Kidnapping

-Nézd, Harvey, én semmit nem hallottam a kölyökről, de ez nem azt jelenti, hogy nincs a környéken. - Mérlegen adagoltam aprócska grammonként picike fiolákba egy halványkék port. Ha felszívtad, három órán keresztül hallucináltál tőle. Az első két órában csupa szép dolgot, a maradék egyben életed legrosszabb rémálmai kísértettek tőle. Még finomításra szorult, de sokan vették. Olcsó volt és két óra boldogságot jelentett. - Mit tudsz a gyerekről? Fontos lehet. Sok a beteg állat errefelé, jobb leszűkíteni a kört, ha meg akarod találni.
Eddie Harvey tökéletesen idegennek tűnt a konyhám asztalánál ülve. Hiába sötétlettek fáradt karikák a szeme alatt és hiába tudtam, hogy minden teliholdkor vonyító vadállattá változik. Nem illett ebbe a züllött közegbe, mégis itt volt, mert aggódott a falkája egyik ifjú tagjáért. Az évek alatt már több kölyköt hozzá irányítottam, akik itt a Zsebpiszok közben húzták meg magukat, miután kihajították őket otthonról egyetlen aprócska harapás miatt. Mindig megdöbbentett, hogyan lehet képes egy szülő ilyesmire. De úgy tűnt, sokan vannak, mert évente több ilyen gyerekbe is belefutottam, ahogy próbálták összekoldulni vagy összelopni a betevő falatot maguknak két átváltozás között. Harvey-nál megfelelő otthonra találhattak, amennyiben elfogadták a segítségét és a feltételeit.
Eddie okkal aggódott. Ha egy gyerek eltűnt és nem került elő néhány nap után, jogosan keresgélt errefelé. Nem egy kiskorú eltűnt már a sikátorokban, koszos bárok hátsó helyiségeiben, olyan emberek markában, akiket embernek is túlzás volt nevezni. Senkit nem érdekelt egy elárvult vérfarkaskölyök sorsa, a rokonai és az aurorok nem kutattak utána, a legjobb célpont volt az összes ilyen gecinek. Őszintén szólva nem szívesen gondoltam bele, mire kellhet egy kiskorú vérfarkas bárkinek is. Merlin adja, hogy semmire és a gyerek most éppen egyedül kóboroljon valahol. Jelen helyzetben ez volt a legjobb forgatókönyv.
Megtöltöttem az utolsó kicsi fiolát is, majd bedobtam a többi közé egy kartondobozba. Ha ezt mind sikerült eladnom, abból megvolt a havi lakbér fele. Ezen kívül eladásra vártak még egyéb bájitalokkal teli üvegek, porok, kicsi tabletták. Valamennyit félre kellett raknom belőle, anyámék hazavártak karácsonyra és ajándékot is vinnem kellett. Azt sem tudtam, minek örülnének. Golymókfésűnek? Egyáltalán létezik olyan? Annyira gyűlöltem a golymókokat...