It'll be fun ~ Theo & Riley

Nincs bennem semmilyen aggodalom se azzal kapcsolatban, hogy fürdőgatyával nem készültünk, a boxer majdnem ugyanolyan, de hogy azt is levehetem? Milyen szöveg már ez? Megcsóválom a fejem, miközben Riley felé sandítok.
- Nem tervezek meztelenül fürdeni melletted, az egyébként is félreérthető lenne. - meg zavarban is lennék, attól tartok. Meg is lep, hogy ilyesmiket egyáltalán kimond, ennél visszahúzódóbbnak éreztem eddig. De talán tényleg nem zavarná, én mégis megtartanék bizonyos illemszabályokat.
- Rendben, kint őrködök majd! És ez igazán kedves tőled. - elmosolyodva pillantok szemeibe, jól esik, amit mond, hogy értem tényleg még ezt is vállalja, pedig a jelvényével játszik. Bár valószínűleg ezzel nincs egyedül. Az majd még elválik, hogy mit hoz számunkra a jövő év, hogy eltöltök-e még egy évet a Roxfortban vagy visszatérek esetleg a Beauxbatonsban. Az Ilvermorny is tetszene, de mindenhova tudom, hogy nem juthatok el. Viszont annak örülnék, ha velem tartana, már ha tényleg Franciaország mellett tesszük le a voksunkat.
Jóleső a közelsége, hogy hozzám bújik, akkor is, ha új ez az érzés, minden tette, mert eddig is már ölelt meg, de ilyen közel nem voltunk még egymáshoz. Szeretek vele lenni és tudom, hogy Ő is én velem, ahogy jól esik ujjaimmal a haját cirógatni, érezni illatát. Na de indulnunk kell lassan, így felkelünk, majd a célunk a prefektusi fürdő lesz.
- Úgy lesz! - hát higgye már el! De tovább nem bizonygatom, követem, majd ahogy ígértem, figyelek a folyosón, hogy senkinek se tűnjön fel tettünk, de azért a jelszót is elraktározom ám elmémben. Ki tudja, talán Ashel is belógok majd. Mivel Riley jelzi, hogy nincs bent senki, szabad a menet, így belépek, az ajtót behúzom magam mögött, majd wow... jön is a nagy ámulás.
- Azta! Ez aztán nem semmi! Csak azért, mert prefik vagytok, ilyesmi jár? - vigyorgok rá, miközben beljebb lépkedek.
- Nem olyan mély a víz szerintem, legalábbis innen nem látom annak. Inkább pancsolásra jó, nem úszásra. - de Ri már vetkőzni is kezd, így én is hasonlóan teszek, bár én vele ellentétben egy helyen helyezem el a ruháimat. A boxer marad, abban lépkedek közelebb én is, felé sandítva, csak röviden pillantva végig rajta, minimálisan mérve végig.
Én szedtem magamra némi izmot, ez látszik mellkasomon, hátamon és vállaimon is, de azért nem vagyok izompacsirtának se nevezhető. Nem zavartatom magam, én beljebb lépek, be a medencébe, majd gondolok egyet és hirtelen nyúlok Riley felé, kapom el karját és rántom be magammal.
- Ne ücsörögj már a szélén! - fröcskölök az arcára is némi vizet, majd lazán eldőlök, bele a vízbe, csak kezeim és fejem támaszkodik a medence szélén.
- Szóval, hogy is akartál te itt megtanítani engem úszni? Valld csak be, hogy csak okot kerestél arra, hogy ide csábíts és együtt lazuljunk. - felé sandítok, ajkamon ott van ám az a bizonyos pimasz vigyor. Ki az igazsággal!

Megismertem már Rileyt ahhoz, hogy tudjam, amit mond, az valóban úgy van. Sokszor hamarabb beszél, mint gondolkodna, így csak vigyorgok rá, jelezve, hogy nem gond, azért vagyok én, hogy olykor kettőnk helyett is gondolkodjak. A prefektusi fürdőbe érve neki is vetkőzöm, de ahogy mondtam, a boxer marad, akár csak rajta. Igazság szerinte jobb ez így, a fivéremen kívül más srácot még egyébként se láttam meztelenül és nos, Asht is régen. Amikor... amikor legutóbb rajtam alsó se volt, Ő akkor is magán hagyta, nem engedte, hogy megpróbáljam legalább valamennyire viszonozni azt, amit adott és bár azóta eltelt némi idő, nem beszéltünk róla, egyre nehezebben tartom magamban, hogy ne hozzam fel, hogy ne próbáljak meg... Nem szabad most erre gondolnom. Járőrözés igen, Ri arról beszél, rá kell most figyelnem.
- Sejtem. A kicsik mindenhol bosszantóak. - vigyorgok rá, majd behúzom a vízbe is magammal, hogy ne ücsörögjön már a szélén, hát úszást beszéltünk meg. Bár elnézve a víz mélységét itt aligha lesz úszás, de pancsolás még lehet, így el is kényelmesedem, miközben csak kacagok, hogy kapok én is némi vizet az arcomra. Nem zavar.
- Tanulhatunk, csak fejtsd ki kérlek, hogy itt hogy. - pillantok felé, amikor viszont jelzi, hogy kérdezne, kíváncsian tekintek rá. Így, hogy oldalasan van nekem, én is hasonlóan teszek, mint ahogy az előbb Ő tette, lopva mérem fel magamnak. Változtunk mindketten, most már egyre kevésbé tűnik gyerekesnek, mégha a jelleme az is. Inkább szerethető. És ekkor hangzik el a kérdés, amire már szélesen vigyorgok és kissé közelebb csúszom hozzá, hogy mellette támaszkodjak meg a medence szélébe, de felé vagyok fordulva teljes testemmel.
- Miért is érdekel ez Téged, Riley? - érdeklődve fürkészem arcát, majd végül megvonom vállaimat.
- Amúgy nincs, már tudnál róla, megírtam volna. Egyébként se vagyok biztos benne, hogy barátnőt akarok. Nem csak a nőkhöz vonzódom... - és ki nem mondom, de talán ott van kettőnk között a levegőben kimondatlanul is: "és tudom, hogy te se". Ash óta biztos vagyok benne, hogy mindkét nem érdekel, na meg ott van Fabien is. Nehéz ez, jelenleg a hormonok túl erősen dúlnak bennem, és ezek szerint Riben is. Eleinte úgy néztem rá, mint egy kisfiúra, de most már kezdem némileg máshogy látni.
- Tudom, hogy tetszem neked... - pimasz lesz a mosolyom, miközben arcát fürkészem, de nehezemre esik megállni, hogy ne érjek hozzá, csak egy kicsit... Jobbom felé is nyújtom, hogy megcirógassam vállát ujjbegyeimmel, majd végül ismét vigyorgok és beletúrok hajába, aztán fejet csóválva eresztem el.
- Kamaszok vagyunk, ez normális. - gondolom nem csak én vagyok az, aki iránt vonzódást érez, hát én se csak vele kapcsolatban érzek hasonlót, ezért se tulajdonítok ennek különösebb jelentőséget. Ash is sokakkal volt együtt, nem véletlen, szóval... jó ez így, nem?

Nekem is jól esik a lazulás, bár nem fáradtam el igazából semmibe se, mégis jó itt. A prefektusok piszkosul szerencsések, hogy minden nap itt fürödhetnek. Hmm, lehet, hogy nekem is pályáznom kellene a pozícióra? Vagy hogy van ez? Még nem agyaltam rajta… eddig.
- Te Riley, hogy lettél prefektus? És mikor? - már évek óta az vajon? Érdeklődve pislogok felé, meséljen már! Ezután hallgatom a hellyel kapcsolatos észrevételeit és csak jót mosolygok rajta, hogy milyen hosszan kifejti a hely jótékony hatását. De szerintem is akad itt valami lazítós cucc, mert egészen elernyedtek az izmaim. Kellemes itt.
- Nagyon jó kis hely, el bírnám képzelni otthonra is. - hümmögök megállapítva. Talán majd szóba hozom Ashnek is, hogy valahogy jusson el ide - vagy megkérem Rit, hogy hozza be Őt is, természetesen az én társaságomban - és nézze meg magának a fürdőt, hogy utána otthon megcsináljuk a sajátunkat. Lehet hasonlatos, de mégis jobb. Mert mindig, mindent lehet hová fokozni.
A csapok elzárása után jólesőel dőlök hátra kis ideig, de amikor kérdez, akkor már nem bírom megállni, hogy felé ne forduljak, hogy közelebb ne menjek. No nem túl közel, de mégis eléggé ahhoz, hogy ismét zavarba jöjjön. Jól áll neki, ha elpirul, rettenetesen aranyos így.
- Én szerintem megírtam volna, de aztán ki tudja. De kössz, jól esik, hogy ezt mondod, bár nem tudom, hogy mennyire lenne szerencsés lekötnöm magam. A bátyám se teszi és tök jól elvan így. - bár Fabian egészen másként vélekedett erről az egészről. Nem tudom, tanácstalan vagyok, de nem akarok ezen tovább kattogni, mert Riley megjegyzése és viselkedése is egyértelművé teszi a számomra, hogy bejövök neki. Ideje ezzel szembesítenem, miközben ujjaimmal is puhán simítok végig hozzám közelebb lévő vállán. A reakciója viszont meglep. Nem feltétlenül az azonnali tagadás, hanem kezeinek mozdulata, majd az a bizonyos utolsó szó, mely visszhangzik a fejemben. Aprót nyelek is rá, visszahúzom mancsom. Képtelenség… igen, ezt mondta.
- Igen? Akkor bocs, valamit félreértettem. - oké, most én jövök zavarba, mert ez akkor így most egészen kellemetlen és bassza meg, fáj is. De akkor minek kérdez vissza egyáltalán? Hogy szívja a vérem?
- Tök mindegy nem? Úgyis részedről képtelenség… - mondom ki én is azt a szót, amit az előbb Ő ejtett ki ajkai közül, emlékeztetve rá, hogy pontosan mit mondott és éreztetve, hogy rosszul esik ezt hallani. Vajon neki is? Vagy nem foglalkozik vele? A közelségére mégse számítok, így kissé megdermedek, talán meg is feszülök, miközben ránézek, egyenesen bele a szemeibe. Érzem, hogy ajkaim kiszáradnak, mi a fenét művel? Képtelenség! Igen, ezt mondta! De vagyok olyan hülye, hogy el is hiszem? Összezavar…
- Mit csinálsz? - hangom hirtelen lesz halkabb, szinte suttogok, miközben megérzem oldalamon kezét. De nem tolom el, kicsit passzívvá válok, talán tőlem szokatlan mód el is pirulok? Mit művel velem? Túl közel van… nagyon közel, mégis le kell pillantanom ajkára, csak egy kicsit, de szívem is úgy kalapál, hogy majd kiugrik a helyéről, a víz pedig körülöttünk melegebb lesz. Az erőm némileg elszabadul, mégse égető még a víz, de határozottan forró fürdőt veszünk.
- Ri… - mit is akarok most mondani? Játszik velem? Csak szórakozik? Vagy mégse? Agyalok, kattogok, majd lassan közelebb csusszanok, hogy ajkam az övére tapasszam. Zavartan ízlelem meg Őt puhán, de nem tolakodok sehova nyelvemmel, csak puszilom némileg, már ha hagyja, végül visszahúzom a fejem, majd cseppet idétlenül elmosolyodom.
- Talán egy kicsit. Miért olyan meglepő? Jól nézel ki és jó fej vagy, meg aranyos! - vonogatom meg vállaimat, de közel maradok. Nem akarom, hogy elmenjen, se azt, hogy befejezze a cirógatást. Ég a helye, ahol megérintett, visszavárnám kezét. Ugye visszakapom még egy kicsit? A fenébe Theo, ne legyél már ennyire passzív! Elveheténm, amit akarok, ahogy Ash tenné, de én nem vagyok Ash…
- Képtelenség? - muszáj ismét megkérdeznem. Tényleg az? Ha igen, mondja ki újból és… és távolabb megyek, én esküszöm megteszem, de ha nem… Én is emelem a víz alatt picit kezem, hogy oldalára csúszassam ujjbegyeimet, majd aprót nyelek, akaratlanul is picit benedvesítem nyelvem hegyével ajkam és bal kezem lassan odasimul a puha bőrre, majd rá a derekára, ujjaim pedig lustán mozdulnak, kedveskedve simogatnak. Tök ciki ez az egész, de jó, hogy nem látom magunkat kívülről, elsüllyednék!