Három év kellett ahhoz, hogy végre pályára léphessen. Vigyorogva áll az öltözőben, ahol Scorpius épp a bevezető beszédjét tartja. Nem mondaná, hogy minden szóra figyel, de a lelkesedés természetesen átragad rá, nem mellesleg összevigyorog Mayaval, akivel sikerült megúszniuk a csapatból kikerülést - a saját szempontjából -, mielőtt bekerült volna. A külön gyakorlásuk meghozta a várt eredményt, szóval a mai nap pályára is léphetnek. Nyilván van benne egy kis lámpaláz, de szerencsésnek mondhatja magát abból a szempontból, hogy az időjárás is kegyes és szép napos időben van a meccs. Legalább nem az lesz egyből, hogy nehezített körülmények között kell pályára lépnie. Buzog benne a tettvágy, aminek minden bizonnyal nem fognak örülni a hollóhátasok. Scorpius beszéde üdvrivalgásban végződik, ők pedig fel is állnak rögtön a pálya megfelelő pontjaira. Hooch kiengedi a gurkókat, ő pedig az egyiket figyelemmel is kiséri, egyelőre csak felfelé száll, még hagy egy kis időt a játékosoknak, mielőtt megkezdené szokásos rombolómunkáját. Aztán a kvaff is felszáll, a sípszóra pedig nekilendülnek a csapatok. Ő azonnal elindul a gurkó után, és vigyorogva látja, hogy Maya megszerzi a bőrt és máris kapura tör. Sajnos elvéti a dobást, de semmi gond, még csak most kezdték. Ő a gurkójára fókuszál, és elébe megy, miközben azt látja, hogy Yolanda a cserediák - felötlik benne, hogy akkor miért nem a cserepadon ül - pont jó pozícióban van. Elérepül hát a vasnak megfelelő pozícióba és két kézzel marokra fogva az ütőt megküldi a szárny nélküli golyóbist. Egy kicsit egyensúlyát veszti, de azonnal ráfog a seprűjére a bal kezével és a következő áldozat felé néz. Látja, hogy a Hollóhátasok próbálják megmenteni a kis cserebogárt, de nem sikerül. Talán nem lett olyan rossz az ütése mégsem, mint ahogy azt érezte. Közben felhördül a közönség, a Mardekár gólt szerez, Caleb ököllel jelez Morton felé: szép volt!
Vendég
Hétf. Jan. 17, 2022 7:27 pm
Team Ravenclaw
Yolanda Montemayor | Hajtó
A mostani mérkőzés időjárás szempontjából sokkal kellemesebbnek tűnik, mint a tanév második mérkőzése, ahol a látási viszonyok nem voltak ideálisak sem a nézők és sem a játékosok számára. A nap kellemes melege simogatja a nézők arcát, akik a készülödő és pályára lépő két csapatot figyelik. Turpin csapata nagy fölénnyel nyerte meg a hugrabug ellen a novemberi játékot. A hollóhátnak most a mardekár diákjai ellen kell kiállniuk és győzniük, hogy közelebb kerüljenek az áhított iskolai kviddics kupához. Lyanna Turpin a csapatot az elmúlt hetekben jól megdolgoztatta, hogy felkészültek legyenek erre a napra. Melody, Maxwell és Yolanda az elmúlt hónapokban fejlesztették a passzolási, cselezési és repülési technikáikat. Ahogy kezdetét veszi a mérkőzés a mardekár hajtói gyorsabbak és így ők szerezik meg a kvaffot, de az első támadásuk nem sikerül. Ezzel Maxwellhez kerül a kvaff és rögtön tovább is passzolja Yolanda felé, akinek figyelme inkább a megszerzett labdán van, mint sem a közeledő gurkón. Darian mindent megtesz, hogy csapattársát megmentse, de nem sikerül a gurkó repülési útvonalába beleszólnia. Yolandát eltalálja a gurkó, így a kvaff kiesik a lány kezéből, amit Regulus Black szerez meg. Mivel Yolanda az oldalát kissé fájlalja az ütés után, nem éri utol a mardekár hajtóit, akik egymás közt passzolják a labdát és cselezik ki Melodyt és Cunnighamat. Morton dobása célba ér Lyanna nem védi ki a mardekár második karikára dobási kisérletét. Ez csak még 10 pont a mardekárnak. Újból fel áll a hollóhát hajtó hármasa. Melody visszi kvaffot a pálya három negyedéig, ahol Yolanda kapja meg a labdát és egyelíthetné ki az állást, ha Hugh Shelby cigány szerencséje nem szól közbe és véd egy bravúrosat. Bal karikára fordul rá a seprűjével az amerikai cserediák, de az utolsó pillanatban jobb karikát célozza meg próba elé állítva a mardekár őrzőjét. ~Figyelnem kell és jobban kell dobnom, mert a csapatnak szüksége van rám. Nem szabad elbíznom magam.
Vendég
Kedd Jan. 18, 2022 11:49 am
Team Slytherin
Maya Parkin | hajtó
Ahogy elindul a meccs, egyből megszerzem a labdát, hogy karikára lőjek vele, bár nem járok sok sikerrel. Nem baj, még csak most szálltunk fel a seprűre, ez csak egy bemelegítő dobás, majd a következő jobb lesz. Elég jól kezdünk Shelby védi a hollóhát támadását, Caleb eltalál valakit a gurkóval, jobb nem is lehetne. Ahogy elsuhanok mellette elejtek egy szép volt biztatást. Emersonnal és Regulussal egymásnak passzolgatunk, ahogy előre begyakoroltuk és a kis Reguval elég ügyesen karikára is dobunk, remélem mind a kettőnk próbálkozása telitalálat lesz majd.
Vendég
Szer. Jan. 19, 2022 8:08 pm
Team Ravenclaw
Maxwell Cunningham| Hajtó
Nagy tettvágy buzog bennem, amióta Lyanna-nak az előző meccs végén segítettem, némi győzelmi bulit összeütni. Ugyan nem volt olyan nagydolog, mégis remélem, hogy ez az egész, csak még jobban összekovácsolta a mi kis csapatunkat. Panaszra még csak gondolni sem merek, hiszen eddig nagyon bevált az összeállítást, s remélhetőleg ezzel a pár cserével ugyanolyan hatékonyak leszünk, mint eddig. Brice Henry Danet-Fauvel vette át a hajtók egyik megüresedett posztját, csakhogy a csapatkapitányunk kerüljön a karikák elébe. Én bízok benne, hogy mindketejük, kitűnően teljesít a mai mérkőzésen. Az öltözőből kiballagva, verőfényes napsütés köszönti az ezüst személlyel ellátott, kék illetve zöld mezesek sokaságát. Áldás ez, az amúgy borongós téli napokra visszagondolva. A földtől elrugaszkodok, majd egyenesen Maya Parkin-nal szemben állapodok meg, akivel egészen a kvaff felbukkanásáig nézek farkasszemet. A legnagyobb labda pont a mardekáros lányhoz kerül, ezért üldözőbe veszem azt. Szerencsére az első dobást elhibázza, mégis ami Maya-nak nem sikerül, azt Caleb Flint bepótolja, így tíz ponttal gazdagodik a mardekár. Ezzel viszont nem fejeződik be az ostrom, a mardekár úgy néz ki eléggé offenzív taktikát választott ellenünk, ezért sorra érkeznek Lyanna irányába a különböző dobások, melyekből szerencsére tud párat kivédeni a lány, azonban a többsége így is betalál. Már húsz ponttal vezet az ellenség, amíg mi meg se mozdítottuk a mutatót. Szerencsére sikerül a kvaffot eloroznom a zöldek elől, s egyenesen a karikáik felé veszem az irányt. Az őrzőjük fölött tervezek elrepülni, és így a jobb karikát közvetlen közelről az utolsó pillanatban támadom meg. A taktika beválik, amely tíz ponttal növeli az esélyünket, ezután kerül a labda újra mardekáros kézre. Ugyan üldözőbe veszem a kicsi Regulus, ám mire utolérném, már sikerül rádobnia, viszont aggódó tekintetemet a karikáról Melody irányába emelem, kit Sebastian által elütött gurkó vesz célba.
Erősen indítottuk a meccset, sokkal erősebben, mint eddig bármikor. Scorpiusnak sikerült ráncba szednie a csapatot, rengeteget edzettünk és kész stratégiával érkeztünk a meccsre. Bár változott a Hollóhát csapatának tavalyi összetétele, nagyjából tudtuk, mire kell számítanunk és ehhez mérten készültünk. Jó hajtóik voltak, akik ha akarták, meg tudták izzasztani a mi hajtóinkat és őrzőinket, éppen ezért a stratégiánk a gyors, támadó jellegű játék volt - ha nem hagyjuk őket labdához jutni és kifárasztjuk őket már az elején, kiegyenlíthetjük a hátrányunkat. Főleg az enyémet, hiszen még mindig fele akkora voltam, mint a többi játékos és ez csak a második meccsem volt hajtóként. Emerson és Maya szinte rögtön szereztek egy-egy gólt, az én első dobásom is pontosra és erősre sikerült, bár Turpinnak sikerült kivédenie - ezúttal viszont nem keseredtem el, a meccs előtt elhatároztam, hogy bármi is történik, seprűn maradok és teljes erőbedobással fogok játszani, senki sem veheti el a kedvemet és a lendületemet. Még egy gurkó sem! Azért reméltem, hogy most már végre a terelőink megvédenek engem is, a Griffendél elleni mérkőzés után két napig a gyengélkedőn voltam. A Hollóhát első pontszerzése után megint hozzánk került a labda, olyan gyorsan passzolgattuk egymás között Mayával és Emersonnal, hogy Tatiana Krum alig győzte kommentálni az eseményeket. Nem meglepő módon simán eljutottunk a Hollóhát térfelére, ahol tökéletes szögből sikerült rádobnom a középső karikára, pontosan abban a másodpercben, amikor egy terelőütő csattanása még a kommentátor felerősített hangján és a nézők kiabálásán túl is áthallatszott. Sebastian volt az, csoda, hogy nem repedt meg az ütője, amikor megküldte a gurkót Melody Fawcett felé. A végeredményt már nem láttam - mondjuk meglepett volna, ha Fawcettnek sikerül kivédenie vagy Darian Krum és Danet-Fauvel időben odaérnek -, ugyanis újból nálunk volt a kvaff, kicseleztük a Hollóhát hajtóit és ezúttal Emerson dobott rá a baloldali karikára. Átszeltem a pályát, hogy blokkolni tudjuk a Hollóhát esetleges támadási szándékait, közben azért néhány másodpercet szakítottam arra, hogy a levegőben lepacsizzak Mulciberrel. - Felmossuk velük a pályát, ugye, Sebastian?
Fred Weasley varázslatosnak találta
Vendég
Szomb. Jan. 22, 2022 2:18 pm
Team Ravenclaw
Lyanna Turpin | Őrző | 264 szó
Kicsit talán mégis elszoktam az őrzői szereptől, meg aztán alapjáraton jobban éreztem magam, ha terelő ütő volt a kezemben, mégis a csapatért meg kellett tennem. Az első sikeres mérkőzésünk után kénytelen voltam változtatásokat eszközölni a csapatfelálláson, így történhetett meg az, hogy a mai napon én bosszankodtam a karikák előtt, amikor későn fordultam a kvaff után. A szám húzva pillantottam az eredményjelzőre, de tisztában voltam vele, hogy a mérkőzés még csak most vette a kezdetét, és számtalan alkalmunk adódott még előnykovácsolásra. Példának okáért az, hogy Darian összeszedte magát, és Mulciber megbikázott gurkóját még nagyobb erővel ütötte el Melody-tól Maya irányából. − Büszke vagyok rád, Darian! Csak így tovább! – formáltam tölcsért a kezeimből, és kiabáltam a srác irányába. Tisztában voltam vele, hogy nem örült annak, hogy a kezdőcsapatba tettem, ahogy annak se, hogy Brice volt most a partnere, de ha nyerni akartunk, akkor mindenkire szükségünk volt. Közben Emerson áttört a csapat védelmén, de a seprűm végévél ütöttem odébb a dobását. Nem volt olyan erős, hogy ne tudjam kivédeni. A lepattanót Yolanda kapta meg, majd cselezgetéssel megindultak a hajtóink. Váltották a rövid és hosszú passzokat, ahogy gyakoroltuk, és próbáltak minél kiszámíthatatlanabbak lenni, hogy összezavarják az ellenfelet. Végül Melodynál landolt a labda. Kicsit messze voltam tőlük, és így nem voltam benne biztos, hogy melyik karikára lőtt rá, de nagyon reméltem, hogy Shelby mai teljesítménye is olyan lesz majd, mint a múltkori. − Hé, Brice! – szóltam oda a közelben elhaladó fiatal terelőnkhöz. – Kérlek, figyeljetek majd a többiek, főként Millie-re! Bízok bennetek! Biztatóan mosolyogtam a kis srácra, majd intettem neki, hogy siessen, segítsen a többieknek, én elleszek a karika előtt.
− Szép napot! Nagy örömmel köszöntök mindenkit az idei harmadik mérkőzésen, amely a Hollóhát és a Mardekár között kerül megrendezésre! Remélem, mindannyian izgatottak vagytok, ugyanis én kíváncsian várom, hogy mivel készült a két csapat! – csendült fel vidáman a hangom, ahogy bekapcsoltam a mikrofonomat. Mindenki elfoglalta már a helyét, már csak a csapatok pályára lépésére vártunk, és arra, hogy Madam Hooch elindítsa a játékot. − Mindkét fél oldaláról történtek cserék, szóval amíg szépen felsorakoznak, addig tartsunk egy kis névsor olvasást. A Mardekár oldaláról a fogó és csapatkapitány szerepet továbbra Scorpius Malfoy tölti be, aki egy cseppet megvariálta a csapatfelállást. – Bezzeg azt a marhát bent hagyta. Gondoltam, de inkább nem mondtam ki hangosan, ahogy kiszúrtam a csapattagok között azt a nyomorultat. − Tehát Scorpius mellett, Hugh Shelby is maradt az őrzői poszton, a terelőknél Flint csatlakozott Mulciber mellé, a hajtók közé pedig Regulus Black és Maya Parkin mellett még Morton bizonyíthat a mai napon. Borzasztóan kíváncsi vagyok, hogy miként fog együtt működni ez a csapat, és hogy Scorpiusnak mennyire sikerült megzabolázni a makacs diáktársait – foglaltam össze szépen a Mardekár összeállítását, hiszen papíron elég jól mutattak, a kérdés tényleg csak az volt, hogy mennyire tudták félretenni az egójukat. − A Hollóhát oldalát Millie McLaggen csatlakozott erősíti fogóként, a Fawcett-Montemayor-Cunningham hajtótriót pedig régi ismerősként köszönhetjük. A terelők között történt némi változás, hiszen Darian mellett Brice Danet-Fauvel léphetett pályára, Turpin pedig a karikák felé pozicionálja magát. A vérfrissítés náluk is vagy győzelmet, vagy vereséget hozhat, de ezt majd a mérkőzés során látni fogjuk. A kedves nézők dőljenek hátra kényelmesen, és jó szórakozást kívánok mindenkinek! – A magasba repült a kvaff, a Mardekár pedig szinte azonnal támadásba lendült. Passzolgatások és cselezések után Maya dobhatott karikára, mégis az első akciójuk nem járt pontszerzéssel. − A labda visszakerült a Mardekár oldalára, Morton szép ívelt labdával rádob a középsőre, és… Turpin nem védte ki! A mérkőzés első tíz pontját a Mardekár ragadta meg magához! – Csilingelt is az eredményjelző, hogy jóváírjuk számukra a pontokat, ahogy Turpin elhajítja a labdát, látom, hogy közben a mardekáros terelők sem voltak restek. − Flint gurkója sebesen süvít Yolanda irányába, Darian megpróbálta megvédeni, de késve ért oda, így a labda eltalálta Yolandát. Nem volt olyan erős az ütés, egy kis sérülés még belefér. – Noha nem mondtam ki, de a hangsúlyommal szerettem volna éreztetni a pályán lévő öcsémmel, hogy ez már nem a Durmstrang volt, és igazán jobban figyelhetett volna a csapatára, akiknek szükségük volt rá. − De még egy kis sérülés sem gátolhatja meg Montemayort, hogy megszerezze a kvaffot, és egészen a Mardekár térfeléig meneteljen vele! Ezúttal azonban hiába a szép dobás a jobb karikára, Shelby egész jó formában van – legalább is, nem ölti fel az arcát a zöld ötven árnyalata játék közben, mint múltkor −, és védi a dobását! Passzolta is át a kvaffot a hajtóinak, akik könnyedén kicselezve a Hollóhát védelmét ismét lehetőséget biztosítanak Regulusnak! – Turpin az ő dobását sikeresen kivédte, egy pillanatra azt hittem, hogy máris belerázódott az új felállásba, de a nyomás, amit a Mardekár gyakorol rá, nem engedi, hogy gyorsan alkalmazkodjon. − A Mardekár nem hagyja pihenni a Hollóhátat, Regulus után Maya vette ostrom alá a gyűrűket, és az ő megmozdulása ismét pontot ért a Mardekárnak! Szép dobás Maya! – Ívesen került át a labda a hollóhátas hajtókhoz, pergett a mérkőzés. Mindkét fél jó hangulatban, frissen játszott. Ennek eredményeképpen Maxwell kijátszotta Shelby-t, és elkezdte felzárkóztatni a csapatát. − Maxwell is pontot szerez a csapatának, tapsoljátok meg kérlek a szép lövésért! − Regulus tűnik a legaktívabb hajtónak a mardekárosok közül, kihasználja apró, fürge termetét, és szempillantás alatt a Hollóhát karikái előtt terem! Turpinnek esélye sem volt védeni, újabb tíz pont a Mardekár javára! Eközben Mulciber is megpróbálkozott elkapni Melody-t, de Darian egy jól irányzott lövéssel Maya felé továbbította a labdát. – A hangomban érezhető volt az elégedettség, hiszen bár igyekeztem pártatlan maradni, de a Mulciber iránti ellenszenvem, és az öcsém iránt érzett szeretetem miatt mégis a testvéremet dicsértem az akció során. − Emerson megpróbálta kihasználni a lehetőséget, hogy mindenki a Melody felé repülő gurkóval foglalkozik, azonban Lyanna résen volt, és kivédte a támadást! Hajítja is messzire, el a Hollóhát karikáitól a kvaffot, amely némi összehangolt passzolgatás után Melodynál marad addig, amíg eldobja azt a középső gyűrű irányába! Mindeközben Scorpius és Millie odafent körözve próbálják felmérni egymás képességeit, és próbálják kiszúrni az aranylabdát. Az állás 30-10 a Mardekár javára, de biztos voltam benne, hogy némileg több koncentrációval a Hollóhát képes volt összeszedni magát, ha pedig mégsem… Akkor a Mardekárnak minden esélye megvolt arra, hogy elhúzzon.
Őszintén bevallom, a másik csapatot a mai napig sem ismerem, holott egy iskolába járunk, noha nem is az volt a célom, hogy megismerjem a másik bandát. Az én bandm itt van, noha nem fogóként díszelgek, de a hajtó sem rosz poszt. Szóval ide koncentrálok, tudom a dolgom, a csapatunk a legjobb. Ilyen emberekkel meg pláne! Shelby kivédte a karikánkra hangolt támadást, amire csak egy elismerő ökölfelemelést reagáltam, amolyan szuper vagy dolgot címezve a másik felé. Az események minden alkalommal felpörögnek, ez most sincsen másképp, megindulok, hogy célba érjek időben, hogy a passzolgatások során majd én dobjam be a labdát. Sikerül! A stratégia eddig jó. Pedig elősször kételkedtem benne, hogy bejönne...Erre ne! Gúnyos mosollyal pillantok az ellenfél Lyanna őrző irányába, de aztán komolyra véve a figurát újabb támadás sort indítunk. Nem felejtem el, hogy nem becsülhetem alá az ellenfelet, hiszen meglephetnek. Mert megtudnak! A helyemre érkezem egy újabb paszolgatási kísérlettel karöltve. Ám a hollóhát labdába sem rúghat ellenünk eddig, hiszen hiába szereztek labdát... Regulus Black volt a pálya egyetlen királya. Egy újabb sikeres karikáradobás. Nesze neked Holló! Még Tatiana hangja sem zökkentett ki...pedig aztán a csaj...tyűha!
Vendég
Szomb. Jan. 29, 2022 10:47 am
Team Ravenclaw
Melody S. Fawcett | Hajtó | 236 szó
Úgy néz ki ez a meccs nem a mi meccsünk, de amíg a játékosaink lelkesek és nem adják fel addig még van némi remény. Lyanna megpróbálkozott a védéssel, de csak Regulus támadását volt ideje kivédni, ezt a támadást ugyanis jól összehangolták, alig került elő a kvaff már ismét náluk volt. Persze, hogy felháborító, talán ezért is lendült támadásba Yolanda, szépen előre tört, de mielőtt megcélozhatta volna a kaput, Emerson elcsaklizta tőle. Meg akartam nyugtatni őt, hogy semmi gond, majd legközelebb menni fog, de túl messze volt és amúgy is vissza kellett szerezni a sráctól a labdát még mielőtt túlságosan megnő az önbizalma. A következő támadást Maxwell intézte volna, de ő is hasonló képen járt, mint Yolanda, csak tőle más vette el a labdát mielőtt rápasszolhatott volna a kapura. Talán közelebb kellene mennünk egy kicsit. Nem értem miért félnek tőlük, hiszen végső soron a Mardekárosok is csak egyszerű diákok. Nem tudtam hogyan jelezhetnék a többieknek, hogy észre vegyék össze kell szednünk egy kicsit magunkat. Látszott Lyanna-n, hogy ebbe az őrző szerepbe még szoknia kell és minden bizonnyal jobban szerette azt amikor megvédett minket a gurkóktól, de valamivel őt is motiválni kellene nem? Mondjuk azzal, hogy mi is szerzünk pontokat? Pontosan ezért közelebb repültem Yolanda-hoz, mivel Maxwell a pálya másik végében volt még – remélhetőleg a kvaffal a kezében – csak azt reméltem, hogyha közös erővel összefogunk, akkor összejön végre egy dobás. Ez talán fellelkesítené egy kicsit Lyanna-t is szerintem.
Vendég
Hétf. Jan. 31, 2022 7:45 pm
Team Slytherin
Scorpius Malfoy | fogó | 291 szó
Mindig büszke voltam arra, hogy Malfoynak születtem és bár a családunk hírneve továbbra se a legfényesebb a múltban történtek miatt, én nem hagyom, hogy ez kivetüljön a jelenre. Apámnak sok munkája van abba, hogy a nevünk ismét fényesen ragyogjon, én pedig amennyire tudok, segítek neki benne. Ahogy telnek az évek, mindenki számára nyilvánvalóvá válhat, hogy rendkívül hasonlítok apámra, nem csak külsőben, mivel az erősségeink is hasonlóak. Rendkívül büszke voltam, amikor nem csak fogónak, de csapatkapitánynak is választottak, véletlenül se okoznék csalódást, se apámnak, se a csapatomnak, ahogy a házamnak se. Az első meccset megnyerjük, nincs bennem kétség, hogy a Hollóhát ellen is győzelmet aratunk majd. A meccs előtt még lelkesítő beszédet is mondtam, most pedig miközben a cikeszt keresem a levegőben, figyelek a csapatom teljesítményére is. Eddig jók vagyunk, de ahogy nézem, hiába gyorsak a hajtóink, se Emerson, se Regulus dobása nem sikerül, én mégis a közelükben repülök el. - Semmi gond fiúk, így is jók vagyunk, csak figyeljetek egymásra a passzoknál! - Emerson még új a csapatban, de a fiatal Black már sokat bizonyított. Hiába a sok edzés, össze kell szoknunk, változott a felállás. Caleb viszont ahogy látom remekül bánik az ütővel, el is vigyorodom, ahogy megküldi a gurkót egyenesen Maxwell felé, ami rendesen fejbe is találja szerencsétlent. De ez egy ilyen játék. - Szép volt! - de tudtam, hogy jó lesz, elég sokat kviddicseztünk már, amióta a Roxfortba járunk, jóban vagyunk, akár csak Albussal. El is pillantok a lelátók felé, hogy megkeressem Őt tekintetemmel, de mindez csak néhány másodpercet vesz el tőlem, mert már magasba is repülök, hogy tovább keressem a cikeszt. Még jó lenne azért néhány pontot szerezni, mielőtt a meccs véget érne, de az időjárás mellettünk van, bízom benne, hogy nem húzódik el annyira, mint a legutóbbi, az fárasztó volt.
Ha választanom kellene, melyik az a roxforti ház, amely tanulói a leginkább emlékeztenek a Durmstrang diákjaira, hezitálás nélkül tenném le voksom a Mardekár mellett, így le sem tagadhatnám, mennyire nincs kedvem általuk ismét felidézni a pár évvel ezelőtti meccseim. Még az a cseppnyi lelkesedésem, mely az első győzelmünk után még bennem élt, eloszlott, miután megláttam Mulcibert, Kira Karkaroff helyi prófétáját is a pályán. Hiába akadt már jó pár nézeteltérésem Lyannával, csupán egy közös meccs elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, nem is annyira rossz mellette terelni; most viszont ő is önkéntes száműzetését tölti a karikák előtt őrzőként, melyet talán azóta ő is megbánt. A csapatkapitányom helyett Brice-szal kell összedolgoznom, akit ugyan még nem figyeltem meg játék közben, de már az is kiábrándító, hogy ő nem Lyanna… Bár kíváncsi lennék, a lány a meccs végére vajon megbánja e döntését, hogy posztot váltott, van egy olyan sejtésem, ezzel nem fog eldicsekedni nekem, eddig sosem tűnt olyan típusnak, aki beismeri, hogy másnak volt igaza. Beletörődve sorsomba várom az adandó alkalmat, hogy valakit megcélozhassak, egyelőre hiába, olybá tűnik, a Roxfortban inkább arra játszanak, minél több pontot szerezzenek, mint arra, hogy pár játékos likvidálásával tegyenek szert előnyre; így tekintetem inkább a csapattársaimra réved, hátha legalább ők képesek olyan teljesítményt nyújtani, mire érdemes odafigyelnem. Brice talán nem volt felkészülve a mardekáros terelő támadására, s nem sikerül megvédenie Maxwellt a feje felé tartó gurkótól, de egyelőre hagyok esélyt a srácnak, nem reagálom le. Nekem is voltak már olyan védéseim, melyekre nem vagyok büszke, s valószínűleg akadnak majd még bőven. Melody legalább egész szépen teljesít, s egy erőteljes dobással megcélozza az ellenfél bal karikáját – nem úgy, mint Maxwell, akitől talán pont a sérülése miatt csupán egy lagymatag próbálkozásra futja. Ugyanakkor felesleges egy-egy elvétett dobás miatt aggódni, a meccs jelenlegi állása szerint úgyis a fogók és a vakszerencse dönti el, ki hagyja el győztesként a pályát.
+ +
+ +
+ +
+ +
Vendég
Szer. Feb. 02, 2022 3:11 pm
Team Slytherin
Hugh Shelby | őrző | 267 szó
Minden tök fasza, a meccs nagyon megy, én kivédem a lelkemet is, a hajtóink pedig csak úgy bombázzák a Hollóhát karikáit. A lehető legjobban teljesít a csapatunk, imádom is őket, eskü jobbak vagyunk a Malfoy kölyök vezetése alatt, mint az eddigi csapatkapitányainkkal. Persze nincs is túl magasra téve a léc, amit meg kell ugrani... és a többiek szerintem legalább annyira gyűlölik a Hollóhát idegtépő csapatát, mint én. Aztán persze annyi a szerencsénknek, pedig most nem basztunk el egy Felix Felicist sem Mulciberrel, ami azt illeti, már inkább meg sem próbáltuk, nehogy olyan szarul járjunk, mint a legutóbb. Nem is kellett, bőven elég volt annyi, hogy megpróbáltam csalni. Nagyon nagy erővel jött felém a kvaff, esélyem se lett volna időben elkapni, úgyhogy a karikán átnyúlva húztam vissza, abban a reményben, hogy kedvenc, áldott jó játékvezetőnk majd nem fogja észrevenni... de hát nyilván észrevette, hogy szúrná ki a szemét valami tüskés állat. Rögtön hallottam a sípszót és hogy büntetődobást ítél a másik csapatnak, én pedig nem tudtam mit tenni, mint káromkodva átadtam a labdát másnak. - Meg ne merj szólalni! -vetettem oda Mulcibernek, mielőtt még kinyitotta volna a száját, mert nem volt szükségem a megjegyzéseire. Mégis mi az, hogy észreveszik a csalásomat? Elképesztő... Közben a szemem sarkából láttam, hogy Malfoy megindul a seprűjével, feltehetőleg észrevette valahol a cikeszt. Elkapnia persze nem sikerült, legalábbis a játékot nem fújták le, úgyhogy szopunk még egy darabig itt a pályán. Legalább a mi hajtónk van úton, Morton úgy megy a Hollóhát karikái felé, mintha valaki hashajtót rakott volna a reggeli töklevébe. Bassza meg, mekkora lenne ezzel kiiktatni a következő meccsen az ellenfél játékosait...
Vendég
Szer. Feb. 02, 2022 7:59 pm
Team Ravenclaw
Brice Henry Danet-Fauvel | terelő | 325 szó
Lassan, de biztosan hagy alább az a félelemmel vegyes izgatottság, ami a meccs kezdete óta nyomja a vállamat. Még most se vagyok benne teljesen biztos, bármennyire élvezzek is élesben játszani, Lyanna tényleg jól döntött, hogy rám bízta az egyik terelő fontos feladatát. De bárhogy legyen is, igyekszek minden tőlem telhetőt beleadni, hogy legalább ebben büszke lehessek magamra. Meglepetten kapom tekintetem Hooch irányába a nem várt sípszó hallatán, s néhány röpke másodpercre talán túlságosan is gondolataim közé mélyedtem, mert kell egy kis idő, mire leesik, a mardekárosok egyike csalni próbált. Mintha ez bármit is számítana, nehezményezőn csóválom meg fejem, még szerencse, hogy lebukott. Kissé félrehúzódva, hogy még véletlenül se kerüljek egyik hajtó útjába se, kihasználom a pillanatnyi nyugalmat és szünetet, már ami a terelői feladatokat illeti, hogy végignézzek csapattársaimon. Sikerül is elkapnom éppen Lyanna bravúrosnak indult, de végül eredménytelennek bizonyuló védését, de elég meccset láttam már ahhoz, hogy tudjam, kellemetlen ugyan a sikertelen védés, ettől még nem bukik semmi. S lám csak, felocsúdni alig van idő, Yolanda máris megindul az ellenfél karikái irányába. Néma, de nem kevésbé lelkes szurkolásom közepette épp csak annyi időre veszem le tekintetem a hajtóról, hogy megbizonyosodjak róla, a gurkók éppen nem veszélyeztetik egyik csapattársam épségét se, s már ismét keresem is tekintetemmel Yolandát. - Ez az! – morgom orrom alatt, ahogy a lány különösebb akadályoztatás nélkül megközelíti az oszlopokat és támadásba lendül. Bár megállíthatatlanul ragad át rám a hajtók küzdelmének izgalma, nem felejtem el, miért vagyok itt, igyekszem ugyanolyan figyelemmel követni a gurkók útját is, nehogy a nagy nézelődés közepette meg se próbáljak cselekedni, ha kell. Az, ezúttal Maxwell indul meg az ellenfél karikái felé, kötelesség tudatom fellángolásának ellenére se kerüli ki látóterem teljesen, ismét végignézhetem hát, ahogy másik remekül teljesítő hajtónk is sikeres lövést hajt végre. Szemem sarkából még elkapom Millie hirtelen kitörését, akit, csapatkapitányunk kérésének megfelelően, igyekszek legalább részben folyamatosan szemmel tartani. Bár a várt, a meccs végét jelző sípszó elmarad, így valószínűleg nem sikerült megfognia a cikeszt. Sebaj, talán legközelebb.
Egyedül nem volt olyan buli kommentálni a mérkőzést, de már kezdtem megszokni, hogy nem akadt senki, aki beülhetett volna mellém. − Shelby kivédte Melody dobását, passzolja is tovább a labdát a hajtóknak. Passzolgatások és cselezések után Emersonnak sikerül pontot szerezni a Mardekárnak! – Shelby és Emerson egészen remekelt ezen a meccsen, nem úgy, mint a Hollóhát csapatkapitánya, aki igen csak megszenvedte a karikák előtt. Mindenesetre, összeszedte magát annyira, hogy a második támadást, amely Regulustól érkezett, kivédje. − A védés után Lyanna elhajítja a kvaffot, a labdát pedig végig képes magánál tartani a Hollóhát. A Mardekár védelmén átjutva Yolandának lehetősége adódik karikára dobni, de… Nem sikerült! – A kvaff azonban visszakerült a Hollóháthoz, viszont ezúttal Maxwell sem tudott pontot szerezni a csapatának. − A Hollóhát pechszériája ráragadt a Mardekárra is, ugyanis sem Emerson, sem Regulus lövése nem közelítette a karikákat! – Minél több sikertelen kísérletet láttam, annál fásultabban feküdtem el az asztalomon, mert kegyetlenül rossz volt nézni a próbálkozásaikat. Csak akkor egyenesedtem ki, amikor az ütő csattanása betöltötte a teret. − Caleb gurkója hasít Maxwell felé, azonban Brice hiába igyekszik megvédeni őt, Maxwellt a fején találat éri. Meginog ugyan, de képes a seprűn maradni! – Kicsit azért aggódtam érte, mert Flint nem olyannak tűnt, aki kíméletesen játszott volna, a roxforti diákok pedig nem igazán ismerték a brutalitást. − Melody rádobott a bal oldali karikára, de Shelby kivédte! – A szavaim után hangos sípszó törte meg a mérkőzés menetét, ugyanis, mint kiderült, Shelby csalni próbált, csupán Madam Hooch kiszúrta azt. – Úgy tűnik, ez egy büntetődobás lesz a Hollóhát javára… − Mindenesetre Maxwellnek nem sikerült pontot szereznie, és Scorpius is hiába iramodott meg, a cikesz elszökött az orra elől – folytattam a kommentálást, hiszen az élet nem állt meg Shelby csalásától. − Emersonnak sikerült újabb 10 pontot szerezni a csapatának, csakhogy a Hollóhát Yolanda és Maxwell kezd felzárkózni a Mardekárhoz! Közben pedig Yolanda kap lehetőséget a büntetődobásra, és sikeresen behúz még tíz pontot a házának! Az állás 50-40 a Mardekár javára!
− Ne legyél már balfasz, Shelby! – kiáltottam oda annak a nyomorultnak, hiszen csak azért is beszóltam ki. Hallottam a fröcsögő szavait, elcsíptem a bíráló pillantását, ez pedig bőven elég volt ahhoz, hogy megjegyzéseket tegyek rá. De a mi viszonyunk már csak ilyen volt, ettől függetlenül bármikor megvédtem volna a suttyó seggét. Mindenesetre, amíg én Shelbyvel vitatkoztam, addig útnak indította a hajtókat, Regulus pedig elég fürge volt ahhoz, hogy könnyű szerrel átjusson a Hollóhát védelmén, azonban sajnos gólt nem szerzett vele. Nem gáz, hiszen így is vezettünk, és voltak jó dobásai a meccs során, így csak a Shelby-féle nyomorultakon köszörültem a nyelvemet, mert vele úgyis megtehettem, pont leszarta, amit mondtam. Azonban az meglepett, hogy Parkin összekapta magát, és úgy bevágta a kvaffot Turpinnek, hogy a csajnak még levegőt venni se volt ideje. Annyira simán ment a meccs, hogy kezdtem unatkozni. Túl sima volt… Így hát több se kellett, legalább a saját szórakoztatásom végett a Griffendél lelátója felé pöccintettem az első gurkót, ami a közelembe került. Már hallottam is Hooch sípját, és pedig ártatlanul tártam szét a karjaimat, miközben a gurkótól megmentették a közönségét. − Elnézést Madame Hooch, elvétettem a lövést! Kicsúszott az ütő a kezemből! – szabadkoztam olyan ártatlan fejjel, amennyire Mulciberként képes voltam ilyesmire. Viszont amint eltakarodott a közelemből, vigyorogva fordultam Shelby irányába. − Látod? Így kell szabotálni őket, te fasz.
Vendég
Kedd Feb. 08, 2022 8:03 pm
Team Ravenclaw
Brice Henry Danet-Fauvel | terelő | 222 szó
Újabb szünetet tartva meglepően kevéssé bokros teendőim között, szorosan markolva ütőmet, biztos, ami biztos alapon. Mert hát mégis, hogy nézne ki, ha a nagy nézelődés közepette megfeledkeznék minden másról és a váratlanul felbukkanó gurkó miatt lányos zavaromban elejteném. Nem hogy a kviddicspályára nem jönnék többet, de valószínűleg még a hálóból se tenném ki a lábamat soha. Persze nem ez a lényeg most, hanem ismételten remekül teljesítő hajtóink. Csöndes szurkolások közepette, izgatottan markolva meg seprűmet szabad kezemmel, ahogy kicsit előre hajolok, hogy jobban lássak, követem végig Melody útját a mardekáros karikákig, amikre bravúros lövést ad le. Ifjú fogónk váratlan mozdulását szemem sarkából kapom csak el, de ez is elég ahhoz, hogy egy rövid időre felé fordítsam fejem. Semmit nem látok ugyan előtte, mégis biztos vagyok benne, máskülönben mégis hova száguldozna, hogy észrevette a cikeszt. Lelkesen mozdulok egy egészen kicsit közelebb seprűmmel, abban a reményben sikerül végig néznem a csodás pillanatot, ahogy megszerzi a cikeszt. Végül azonban, legalábbis hirtelen megtorpanásából és a sípszó hiányából arra következtetek, elvesztette az apró labdát. Sebaj, lesz még lehetősége. Hajtóink lelkesedése mit se csökken szerencsére, ezúttal Yolanda indul meg a karikák felé. Nem állja útját senki és semmi, minden probléma nélkül éri el célját és ő is csodás lövést ad le. - Ez az! – vidám vigyorral bokszolok a levegőbe, egy pillanatra szabadon engedve lelkesedésemet, majd vissza is térek saját feladatomhoz.
A Hollóhát kezdte behozni a lemaradását, de még így is mi vezettünk - bár félig-meddig csalás árán, amit tavaly még elfogadhatatlannak tartottam, most azonban Sebastian és Hugh követték el, két olyan csapattárs, akikre felnéztem és akik mindig elég rendesek voltak velem. Végül is, Hugh lehet nem is direkt csinálta, csak megcsúszott a keze, Seb pedig... az is lehetett véletlen. Mindketten jó játékosok voltak, biztos nem csaltak volna csak úgy. De nem koncentrálhattam túl sokáig a terelőink és őrzőnk játékára - habár azt még pont láttam, ahogy Hugh kivédte a következő dobást -, a két hajtótársammal állandóan a Hollóhát karikáit ostromoltuk, azt akartuk, hogy kifáradjanak a hajtóik és az őrzőjük is. Tudtam, hogy fizikailag nem én voltam a legerősebb játékos a csapatunkban és azt is, hogy még nem mindig céloztam olyan pontosan, mint a többiek, viszont én voltam közülünk a leggyorsabb és ezt könnyen a hasznunkra fordíthattuk. Ismét megszereztük a kvaffot, előrerepültem a labdával, majd nem sokkal az ellenfél térfele előtt felfelé húztam a seprű nyelét, a többi játékos fölé emelkedve, innen akár Scorpival is lepacsizhattam volna, ha nem lett volna túlságosan elfoglalva a cikesz hajkurászásával. Mikor a Hollóhát hajtói is utánam eredtek, egy Porskoff Ploy-al ledobtam a kvaffot Emersonnak, aki előtt így szabad volt a pálya és megrohamozhatta az ellenfél bal oldali karikáját. Ezután sem hagytuk pihenni őket, ahogy a Hollóhátnál volt a kvaff, Emersonnal eléjük vágtunk, majd szemből, két oldalról rárepültünk a hajtójukra - Melodyra, azt hiszem -, és egy Parkin's Pincerrel magunk közé szorítottuk, így Maya könnyedén megszerezte tőle a labdát és már száguldhatott is, hogy a középső karikánál próbáljon pontot szerezni.
Vendég
Kedd Feb. 15, 2022 8:36 pm
Team Ravenclaw
Maxwell Cunningham| Hajtó
A meccs kezd elhúzódni, igaz már több napos kviddicsről is olvastam, mégis annyira nem szeretem ezt a sportot, hogy ennek a kártékony hatásait meg akarjam tapasztalni. Érzem azt is, hogy az egész frusztráltságról, leginkább az ellenfelünk tisztességtelen játéka tehet, vagy csak én vagyok az igazságtalanságra ennyire érzékeny? Tavaly rá se lehetett ismerni Mardekár Malazár örököseire. Az öreg állítom, még a sírjában is forgott azokon a szabályos meccseken, mégis mára büszke lehet a kígyó címert viselő játékosok teljesítményére. A lövések eléggé célttévesztőek voltak, mind nekünk, mind pedig az ellenfeleinknek, de még így is ők vezettek. A csapatkapitányunk is helyt állt, ám ő se készülhetett fel ennyire kemény ostromra. A fejem még mindig fájt a gurkóval való találkozó óta, s már sejtettem, hogy jókora lila folt lesz hűlt helyén, ám most nem foglalkozhattam ilyen dolgokkal, helyt kellett állnom. Minduntalan próbálom elorozni a mardekár labdáját, csakhogy ledolgozhassuk a ponthátrányt, azonban mindkét esetben lemaradok a másik csapat hajtóitól, és sikerül nekik elérni a karikáinkat…csakhogy pontot így se tudnak szerezni. Lyanna résen van, ezért se Emerson, sem pedig Parkin-nak nem sikerül a gólt lőni. Amint az őrzőnk elkapja Parkin labdáját, intek neki, ezért hozzám kerül a kvaff. A hajtó társaimmal egymás között passzolgatjuk a kvaffot. - Kerüljetek eléjük, álljátok el az útjukat! – jelzem a másik két hajtónak, csakhogy szabad legyen az utam egészen Hugh Shelby-ig. Valószínűleg sikerült lerázni a nem kívánt mardekárosokat, mert egy sem állta az utamat, az őrzőn kívül. Rádobok teljes erőmből, és a karikán átszáguld a labda, hiába nyúl érte Hugh. A levegőbe öklözök, és száguldok vissza, hogy újra játékba kerüljek. Ez a gól valahogy újabb lendülettel töltött fel, persze a kis Regulus ismételten beleköp a levesbe egy egész pofás dobással, na meg Cleb által pofozott gurkó pedig Yolanda felé száguld.
Vendég
Kedd Feb. 15, 2022 9:53 pm
Team Slytherin
Caleb Flint | terelő
~Jaj, kékseggeim, megjött Caleb bácsi rendet rakni!~ Húzza az ajkait széles vigyorra, ahogy mixi-Maxit fejbecsűri elégedetten a vasgolyóbissal. - Ez nem foci, te marha! - kacag fel, miközben elindul következő célpontot keresni. A helyezet az, hogy egy jó ideig nem jut neki gurkó, amit annyira nem sajnál, viszont eléggé aggasztja az, hogy hiába kettőből kettő találat, még egy törpikebogyó - áfonya - sem nézte meg közelről a hangyatelepet alattuk. Pedig hát milyen élvezetes neki, hogy bárkit megkínálhat, aki nem vashiányos, de úgy van vele, hogy a többiek se érezzék úgy, hogy kivételeik velük. Mivel Mulciber is elemében van, a túlterelés után odareppen hozzá egy hevenyészett pacsira és az egyezményes "király vagy" jellel jutalmazza a stratégiai elmék egyik legjobbikát. Hát érdemes volt, hiszen eléggé belelendültek Yolandáék, aki például képes volt megúszni az első kedves küldeményét, pedig igazán szívből küldte azt, de hát ilyenek a lányok: nem fogadják jól, ha valaki ostromolja őket. Nagyon úgy néz ki, hogy a csalás erőt adott újra a Mardekárnak, szinte egy emberként üvöltenek fel az újabb gólra, miközben Calebhez szegődik a szerencse egy árválkodó gurkó személyében. A kis Regulus egészen pazarul dob, miközben ő oldalról cserkészi be a posztjához tartozó labdát. Kétkezes fonákkal küldi azt a szemtelenül jól játszó Yolanda felé ismét, és bár egy kicsit lecsúszik az ütőről a laszti - érzi, ahogy megcsúzik egy kicsit a nyél a kezében - azért elég jó irányba tudta állítani. Reméli ezúttal sem lesznek elég ügyesek a kék terelők, hogy megvédjék a lányt, de... - Scorpi, baszod, kapd már el azt a sárga szart, éhes vagyok! - kiált a barátja felé röhögve, aki minden bizonnyal egy szót sem fog hallani az egészből. Ettől függetlenül Calebnek jól esett kiadni magából a frusztrációját.
Vendég
Pént. Feb. 18, 2022 2:40 pm
Team Ravenclaw
Millie McLaggen | Fogó
A mardekár hajtói, ha ügyesen céloznak, akkor könnyedén pontot szerezhetnek, nem tudom mit csinál az őrzőnk, de nem is azért vagyok itt, hogy a játékra figyeljek, nekem csak annyi a dolgom, hogy a cikeszt kell kiszúrjam és a nyomába eredjek, amint megpillantom. Azért a gurkóra nem árt fél szemmel figyelni, hogy időben kitérjen előle a játékos, elvégre azzal mindig fájdalmas a találkozás. Darian sikeresen hárítja a gurkó támadást a csapattársáról, vissza a mardekárnak. Mi még hajtunk, amiből egy esélyesen betalálhat, amikor is észreveszem a kis arany cikesz csillogását. Nem nézek oldalra, hogy a másik fogó meglátta-e, azzal csak felesleges másodperceket veszítek, ez volt az első amit megtanultam, amikor bekerültem a csapatba. Szélsebesen nekiiramodok és a következő pillanatban már az ujjaim közé fogva mutatom a csapatnak és a nézőknek, hogy megvan a cikesz, a Hollóhát nyert! Na ennyit a Mardekárosokról, egy olyan gonosz vigyort küldök az ő fogójuk felé azért, csak hogy éreztessem vele, hogy egy másodikos lenyomta. A mardekárosok mindig szemétkednek, jól esik egy kicsit a képükbe nevetni.
Elégedetlen ciccentéssel eresztettem le az omniszkópomat, amikor a fiatal Black fiú nem találta el a karikát, illetve csupán a szemeimet forgattam Tatiana Krum szavaira. Merlinre! Még egy ilyen idegesítő személyt nem hordott hátán a Föld! Vagyis, léteztek nála bosszantóbb alakok is, mint például a Mardekár karikái előtt trónoló seggfej. Esküszöm, Shelby igazán megérdemelte volna, hogy egy gurkó leverje a seprűjéről. A baráti társaságomra sandítottam, akik örömujjongva éljenezték a Parkin lány találatát. Már-már én is büszke lettem volna rá, ha nem zavarta volna minden egyes gondolatomat a hőn szeretett kommentátorunk. Abban a pillanatban, amikor Sebastian úgy döntött, hogy a közönség felé irányítja a gurkót, én intettem a baráti társaságomnak és a fivéremnek, hogy kövessenek. Kihasználtam a felfordulást, hogy eljussak a kommentátori székekig, amíg Danet-Fauvel és Cunningham találatait törölték. Krum szívesen felkonferálta volna Melody fellépését, azonban egy gyors mozdulattal a háta mögül előre nyúltam, és kikapcsoltam a mikrofonját. Már az értetlen arcát látni is megérte felmerészkedni ide, s a legszebb az egészben az volt, hogy a hátának szegeződő pálcák miatt nem tehetett semmit. − Ezt most én átveszem – húztam ki Madden egykori helyét, és undorodva töröltem át a széket, majd magam elé húztam Krum mikrofonját. − Nos, mint látható, a büntetődobást Fawcett végezhette el, és ez bizony találatot is jelentett a házának, ugyanis Shelby arra sem képes, hogy odébb pöccintsen egy labdát! És még ő képzeli magát kviddicssztárnak… − forgattam meg a szemeimet, miközben az ujjaim a mikrofon köré fonódtak. Ugyan drámai hangnemet ütöttem meg, de az engem körülvevők láthatták, hogy bizony mosolyra görbültek az ajkaim. − Újabb próbálkozást láthatunk Fawcettől! Eléggé küzdenek ezért, hogy behozzák a lemaradásukat, de végre Shelby ráébredt, hogy két karral is rendelkezik, amikkel meg tudja fogni a kvaffot! Nagy tapsot kérnék neki, amiért rádöbbent, hogy őrzőként mi is lenne a feladata! – imádtam a vérét szívni, nem volt édesebb játék annál, ha megalázhattam másokat, így szórakozottan tapsoltam az őrzőnket, remélve, hogy veszi majd a célzást. − A Hollóhát legkisebb játékosa megindult előre a tömegben, de amennyire nagy volt a lendülete, olyan mozdulattal is fékezett le, amint elvesztette a célpontját. Igazán szomorú, hiszen bizonyíthatna ezen a mérkőzésen, sőt, ő az a személy, aki eldönthetné a meccs kimenetelét – vontam meg a vállamat egykedvűen, miközben a tekintetem találkozott Tatiana gyilkos pillantásaival. Azonban hiába küzdött volna, túl sokan voltunk hozzá képest. − Montemayor is beindult úgy tűnik, kár, hogy Shelbynek nem sikerült bemelegednie, ugyanis a mozdulatai inkább emlékeztetnek egy megfáradt vénemberére semmint egy tehetséges játékoséra. – Shelby egyre pocsékabbul játszott, ezért nem érdemelt dicséretet. Sőt, nagyon bíztam benne, hogy a szavaim hallatán legalább összekapja magát, hogy a tűrhető játéknak az alját karcolgassa. − Shelbyvel ellentétben Turpin összeszedte magát, ugyanis elsőkörben Morton, aztán pedig Parkin dobásait védte ki! Másoknak is hasonlóan kellene játszaniuk, de úgy érzem, nekünk, mardekárosoknak túl nagyok az elvárásaink… − Drámai sóhaj hagyta el az ajkaimat, hiszen továbbra is végtelenül bosszantott, hogy ez a kretén folyamatosan beengedte a kvaffot. − De mit ad Merlin! Cunningham dobását ismételten nem védte ki. Újabb tíz pontot írhatunk jóvá a Hollóhát javára! – Most már kezdett eléggé kellemetlen és gáz lenni, hogy Shelby ennyire szétcsúszott, bár még mindig nem volt olyan kegyetlenül szar a játéka, mint a korábbi mérkőzésen. − Szerencsére Black résen van, és a termetét, illetve a fürgeségét kihasználva gyönyörű gólt szerez a csapatának! Turpinnek reagálni sem volt ideje, annyi szent! – fényeztem egy kicsit a kölyköt is, aki egyesek szerint akár nagy reménységünk is lehetett a jövőt tekintve. − Flint is hasznosnak bizonyul a mérkőzés során, nagyon szép és erőteljes ütéseket láthatunk tőle! Ezúttal Montemayort szemelte ki magának, akinek a segítségére Krum sietett. El is üti a lábát, és ezt a szerencsétlent el is találja vele! – Szerettem volna hozzátenni, hogy kár, amiért nem a fejére célzott, de az túlságosan is kegyetlen lett volna a részemről, én pedig túlságosan is kedves személy voltam ehhez képest. − Fawcett jelenleg csak álmaiban közelíti meg a karikákat, míg Montemayor el is jut odáig, sőt! Még pontot is szerez nekik! Én a csapatkapitány helyében most már komolyan elgondolkoznék egy őrzőváltáson… − emeltem a szememhez az omniszkópomat, hogy jobban láthassam Shelbyt, ahogy megint nem védett ki semmit. − Csakhogy, a kapitány nem rá ilyen gondolatokra, ugyanis mindkét fogó kilőtt egy irányba! Némi kergetőzés és párharc utána azonban McLaggen elkapta a cikeszt! A végeredmény ezáltal: 230-70 a Hollóhát javára! Kikapcsoltam a mikrofont, majd Krum vállát megpaskolva a fülébe súgtam: − Most már végeztem. Elintézheted helyettem az elköszönést. Én sajnos nem értem rá. Egyenest az öltözők irányába tartottam, hogy lerohanjam azt a szerencsétlent, amiért ilyen balfácán volt.
− Szép napot! Nagy örömmel köszöntök mindenkit az idei harmadik mérkőzésen, amely a Hollóhát és a Mardekár között kerül megrendezésre! Remélem, mindannyian izgatottak vagytok, ugyanis én kíváncsian várom, hogy mivel készült a két csapat! – csendült fel vidáman a hangom, ahogy bekapcsoltam a mikrofonomat. Mindenki elfoglalta már a helyét, már csak a csapatok pályára lépésére vártunk, és arra, hogy Madam Hooch elindítsa a játékot.
