Órára siettem fél órával ezelőtt, ám a tanár aki az órát tartotta volna...késik. Épp azt beszélték a többiek, hogy valaki szólhatna egy másik tanárnak, mert lehet ők nem tudják hogy nincs itt. De ki menjen tanárért? Ki értesítsen bárki más oktatót? Rám esett a választás, így elhúztam a számat, majd nyögvenyelős lépésekkel hagytam el a termet. Kiderült, hogy még van a tanár, csak elterelték a figyelmét... oda tartok. Közben a kezembe vettem a levelet, melyet Freya küldött még utoljára, újra olvastam, ám a gyomrom újra görcsbe rándult. Nagyapám megrögzötten keresett nekem férjet, kinek a neve a gyerekek öröklik majd. De mi van ha nem akarok gyereket? Mi van ha csak a házasságot akarom? Mondjuk azt sem, így amíg tudom kerülöm a nagyapámat, kerülöm az eddigi utamat, melyet kitapostak nekem. Nem akarom tudni ki ez a fiú...nagyapám mintha említett volna...Selwyn. Nem akadémista, így nem is erre kerestem fel, várakoztam inkább hátha felbukkan nagyapám társaságában. De eddig semmi. Pedig ellenkeznék nagyon szívesen. De nem tehetem. Arra tanítottak, hogy a nagyapám minden szava szent, ha ellenkeznék akkor az büntetéssel zárul. Nem akarok büntetést, nem akarom hogy fájjon. Büszkévé akarom tenni az öreget. Nem akarom úgy végezni, mint anya, hogy csak egy leánya született és nem boldog se apa, se az öregebb, mert nem viszik tovább a Shafiq nevet. Ők fiút akartak, lettem én, így a Selwyn nevet viszem tovább...hogy jó-e lesz vagy sem, ez majd elválik. Félek...ám ahogy befordultam a sarkon a folyosón, hogy az utamat folytassam a könyvtárban, ott megtalálom a keresettem, órája lesz velünk...a gondolataim sokaságából kizökkentett egy ütközés. Neki ütköztem egy testnek, nekisimultam teljesen, nem estem hátra... Lassan feltekintettem. - Elnézést, sajnálom...nem figyeltem... - emeltem fel a fejem, majd hátrébb léptem, hogy teljes betekintést nyerjek az illető arcára. Tényleg elkalandoztam másfelé, egyszerűen nem tudok napirendre térni...lassan házasodnom kellene. Nem akarok...fiatal vagyok hozzá. Bár úgy volt hogy a Roxfort elvégzése után sort kerítünk rá,.de ez elmaradt...vajon meddig húzható? A végtelenségig biztos nem.
Vendég
Pént. Okt. 01, 2021 4:28 pm
Claire & Greg
Volt időszak, amikor maga voltam a megtestesült nagyapám, máskor meg a legszelídebbnek tűnő a családban, pusztán csak azért, mert hallgattam. Hogy ebben a helyzetben melyik is voltam, talán eléggé egyértelmű. Nyugodt voltam. Nem hergelt fel semmi és senki sem. A fény voltam, nem pedig az a bebúbozott őrült sötétség, ami ha rátelepszik az emberekre, akkor kínzóvá és gyötrővé válik. Ilyenkor el sem mozdulok otthonról, a szobámból, abból a zugból, ahová apám szerint jó, hogy nem penészedek be. Amikor jó kedvem van eltudok az ilyeneken – hihetetlen – nevetgélni, az más lapra tartozik, hogy rosszabb napokon egy gyilkos is életre kelhet bennem. Életre is kell, de ezt most ne firtassuk. Kíváncsiságból eljöttem az apámhoz, nem mintha nem lett volna jobb dolgom, de otthon felejtett valami nagyon fontosat és senki másra nem tudtam ezt a feladatot már rá sózni. Valami kis csomag volt, aminek a tartalmát nem bontottam fel, mert kevésbé érdekelt ez engem. Ha nagyon pofátlan akartam volna lenni, akkor kicsomagolom és megnézem, de nem voltam olyan hangulatban. Az irodájában hagytam a csomagot, direkt egy olyan pillanatot választottam amikor sejtéseim szerint az akadémistáknak tartott órát. Nem akartam, hogy tudja én hoztam utána, ilyen egyszerű az egész. Pont amikor körbe néztem volna és kiléptem az irodájából, nos akkor a hátamnak jött valaki. Meg se éreztem volna, hogyha nem szólal meg. – Nem történt semmi. – jelentettem ki határozottan, talán a kelleténél egy kicsivel kevesebb mosollyal az arcomon, mint amennyit megengedhettem volna magamnak. Komornak tűnhettem. Pedig nem esett volna túlságosan a nehezemre valamilyen halvány görbét formálni és mosolyfélének titulálni. – Selwyn professzor nincs itt, ha őt keresné. – jegyeztem meg mellékesen és lepillantottam rá. Kicsi és törékeny lány volt, mármint az én szemeimben. Ő lehet, hogy erősnek és határozottnak gondolhatta önmagát. Valójában mindegyikkel ez van, nem teljesen az ő hibája, hogy a nőket ilyennek látom. – De ha van valami üzenete a számára, akkor lehet, hogy át tudom neki adni. – ezt csak azért tettem hozzá, mert erősen feltételeztem azt, hogy esetleg az apámat keresi, de az is lehet, hogy tévedek és teljesen feleslegesen említem ezt is meg a lánynak.
Nem, tényleg nem szándékosan mentem neki a srácnak, inkább az oda nem figyelésem és az elkalandozás volt az ami inkább közre játszott. Akadnak ilyen dolgaim, de jobb ha ezt más nem is látja rajtam. Vagy nem tudja meg. Elszomorított, hogy a professzort nem fogom az irodájában találni, pedig elég sűrgős lenne a mondanivalóm és nem, nem nagyon ér rá. Ám az hogy a fiú kiejti a száján azt a nevet, nah ez már felpörgette az eseményeket. Egy Selwyn vezetéknevű aranyvérű lesz a férjem egy szép napon majd... az öregem még nem kerített sorra találkozást, így talán megtekinthetem kiről van szó...de professzort mondott...ő lenne a jelöltem apja? Nagyapja?Testvére? Vagy csak egy névrokon, kik nem ismernék egymást? Áhh... Biztos csak félre értettem ezt az egészet és semmi küzük egymáshoz. Mindenesetre... Kíváncsivá tett... - Igen. A professzort keresem. - pillantok az ajtó irányába, ám felelslegesen érkeztem ha senki emberfiaborja nincs itt rajtunk kívül. Irónia. Még ez is ellenem játszik, mindegy is. Megadóan sóhajtok. Remek. Akkor tovább kell mennem, pedig azt hittem célba érek és hamarabb végzek. De nem...mindig ilyenkor kell közbe jönnie valaminek. - Személyesen beszélnék Selwyn professzorral...nem szeretne elkísérni a tartózkodási helyére...? - tekintetem a fiú szemeire szegeződött, majd az arcára kalandozott iriszem, megakartam jegyezni eme segítőkész úri arcot. Nah nem mintha nem tudnám egymagam is felkutatni, de ő is innen jött ki, ugyanazt a fickót keressük, vagy nem? Vagy ő mi miatt érkezett az irodájába? - Öhm... Claire vagyok... - mutatkoztam be végül (bár nem is olyan biztos, hogy mindez érdekelné őt) és hátrébb is léptem, észbe kaptam, hogy tartani kéne valamekkora távolságot... bár annak örülnék, hogy elkísérne a professzorhoz. Igaz, hogy teljesen mást akartam, de az egy picikét várhat még.
Vendég
Szer. Okt. 27, 2021 10:13 pm
Claire & Greg
Az ember azt hinné, hogy ha a saját apját nem találja az irodájában és csak úgy ott hagyja a csomagot ami az apjára vár, akkor mehet is tovább. De nem így történt. Amikor azt gondoltam, hogy ezzel le is tudom a dolgot, mehetek a saját ügyeimet intézni, egy lányba ütközöm, nem szándékosan megjegyzem. – Nem lesz odabent, ez biztos. – jegyzem meg, miközben ő az ajtó irányába pillant. Vajon mit akarhat az apámtól? Kíváncsian végig nézek rajta, de nem fektetek túl nagy hangsúlyt a lány fixírozásába, semmi közöm sincs hozzá. – Személyesen szeretne Selwyn-nel beszélni? – elgondolkodom az ötletén. Kétlem, hogy pont az én ábrázatomra lenne most kíváncsi az öregem, de ha kell hát ezer örömmel teszem tönkre a csodás tanítási napját, ha már az én napom sem lehet az. – Nem ígérem, hogy sikerül megtalálni, de elkísérhetem ha ragaszkodik hozzá. – mondjuk lenne más dolgom is, mint akadémista lányokat kisérgetni az apámhoz, de mint mondtam legalább „örömöt” okozhatok neki a puszta jelenlétemmel is. – Értem. Szóval ön Claire. – újra rá sandítok miközben elindulok a folyosó valamelyik (bal) irányába. Nem tudom, hogy perpillanat hol tartozkódik az apám, nincs nálam GPS, hogy tudjam a hozzá vezető legjobb és legrövidebb utat, de hátha leszünk annyira szerencsétlenek és Rá bukkanunk. – Miért keresi pont Selwyn-t? Lóg a saját órájáról? – nagyot röhögnék ha így lenne, de amilyen pontos és pedáns egy ember, kétlem, hogy így lenne. Én nem voltam már annyira udvarias, hogy bemutatkozzak, az apám valószínűleg úgyis kiszökik majd a bőréből ha meglát és felteszi azt a bizonyos kérdést. Hogy mégis mi a fészkes fenét keresek ott és megtoldja ezt a nevem kiejtésével is. De persze csak visszafogottan, a látszat nagyon is számít, főleg ha Selwyn-ékről van szó. Oh mennyire kell védeni ezt a családnevet! Kár, hogy az öcsém, már régen elcseszett mindent amit lehetett.
Nem értem az embereket sokszor... illetve nem nagyon értek hozzájuk. mi baja lehet a professzorral? Miért ilyen furcsa, mikor kiejti a nevet, vagy épp meghallotta ezt az egészet. Mintha kerülné, s nem akarna vele pont ő személyesen találkozni...Túlgondolom? Valószínűleg. Így fejben már lapozok is, testileg meg megindulok az ajánlott útvonal irányába. Előkeriti... mintha tűt akarna keresni a szénakazalban...vagy tűhalomban egy szál szalmát? A nevem kiejtése sem tetszett sem számára, sem számomra. De visszafogtam a kikivánkozó rossz szavakat, nem inditványozok veszekedést egy olyasvalakivel, aki nem képes kiböfögni annyit, hogyan is hívhatom... Ennyit a lovagokról, akik megmentik szegény bajba jutottlányokat... ja ez nem az a mese! - Hogy késik, az egy kicsit röhejes megfogalmazás...lekéste a professzor az első óráját velünk... lassan a másodikat is... - hogy őszinte legyek ez nem is nagyon érdekelne, de pont olyan órát adna le mely kissé érdekelne, ráadásul akadna személyes kérdésem is felé. Ezt viszon a névtelen srácnak már nem mondom el...semmi köze hozzá. - És ön mit keresett az irodájánál? - nanem mintha ehhez pont nekem lenne közöm, úgyhogy sakk matt ez a játszma, bár amilyen kedves volt eddig, kétlem hogy bármit is elcseverészne velem. - Vagy...közeli kapcsolatban áll vele? - na nesze, már kombinálok is, mondjuk ehhez már végképp semmi közöm sem lenne. Lépéseim egyszintbe kerülnek a fiúéval, követem amerre fordul, tekintetem pedig le nem csúszna róla. Őt figyelem, próbálnám megfejteni, de nem igazán megy, így menthetettlen ügyként lezárom ezt az egészet részemről. Pár perc és valószínűleg elvállnak útjaink...
Vendég
Szer. Dec. 01, 2021 6:45 pm
Claire & Greg
Nem mondom, hogy az öregem felkutatása a legkedveltebb foglalkozásom, de ha másért nem, akkor mindenképpen megéri szólni neki, hogy legközelebb ne hagyja már el a fontos dolgait, mert nem fogok mindig utána járna, mint valami seggdugasz. Nincs kedvem hozzá. – Ez nem jellemző rá. – jegyzem meg kissé elgondolkodva. Hm, a végén még kiderül, hogy talált magának valami jobb elfoglaltságot ami ilyen hosszú ideig eltarthat. Már csak azt kellene kideríteni, hogy hová bújt el. Ha valaki, akkor ő képes marni is azért, hogy még véletlenül se úgy alakulnak a történések ahogyan azt ő elképzelte abban a mindent kitervelő és megoldó fejében. – Semmi különöset, csak szintén őt. – azt nem tettem hozzá, hogy engem annyira nem zavart, ha nem látom. Nyilván nem fogom tudni, hogy mi jár olyankor a fejében, ha engem meglát, főleg itt. Az öcsém lehet, hogy megszokott személy itt, de én… Amennyire lehet ezt a helyet messziről elkerülöm. Maradjunk annyiban, hogy az én kártyáimat amennyire lehetett én itt már egyszer kijátszódtam és az pont elég volt, nincs szükségem folytatásra. Nem nézek a lányra, de amikor megkérdezi, hogy közeli kapcsolatban állok-e a keresett személyünkkel, legszívesebben úgy tennék, mintha meg sem hallottam volna a kérdést. De nem tehettem. – Mondhatjuk úgy is. – rá pillantok, nem tudom megállni, hogy ne tegyem nyilván. – Máskülönben én Greg vagyok. – nem mintha valamennyit is számítana most a keresztnevem, ha nem közlöm az apró tényt, hogy az apám fia vagyok. – Szerintem hamarosan meglesz a jó öreg Selwyn is. Lefogadom, hogy a büfében dekkol és tömi magát valamivel. – amit lehet, hogy más esetében kinéznék az illetőből, de az apámból nem biztos. Ő minden volt csak zúg evő nem. Persze ezzel semmi baj sincs. – Van esetleg jobb ötlete, hogy hol máshol lehet? – megállok, az a baj, hogy már nem ismerem annyira ezt a helyet, a folyosók túl egyformák, hogy eldönthessem merre is van az arra.
