Anyád hogy van? Apád még mindig a tanárnővel hetyeg? És a húgoddal mi van? Kicsit megváltozott, nem? Reggelinél Mulcibernek sikerült betalálni a hülyeségeivel, és annyira felidegesített, hogy egészen az öltözőig Cassandrának magyaráztam arról, hogy le fogom ütni azt az önelégült majmot a seprűjéről. Nem kellett sokat várnom, amint Madam Hooch megfújta a sípját, és meghallottam Tatiana hangját, tudtam, hogy a mérkőzés elkezdődött. Liv egy gyönyörű csellel megszerezte az egyik mardekáros hajtótól a labdát, és egészen a karikákig menetelt vele, aztán James-en volt a sor, hogy bizonyítson, de úgy tűnt, még nem hatott neki a reggeli kávé, mert az egyik passzot úgy elszúrta, hogy a Mardekárhoz került a labda. Ez azonban engem nem gátolt meg abban, hogy az első gurkót, ami a látóterembe került, ne csapjam izomból Mulciber irányába, és csak remélni mertem, hogy ezzel letörölhetem majd azt a ronda vigyort a képéről.
Az idei év első meccse és egyben életem első kviddicsmeccse hajtóként. Az öltözőben reszkettem, mint egy kocsonya és már Leo sem volt itt, hogy biztatóan vállon veregessen. Utoljára nyáron láttam, mikor két teljes hetet Kruméknál töltöttünk és minden nap edzettünk. Ez akkor még hatalmas önbizalmat adott, azóta egyfolytában felvágtam vele, főleg Mets előtt, de most már nem voltam benne biztos, hogy elegendő lesz bármire is... főleg a Griffendél ellen. Hatalmas gombóc volt a torkomban, főleg, ha belegondoltam, hogy Franklin Longbottom is ott lesz majd a pályán. Nekem pedig olyan hajtók ellen kell majd küzdenem, mint Olivia Leeland vagy James Potter. Merlinkém, mi lesz velem? Fel fogják törölni velem a pályát... A Griffendél erősen indított, az első pár percben Longbottom izomból megküldte a gurkót, valahonnan Sebastian háta mögül. Én már csak azt láttam, ahogy a labda teljes erőből nekicsapódik Sebastian felsőtestének, biztosan minden vér kifutott az arcomból a látványtól. A nyakamat tettem volna rá, hogy eltört valamije, azon is csodálkoztam, hogy ezek után fenn tudott maradni a seprűjén. Ha ez engem talált volna el, én biztosan zuhanok legalább tizenöt métert - és ezen a meccsen nem maradhattam ki az események sűrűjéből, már nem fogó voltam, hogy a többiek fölött lebegve keressem a cikeszt, ahogyan most Scorpius tette, be kellett repülnöm a többiek közé. Olivia eközben elért a karikáinkhoz, de Shelby hozta a formáját. Ha csak kviddicset tanítottak volna a Roxfortban, biztosan nem bukik meg, de most az egész csapat hálát adhatott, amiért nem sikerültek a vizsgái és ebben a tanévben is őrzőként játszott. Hugh zseniális védése kicsit visszahozta az önbizalmamat, amire szükség is volt, ugyanis Medea - jaj, csak be ne égjek Mets nővére előtt - megszerezte a kvaffot, és egymás között passzolgatva, majd karvalyfej támadóalakzatba rendeződve megindultunk mindhárman a Griffendél karikái felé. Átjutottunk a hajtóik védelmén, én kerültem legelőre, a szívem a torkomban dobogott, mikor Maya a kezembe dobta a kvaffot. Kitértem egy piros kviddicstaláros hajtó elől, nem sikerült elvennie tőlem a labdát. Vettem egy mély levegőt és rádobtam a baloldali karikába, pontosan úgy, ahogy Kruméknál gyakoroltuk. Még saját magamat is sikerült meglepnem vele, milyen erős lett és milyen egyenes ívben indult meg a kvaff a levegőben.
Madam Hooch varázslatosnak találta
Vendég
Szomb. Okt. 23, 2021 6:51 pm
Team Gryffindor
James S. Potter | hajtó | 213 szó
Bámulatos ahogy Flora védi Regulus Black támadását, - nincs itt Madden, hogy bezavarjon és udvaroljon szegény lánynak rip Judas - kedvem lenne tapsolni neki, ha éppen nem azon kellene ügyködnöm, hogy elhiggyem tényleg normális körülmények között játszunk, nincs sem eső, sem hó, de még köd se, amitől tartanunk kéne. Bárcsak minden meccs ilyen napon lenne ugyebár! - Szép volt Flora, csak így tovább! - próbálom meg lelkesíteni a lányt, hátha a továbbiakban is ilyen ügyes lesz. Remélem nem kell csalódnom továbbra sem benne. Mindeközben Rose célozza meg a középső karikát a lehető legnagyobb lelkesedéssel és erővel, hogy Hugh Shelby-nek eszébe se jusson kivédeni a támadását. Egyre büszkébb vagyok a csapatomra, talán pont ezért engedem egy kicsit el magam és lesz a dobásom elnagyolt, elsietett. Át kellett volna passzolnom a labdát Olivia-nak, amikor esélyem volt rá. Így nem is tudom miként fogom kimagyarázni a lehetetlen célzásomat a bal oldali karikára. Pedig esküszöm amíg felültem a seprűmre semmiféle megkegyelmezés nem jutott az eszembe, amivel a Mardekár kedvére tehetnék. Ebben az évben már nincs itt Leo Lestrange, kíváncsi vagyok milyen a csapat, de egy biztos, Olivia-t sem kell már attól féltem, hogy esetleg összeveszik a barátja miatt, amiért több gólt szerzett a Griffendélnek. Bár még csak most kezdtük el, kíváncsi vagyok mit hoz a mai nap.
Vendég
Szomb. Okt. 23, 2021 8:52 pm
Team Slytherin
Medea Byrne | hajtó | 396 szó
Más a pálya, más a levegő, de a feladat adott: a győzelem felé terelni a Mardekár egyébként tűrhetően játszó csapatát. Nem mindenki ragadtatta el magát attól, hogy egyértelműen én vagyok a legindokoltabb választás a csapatkapitányi posztra, de Mulciber támogatása sokat segített abban, hogy eltűnjenek a kételkedő pillantások. Az is sokat segített, hogy beavatott néhány részletbe az előző szezonból, mert bár hátránnyal indítok, amiért nem ismerem a csapatokat, a többiek tudják mire számíthatnak. Én pedig sosem voltam elveszett a kviddics pályán. Remélem sikerült kellően motiválnom a csapatot az öltözőben, amit ezúttal a fiúk sem baromkodtak el. Talán érezték rajtam, hogy nem kell felhúzni a meccs előtt. Minden esetre nem voltunk rossz formában, ez már az első pillanatokban is látszódott. Sajnos az ellenfél sem. Az mondjuk nem segített a helyzeten, hogy Mulciber pofája akkora volt mint a bécsi kapu, ezért rögtön be is kapott egy gurkót ettől a Longbottom-gyerektől... Szerencsére gyorsan összeszedte magát annyira, hogy én is újra a meccsre koncentrálhassak. Shelby őrzői kvalitásaival egészen addig maradéktalanul elégedett vagyok, míg a kis vörös ellenfél derült égből találatot nem szerez, ezzel meg is szerzi a helyzeti előnyt a Griffendél csapata és bár a következő támadást Hugh kivédi, máris érzem magamban a lendületet egy támadásra. El is kapom a kvaffot, repülésben pedig nincs itt olyan játékos, aki jobb lenne nálam, így a pálya első felében egyedül viszem a labdát. Persze, hogy rám szállnak, így kénytelen vagyok Mayának passzolni, majd hirtelen manőverrel kitérni a pirosak elől, hogy aztán Regu mellé érve éreztessem vele, hogy itt az ideje átadni a lehetőséget egy tapasztaltabb játékosnak. Pechemre épp kiszúrom, hogy az őrző védi a találatot. - Semmi gond, csak bemelegítek, fiúk! - rántom meg a vállamat, majd fél kézzel karkörzést is csinálok a levegőben, mintha valóban azzal lenne gond, hogy csak rövid ideje vagyunk a levegőben és nem azzal, hogy kicsúszott a kezemből a kvaff. Túl sokan várnak túl sokat tőlem, én pedig utálok csalódást okozni. Szerencsére egy támadásból kiforduló játékostól épp sikerül elvennünk a labdát, amivel újra támadásba lendülhetünk. Ezúttal Regulus van dobó pozícióban, de a támadás meg sem közelíti a karikát. - Nincs vész, még csak most kezdődött a meccs! Nem hagyjuk, hogy nyerjenek! - próbálom tartani benne a lelket. Rém kínos lenne, ha egy kis tökalsó miatt esne szét a csapat és laposra verne minket az ellenfél. Már az öltözőben is voltak kétségeim afelől, hogy milyen lesz mély vízbe dobni a kissrácot, de eddig határozottan nem győzött meg.
Vendég
Hétf. Okt. 25, 2021 5:19 am
Team Gryffindor
Rose Granger - Weasley | hajtó | 133 szó
A Griffendél csapata eddig is viszonylag rendben volt, ezt el kell ismerni. Viszont az is biztos, hogy minden meccs egy újabb megpróbáltatás, ami miatt izgulhatnak. Még Rose is, pedig már a sokadik mérkőzése, tehát már egész rutinosnak mondhatná magát. Ennek ellenére mindig benne van a félsz, hogy csak nehogy elrontsa... na meg persze a bizonyítási vágy is mind saját maga, mind a csapata felé. Szerencsére elég összetartó a csapat, így a többieket sem kell félteni afelől, hogy nem tennének meg minden tőlük telhetőt a győzelemért. Flora sikeresen védi Medea dobását, ezután viszont a lány figyelme átterelődik a terelőkre. Rox Scorpiust igyekszik hatástalanítani, azonban sajnos nem sikerül eltalálnia a labdát, így a fiú megmenekül. Frankie viszont már sikerrel jár, és enyhén ugyan, de megsebesíti Medeát... hátha ezután átgondolja majd a lány, hogy hova dobáljon.
Vendég
Hétf. Okt. 25, 2021 3:57 pm
Team Slytherin
Sebastian Mulciber | terelő | 464 szó
16+ a mocskos szája miatt
Mondhatnám, hogy nem kúrt fel Longbottom kipécézése, de akkor kibaszottul hazudtam volna. Pedig úgy gondoltam, ezen a mérkőzésen nem leszek kíméletlen, csakhogy az a kis faszkalap kivívta maga ellen a sorsot. Nem elég, hogy az első megmozdulásával engem célzott, de másodjára Medeát találta el. Kár, hogy éppen a pálya túlsó felén voltam leszedni a másik gurkót Shelby-ről, akihez valamiért az a golyó betegesen vonzódott. Reméltem, hogy ezt Shelby nem viszonozta. Longbottomnak egyébként nem volt olyan erős az ütése, mégis kezet mert emelni az én nőmre. Mert Medeának ha tetszett, ha nem, akkor is hozzám tartozott. A drága apósom és az öregem együttesen rendelkeztek a nászról, így bármennyire is csorgatta a nyálát a lejárt tejfölképű gyerek után, kurvára felesleges volt. Pont annyira, mint az összes többi srác után epekednie, hiszen előbb-utóbb mindenkit leépítettem körülötte. Lehetett volna ez másképp is, hiszen a segítségemmel pillanatok alatt becsicskíthatott volna mindenkit, de neki nem tetszett a képem. Nekem meg a kurvás viselkedése nem volt szimpatikus, holott nekem köszönhette ezt is, hogy ezeknek a hülyéknek dirigálhatott. Ugyanis, benne volt a kezem abban, hogy teljesüljön piciny szíve vágya, és átvegye az irányítást a csapatban. Nyilván nem én voltam az egyetlen tényező, mégis a kedvére tettem. Csakhogy, abban a pillanatban félretettem minden haragomat, amit kiváltott belőlem, ugyanis Longbottom gondoskodott arról, hogy előjöjjön a legrosszabb énem. Megfordult a fejemben, hogy szimplán tarkón baszom az ütőmmel, ahogy elhaladok mellette, sőt az is, hogy felgyújtom seprűstül a gecibe, de arra jutottam, hogy először a meccset kellett megnyerni, és utána jöhetett ennek a kis kreténnek az elpicsázása. Ugyan az imént még kiröhögtem Medeát a szavai miatt, de akkor már nem voltam vicces kedvemben, amikor láttam, hogy megcsúszott a kvaff kezében, és egy egészen gyenge dobással célozta meg a karikákat. Az ujjaim elfehéredtek attól, ahogy az ütőmet szorítottam, és tettem egy félkörívet, hogy megtaláljam a saját célpontomat. Ezek után Regulus is próbára tette a griffendélesek őrzőjét, bár szegény kölyköt hiába kínozták nyáron hetekig, még mindig lehetett volna hová fejlődni. Talán, ha egy északibb vidékre küldték volna… Mindenesetre, nem reménykedtem egyiknél sem pontszerzésben, azonban amikor Lestrange megküldte a saját sógornőjét, akaratlanul is elvigyorodtam. − Mi az Lestrange? Talán nem tetszik, hogy a kis barátnőd nekem kívánt sok sikert? – kiáltottam oda neki, mert ha Thalesnek ez kellett ahhoz, hogy teljesíteni dobjon, akkor ezer örömmel basztam fel újra és újra, vagy addig, amíg le nem akadt végleg Medeáról. Mondtam már, hogy utáltam, ha valami geci fasz az én nőmön legeltette a szemét? Nem? Akkor most még egyszer felhívtam rá minden kedves takonnyal a figyelmét, hogy képes lettem volna bárkit megfojtani, ugyanis ami az enyém, az az enyém is marad. A tekintetem a játékosok között cikázott, és végre megállapodott a tekintetem azon, akit kerestem. Megvolt a következő célpontom. Ha így akartál játszani Longbottom, akkor lássuk neked miként fog tetszeni ez a játék.
Szokatlan érzés volt helyet foglalni a kommentátori asztalnál úgy, hogy tudtam, Madden nem fog beesni az utolsó pillanatban. Pedig az évek során már egészen megszoktam a hülye fejét a közelemben, most pedig tagadhatatlanul hiányzott a sipákolása, hogy mennyi lépcsőt kellett megmászni idefelé, és hogy a dohányos tüdője nem bírta a strapát. A tekintetem az asztalon lévő karcokra vándorolt, és fájdalmas mosollyal nyugtáztam, hogy valóban lezárult egy korszak. Egyedül maradtam. Senki nem akadt, aki pótolni tudta volna Madset, vagy talán nem is nagyon próbálkoztak, így aztán a torkomat köszörülve kapcsoltam be a mikrofonomat, ahogy helyet foglaltam az asztalnál. − Csodálatos napra virradtunk, ugye srácok? Én Tatiana Krum lennék, és idén egyedül fogom kommentálni a kviddics mérkőzéseket, ugyanis Madden sajnos nem bukott még egy évet… − kezdtem bele a szokásos is monológomba, miközben a papírjaimat rendezgettem. A Judasszal kapcsolatos megjegyzésemre a közönség szinte azonnal reagált, de nem tudtam eldönteni, hogy örültek-e annak, hogy Madden elment, vagy inkább visszasírták őt. − Nos, kezdjük a szokásossal, hiszen hetekkel ezelőtt lezárultak a válogatók, és bizony történt néhány csere. A Mardekár háza táján talán több változás történt, hiszen a csapatkapitányuk, Leo Lestrange tavaly kéz a kézben ballagott el Maddennel, de ne aggódjatok érte! Nagyon jól van, ugyanis amíg az egykori csapata két hétig edzett a birtokunkon Bulgáriában, addig ő ugyanitt a medencében süttette a hasát! Szóval, Leot a messziföldről érkező Medea Byrne váltotta le, aki ugyan csak idén kezdte meg a roxforti tanulmányait, mégis a kviddics tudása többet nyomott a latba, hiszen ő lépett elő csapatkapitánnyá. Hát, Medea, sok sikert szeretnék kívánni neked a csapatod összefogásához, ugyanis talán Maya lesz az egyetlen, aki nem fog neked fejfájást okozni. Tehát: a tavalyi debütálása után Regulus Black végül a hajtókat erősíti, és lehetőséget ad Scorpius Malfoynak, hogy megküzdhessen az aranylabdáért. Regulus pedig a két lány, Medea és Maya fogja erősíteni. A terelőkhöz került Thales Lestrange, és Mulciber is felkászálódott a kispadról mindenki nagy meglepetésére. Igen, srácok, sajnálom, de Maddennel ellentétben Mulciber és Shelby társaságát még idén is élvezhetitek, ugyanis a birminghami duó marad még egy évet, hogy aztán végképp ne értsük mit ordibálnak egymásnak a pályán – mutattam be a Mardekár új csapatfelállását, bár időnként kénytelen voltam a papíromra lesni, mert úgy megvariáltak mindent, hogy nem bírtam nyomon követni. Ezek után az asztalomon lévő üvegért nyúltam, hogy igyak egy kis vizet, majd egy papírcsere után áttértem a griffendélesekre. − A Griffendél mostani felállásában nem számíthatunk túl sok újdonságra. Úgy tűnik, a kapitány, James Potter ragaszkodott a már jól megszokott játékosokhoz, és hiába hívtam meg őket is Bulgáriába, nem fogadta el a meghívásomat, szóval… − Befejezhettem volna a mondatomat azzal, hogy „innen is rohadj meg James Potter”, de inkább visszafogtam magam, mert ezúttal nem tudtam kire kenni az ilyen stílusú megjegyzéseket. − Továbbra is az aranytrió fog hajtani. Kíváncsi vagyok, hogy a mardekárosok hogyan veszik fel a tempót a Potter-Leeland-Granger-Weasley csapattal, és még mielőtt valaki azt hinné, hogy nem tudok számolni, és négy ember soroltam fel, szeretném mindenkit emlékeztetni arra, hogy Granger-Weasley Rose-nak a családneve. Ha már Weasley-knél tartunk, akkor Roxanne ismét csatlakozott Longbottomhoz, hogy egy ütős párost alkossanak, míg Flora Traverset is sikerült visszakönyörögni a karikák elé. Ha már miattad maradtam egy évet Flora, akkor ez a minimum, és szépen kommentálni fogom minden mozdulatodat. Úgysincs itt Madden, hogy az agyadra menjen. Egyébként nem csak én, de Cassandra is itt ragadt köztünk, hogy a Griffendél csapatát erősítse. Nos, most, hogy végigrágtuk magunkat a kötelező körökön, sok sikert kívánok mindkét csapatnak! – fejeztem be végül az összefoglalómat, de kénytelen voltam hadarni, hiszen a mérkőzés szinte azonnal megkezdődött. − A Griffendél ragadja magához a kvaffot, némi cselezés után pedig Olivia a középső karikára veszi célba. Látszik mindkét csapaton, hogy sokkal jobb kedvvel indulnak ennek a mérkőzésnek, mint a tavalyinak! Olivia elhajítja a labdát, éééés Shelby véd! Kezdem azt hinni, hogy Shelby csak azért maradt egy évet, hogy pokollá tegye a kviddicspályán mindenki más életét – jegyeztem meg vigyorogva, mert elképesztő, hogy az a srác milyen teljesítményt produkált néha. Még apám is felfigyelt volna a tehetségére, nem véletlenül volt népszerű a mardekáros kviddicsjátékosok körében. − A labda azonban visszakerül a Mardekár karikára elé, hiába a szép passz Hughtól, James megpróbál gólt szerezni, de úgy mellé dob, mintha valaki azzal fenyegetné, hogy mostantól kopasznak kell lennie az év hátralévő részében. Kérlek, tűrd el a hajadat a szemed elől James, és játssz olyan vehemenciával, mint Longbottom, aki közben úgy megküldte a gurkót Mulciber irányába, hogy Sebastian bár megpróbált kitérni, de nem sikerült neki. Legközelebb használd az ütődet haver, ha már van neked – forgattam meg a szemeimet, mert teljesen jogosan szóltam be neki, és megérdemelte volna, ha Franklin leütötte volna a seprűjéről. − Regulus minden tőle telhetőt megtesz, és rádob a baloldali karikára, azonban Flora magabiztosan véd. Semmi gond kisöreg, ezek még csak az első percek, még bármi megtörténhet, mint például az, hogy Rose megszerzi az idei év első gólját! Tíz pont a Griffendélnek! – üvöltöttem bele a mikrofonomba, hiszen annyira peregtek odafent az események, hogy mindez magukkal sodort engem is. Pergett a nyelvem, ontottam magamból a csípősebbnél csípősebb megjegyzéseket, hiszen nem csak Longbottomot, de engem is felidegesített valaki a mérkőzés előtt. − James úgy tűnik, megfogadta a tanácsomat, máris jobban indít, de közben Shelby is ráébredt a középső-baloldali támadótaktikára, így tárt karokkal várta a felé repülő kvaffot. Le is passzolta a csapattársainak, Medea pedig nagyon meg akarta mutatni, hogy mit is tud pontosan, csakhogy a Griffendél őrzője épp olyan jól állja a sarat, mint Shelby! Ezek után pár sikertelen kísérletnek lehettünk szemtanúi, ugyanis Regulus nem találta el a karikákat, de Roxanne-t se kellett félteni, mert ő pedig úgy a levegőbe ütött, hogy valahol a lelátón az öcsém biztosan felzokogott. Franklin azonban Mulciber után az új csapatkapitányt is megszeretgeti egy gurkóval, s bár nem ütött olyan erősen, Medea így is sérült a testén. − A korábbi sérülés ellenére azonban Medea egy pillanatra sem adta fel, ugyanis a következő hajrában először ő, aztán Regulus próbáltak meg hasonló taktikával, mint a griffendélesek – utaltam arra, hogy ezúttal ők dobáltak a középső karikára, bár nem értettem miért, hiszen azt volt a legkönnyebb védeni. Aztán egy hangos csattanásra lettem figyelmes, és bizony-bizony Thales Lestrange küldte a következő gurkót Olivia felé. − Úgy érzem, ma mindkét fél részéről feszültek a terelők, ugyanis némelyikük olyan erővel üti el a labdákat, hogyha Madden itt lenne mellettem, akkor már rég halálra rémült volna – kommentáltam az események, majd azt is, hogy Cassandra és Scorpius némi kergetőzés után megint elunták magukat, és egyikük se fogta el a cikeszt. Szerintem senki nem lepődött meg rajta, szinte biztos voltam benne, hogy megint egy fél napot itt fogunk ülni. Épp ezért nagylelkűen felhívtam a figyelmet az eredményjelzőre, ugyanis mindkét fél olyan erősen indított, hogy csupán a Griffendél rendelkezett tíz ponttal.
A tervemből, miszerint úgy vágtam neki az évnek, hogy több szabadidőm lesz, nem sok valósult meg. Pedig már tavaly év végén megmondtam Potternek, hogy idén nem én fogom védeni a griffendél karikáit, nagy sóhajjal mégis kénytelen voltam újra seprűre ülni. Nem mintha James parancsba adta volna, de Franklin épp eleget fenyegetett a kihagyott edzések miatt, meg mert félvállról vettem az egészet. Kinézem belőle, hogy beváltotta volna az ígéretét és levonszolt volna az öltözőig, ha nem iparkodok felkelni reggel, hogy újra magamra húzzam a kviddics-szerelést, ezt pedig azért nem akartam megvárni. Végülis rosszabb nem lehet, mint tavaly alapon indultam neki a meccsnek és bár Tatiana szavaira vágtam egy fintort - ja persze, mert a képletből ő sem hagyható ki, ha kviddicsről van szó, meg amúgy is egy hárpia - az első néhány sikeres védés még meg is hozta a kedvemet ehhez az egészhez. - Gyerünk srácok! - biztatom a csapattagokat a lelátón őrjöngő griffendélesekkel együtt, de közben nem kerüli el a figyelmemet a mardekár új kapitányának támadása. Szélesen a képébe vigyorgok, mikor nem túl nagy erőfeszítéssel védem ki a próbálkozását. Hasonlóképp nyúlok bele a kicsi Black dobásába is, csak kevésbé vagyok kárörvendő. - Védem én a karikákat, te ne bámészkodj mindenfelé! - dörrenek rá Longbottomra, mert a mélázása bizony azt eredményezte, hogy Liv bekapott egy elég erősnek tűnő találatot. Még én is felszisszenek, pedig nem vagyok a közelében, mikor a gurkó éri. Remélem ez nem veti hátra a teljesítményét.
Vendég
Csüt. Okt. 28, 2021 8:22 pm
Team Slytherin
Maya Parkin | hajtó
Az év első kviddics meccse, új csapatfelálállással. Még nem tudom mennyire örülök, hogy kevesebb a Lestrange a csapatban, nem mintha bajom lenne velük. A meccs eleje óta nagyon nem találtam a helyzetet, de ahogy meglett, hát sikeresen elbaltázom, ezzel beállva a sorba. Előttem pici Regunak se volt több sikere a karikákat tekintve és Sebastiannak se sikerült az a terelés. Jó lenne összeszedni magunkat, mert így kikapunk a griffendéltől, amit nem vennék jó néven, valahogy ezt a házat tartom méltó ellenfélnek, nem mintha a többiben rosszabb játékosok lennének. Regu mellé repülök. - Lesz ez jobb is, ne aggódj és ne érezd magad rosszul miatta, de most már próbáljuk összekapni magunkat jó? - kacsintok felé, próbálom bátorítani, elvégre nekem se ment jobban, mint neki eddig, de talán ha sikerül egy jót hajtanom, utána ő is felbátorodik majd, vagy csak úgy is jobban megy neki is a továbbiakban.
Vendég
Szomb. Okt. 30, 2021 5:33 pm
* * *
Vendég
Hétf. Nov. 01, 2021 9:25 pm
Team Slytherin
Hugh Shelby | őrző | 231 szó
Nem mondom, hogy szar volt ez a meccs, de azért előbb nyalogattam volna egy sajtreszelőt, minthogy itt legyek. Hiába volt jó idő, kezdtem azt érezni, hogy már minden esélyünk a béka segge alatt volt és amúgy is jobban teljesítettem orkán idején, a bánat tudja, miért és hogyan. Ja, persze, hogy is felejthettem el! Én vagyok a legjobb. De én lehettem akármekkora faszagyerek, ha a csapatom többi tagja takonypócokból meg kreténekből állt össze (Byrne választhat, melyik akar lenni). Például Mulcibernek is bírtam a buráját, de ő is egy világi nyomorult volt, akinek pontosan annyi tekervény volt az agyában, mint egy korhadt botnak, de sebaj, cserébe annyi erő volt a kis piszkafa karjaiban mint egy vajúdó mamutéban. Éppen ezért sikerült úgy melléütnie a gurkónak, hogy nem tudtam mást csinálni, mint hangosan kiröhögni. - Csodálkozom, hogy nem fordultál meg nyolcszor ekkora lendülettel, egy ilyen luft után. Mit gondol most rólad Birmingham? -Nem is én lettem volna, ha nem pofázok be neki, leplezetlen brummie akcentussal, amiből valszeg a csapat fele lószart sem értett. Annyira beleéltem magam Mulciber kiröhögésébe, hogy majdnem beengedtem egy kvaffot, az utolsó pillanatban lendültem utána, még a seprűről is majdnem leestem a nagy próbálkozásokban. Az orrom alatt morogva dobtam Byrne felé a labdát, aki olyan lendülettel indult meg a karikák felé, mint egy kis spermium a női méhben. Dobott is egy szépet, már csak az a kérdés, hogy talál is vagy sem.
Vendég
Szer. Nov. 03, 2021 1:19 am
Team Gryffindor
Roxanne Weasley | terelő | 308 szó
A fogadalmam, miszerint a pályára nem hozok fel érzelmeket, abban a pillanatban szegem meg, mikor az egyik fekete-sárga lelátóra téved egészen véletlenül a tekintetem, és eszembe jut a tavalyi hugra elleni meccs - nyilván vagyok olyan hülye, hogy azt higgyem erről a gombóccá kövült undorról, a mardekár ellen csak-csak felszívódik, de még a fülsiketítő sípszót is kiállja a gyomrom legmélyén. Naná, régebben felért egy alapos memóriatörléssel, csakis a kedvenc vasgolyóim léteztek, meg a szél, ami alákapott a hajamnak és szárította a megizzadt nyakamat, de mostanra hosszú hetekre kibérelte magának a lelkiismeret furdalásomat, egészen konkrétan azt, amivel nem toltam kerek-perec James arcába már rögtön az öltözőben, hogy csapnivaló vagyok, kilépek a csapatból, szóval bármivel is próbál marasztalni, szeptemberben rám ne számítson. Olyan nincs, hogy totál megbénítson az időjárás, minden maximalizmusom ellenére. Hát, ja, mikor elstartolunk is, bőven anyának a bölcs, a tanulásba fektetnél fele ennyi energiát, Roxanne fejcsóválása van előttem, és csak azután tisztul ki a cikeszért száguldó Malfoy - aki egyébként eléggé ideális röppályán mozgott a gurkóval, amíg egyáltalán eltaláltam volna, de épp az ilyen vállalhatatlan akcióimra haragszom a napjaim túlnyomó részében, úgyhogy meg sem lep igazán. Feljebb emelkedem a jobb látási viszonyokhoz, ne hiába süssön itt nekünk hét ágra, de még ebből a totál plánból is együttérzően be kell húznom a nyakam, mikor Livből kóstolót vesznek. Baszki. Florát látva viszont, bármennyire tartja jól a frontot a karikák tövében, miközben Jamesék el-elmélázzák a támadásaikat, eléggé érik bennem, hogy Parkin meglékelésével támogassam a sikeres védéseket, ezért az utolsó pillanatig kivárok a jócskán szem előtt repkedő lánynál - amiből végül csak akkor érzékelem a ténylegesen kiutalt erőt, miután a segítségére siető Mulciber képtelen belenyúlni. Valójában nagyon helyes, a tavalyi szarság után kijár az a vese -, vagy gyomorszáj pacsi, szóval, bár tök lehetetlennek tűnik, felkúszik az arcomra egy halvány mosoly. Amit nem sokkal ezután, még a Thales irányába küldött harmatgyenge gurkóm sem tud lehervasztani onnan.
Vendég
Szer. Nov. 03, 2021 8:03 pm
Team Slytherin
Scorpius Malfoy | fogó | 408 szó
Az idő aligha lehetne szebb a mainál, én mégis izgulok. A tavalyi év végén derült ki, hogy ebben a tanévben én leszek a Mardekár ház fogója, pontosan úgy, ahogy annak idején az apám is volt. Azt akarom, hogy büszke legyen rám, én pedig nem fogok szégyent hozni se a házamra, se a családomra. A pályára érve elönt az adrenalin, kék íriszeim a kilátóra tévednek, ahol kiszúrom apámat, ki ígéretéhez híven részt vesz majd a meccseimen, amikor lehetősége van rá, de az elsőt semmiképpen se hagyta volna ki. Albust is látom és bár azt mondta, hogy nekem szurkol majd, James miatt akad bennem némi ellenérzés, hogy talán mégse tiszta szívből teszi majd ezt. Igyekszem elűzni fejemből a gondolatokat, nagy levegőt veszek, a meccs kezdetét veszi, én pedig a Griffendél ház fogójával együtt a magasba emelkedem, hogy az arany színű cikesz után kutassak. A zöld-szürke és a vörös-arany színek keverednek alattam, így bár a mérkőzést is figyelem, folyamatosan mozgásban vagyok, hogy még Cassandra előtt célt érjek. A meccs szoros, éppen elkapom, ahogy a Griffendélesek őrzője kivédi az egyik támadásunkat, majd ahogy mozdul a fogójuk szinte még az előtt követni kezdem, hogy kiszúrnám a cikeszt. Én az Ő karikáikat néztem, nem pedig a Mardekár házét, de a csillogást mintha csak egy pillanatra látnám, mégse lehetek biztos benne, hogy az aranylabda volt, ettől függetlenül hirtelen hajolok előre, majd kezdek el lefelé száguldani, kerülgetve a játékosokat, de mire a karikákhoz érünk nyoma vész. Megállok egy pillanatra, kapkodom a fejem, ekkor ér mellkas felől a gurkó támadása, így felköhögök hirtelen, jobbom mellkasomhoz irányítom, megingok a seprűn, de nem lesz különösebb bajom, nem volt túl erős az ütés, ettől függetlenül szúrós szemmel nézek Longottom irányába. - Az lenne a dolgod, hogy elüsd a gurkókat és megvédd a csapattársaidat! - sziszegem Mulcibernek, amikor elsuhanok mellette a támadás után, majd ismét feljebb emelkedem, de most jobban figyelek a terelőkre is. Sejthető volt, hogy Sebastianra nem számíthatok... Mindenesetre a másik gurkó is betalál, méghozzá Thales Lestrange lesz az áldozat, akinél még ütő is van, de úgy tűnik későn vette észre Roxanne támadását. Szerencsére az Őt ért ütés se volt túl erős. A pályán a hajtók se pihennek, először a fiatal Black támad, így repül a kvaff a bal oldali karikák felé, majd kis idővel később, amikor már Medea-nál a labda, akkor megmutatja, hogy nem csak szép, de remek kviddicsező is, kiérdemelten került a csapatkapitányi rang hozzá, mivel olyan erővel indítja útnak a labdát, hogy őszintén meglepődöm majd, ha Flora képes lesz azt kivédeni.
− A Mardekár hajtói hiába ostromolják a Griffendél karikáit, láthatóan Flora ma remek formában van, és mindkét alkalommal véd! – dicsértem a barátnőmet, hiszen annak ellenére, hogy mennyit hisztizett azzal kapcsolatban, hogy nem akart a csapatban maradni most igenis bebizonyította, hogy a Griffendél miért számított rá. Még akkor is, ha ő éppen borúlátóan mindezt nem így gondolta. − Azonban Longbottom könyörgöm szedd már össze magad, mert amilyen jó formában van Flora, te annyira vagy most nyomorult, hogy nem tudod megvédeni a saját csapattársadat! – ripakodtam rá egy kicsit Franklinre, miután Thales gurkója eltalálta Liv testét. Ennél azért jobban szokott játszani a srác, és Liv is örült volna, ha ép bőrrel megússza ezt a találkozást. − Nem kell félteni egyébként a Mardekár terelőit sem, hiszen Mulciber olyan vak, hogy még a nagyanyám is előbb eltalálja a gurkót, holott őt sosem érdekelte a kviddics – hangzott el egy újabb csípős megjegyzés a részemről, hiszen már nem volt itt Mads, hogy cenzúrázzam magamat. Meg amúgy sem kedveltem azt a kretént, így nyugodt szívvel köszörültem rajta a nyelvemet, mert megérdemelte. − A hajtók további pontszerzés reményében ismét megrohamozzák a karikákat, de a kis Regulus és Maya dobása sem közelíti meg a griffendéles karikákat – szelídült meg a hangom, hiszen Regulust egyáltalán nem állt szándékomban bántani. Kicsi volt még, s talán jobban a szívére vette volna az éles kritikát, mint a többiek. Mayát pedig azért nem bántottam, mert egyszerűen nem ismertem, így nem volt okom rá. − Ha már Franklinnek nem megy, akkor helyette Rox remek, ugyanis Mulciber ismét hozza a formáját, és Rox gurkója telibe találja Mayát. Esküszöm, ha ennyire bénák maradnak a terelők, akkor versenyezni fognak a legszarabb találati rátával rendelkező címért, amelynek jelenleg Ziggy a büszke tulajdonosa. – Az sem érdekelt, ha szerencsétlen srác ott ült valahol a Hugrabug lelátóján, hiszen ő maga is tudta, hogy az elmúlt időszakban nem igazán emelkedett ki a terelők közül. Eközben James is csatlakozott a vakot szimuláló játékosok közé, még szerencse, hogy Liv rátermett volt annyira, hogy megcélozza a bal oldali karikát. Kár, hogy Shelby cigányátka kivédte a legtöbb dobást. Azonban Medea dobását, illetve Flora védését látva eltöprengtem azon is, hogy esetleg Florában a nyári szünet alatt nem támadt-e fel szintén valami cigányvarázslat, mert tényleg kirobbanó formában volt. Az elméletemet egyébként a közönséggel is megosztottam, akik baromi jól szórakoztak rajta. Nem úgy, mint én a meccsen, ugyanis nem volt itt Madden, hogy nyakon öntsem egy pohár vízzel, vagy megsimogassam az oldalát a könyököm hegyével. A régi szép idők… − Dupla támadás látható a griffendéles terelők részéről, Franklin Scorpius felé küldte a gurkóját, míg Roxane Thalest nézte ki magának. Az előbbinek a szája Mulcibernek sír az őt ért találat után, az utóbbi meg szimplán elfelejtette, hogy a kezében volt egy ütő, amivel akár háríthatta volna a támadást – vontam meg a vállamat, bár már nem volt mellettem senki, aki láthatta volna az arckifejezéseimet és a mozdulataimat, pedig higgyetek nekem, mindkettő aranyat ért. − A kettős terelőtámadásra válaszként a Mardekár hajtói lépnek elő, amíg Scorpius és Cassandra fogócskázik, addig Regulus a bal oldali karikát célozta meg, Medea pedig a középsőre repült rá. Vajon Florának sikerül most is frappánsat védenie?
Nem játszunk rosszul, biztosan ülünk a seprűn és uraljuk a meccset, ez tisztán látszik, bár bevallom arra számítottam, hogy Leo távozása után a mardekár csapata sokkal összeszedetlenebb lesz. Nem kellett volna az a Krum-tábor nekik. Ellenben nekünk... Könnyű meccsre számítottam, aztán jött Shelby, meg a Byrne-lány és keresztülhúzta a számításaimat. Shelbyt nem kellett volna már rég eltiltania az öreg Hoochnak a játéktól? Tanulmányi eredményhez kellene kötni, hogy ki pöffeszkedhet a karikák előtt, egyből nem lenne akkora a szája.. Ellenben a mi házunk tája teljesen rendben van. Nagyon rendben. Flora olyanokat véd, mint eddigi egész pályafutása alatt sosem, és még ő nem akart visszajönni a csapatba. Bár lefogadom, hogy Franklin fenyegetése nem csak félelemkeltés volt és valóban elcibálta volna a meccsre így vagy úgy. Minden esetre újra és újra rádöbbenek, hogy szinte feleslegesek az aggódó pillantásaim. Mikor végül az új lány mégis bevág egyet a karikába halkan felszisszenek, és megszerezve a kvaffot az eredményjelző kattanására már éles hátraarccal indulok a mardekár karikái felé. Nem sokon múlik, hogy az ellenfél kiüsse a hónom alól, de úgy látom, még mindig inkább azzal vannak elfoglalva, hogy egymást osszák. Én pedig csodásan ki is használom ezt a helyzeti előnyt. Úgy örülnék, ha a terelőink végre Shelbyt is megkínálnák egy kis gurkóval, ezt pedig Rox felé is tolmácsolom. - Letörölhetnéd az idióta vigyort a birminghami suttyó fejéről! - kiáltom oda neki, miközben elrepülök mellette. Rose visszapasszolja a kvaffot és újra lendületben vagyunk, ezúttal James próbálja meg becserkészni a karikát a másik szélen.
Vendég
Kedd Nov. 09, 2021 6:51 pm
Team Slytherin
Sebastian Mulciber | terelő | 334 szó
16+ a mocskos szája miatt
Fingom se volt arról, hogy Shelbyvel mi a francot ittunk reggel, de kurvára émelyegtem tőle. Olyannyira, hogy kedvem támadt volna lehányni valamelyik griffendélest, vagy bármely életképtelen csapattársamat. De hát… Azt hiszem, így lehetett bízni a köcsög cigányokban. Bár utólag már a saját elmém épségét is megkérdőjeleztem, amiért elfogadtam azt a szart. Kezdtem arra gyanakodni, hogy valami elbaszott Felix Felicis lehetett az, vagy tényleg valami undormányt itatott velem ez a kis köcsög. Szerencsére, ő is ivott abból a szarból, így a teljesítménye épp olyan hullámzó volt, mint a Medeával való viszonyom. Tehát kurvára. Ugyanis Leeland átlagosan szar dobását nem sikerült kivédenie, de Potter még annál is hangyafasznyival kevesebb erővel megküldött labdáját meg elütötte a gecibe. Hát értette ezt valaki? Szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy tényleg mi a fasz volt az a cucc, de ilyenekről senkinek nem kellett volna tudnia. Ahogy arról sem, hogy nem voltam éppen a helyzet magaslatán, ráadásul Malfoynak a közelében sem voltam, amikor eltalálta az a gurkó és picsogni kezdett. Komolyan felmerült bennem, hogy telibe hányom, de helyette csak visszaugattam neki, amikor mellé értem. − Mégis hogy a faszból kellene a pálya másik feléből elütnöm előled a gurkót, te szaros? Mi lenne, ha megtanultál kitérni, vagy picsogás helyett akár a saját dolgodat végeznéd? Felőlem a lepcses pofáddal is elkaphatod a cikeszt, addig se pofázol – szóltam vissza a gyerekes hisztijére. Ha annyira játszani akart, akkor játsszon már normálisan, és ne kezdjen el rinyálni, mert egy labda egy kicsit megcirógatta. − Tudom, megmondasz apucinak… De akkor is kussolj, és játssz! – utaltam arra, hogy a Malfoyok mindig híresek voltak arról, hogy apuhoz rohantak, ha valami sérelem érte őket. Volt elég problémám nélküle is, ráadásul, nem várhatta el, hogy majd egy terelő folyton a seggében lesz megvédeni az életképtelen seggét, mert szerinte itt ő volt a Valaki. Legalább Parkin összekapta magát, és a többi hajtóval való passzolgatások után áttörtek a Griffendél védelmén, Parkin pedig rádobott végre arra a kurva karikára. Már csak saját magamat kellett volna összeszednem, hogy most már tényleg megbasszam a griffendéleseket pár gurkóval.
Vendég
Kedd Nov. 09, 2021 7:54 pm
Team Gryffindor
James S. Potter | hajtó | 248 szó
Borzasztóan örültem, amikor Flora újra kivédte a támadást, legszívesebben ujjongtam volna örömömben, hogy ismételten milyen ügyes volt. Komolyan baszki csak az kellett, hogy Judas Madden leköszönjön a kommentátori pályájáról és Tanya sajátítsa ki magának ezt a posztot. Kurva jó kommentátor a csaj és amíg nem szekálja Flora-t én támogatom is őt, mint kommentátort. Az más dolog, hogy valószínűleg kicsinálna vagy megátkozna, hogyha szemtől szembe kerülnénk, de mind lényegtelen. Amíg nem dörgöli az orrom alá, hogy ő ki és mit tud, addig rendben leszünk. Különben is, eddig elég tiszteletreméltó, én is próbálok az lenni vele, csak nagyobb távolságtartással. – Ha ezután mindet kivéded, eskü veszek neked egy hónapig Jelly Belly-féle vattacukrot! – eskü nem kamuztam, ha valamivel motiválni lehet őt a sikerre és a pontos védésekre, akkor én mindent megadtam volna neki egy hónapig! Biztos mindenkit idegesített már Shelby óriási nagy arca a Griffendél szurkolók közül, ezért egy percre sem lepett meg, hogy amint eljuttattuk a kvaffot Olivia-val a kapujáig, addig Franklin megpróbálta elterelni a srác figyelmét egy jól intézett gurkóval, ami reményeink szerint el is éri majd a kezét. Nem vagyon gonosz, de egy ágy várja már Shelby testét is a gyengélkedőben, még ha csak a kezét is kötözgeti be Longbottom anyja. Reméljük a Longbottom-Leeland-féle csel beválik és amíg Frank megüti Shelby kezét, addig Olivia gólja betalál. Persze ez csak spekuláció a részemről, lehet marha nagy szerencséje is. Shelby-ből bármit kinézek. Már csak nekem kellene összeszednem magam és nem csak simogatni a kvaffot vagy a levegőt, ha eldobom a labdát.
Vendég
Pént. Nov. 12, 2021 12:45 pm
Team Slytherin
Thales S. Lestrange | terelő | 359 szó
Shelby a Griffendélesek kereszttűzébe került, így nem volt csoda, hogy miután Mulciber nem tudta időben elütni előle a gurkót így az egyik kezét eltalálta Longbottom célzása. Ügyes húzás volt pont ekkor megcélozni Shelby karikáit, mert nyilván nem védhette ki. Így Olivia-nak hála 10 pontot szerzett a Griffendél. Nem vagyok túlságosan mérges rá emiatt, én nem a bátyám vagyok, hogy minden egyes találatért felháborodjak. – Csajozás helyett figyelj a gurkókra! – kiabáltam oda Mulciber-nek. Nyilván én sem voltam a legjobb formámban, de ez mind mellékes volt. Ha már nagy a szája, akkor mutassa meg mit tud! De ezen a pályán, ezen a meccsen, ne a világ másik felében egy másik helyzetben, amiben elhiszem, hogy nagy úr, csak ne most legyen az. – Csak nem zavar, hogy a kis barátnőd jobban szeret az én társaságomban lenni? – szólt vissza azon a pöffeszkedő, mindent is tudó hangján. Erre már nem mondtam neki semmit, inkább belülről őrlődtem ezen. Amivel nem is volt akkora nagy baj, jobb ha gyűlik a haragom, mert legalább annál nagyobb okom lesz levezetni valakin a felgyűlt feszültséget. Ezt pedig Mulciber is nagyon jól tudta. Nem voltam abban biztos, hogy mi lesz a Griffendél következő lépése, de bármi is legyen én igyekezni fogok, hogy megakadályozzam az akciójukat. De addig, szemmel és a távolból társasággal is kísértem a Mardekáros hajtókat. Sosem lehet tudni mikor tart feléjük egy újabb gurkó alapon. Ahogy a kis Regu-hoz került a labda, szerintem elmondhatom, hogy még a bátyám nevében is elkezdtem szurkolni neki. A törpicsek minden erejét bele adhatta, mert csak úgy süvített a kvaff a jobb oldali karika felé, hogy csak na! – Ügyes! Aurelius büszke lenne rád ha látná ezt a meccset! – mondtam neki miközben épp elsuhant mellettem. Árgus szemekkel néztem a Griffendéles terelők felé. Ha bárki bántani meri Regu-t az szembe nézhet az én ütőmmel is! Legalábbis próbálom lelkesíteni magam, hogy minden erőm meglegyen ahhoz ha készen kell állnom. Nyilván ha Mulciber lesz a közelében akkor ő védené meg vagy ilyesmi, de akkor is. Én már régen kinéztem, kit céloznék meg ha esélyem lesz rá, így csak eskü kerestem rá az alkalmat, hogy megtehessem. Az, hogy Olivia-t eltaláltam, maradjunk annyiban, hogy puszta véletlen volt. Nem akartam ráijeszteni eskü.
Vendég
Vas. Nov. 14, 2021 9:27 pm
Team Gryffindor
Roxanne Weasley | terelő | 265 szó
Szeretném maradéktalanul teljesíteni Liv megrendelését, a merényletet Shelby ellen, csakhogy totál elkerülnek a gurkók. Pedig, eléggé sajnálom, hogy két fogyatékos torkán még egyetlen ütő sem csúszott le a gurkó grátiszaként. Utánuk kéne vágnunk, talán befognák egy kicsit - általában ezen a libatömős álláspontomon vagyok, szimpatikus lenne, de abban is bízom, belülről bomlasztják ők a csapat teljesítményét, egymás lehordása tökéletesen fekszik nekik, nem is tudom, milyen mardekáros összetartozásról hadovál a Süveg minden beosztási ceremónián. Azért lássuk be, hosszútávon kifizetődőbb egy mentálisan szétesett csapat, mint pár lenémított idióta, persze, az olyan manőverek, mint most Frankié, ahogy Livvel összhangban juttatja be a kvaffot, megérnek egy misét! Elvakít a nap, és egy pillanatra azt hiszem, hogy a szemem káprázik, de nem, a pelenkás Regulus a mi térfelünkön tényleg bebikázza a karikának, kétszer akkora erővel, mint ő maga, hogy megigazítom a szemüvegemet. Amúgy is ráizzadt a bőrömre. - Valaki cseréljen rajta pelenkát, mert ezt még ő sem hiszi el! - szalad ki a számon, most még nevetek, bár úgy gondolom, innentől nem kell a sportszerűségemet féltenem, ha egy soron következő gurkót Regu utcájába igazítok el. Miért is bántam vele eddig kesztyűs kézzel? Valamiféle anyai féltés? Röhej. - Gyerünk srácok, rajtunk sem lehet tojáshéj! Nos, ezt magamra sem érthetném jobban, de picit mentesülve érzem magam a kósza gurkó melléütése alól, ami épp csak a perifériámra vágtat, szóval nem akkora gáz, hogy ebben a rögtönzésben a másik óbégatóra, Mulciberre sem futja. Szerencsére, Liv kihagyását is csak addig kell sajnálnom, amíg James dobása csodásan felül nem licitálja, viszont, baszki, túl gyorsan fordul a széljárás. Pontosan úgy kapjuk vissza a támadásainkat, akár egy rohadt frizbit.
Nagyon sok minden változott a kviddics terén tavaly óta, egy valami viszont biztosan nem: a Griffendél csapata még mindig nagyon erős volt. A hajtóik rendesen megdolgoztatták Shelbyt, de szerencsére hozta a formáját, alig néhány gólt engedett be, ami elég jó arány volt ahhoz képest, hányszor célozták meg a karikáinkat. Nem indítottunk erősen a hajtókkal, de ez most változni látszott. Mets nővére szemmel láthatóan kezdett bemelegedni, az első gólja pedig nem csak az ő harci kedvén javított - Merlinkém, én is bedobtam életem első igazi gólját! Ha nem féltem volna, hogy a pillanatnyi figyelmetlenséget kihasználja majd a Griffendél valamelyik terelője - khm, Franklin Longbottom például, aki nyilvánvalóan pszichopata volt -, biztosan örömömben bukfencet vetek a levegőben a seprűvel. De erre időnk sem volt, a meccs haladt tovább, egy betalált kvaff pedig semmi, továbbra is legalább ilyen jól kellett játszanom. Leo vajon büszke lett volna, ha látja? Valószínűleg jogosan féltem a terelőktől, ugyanis a miéink nem remekeltek. Thales el sem találta a levegőben száguldó gurkót, pedig a pályának arról a pontjáról kényelmesen eltalálhatta volna Rose-t. Eközben a kvaff újból a mi csapatunkhoz került, egymás között passzolgatva indultunk meg a Griffendél karikái felé, pontosan, mint az edzéseken, kicselezve a griffendéleseket. Az utolsó passz után Medinél maradt a labda, aki olyan erővel és pontossággal célozta meg a jobb karikát, hogy biztos voltam benne, ezt Flora Travers nem fogja kivédeni. Azért Mets nővére elég menő volt, még akkor is, ha kicsit féltem tőle, mikor az öccsénél voltam vendégségben... Miután Flora Travers kidobta a kvaffot, sikerült bevágnom az egyik griffendéles hajtó elé és azonnal visszaszereztem a mi csapatunknak a labdát. Nagyon rossz szögben voltam a karikákhoz viszonyítva, de senki nem volt elég közel ahhoz, hogy átdobjam neki a kvaffot, így nem tehettem mást, rádobtam a középső karikára. Nem volt életem legjobb szereplése, szinte biztos voltam benne, hogy Flora ki fogja védeni, igazából azon is csodálkoztam, hogy nem ment félre a labda.
Ha kizárólag a Griffendélnek szurkoltam volna, akkor elégedett lennék a teljesítményükkel, bár azt se volt szabad elfelejteni, hogy amíg a házam csapata egy megszokott formációval állt elő, addig a Mardekár rengeteget változtatott. − Flora a mai napon sziporkázik! Magabiztosan védte Regulus dobását, majd a labdát passzolta is tovább a csapata hajtóinak. Ők pedig elszántan törtek előre, a passzaikban sem található hiba, hiszen a Mardekár hiába törekedett arra, hogy megkaparintsa a kvaffot, Olivia csak akkor engedi ki a kezei közül a labdát, amikor rálő a bal oldali gyűrűre! – dicsértem a háztársaim teljesítményét, azonban Judassal ellentétben nem az elfogultság beszélt belőlem, hanem azt kommentáltam, amit láttam. Merlinre, annyira hiányzott az a kretén… − Hugh zseniálisan mellényúlt, ez pedig pontot jelentett a Griffendélnek! – Miközben ezt mondtam, a labdát James már rég visszaszerezte, sőt ő is tett egy kísérletet, azonban Shelby a második lövést már könnyűszerrel hárította. − Nem tudom eldönteni, hogy Shelby ma miért játszik úgy, hogy az egyik lövést beengedi, a másikat nem, de épp olyan zavarodottnak tűnik, mint a haverja Mulciber, aki a meccs eleje óta egyszer találta csak el a gurkót. – Talán jobb is volt, hogy nem ismertem annyira ezt a két jómadarat, mert amit ezek ketten leműveltek, az néha eléggé ijesztő volt. Főleg, ha arról volt szó, hogy ki tudott mocskosabban beszélni. − Érkezik a passz az őrzőtől, ezúttal a Mardekárnak adatik meg a lehetőség a szépítésre, nagyon ügyesen előreviszik a labdát, Maya pedig megpróbál áttöri Flora védelmén, de egyszerűen ma lehetetlen kifogni ezen a lányon! – ordítottam a mikrofonba, hiszen ezer éve nem láttam Florát ilyen jó formában. Lehet tényleg csak arra volt szüksége, hogy a vastagszemöldökű haverom eltakarodjon az akadémiára végre. − Eközben egy összehangolt támadásnak lehetünk a szemtanúi, ugyanis Longbottom célbavette Shelby karját, Olivia pedig úgy időzítette a dobását, hogy Shelby-t választás elé kényszerítsék! Mulciber ugyan megpróbált a haverja segítségére sietni, de hát látjuk, hogy mennyire volt hasznos… Shelby a karján sérült, mellé pedig a Griffendél újabb tíz pontot zsebelhetett be! – Gyorsan kellett beszélnem, hogy mindent le tudjak írni abból, ami a levegőben történt. Igen okos támadás volt a Griffendél részéről, már csak az érdekelt, hogy ezt a taktikát Potter, vagy Longbottom találta ki még a nyári szünet idején. Mindenesetre, a Mardekár nem volt felkészülve erre. − Habár Mulciber haszontalannak bizonyult, akkor legalább a Mardekár csapat legfiatalabb játékosa bizonyítja a rátermettségét, ugyanis olyan szépen ívelten dobott rá a karikára, hogy Florának ideje nem volt reagálni! – megnyomtam az eredményjelzőt, utalva arra, hogy egy kicsit kezdtek lefaragni a hátrányukból. Ezek után nem tudtam eldönteni, hogy pontosan mi történt, talán Regulus tehetsége döbbentette le a griffendéles játékosokat, ugyanis sem Roxanne, sem Olivia nem érte el a célját. − Potter is kezdte összeszedni magát, és megmutatta a csapattársainak, hogy nem véletlenül volt ő a csapatkapitány. A következő pontszerzésével példát statuált, illetve reményt adott a csapattársainak! – Újabb csilingelés. Újabb tízpont a Griffendél javára. Úgy tűnt, a Mardekár kétségbeesetten próbált felzárkózni, de amint végre pontot szereztek, a Griffendél azonnal rájuk kontrázott. − Thalesnak nem sikerült eltalálnia a kiszemeltjét, azonban ha jól látom, akkor sikeresen összeszólalkozott odafent Mulciberrel. Mi lenne amúgy, ha befognátok a szátokat, és inkább a meccsre koncentrálnátok, ahogy elvárják tőletek? – teremtettem le őket, ugyanis nem ez volt az első alkalom, amikor a csapatukon belül többet dumáltak, mint játszottak volna. − A fiúkkal ellentétben Medea szemei előtt a győzelem lebeg. Rettenetes lendülettel száguldott végig a pályán, és vágta be a Griffendélnek a következő gólt! Medea dobása után felbátorodva pedig a kis Regulus Black próbálta leutánozni a kapitányát. A lövése ugyan nem sikeredett olyan erőteljesre, de egy kis szerencsével még gólt hozhat a házának!
Szokatlan érzés volt helyet foglalni a kommentátori asztalnál úgy, hogy tudtam, Madden nem fog beesni az utolsó pillanatban. Pedig az évek során már egészen megszoktam a hülye fejét a közelemben, most pedig tagadhatatlanul hiányzott a sipákolása, hogy mennyi lépcsőt kellett megmászni idefelé, és hogy a dohányos tüdője nem bírta a strapát.
