A szüleim mindig is zárkózottak voltak, csak kétszínűségből nyitottak mások felé, hogy kihasználhassák őket a sikerem és karrierem miatt, mint egy modell. Nem engedtek másokkal barátkozni és az iskolában is hamar kiközösítettek, mert én voltam az a lány, aki bukdácsolt és még testnevelésből is felmentett volt. Most viszont ez a múlt, amit magam mögött kellene hagynom, nem tudom mennyire fog sikerülni. Az új bátyámmal és a szülőkkel is jól kijövök, anyu elég sokat van itthon és lesi, mire van szükségem, de emellett teret is hagy nekem. Elég sok könyv van, általában olvasással töltöm az idő nagy részét, segít megszokni ezt a sok újdonságot. Sokat faggatom a varázsvilágról, ami számára nagyon alap, én arra mind rácsodálkozom, nagyon szégyellem magam emiatt, de cserébe ő mindig kérdez muglis dolgokat, ami számára újdonság. Hamarosan mennem kell Roxfortba, elég izgatott vagyok miatta, majd megyünk vásárolni is hétvégén iskolai holmikat. Előtte azonban áthívták a rokonokat, hogy bemutassanak nekik, elég vegyes lesz a fogadtatás arra már felkészítettek, ha valaki nem kedves, akkor otthagyhatom. A farkasos dolog miatt nagy a megosztottság ebben a világban és a családokban sem van ez máshogyan. Reggel felkelve nagyban készülődök, szépen kifésülöm a hajam, felhúzok egy fehér ruhát, csak hogy jelezzem, én már nem gyászolok annyira. A szüleimnek mindig meglesz a helyük, de ez már egy új élet és egy új világ, ahová nem akarom behozni őket magammal. Van, hogy őket hibáztatom, mert féltek ettől az egész dologtól és buták voltak, hogy feldolgozzák a mágiát és emiatt lettem vérfarkas. Ha nem menekülünk az erdőbe, hanem nyitottak, talán rendes boszi lehetnék, semmi hátránnyal. Viszont így már nem kell modellkednem és tanulhatok, meg olvashatok, amit nagyon szeretek! Azt csinálok, amit szeretnék. Az unikornisos papucsba beledugom a lábam, mert hiába van nyár, a kő attól még hideg a házban és nem szeretnék felfázni. A konyhában az új papám kávézik és készül dolgozni, a Reggeli Prófétát olvassa, az a varázslatos újság tele van mozgó képekkel, nagyon izgalmas! Az új anyum meg készíti a reggelit, természetesen varázslattal. Helyet foglalok, majd egy gyors jó étvágyat elmormolása után enni kezdek. Mire végzek apám elmegy dolgozni és új anyummal készülök a vendégek érkezésére. Igazából ő varázsol én meg csak nézem, ahogy minden a helyére repül, ahogy a portörlő nekiáll port törölgetni meg ahogy a hozzávalókból összeáll a sütemény és a szemem láttára sül meg szinte. Mennyei illata van és már szól is a csengő. Félénken lépek mellé, mikor ajtót nyit és beinvitál mindenkit. - Sziasztok! Mindannyian eljöttetek, remek, gyertek bentebb, üljetek le, vegyetek sütit! - Ahogy mindenki a nappaliban helyet foglal, bemutatja nekem, ki kicsoda, majd engem is bemutat nekik. - Maddox is még Roxfortban jár Millie, egy ismerős arc már biztos lesz ott. - Mosolyog rám anyu és én meg vissza rá, majd Maddox felé pillantok. Nem tudom, hogy mennyire akar egy felsőbb éves egy elsőssel mutatkozni, pláne egy olyannal mint én, de talán nem olyan klisés ez, mint a mugliknál. - Ez jól hangzik! - pillázok az új szülőm felé, majd Maddox felé fordulok. - Várod már a tanévkezdést? - megpróbálkozok a beszélgetéssel, de nagyon erőltetni azért nem akarom.
Vendég
Pént. Nov. 26, 2021 12:24 pm
Millie & Maddox
first meeting
Tegnap este apám ismét tanúbizonyságot tett arról, hogy mennyire egy elvakult idióta volt. Mielőtt elmentem volna aludni, közölte, hogy reggelre indulásra kész legyek, ugyanis a nagyszüleim örökbefogadtak egy kislányt, akit be akarnak mutatni nekünk. Ezzel pedig nem lett volna semmi gond, ha a lány nem lett volna vérfarkas. Márpedig apám, a nagy Briggs-párti Wizengamot-tag nem engedhette meg magának az ilyesmit, így már tegnap kiült az arcára az undor, amikor a találkozóra gondolt. Sajnáltam a kislányt, de hatalmas szerencséjére apám túlságosan is elfoglalt volt, így a jövőben biztosan nem fog sokat találkozni vele. Ha tehetném, én se töltenék az öregemmel több időt a szükségesnél. Korán indultunk. Az alkalomhoz illően kénytelen voltam inget húzni, ugyanis apám megölt volna, ha nem az elvárásainak megfelelően jelentem volna meg a nagyszüleimnél. Az ajtajuk előtt állva apám még mindig morgott valamit a vérfarkasokról, én pedig zsebre dugott kézzel álltam hol a csengő, hol a kopogtatót fixírozva, és vártam, hogy mikor tervezett végre elhallgatni. − Remélem, szegény kislánnyal is ilyen fene mód kedves leszel majd – jegyeztem meg halkan, hiszen nem tudtam megállni, hogy ne tegyek rá megjegyzést. Szinte azonnal megbántam a kijelentésemet, sőt tudtam, hogy otthon kapni fogok ezért. A gyilkos indulat, ami a tekintetéből sütött arra utalt, hogy egyáltalán nem volt hajlandó erről elfeledkezni. Nem szólt egy szót sem, csupán türelmetlenül rátenyerelt a csengőre. A nagyanyám nyitott nekünk ajtót, de ahogy elpillantottam mellett, szinte azonnal feltűnt a kislány, aki félénken lépett közelebb hozzánk. Apám részéről egy kurta köszönésre futotta, én azonban mosolyogva öleltem át a nagyanyámat. − Jó látni téged! Remélem, jól vagytok – szorítottam meg finoman az ölelés után a nagyanyám vállait, majd a lány felé fordultam. − Örülök, hogy megismerhetlek, Millie – köszöntöttem őt is, bár nem akartam azonnal lerohanni őt, így még nem öleltem meg. Helyette apámat követve beléptem a házba. Mélyen magamba szívtam a bent terjengő illatokat, amelyek egy tényleges otthon érzetét keltették bennem. − Igazán nem kellett volna ennyit készülnöd – fordultam a nagyanyám felé, apám azonban az invitálásra csak megrázta a fejét, és elindult megkeresni a nagyapát. − Ne feledkezz el Nedről és Noahról se, nagyanya – emlékeztettem őt az unokatestvéreimre, hiszen most már ők is Millie új családjának a részét képezték. − Tényleg, találkoztál már velük Millie, vagy mi vagyunk az elsők a családból? – érdeklődtem kedvesen, miközben helyet foglaltam a konyhában. Kíváncsi voltam, hogy Nedéket áthívták-e, vagy előbb úgy gondolták, hogy essenek túl apámon, és utána a Runcorn család kellemes felüdülés lesz majd a lány számára. Legalább is, kellemesebb, mint amilyen apám volt. Apám abban a pillanatban bukkant fel az ajtóban, és hívta félre a nagyanyámat, amikor Millie az iskoláról kezdett faggatni. − Persze. Alig várom, hogy több időt töltsek együtt az unokatestvéreimmel és a barátaimmal. A tanulás annyira nem köt le, csinálom, mert ez az elvárás, de jobban szeretem a Roxfortnak azon részét, amikor minőségi időt tölthetek emberekkel. És te? Szerinted melyik házba fogsz kerülni? – válaszoltam a kérdésére, és egyből tovább gördítettem a témát. Nekem nem esett nehezemre nyitni mások felé, ezért is lepődtek meg sokan, hogy mennyire különböztem apámtól. − Egyébként, ha bármiben segítség kell, akár sulin belül, vagy kívül, akkor szólj nyugodtan. Szívesen segítek – tettem hozzá, utalva arra, hogy tényleg nem szerettem volna elzárkózni előle. Így is elég nehéz lehetett neki, nem akartam még jobban rontani a dolgain, mint például a kedves apám, aki a megérkezése pillanatától fogva azonnal ment nagyapámhoz vitatkozni. Mert szinte biztos voltam benne, hogy ellenezte az ötletet, az más kérdés, hogy a vitájukból mi nem hallottunk semmit.
Vendég
Vas. Jan. 09, 2022 10:01 am
Millie & Maddox
Első találkozás
A nevelőanyám rosszalló pillantást vet az érkező vendég felé, akitől csak egy kusza köszönést kap. Nagyon nem szimpatikus férfi, legszívesebben megharapnám, hogy elkapja ő is a vérfarkas átkot és ne legyen olyan fennhéjazó. Amennyire jól hangzott ez a farkasos dolog, itt ebben a világban pont annyira rossz, de kezdem megszokni ezt is. - Én is örülök - köszöntem vissza Maddoxnak hátra tett kézzel, majd igazi szépségkirálynősen fordultam a szép fehér ruhámban, nem tehetek róla, berögződés, ha szoknyába vagyok, akkor látványosan forduljak meg benne. Nekem fel sem tűnik, hogy úgy sétálok könnyed léptekkel a kanapéhoz, mintha egy kifutón mennék végig, amit egy szép lehuppanással zárok is. - Nyaralnak, de ők is eljönnek majd remélem - válaszol anyu, én meg nyelek egyet, hogy még mennyi ilyen félig kínos találkozóm lesz. - Még nem, ti vagytok az elsők a családból - vagyis csak ő jóformán, mert hát az apját nem sokat látom, annyira nem bír elviselni engem azt hiszem, de hát van ez így. Kicsit aggodalmasan nézek anyu után, aki ott hagy a konyhában ezzel a fiúval, akit még látni fogok a suliban nagy valószínűséggel. - Hát, szerintem Hugrabug vagy Hollóhát lesz az én házam, de a Griffendélt se zárnám ki, igazából mindegy is, valahová mindenképpen tartozni fogok. - megvonom a vállam is, elég bizonytalan vagyok és hát nagyon sokat nem sikerült kiderítenem a házakról, csak annyit, hogy egybe biztosan nem kerülök be, az pedig a Mardekár. Nem vagyok nagyravágyó, nem akarok másokon átgázolni és nem vagyok aranyvérű sem. - Milyen olyan részei vannak Roxfortnak, ahol minőségi időt tölthetsz el másokkal? - számomra az iskola csak a tanulásról szól, a szórakozás nem tartozik oda, főleg egy olyan bentlakásosban, mint a Roxfort. Tudom, hogy ez más világ, de nehéz elvonatkoztatni és kitalálni, ez miben lesz más mégis. - Te melyik házban vagy? - nem mintha befolyásolna bármit is, de azért jó tisztában lenni, mégis merrefelé találom meg, ha segítségre lenne szükségem. - Hát, azt hiszem, kelleni a segítség majd a felzárkózásban, amikor kimaradok majd heteket. - Lesütöm a szemeim, annyira félek az első átváltozásomtól, hogy inkább nem is beszélek róla, próbálok nem is gondolni rá, de hát az nem sikerül. - Nehéz az első osztály a rendes sulihoz képest? Sok az elmélet még ott vagy egyensúlyba van gyakorlati dolgokkal is? - gondolom mindenki járt Roxfort előtt sima iskolába is, úgy mint én is, ahol megtanult olvasni meg írni vagy a mágusoknál azok is ilyen különc iskolák?
Vendég
Pént. Jan. 14, 2022 11:51 pm
Millie & Maddox
first meeting
− Ne foglalkozz vele, kérlek. Ő mindig ilyen – vontam meg a vállamat apa viselkedésére, ahogy Millie felé fordultam. Elcsíptem a nagyanyám rosszalló pillantását, hiszen nem voltam vak. Volt bőven kivetnivaló apa viselkedésében, s bár nem akartam hibáztatni a nagyszüleimet, azért benne volt a kezük abban, hogy ilyenné vált. − Nagyon szép a szoknyád – bókoltam neki mosolyogva, ahogy hátul összekulcsolta az apró ujjait, majd megperdült a ruhácskában. Igazán aranyos kislánynak tűnt, épp ezért sajnáltam őt, amiért ilyen bánásmódban részesült. Szívesen hozzátettem volna, hogy én már születésem óta ebben éltem, de ezekről a dolgokról nem beszéltem soha. Nem is kellett tudniuk arról, hogy odahaza elcsattant egy-egy pofon. − Értem, hát, akkor majd előbb-utóbb ők is megérkeznek – biccentettem, bár elég gyenge kifogásnak éreztem mindezt. Nedéknél nagyon sok rossz dolog történt az elmúlt időszakban, nem csodálkoztam volna, ha el akarták halasztani ezt a találkozót. − Ne aggódj, a család többi tagja nem ilyen konzervatív s… − haraptam az ajkamba, mielőtt még apát leseggfejeztem volna a nagyanyám előtt, holott ő is tudta, hogy Cormac McLaggen minden volt, csak éppen kedves és elfogadó nem. Mégis, viselkedni akartam, főleg az új családtag előtt, így elővettem a legjobb modoromat. − Ha a Hugrabugba kerülsz, akkor az unokatestvéreimmel ott leszünk neked, a Hollóhátban is akad pár ismerősöm, és a Griffendélben sem fog senki megenni. De ha bárki piszkálna téged, akkor nyugodtan szólj nekem, és elbeszélgetek velük – kulcsoltam össze az ujjaimat, és dőltem előre ültem, ahogy Millie-nek magyaráztam. Ok nélkül soha nem balhéztam, sőt, szerettem szóban elsimítani a konfliktusokat, de ha bárki is rászállt volna a kislányra, akkor nem álltam volna jót magamért. − Hát, rengeteg szakkör van, amiben kipróbálhatod magad: sakk, kviddics, köpkő, színjátszó, kórus… Hogy csak párat említsek, meg aztán a klubhelyiségedben mindig együtt tudsz lógni a háztársaiddal, harmadévesen pedig már leengednek téged Roxmortsba, a közeli faluba is. Szóval, számtalan lehetőséged adódik majd az ismerkedésre, én mindenképp javaslom, hogy lépj be valamelyik szakkörbe majd – magyaráztam neki, hiszen emlékszem, annak idején én is elég sok mindent kipróbáltam, már csak azért is, hogy megismerjek másokat. Sok embert ismertem mára, jónéhányukat a barátomként köszönhettem, de ehhez szükséges volt az, hogy merjek nyitni mások felé. − A Hugrabugot gyarapítom apa nagy bánatára – vontam meg a vállamat, utalva arra, hogy édesapám nehezményezte, amiért nem a Griffendélbe kerültem, mint egykor ő maga. Az pedig még nagyobb szívfájdalma volt, hogy nem voltam hajlandó kviddicsezni. − Akár én is szívesen segítek neked, bár jó pár olyan diák van, akik korrepetálnak másokat. Lehet, hogy velük jobban járnál, hiszen kicsit tapasztaltabbak ebben, mint én… − tettem hozzá eltűnődve, mert az egy dolog volt, hogy elmagyaráztál valamit valakinek, de tanítani, és felzárkóztatni, úgy, hogy ne legyen teljes káosz… Az már kicsit nehezebbnek tűnt. − Nem tudom. Soha nem voltam mugli iskolában…− vakartam meg az államat kicsit zavartan, hiszen engem anya és a nagyszüleim tanítottak meg írni, olvasni és számolni. Lényegében, az ilyesfajta dolgokat otthon tanultam meg. − De a Roxfortban lesznek gyakorlati, elméleti és vegyes óráid is. Én a gyakorlati órákat szeretem a legjobban, amikor nem csak ülünk és jegyzetelünk, de közben csinálunk is valamit – magyaráztam tovább valamivel lelkesebben, hiszen az LLG, ÁVT és Bájitaltan órákat ilyentéren kedveltem. Kint lenni a szabadban, vagy átváltoztatni valamit, megfőzni egy bájitalt… Ezerszer izgalmasabb volt, mint például mágiatörténeten ülni.
Vendég
Szomb. Jan. 15, 2022 9:58 pm
Millie & Maddox
Első találkozás
- Jó - mondtam halkan, mert hát mi mást mondhatnék erre? Nehéz nem foglalkozni azzal, hogy a létezésem tudatának sem örül vélhetőleg, nemhogy még el is viseljen. Jó nem is kell, hogy mindenki kedveljen meg szeressen engem, nem vágyom ilyesmire. De, azért megjátszhatná magát egy kicsit, hogy közömbös és nem gyűlöl na, elvégre ő a felnőtt. - Köszi - bazsalyogtam vissza, nem tudom, hogy egy szoknya hogyan lehet szép, elvégre csak egy szoknya, ami teszi a dolgát. Aztán ahogy befelé haladtam leesett, hogy lehet, ahogy megperdültem, az kicsit látványosabb volt, mint akartam. Ez van, ha kiskorod óta szépségkirálynőnek nevelnek, akinek folyton látványosnak kell lennie és adnia kell a megjelenésre, na meg a figyelmet is magára kell vonnia. Kicsit kiráz a hideg a tökéletességtől, mi csak a külsőségekről szól, a belső értékek valahogy jobban vonzanak, amióta a szüleim meghaltak és önmagam lehetek. - Mindennek eljön egyszer az ideje, ami késik nem múlik - szokták mondani és hát mivel örökbe fogadtak és kitartanak mellettem, maradni fogok amíg nagykorú nem leszek és el nem jön az ideje, hogy önálló életet éljek és megtaláljam életem munkáját. Fogalmam sincs még mi akarok lenni, a lehetőségeimmel sem vagyok tisztában, de ezzel lesz időm még foglalkozni pár év múlva. - Oh... hát az jó... - mondom bizonytalanul, mert nem igazán értem, hogy csak a vérfarkasos vérfertőzésre utal vagy valami mással is bajuk van-e. Nem is baj, hogy a suli felé terelődik a téma, arról valahogy jobban esik beszélgetni és legalább újabb információkat is megtudok, ami hasznomra lehet majd. Mások ezekkel rég tisztában vannak, mikor elindulnak Roxfortba vonattal, csak én vagyok ilyen tudatlan még. - A család akkor inkább Hugrabugos, hogy a legtöbben ott kötnek ki? - érdeklődöm, nem mintha ez bármit is befolyásolna, mert nem akarok kifejezetten egy házba menni, majd az a süveg eldönti, hogy nekem hol a helyem. - Könnyebb lenne, ha visszaszólhatnék a piszkálódóknak, hogy véletlen megharapom őket, ha nem vigyáznak, de az túl gonosz gondolat és amúgy sem menne nekem. - soha senkit nem tudnék bántani szándékosan, én jó kislány vagyok, akivel rossz dolgok történtek, de ettől nem kell gonosszá válnom és másokat megfertőznöm. Amúgy sem vicces olyannal viccelődni, ami nem az és hát a tanárok biztos nem díjaznák. Na, de igen, csak azért akarnám megvédeni saját magam, hogy ne kelljen másoktól függenem. Meg tegyük hozzá, sose jó, ha él valaki ilyen ajánlattal és megvédeti magát, mert csak egyszer kerüljön össze a rosszakarókkal és jól megagyalják, legalábbis ez az én tapasztalatom a suliból. Szerencsés voltam, hogy népszerű voltam, csak szépnek kellett lennem és barátságosnak. - Hát, szerintem csak másod évesként fogok szakkörbe lépni, örülök, ha az elsőt sikerül elvégeznem, a teliholdak melletti átváltozásokkal meg a sok újdonsággal együtt, a tanulnivalóról meg ne is beszéljünk, mindig pótolhatok vagy előre tanulhatok majd, ami gondolom nem könnyű. - Ez a szomorú igazság, a szórakozás valahogy nem is menne még, elvégre hogy érezzem magam felhőtlenül vidámnak, amikor nemrég egy elég nagy tragédiát éltem át. Az időt ennek azt hiszem meg kell adnom, különben bűntudatom lenne azt hiszem és nem is lenne normális. - Majd meglátjuk, hogy fogadnak és találok-e mást, aki korrepetálna, de ha nem, szólok neked, mert a semmitől biztos többet tudsz. - mosolygok rá, nem fogok ráakaszkodni, de ha nem találok mást, akkor majd megkeresem, hogy segítsen. Kicsit reménykedek, hogy nem lesz olyan nehéz ez a suli, mint a rendes, azaz mugli suli és boldogulok majd egyedül is. - Van külön suli varázslóknak, ahol megtanulnak írni meg olvasni? - érdeklődöm, mert nekem fogalmam sincs ezekről, de ha lenne, akkor az biztos egy szupi hely, ahol minden varázslatos, akár csak egy varázsló házban az eszközök, amik önálló életre kelve takarítanak mondjuk. - Milyen gyakorlatias óráim lesznek elsősként? Az üst tényleg azért kell, hogy bájitalokat főzzünk? Létezik szerelmi bájital valójában is? - törnek fel a kérdések, ahogy egyre jobban rápörgök erre a Roxfortos témára és nem is bírok egyhelyben maradni, minden kérdésnél kicsit helyezkedek és kihúzom magam.
Vendég
Vas. Jan. 23, 2022 1:17 am
Millie & Maddox
first meeting
− Mármint, kérlek ne érts félre, megértem, hogy kellemetlenül esik. A helyedben én is hasonlóan élném meg, csupán azt mondom, hogy a világon nem Cormac McLaggen véleménye a legfontosabb – emeltem fel a kezeimet, s talán a nagyszüleim ezért eléggé csúnyán pillantottak volna rám, de én megtanultam már azt, hogy apa véleménye épp annyira számottevő az életemben, mint egy texasi doxi-tenyésztőé. Millie-nek pedig, Merlinnek hála, még kevesebb köze volt hozzá. − Ugyan, tényleg a ruha is nagyon szép, te pedig csinos vagy benne – mosolyodtam el, és megfogadtam magamban, hogy a mai találkozó alkalmával mindent megteszek azért, hogy ennek a kislánynak ne csak rossz emlékei legyenek a saját kretén apám miatt. A további szavakra csak halványan mosolyogtam, és figyeltem a mozdulatait. Szegény lány, tényleg nem lehetett neki egyszerű belecsöppennie egy idegen családba. Minden tiszteletemet az övé volt, amiért ilyen jól viselte. − Hát… − vakartam meg az államat zavartan. – Szerintem vegyes felvágott inkább, bár a múltban elég sok griffendéles akadt a családban, apa is az volt, de a mostani generáció a Hugrabug felé húz. Mi sokkal nyugisabbak vagyunk. Vagyis, voltunk. Hiszen amióta Ned és Noah apját letartóztatták, azóta Ned szinte teljesen eltűnt, Noah megváltozott, én pedig összebalhéztam mindenkivel, akivel az unokatesóim családját merték ócsárolni. Ezt leszámítva viszont tényleg sokkal nyugodtabbak voltunk, csak apámnak maradt meg ez a begyöpösödött felfogása. − Visszaszólni visszaszólhatsz, de nem ajánlom. Főleg nem, ha idősebbek, és harapni se harapd meg őket. Inkább szólj nekem, és majd én beszélek velük – feleltem egy halovány mosollyal, bár a gondolataim között a mondat úgy fejeződött be, hogy „ha a szép szóra nem hallgatnak, akkor majd elverem őket”. De nem akartam feleslegesen kelteni a feszültséget, és azt se szerettem volna, ha Millie megijedne tőlem. Ahhoz pedig végképp nem volt hangulatom, hogy ismét egy rekordhosszúságú rivallót kapjak apától. − Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. A tanári kari támogatni fog benne, és ha elakadnál a tanulásban, akkor én is tudok neked segíteni. A szakköröket pedig majd meglátod akkor, ha úgy érzed, hogy készen állsz rá. – Szerettem volna mindenben támogatni őt, hiszen annyira újnak tűnt neki a mi világunk, hogy úgy láttam, elkél majd a segítség. S mivel már a családunk része volt, így nem terveztem úgy tenni, mintha nem is létezett volna, hanem azt akartam, hogy minél jobban érezze magát a közelünkben. − Ha más nincs, akkor tényleg szólj nyugodtan – biccentettem, s bár nem voltam évfolyamelső, apa mégis elvárta, hogy jól tanuljak, így biztos voltam benne, hogy tudtam volna segíteni neki. − Hát, erről szerintem a nagyiékat kérdezd meg. Engem otthon tanítottak – feleltem bizonytalanul, ugyanis erre a kérdésre nem tudtam a választ. Annyira természetesnek vettem az egészet, hogy sose kérdeztem meg a többieket, ők miként tanultam meg írni, olvasni, vagy éppen számolni. − Várj, várj, először csak egyet – nevettem el magam, miközben előre-hátra ringatóztam ültömben. − Elsősként megtanulsz seprűn lovagolni, illetve a Bájitaltannak, Gyógynövénytannak, átváltoztatástannak és Sötét varázslatok kivédésnek van elméleti része – adtam választ az első kérdésére, s talán ezzel az üsttel kapcsolatban is megadtam a választ neki. − Léteznek szerelmi bájitalok, de nem túl legális a használatuk, hiszen a másik felet egy varázslattal veszed rá arra, hogy szeressen téged– feleltem valamivel komolyabb hangot megütve, miközben azon töprengtem, hogy vajon a szüleim is használták-e ezt egymással szemben, mert nem akartam elhinni, hogy anyám képes lett volna elviselni apámat, és fordítva. − Van esetleg valami más kérdésed? – érdeklődtem abban a reményben, hogy Millie nem az illegális dolgokról szeretne faggatózni.
