Flora Travers kivédi Regulus Black kvaffját, amitől egyszerre szorul össze a szívem és nyugszom is meg, mert minden egyes kivédett labda számít. Nem tudom Potter mit ígért a lánynak vagy mi a titka, hogy ezen a meccsen így remekel, de egy dolog biztos: én büszke voltam rá és odalent a kispadon felállva szurkoltam. Neki, a többieknek, összességében a csapatomnak. Még mindig sajnáltam, hogy Potter nem látta bennem a potenciált, hogy bevegyen a csapatba. Pedig sokat fejlődtem, ezt még Travis is megmondhatja. Bár a többiekhez képest még mindig kevés vagyok, ők már elég régóta a csapat tagjai és élesben is játszhattak a többiek ellen. – HAJRÁ GRIFFENDÉL! HAJRÁ FLORA! – valószínűleg nem fogja hallani, ahogy szurkolok neki, de nem is lényeges, a szándék a fontos. Flora-tól Potter szerzi meg a labdát, aki a többiekkel sikeresen eljuttatta a labdát a Mardekárosok kapujáig, viszont onnan átpasszolta Rose-nak aki a jobb oldali karikát célozta meg. – Na ezt védd ki Shelby ha tudod! – valószínűleg az ügyességén és a gyorsaságán fog múlni, hogy Rose labdáját kivédi-e vagy sem. A következő támadásnál Potter szintén átadja a dobás lehetőségét, csak most Rose helyett Olivia-nak passzolja át a kvaffot. Nem tudom mitől lett ilyen udvarias Potter, hogy a lányoknak engedi a célzást, de talán most jobb is ez így. Olvia a bal oldali karikára dob, a tőle telhető leghatásosabban. Remélem, hogy ezt legalább Shelby nem védi ki.
Vendég
Pént. Nov. 19, 2021 12:07 pm
Team Slytherin
Medea Byrne | hajtó | 305 szó
A lelátó mellett, szorosan a nézőközönséghez közel igyekszem elcselezni a kvaffot a griffendél hajtóinak kezéből. Direkt tereltem erre az ellenfelet, kezd unalmas lenni ez a felállás, legalább valami látványosságot vigyünk bele. - Ki ez a kis nyomi? - rázom meg a fejem a srácra nézve, aki úgy üvölt be a lelátóról, mintha nem lenne holnap. Nyilván talpig pirosban. Olyan hangerővel ordít épp a fülem mellett, hogy majd kiszakad a dobhártyám. A mardekár szurkolói is megerőltethetnék magukat egy kicsit, néhányunknak - khm Mulciber - jól jönne egy kis ösztönzés. Stuartnak is, ahogy látom nem egészen van a helyzet magaslatán, még a találatot is beengedi, ez pedig végtelenül felbosszant. Komolyan, mi a franc van a csapattal? Mi van a terelőinkkel? Se Lestrange, se Mulciber nem tud ütni egy normálisat ma... - Mi lenne, ha végre komolyan vennéd a játékot és nem kriketteznél a gurkóval, hanem lecsapnád Florát vagy az egyik hajtójukat a seprűről? - teszem fel a nagy kérdést, miközben Mulciber mellé repülök. Nincs idő farkasszemet nézni, a válaszát sem várom meg. - Igazán megtisztelő lenne, ha most már csinálnál is valamit... - vágom még oda a szemrehányást, mielőtt tovább repülnék és becsatlakoznék Maya és Regulus mellé, akik épp adok-kapokot játszanak a három hajtóval. A szemem sarkából látom csak, hogy vagy felhúzta magát a kioktatásomon vagy épp méltóztat valami eredményt is produkálni, bármelyik is a kettő közül, engem jelen pillanatban nem érdekel, csak érjen célt az a nyomorult gurkó. Talán azt sem bánnám, ha a nézőtéren óbégató griffendélest ütné le vele.. Talán.. Egy pillanatra felcsillan a remény is, mert Malfoy előre lendül, talán még a másik fogó előtt képes lesz elkapni a cikeszt és véget ér a meccs, de tévedtem. Túl korán kezdtem örülni neki. - Szedjük össze magunkat, még nincs vége a meccsnek! - kiáltom a levegőbe, remélhetőleg úgy, hogy minden illetékes hallja. Nem szeretek és nem is tudok veszíteni.
Vendég
Pént. Nov. 19, 2021 12:30 pm
Team Gryffindor
Franklin Longbottom | terelő | 288 szó
Elégedett voltam a csapat teljesítményével, még azon is rohadt jól szórakoztam, ahogy Finn a pálya széléről üvöltözött. Nem sok dolgom volt. A többiek vigyáztak magukra, a Mardekár pedig eléggé elfoglalt foglalva a belső viszályaival, már csak arra vártam, hogy Cassie mikor fogja végre kiszúrni és elkapni a cikeszt. A hajtóink körül köröztem, hogy veszély esetén megvédjem őket, ha arról lenne szó. Fél szemmel Cassandrát kísértem a pályán, el is ütöttem egy gurkót James elől, mert a haverom annyira szerelmes volt, hogy ha rajta múlt volna, akkor a labda talán kettétörte volna a vadiúj seprűt a segge alatt. Későn kapcsoltam. Túlságosan is messze voltam, így hiába hasaltam szinte rá a seprűmre, hogy minél gyorsabban Flora elé érjek, rossz ütemben lendítettem az ütőmet, így a másik gurkó eltalálta az őrzőnk seprűjét. − Jól vagy? Bocsánat, legközelebb jobban figyelek rád! – repültem oda Florához, remélve, hogy nem roncsolódott annyira a seprűje, hogy nehézségei adódjanak. Elöntött a harag, ahogy megláttam Mulciber pökhendi vigyorát, aki talán most először találta el a gurkót. Szerettem volna lelökni őt a seprűjéről, de én nem voltam ilyen ember. Helyette odakiáltottam Roxnak, hogy az egyikünknek Flora közelében kellene maradni, hogy még egyszer ne találhassák el őt. Először James jutott el a karikákig, aki magabiztosan dobott rá a jobb oldali karikára. Nem is vártunk tőle mást egyébként. Ha a közelemben lett volna, akkor biztosan gratuláltam volna ahhoz a csavart labdához, helyette azonban hátramaradva próbáltam Florára és Cassandrára koncentrálni, amíg Rox előre ment. A hajtóknak sikerült visszaszerezni a labdát a Mardekártól, és bár nem láttam, de Tatiana szavaiból azt vettem ki, hogy Olivia dobása is sikeresnek bizonyult. Büszke voltam a hajtóinkra, amiért egyénként és csapatban is megállták a helyüket. Biztos voltam a győzelmünkben, hiszen a Mardekár továbbra is szét volt esve.
Vendég
Pént. Nov. 19, 2021 8:11 pm
Team Slytherin
Maya Parkin | hajtó
Valahogy a csapatmunka még nem a legjobb, fogalmam sincs mi lehet a baj, elvégre az edzéseken már össze kellett volna szoknunk annyira, hogy mondjuk ne kelljen a gurkótól félnie bárkinek is. Amikor megsérültem nem voltam a legboldogabb, de inkább nem kommentáltam, hogy jobban is figyelhetnének, mert nem ez az első helyzet és szerintem nem is az utolsó. Remélem Malfoy mielőbb kiszúrja a cikeszt és megnyerjük ezt a meccset. Shelby beenged két lövést is a Griffendéltől, ami arra késztet, hogy valamit muszáj csinálnunk, mert nem szeretnék kikapni, győzni akarok! Szóval egy kis passzolgatás után jól helyezkedek és a kvaffot egyenesen az ellenfél jobb karikája felé hajítom, ideje egyenlíteni, bár nem sok esélyt látok rá, annyira kiszámítható lett a dobásom, amit könnyen ki lehet védeni. Mindegy, a helyzet megvolt és legyen elég ez a csapatnak, hogy szedjék össze magukat, elvégre én vagyok a legrosszabb állapotban hozzájuk képest.
Vendég
Vas. Nov. 21, 2021 6:29 pm
Team Gryffindor
Olivia Leeland | hajtó | 256 szó
Nem okoz túl nagy meglepetést, hogy a tavalyi év óta sokkal nagyobb összhangban játszik a csapatunk, habár abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy ezt a sokkal több bölcsességnek köszönhetjük. Inkább annak, hogy a kommentátori székben nem ül egy idegesítő Madden, aki miatt mindenki két pillanat alatt szétesett a pályán. Flora ugyanis - mint a griffendél utolsó védvonala - sokkal többet fog fel a meccs kommentárjából, mint mi összesen, rá ez sokszorosan igaz volt. A tavalyi drámák után viszont most végre sokkal összeszedettebbnek tűnik. Parkin próbálkozását például csípőből hárítja. Travers végre ott van a szeren és ezt nem fél megmutatni az ellenfélnek sem. Épp elkapom, ahogy Roxanne terelőütője a gurkónak csattan, az ütés hangja még másodpercekkel később is ott cseng a fülemben, a labda pedig egyenesen a mardekáros kis Black felé repül. Lelki szemeim előtt látom, hogy milyen arcot vághat Leo most a lelátón, miközben tudom, hogy nekem szurkol. A szíve attól még mardekáros marad és a kissrác első meccse nem kecsegtetett túl sok jóval... Hogy eltalálja-e a gurkó azt már nem várom meg, mert Rose és James gyűrűjében támadásba lendülünk Shelby karikái ellen. Végül Rose kerül lövő pozícióba és az erő meg is van a dobásban, csak az irányzék nem. Az is meglenne, ha a Byrne-lány nem szállna belé oldalról az utolsó pillanatban. Össze is nézünk, hogy lássa mennyire nem tartom fairnek ezt a lépését. - Hé, ez szabálytalan... - kiáltom oda a bírónak, aki valószínűleg nem látta, hogy a talárjánál fogva rántotta vissza a csapattársunkat. Úgy látszik, az új lány nem bírja, ha nem ők állnak nyerésre.
Vendég
Hétf. Nov. 22, 2021 3:06 pm
Team Slytherin
Hugh Shelby | őrző | 260 szó
Kezdtem tényleg úgy érezni magam, mint aki egy kurva nagy kondérnyi romlott Felix Felicist ivott meg - igen, jól hallottad, mint aki. Mert ugyebár rohadtul szabályellenes húzás lenne, én pedig sosem tennék ilyet. Hiába voltak remek védéseim a játék során az első balfaszkodásokat leszámítva, most mégis úgy éreztem magam, mint egy utolsó nyomorult. Olyan dobásokat engedtem be, amiknek nem kellett volna bemenniük, ezzel kockáztatva a leendő karrieremet valamelyik nagy kviddicscsapat sztárjaként. Mert az aztán kurvabiztos, hogy én ott fogom végezni, másra nem voltam éppen jó... Viszont megnyugtatott a tudat, hogy a Griffendél is éppen olyan nyomorékká vált mint én, legalábbis a hajtóik biztosan, úgyhogy egy pár percre magamra maradhattam. Ennek köszönhető az is, hogy premier plánban nézhettem végig, ahogy Weasley egy nagyon jól irányzott ütéssel kirepíti a tökmag Blacket a sztratoszférába. Ha annak a kis nyommernek nem tört el az összes bordája, akkor kurva nagy mázlija lehet. - Lestrange, te nagyon balfasz, hát megölöd a seggdugaszt? -kiáltottam oda Thalesnak, akinek vagy a szemébe sütött a nap, vagy egyszerűen csak vak volt mint egy kivájt szemű futóféreg. Azért Black nem adta fel, megpróbált dobni egyet, nem túl sok sikerrel. Mentségére legyen, hogy biztosan potyogtak a könnyei a fájdalomtól, úgyhogy hiába nem kellett ködben játszanunk, ő mégis csinált magának sajátot. De nézzük a jó oldalát, Parkin, a szerencsétlen, aki nem tudom, mit keresett a csapatunkban, mert soha az életben nem talált be egy pontot sem, visszaszerezte a kvaffot és odasózott egyet a kedves Griffendélnek. Lehet, csak a bosszú hajtotta, lehet, csak szerencséje volt, de azért értékeltem volna, ha nem csak mi kapunk végre kibaszott pontokat.
− Regulus igyekszik nagyon odatenni magát ezen a mérkőzésen, és talán említenem se kell, hogy bizony jó pár csapattársánál hasznosabbnak bizonyul, azonban csodákra még ő sem mindig képes, így Flora hárítja a támadását – pillantottam jelentőségteljesen a Mardekár terelői irányába, akiknek a mai teljesítménye annyit sem ért, mint egy zacskónyi kutyaszarban ciripelő tücsök. Velük ellentétben Flora tényleg eléggé jó formában volt. Bűn lett volna a részéről, hogy kilép a csapatból. Teljesen értettem James és Franklin felháborodását emiatt, illetve azt a fenyegetést, hogy „Ha nem lépsz pályára Flora Travers, akkor a vállamon foglak elcipelni az öltözőig!” − A Griffendél nagyon szeretné megdolgoztatni az ellenfél őrzőjét, ugyanis először Rose juttatja át a jobb oldali gyűrűn a kvaffot, majd Olivia okosan kihasználva Shelby lemaradását az ellentétes karikán szerez gólt a házának! Hölgyeim, már csak Shelby elégedetlen feje miatt is megérte ezt a csodálatos mutatványt végre hajtani! – dicsértem a hajtókat, viszont csendben azon töprengtem, hogy mi baja volt a mardekáros srácnak, mert ennyire pocsékul nem szokott játszani. Biztos túl sok időt töltött Mulciberrel, és a balfaszság ragadóssá vált. És ezzel a gondolatommal egyébként baromi jól el is szóltam magam. − Nem tudom, hogy Medea parancsolt rá, vagy Mulciber magától kapta össze a nemlétező kviddics tudását, azonban úgy tűnt, hogy feladta Cassandra célzását – úgysem találta el a gurkót −, és inkább Flora ellen indított támadást! Franklin későn ért oda megvédeni az őrzőjüket, de Florát nem érte olyan erős találat, hogy ne tudná folytatni a mérkőzést. – Amúgy is keményfából faragták a lányt, legfeljebb majd meccs után leteremti Franklint, hogy ennél azért jobban is végezhetné a dolgát, bár a srác elég jól védte eddig a csapatot. − Scorpiusnak volt egy jó pillanata, talán el is hitte, hogy a kezei közé kaparinthatja a cikeszt, de ha valaki, én biztosan tudom, hogy milyen fürge kis dögök ezek. Talán idegőrlő lehet, ahogy az aranylabda újra és újra eltűnik a fogók orra elől, de sajnos ez ilyen. Azért reméljük, hogy nem fogunk napokig itt ülni, mert a tanításnak is haladnia kellene majd – vontam meg a vállamat, és ahogy az égre pillantottam, még mindig elfogott a vágy, hogy ismét seprűre szálljak. Azonban elhessegettem ezt a gondolatot, mert egy valamit megfogadtam magamnak: többet senkinek nem fogok okot adni arra, hogy Krum lányának nevezzen. − Shelby ismét bizonyítja, hogy valami nincs rendjén, ugyanis sorra engedi el a kvaffot maga mellett! Először James labdája talál be jobb oldalt, majd Shelby elfoglalt a fenti pofázással, ezért Olivia kap az alkalmon, és a középső karikán keresztül szerez gólt. Shelby, könyörgöm szedd már össze magad, mert így egyetlen kviddics csapat sem fog ajánlatot tenni neked! – ingattam a fejemet, hiszen hiába volt egy rohadék, piszok jó játékos volt, és szerettem volna, ha sikerülne elhelyezkednie ezen a pályán. − Mayának ma nem sok örömben lehet része, ugyanis hiába célozta be szépen a jobb oldalt, Flora rendíthetetlenül állja a sarat! – Kénytelen voltam magamnak tölteni egy kis vizet, mert már kezdett kaparni a torkom a sok kiabálástól, így nem volt időm kommentálni, hogy Roxanne megcélozta Regulust, viszont Thales szerencsétlenkedésére kiköptem a vizemet, és nem győztem törölgetni az asztalomat. − Hé! Megmondtam nektek tavaly, hogy kicsinállak titeket, ha bántjátok szegény gyereket! – kiáltottam Roxanne-nak és egyébként Franklinnek is, hiszen mindenki emlékezett a tavalyi mérkőzésre. Felháborodottan fordultam a Mardekár térfele felé, hiszen láttam, ahogy szegény kölyök métereket sodródott a levegőben. – Te pedig Lestrange, ha nem tudod megvédeni őt, akkor inkább ne játsszál! Ugyanez vonatkozik a haverodra! Azt hiszem, talán azért is érintett érzékenyen a kisebbek pályán való kipécézése, mert emlékeztem arra az időszakra, amikor az öcsémet nagyon durván kiszemélték maguknak. Rengeteg időt töltöttünk mindketten a gyengélkedőn, és Merlinnek hála, a legrosszabb emberek még csak nem is játszottak akkor. − Rose úgy mellé dobta az imént, hogy egy pillanatra attól tartottam, hogy a lelátón nézett ki magának valakit. – Egyébként tényleg féltem attól, hogy ledob valakit, mondjuk, Ziggyért és Yates-Newmanért nem lett volna igazán nagy kár. − A Mardekáron a sor, Regulus pedig a sérülése ellenére összeszedi magát, és eljuttatja a labdát a karikáig, azonban azt már sajnos nem találja el. – Ettől függetlenül dicséretre méltó, hogy mennyi akaraterő volt a kölyökben, és mennyivel jobban viselte a mostani mérkőzést, mint a tavalyit! Még mindig előttem volt, hogy tavaly ilyenkor mennyire megszeppent, most azonban nem hagyja, hogy túlságosan is kizökkentsék. − Maya ismételten megpróbálkozik áttörni Flora védelmén, ezúttal a másik oldalt választja. Már csak Florán múlik, hogy a Mardekár tud-e szépíteni a lemaradásán.
Hugh valami csoda folytán kivédi James támadását, a labdát egyből Medea-nak passzolja le, aki a többi hajtóval együtt megpróbálja eljuttatni a labdát a Griffendélesek kapujáig. Sajnos azonban valamilyen balszerencse miatt a labda vagy kicsúszik vagy valamilyen átkozott véletlen miatt mielőtt helyzetbe kerülne a labdát megszerzik a Griffendéles hajtók, így esélye sem lesz arra, hogy gólt lőjön. Szerintem ebben is a Potter-Granger-Weasley-Leeland trió állhat. Olivia-val semmi bajom sincs legalábbis a meccsen kívül, olyankor még őt sem kímélem, de ez is csak véletlen volt a mostani meccs során. Túlságosan felbátorodtam és nem is nagyon néztem kit célzok és kit nem védek meg. Az iménti malőr a kis Regulus Black-el is ilyen volt, pedig én siettem, csak a gurkó gyorsabb volt nálam. Shelby megjegyzésére éppen ezért nem reagáltam semmit sem. Pedig simán mondhattam volna, hogy ő meg a kvaffokra figyeljen és szedje össze magát, ha pont az imént védte ki valahogy James dobását. Szóval jobbnak láttam hallgatni. Amikor azonban még így sérülten is megpróbálkozott egy támadással őszintén nagyon büszke voltam rá, az mind mellékes, hogy őt is megakadályozták a Griffendéles hajtók. A szándék és a bizonyítási vágy volt a lényeg, mert tényleg több van ebben a Black gyerekben, mint azt a többiek hinnék. Hogy ez pontosan micsoda? Nem hiszem, hogy pont egy meccs közepén kellene erről filozofálnom, a végén még hozzá sem érek a gurkókhoz, ami nem lenne a javamra valljuk be. Amikor elrepült mellettem egy „Dögölj meg Lestrange!” nézéssel azt gondoltam jogosan is tette, mert anno a bátyám sem védte meg a pihe könnyű testét a gurkótól, igaz akkor fogó volt, nem hajtó, de lényegtelen. A részlet abban rejlik, hogy eddig tökéletesen ugyanazt produkálom, mint a bátyám. Hogy ez a Griffendél-Mardekár meccsünkön valami hagyomány lenne-e? Azt őszintén szólva nem tudnám megmondani, de biztosan találó mondás fog belőle születni, hogy sose bízz egy Lestrange-re Black-et, mert nem fogja megvédeni, bármibe kerüljön. Le fogadom erről is beszélni fog Pollux nagyapjának.
Vendég
Szer. Nov. 24, 2021 8:39 pm
Team Gryffindor
Olivia Leeland | hajtó | 262 szó
A legnagyobb örömmel - és talán egy kis kárörvendéssel - fogadtam, hogy bár a mardekár kétszer is megpróbált pontot szerezni, a labda egyszer sem közelítette meg Florát. Nem mintha nem bíztam volna a képességeiben, de sokkal jobb érzés biztonságban tudni a karikáinkat minden lehetséges fenyegetéstől. Bár egyre inkább az látszik, hogy a csapatkapitányváltás nem jött jól a mardekárnak. De nem lehet ott mindig egy Leo Lestrange, hogy egyengesse az útjukat, az senkivel szemben nem lenne fair. Megszerezve a kvaffot karvaly alakzatban haladunk, oldalainkon a terelők kísérnek, míg Cassie remélhetőleg azon ügyködik, hogy végre megszabadítsa a mardekárt a szenvedéseitől - ergó megkaparintsa az arany gömböt. Mivel Malfoynak sincs túl sok sikere ebben, nem aggódom túlzottan. Rose-tól felém érkezik a labda, majd tovább James-nek, aki az utolsó pillanatban passzolja vissza, így Shelbynek már esélye sincs lereagálni, hogy a bal karikát támadtam. Hallom, hogy zúg fel egy emberként a lelátó közönsége. A griffendél üdvrivalgásán viszont átsejlik a csalódott mardekárosok hangja. Egy gyors pacsi Jamesszel és már rendezzük is a sorainkat. Nem arról vagyunk híresek, hogy túl sok esélyt adnánk, hogy felocsúdjanak, ezért máris újra támadásba lendülünk. Ezúttal pedig James kerül lövő pozícióba, bár dobhatott volna erősebbet, azért egy kis szerencsével ez is pontot érhet nekünk. A terelők időközben lecsatlakoztak a hármasunkról, Franklin felé épp egy gurkó repül, de ő is észreveszi, és gyorsabban cselekszik, minthogy szemrevételezhetném, hogy ki a feltételezett célpontja. Talán a csapatkapitányt, akarja tovább mérgelni azzal, hogy sérülést okoz neki. Minden esetre egy cseppet sem bánnám, ha eltűnne a pályáról. Egész eddig szabályosan játszott a mardekár csapata, még Leo is tajtékzana, hogy ez lett az örökségéből.
Vendég
Szer. Nov. 24, 2021 8:43 pm
Team Slytherin
Sebastian Mulciber | terelő | 474 szó
Ahogy végigpillantottam a csapattársaimon, egyre inkább azt éreztem, hogy kurvára szét voltak csúszva, és Medea képtelen volt összefogni őket. Csapatkapitányi szerep ide vagy oda, de rohadtul nem ismerte ezeket az embereket. Shelby faszán beengedte kétszer is a labdát, bár mentségére szóljon, hogy Leeland úgy megcsűrte a kvaffot, hogy azt esélytelen volt kivédeni. Pottert azonban simán lekapcsolhatta volna, mégsem tette meg. Homlokráncolva figyeltem a balfaszkodásait, bár volt egy sejtésem, hogy minek köszönhettük a teljesítményét. Vele ellentétben én kezdtem jobban lenni, és nem éreztem késztetést arra, hogy sugárban lehányjam a lelátót. Óvatosan megráztam a fejemet, hogy kitisztítsam az elmémet. Ekkor hallottam meg azt a jellegzetes csattanó hangot, amikor valaki eltalálja a gurkót. Én biztosan nem csináltam semmit, Lestrange szintén balfasz volt, így nem esett nehezemre kitalálni, hogy honnan érkezett a támadás. Amikor megláttam, hogy Longbottom ismét Medeát vette célba, talán egy kicsit elborult az agyam. Talán ez volt a pont a mérkőzésen, amikor úgy döntöttem, hogy itt volt az ideje végre játszani. Előre dőltem, hogy a gyorsítsak a tempómon, majd minden erőmet belevittem abba a mozdulatba, hogy elüssem a gurkót. Nem tudtam eldönteni, hogy csak haluztam, vagy a Black gyerek ténylegesen kiabálta, hogy fordítsam a Griffendél csapatkapitánya felé a labdát, de bármi is történt abban a pillanatban, izomból megküldtem a gurkót Potter irányába. Ahogy elrepültem Medea mellett a mutató- és középső ujjaimat összeillesztve szalutáltam neki, hiszen most egyáltalán nem mondta azt, hogy haszontalan lennék. Ellenben Parkinnal, akinek ismét nem sikerült eltalálni a karikát. − Black, Parkin! Szedjétek össze magatokat – ez főként neked szól Parkin −, kicsik és fürgék vagytok. Használjátok már ki! Zavarjátok össze, rázzátok le őket és az őrzőt! – kiáltottam oda a másik két hajtónak, mert eljött az ideje, hogy besegítsek a taktikában. − Malfoy, ha az edzéseket tudtál játszani, akkor most is tudsz. Ne add fel ilyen könnyen, és ne engedd már, hogy egy csaj elvigye az orrod elől a cikeszt! Rajtad is múlik a győzelem – fordultam Malfoy irányába, bár én sose voltam az a típusú ember, aki kedves szavakkal simogatta volna mások lelkét, így ennél jobbra ne számítsanak tőlem. − Lestrange, te pedig jössz velem pokollá tenni az életüket, és ezúttal ne legyél olyan balfasz, mert ha még egyszer eltalálják Blacket miattad, akkor a következő gurkóval egészen a Fekete tóig küldelek! – hívtam magammal a terelőtársamat, hiszen ideje volt már, hogy mi is kivegyük a részünket a meccsből. Eközben, ahogy elrepültem Shelby mellett, nem voltam rest megjegyzést tenni is. − Te pedig hányd már ki magadból azt a szart, és védjél rendesen! Mutasd már meg nekik, hogy milyen is Hugh Kibaszott Shelby. – Itt azonban már előtört a birminghami akcentusom, talán szándékosan is így szóltam hozzá, mert kurvára vicces volt, hogy mások nem értették miről volt szó. Megpörgettem az ütőmet a kezemben, és kilőttem előre, mert találni akartam magamnak egy másik gurkót, amellyel Longbottom koponyát terveztem betörni közvetlenül azután, hogy reményeim szerint eltörtem Potter kezét.
Vendég
Szer. Nov. 24, 2021 9:23 pm
Team Gryffindor
Finnegan Pearce | cserehajtó | 203 szó
James későn realizálja, hogy Mulciber felé küldi a gurkót, lehet, hogy azt remélte esetleg sikerül kitérnie előle, viszont elég komolyan eltalálja az a bal kezét. Szerencsére Potter jobb kezes, ha fogódzni a seprűn már nem is fog tudni rendesen célozni biztosan tud. Láttam rajta még innen is, azt a "Ez mi a fene volt?" nézését, csak nyilván ő más szavakat használt volna. Nem is lényeges most annyira Potter sérülése, a szívem valahol mélyen egy kicsit örült, mert végre megkapja ami jár neki, amiért nem volt hajlandó csak itt a kispadon ücsörögtetni engem. De innen is lankadatlan a lelkesedésem és amikor Olivia megcélozza a középső karikát egyszerűen kitörik belőlem egy újabb lelkesítő őrjöngés. – HAJRÁ OLIVIA! HAJRÁ GRIFFENDÉL!– valószínűleg nem fogja hallani, ahogy szurkolok neki, de nem is lényeges, a szándék a fontos megint, mint az előbb. Csak remélni merem, hogy Shelby ezúttal sem védi ki a támadást. Nagyon elemükben vannak most a Griffendéles hajtók, akárcsak én, de míg én a földön szurkolok nekik, addig ők odafent remekelnek és most Rose-hoz kerül a labda aki rácéloz a bal oldali karikára. Igaz kicsit gyengébben, mint Olivia de reméljük, hogy Shelby-t elhagyta a szerencséje és ezt sem védi ki. De persze bármi lehetséges, hiszen Shelby-ről van szó.
Minden félelmem és gyanúm beigazolódott: a Griffendél csapata pszichopatákból állt és kiszemeltek maguknak. Akárcsak tavaly, most sem sikerült megmenekülnöm a gurkó elől, de ezúttal nem Franklin Longbottom talált el, hanem Roxanne Weasley. Csakis a karikákra koncentráltam, észre sem vettem a felém száguldó gurkót, ahogy oldalról eltalált, több métert sodródtam, a levegő a mellkasomba szorult és még saját magamat is megleptem vele, hogy nem ejtettem el a kvaffot és nem zuhantam le a seprűmről. Nagyon fájt, elhatároztam már a meccs előtt, hogy bármi is történik, nem fogok sírni, de most nehezen tartottam magam. Összeszorítottam a szám, nagyokat pislogtam és bent tartottam a könnyeket, nem pityereghettem, nem akartam én lenni a pisis hisztigép, akin röhöghet az egész iskola. Így is biztos voltam benne, hogy az egész Griffendél csapat és a szurkolóik is most rajtam szórakoztak. De ahogy Nagyapa mondaná: egy Black mindig emelt fővel jár. Hát én is így tettem. Egyetlen gólt sem sikerült dobnom ezután, még a karika közelébe sem juttattam a labdát, éreztem, hogy a jobb karomat egyszerűen nem tudom rendesen mozgatni, bármennyire is szerettem volna. Valami nem volt rendben velem, de nem akartam, hogy a többiek lássák rajtam. Ők is megsérültek, mégis folytatták a meccset, nekem is így kellett tennem. Shelby újabb gólt engedett be, talán még sosem játszott olyan rosszul, mint ezen a mérkőzésen. Rosszul nézett ki, ahogy a játék előtt Sebastian is. Biztos buliztak - futott át az agyamon bosszúsan, miközben az oldalamhoz értem, de azonnal el is kaptam onnan a kezem, a legkisebb nyomásra is belenyilallt a fájdalom. Bárcsak gyorsan vége lett volna már ennek a meccsnek, bárcsak Scorpius elkapta volna a cikeszt, amit tavaly ilyenkor nekem nem sikerült... De nem sajnálhattam magam sokáig, újból hozzánk került a kvaff és hárman elindultunk a Griffendél térfele felé. Az ellenfél egyik hajtója könnyedén elvette tőlem a labdát, el sem jutottam vele a karikákig, hiába voltam kicsi és gyors, ebben az állapotban nem tudtam elég gyorsan kicselezni őket... És bevallom, kicsit féltem is gyorsan mozdulni. Medea visszaszerezte nekünk a kvaffot, de a dobása nem talált, ezúttal sem sikerült pontot szereznünk. Eközben mindkét fogó elveszítette a cikeszt valahol a lelátók környékén. Merlin bugyogójára, lehetne ennél is rosszabb a helyzet? A pályán átsüvítve, valahol félúton elhaladtam Roxanne Weasley mellett, és a menetszelet túlharsogva ordítottam oda neki: - Remélem, szomszédok leszünk a gyengélkedőn, miután Mulciber kicsinált téged, Weasley!
− Mayát végre éri némi sikerélmény ezen a meccsen, ugyanis Flora nem ért oda időben a baloldali karikához. – Újabb tíz pontot írhatok a Mardekár javára, akikre most minden egyes gólszerzés ráférne, ugyanis nagyon szenved a csapatuk a Griffendél ellen. Képtelen voltam eldönteni, hogy a játékosok, vagy a kapitány cseréje okozta ezt a fennforgást, de az biztos, hogy legalább három domináns, vagy csak éppen nagyszájú személyt tudtam volna megnevezni a csapatukból. Talán mégsem volt olyan meglepő, hogy ennyire nagy volt köztük a széthúzás. − Amíg James a Mardekár őrzőjével kacérkodik, és tesztelni akarja a képességeit, addig Cassandra üldözőbe veszi a cikeszt. Sajnos, némi kergetőzés után szem elől veszíti, de minden gyakrabban veszik észre az aranylabdát, annál nagyobb az esélye annak, hogy végre el is fogják azt – folytattam a griffendéles akciók kommentálását. Ma elég összehangoltan dolgoztak, James igazán büszke lehetett rájuk. − Shelby mai teljesítménye éppolyan hullámzó, mint a Balti-tengeré, amelyen a Durmstrang hajója szokott átvergődni, bár úgy érzem, ennek a srácnak nem csak a mai produkciója ilyen szeszélyes, hanem a természete is. Ettől függetlenül végre összeszedi magát, és elkapja a felé érkező kvaffot, ezzel megtagadja a pontszerzés lehetőségét a Griffendéltől! – James támadása azonban nem ért célba, Shelby ezzel a megmozdulásával megvédte a saját becsületét, mielőtt még leírták volna, hogy tavaly csak egy jó szériája volt, pedig ő is bővelkedett tehetségben, ahogy páran mindkét csapatból. − Repül tovább a kvaff Medeához, aki elszántan – vagy éppen elkeseredetten – próbálja menteni a menthetőt, de kevés sikerrel. A labdát megszerzi a Griffendél, s ugyan Regulus elég ügyes ahhoz, hogy visszavegye tőlük, mégis talán a sérülései hátráltatják annyira, hogy pontot szerezzen a csapatának! – Nem állt túl jól a Mardekár szénája, de le a kalappal a kölyök előtt, hogy mennyire elszántan próbálta segíteni a házát. A sérülése után bevillant egy emlék előttem, amikor az öcsémet pécézték ki még a Durmstrangba. Szerencse, hogy itt nem játszottak olyan durván a diákok, mert egy-egy terelőnek az ütését Regulus ott lehet nem élte volna túl. − A Griffendél karvalyfej-támadóalakzatban tör előre! A hajtók egymás közt passzolgatják a labdát, míg balról Weasley, jobbról pedig Longbottom fedezi őket. Rose lepasszolja a labdát Oliviának, aki továbbítja a kvaffot Jamesnek. A mardekáros hajtók megpróbálnak rászállni Potterre, de ő az utolsó pillanatban átadja a labdát Oliviának, aki a baloldali karikát megcélozva pontot szerez a csapatának! – harsogtam bele izgatott a mikrofonomba, de szinte levegőt venni se volt időm, ugyanis a Griffendél újabb rohamot indított Shelby ellen. − A Griffendél ismét elveszi a kvaffot a Mardekár orra elől, ezúttal pedig tényleg Potter dob rá a karikára. Shelby nem véd, így egymás után húsz pontot is szerez a Griffendél! – Nem győztem kommentálás közben az eredményjelzőt nyomkodni, hogy még véletlenül se maradjon le egyik csapat sem. − Franklin elüti az érkező gurkót Medea felé. Nem láttam pontosan, de a labda ívéből azt hiszem, talán a lábát vette célba, azonban végre valahára Mulciber összeszedte magát, és a kapitánya segítségére sietett. Idáig hallatszott, hogy mekkora erővel ütötte el a gurkót, James pedig lassan reagálta le a felé intézett támadást, így a karját érte találat! James, ugye nem tört el semmid? – Mert Mulciberből kinéztem volna, hogy valóban eltöri a csontját, ráadásul a levegőben óbégatni kezdett valamit, így talán méltóztatott összeszedni magát ezen a mérkőzésen, mert valljuk be, eddig nem sok haszna volt. − Maya tovább próbálkozik, de sajnos ezúttal nem sikerült boldoggá tenni a házának szurkolóit. – A Mardekár térfeléről egyre elégedetlenebbnek tűnő kiáltásokat sodort magával a szél. Nem lepődtem volna meg, ha a meccs végén meg akarták volna lincselni a saját csapatukat. − A Griffendél szédítő tempót diktál! Olivia ezúttal a középső karikán dobja keresztül a kvaffot, Shelby és a Mardekár nagy bosszúságára! – Rose is szeretett volna pontot szerezni a házának, de Shelby annyira felfújhatta magát, hogy a második támadást már könnyűszerrel hárította. Regulus és Olivia is szerették volna ostrom alá venni az ellenfél karikáit, de ezúttal nem vezetett egyikőjük megmozdulása sem eredményre. − A Mardekárnak akkora a lemaradása egyébként, hogy most már két dolog mentené meg őket: ha a Griffendél hajtói elfelejtenének játszani, vagy ha Malfoy elfogná a cikeszt. Egyelőre az utóbbira nagyobb esély van, de sajnos nem vagyok látó, így nem tudom mit tartogat számunkra a jövő.
Cassie-nek még mindig nem sikerült elfognia a cikeszt, pedig értékeltem volna, ha hamar vége lett volna a meccsnek, ugyanis Mulciber egy korábbi támadásom óta úgy kipécézte magának, hogy attól tartottam baja esik a végén. Azonban hiába húztunk el hatalmas fölénnyel, mindig a két fogónk múlt, addig pedig nem tehettem mást, mint a többieket próbáltam megóvni a gurkóktól, ugyanis úgy látszott, hogy a Mardekár terelői kezdték összekapni magukat. Rossz érzésem támadt. Nem amolyan elfelejted elhozni a házidolgozatodat rossz érzés, sokkal inkább olyan, hogy ennek a meccsnek így, vagy úgy, de következményei lesznek. Lehet, hogy kezdtem paranoiás lenni, vagy éppen a meccs előtt nem a jóslástan beadandómat kellett volna átfutnom, mert a végén a semmiből kinyílt volna a harmadik szemem, és valóban megjósoltam volna azt, hogy szörnyű sors várt ránk. Ezt pedig nem oldotta fel az sem, hogy James megint visszafelé haladt a fejlődésben, és hiába szerzett labdát, olyan hamar elvették tőle a kvaffot, mintha sose lett volna nála. A taktikához tartva magunkat én jelenleg Flora közelében helyezkedtem el, egyrészt azért, hogy megvédjem a lányt a felé érkező gurkóktól, másrészt pedig azért, hogyha a Mardekár előre akart volna törni, akkor megpróbáljam szabotálni őket egy jól irányzott vasgolyóval. Roxnak azonban sikerült röppályára indítani az egyik gurkót, amely Medea Byrne felé száguldott. Nem volt szimpatikus az a lány. Basáskodónak tűnt, és állandóan óbégatott, mintha doxik tépték volna a haját. Igazán megérdemelték egymást Mulciberrel, ahogy a Roxane-tól érkező gurkó is kijárt neki. Alapvetően nem tartottam magam rosszindulatú embernek, de az ilyen fennhéjázó embereket nem csíptem, szóval egy kicsit megmutattuk neki, hogy a sznobok mennyire nem látjuk szívesen a köreinkben. Mégis elszorult a torkom, amikor elcsíptem Mulciber ádáz pillantását, ahogy először Rox majd felém fordult. Akárhányszor a közelembe került, rossz érzés kerülgetett. James tuti azt mondta volna, hogy ez a kretén volt az én Zordóm, mint neki Destiny. Mindenesetre az elcsaklizott kvaffot Liv visszaszerezte a csapatunknak, el is jutott a karikákhoz, ott azonban a felhergelt Byrne-lány az útját állva kiverte a kezéből a labdát, és továbbpasszolta azt Regulusnak.
Vendég
Csüt. Dec. 02, 2021 7:53 am
Team Slytherin
Scorpius Malfoy | fogó | 292 szó
Talán túl optimistán álltam hozzá az első meccsemhez, abban reménykedve, hogy könnyedén nyerhetünk és hogy igen, hamar el fogom kapni a cikeszt, ezzel pedig bebizonyítom, hogy ahogy Mulciber is mondta, nem csak az edzéseken tudok játszani. Lámpalázam lenne? Eddig nem éreztem ilyet, mégis némileg lever a víz, érzem, hogy egyre idegesebb leszek, ahogy telik az idő és ahogy gyűlnek a pontok a Griffendél háznál. Ellenük végképp nem akartam veszíteni, de ezt még Albusnak se ismerném be. Feljebb repülök, rendeznem kell a légzésemet, a szívem heves dobogását, jobban koncentrálni, kizárnom a nézőteret és a kommentár hangját, muszáj jobban a játékra összpontosítani. Csalódtam magamban, ez pedig egy szar érzés, ahogy azt is tudom, hogy a többiek sincsenek éppen jó véleménnyel a mai teljesítményemről, akkor se, ha Ők se nyújtják most a maximumot. De még van esélyünk a győzelemre, igen, még van! Talán a Griffendélesek fáradnak, meghúzták a meccs elejét, reménykedve benne, hogy hamar győzelmet aratnak, mert most se James, se Olivia nem tudja rádobni a kvaffot a karikákra és ahogy nézem, Roxanne is éppen csak megsimogatja az egyik gurkót, ami bár eltalálja Medit, éppen csak megingásra készteti majd. Talán annyira se, egy aprócska lökés lesz az egész, nem több annál. Mi viszont beindulunk, Regulus egy rendkívül erős dobással célozza be a jobb oldali karikát, amit kétlem, hogy Flora ki tudna védeni és Őt követően kis idővel később Maya a középsőt támadja, miközben fogótársam felé indul meg egy gurkó Thales jóvoltából. Elég gyorsan süvít, vajon ki tud térni előle? Látszik, hogy a csapatban még bőven van energia, talán eddig raktároztuk, talán most kezdünk felébredni, még nincs minden veszve. Nem nézelődöm egy helyben sokáig, nem leszek célpont, így folyamatosan körözök, hol a játékosok fölött, hol alatt, hol a karikák környékén mindkét oldalon, keresem-kutatom az aranylabdát. Ideje nekem is összekapnom magam.
Vendég
Szomb. Dec. 04, 2021 4:52 pm
***
Vendég
Vas. Dec. 05, 2021 10:31 am
Team Slytherin
Scorpius Malfoy | fogó | 311 szó
A jó taktika egyértelműen az, hogyha spórolunk az erőnkkel és nem fáradunk ki már a meccs elején. Persze egy erősebb kezdés hatásos lett volna, de úgy látom, hogy kezd alakulni a csapat, bár nem bánnám, ha végre sikerülne elkapnom a cikeszt. Mondjuk több pontot is szerezhetnénk addig, hogy behozzuk magunkat. Regu pontot is szerez, de sajnos Maya támadását kivédi Flora. Pedig milyen szép lett volna, ha az is bemegy! Na majd talán legközelebb. Thales is igyekszik besegíteni, Cassandrát találja el egy erős támadással, melyet bár biztosan megérzett, hallhatóan nem veszített semmit a versenyszelleméből és a győzni akarásából. Szavaira ajkamra mosoly húzódik, miközben kék íriszeim a lány arcára vetülnek. Hosszabb monológba kezdenék, ha a helyzet engedné és nem süvítene a szél a fülünkbe, de nem most van itt az alkalom arra, hogy kifejtsem, csak azért, mert egy meccsen valaki győzedelmeskedik, még egyáltalán nem biztos, hogy Ő is a jobb játékos. Sok minden befolyásolhatja a teljesítményt, Cassie-hez képest pedig nekem ez az első éles meccsem. De nem leszek egoista se, hogy kijelentsem, én vagyok a jobb, mert ez jelen pillanatban egyáltalán nem biztos, bármennyire is sérti az egom. Végül arra jutok, hogy nem mondok semmit, kap helyette egy kacsintást, ideje aktívabban felpörögnöm, átélnem a meccset, élveznem és nem rásztresszelnem. Próbálok is így tenni, könnyedebben repülni, miközben ismét megindulunk, váll-vállnak vetve nemsokára. De nem lökdösődöm, nem szorulok rá, a cikesz viszont megindul hirtelen felfelé, így húzom fel a seprűm, követem, majd cikázik ide-oda, szemmel is nehezen követhető, de próbálom nem szem elől veszíteni, ahogy bizonyára Cassandra is velem együtt kergetőzik majd. Eközben a Mardekár ház hajtói ismét támadásba lendülnek, gyorsan passzolgatják a kvaffot, amit most képtelen vagyok követni és bár Regulus ismét becélozza a karikákat, most nem lesz sikere úgy, mint az előbb, de amint Medihez kerül a labda már tör is előre és rádobja a középső karikára a kvaffot, remélhetőleg hamarosan pontot szerezve a házunknak.
Vendég
Hétf. Dec. 06, 2021 8:36 pm
Team Gryffindor
Flora Travers | Őrző | 243 szó
Nagyon igyekszem figyelemmel követni minden eseményt, ami a pályán történik, de azt kell mondanom, hogy elég jól teljesítünk ahhoz képest, hogy a tavalyi első meccsünk nem festett ilyen jól. Vagy csak a mardekár esett szét teljesen Lestrange távollétében. Bárhogy is, szeretném azt gondolni, hogy ez nem az ő bénaságuk, hanem a mi profizmusunk érdeme. Épp ezért, mikor a szőke csapatkapitány újra megcélozza a középső karikát, én pedig kivédem, még el is nevetem magam. Szinte már könnyen adják a pontokat, mert Shelby olyan béna, hogy ilyen teljesítménnyel a seprűmet se csutakolhatná végig viasszal a pálya szélén... Ennek ellenére bent van a csapatban, még ha nem is hasznos tagja annak. Vajon tudnak róla, hogy a szerepeltetésével csak szívességet tesznek nekünk? Azt hiszem a szőke villám nem túl boldog, amiért nem engedem a karikáink közelébe és vesztésre állnak. Üvöltözik jobbra-balra, egyik másik játékost komolyan meg is sajnálom, amiért rajtuk köszörüli a nyelvét. Végülis, így is lehet csapatot ráncba szedni, csak ugye Potternek más jött be az évek alatt. És lám egyben van a csapatunk. Annyira egyben, hogy mikor kidobom Rose-nak a kvaffot, újult erővel lendülnek támadásba és taktikázásba a pirosak. - ÍEz az srácok, lemossuk a pályáról a mardekárt! - lelkendezek Liv dobása után, ami egyértelmű találatot jelent a mardekárnak és szinte hallom - csak szinte, mert a közönség hangja néha még Tatiana kommentárját is túlharsogja -, ahogy kattan az eredményjelző és újabb 10 pont adódik a teljesítményünkhöz. Nem sok kell már, hogy végleg eldőljön ez a meccs.
Vendég
Szer. Dec. 08, 2021 7:41 am
Team Slytherin
Maya Parkin | hajtó
Nem tudom mi van Shelbyvel, de igazán összeszedhetné magát, mert így elég csúfosan ki fogunk kapni a griffendéltől. Most már a hajtókkal elég jól összejátszunk, elég sokszor megy karikára a dobásunk, csak hát Flora könnyűszerrel védi a legtöbbet, igazán tanulhatna tőle a mi őrzőnk is. Sebastian végre észreveszi, hogy ki a fő gond és célba veszi a mardekár örzőjét, remélem sikerül annyira eltalálni, hogy amit utána dobok a karikára, az célt érjen és szépíthessünk az eredményen. A fogók is köröznek, de ahogy nézem egyiknek sincs szerencsére, senki sem indul meg hirtelen a cikesz felé, pedig nekünk ez nagyon jól jönne, úgy még van esélyünk győzni.
Annyira gyorsan peregtek az események, hogy nehéz volt mindent követni, vagy éppen mindegyik megmozduláshoz valami frappáns megjegyzést fűzni, de az talán mindenki számára kezdett láthatóvá válni, hogy a Griffendél visszább vett a lendületéből. Legalább is az, hogy James és Olivia nem találták el a karikát, erre mert utalni. Velük ellentétben azonban Roxnak sikerült megcirógatnia a Mardekár új csapatkapitányát egy gurkóval. − A Mardekár, mintha erőre kapott volna, ugyanis Regulus pontszerzése után Thalesnek is sikerült eltalálnia Cassandrát. Mi van veletek Mardekár? Kezdtek felébredni? – kíváncsiskodtam, hiszen mintha egy csapásra változott volna a két csapat dinamikája, s valóban olyan volt, mintha a Mardekár téli álmából ébredt volna. − Flora ugyan sikeresen kivédi Maya dobását, és a passzolt labdát eljuttatják a Mardekár karikájáig, azonban ez az akció csúfos kudarccal végződik, ugyanis Rose-nak nem sikerül pontot szerezni a csapatának! Talán nem a fiatal Malfoyt kellene bámulnod Rose… − ingattam a fejemet, ugyanis a Mardekár fogója ismét kísérletet tett arra, hogy végre véget vessen ennek a mérkőzésnek. Nagyon szerettem volna már felállni a kommentátori székemből, ugyanis kezdtek elzsibbadni a lábaim, és jól esett volna egy kiadós séta. Azt hiszem, ezzel nem voltam egyedül egyébként. − Talán korai volt reményt adnom a Mardekár drukkolóinak, ugyanis szegény Regulus akciója ezúttal nem arat sikert, ahogy Medea középre célzott labdáját Flora könnyűszerrel kivédi – ingattam a fejemet lemondóan, azt pedig már nem is kommentáltam, hogy Shelby nem védte ki James dobását, csupán csüggedten írtam jóvá ismét tíz pontot a Griffendél javára. Milyen szomorúan kiegyenlítetlen volt ez a mérkőzés… − Oliviának is sikerült gólt dobnia, ez pedig azt jelenti, hogy ismét adminisztratív munkát adnak nekem a griffendélesek. Nem akartok inkább beszélgetni, vagy valami? – nyomtam meg a gombot, hogy újabb pontokat írjak jóvá a házam csapatának. Azonban egy kicsit megemelkedtem a székemben, amikor a Mardekártól egy összehangolt támadásnak lehettünk a szemtanúi, ugyanis amíg Maya célba vette a bal oldali karikát, addig Mulciber izomból megküldte a gurkót Flora irányába. Szerettem volna figyelmeztetni a lányt a közelgő veszélyre, azonban ennyire gyorsan még én sem beszéltem…
Flora nem veszi észre időben a felé érkező gurkót így az telibe találja őt a fején. Csúnya húzás volt Mulciber-től, hogy pont őt támadja és pont a fején. Aggódva pillantottam felé és közelebb is repültem hozzá, hogy megbizonyosodjak arról minden rendben van vele. A csapatkapitányaként nem vagyok szívtelen vele sem nyilván. Teljesen megértem, ha egy kicsit ettől bizonytalanná válik vagy bármi történne vele, ami miatt nem teljesítene olyan remekül mint eddig. – Látsz rendesen? Nem történt nagyobb bajod? – szeretem a csapatomat, ez holtbiztos, ritkán érzem magam csalódottnak velük kapcsolatban, ha valamit meg hibázok akkor azzal magamat okolom, nem pedig őket. Láttam, hogy Franklin nem ért most rá, a pálya másik felében volt, amikor Flora-t támadás érte és Rox pedig valahol a közepén lehetett, mert nem gondolta volna egyikük sem, hogy Mulciber csak úgy előtűnik a semmiből és megcélozza Flora fejét egy gurkóval, ami el is találja őt. Szóval csak azt remélem, hogy nem történt semmi komoly – én sem szeretem ha pofán talál egy gurkó, hát hogyha még lány is vagy – és folytathatjuk a meccset gond nélkül. Természetesen abba hagytam Flora pátyolgatását, még mielőtt a kommentátori lelátóról azzal vádolna Tanya Krum, hogy csajozok. Nem mintha nem lett volna elég szegény lánynak az, hogy Judas Madden ostromozta őt. – Semmi baj. – mondanám, hogy én tereltem el szegény lány figyelmét és ezért nem tudta kivédeni Maya labdáját, de valójában az történt, hogy sérült fejjel akármennyire is próbálta, de nem tudta kivédeni azt a labdát. Azonban, amikor idepasszolta nekem a kvaffot, gondolkodás nélkül bosszúhadjáratot indítottam a Mardekárosok ellen. Először mivel Rose volt a közelemben neki passzoltam át a labdát, aki ideig-óráig elvonta a Mardekáros hajtók figyelmét így előre tudtam törni gond nélkül. Ezután amikor Rose-t szorította a hajtók gyűrűje, a labdát a hozzá közelebb levő Olivia-nak passzolta a labdát. Egy gyors figyelemelterelésnek köszönhetően a labda hozzám került és gondolkodás nélkül megcéloztam a jobboldali karikát. Rég voltam ennyire erőm teljében, ezért reméltem, hogy Hugh meg se próbálja kivédeni ezt a labdát, mert ha hozzá érne… Nem azt mondom, hogy levinné a kezét, mert nem egy gurkó, hogy sérüléseket okozzon, de biztosan rendesen súrolta volna a kesztyűjét a kvaffom. Bántották Flora-t még szép, hogy így viszonozom!
− Regulus igyekszik nagyon odatenni magát ezen a mérkőzésen, és talán említenem se kell, hogy bizony jó pár csapattársánál hasznosabbnak bizonyul, azonban csodákra még ő sem mindig képes, így Flora hárítja a támadását – pillantottam jelentőségteljesen a Mardekár terelői irányába, akiknek a mai teljesítménye annyit sem ért, mint egy zacskónyi kutyaszarban ciripelő tücsök.
