Playby:Szabadon választható, csak korban passzoljon.
Státusz: SZABAD
Részletek
Hol is kezdjem? Te és én az egy ősrégi történet. Nem egy vidám vagy jó történet. Én alig múltam 9. Te meg úgy 6 lehettél, ha betöltötted egyáltalán. Kicsi még. Az intézet rideg falai közt láttam meg, ahogy néhány nagyobb srác aggat fel egy ruhafogasra. Nekik mentem természetesen. Nem lett túl jó vége. De onnantól igyekeztem vigyázni rád. Néha, ha ügyetlen voltál, és elejtettél valamit, azt mondtam én voltam. Helyetted kaptam a verést, a büntetést. Néha ha láttam, hogy szekálnak, nekik mentem, hogy védjelek. És hagytam, hogy rajtam lógj. Néha, a hátamra vettelek, és mint valami „Kis Hátizsákot” cipeltelek fel-le a rideg folyosókon. Akkoriban egy jópofa, helyes kis kölyök voltál. Talán kicsit félénk, és félszeg is. Egész ártatlan még. Esténként a Karvaly olaszországi kalandjaira altattalak el. De azon az éjjelen fel is keltettelek. Együtt szöktünk el. Magammal vittelek az utca kemény világába. Ma már belátom hiba volt. Láttad, ahogy kaját, cigit, pénzt mikor mit lopok. Láttál cigizni, bár sosem adtam neked. Azt mondtam, majd ha nagyobb leszel. Láttál graffitit fújni, verekedni, ártatlan arccal átverni naiv gazdagnak látszó felnőtteket, és ki tudja milyen balhés dolgokat művelni. Sőt, még saját fütty jelünk is volt, amivel veszélyre figyelmeztettük a másikat, vagy épp segítséget kérhettünk. De aztán mégis elkaptak minket. És elszakítottak. Téged egy rendőrautóba tuszkoltak, engem egy másikba. Akkor láttalak utójára, ahogy utánam kapálózik a Kis Öcsim. Én javítóba kerültem, te ki tudja hova? Nem tudom mi történt veled az után. Velem viszont sokáig maradt az a nyomasztó emlék. Aztán megkopott, és megfeledkeztem róla. Vagy legalábbis száműztem az agyam egy olyan zárt részlegébe, ahol a „nem akarok emlékezni” emlékeket tartom. Egészen addig, amíg szeptember 1-én meg nem láttam, azt ahogy McGalagony a fejedre helyezi, azt a bizonyos süveget. Akkor keserű gombóc kúszott a torkomra. Minden visszatért egy másodperc alatt. Hogy melyik házba kerültél? Nem volna rossz a Mardekár, de szabadon választható, amilyennek te érzed a jellemed. A Süveg figyelembe veszi a kérésed. Jelenleg nem tudom, hogy eléd merjek-e állni. Előbb-utóbb úgyis egybe futunk. Kicsi ez az iskola. Viszont az már elsőre látszik, hogy benned valami megváltozott. Már nem ugyanaz vagy, mint aki akkor voltál. Mi történhetett veled? Tüskés, ironikus, és szabályokra fittyet hányó kölyök lettél. Egész olyan, mint én, amikor ide kerültem. Ráadásul akármin is érnek tetten az óráról való lógástól, a cigiig egy a kifogásod felém „De te is ezt csinálod.” És nagyjából ettől verem a fejem a falba. Vajon hogyan értessem meg veled hogy, csak mert én hülye voltam, neked még nem kell?! Csak mert rossz példát mutattam, neked nem kell azt követned!!! Most a te szemedbe nézve értek meg sok mindent. Mindent, amit az elmúlt években a tanáraim próbáltak megértetni velem. De vajon, én hogyan értessem meg ezeket veled?
