi célból? - nem bírom ki, hogy ne rohamozzam meg a kérdésekkel rögtön, szemeimben is kíváncsiság csillan, mondja már! De azért türelmesen kivárom, amíg eszik pár falatot, én mégse kapok be újabbat. - Persze, hogy emlékszem, de kifejthetnéd, hogy mi pontosan az az ötlet. - mert szeretném még most tudni, nem csak akkor, amikor megérkezünk. Szívesen utaznék, kimozdulnék ismét a kúriából, mert kicsit sok volt az itt töltött idő, Calver gyógyító jelenléte, bár a nagymamámnak örültem, jó volt ismét érezni, hogy egy család vagyunk. Anya hiányát bár nem pótolta, mégis határozottan jó hatással volt rám és talán akarva-akaratlan befolyásolni is tudott, mert most már csak Ők vannak nekem, csak a Malfoyok.
Ahogy apa kéri, délutánra minden készen áll, a csomagok mellettem sorakoznak, a zsupzskulcs pedig pontosan akkor lép működésbe, amikorra időzítve van. Nem maradok le, de nem is mögötte kullogok, hanem felzárkózok mellé és figyelek, méghozzá mindenre. Az időeltolódás igaz szokatlan a számomra és itt se jártam még soha, nem érzek félelmet, marad a kíváncsiság bennem minden újdonság iránt.
Nyilvánvalóan okosabb lett volna előre gondolkodni, és megtervezni ezt a hetet, de mióta elvállaltam az informátori feladatokat a parancsnokságnak, gyakran kell élnem a pillanatban, habozás nélkül kihasználni az adódó lehetőségeket, vagy épp átértékelni és átszervezni valamit, amit addig jól működött, annak érdekében, hogy minden olajozottan menjen továbbra is. Néha igencsak nehéz megtalálni az egyensúlyt Scorpius, a munka és a vállalt egyéb felelősségek között, főleg úgy, hogy ne sodorjam magamat ismét olyan stresszes helyzetbe, amiben tizenhat-tizenhét éves koromban találtam magam. Persze azóta már felnőtt férfi vagyok, jobban viselem a nyomást, a céljaim is tisztábbak, ám hazudnék, ha azt mondanám, hogy néha nem ábrándozom el arról, milyen lenne visszavonulni, egyszerűen csak hagyni mindent, hanyatt dőlni egy karosszékben, és nem foglalkozni a világgal. A családi vagyonnak hála természetesen megtehetném. Nem szorulok rá, hogy a minisztériumban dolgozzak, épp úgy, ahogy nem volnék köteles együttműködni az aurorokkal sem. Ugyanakkor... A Malfoyoknak, így vagy úgy, de mindig köze volt a politikához. Nekem is ki kellett ebből vennem a részem. Bár tény, hogy én nem a családi tradíciók miatt, vagy atyai nyomásra léptem erre a pályára, csak tudtam, hogy ki kell használni minden adódó lehetőséget arra, hogy tisztára mossam a Malfoy nevet. Közel a tűzhöz, az államvezetéshez pedig határozottan segít megtalálni ezeket a lehetőségeket. A munka és egyéb teendők pedig abban segítenek, hogy mozgásban maradjak, ne süllyedjek bele a szürke hétköznapokba - vagy mostanság a gyászba. Arról nem is beszélve, hogy jó érzés törleszteni, visszaadni valamit a világnak, abból, amit elvettünk, reménykedni abban, hogy helyrehozhatom a hibáimat, magamért és Scorpért egyaránt. Szóval marad az állandó terhelés és szervezés, és közben valóban őszintén remélem, hogy mindez megtérül, és közben nem válik hátrányára a fiammal való kapcsolatomnak. Bár az e heti - és ehhez hasonló - programokkal talán ebben is meg tudom találni az egyensúlyt.
- Hmm... Az eddigi számok alapján úgy tűnik, a Protego idén ősszel is kiváló esélyekkel indul. A Főnix Koalíciónak azonban, véleményem szerint, sokat romlottak az esélyei most, hogy Granger visszalépett. - Nem tudom, valóban érdeklik-e a fiút a hírek, vagy csak udvariasan érdeklődött, mindenesetre válaszolok. Bár akár érdekelhetnék is a politikai információk, hisz ettől a választástól függ az is, hogy a következő években milyen szerepet tölthetek majd be a Minisztériumban. Érdekes, arról egyelőre egy szót sem írnak, hogy Granger miért lépett vissza, és bár nem kétlem, hogy idővel az is napvilágot lát majd, úgy sejtem, ez a lépés aggodalommal töltheti el a szavazóikat. Akkor is, ha Kingsley Shacklebolt népszerűsége is szinte ugyanolyan töretlen a háború óta. De félreteszem az újságot, hisz ideje végre kicsit megfeledkezni a munkáról, és a reggelire, Scorpiusra, illetve a mai terveimre koncentrálni.
- Nagyszerű. Kérlek, ne felejtsd el elcsomagolni a listádat sem - bólintok helyeslően két falat között, és tekintve, hogy milyen sűrű lesz a programunk a héten, őszintén díjazom, hogy ilyen előrelátó volt. - Üzleti célból - válaszolok egyelőre csak ennyit röviden, tömören, de látva, hogy fokozatosan úrrá lesz a fiún a kíváncsiság és az izgatottság, ahogy az várható volt, és el is áraszt kérdésekkel, lassan, lustán elmosolyodom.
- Megfogadtam magamnak, ha egyszer bekerülsz a kviddics csapatba – bár igazából sosem kételkedtem benne, hogy így lesz – akkor megveszem neked a lehető legjobb sportseprűt, amit csak kaphatunk. De miért is ne tervezzük meg mi magunk, hogy milyen seprű illene leginkább hozzád az alkatod, a képességeid és az igényeid alapján? - vezetem fel az ötletemet a nagy bejelentés előtt. - Egy amerikai sportseprűket és egyéb sporteszközöket gyártó cég, a Dragonfly felvásárlásán gondolkodom. Arra gondoltam, velem tarthatnál, és ha készen állsz a felelősségre, talán az üzleti tervekbe is bevonlak majd. Esélyünk lesz belelátni a gyár működésébe, és ha minden jól alakul, lehetőséged lesz személyesen összedolgozni a tervezőkkel, akik a preferenciáidat figyelembe véve megterveznék a seprűdet. De persze marad némi időnk ismerkedni San Franciscoval is – teszem hozzá a végére, hiszen személyre szabott sporteszközök ide vagy oda, biztos vagyok benne, hogy egy ilyen utazás alkalmával egy tinifiút a városnézés lehetősége jobban vonz, mint a munka.
Az előre időzített zsupszkulcs egy toll, a melyen a Hotel Redwood felirat áll, ugyanis a kulcsunkat rajtuk keresztül szerveztem, és egyenesen az előcsarnokukba szállít majd bennünket, ahonnan valaki remélhetőleg hamar a lakosztályunkba vezet majd. Bár valószínűbb, hogy egyszerre legalább hárman igyekeznek majd a segítségünkre lenni, és gondoskodni a csomagjainkról.
Scorpius && Draco
Vendég
Csüt. Május 12, 2022 8:43 am
Draco & Scorpius
Ez a nyár más volt, mint a többi. Ez volt az első olyan nyarunk apával, amikor anya már nem lehetett velünk, ez pedig akaratlanul elindított bennem egy lavinát, amit szinte észre se vettem. Egy bizonyos elixír gyakori fogyasztása teljesen normálisnak tűnt, úgy éreztem, hogy minden rendben, minden a régi, de be kellett látnom, hogy ez nincs így és hogy a szer, mint valami drog, beférkőzött a hétköznapokba és szépen lassan belülről emésztett fel. Apa persze rájött, de hogy ne tudódjon ki mindez a külvilág számára, ezért Calver gyógyítót fogadta fel, aki eleinte szinte minden nap állandó vendége volt a Malfoy kúriának, de ez az idő szépen lassan csökkent. A nagyanyám is ideköltözött némi időre, egy hete tért csak haza és bár elméletileg Lucius Malfoy nem tud a történtekről, őszintén szólva ebben kételkedem. A nagyapám eszes férfi, biztos sejtett valamit, bár talán azt nem, hogy pont velem van a probléma, inkább apára gyanakodhatott. Talán egyszer kiderül. Élveztem, hogy apa több időt szán rám, még akkor is, hogyha így hívtam fel magamra igazán a figyelmét, de a kapcsolatunk talán erősödött az elmúlt időszakban. Egészen más lett, mint régen volt, támaszkodhattam rá és szeretném, ha Ő is támaszkodhatna én rám. Anya hiánya erősen él benne is, jól tudom, mégse tudtam segíteni, amikor kellett volna, csak bosszúságot okoztam, de helyre fogom hozni a hibám!
Leérve az étkezőbe úgy köszöntöm, ahogy a többi reggelen, mert ez is csak egy átlagos nap lesz, hamarosan pedig visszatérek majd a Roxfortba. Vártam már a baglyot a levelemmel, de mint látom, megérkezett, az újság pedig hamarosan kiderül, hogy szolgál-e bármi érdekességgel, később talán én is átfutom. Apa rövid összegzésére csak bólintok, de még korán van ahhoz, hogy mélyebben belemenjek egy politikai témát érintő beszélgetésbe, előbb egy tea és a reggelim jól esne, így elkezdem ezeket összekészíteni, de azért nem hagyom teljesen válasz nélkül. - Érdekelne, hogy Granger miért lépett vissza. - a kék íriszek felé vetülnek, kérdőn, hátha tud valamit vagy van sejtése esetleg a történtekről. Engem nem érdekel különösebben a politikai pálya, de Malfoyként kötelességem mindennel tisztában lenni, apa ezt már régen megtanította, az pedig majd elválik, hogy a Roxfort után milyen pályára lépek. Még mindig bizonytalan vagyok. - Rendben van, nem felejtem! - apró biccentés, átlagos reakció, de San Francisco említésére mintha mindjárt éberebb lennék, érdeklődő kérdésem is egyértelműen jelzi. Üzleti cél, hmm… Összeszűkülnek némileg a szemeim, ez a válasz nem elegendő és ezt apa is nagyon jól tudja, de nem kell pontosítanom a kérdésem, mert magától is mesélni kezd, így nyugodt falatozásba kezdek. Tudtam, hogy szeretné, ha a házam kviddicscsapatában játszanék, akárcsak Ő annak idején, hogy büszke erre, így ezen halványan elmosolyodom, de a seprűvel kapcsolatos tervekről nem tudtam, bár nem is lep meg az ajándék ténye. Mindig, mindenből a legjobbat kaptam, akár csak Ő annak idején, mert ez presztízs kérdése is a számunkra, mindig is az volt. Aranyvérűként és Malfoyként oda kell figyelnünk arra, hogy egy külső szemlélő hogy ítél meg minket, hogy mit lát, ha ránk néz és felmér. - Tervezzük meg mi? - oké, ez kezd érdekes lenni. Egyikünk se ért ennyire mélyen a seprűkhöz, hogy olyat tudjunk tervezni, amilyet más nem, tehát ehhez mindenképpen külső segítségre lenne szükségünk, aki úgy sejtem, hogy akad, apa megtalálta a megfelelő személyt vagy személyeket, a lehetőséget pedig nem hagyta elúszni. Nem is Ő lenne, ha ez másképp történt volna. - Ez nagyszerűen hangzik, apa! Árulják is a Dragonflyt vagy csak te vetetted fel a cégnek, hogy ideje tulajdonost váltaniuk? - hallottam már róluk, elismert vállalat, remek seprűket gyártanak és nekem is mindig tetszett, hogy személyre szabott seprűk készítésére is van náluk lehetőség. Volt idő, amikor eljátszottam a gondolattal, hogy felvetem apának a kérésemet, de ezek szerint olvas a gondolataimban. De a cég felvásárlása még több lehetőséget nyújt a számunkra, jövedelmező lenne, én pedig jól sejti, szívesen részt vennék idővel komolyabban is a cég életében. Talán célt adna a bizonytalan jövőképemhez. - Nagyon kíváncsi vagyok a gyárra, örülök, hogy úgy döntöttél, hogy beavatsz a terveidbe és magaddal viszel. - értékelem, ezt láthatja és talán meglepem vele, de most a gyár és a gyártás érdekel elsődlegesen, maga a város nos… az majd utána ráér. A közös program jó hatással lesz ránk, főleg, hogy szeptembertől ismét csak ünnepekkor fogunk találkozni. - Úgy hallottam, hogy annak idején nagyapa az egész Mardekár ház kviddicscsapatának vett új seprűket, akár mi is reklámozhatnánk majd így idővel a Dragonflyt. - merengek el hangosan a reggeli közben, majd néhány falat után folytatom. - Akár a Mardekár ház jelét is megjeleníthetnénk a seprűk dizájnján, így is kiemelve az egyedi tervezési lehetőségeket. - egyértelművé válna azok számára is, akik esetleg erről nem tudtak korábban.
Délután két órára már minden becsomagolva és mi is utazásra készen várjuk a zsupszkulcs aktivvá válását, amikor pedig ez megtörténik, megérezzük köldökünknél a húzást és rövid idő múlva már Amerikában is vagyunk. Egyelőre még csak egy kellemesnek tűnő hotel előcsarnokában, ahol éppen csak körbefordulok, amikor már jönnek is elénk köszönteni. Követjük Őket az elegáns folyosókon át a hatalmas lakosztályba, de nem szándékozom máris kipakolni, így inkább apához lépek. - Hány órára tudunk átmenni a gyárba? A ruháink úgyse gyűrődnek össze, ráérünk kipakolni. - a bűbáj megvédi a szöveteket a gyűrődéstől, ha kivesszük őket olyanok lesznek, mint bepakolásukkor voltak. Az ablakon azért kipillanton San Francisco utcáira, megfigyelve az amerikaiak nyüzsgő életvitelét. Mindenki úgy rohan, mintha kergetnék Őket…
Őszinte kíváncsisággal várom, Scorpius vajon miként fog reagálni a hírekre. Nehéz néhány hónap van mögöttünk, először is Astoria halála, utána a majdnem egész nyáron át tartó küzdelme az elixírrel, de valójában küzdöttünk mindketten, együtt és külön-külön is, hogy felszínen maradjunk, hogy ne süllyedjünk el, ne fulladjunk bele a gyászba, a veszteségbe és a fájdalomba. Ő, úgymond, a könnyebbik utat választotta azzal, hogy egy ilyen szerhez nyúlt, és bármennyire fájdalmas is volt ezt nekem végigasszisztálni, kicsit megértem. Fiatal még. Az ő korában én sokkal rosszabbakat is tettem. Most azonban... hát ki a megmondhatója, hogy amire az elmúlt időszakban vállalkoztam, az valóban jobb-e, vagy sem, mint függőjévé válni eufóriát okozó bájitaloknak? Túlvállaltam magam munkával - nem csak a minisztériumban -, ami mellett rendszeresen vásárra viszem a bőrömet is a beépüléssel, és hinni akarom, hogy helyesen cselekszem, hogy értünk, a fiamért, a társadalmunkért teszem, de néha akaratlanul is elgondolkodom rajta, nem önzőség-e elvenni Scorpiustól ezt az időt, amit vele tölthetnék? Nos, az előttünk álló hét talán kárpótlásként szolgálhat, hisz ez nagyjából csak a kettőnkké. És az üzleté, amit alibiként vettem fel a teendőim listájára, de ez most mellékes.
- Igen, az engem is. Erről egyelőre nem nyilatkoztak, de nem kétlem, hogy idővel fognak, hiszen bármi, ami Potter, Granger és Weasley háza táján történig, előbb-utóbb napvilágra kerül, nem igaz? - Húzom féloldalas, enyhén gúnyos mosolyra az ajkaimat az immár összehajtogatott újságom felett, amit hamar félre is teszek, hogy nekiláthassunk a reggelinek. Egyébként valóban így van: több mint húsz év elteltével is az Aranytrió népszerűsége töretlen, a nép pedig még mindig imád olvasni a mindennapjaikról, az apró-cseprő változásokról az életükben, legyen az adott részlet szakmai vagy magánjellegű. Ez az, amit én egy cseppet sem irigylek. És nem csupán azért, mert a Malfoy név sokáig leginkább csak negatív sajtót kapott.
A politikát és a híreket félretéve néhány percig csak az evőeszközök csengése szakítja meg a csendet, amíg a reggelinket fogyasztjuk, de túl sokáig nem habozom, hogy felvezessem a heti terveinket Scorpiusnak. És ahogy az várható volt, nagyon is lelkesedik az ötletért. De hát melyik kviddicskedvelő gyerek ne akarna saját, személyre szabott seprűt? A kérdését hallva azonban ismét egy féloldalas, ravasz mosoly kúszik az arcomra.
- Nos... Hivatalosan még nem került ki a piacra, de előbb-utóbb ez lett volna a sorsuk mindenképpen. Az ötleteik sikeresek és jövedelmezőek.... lehetnek, kellő támogatás mellett, és valóban kiváló szakemberekkel dolgoznak együtt, de nincs elég tőkéjük ahhoz, hogy megfelelő mértékben terjeszkedni tudjanak, vagy akár finanszírozni tudják a terveiket. Tehát... sürgősen befektetőkre lett volna szükségük, a meglevő elismert seprűmárkákkal szemben azonban nem mindenki merne ilyen kockázatot vállalva befektetni egy kisebb, feltörekvő vállalkozásba. Én azonban ennél sokkal jobbat kínáltam nekik. Természetesen még azelőtt, hogy más tette volna – vonom meg a vállam. Egy elégedett bólintással veszem tudomásul a fiú lelkesedését. Pontosan ezt vártam. Azt kérte, vegyem őt komolyan, ne kezeljem gyerekként. Éppen ezt próbálom tenni, megmutatni neki kicsit közelebbről is a felnőttek világát, a munkát, az üzletet, az ezzel járó felelősséget. Tudom, hogy sok mindenhez megvolna a tehetsége, és okos, talpraesett, jó megfigyelő. Szóval jót fog tenni neki, hogy látja maga előtt a lehetőségeket, és hogy mi mindennel is jár ez. Azt pedig még nagyobb elégedettséggel és büszkeséggel fogadom, hogy máris megosztja velem a saját ötleteit.
- Ez kiváló gondolat! Beszélhetek erről a házvezetőtökkel, aztán a szakértőink esetleg ki is mehetnek egy-két edzésetekre, hogy felmérjék, ki hogyan játszik, milyen seprű volna a legalkalmasabb a számukra - tűnődöm el a hangosan. Ha az egész csapat az igényeiknek megfelelő seprűt kapna, az az üzletnek is jó hírverés lehetne, és a Mardekár is talán némi előnyhöz jutna. - És a kígyóminta is nagyszerű ötlet. Valóban jó reklám lehetne a Dragonflynak – mosolyodok el elismerően. És valóban örülök ennek az együttműködésnek, és várom, hogy a gyárat is megmutathassam neki.
A zsubszkulcsunkat délutánra időzítették, de az érkezésünk idején San Franciscoban még mindig reggel van. A Redwood hotel alkalmazottai szorgos méhekként sietnek a segítségünkre, veszik át a bőröndjeinket, és kísérnek a lakosztályunkba. Részemről már nem ez az első utam ide, úgyhogy már messziről felismernek a dolgozók, és ismerik az igényeimet. Reggelivel kínálnának, de csak a fejemet rázom válaszképpen, hiszen számunkra már az ebédidő is régen elmúlt. Aztán meghagyják a házimanó nevét, akit bármikor nyugodtan szólíthatunk, ha szükségünk lenne valamire. Scorpius kérdését hallva a csuklómon levő órára pillantok.
- Akár már indulhatunk is. Majd Tinky gondoskodik a csomagjainkról. - És ahogy kimondom a nevét, a fiatal manólány már elő is bukkan a semmiből. - Mr. Malfoy... és Mr. Malfoy - hajbókol váltakozva mindkettőnk felé. - Tinky máris elpakolja a ruhákat, Tinky máris mindent elrendez - de még mindig csak hajbókol szaporán. - Köszönjük, Tinky - sóhajtok, majd az apró lény feje felett intek a fiamnak, hogy kövessen, mert a távozáshoz vissza kell térnünk az előcsarnokba, ahol a hopp-hálózat bekötött kandallói sorakoznak.
Ez az idei nyár eseményekkel teli volt. Akadtak kellemesebb és kellemetlenebb részei is, de mostanra már elmondható, hogy jól vagyok. Nem vágyódom az elixír után és egészen kiegyensúlyozottan élem meg a mindennapokat. Talán már a Roxfortban se lesz gond és bár apa még mindig sokat dolgozik, több időt szakít rám, érdemi időt, ami pozitív hatással van a kapcsolatunkra.
