When palying is a real fun

A színjátszás benne van a véremben, szinte már attól a pillanattól kezdve az életem részévé vált, ahogy megszülettem. Már kisgyermekként szó szerint odáig meg vissza voltam, amikor a nagyapámat láthattam a színpadon játszani és habár a nagyanyámat nem ismertem soha sem, mindig is tisztában voltam vele, hogy a maga idejében milyen híres és neves színésznő volt ő is és igyekeztem minden megmaradt alakítását visszanézni, hogy az unokájaként tanuljak belőle én is.
Viszont azt a pillanatot, amikor az ember lányának lehetősége van rá, hogy szó szerint a - számára - legjobb művészektől tanuljon, felettébb értékelni kell, a mai pedig pontosan egy ilyen alkalom. A nagyapámmal megbeszéltek alapján a próbaterem felé igyekszem és már előre olyan izgalom fog el attól, hogy egy színdarabot próbálhatok el vele, hogy alig tudok megmaradni a földön. A legszívesebben, ha képes lennék rá, szinte végigszárnyalnék az utcán - a színjátszás mindig is ilyen hatással volt rám, a papa társasága pedig csak hozzáad még egy nagy adagot az egészhez.
- Papa - és még a táskámat sem teszem le, hanem az érkezés pillanatában szinte a nyakába ugrok - nekem és talán mondhatom azt, hogy az egész családnak soha sem okozott fejtörést az érzelmek kifejezése. Éppen ezért alaposan megölelgetem a nagyapámat, mielőtt levetném a kabátomat és leraknám a dolgaimat, hogy előkészülhessünk a próbára.
- Azért előtte még megkóstolhatom ezt itt? Meg talán ezt - járom körbe a süteményes asztalt - és esetleg ezt is.
Percekkel később már elmélyülten hallgatom a nagyapámat és határozottan bólogatok a javaslatára. - Legyen, próbáljuk meg akkor így - állok elé és a szövegkönyvet átfutva gyorsan ki is választok egy érdekes részt. Erőteljes mozdulatokkal, karakán gesztusokkal kezdem el előadni, hogy minden egyes rezdülés láthatóvá váljék az egyszemélyes közönség számára és a papa könnyűszerrel ki tudja találni, hogy az éppen aktuális részlet egy mellékszereplő lány háttérbéli veszekedős jelenete a barátjával. Mindig is szerettem nemcsak a központba állított történetet, de annak mellékvágányait is a magamévá tenni és kicsit erősebbre, hatásosabbra formálni, mint azt a forgatókönyv rejti. - Na, milyen volt? Csak és kizárólag őszinte véleményt fogadok el, tudod - emelem fel a mutatóujjamat. Ha valami nem tökéletes az alakításomban, azt szeretem tudni, hogy javíthassak rajta, a papa pedig pontosan azzal segíthet nekem a legtöbbet ezen a téren, ha kicsit sem ferdít a tényeken és csak az igazat mondja.