Regu akcióba lép és megpróbálja megszerezni azt a kvaffot, amit James sikeresen bedobott a jobboldali karikába. Hugh szerintem még mindig hitetlenkedve nézi, hogy már megint nem jött be a megérzése és idejekorán előre repült, amikor szorosan a karikák mögött kellett volna maradnia. De végül is ő tudja. Nem tudtam, hogy titokban a Griffendélnek szurkol és ezért hajlandó több dobást beengedni nekik, mint amennyit kellene. Ezért egy kicsit szomorú voltam, amiért szegény Regu-tól is elvették a kvaffot még mielőtt elérhetett volna Flora kapujáig. Talán pontosan emiatt Medi a lehető legkevésbé megerőltető mégis leghatározottabb mozdulatával visszaszerezte a labdát Rose-tól, aki lehet, hogy határozott volt, de nem eléggé a sikerességhez. James most biztosan fortyog magában, de amint megláttam, hogy mindent beleadva megcélozza a jobb oldali karikát és csak remélni lehet, hogy el is találja, máris láttam némi esélyt arra, esetleg pontot szerezhetnénk és nem fog annyira rémes lenni ez a meccs sem. Pontosan ettől a lelkesedéstől határozottan úgy éreztem, hogy észre kellene vetetnem magam Franklin Longbottom-mal és felé küldeni egy gurkót – nem pedig a jól bevált Rose kombinációt használva, ami eleve sikertelen, mintha azon a lányon taszító bűbáj lenne, hogyha én akarom megcélozni őt, de legalább Cassie-t eltaláltam az előzőekben. Bár látszik, hogy én sem adtam bele igazán mindent ebbe az ütésbe, mert amikor elhaladt mellettem a gurkó és megüthettem volna én mindent – a levegőt – ütöttem, csak a labdát nem, amit Frank felé küldhettem volna. Csalódott voltam, hogy csak itt a levegőt püfölöm a Griffendéleseket pedig nem.
Vendég
Szer. Dec. 22, 2021 11:46 am
Team Gryffindor
Flora Travers | őrző | 236 szó
Egy kicsit még mindig szédülök, a fejem pedig zúg, a fülem sípol, minden zavar, hirtelen még az is, hogy a közönség egyik fele aggódva, a másik üdvrivalgásban csattan fel. Ha nem lenne rajtam a fejvédő, egészen biztosan képes lett volna betörni a koponyámat is Mulciber gurkója. Miután jelzem James felé, hogy rendben vagyok - már amennyire lehetséges, mert tisztán még mindig nem látok - legszívesebben kidobnám a taccsot is. De még tartom magam, egyelőre elég stabilan ahhoz, hogy még akkor is a seprűn maradjak, ha jelen pillanatban nem teljesen tudom, mi folyik a pályán. Volt már szó ilyenekről, eddig azonban még nem került rá sor, így a többiek tudják, hogy a legnagyobb feladatuk most az, hogy minél messzebb tartsák az ellenfelet, amíg összeszedem magam. Kivéve Cassie-é, az övé az, hogy rohadt gyorsan kapja el a cikeszt, mert már nagyon szeretném újra a talajt érezni a talpam alatt. Kár, hogy az a fránya golyó mindig kicselezi őt.. Csak a szerencsén múlik, hogy a hajtójuk dobását elkapom. Merlinre, azt se látom tisztán, hogy melyikük lendítette meg a kvaffot! A labdát ezután a még mindig aggodalmasan méregető James felé indítom meg, hátha ezúttal eredményesebbek lesznek a mieink, én pedig csendben haldokolhatok tovább egyedül a karikák előtt egyensúlyozva. Homályosan látom, hogy valaki - a méretőből adódóan valószínűleg Franklin - bénázik egyet a gurkóval, pedig nagyon hálás lennék, ha Mulcibert is fejbe küldenék eggyel, hátha máskor nem az ember tarkóját célozza meg vele...
Vendég
Hétf. Dec. 27, 2021 2:35 pm
Team Slytherin
Hugh Shelby | őrző | 211 szó
Hogy a temetőkaput hegesztené rá valaki ezekre a bánatos fospermet Griffendélesekre. Esküszöm, már rá sem merek nézni az eredményjelző táblára, mert lassan elveszítem a reményt arra is, hogy a repülő kis Ferrero Rocher elkapása majd megnyeri nekünk a meccset, ha már a haszontalan hajtóink nem képesek rá. Ami a védéseimet illeti... nos, az nem az én hibám, hogy nagyon szarul sikerült az a Felix Felicis. Mulcibernek lehetett volna annyi esze, hogy nem rám bízza a felügyeletét, amikor tudja, mennyire nyomorék vagyok a bájitalokkal. - Emberek, szedjétek már össze magatokat! -kiáltottam rá a nyomorult csapattársaimra. Leszarom, hogy nem én vagyok a kapitány, őszintén nem érdekel, mert szemmel láthatóan Byrne (amúgy határozott) szavai éppen annyira sikeresek, mint az egész csapatunk. -Szedjétek össze magatokat, vagy pillangót tetoválok a fejetekre és addig ütöm, amíg el nem repül! Mihasznák! -Pozitív megerősítés meg a kis faszomat... A hajtók nyilván nem lettek jobbak, olyan lyukas a markuk mint Jézusé a kereszten, de ezzel már nem is tudok mit kezdeni, esküszöm, elengedtem. Mulcibernek azonban nem tudtam nem beszólni még egyet, amikor balfasz módra megint elvétette azt a retek gurkót. Hogy lehet valaki ekkora világi szerencsétlenség? Kellett elbasznia a bájitalt... - Nem lehetsz ennyire béna még te is, te baromarcú! Szedd már össze magad, úgy elpicsáznak minket, hogy hónapokig hallgathatjuk!
Vendég
Kedd Dec. 28, 2021 9:25 pm
Team Gryffindor
Roxanne Weasley | terelő | 237 szó
Öröm látni, ahogy a mardekár egyre lejjebb, és lejjebb süllyed a szitok-stratégiájában, na nem, mintha várnám, bár Regu stílusos fenyegetése a kanyarban sincs, és ezért minden csilingelés alkalmával, mikor a pontjelző minket igazol, tovább szorítok nekik, folytassátok csak, srácok, tartsátok fenn ezt az eredeti, vérbeli, jó szokásotok; felőlem rongyosra koptathatják a szájukat, addig sem a kivitelezésre koncentrálnak, mert komolyan, mi itt, pontosabban Jim, Liv és Rose a legszebb úton haladnak ahhoz, hogy a cikesz elkapása se segítsen a kígyók hátrányán, de --- EZEKMITCSINÁLNAK? FLORA!, ordítanám, mire késő; egyszerre önt el a pulykaméreg és remeg bele a gyomrom, ahogy lefékezem ijedtemben. Hát kész, csak kinő Mulciber töke a parányi eszéből, noha nem látom, egész biztos röhög a mocskos markába, gyönyörű, tényleg gyönyörű húzás, jár a keksz, te faszfej! Nem tudom, hogy a makacssága tartja-e még a seprűjén Flo-t, és ha úgy van, mennyire szerencsés agyrázkódással bevállalni a folytatást, de muszáj bízom Jimben is. Annak ellenére, hogy nem igazán érzem megnyugtatva magamat, ahogy visszafordul tőle, néhány pillanatig nehéz visszazökkenni az egyébként bőven folytatódó eseményekbe, és külön macera az is, hogy ne lássak vörös filterben, Mulciberre kiélezve. Mondanám, hogy kurvára aktiválta ezzel a nyomkövetőt, hogy az első gurkó a nyomába fog eredni, ami megkörnyékez, de nem elég, hogy ehhez a tervemhez nem helyezkedem jól, végül Shelby irányába sem bírom küldeni. És tuti van valami megmagyarázhatatlan, ragadós pechszéria a csapaton belül, amit úúúgy nem tudok hová tenni, de James szintén mellédob. Nem. Ez családi vonás.
Vendég
Kedd Dec. 28, 2021 9:28 pm
Team Slytherin
Thales S. Lestrange | terelő | 311 szó
Hugh végre hasznossá tette magát, nem csak a lelkesítő (?) beszéde miatt mondom ezt, hanem mert valami csoda folytán már nem tudom hány körön keresztül csak legeltette a kezeit a magasban, de kvaffot nem ért el, egészen idáig! Azért az nagy szó, hogy kivédte Olivia támadását. Én nem tudom megmondani, hogy mitől, de végre ért valamit az edzéseken való részvétele. Rajta ugyanis látszik, hogy járt. Rajtam annyira nem, de ez mind lényegtelen, amíg ők vannak a fénypontban. Hugh átpasszolja a kvaffot a hozzá közel lévő kis Regu-nak, aki már megy is a Griffendélesek kapui felé. Viszont, a Griffendélesek sem tétlenkednek rászállnak a Black gyerekre, hogy ő semmiképp se tudjon célba érni, talán pont időben jelent meg a közelében Maya, akinek átpasszolhatta a labdát. Maya volt annyira szerencsés, hogy a kvaffot el is tudja juttatni a kapukig és rácélozzon a középső karikákra. Eközben senki sem tétlenkedik, mindenki érzi már, hogy ez a meccs is el fog nyúlni és bár sikertelennek tűnik az egész végkimenetele, a fogók teljesítményében reménykedik mindenki. Eddig ők is elég vakok voltak, de ez csak az én véleményem, maradjunk annyiban. Hátha összeszedik végre magukat és megfogja valaki. A következő lépést Medie teszi meg, aki remélhetőleg a bal karikára dob és nem nyúl nagyon mellé így a dobása vége fele. Közben persze nagy erőkkel Flora ki is védi az egyikük támadását, így csak egy szomorkás mosolyra méltatom a lányok támadási próbálkozását. Nem baj, lehet, hogy lesz ez még rosszabb is. Lett. A fogók egymást üldözve kergették a cikeszt, egyszer úgy tűnt, hogy Cassie éri el, aztán Scorp, majd megint Cassie és megint Scorp. Már kezdtem azt érezni, hogy ezek ketten direkt engedik át egymásnak a cikesz elkapásának a lehetőségét, amikor végre egyszer csak, Scorp úgy döntött hagyja a finomkodást és határozottan elkapja a cikeszt. Így végre a Mardekár győzött, remélem a bátyám, akárhol is legyen most éppen, büszke a csapatra.
Egy pillanatra úgy tűnt, hogy végre felpörögtek az események, ugyanis Mulciber úgy megküldte azt a gurkót Flora irányába, hogy esélye sem volt kitérni. Abban a percben a közönség két pártra szakadt, hiszen az egyik fele ujjongva ünnepelte a találatot, illetve azt, hogy a fejsérülés miatt Florának nem sikerült kivédenie Maya támadását sem. A másik tábor azonban felháborodottan hördült fel, hiszen ők nem kívánták azt látni, ahogy a Griffendél őrző a mélybe zuhan. Szerencsére azonban az utóbbi nem történt meg. Ellenben akkora felháborodást váltott ki ez a húzás a griffendéles csapatkapitányból, hogy James szinte végigmenetelt a Mardekár teljes védelmén, majd át is juttatta a kvaffot a jobb oldali karikán. − Ahogy elnézem, a mai nem éppen Shelby szerencse napja – szúrtam oda egy kis megjegyzést, miközben újabb tíz pontot írtam jóvá a Griffendél javára. Ez azonban feltüzelte annyira a mardekáros hajtókat, hogy felbuzdulva Flora sérülésén, ismét ostrom alá vették a griffendéles karikákat. Regulust azonban vélhetően megzavarták, vagy már kezdett elfáradni a mérkőzés során, így a lövése sajnos nem közelítette meg a karikákat, ellenben a csapatkapitánya rádob a jobb oldalra, de Flora vélhetően megint felspannolta magát, és úgy véli, hogy ha bele is pusztul, akkor sem hagyja, hogy nyerjen a Mardekár. − Úgy tűnik, hogy az a találat nem Flora fejét zavarta meg, hanem a terelőkét, ugyanis Lestrange és Longbottom is olyanokat bénázik, hogy fáj nézni. Anyám jobban terelne, pedig ő nem is szereti annyira ezt a sportot – ingattam a fejemet a két hatalmas luft után. Elhiszem, hogy ők is kezdtek kimerülni, hiszen nagyon is jól ismertem a játékot, mégsem jogosította fel őket arra, hogy ilyen gyengén játszanak. − Cassandra hirtelen megindult a Mardekár térfele felé. Csak nem a cikeszt vette észre? – emelkedtem meg a székemben egy kicsit, némileg több lelkesedéssel a hangomban, csakhogy Cassie bármit is látott, hamar elvesztette a szeme elől. Fásultan huppantam hát vissza a székembe, és immár lélekben zokogva néztem végig a következő sikertelen próbálkozásokat a Mardekár részéről. − Maya és Regulus nem találják el a karikákat. Nem tudom, lehet valaki itatott velük valami alkoholt a meccs elől, vagy szimplán csak szemüvegre lenne szükségük, hogy kiküszöböljék a kettős látást, de pontok nélkül a csapatuknak csak akkor van esélye a győzelemre, ha Scorpius elfogná a cikeszt. Nem kellett félteni a mardekáros hajtókat, ugyanis nem csak őket illettem ehhez hasonló megjegyzésekkel. Mulciberen jobban szerettem köszörülni a nyelvemet, de a mai sokadik bénázása után már csak ennyit tudtam mondani: no comment. − A Griffendélnek kicsit nagyobb a találati aránya, mégis ezúttal Oliviának nem sikerül a csapata pontjait gyarapítani, ugyanis valami meglepő oknál fogva Hugh kivédi azt – követte a tekintetem a griffendéles akciót, majd a sikeres védés után elfordultam Shelbyből és a karikáitól. Így lehettem szemtanúja annak, hogy nem csak Lestrange, Longbottom és Mulciber volt szerencsétlen, de még Roxanne is. Előre láttam, hogy az öcsémet vagy szét fogja feszíteni az ideg, hogy ennyire nyomorultak ennek az iskolának a terelői, vagy élvezni fogja, hogy leüthet mindenkit a seprűjéről. − Potter korábbi fellángolása annyi energiát kivehetett belőle, hogy ezúttal a karikákig se jut, vele ellentétben Parkin viszont rádob a középső gyűrűre, de mint mondtam Flora még mindig állja a sarat, és csak akkor fog a Mardekár itt levegőhöz jutni, ha a lány leszédül a seprűjéről. – Mellesleg nem értettem, hogy miért nem akartak valamit kezdeni azzal a sérüléssel, mert tényleg bármikor zúghatott volna a magasból, de nem nekem kellett volna erre figyelmeztetnem a kapitányát. Látszik is, hogy kezdett fáradni, és összezavarodott, hiszen egymás után két támadást már nem is tudott kivédeni. Medea pontot szerzett a csapatának, bár ez még édes kevés volt a győzelemhez. Már elveszítettem az időérzékemet, annyira hosszúra nyúlt a meccs. Röpködtek a gurkók, csattantak az ütők, sőt mintha Longbottomnak meg is kellett volna javítania a sajátját… Az őrzők próbáltak teljesíteni a nyomás alatt, a hajtók pedig egyre kétségbeesetten küzdött a győzelemért. És ebben a hatalmas kavalkádban minden szempár két emberre szegeződött, akik már régóta versenyeztek az idővel és egymással, hogy megkaparintsák az aranylabdát. Végül Scorpius karja lendült a magasba, én pedig boldogan üvöltöttem bele a mikrofonba a végeredményt. − Scorpius Malfoy elkapta az aranycikeszt, ezzel megmentve a Mardekár seggét! Az eredmény 140-220 a Mardekár javára! – Hiába játszott szépen a Griffendél, ezúttal a szerencse Scorpius és a Mardekár pártját fogta. Ezúttal meg sem vártam a pályán lévő eseményeket, miután megköszöntem mindkét csapat kemény munkáját, és gratuláltam a Mardekárnak, már kapcsoltam is ki a mikrofonomat, hogy végre hosszú sétára indulhassak a birtokon, ugyanis több órát ezen az apró helyen ülni minden volt, csak nem kényelmes.
Egy pillanatra úgy tűnt, hogy végre felpörögtek az események, ugyanis Mulciber úgy megküldte azt a gurkót Flora irányába, hogy esélye sem volt kitérni. Abban a percben a közönség két pártra szakadt, hiszen az egyik fele ujjongva ünnepelte a találatot, illetve azt, hogy a fejsérülés miatt Florának nem sikerült kivédenie Maya támadását sem. A másik tábor azonban felháborodottan hördült fel, hiszen ők nem kívánták azt látni, ahogy a Griffendél őrző a mélybe zuhan. Szerencsére azonban az utóbbi nem történt meg. Ellenben akkora felháborodást váltott ki ez a húzás a griffendéles csapatkapitányból, hogy James szinte végigmenetelt a Mardekár teljes védelmén, majd át is juttatta a kvaffot a jobb oldali karikán.
