Riley & Theo - Az új tanév

Kedd Szept. 07, 2021 7:51 am

Riley & Theo

Eltelt egy nyár, hát újra találkozunk

Eltelt ez a nyár is, talán túlságosan is gyorsan és most újból it vagyok, a Roxfort folyosóin sétálva. Jól éreztem magam otthon, hiányzott Franciaország, jobban, mint azt gondoltam volna, az idő pedig elrohant. Természetesen voltak páran, akikkel leveleztem a nyáron, mint Flora vagy Riley, de a személyes találkozásokat egy levél nem pótolhatja.
Most viszont ideje felkeresnem a Hugrás fiút, kíváncsi vagyok, hogy vajon haladt-e a pyromágiával, amit tavaly év végén kezdtünk el gyakorolni, na meg úgy alapba is, érdekel, hogy mi van vele, vajon változott-e. Én némileg levágattam a hajam, a frizurám egy kicsit más, kevésbé gyerekes, de szerintem jól áll és Ash is ezt mondta, szóval maradt.
Mivel szép idő van, ezért a tónál beszéltük meg a találkozót, én pedig ígéretemhez híven várom Őt, méghozzá egy jól megpakolt fánkos dobozzal magam mellett. Imádom a fánkot és otthon készítik a legfinomabbakat. Meg kell kóstolnia Rileynek is! Ruházatom a szokásos, a Griffendél ház színeiben virítok, mely egész jól áll azért vörös üstökömhöz és mivel várakozni unalmas, ezért egy fánkot eszegetek éppen az egyik vastag törzsű fa tövében ücsörögve, miközben elnézek a tó irányába. Megmártózni biztos nem akarnék benne - még mindig nem csípem a vizet és még nem is vettem rá magam arra, hogy bárkitől úszni tanulja, hiába mondta Fabien, hogy az lenne a legjobb -, tehát maradok a parton. Nézni még jó, a part legalább stabil, nem olyan, mint egy hajó. Na jó, bármilyen félelmetes is volt, azért élveztem azt a hétvégét és idén már Fabien is itt lesz a Roxfortban. Örülök neki, bár meglepett, hogy Ő is a Hugrásokhoz került, reménykedtem benne, hogy Griffendéles lesz.

Szer. Szept. 08, 2021 7:31 am

Úgy utálom! Értem én, hogy ez az élet rendje és elengedhetetlen dolog a felnőtté váláshoz, de miért kell ennek mindig csak nőnie? Gyűlöltem a borotválkozást és a borostámat is, azt meg végképp, hogy ahogy leszedtem, alig telt e két hét, máris kezdhettem elölről a harci műveletet. Persze nyár végére már nem így gondoltam, meg anyának sikerült meggyőznie arról, hogy így sokkal jobb képűbb vagyok, szóval jah. Hittem neki és meg is barátkoztam a borostámmal, ami a mai napon is virított már a képemen.
Hiányzott a suli. Túlzás. Csak egy-két ember, mint a szobatársam Alex. Kíváncsi vagyok, hogy mi történt vele nyáron, mert alig-alig váltottunk pár baglyot. Pedig nagyon is érdekelt, hogy sikerült-e már kiderítenie a titkos hódolóját vagy azt, hogy bevallotta-e végre az apjának a titkát. Olyan kis szerencsétlen srác, de valahol megértettem a helyzetét. Jó lett volna mellette lenni és támogatni őt. Aztán persze Theo is hiányzott. A vöröske tanítása és mentorálása sokat segített tavaly évvégén, de a személyes gyakorlások a nyáron sajnos elmaradtak. Kellett neki a világ másik felén lakni, hát micsoda dolog ez? Szerencsétlen baglyoknak rengeteget kellett repülniük csak azért, hogy mi levelezhessünk. Pedig, ha itt laknak az országban, elég lett volna a hopphálózatot használni és akkor még találkozhattunk is volna. Ahh, mindegy is. Vajon a bulis srác életben van még…?
Az új tanév elkezdődött, ez volt a lényeg. Hiszen így már láthattam a vöröskét is. A tóparton volt a találkozónk, amiről én tökéletesen elkéstem. A zoknijaim elhagyása mit sem változott a tavalyi évekhez képest és már fel is adtam azok összevadászását. Mezitlábas cipőben, térnadrágban és rövidujjú pólóban rohantam a megbeszélt helyre. Arcomon levakarthatatlan vigyor volt, mert végre láthattam azt a tökfilkót. Őt, aki éppen eszegetett az egyik fa körében. Tökéletes alkalom volt arra, hogy egy kicist megmutassam neki, hogy mit is gyakoroltam. Apró lángból álló kört idéztem köré és a fa köré, ügyelve arra, hogy se Theot, se a növényt ne kapjam lángba. Rengeteget gyakoroltam, de a higgadtság nem mindig volt az erősségem nyáron sem.
– Azta! Szerintem rossz emberrel állok szemben, bocsánat! –Döbbenetem a kinézete miatt ült ki az arcomra, mikor már előtte álltam és a tüzet is eltüntettem magunk körül. Nem számítottam arra, hogy… ennyire megférfiasodik. De mindenesetre elvigyorodtam és mindenféle engedély nélkül öleltem meg a másikat, amint talpon volt. Ha nem, hát leültem mellé és úgy húztam közelebb magamhoz. Természetesen gonosz módon borostás képemet a nyakába fúrtam, hagy szúrja csak. – Úgy hiányoztál… –motyogtam a nyakába. – Rengeteget gyakoroltam ám, amikor csak tudtam. Remélem, hogy majd te is úgy látod, hogy fejlődtem. Mi finomat eszel? –Pislogtam a dobozra és gyomrom azzal együtt korgott is egyet. Pedig eskü ettem, de az illata nagyon jó volt a doboz tartalmának.

Theo && Riley

Szer. Szept. 08, 2021 8:39 am

Riley & Theo

Eltelt egy nyár, hát újra találkozunk

Nem zavar, hogy Riley késik, tudom, hogy itt lesz, de viselje a következményeket: fogy a fánk. Egyébként tök jól elvagyok a gondolataimmal a friss levegőn, de amikor megjelenik körülöttem némi tűz, sikerül kizökkentenie, meglepnie. Szerencsére a közvetlen közelünkben nincs senki, aki láthatná - én azért nem híresztelem a dolgot -, és bár egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy felhívjam Riley figyelmét az óvatosságra, rögtön meg is gondolom magam. Látom, hogy mit csinál, érzem, hogy irányítja, nem égetnek a lángok, nem okoz gondot, tehát fejlődött. Vigyorogva nézek hát fel rá, de a megjegyzésére némileg értetlenül pislogok felé.
- Öhm, ezt nem értem, most mivan? - vigyorgok rá, miközben azért lopva felmérem. Nekem is feltűnik a változás, hogy már nem annyira kisfiús, de miért is? A borosta…
- Látom már egész jól megy a tűzmágia, ügyes vagy! - dicsérem meg, de nem kelek fel, kellemes most így itt, bár talán udvariatlan… Már éppen mozdulnék, amikor ledobja magát mellém, ahogy pedig közelebb húz és nyakamhoz bújik némileg elpirulok, és kicsit zavartan nyúlok fejéhez, simítva rá kezem.
- Szia… - motyogom.
- Te böksz! - pislogok felé, mert éreztem ám, ahogy karistolta bőrömet. És hogy hiányoztam? Tényleg zavarba hoz, nem is értem…
- Te is. - ösztönösen jön a válasz, nem is hazudok vele, amikor viszont elenged próbálom rendezni vonásaimat, de Riley kiszúrhatja azért, hogy a fehér arcből pirospozsgás, szépen illik a hajamhoz.
- Már most látom, hogy fejlődtél, tök menő volt! Jah ez? Neked hoztam, otthonról. Fánk! Ezerszer finomabb, mint amiket itt kapni, csak mivel késtél, egyet megettem, de nyugi, maradt még bőven. - vigyorogva nyújtom át neki a dobozt és természetesen a gyomra korgása se kerüli el a figyelmemet. Nem húzódom el, jó most így a számomra.
- Hogy telt a nyár? - egyelőre még csak ilyen egyszerű kérdéssel indítok, aztán majd… majd meglátjuk. Gyakorolni szeretne?

Csüt. Szept. 09, 2021 7:32 am

Természetes volt, hogy figyeltem a tűzre. A sok gyakorlás miatt egész jól irányítottam már és zavaró tényező nélkül, nem is szabadult el. Már pedig most nem volt a közelben semmi és senki, ami vagy aki megzavarhatott volna a koncentrációban.
– Tetszik a rövid hajad, meg egészen megférfiasodtál. –Értetlen pislogása miatt jött kérdésére, csak mosolyogva adtam meg neki a választ. Feltűnt a változás és nem is voltam rest megosztani vele. Bejön a stílusa, tetszik, tetszik. Csak őrizze meg ezt és ne változtasson drasztikusan rajta.
– Nagyon sokat gyakoroltam és köszönöm! Igyekszem jól teljesíteni. –Kétség sem fért ahhoz, hogy jól esett dicsérő szava. Büszkén ki is húztam magam, aztán huppantam csak le mellé, ha már nem kelt fel a helyéről. Belegondolva jobb is volt így az ölelés, de a gonosz tervemen ez sem változtatott. Nyakába fúrtam arcomat, megjegyzése miatt el is vigyorodtam és halkan kuncogtam.
– Csak picit. De a te képed mint a babapopsi, semmit nem változott ebből a szempontból. –Nem kerülte el a figyelmem az sem, hogy arcszíne picit megváltozott. Ezt persze nem tudtam hova tenni, de hogy én is hiányoztam neki, az már jól esett. Legalább valakinek tényleg fontos voltam és nem csak amiatt, mert prefektusi jelvényem volt. Mielőtt visszajöttem volna a suliba, elhatároztam azt, hogy idén nem fognak emiatt kihasználni. Az már más kérdés volt, hogy ezt a fogadalmam meddig tudom majd megtartani, de talán, ha sokat lógok Theo nyakán, akkor nem kell attól félnem, hogy valaki kihasznál. Elvégre mellett nem fognak tudni… remélem.
– Mondtam, hogy nagyon sokat gyakoroltam, de szerintem van még mit csiszolni a tudásomon. Most, hogy itt vagy, könnyebb lesz kicsit, mert azért csak látni fogod, hogyan mennek a mozdulatok. Bagolyváltások is jók voltak, de azért sokkal jobb látni a képed. A fánkot pedig köszönöm. Mint hallottad, a gyomrom már felkészült rá. –El is nevettem magam. Nehéz lett volna nem hallani. Szerintem az egész vízi világ hallotta, ha már a tó mellett voltunk. El is vetem egyet a dobozból, de eszem ágában se volt elhúzódni a másik mellől. Jó volt a közelsége.
– Túl gyorsan sajnos, de gyakorlással telve. Most nem mentünk semerre sem nyaralni. Anya túl elfoglalt volt, de megértettem. Szerencsére apám nem bukkant fel, hogy el akar vinni magával, vagy időt akar tölteni velem. Fura egy alak és ne most akarjon apa lenni. Megvolt rá az alkalma, mikor megszülettem, de elszalasztotta. Na mindegy. Neked hogy telt a nyarad? –Pislogtam rá kíváncsian két falat között. Aztán, ha kibeszéltük ezt a témát, remélem felkészült egy kis gyakorlásra. Ezt még nem mondtam neki, hogy tervben volt, de kétség sem fért ahhoz, hogy meg akartam mutatni neki, hogy mennyit fejlődtem. Büszke tanárrá akarom tenni!

Theo && Riley

Csüt. Szept. 09, 2021 7:55 am

Riley & Theo

Eltelt egy nyár, hát újra találkozunk

Tetszik Riley belépője és őszintén szólva rendesen meg is lep vele. Tök magabiztosnak tűnik a tűz irányításában, pedig emlékszem én a tavaly év végére, hogy mennyire kétségbe volt esve miatta. A Szellemszálláson még ki is osztott, a gyakorlásaink elején pedig félt, de hamar ráérzett a dologra és érezhetően sokat fejlődött. Büszke vagyok rá! Megjegyzését viszont először nem értem, de amikor kifejti csak vigyorgok és kissé vörös tincseim közé futtatom ujjaimat.
- Örülök, hogy tetszik! És hah, kössz, te is! - kacagok fel, de nem bánom ám megjegyzését. Tényleg változtam volna? Mondjuk Ő is, és hát abban a korban vagyunk. Három hónapig nem láttam nagyjából, ez azért sok idő volt és igen, hiányzott. Bár a közvetlensége most meglep, picit le is dermedek hirtelen, arcom kipirul, de kezemmel finoman érek fejéhez, mégis ahogy a nyakamba fúrja arcát. Bök is, de… másként is hatással van rám. Erogénzóna, nem meglepő, így szerintem zavarom se.
- Ühüm, picit… - motyogom, de aztán elhúzom kezem és csak felé sandítok.
- Majd fog! Hát vagy nem… Úgy jobb lenne? - fő a határozottság ugyebár. Nekem jó így, végig is simítok képemen, majd Riley felé pillantok, akinek határozottan jól áll ez a borosta és így közelről megnézve, na meg csillogó szemeit… hát basszus, baromira jóképű lett. Na persze eddig is aranyos volt, de sokkal gyerekesebb, most akaratlanul is felmérem Őt más szemmel. De tény, én is kamasz vagyok, nem meglepő, hogy még jobban érdekelnek a nők és nos, a férfiak is. Talán utóbbiak jobban is. Na jó, nem csak talán, khm.
- Az enyémen is van, nyugi. Majd pár év múlva talán sikerül tökéletesítenünk, de fejlődhetünk legalább együtt. - gyakorolhatunk új dolgokat. Még jó, hogy nem 15-16 évesen leszünk profi tűzmágusok, az azért durva lenne, de aztán ki tudja?
- Igen, jobb élőben találkozni és egészségedre! - na igen, a gyomra már várja a fánkokat, de ott van előtte, egye csak meg felőlem az egészet, tényleg neki hoztam. Csak nem tudtam ellenállni annak az egy darabnak, az illata túl jó, nekem pedig várnom kellett. Riley közelsége viszont megmarad, jól érzékelem, hogy még mindig némileg nekem van dőlve, de nem bánom, valahogy nyugtatóan hat, jóleső, így miközben mesél gondolok egyet és kicsit jobban nekidőlök, fejem pedig vállára fektetem, úgy pillantok el a tó irányába.
- Az kár, mi azért többször lementünk a tengerhez és kirándultunk. - bár Franciaországban ez nem olyan nagy dolog ugye.
- Van egy jóbarátom is otthon, nekik voltam a hajóján egy hétvégét, az is tök jó volt, bár a vizet még mindig nem szeretem. De Őt majd te is megismerheted, Fabien idén már Roxfortos és akár csak te, Hugrabugos lett. Velünk azonos korú. - talán már ismeri is. Engem mondjuk meglepett a háza, inkább Hollóhátasnak gondoltam volna, de végülis mindegy. Tényleg jó volt vele, és az a srác eléggé figyelemfelkeltő, van valami benne, de lehet, hogy csak az én számomra, magam sem tudom. Némileg képes rá, hogy összezavarjon.

Pént. Szept. 10, 2021 7:51 am

Egyáltalán nem kerülte el a figyelmem Theo kinézete, amit meg is jegyeztem neki. A visszadobott bókra nem számítottam, kicsit zavarba is jöttem miatta, de igyekeztem nem kimutatni azt.
– Köszi. Anya szerint jól áll és már én is kezdek megbarátkozni a borostával. Eleinte utáltam, mert zavart, de most már egész tűrhető. –Kár lenne tagadni a valóságot, mert tényleg zavart kezdetben. Nehéz volt vele bánni, gyakorlatom se volt benne és senki se tudta megmutatni, hogy mit is kellene vele csinálni. Ilyen az, mikor nincs másik férfi a családban, aki továbbadhatta a borotválkozás tudományát. Mert nekem senki ne mondja azt, hogy a véremben van azért, mert férfinek születtem. Chh, baromság. Aztán persze sok seb után ráéreztem a titok nyitjára, de tényleg jobb lett volna, ha van valaki, aki megmutatja az egészet.
– Francokat. A babaképed jobban bejön. –Jól esett keze puha érintése, mikor megölelt, de aztán elengedtem én is, meg ő is engem. Azt viszont őszintén mondtam neki, hogy sokkal jobban áll neki a babakép. Valamiért vonzóbbnak is találtam emiatt, de ezt soha nem mondanám meg neki. Mondjuk barátok vagyunk, az ilyesmi csak bók lehet közöttünk, nem igaz? Semmit nem kell belegondolni, de az biztos, hogy alaposan felmértem a másikat. Sokat változott… ennyit érne három hónap? Mi lesz velem, ha végleg visszamegy Franciaországba? Uhm, nem akarom, neeeeeem. Ide fogom kötözni egy olyan anyaggal, ami immunis a mágiára, főleg a tűzre. Úgy bizony. Nem hagyhat itt!
A fejlődésre és a fánkokra csak hevesen bólogattam. Sokkal jobb lesz, ha együtt tudunk gyakorolni, de azt már most nagyon jól tudtam, hogy Theo sokkal előrébb járt, mint én. Nekem még az erőm kordában tartása se ment eleinte. Ha azt néztük, akkor én a mínusz kettőről indultam, még ő nem. De már nagyon jó tanárt találtam magamnak a mellettem ülő srác személyében és hát melyik tanár hoz fánkot a diákjának? Hát persze, hogy a legjobbak legjobbja! Az édesség meg tette is a kellő hatását, mert isteni finom volt. Arcomra ki is ült, hogy mennyire élveztem az ízeket, ahogyan játszottak az ízlelőbimbóimmal. Theo szavaira is figyeltem persze, mert nem akartam tiszteletlen lenni, s mikor megemlítette Fabien nevét, gondolkodni kezdtem. Ismerős volt, aztán ki is derült, hogy honnan.
– Mázlista vagy, hogy hajózhattál. A víz meg nem bánt, de nem akarok neked erről kiselőadást tartani. Biztosan jó okod van arra, hogy ne szeresd, de ha egyszer meg akarod kedveltetni magad vele, akkor csak szólj. Valamit kitalálunk és legalább én is törlesztek a tanítás miatt. –Szám megtörlése után ajánlottam fel neki a segítségemet. A többi fánkot letettem magam mellé, egyelőre egy is elég volt.
– A sráccal meg már találkoztam. Elsőnek azt hittem, hogy te leszel az a francia, aki szobatárs lesz, mert csak ennyit hallottam. Aztán persze besétált ő a szobába és csalódtam, hogy nem te voltál az. Elég fura egy alak. Nem tudom, hogy mitől, de olyan… furcsa, de a jó értelemben. –Megvontam a vállam. Fogalmam sem volt, hogy mi lehetett abban a srácban, ami miatt vonzotta a tekintetem, de abban biztos lehet majd, hogy kiderítem a titkát. Riley nyomozó újra akcióba fog lendülni. S milyen jó, hogy volt prefektusi jelvényem is. Nagyobb volt a mozgásterem.

Theo && Riley

Csüt. Szept. 16, 2021 7:36 am

Riley & Theo

Eltelt egy nyár, hát újra találkozunk

Őszintén szólva sose csíptem a borostákat, de Rileynek piszkosul jól áll, de azt azért nem bánom, hogy nekem nincs és megmaradt még a sima arcbőröm, bár ki tudja, hogy meddig. A babakép hallatán viszont jókedvűen nevetek fel, mert hah, azért nem nézek én ki babának. Ugye nem?
- Még szerencse. - mosolygok végül és nem mondok mást, mert szeretnék tetszeni, franc tudja miért. Nem kéne, hogy különösebben érdekeljen, mégis érdekel és a miértek elgondolkodtatnak, miközben némileg odadőlök hozzá. Jó számomra így, hiányzott tényleg. Örülök annak is, hogy már nem fél a tűztől, hanem bátran alkalmazza. Jó látni a fejlődését, na meg azt is, hogy ízlik neki a fánk. Neki hoztam, bár tény, hogy lenyúltam belőle egy darabot, de maradt még bőven. A nyár viszont szerintem remek volt, én jól éreztem magam, de jó most újra látni.
- Mázlista? Máskor is hajózhatnék, csak nem szeretem a vizet… - pislogok felé értetlenül, mert hát tényleg megtehetném, nem tartana semeddig. Szerintem tudja, hogy egy neves aranyvérű családból származom, de meglehet, hogy ezzel annyira még sincs tisztában.
- Te a tűztől féltél, aminél látod, hogy má rnem bánt, én nekem meg víziszonyom van, ez van. - vonok vállat. Erről nem igazán szeretek beszélni. Úszni se tudok, félek a fulladásos haláltól, szóval… hagyjuk is.
- Kössz! Fabien is mondta, hogy menjek el valami úszás oktatásra, de nincs kedvem idegenek előtt és között szerencsétlenkedni, szóval… max privátban. Ha… ha tényleg nem bánod és megígéred, hogy nem nevetsz ki. - pislogok felé és egy kész szerencsétlenségnek érzem most magam ez az egész miatt, de megadom a lehetőséget a dolognak. Fabiennél is örültem volna ennek a lehetőségnek, de Ő kihátrált, hiába mondtam. Riley viszont más, úgy érzem, hogy Ő jobban megérti ezt, hogy miért nem másoktól akarok tanulni, hanem olyan valakitől, akiben bízok.
- Tényleg? - pillantok felé meglepetten, hogy találkozott már Fabiennel, de hogy én lennék az? Arra csak vigyorgok.
- Nem én vagyok az egyetlen francia itt és tudod, hogy a Griffendélbe osztottak be, nem lehet csak úgy ugrálni a házak között. - furcsa is lenne. De várjunk csak, szobatárs?
- Piszkosul mázlista vagy! - kacagok fel, a szavak pedig akaratlanul csúsznak ki ajkaim közül. Fabien hatással van rám, tagadni se tudnám, de hmm, Rileyre is? Ez picit elgondolkodtat.
- Igen, Ő… Ő elég feltűnő jelenség és nagyon kedves. - bólogatok aprókat. Mégis, valamiért picit zavar, hogy Ri mással szemben is így gondolkodik, pedig nem kéne.
- Szerintem jóban lesztek, Fabient mindenki kedveli. - talán tényleg mázlista voltam, hogy engem hívott el hajókázni. Hiába a tenger, megismételném az élményt.
- Ha… ha szeretnél hajózni, megkérhetem apát, hogy intézzen valamit nyárra nekünk. Vagy ha csak kíváncsi vagy Franciaországra. Eljöhetnél hozzánk egy kicsit, már ha van kedved. - magam sem tudom, hogy miért mondom ezt ki, de Riley is érezheti, hogy tényleg örülnék neki és a kedvéért még hajóznék is, ha annyira szeretné. Végülis a nyáron se volt gond, ezek már elég stabil közlekedési eszközök és tény, megvan a maguk hangulata.

Vas. Szept. 19, 2021 3:54 pm

Theo közelsége megnyugtatott. Nem véletlen, hogy hozzá közelebb eső kezemmel átnyúltam a háta mögött, és derekánál fogva húztam picit közelebb és hagytam ott pihenni a kezem. Természetesen, ha ez zavarta, akkor elhúztam, de reméltem, hogy nem. Tiszta volt a kezem, mert a másikkal ettem a fánkot, aminek dobozát már letettem magam mellé. Jó volt zongorázni az oldalán, nah. Senki ne kövezzen meg érte.
– A víz sem bánt, de szerintem nem én leszek az, aki ítélkezik feletted. Teljes mértékben megértem, hogy min mész keresztül. –Pontosan tudja, hogy miről is beszéltem neki. Én a sajáterőmtől féltem a legjobban, hogy azzal ártok másoknak. Mégis sikerült ezt leküzdeni és még mindig folyamatban van a leküzdése. Ehhez segítség kellett, amit a mellettem ülő srácban találtam meg. Az biztossá vált számomra, hogyha tudom, akkor valahogy viszonzom ezt a szívességét.
– Hmm, privát órára vágysz? –Kaján vigyorommal néztem a másik szemeibe, aztán csak elnevettem magam. – Segítek persze és szerintem meg is lesz a megfelelő hely rá. A Prefektusi fürdő elég nagy kezdetnek és ott tényleg nem fog látni rajtam kívül senki. –Valóban, mikre nem jó az, ha az embernek van egy jelvénye, ami beenged bizonyos helyekre. Meg legalább mutathatok Theonak olyat, amit nem mindenki tehet meg neki. Na nem, nem a pucér testemet, ti perverzek… A prefektusi fürdőbe amúgy sem mehetne be minden jött-ment, mégis tudtam jól, hogy nem én leszek az első és az utolsó sem, aki olyan személyt visz be, akit nem lenne szabad. Ha meg nem is gyakorlunk úszni, jó lesz egy kicsit áztatni magunkat.
– Tudom, de csak annyit hallottam, hogy az egyik francia cserediák Hugrás lesz. Azért hittem azt, hogy te, mert te is cserediák vagy. Örülök amúgy, hogy itt lehetsz megint. Nem tudom, hogy mit kezdenék magammal a társaságod nélkül. –Drámaian sóhajtottam is egy nagyot. Szerettem a társaságát, ezt már a szavakkal és tettekkel is megerősítettem párszor, de sosem volt elég az éreztetésből.
– Az majd kiderül, hogy mázlista vagyok-e és, hogy jóban leszek-e vele. Majd ha betartja a házirendet és a szobarendet, akkor nem okozhat túl nagy problémát. De azért, mert francia, nem érdemli meg automatikusan a Riley féle szeretetet. Azt csak egy valaki zsákmányolhatta be és az illető itt ül mellettem. –Jó, oké azt hiszem teljesen becsavarodtam. Elég hülyeséget hordtam most itt össze, inkább fúrtam is a másik mellkasába a fejemet, hogy ne lássa az égő arcom. Teljesen össze tudott zavarni Theo a jelenlétével. Biztos, hogy létezett valami csábító bűbáj, amit magára szórt és emiatt csavarodtam be. Igen, ez lesz az!
– Ohh, köszönöm a meghívást. Szívesen megnézném, hol is laksz és mivel töltöd a nyarad. Aztán, ha gondolod, te is eljöhetsz hozzánk. –Ez még persze odébb volt, mert még csak most kezdődött a tanév. Persze, mi már a nyarat terveztük, de ki tudta, hogy addig hogy is alakul majd a kettőnk közötti kapocs. Bármi történhetett.

Theo && Riley

Szer. Szept. 29, 2021 8:56 am

Riley & Theo

Eltelt egy nyár, hát újra találkozunk

Jó volt levelezni Rileyvel a nyáron, mert tényleg éreztem, hogy hiányzott, de a közelsége most kellemes, bár meglep azzal, hogy átölel, hogy ujjaival oldalamnál játszadozik, mégse zavar. Elmosolyodom, maradok közel hozzá.
- Tudom, hogy nem bánt és azt is, hogy hülyeség ez a félelmem… De köszi, ez nekem sokat jelent! - pillantok rá. Tudom, hogy neki a tűzmágia használata volt a fontos, amitől annyira félt, de szépen lassan bátrabb lett, most pedig már magától meri alkalmazni a pyromágiát. Büszke vagyok rá, szerintem nem is tudja, hogy mennyire, hiába mondtam már többször neki.
- Aha, arra… - tényleg nem akarom, hogy más lássa, mit szerencsétlenkedem, de mintha elpirulnék picit a vigyora láttán. Félre is pillantok, de amikor kijelenti, hogy segít, elmosolyodva sandítok vissza rá.
- Uuu, oda mindig be akartam lógni! Tényleg beviszel? Tetszik az ötlet! Mikor megyünk? - én akár most azonnal is képes lennék felugrani, hogy uccu neki, induljunk. De tudom, ennyire ne rohanjak. Fabien említése viszont eleinte meglep és nem tagadom, irigylem Rileyt azért, mert szobatársak lesznek, de… de nem csak Ri-t, Fabient is. Örülök persze, hogy a Griffendélbe kerültem, oda, ahol Ash van, mégis… kusza sok minden a fejemben mostanában.
- Mondjuk jönnél a Beauxbatonsba te cserediáknak. - kacsintok rá. Vajon elgondolkodott már ezen a lehetőségen? Szerintem jól hangzana. Jövőre akár jöhetne is… akkor már egyedül leszek, a bátyám végez a sulival, én pedig nem hiszem, hogy nélküle eljönnék. Vagy talán mégis… Oké, még messze van, a jelenre kellene koncentrálnom.
- Fabien nagyon kedves és tisztelettudó srác, szerintem semmi bajod se lesz vele. Jóban lesztek, ebben teljesen biztos vagyok! - láthatja is rajtam a magabiztosságot. De a Riley féle szeretetnél érzem, hogy némileg zavarba jövök, mert…
- Szóval, te szeretsz engem? - ezt a kérdést így feltenni meredek, én is csak azután érzem, hogy elhagyták ajkaim a szavak, de vissza már nem szívhatom és nem is akarom. Tudom, hogy kedvel, és azt is, hogy milyen kis heves tud lenni, na meg zizi olykor, de érzem, hogy kedvel, ahogy én is Őt, mégis ezt kimondva annyira meglepőnek hat. Ő is érzékeli szavait, mivel mellkasomhoz bújik, ezzel pedig ismét pirosságot varázsol az arcomra, mégis átölelem két kézzel, felé fordulva némileg és lágyan simítok hajába.
- Hé, most mi van? - kacagok, így leplezve a zavartságom, de el nem tolnám semmi pénzért. Inkább felvetem, hogy meglátogathatna majd nyáron, ami tudom, hogy még nagyon messze van, de jó lenne. Ha szeretné, hajókázhatunk is. Csak nem lesz baj.
- Jól hangzik! Akkor legyen így! - ez részemről egy ígéretnek is megfelel ám.
- Na gyere, sétáljunk egyet! - pattanok fel végül, majd húzom Őt is magammal, hogy jöjjön-jöjjön. Szép időnk van, sétálhatnánk a tóparton vagy akár az erdő irányába, meglátjuk, ahogy kedvünk tartja.
- Valamelyik hétvégén elmegyünk bulizni? Még mindig nem kárpótoltalak a múltkoriért. - pillantok felé, mert bár eleinte nem szégyeltem a dolgot, azóta annál inkább. Szeretném jóvátenni.

Vas. Okt. 10, 2021 3:55 pm

Hogy lenne már hülyeség a félelem? Értetlenül pislogtam is Theora, mikor ezt mondta.
– Szerintem nem hülyeség, hogy félsz valamitől és az a valami a víz. Majd legyőzzük együtt, ahogyan te is segítettél nekem a saját erőmmel. Ez természetes dolog volt. Segítséget kaptam tőle, valahogy viszonoznom kellett. Jó szokásomhoz híven, semmi nem jutott eszembe, amivel kifejezhettem volna a hálám. Kapóra jött hát, hogy segíthettem neki a vízzel. Ráadásul úgy, hogy csak ketten leszünk majd… fürdőgatyában… khm.
– Ahham, persze, hogy be! Akár mehetünk most is. -Ahhoz mondjuk el kellene engednem, de azt még nem akartam. Ahh, mit meg nem adnék, hogy láthassam a bénázását és a félelmét. Természetesen csak azért, hogy utána lehessek a hős, aki segített rajta, mint ahogyan ő tette velem szemben. Igen, az nagyon jó buli lesz, már előre látom. El is engedtem inkább a másikat, hogy még időben ki tudjam nyújtóztatni a tagjaimat az esetleges indulás előtt.
– Hmm, lehet. Még meglátom. Megkérdezem, hogy mi a határideje a kérelem beadásának és megbeszélem anyával is. De ha megyek, akkor mindent meg kell mutatnod. –Remélem értette a célzást. Eszem ágában sincs csak a suli falait nézegetni az ott tartózkodásom alatt. Sokkal jobban érdekel, hogy nekik is van-e valami falujuk a sulitól nem messze, ahol mindenféle üzlet található, meg ilyenek. Igaz, Theo otthona sokkal jobban mozgatta a fantáziám. Kíváncsi voltam az élete minden pillanatára, meg azokra a helyekre is, ahol nyaranta bulizott. Tuti sok helyet tudott.
– Az idő majd kovácsolja. –Csak ennyit tudtam hozzáfűzni a Fabienes dologhoz, mert aztán olyasmit mondtam neki, ami más szövegkörnyezetben eléggé… furán hangzott volna. A visszakérdezésre természetesen nem is tudtam mit reagálni azonnal, csak azt, hogy a másikhoz bújtam. Lepleznem kellett zavartságom. Jobban belegondolva nem értettem miért.
– Persze. Jó arc vagy és sokat segítettél. Úgy hogy ja, mondhatjuk, hogy szeretlek és szeretek veled lenni. –Aztán, hogy ezt miként is kellett pontosan értelmezni, azt meg nem mondtam volna. Reméltem, hogy nem kérdez majd rá, de ha előbb is megtette, akkor lehet most is meg fogja. Gyorsan végig kellett pörgetnem a fejemben a lehetséges válaszokat, de szerencsére jól jött az, hogy felvetette a sétálás tényét. Fel is pattantam közvetlen Theo után, miután a fánkokat magamhoz vettem. Azt semmi pénzért nem hagytam volna ott.
– Sétáljunk, aztán menjünk a prefektusi fürdőbe és tanuljunk. Vagy kezdésnek csak lazuljunk, hogy szokd a helyet?
~ Én meg a felsőtested látványát ~Szóval igen, feltettem neki azt a bizonyos kérdést, de természetesen rajta múlik majd az, hogyan is fog alakulni az egész. Nem tudtam, hogy mekkora vízmennyiség az, ami már kiváltja belőle a félelmet. Egy normál kád biztosan nem, mert akkor fürdeni se fürdene, ami bizarr lenne. A prefektusi fürdőben meg mondhatni medence méretű a pancsoló, így nem fogom neki erőltetni a dolgot, ha nem megy majd elsőre. Az biztos, hogy ott leszek vele s neki, ha kellek.
– Mehetünk, csak ne hagyj el. –Mert akkor megint meg fogok rá haragudni és vagy két napig nem szólok majd hozzá. Azt meg nem akartam, mert… ahh, borzasztó lenne, ha nem kommunikálnánk.

Theo && Riley

Szer. Okt. 20, 2021 11:11 pm

Riley & Theo

Eltelt egy nyár, hát újra találkozunk

Nem szeretném, hogyha gyengének tűnnék ez miatt, pedig valahol az vagyok. Fabien is furcsálja a víztől való félelmemet, arra számítottam, hogy Riley is máshogy viszonyul majd, de jóleső hallani, hogy megért, így elmosolyodom, majd aprókat bólogatok.
- Köszi! - tényleg sokat jelent neem mindez, hogy mellettem áll és remélem, hogy idővel le tudom küzdeni ezt az érzést úgy, ahogy Ő is a tüzet. Bár azért más a két helyzet, Ri pyromágus, mint én, a víz pedig... eloltja a tüzet ugyebár. A prefektusi fürdő említése viszont nagyon jól hangzik, nem is én lennék, ha nem kapnék a lehetőségen, bár nem tudom, hogy egy pancsolós helyen hogy tanulnék meg úszni, de semmi pénzért nem hagynám ki!
- Most? Hát végülis a boxer majdnem olyan, mint a fürdőruha. Végülis. - vonok vállat néhányszor lazán.
- De szerinted senki se lesz most ott? Mert ha beviszel és lebukunk, biztos bajba kerülnél. - elhúzom a számat, azt nem szeretném. Az nem gond, ha velem lesz valami, megszokott dolog tőlem a csínytevés, de miattam a srác ne kerüljön már bajba. A Beauxbatonssal kapcsolatban eszembe jut a cserediák program, hogy talán Ri lehetne az, aki jövőre odajön, de ez hirtelen ötlet, majd úgyis visszatérünk még rá.
- De csak ha tényleg van kedved jönni, mert hát... én is jöhetek jövőre is, tudod. És nyugi, mindent megmutatok, Franciaország szép ország és a suli is gyönyörű! - csillannak fel szemeim, ahogy az otthonomról beszélek. Imádok ott élni, bár engem érdekelnek a különböző intézmények is. Az Ilvermornyba és a Durmstrangba is eljutnék szívesen, bár utóbbiban nem biztos, hogy jól érezném magam hosszú távon, de azért izgalmas lehet. Az amerikai suli viszont biztos, hogy menő, sokat beszéltem már onnan érkező cserediákkal arról a helyről, tetszik nagyon. Fabiennel kapcsolatban nem fűzök hozzá mást a dologhoz, csak biccentek, majd ez után jön a zavar a szeretettel kapcsolatban.
- Én is veled, de ezt tudod. - kis lökött. Igazán aranyos, és őszintén szólva direkt hoztam zavarba. Mondjuk némileg összezavar a viselkedésével és azzal, amit mond, meg ahogy bújik hozzám, mégse tudom megállni, hogy ne öleljem magamhoz és simítsak hajába, ahol kis időre ujjaim eljátszadoznak barna hajtincsein. Nem szeretném, ha kellemetlen helyzet állna be közénk, ezért döntök a séta mellett, így felhúzom, de jön magától is, szinte felpattan, és már jelzi is, hogy mehetünk a fürdőbe.
- Nem tudom, majd ott meglátjuk, menjünk a fürdőbe, a séta ráér. Bár kíváncsi leszek, hogy akarsz ott tanítani... - de ha sehogy akkor lazulunk, max ott is tudjuk gyakorolni a pyromágiát, ha nem lesz senki a közelben, miért ne? A bulival kapcsolatban pedig halkan sóhajtok, beletúrok saját hajamba, majd Ri felé tekintek.
- Jóvá fogom tenni a múltkorit, esküszöm! - tehát nem, nem fogom elhagyni és lepasszolni másnak. Velem megy oda és velem is fog távozni, na meg velem fog szórakozni is, készüljön csak fel erre. Kár, hogy ilyen mélyen érintette anno, szemét voltam, tudom... de ami történt az megtörtént, mégis igyekszem azt a rossz emléket eltörölni és újat adni helyette.
Ha megindulunk a fürdő felé, akkor természetesen követem, majd ha odaérünk a bejárathoz, akkor várok, teljesen türelmesen, érdekel, hogyan nyitja ki az ajtót, na meg hogy milyen maga a hely. Hallottam már róla, de látni tényleg még sohase láttam és többféle kép van a fejemben a helyiségről, de vajon mi a valós?

//Folyt. köv: https://finite.hungarianforum.com/t3044-it-ll-be-fun-theo-riley //