Tudod, rég volt már, hogy hallottunk egymás felől, hitvesed halála után nem akartalak zargatni, nem tartottam helyén valónak. És bár a gyász időszaka még tart, a sebek még frissek, mégis kezembe kellett fogjam pennám, hogy egy hatalmas szívességet kérjek tőled. Benned van most minden bizodalmam drága unokaöcsém. No de nem kertelek. Egyetlen fiamról és örökösömről, Severinről van szó. Te is tisztában vagy az itteni viszonyokkal. Kicsi leányom halála óta nem bírom nézni, hogy kedvesem miképp bánik fiunkkal és hogy Severin miképp változott valami olyanná, mely elrémiszt tőle. Nem képes helyénvalóan viselkedni. Rossz apja voltam a fiúnak, nem foglalkoztam vele, egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy a szemébe nézzek és megregulázzam ennyi idő múltán. Már nem lenne jogos. Viszont az utóbbi napokban úgy elmérgesedett a helyzet hitvesem és fiunk kapcsolatában, hogy fiam majdhogynbem csúnyán megsérült Camille idegi állapota miatt, mely romló tendenciát mutat. Úgy érzem, eljött az idő, hogy ők ketten külön utakon keressék meg a gyógyulást, mert mostanra már tisztán látom, hogy csak mérgezik a másikat. És mivel hitvesemnek szüksége van rám, fiam pedig még ifjú, övé az egész világ, ráadásul itthon már nagyon rossz hírnévnek örvend az aranyvérű mágusok körében, el akarom küldeni innét. Nem zavarom, csak utat mutatok neki, hátha távol ettől a rideg környezettől majd megleli a maga békességét. Talán Scorpius jelenléte is nagy segítség lesz, hogy megtalálja a helyes ösvényt végre, elvégre láttam, mennyire érdekelte őt unokaöccse, mikor utoljára látta. Hiányzik neki egy testvér. Hiányzik neki a húga. Nem mondja, nem mutatja ki, de én érzem. Hisz az apja vagyok még akkor is, ha nem vagyok rá méltó. Kérlek, fogadd őt be otthonodba, mutass neki utat, ha már nekem nem sikerült és vigyázz rá, míg keresi a helyét az életben! Tudom, hogy sokat kérek tőled, de nem fogok adósód maradni, ha befogadod és egyengetni kezded az útját, efelől biztosíthatlak. A Docendoval már lezsíroztam, Tyler unokaöccse mellé fog kerülni, hátha ez is segíti majd beilleszkedését. Illetve minden vele kapcsolatos anyagi teher az én vállamat nyomja továbbra is, havonta küldök egy nagyobb összeget a Gringottsba. Várom mielőbbi válaszleveled!
Mindig úgy gondoltam, azt nevelték belém, úgy éreztem helyesnek, hogy a család az első, a család a legfontosabb. Valahányszor útelágazáshoz érkezünk, mindig azon az úton kell tovább haladni, amely a család érdekeit leginkább szolgálja. De el kell ismernem, az unokatestvérem, Charon, ezúttal egészen lehetetlen helyzetbe kevert engem. Olyan váratlan kéréssel állt elő a legutóbbi levelében, amire a választ megírnom, illetve a döntést meghoznom közel sem volt ennyire egyszerű. Hiszen cseppet sem vagyok biztos abban, hogy az unokaöcsém itt tartózkodása bárkinek is a javára válna. És nem csak arról van szó, amit az unokafivérem maga is megfogalmazott, hogy még fél éve sincs annak, hogy elveszítettük Astoriát, és a gyász időszaka még mindig tart. Hanem inkább arról, hogy továbbra sem igazán tudom, hogyan lehetnék jó apa, és nevelhetném fel megfelelően, teljesen egyedül a fiamat. Ha vannak is jó pillanatok, amikor már majdnem elhiszem, hogy menni fog, és minden rendben lesz, történik valami, ami ráébreszt, én ehhez mégis csak kevés vagyok. Hisz azt sem vettem észre időben, Scorpius mennyire rosszul van, hogy majdnem tönkretette magát egy elixírrel, csak mert nem tudott megbirkózni a saját érzéseivel. Hogy vállalhatnám a felelősséget még egy fiú felé, amikor a saját fiamról való gondoskodás is láthatóan meghaladja a képességeimet? És akkor még említést sem tettem a titkos küldetéseimről, amellyel mindannyiunk fejére veszélyt hozhatok. Nem tudnám nyugodt szívvel, magabiztosan azt állítani, hogy Severinnek nálunk jobb helye lesz. Ugyanakkor... tudva, hogy a családnak szüksége van rám, a segítségemre, nem tudok nemet mondani sem. Végül is mi rosszabb lehet annál, minthogy a saját anyja veszélyezteti az unokaöcsém életét? Sajnos saját tapasztalatból tudom, milyen egy fedél alatt élni valakivel, aki nem teljesen beszámítható, veszélyesen kiszámíthatatlan, bár lehet, kissé erős volna Camille-t Bella nénémhez vagy a Nagyúrhoz hasonlítani. Akárhogy is nézzük, ez egyáltalán nincs így rendjén, és sajnos jelen helyzetben azt sem állíthatjuk, hogy otthon nagyobb biztonságban volna, mint nálunk. Anyának és fiúnak egyértelműen szüksége volna némi időre egymástól távol. Scorpius és Severin viszont mindig is jól kijöttek egymással, talán mindkettőnek jót tenne, a javukra válna, ha közelebb volnának egymáshoz, és átsegíthetnék egymást a traumatikus élményeiken...
Tépelődhetek bármennyit a dolgokon, órákat, napokat, heteket, tulajdonképpen már akkor tudtam, hogy igent fogok mondani a kérésre, amikor a levél olvasásának végére értem. Ha nem is ez a legjobb megoldás a helyzetre, jobbat én sem tudok, és nem tehetek mást, kötelességemnek érzem befogadni a kölyköt az otthonunkba. Nem is habozok sokat az előkészületekkel, a házimanókkal előkészíttetek egy szobát az érkezőnek, illetve a minisztériumi kapcsolataim által megszervezek egy zsupszkulcsot is, ami könnyen és gyorsan szállíthatja Severint Franciaországból egyenesen Wiltshire-be, egész pontosan a birtok bejárata elé. És csak miután a fontosabb részleteket elintéztem, ragadok pennát, hogy rövid, tömör választ körmölhessek Charonnak.
Drága unokafivérem!
Igazán sajnálom, hogy ilyen lehetetlen helyzetbe kerültetek, és ennyire elmérgesedett a viszony a fiad és a feleséged között. Először is meg kell írjam neked őszintén, nem vagyok benne teljesen biztos, hogy valóban én és ez az ide utazás volna a legjobb megoldás minden problémátokra, hiszen még magam sem találtam meg az egyensúlyt a munka és az egyedülálló szülőség között. Scorpius és én is küzdünk azzal, hogy megtaláljuk a közös hangot, és boldoguljunk Astoria nélkül. Ám, ennek ellenére is, szeretnék segíteni, és meg fogok tenni mindent, ami tőlem telik, hogy a fiad otthon érezze nálunk magát, tehát ha valóban úgy véled, hogy a családodnak erre a külön töltött időre volna most szüksége, és Severin nálunk lenne a legjobb helyen, szeretettel várjuk őt.
Ami azt illeti, már el is rendeztem a számára egy zsupszkulcsot, amit hamarosan kiszállítanak hozzátok, és az bármikor elhozhatja őt hozzánk. Csak arra kérlek, hogy jelezd előre az érkezése időpontját.
Üdvözlettel, Draco
Úgy érzem tisztességesnek, ha már vállalom ezt a felelősséget, akkor megosztom Charonnal az aggályaimat is - legalábbis azt a részét, amit nem kell eltitkolnom. Tudnia kell, hogy nálunk sem épp minden felhőtlen, mielőtt ide küldi a fiát... De persze ahogy arra számítottam is, ez nem tartja őt vissza attól, hogy Severint rám bízza. Még azelőtt, hogy a vendégünk befutna, tájékoztatom Scorpiust is a fejleményekről. Ha nagyon kíváncsi, akár a nagybátyja levelét is megmutatom neki, aztán a megfelelő időben kiterelem őt a birtok bejáratához, hogy személyesen tudjuk fogadni az érkezőt.
Severin, Scorpius && Draco
Vendég
Vas. Nov. 14, 2021 10:55 am
Draco, Severin & Scorpius
Anya nélkül még mindig nehéz, vannak pillanatok, amikor elhiszem, hogy lehet könnyebb, míg máskor ismét visszakerülök a letargiába, hogy nem lesz jobb. Apával a kapcsolatunk változó, időnként közelebb érzem magamhoz, mint előtte bármikor, aztán... aztán valami félresiklik. Itthon ezek miatt a hangulat se mindig kellemes, sokat dolgozik, a nyáriszünet alatt is túl sok időt töltök egyedül az ódon kastélyban, bár ez a nyár már jobb volt, mint az eddigiek, hála Albusnak és annak, hogy a szüleink végre belátták, nem kell elszakítaniuk minket egymástól a nyárra, mert semmit se érnek el vele. Severin érkezése viszont meglepetés a számomra. Nem találkoztunk eddig még túl sokszor, de szimpatikus volt, mégse vagyok biztos benne én magam se, hogy ez a legjobb időzítés. Apának fel is vázolom aggályaimat, de a levél elolvasása után ugyanarra jutok, mint Ő: itt mindenképpen jobb helye lesz, mint az otthonában. Még olvasnom is fájdalmas volt Charon sorait, melyben az anya-fiú kapcsolatról írt. Tudom, hogy mi történt, hogy Severint vádolták a húga halála miatt, mégse tudom elfogadni a tényt, hogy az anyja így viselkedjen vele. Az én anyukám után ez rendkívül szomorú és valahol felfoghatatlan a számomra. Veszélyeztetné a saját fia életét? Milyen anya az ilyen? Ellenvetésem tehátnem volt Severin érkezésével kapcsolatban, bár vannak bennem félelmek, hogy mennyire jövünk ki jól, de csak a szünetekben és egyes hétvégéken fogunk egy helyen élni, engem vár vissza a Roxfort, míg Őt az akadémia. De talán nekem is szükségem van ehhez, kibillent majd az itteni hétköznapokból, talán eltereli a figyelmemet. A család elvégre az első a számomra, Ő pedig a családom tagja.
Severin érkezését egy nappal előbb a tudtunkra adták, a szobáját a manók elkészítették - nincs messze az enyémtől -, én is átnéztem, ahogy anyám tette volna és mindent rendben találtam, így most apa mellett állok a birtokunk határán, várva a fiú érkezésére. Kezeim kabátom zsebeiben pihennek, a szél miatt hűvös van, de legalább nem viharos az időjárás. - Évek óta nem láttam Severint, kíváncsi leszek, hogy mennyit változott. Furcsa lesz, hogy nem csak ketten leszünk. - nem nézek apára, csak a semmibe merednek a kék íriszek. Még mindig vannak bennem kétségek, de ez így helyes, nem tagadhatjuk meg a segítséget.
Anya nélkül még mindig nehéz, vannak pillanatok, amikor elhiszem, hogy lehet könnyebb, míg máskor ismét visszakerülök a letargiába, hogy nem lesz jobb. Apával a kapcsolatunk változó, időnként közelebb érzem magamhoz, mint előtte bármikor, aztán... aztán valami félresiklik. Itthon ezek miatt a hangulat se mindig kellemes, sokat dolgozik, a nyáriszünet alatt is túl sok időt töltök egyedül az ódon kastélyban, bár ez a nyár már jobb volt, mint az eddigiek, hála Albusnak és annak, hogy a szüleink végre belátták, nem kell elszakítaniuk minket egymástól a nyárra, mert semmit se érnek el vele. 
