Békésen váltunk el egymástól Adával, ennek ellenére néhány barátságos biccentésen kívül a Minisztérium folyosóin nem maradt közöttünk túl sok kapcsolat. Talán egyszer-kétszer beszéltünk azóta, jelentéktelen, udvarias kérdésekből álló csevegés volt, nem tudtunk meg egymás életéről semmit. Éppen ezért meglepett, amikor levelet kaptam Adától, amiben arra kért, hogy találkozzunk. Bizonyára illett volna meghittebb helyet választanom az irodámnál a kettőnk közös múltjára való tekintettel, de mivel sürgősen beszélni akart velem, két konferencia között sikerült rá leghamarabb időt szakítanom, a bagoly érkezésének másnapján. Elképzelni sem tudtam, mi lehet ennyire sürgős, azt nyilván gyanítottam, hogy nem baráti csevegésre vágyik. Fionát elküldtem egyeztetni a kampányanyagunkról Hermionéval, így egyedül vártam Adára. Nem mintha kimondottan Fionát akartam volna távol tartani, sosem volt egy féltékeny típus és most is hidegen hagyta, hogy a volt barátnőmmel készültem kettesben eltölteni egy órát. Fiona egyszerűen nem foglalkozott ilyen apróságokkal, néha én magam sem értettem a belém fektetett határtalan bizalmát. Ada vagy nagyon várta a találkozónkat vagy emlékezett rá, hogy mennyire utáltam a késést, mert pontosan érkezett az irodámba. Félreraktam az aláírásra váró papírhalmot, amin eddig dolgoztam, leültettem Adát, majd elküldtem a titkárnőmet kávéért. - Jól áll az auroregyenruha - jegyeztem meg egy halvány mosollyal. - Ugye jól sejtem, hogy munkaügyben kellek ilyen sürgősen? Nem tudtam semmiféle nyomozásról, aminek köze lett volna a politikához, de más épkézláb magyarázatot nem találtam arra, mit szeretett volna tőlem Ada, lehetőleg minél hamarabb. Furcsa volt belegondolni, hogy mikor utoljára két mondatnál többet beszéltünk egymással, akkor még egy kávézóban dolgozott és valószínűleg végleg lemondott az aurori ambícióiról. Nekem köszönhette az új munkahelyét, bár sosem kérdeztem róla, mi a véleménye a nagylelkű ajándékról. Ami nem is volt annyira nagylelkű, bőven volt benne saját érdek is. Jól jött egy megbízható és hűséges ember az aurorparancsnokságon.
Vendég
Hétf. Jan. 06, 2020 10:51 pm
Mindig volt egy kis furcsaság abban, amikor Levinnel beszéltem. A kettőnk közötti kapcsolat a kezdetektől fogva nem volt olyan, mint egy igazi párkapcsolat, ebben egyeztünk meg és ehhez végig tartottuk magunkat. Nem állítom, hogy nem éreztem semmit iránta, mert másfél év az akárhogyis van, másfél év, vagy mennyit is töltöttünk el együtt. Megszerettem őt, igen, nem éppen szerelemmel, az is igaz, de éppen eléggé ahhoz, hogy utána némileg feszélyezve érezzem magam a találkozásainkkor. Mindig próbáltam arra gondolni, hogy mennyire örülök a boldogságának, mert az tényleg így volt, meg is érdemelte, hogy boldog legyen. Aztán lehet, csak én kezeltem rosszul a helyzetet. Most azonban szükségem volt rá és a segítségére és reméltem, hogy meg is kapom. Amióta Weasleyvel kiderítettük, hogy fiatal lányok tűnnek el és végzik az emberkereskedelem süllyesztőjében, azon kattogott az agyam, hogy Levinnél biztosan érdemes lenne bepróbálkozni. Egy percig sem gondoltam róla, hogy prostikat vinne haza, ennél jobban ismertem, viszont ő határozottan olyan körökben mozgott, ahol rengeteg olyan ember van, akik viszont igen, mégpedig elég sokszor. És a szomorú helyzet az, hogy a legtöbb elrabolt lány stricik kezébe került vagy szexrabszolgának, ki tudja, milyen alakok kezébe. Kényes téma, és még kényesebb az, ha kiderül bármi a mi beszélgetésünkből és hogy Levin neveket adott ki nekem, de egy próbát megért a dolog. Még Weasley is beleegyezett, a megjegyzését, amit hozzáfűzött, meg igyekeztem figyelmen kívül hagyni. - Köszönöm -mosolyogtam vissza rá, ahogy helyet foglaltam vele szemben. Meglepő módon örültem neki, hogy az irodájában találkoztunk, elvette a helyzet személyességét és magabiztosabban tudtam ránézni. Azért az egy kicsit kínos, hogy hiába váltak el régen az útjaink, azért a mostani bókja előtt az utolsó ember, akitől kaptam, szintén ő volt. -Igen, határozottan abban. És nem lesz egy kellemes vagy kis kérés, de azért remélem, hogy szerzek néhány morzsát tőled. Prostikról lenne szó. -Azt nem tettem hozzá, hogy nem az ő nem létező prostijairól, reméltem, hogy pontosan tudja, hogy én nem feltételezek róla ilyesmit.
Levin & Ada
Vendég
Pént. Jan. 24, 2020 10:34 am
Ada & Levin
Kapcsolati to"ke
Mindennél távolabb állt tőlem az altruizmus, ez alól kizárólag a feleségem és a gyerekeim képeztek kivételt, talán még a tulajdon testvéreimért sem tettem volna olyan lépéseket, amiből rosszul jöhettem ki. Adának segíteni azonban nem önfeláldozás volt, sokkal inkább befektetés a jövőbe. Most egy kis szívesség neki, holnap, egy hét múlva, talán két év múlva pedig törlesztheti az adósságát. Így működtek az emberi kapcsolatok, legalábbis az otthonunk biztonságot nyújtó falain kívül mindenképp. Bizonyára Ada is tisztában volt ezzel, tehát komoly kérésről lehetett szó, ha éppen hozzám fordult. Senki sem szeretett lekötelezett lenni, még akkor sem, ha korábban igencsak közeli, több mint baráti viszonyt ápoltunk egymással. Arra azért én sem számítottam, amit végül mindenféle kertelés nélkül elém tálalt. Homlokráncolva, szinte már sértettem meredtem rá hosszúra nyúló másodperceken keresztül. Talán mégsem jól mérte fel, hogy kihez kell fordulnia. Prostik? Kár lenne tagadni, sok történet keringett a minisztériumi elit kurvázásairól, de Ada miért feltételezte, hogy én erről bármit is ki akartam szolgáltatni neki? Nem voltam személyesen érintett, nyilván, ennél több tartás és jó ízlés szorult belém, de számtalan embert ismertem, akibe viszont nem. A probléma csak az volt, hogy mindegyik politikai szekértáborban előfordultak ilyen férfiak, nem állt érdekemben felkavarni az állóvizet. - Nem vagyok benne biztos, hogy ezeket a kérdéseket nekem kéne feltenned. Nem szoktam ilyen körökben mozogni, de ezt te is tudod. Kényes téma, én a helyedben nem kérdezősködnék róla túl sokat itt a Minisztériumban, még a végén valaki zokon veszi. - Sok név eszembe jutott, akik határozottan rosszul reagáltak volna, ha tudomást szereznek Ada kellemetlen kérdéseiről. - Bármiben nagyon szívesen segítek, de ebben nem tudok.
