You got a lot of nerve but not a lot of spine

Egyedül értem haza munkából, teljes hadifelszerelésben. Elfáradtam, ma nagyon sok munka szakadt a nyakamba, mert Levin az elmúlt napokban nem volt teljesen a helyzet magaslatán. Egyetlen percig sem nehezteltem miatta, már az elején megmondtam neki, hogy nyugodtan bízzon rám mindent, tényleg mindent, mert én megteszem. Rosszul érintette a találkozás a volt feleségével és az meg is látszott rajta. Fogalmam sem volt, mi zajlott le benne pontosan, azt csakis ő tudhatta és legfeljebb az orvosa, nekem nem is kellett mindenről tudnom. A lényeg az volt, hogy ott álltam mellette és végigtámogattam ezen, hiába próbálta rettentően jól leplezni, hogy mi viselte meg és mi nem.
Ma munka után Brocksbyhoz ment, már napokkal előre lebeszélte vele az extra beiktatott órát, de sajnos hamarabbra nem volt szabad időpont. Így is hálásak lehettünk a pszichomágusnak, hogy ilyen hamarra bepréselte Levint és túlórázott csak miatta. Levin nagyon jó szakembert fogott ki magának. Így viszont én egyedül értem haza.
Leültem az ágyunk szélére és a térdemre támaszkodva a tenyerembe temettem az arcomat. Amióta hazajött olyan nyúzottan és megtudtam, hogy az exfelesége ismét a városban van és keresi vele meg a gyerekekkel a kapcsolatot, én is meglehetősen stresszes voltam. Fogalmam sem volt, mennyire irreális vagy sem a gondolat, hogy esetleg visszavágyódna abba az életbe, ami előttem volt neki és emiatt engem lapátra tenne, de nem tehettem róla, attól még megállás nélkül zakatolt ez a fejemben. Nem mertem mondani Levinnek, nem akartam vitát belőle és az ő jólléte most jóval fontosabb volt az enyémnél. Ilyenkor legalább nem látta, hogy én is mennyit rágódok a történéseken.
Nem is tudom, mennyi időt töltöttem el a szobánkban a gondolataim társaságában, de az egyik házimanó zökkentett ki belőlük azzal a hírrel, hogy látogató érkezett a kúriába. És én nem vártam senkit.
Azonnal a szalonba mentem, ahová a manók mindig kísérik a vendégeinket és rögtön szembe is találtam magam Daphne Greengrassel. Ha nem tudtam volna, hogy Angliában van és nem láttam volna képeket róla, talán még akkor is leesett volna, hogy kivel állok szemben. Annyira... Levinhez való volt.
- Miben segíthetek? -fogadtam, mosolytalan, komoly arccal, kissé ridegen, de egyelőre minden ellenségesség nélkül. Nem vetett ellenem semmit - most még -, így én sem akartam feleslegesen szítani a tüzet.