Emmett & Yuma

//A nyárzáró kerti parti előtti hetek valamelyikén//
Két szobrot kellett ingáztatnom 5 szoba között, mire megtaláltuk a nekik megfelelő helyet. Ahol jól mutattak. A Nap megfelelően világította meg minden apró pontját, kirajzolódott rendesen minden fontosabb szeglete. Így hamar eldöntetett hol lesz a helye. A probléma megoldása után körül jártam a birtokot és leellenőríztem a biztonságért felelősöket. Minden a legnagyobb rendben volt, így vissza tértem egy listához Papa dolgozó szobájába. Szabad bejárásom volt, így könnyen hozzáfértem a parti névjegyzékéhez. Azzal a listával jöttem mentem az épületben. Idő... idő, idő. Keserűen megmosolyogtató, hogy mennyire túlértékelt ez a fogalom, főleg mikor haladtatnád előre, megállítanád, vagy visszafordítanád.
A tálalóban toppantam meg, hiszen elszaladt mellettem valami. Tekintetem egyből követte a mozgást, a halk neszt, az apró talpak kopácsolását a járólapon és a csempén. A papírra tévedt újra a szemem, olvastam, de végül újra megzavart a furkász. Emmett újra szem elől tévesztette, mondjuk jelenleg nem zavar, míg nem okoz felfordulást. Nem szokott. Sűrűn. Egy ekkora házban könnyű szem elől téveszteni. Mikor azonban már az asztalról akart elcsenni valamit, akkor ragadtam meg és emeltem magam elé.
- Ne mozdulj... - húztam fel az egyik szemöldököm, majd sóhajtottam. A kölyök ismét szem elől tévesztette, pedig már nem egyszer szólt a fáma erről. Földanya mérges lesz, Holdfivér és Napnővér meg még annál is borúsabbak. Elhúztam a szám, mikor Hudini hangot hallatott nem tetszése okán
- Tudod, talán bölcsebb lenne, ha ilyen... Körülmények közt nem reklamálnál. - nézek rá lemondóan, mikor végre képes voltam megindulni, hogy Emmett szobája irányába vigyen a lábam minket. Micsoda látvány... Egy kétajtós szekrény típusú indián, lapokkal az egyik kezében, a másikban egy furkászt cipel...
A törpe ajtajánál megállva koppintok párat...ám ahogy megkapom a „szabad” jelzést, egy határozott mozdulattal nyomom le az szobaajtó kilincsét és lépek be a helyiségbe. Hideg, sötét tekintetem azonnal a kisebb teremtésre függesztem.
- Hudini eltévedt. - tökéletes angollal köszöntöm őt a mai nap. A nyelvet 11 év után sikerült a leginkább úgy ahogy a magamévá tennem itt náluk. Bár ez most mellékes. Olyat teszek, ami  másnak borzasztóan modortalannak és udvariatlannak hathat: mintha csak a saját területem volna, úgy teszem le magam az ágyra, kényelmesen. Letéve magam mellé a furkászt.